Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-11-27 / 48. szám

EVANGÉLIKUS ELET

Advent bűnbánata és megújulása — életvalóság Advent négy arca

Készülj az ige hallgatására

Advent sokféle jellemvonása közül a bűnbánatra irányítja figyel- müniket advent prófétájának, Ke- i'esztelő Jánosnak az alakja. A világ világosságának érkezésére ügyelő várakozás szükségképpen utal az ember bűnének árnyékára. Ennek a jegyében hívja fel bűnbánatra és új életre Keresztelő János Jézus Krisztus születése előtt az embereket.

KERESZTELŐ JÁNOS Jézus Krisztusra, az Isten Bárányára való mutatás mellett Isten erkölcsi tisztaságot követelő akaratának hatalmas erejű megszólalitatója volt. Megjelenésében, ruházatában, életmódjában a régi próféták, főleg Illés próféta nyomán járt. Isten országa közelségének prófétai hírére Izrael fiai mindenünnen tömegesen mentek hozzá. A bűnbe merült embereket kemény szavakkal feddette. A nép határtalan tisztelettel vette körül, szent embernek tartotta, s erkölcsi tekintélyének súlya előtt elismeréssel adózott.

NEVÉN NEVEZTE A BŰNÖKET

Keresztelő János. Éppen ezzel vált igehirdetése konkréttá és élessé. Akik Keresztelő Jánost hallgatták, azt kérdezték: »Mit cselekedjünk tehát?« Ez azt jelentette, hogy igehirdetése és bűnbánatra felhívó szava mozgósító erő volt, amelyre a válasz csakis cselekedet, tett, valóságos életváltozás lehetett. Szavával szociális igazságra, emberiességre, felebaráti szeretetne, közösségi lelkü- letre, erkölcsi tisztaságra és feddhetetlenségre intette az embereket. Így kaptak konkrét eligazítást tőle kora társadalmának legkülönbözőbb rétegei, vámszedek, katonák, farizeusok, írástudók, királyok.

A mi Adventi bünbánatunk

sem lehet más, mint ilyen keresz- telőjánosi. A mi bűnbánatunk sem merülhet ki általánosságokban, mert a bűneink sem elvont fogalmak, hanem konkrét, gonosz cselekedetek.

Sok keresztyén úgy véli, hogy evi- lágotn nincs más dolga, mint készülni a másvilágira. Ennek következtében igyekszik megfeledkezni mindenről, ami — szerinte — az evilági, földi életihez tartozik és csak »lelkid dolgokkal foglalkozik. Minden mást, mint »éviiéig dolgát« a többi emberre hagy, ha ugyan nem bélyegzi ezeket a dolgokat bűnösnek.

Az ilyen gondolkodás éppoly kevéssé keresztyén, mint amennyire végeredményben éppen azt valósítja meg, amitől menekülni akar, ti, a bűnt Alapvetően félreérti azt a keresztyén igazságot, amely szerint a földi élet előkészület az Istennel való találkozásra, az Istennel szem- től-szeimbe állásra és az Istennel való örökéletre.

Isten igéje nem hagy kétséget afelől, hogy ő a keresztyéneket okkal cs céllal, azaz küldetéssel helyezi a földi életbe.

Ugyancsak (kételkedik Istenben az, alti Öt csak a halál utánra szánja a maga életében és alaposan megszű- kiti az örökéletet, aki itt csak álmodik róla, meat a másvilágra korlátozza.

Az Crökélet részesének lenni, Istenben hinni, a Krisztussal való találkozásra készülni vagy annak örömében élni annyit jelent, hogy van dolgunk a világon.

Amikor Luther a Krisztusban való igaz hitre eljutott, amikor felragyogott előtte az evangélium világa, egyszerre megsűrűsödött kezében a munka és terhesnek találta a kolostor csendjét, mert az evangéliumban azt is felismerte, hogy mennyi minden dolgunk van a világon.

Ezekben a napokban különös erővel hatnak közöttünk a száz éve meghalt, de ma is élő, ható Vörös- martynak a szavai:

»Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért«.

A költőnek ez az örök-igaz szava azt foglalja össze, amit mi keresztyének Isten igéje alapján nagyon világosan látunk, hogy ti, valamennyiünknek iaz a dolgunk e világon, hogy fáradhatatlanul dolgozzunk és küzd- jünk minden szép és nemes célért. Mindenért, ami előbbre viszi az. embereket vagy az emberek életét. Mindenért, amiben az emberi életből visszaszoríthatjuk a bűnt, vagy a bűn következményeit és amiben ezáltal — hacsak egy lépéssel is —• közelebb kerülünk mindahhoz, amit Isten igéjében az emberről vagy az emberi életről mond.

Mai életünkben különösen is két dologban szemlélhetjük ezt. A ma élő emberiség legfontosabb kérdése a béke ügye. Vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy a békéért fáradozni, az ilyen világraszóló kérdésekben dönteni kizárólag az államOlyan konkrétek, mint például emberi kötelességeink nem-teljesítése, vagy hanyagul vevése, a munkában való felelőtlenség és lustaság, az idejében végzendő munkáról való lemaradás, a közösség vagyonának csákiszalmájaként való kezelése, a gondatlanság, a kupec-szellem, az önkényeskedés, a közösség érdekeiről való megfeledkezés, a rejtett vagy nyílt lopás, csalás, a nemtörődömségből vagy szándékosságból eredő káirtokozás, a családi élet különféle bűnei, az otthon békéjének, a házassági hűségnek a feldú- lása, gyermekeknek szüleik ellen és szülőknek gyermekeik ellen elkövetett bűnei, — és vég nélkül lehetne sorolná azokat a konkrét bűnöket, amelyek a mi életünket, embertársainkhoz, és mindenek fölött Istenhez való viszonyunkat megrontják.

Az erkölcsi megtisztulás pedig a tiszta cselekedet, tiszta közéleti magatartás, az emberekhez való helyes viszony, a kötelességteljesítésben és munkában való hűség, a feddhetetlen családi élet. Jézus Krisztus a benne való hit által erőt is ad ezeknek a megvalósításához. Ádventi ünneplésünket ezidén is dolgos hétköznapok veszik körül. Különösen áll ez falusi népünkre, akik az őszi mezőgazdasági munkák kemény feladatait végzik és akiknek ebben a konkrét cselekvésben is módjuk van adventi cselekedetet véghez vinni.

BŰNT ÉS ÜNNEPLÉST el nem

szenvedhet Isten. A mi ádventi ünneplésünk, Krisztus-várásunk csak úgy lehet igazi, ha nem hiányzik belőle az ádventi bűnbánatnak a vonása. Ez a bűnbánat azonban sohasem öncélú, nem valami ádventi kellék vagy tartozék, aminek illik meglennie, hanem olyan tényező, amely megjobbított cselekedetekre, megtisztított életre sarkall.

—k —o

férfiaknak, a népek vezetőinek a dolga.

Egyre többen vannak azonban azok az emberek, akik tudják, hogy a béke ügye a mi ügyünk, a békéért való fáradozás a mi dolgunk. Ez valóban talán a legnemesebb dolog amiért küzdhetünk.

Persze, »erőnk szerint«. Ami azt jelenti, hogy mindegyikünk a maga helyén tegye meg azt, amit ő megtehet.

Néhány napja ért véget a-külügyminiszterek genfi konferenciája. Megegyezést nem hozott — a Szovjetunió erőfeszítései ellenére sem —, de mégsem volt eredménytelen. Megmutatta a vitás kérdésekben a különféle álláspontokat és megmutatta a továbbvezető utat: a béketábor által járt utat is. Az azonban, hogy ez az út valóban az egész világ számára járható legyen és végül is eredményhez vezessen, egyáltalában nemcsak az államférfiak dolga, éppúgy, ahogyan a nemzetközi megegyezés érdekében eddig megtett út sem volt az.

A népeknek, a békeszerető embereiméit, nekünk mindany- nyiunknak kell fáradhatatlanul küzdénünk továbbra is a megegyezésért, hogy a béke ügyében eddig elért eredmények ne vlsz- sza, hanem tovább fejlődjenek.

Ez a mi dolgunk is.

A másik példa és egyúttal feladat, amiben evilági dolgainkról beszélhetünk, népünk jövőt építő útja. A keresztyének ebben a kérdésben sem eshetnek áldozatává annak a kísértésnek, hogy a népünk jövőjéért, mindannyiunk jólétéért való fáradozást úgy tekintsék, mint ami nem a mi dolgunk. Az a határozat, amely az elmúlt napokban ipari termelésünk megjavításának és műszaki színvonala emelésének feladatairól napvilágot látott, olyan célokról és feladatokról szól, amelyek az evangélikus keresztyének előtt nem lehetnek közömbösek. Arról van ugyanis szó, hogy fejlődő iparunknak minden ágában nagy előrehaladást kell tennie, hogy a legkülönfélébb ipari termékek az élet és a munka minden területén elősegítsék népünk jólétét, az eredményesebb mezőgazdasági termelést, a kényelmesebb életet, a könnyebb munkát.

Az ilyen célok megvalósításához emberek kellenek. Olyan emberek, akik tanulnak, dolgoznak, akik készek másokkal karöltve, szövetkezve dolgozni. Ez a mi dolgunk is.

Az ádvent arra késztet bennünket, hogy komolyan vegyük Isten színe előtt állásunkat. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy komolyan vegyük azt ami dolgunk e világon: küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért. Z.

Az ádventi időszak azt hirdeti, hogy életünknek meg kell újulnia. Rámutat arra, hogy vesztett utak céltalan vándoraiként nem élhetünk tovább. Hiába is törekednénk erre! Bűneinkből viszont csak Isten ádventi kegyelme vezethet ki. Az a kegyelem, amely közelhozta számunkra a nappalt: »Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett, vessük el azért a sötétség cselekedeteit« mondja az első ádvieiniti epistola.

Ez a megoldás! Ez az új út-keresés és új utakra-találás lehetősége.

Az első ádventi evangélium mondanivalója sem kevésbé súlyos! Ez az evangélium arról az adventról beszél, amely nem élhet tovább üres formákban! Még a hópelyhes fenyőgallyak, ádventi koszorúk vagy hozsannázó tömeg édes-bús hangulata is csak üres forma, ha a keresztyének mit sem tudnak engedelmes Krisztusvárásról.

Így áll elénk ádvent négy arca. Az első arc arról beszél, hogy

1. Ádvent — engedelmességgel kezdődik! Mikor eljött az idő, hogy közeleditek Jeruzsálemhez, »elkülde

Jézus két tanítványt

__« Jézus Ura

az időnek, de köti magát az időhöz. Idő előtt semmit sem cselekszik. Csak ha el jő az órája...

Ádvent — feladattal kezdődik! Gondoltál-e arra, hogy mi a te ádventi feladatod? Nem akar-e az Űr téged is valamivel megbízni?

Két tanítványt küld el, akik »nem tanácskoznak testtel és vérrel!« Most — ez az Úr parancsa! Nekik menniük kell. Okoskodás kizárva! Te mennyit szoktál okoskodni? Az Űr azt mondja: Nem okoskodást, engedelmességet várok!

2. Ádvent — Krisztus igényével folytatódik: »Az Űrinak van szüksége reájuk...« Jézus szelíden szól: Szükségem van rá... Szükségem van az életedre, mert azért jöttem. Szükségem van a munkádra. Miért hagyod, hogy mások dolgozzanak helyetted? Szükségem van a hitedre, a szere- tetedre, az adományodra, melyet jó szívvel, fennhéjázás és önteltség nélkül adsz.:;

3. Ádvent — hordozója egy nagy prófétai üzenetnek: »Imhol jő a te királyod ...« Nem kényúr! Nem rabszolgahajcsár! önkéntes engedelmességet vár. Király, áld maga is szolgált, és így szolgálatra tanított...

Mondd, mi maradt a szolgálatodból? Méltatlankodás, hogy túl sokat vár tőled? Gyermekemlékek széttört cserepei?

4. Ádvent — ünneplés is! Akkor az első jeruzsálemi bevonuláskor külsőségekben is megnyilvánult. Ma — ez az ünneplés nem lehet csupán külsőség: ünnepi ruha, néhány kegyes szólam..;

Hová lett az ünneplésed tartalma? Hová a vágyakozás az ajtód előtt zörgető Király után?

Felelős vagy azért, ha életed megállt a külsőségeknél! Ha nem élsz az evangéliumból, és nem éled az evangéliumot. Ha — ádvent nem ádvent <nár számodra, — csak az ünneplés alkalma..:

Indulj eléje! Életet hoz!

Üres formák megelevenedését hozza,,; Zottai Gyula

A Lelkipásztor

— lellcészeink szakfolyóirata •— novemberi számába a Szerkesztő írt vezércikket »Az emberek világossága« címem Jn 1, 4 lapján. Ezután dr. W. A. Visser’t Hooft-nak, az Egyházaik Világtanácsa főtitkárának a Központi Bizottság davosi ülésén »Az egység különböző jelentése és az az egység, amelyet az Egyházak Világtanácsa akar létrehozni« címen tartott előadását közli a lap. Dr. Ottlyk Ernő »A keresztyén ember közösségi magatartása« címen írt cikket, amely az egyházban, a felebaráttal, az emberi élet előbbrevitelével, a munkában és a gazdálkodásban való közösség teológiai és gyakorlati kérdéseit tárja fel. Dr. Karner Károly készülő új- szövetségi kortörténetéből közöl részletet »A messiási remény Jézus korában« címen. Dr. Nagy Gyula hozzászólását olvashatjuk ezután Fekete István egy korábbi cikkéhez, majd D. dr. Vető Lajos püspöknek a budapesti protestánsok zeneakadémiai reformációs emlékünnepén »Mivé lett a reformáció« címen elhangzott ünnepi előadását közli a Lelkipásztor. A nemrég elhunyt Hatnzmaain Károly Sámuel lelkészről Magtassy Sándor írt megemlékezést. A Szemle rovatban események, könyvek és folyóiratok ismertetését találjuk. Az Irásmagyarázat rovatban a decemberi vasárnapok alapigéinek f eldolgozását közli a lap dr. Ottlyk Ernő. Halász Béla, Groó Gyula, Mekls Ádám, Vető Béla és Tessényi Kornél tollából. A decemberi egyháztörténeti évfordulókat dr. Sólyom Jenő állította össze kalendáriumba.:

A mi dolgunk

Advent 1. vasárnap — Mt 21, I—9.

Isten új egyházi esztendőt kezdett velünk. Az első ádventi vasárnap evangéliumában megadja egész Krisztusköretésünk alaphangját.

• | j Jézus Krisztus nem véletlenül intézi jeruzsálemi bevonulását úgy, LU hogy abban nyoma se legyen a világi uralkodó pompájának, hatalma ffitogtatásának, hanem minden egyszerűen menjen végbe, olyan módon, ahogy az Ószövetség prófétái megjövendölték a Messiás érkezését. A jeruzsálemi bevonulásnak ez a jézusi módja egyszeriben útját vágja minden vallásos hatalmi törekvésnek. A királyok csillogó érkezésére a nép elnyomása vet sötét árnyékot. Aki Jézussal halad, sohasem gondolhat arra, hogy rajta keresztül kerekedhet majd emberek fölébe. A jeruzsálenü bevonulás egyszer s mindenkorra kiábrándítja a törtetőket, számítókat, képmutatókat Jézusból, ö csak szamárháton vonul, egyszerű tanítványok kíséretében.

m

De a jeruzsálemi bevonulás mégsem szánalomraméltó. Az Ószövetség által megjövendölt Messiás érkezik Jeruzsálembe. »Igaz és szabadító 6« — mondta róla Zakariás próféta. Hozza a benne való hit által a megigazulást Isten színe előtt, hozza a szabadítást a bűnökből, a megváltást az ördög és halál hatalmából. A sokaság bizonyságot tesz róla, minit Dávid fiáról, mint Isten páratlan és egyetlen küldöttéről, mint a magasságot? Isten nagyszerű kegyelmi cselekvéséről. Mert Isten Szentje, a megígért Messiás jön, azért hangzott a prófétai biztatás: »örülj nagyon Sionnak leánya, örvendezz Jeruzsálem leánya!« Ennek az örömnek adja át magát e sokaság, amikor ruhákat, gallyakat szór Jézus elé az útra. A jeruzsálemi bevonulásnak az egyszerűség mellett ez az örvendező fogadtatás a másik jellemző vonása.

S Mindez nagy tanítást tartogat a keresztyének számára. Azt hirdeti, hogy Jézus Krisztus dicsősége és a benne hívők közösségének, az egyháznak a dicsősége sohasem kereshető világi hatalomban, emberek fölötti uralkodásban, külsőségekben, vagy pompában. Jézusi Krisztus dicsősége megváltói művében van s egyházának dicsősége az Istentől rábízott igében van. Az »igaz és szabadító« Jézus Krisztus az 5 művét nem külső- séges módon, hanem igéje által végzi el az őbenne hívőkben. Isten igéje az a hatalom, amellyel megjövendölte a Messiás jövetelét, amellyel hirdeti Jézus Krisztus váltságművét, amellyel egybegyűjti és az igaz hitben megtartja a gyülekezeteket. Az egyháznak nem mesterkedésekre — nem emberi ügyeskedésre, nem pompára, nem hatalomra, nem erőszakra van szüksége, hanem egyedül Jézus Krisztusra, az ő igéjére, amely minden erőnek és üdvösségnek a forrása. A jeruzsálemi bevonulásban olyan emberek mennek Jézus Krisztus után, akik vállalják az ő egyszerűségét, tisztaságát, »igaz és szabadító« voltát, akik nem akarnak rajta élősködim, hanem akik új életben akarnak járni általa, akik tőle akarják megtanulni az emberek szeretetét, minden jó ügy igaz szolgálatát.

Akik őt így emberi egyszerűségében és isteni dicsőségében elfogadják, azok emelik az ő tiszteletét, azok nyernek tőle örök életet és dicsőséget.

O. E.

Minden dolgotok szeretetben menjen végbe — 1. Kor 16, 14

Ezen a napon két dolgot hoz közel hozzánk az Isten:

m

Az egyház szeretetszolgálata. Jézus Krisztus az igehirdetői szolgálattal együtt az egyházra bízta a cselekvésben megmutatkozó szeretet szolgálatát is. A mi egyházunk igyekszik is ezt a rábízott szolgálatot ellátni; Szeretetintézményeinkben öregek, tehetetlenek, árvák és nyomorékok élnek, akiknek élete attól is függ, hogy egyházunk népe mennyire tartja keresztyén kötelességének a róluk való gondoskodást. Az egyház várja a gyülekezetektől és az egyes keresztyén embertől is. hogy szívügyüknek tartsák azoknak az embereknek segítését, akik arra rászorulnak;

E Azt, amiben foglalatoskodunk, a munkánkat, Istentől kapott hivatásnak tekintsük. Isten mindenkire bízott valamit, mindenkit valahová állított, hogy ott felhasználja tőle kapott tehetségét, hogy ott becsülettel helyt álljon. Isten el is várja a keresztyén embertől, hogy munkáját hivatásnak tekintse, melyre ö hívta el. Elvárja az emberiség, népünk, családunk is, hiszen munkánkat soha nem önmagunkért végezzük, hanem másokért.

VALLJUK MEG, hogy nem tekintjük szívügyünknek azt. aminek teljesítését Isten tőlünk várja. Hogy éppen avval vétkezünk Isten ellen, lia a tőle kapott lehetőségeket, talentumokat nem használjuk fel emberek közötti szolgálatra.

ADJUNK HÄLÄT Istennek, hogy szeretetre hívott el bennünket. Adjunk hálát, hogy mi is tehetünk valamit azért, hogy emberek élhessenek, boldogulhassanak.

KÖNYÖRÖGJÜNK egyházunk szeretetszolgálatáért. Azokért, akik az egyházra bízattak; azokért, akik hivatásuknak tekintik a szeretetszolgálatban való fáradozást és magunkért, hogy életünk másokért felelős élet legyen. Juhász Géza

HETI IGE: Örülj magyom, Siómnak leánya! Imé jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamár háton ülő, azaz a nőstény- szamárnak vemhén. Zak 9, 9.

November 27. Vasárnap — Rm 13, 11—14/a.

Az ádvent, a Krisztus-varas nem tétlen várakozás, hanem mozgalmas, eleven élet. Jézus Krisztust várni csak tiszta szívvel és lélekkel lehet é6 az énre váló törékedés teszi elevenné ádventi várakozásiunkat.

November 28. Hétfő — L Kor 1, 15—22.

A keresztről, tehát Jézus Krisztusról való beszéd nem elvont elvi okfejtés, hanem az üdvösségre való útmutatás. Ezért kell az igehirdetésre úgy figyelnünk, mint akik tudjuk, hogy mondataiban Isten életújító, élet- formáló szavát halljuk.

November 29. Kedd — Mik 2, 1—2; 9; 12—13.

A felebarát, a közösség elleni bűn egyben Isten elleni bűn. Aiká embertársát, azt a közösséget, amelyben él, valamiképpen is megkárosítja, az nem számíthat arra, hogy Isten gyermekének nevezzék. Krisztust tehát úgy várjuk igazán, ha minden dolgunkban úgy cselekszünk, ahogyan ezt Isten tőlünk elvárja.

November 30. Szerda — 2. Sám 7, 4—9; 11—14/a.

Isten jelen van a kicsiny és a nagy templomokban, ha Róla szól a beszéd. A templomokat pedig tulajdonképpen nem ml építjük, hanem ő, aki Szentlelke által a vele való közösség kívánására indít bennünket.

December 1. Csütörtök — Ézs 64, 1—3.

Az ötestámentum prófétája Isten hatalmának megjelenéséért imádkozik. Mi keresztyének tudjuk, hogy az ó hatalma Jézus Krisztusban, az Ö szelíd szolgálatában lett nyilvánvalóvá.

December 2. Péntek — Jn 18, 33—37. •

Jézius Krisztussal Isten országa lőtt le közénk a földre. Mi ennek az országnak a tagjai vagyunk. Az ide tartozásunk azonban nem azt jelenti, hogy mi uralkodunk e világ fölött, hanem ellenkezőleg, szolgálnunk keil másokat.

December 3. Szombat — Jel 22, 12—14; 16—17; 20—21.

Jézus Krisztus üdvösségünk elkezdője és bevégezője. Már itt a földi életben is közösségünk van vele, de ez igazi valósággá akkor lesz, amikor újból eljön hozzánfc Vámos tattt#