Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-11-27 / 48. szám

á EVANGÉLIKUS ÉLET A hit és a cselekedet egységéről Grünvalszky Károly egyetemes fő­titkár igehirdetése Nyíregyházán, 1955 október 31-én. Az elhangzott három igehirdetés közül az aláb­biakban a harmadikat közöljük, ki­hagyva a Lutherre és a reformációra emlékeztető részeket s ezek helyett a két alapigét (Hős 2, 17—22. Zsolt 36, 6—10) bővebben kifejtve, anélkül azonban, hogy a mondanivaló meg­változna. 1. Bizonyára észrevettétek, hogy ed­digi két beszédemben a Szentlélek segítségével tőlem telhetőén igye­keztem összefogni és elmondani mindent, ami a felolvasott két igé­ben Isten kegyelmére és a hitre, tehát azokra a dolgokra vonatkozik, amik nem érdeklik a világ fiait, és forrón érdekelnek bennünket híve­ket. Ellenben kihagytam és megke­rültem — ez Hóseásra vonatkozik — azokat a részeket, ahol a pró­féta a világi élet kérdéseibe nyúl bele; illetve a 36. zsoltárnál csak belső, leliká, egyházi szempontból ragadtam ki és magyaráztam meg olyan verseket is, amelyeknek vi­lági vonatkozásuk is van. Pontosain a következő részekre gondolok. — Hóseásnál a 17. versre, ahol a próféta bejelenti, hogy az Isten kegyelmi szövetsége közvetve kihat még az állatvilágra is, köz­vetlen célja pedig a háború eltör­lése. Azután a 20—21. versekre, ame­lyekben Hóseás a föld és annak termései: a búza, a must és az olaj felé fordítja tekintetünket, bő ter­mést jövendölve a népnek. A 36. zsoltárban pedig gondolok a 7. és 8. v. végére, ahol a zsoltáríró úgy, nyi­latkozik Istenről, mint az állat és az ember életét egyaránt fenntartó és védelmező Űrről; valamint a 10. versre, amelyben megvallja, hogy az Űr az élet forrása. Mindezeket a helyeket azért jelö­löm meg ilyen pontosan, hogy min­denkinek módjában legyen engem a Bibliából ellenőrizná. Tudom ugyanis, hogy akkor, amikor ma a szószéken a világi élet kérdéseire té­rünk ki, a gyülekezet általában sok­kal jobban megkívánja tőlünk a Bibliához való ragaszkodást, mint akkor, amikor ugyanott az üdvösség kérdéseit fejtegetjük. Ebben kétségtelenül van jó, de van ebben rossz is. Jó benne a kö­vetelmény, hogy a hívek tőlünk a világi kérdésekben sem várnak em­beri tanácsokat a szószékről, hanem Isten útmutatását: a rossz viszont benne az, hogy többnyire eleve fel­tételezik arról, aki a szószéken ezekről a kérdésekről is szólni mer, hogy azt nem az alapige, tehát az Isten, hanem egyéb érdekek kész­tetik a földi élet, különösen a tár­sadalmi élet kérdéseinek a taglalá­sára; Éppen ezért nagy a kísértés pa­pok és hívek számára egyaránt, hogy a gyanúsítás és bizalmatlan­ság miatt szemet hunyjunk az igé­nek világi vonatkozású részei felett és inkább ne beszéljünk ezekről, mintsemhogy kitegyük magunkat félreértéseknek, s ezzel lerontsuk az igének még az üdvösségre, hitre vo­natkozó üzenetét is. Ezért talán ti sem kértétek volna számon tőlem, ha én a két felolvasott igének a vi­lági vonatkozású részeiről megfe­ledkeztem volna!? De Isten ás van a világon! S én bizonyos vagyok benne, hogy ü másképp bánna velem ebben az eset­ben, mint ti. Ö számonkérné mu­lasztásomat. mert honnan vehetné egy egyszerű igehirdető a jogot ahhoz, hogy átugorva az ige világi vonatkozású részeit, az Istent val­lásosabbnak, egyháziasabbnak tűm tesse feil annál, mint amilyenneik O magát kinyilatkoztatta? Ha őt nem­csak az emberek érdeklik, hanemha vadak, a madarak és a föld férgei is, ha ő nemcsak a mi egyéni, lel­ki, vallási békességünkkel tö­rődik, hanem a népek megbéké­lésével is s eltörölve a háborút, bátorságos lakozást akar ne­künk adni a földön is, ha ő nemcsak arról kíván gondos­kodni, hogy bő táplálékot kap­junk az igéből a gyülekezetben, Iranern törődik a búza, a must, az olaj hozamával, Izrael s a mi hazánk és az egész föld bol­dogulásával, jólétével is, — hát akkor ki merészelhet róla csupán úgy prédikálni, hogy az igének csak az egyik felét, a lelki részét mondja el Istenről, a másik fe­lét, az élet és a világ kérdéseire vonatkozót pedig elhagyja. Megvallom őszintén, hogy nincs bennem ehhez bátorság. Éppen azért kerítek most sort ezeknek a részeknek a megmagyarázására, akár kedves ez a mi fülünknek, akár nem. 2. Mindenekelőtt nyilvánvaló, hogy az élet, a történelem az egyik fel­olvasott igében sem háttér csupán. — Ezt a következő példával sze­retném megvilágítani. Nemrégen Svájcban járt a Ma­gyar Bibliatanács főtitkára, ahol résztvett a Bibliatársuiatok Világ­szövetségének a közgyűlésén. Ami­kor hazatérte után beszámolt útjá­ról, egy színes plakátot mutatott be, amelyet eredetileg az egyik kö- zelkeleti ország bibliatársulatának a képviselője mutatott nekik a köz­gyűlésen, hogy ezzel szemléltesse, milyen módon próbálják ők a Bib­lia felé fordítaná az emberek ér­deklődését. A piaikát megdöbbentő képet tár elénk. Az előtérben egy családot ábrázol, amely egy hangulatlámpa fényében áhítatosan Bibliát olvas. A háttérben pedig egy atombomba robbanása látható: házak omlanak össze, nők, férfiak kétségbeesett arca mered reánk, kövek és emberi testrészek repülnek a levegőbe. Iszonyú látvány! És mégsem ez a legmegdöbbentőbb nekünk ezen a plakáton, hanem a kép elejére vo­nult bibliaolvasó család, amely nyu­godtan áhítatoskodik a nagy össze­omlás közelében s az élet dolgai iránt süketen és vakon böngészi a Szentírást, még csak arra sem gon­dolva, hogy maga sincs biztosítva az Istennél az atombomba ellen. Micsoda meglepetés érheti azt, aki egy ilyen plakát láttán csak­ugyan kezébe veszi a Szentírást, el­kezdi olvasni, — és ott egészen mást talál? A felolvasott igékben is egy egé­szen más kép tárul elénk. Ezekben egyáltalában nem háttér csupán a történelem, mert sem a zsol­táríró, sem Hóseás nem az élet­től elszakadva állnak itt előt­tünk, hátatf ordítva a messze mögöttük zajló eseményeknek. Már szerkezetileg is valósággal bele van ágyazva mind a két ige a tör­ténelembe. A felolvasott zsoltárrész ugyanis majdnem a közepe a 36. zsoltárnak, a zsoltár kezdő és befe­jező része maga a lüktető, eleven akkori élet. A Hóseás könyvéből felolvasott ige pedig már önmagá­ban is, úgy ahogyan alapigéül kije­löltetett. az élettel kezdődik és az élettel végződik. De a plakáthoz viszonyítva nem ez a formai különbség a legfonto­sabb. Ettől még a zsoltáríró meg Hóseás is nagyon távolállhatnának az élettől. Sőt, a plakáthoz mérten még távolabb állnak, ha ők a világ zajának, a történelem eseményeinek kellős közepén ugyanolyan zavarta­lanul borulnának le Isten előtt, mint a plakáton az élettől teljesen eltá­volodott család. Ezért a formai kap­csolatnál sakkal jobban mutat rá a tartalmi kapcsolat a felolvasott igéknek a történelembe való bele- ágyazottságára. Az, hogy a zsoltár- írónak és Hóseásr.ak valósággal az életében és a lelkében játszódnak le a kor eseményei. Egyik sem olyan hamis nyugalmú bibliaolvasó, mint a plakátra festett család. Az egyiket egészen az imádságáig, a másikat meg a prédikációjáig kísérik el az élet dolgai, s a vallásos életnek eb­ben a két legbensőbb gyújtópontjá­ban is, ahol igazán Isten színe előtt áll a hivő, emberekként állnak előt­tünk, akiknek nem közömbös a földi élet. Sőt, szívük mélyéig áthatja őket a földi dolgok miatt érzett fe­lelősség! S az egyik imádságában Istent hívja segítségül, a másik prédikációjával az emberekbe akar lelket önteni, mert mind a ketten a jó felé szeretnék terelni a törté­nelmet. 3. De a legdöntőbb mind a két igé­ben mégis az, hogy bennük nem két hitrejutott ember áll egyszerűen előttünk a világért érzett felelős­séggel a szívében, hanem mindkettőből maga an élő Is­ten lép így elénk. Ezt egy másik példával világítom meg, úgy, hogy megfordítom azt a képet, amelyet a második beszé­demben ennek a két igeneit a kap­csolatáról festettem. Azt mondtam, hogy a 36. zsoltár a Hóseás könyvéből felolvasott rész­hez viszonyítva olyan, mint a menyasszony válasza a vőlegény ké­résére, mint a hit teljes felelete Is­ten kegyelmére. Most pedig azt mondom, hogy a Hóseás könyvéből felolvasott igen olyan, mint a vőle­gény válasza a menyasszony kéré­sére, mint Isten teljes felelete annak az embernek a könyörgésére, aki az ő szárnyainak árnyékába menekül, mert tudja, hogy az embert és a bar­mot 5 tartja meg s nála van az élet­nek forrása. S a továbbiakban is megfordítva az előzőleg festett képet, azt 's mondhatjuk, hogy amint Hóseásnál is csak egyetlenegy mondat utalt a menyasszonynak az Isten kegyel­mére adandó válaszára, ugyanúgy itt a 36. zsoltárban is csupán egyet­len rövidke mondat, a legutolsó 13. vers utal a menyasszony kérésére elhangzó isteni válaszra: »»Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel«. Erre vála­szoló visszhangnak és folytatásnak tekinthető az, amit Hóseás mond: »És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi ma­darakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földről, és bátorságos lakozást adok nékik. És azon a napon meghallga­tom, azt mondja az Űr, meghallga­tom az egeket, azok meghallgatják a földet, a föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot ég az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt. És bevetem őt magamnak a földbe.« Nagy különbség van azonban a között, ahogyan a menyasszony vá­laszolt a vőlegény kérésére, és a kö­zött, ahogyan az Isten felel az em­ber könyörgésére. A menyasszony válasza hű tükörképe volt a vőle­gény kérésének, tartalmilag is töké­letes visszaverődése az emberben Isten kegyelmének. Az Isten felelete azonban nem az, legalább is a fel­olvasott igében nem úgy hangzik, mint a menyasszony kérésének és reménységének az egyszerű megerő­sítése és teljesítése. Igaz ugyan, hogy Hóseás könyvében másutt Is­ten szájából olyan kijelentések hangzanak el, amelyekben Isten helybenhagyja a zsoltáríró Dávid könyörgését és a próféta bejelenti a Dávid házát kiirtó Jéhu dinasz­tia bukását. Az is igza, hogy a tör­ténelemben mindaz bekövetkezett, amiről a 36. zsoltár 13. verse szól. A Saul által üldözött Dávidból ki­rály lett, a Dávid utódait a Jezréel völgyében kiirtó Jéhu háza Hóseás korában megbukott. Mégis a felol­vasott igében már másról van szó. Nem a zsoltáríró kérésének, re­ménységének puszta teljesítéséről. A legélesebben ezt azzal fejezi ki igénk, hogy egészen új értelmezést ad a Jezréel névnek. Korábban Hó­seás ehhez a névhez azt a jelentést fűzte, hogy »Isten szétszór, megbün­tet«, most pedig így magyarázza: »Isten vet«. De maga az egész felolvasott rész is megbocsátást és békét hirdet a bosszú-állás és az ítélet helyett. 4. Ez hallatlan nagy fordulat Isten kinyilatkoztatásában! Olyan nagy, hogy illik az idejét is tudnunk. Krisztus előtt a VIII. század köze­pén és annak második felében kö­vetkezett ez be, amikor Isten sorra egymásután három prófétát is fel­fogadott, Ámost, Hóseást és Ézsaiást, hogy általuk eddigi részleges kije­lentése helyett, amely a történelmet csupán ítéletsorozatnak; minősítette, egy teljesebb kinyilatkoztatást ad­jon az életről és az ő világkormány­zásáról. Ebben az Isten jóval to­vábbment és többet mondott annál, mint amennyit még a 36. zsoltár írója is kért és várt. Ekkor jelen­tette ki először a történelemben, hogy ő mint Isten nem azért van és nem azért Űr, hogy mással se törődjék, mint csak azzal, hogy hiveit kiszolgálja, kívánságaikat tel­jesítse és érdekükben felfalja a bű­nösöket Izraelben és az egjész vilá­gon; hanem azért Űr ő, hogy átsegítsen ben­nünket a történelem konfliktu­sain és harcain s mindnyájun- kai a béke és a jólét felé vezé­reljen. Ekkor tárult fel egy kis nép prófé­tái révén először, hogy Isten az egész világért és min­den emberért felelősséget érző Űr. S a próféciák között is kevés van, amely mindezt olyan kristálytisztán és határozottan hirdetné, mint az az ige, amelyet mi Hóseás könyvéből felolvastunk. 5. Ezek után tekintsünk magunkba és vizsgáljuk meg, vajon mag­va n-e berniünk is ugyanaz a vi­lágért érzett felelősség, mint ami megvolt a zsoltáríróbajn és Hóseásban s ami meg van Is­tenben? Ha pedig nincs meg, vagy pedig csak félig van meg, lássuk meg, miféle hamis, álke­resztyén megkötöttségektől kell megszabadulnunk ahhoz, hogy mi is olyan határozottak lehes­sünk a világi dolgokban is, mint amilyen határozott volt ezekben Hóseás és a zsoltáríró és inint amilyen határozott ebben maga az Isten is. Mindezért visszatérek most ahhoz a megjegyzésemhez, hogy megma­gyarázom a felolvasott igékből a mára maradt részeket, akár kedves ez a mi fülünknek, akár nem. Bizonyára általában rosszallólag fogadtátok ezt a megjegyzésemet, s talán még azt mondtatok magatok­ban: Ugyan hol él a tisztelendő úr? Talán csak nem képzeli rólunk, hogy mi nem a békét és nem a jó­létet, hanem a háborút akarjuk? Ugyan ki volna köztünk ilyen osto­ba, vagy olyan bárgyú, hogy hivő ember létéi-e ne tartaná Istent az egész általa teremtett világ Urának, vagy hogy azt képzelné Istenről, hogy ő a világ békéjével nem tö­rődik és az emberiség jóléte nem érdekli öt. Miféle felesleges kérdé­sek ezek? Mert mi mindnyájan vall­juk, hogy az Isten szeretet s ezért ő nem is akarhat mást, csak békét és jólétet. S mi magunk is vágyó­dunk mindnyájan a béke és a jólét után. E tekintetben tehát bennünk semmiféle kétség vagy kérdés nincs! Ellenben az a kérdésünk, hogy az életben (kínálkozó lehetősé­gek, a történelemben adódó megol­dások közül mi, akik szintén sze­retnénk túljutni a konfliktusokon s békére és jólétre vágyunk, melyi­ket válasszuk, hogy az Isten által is kívánt békét -és jólétet szolgál­juk és elérjük? Ez az izgalmas kér­dés a számunkra, nem pedig az, hogy békét és jólétet akar-e Isten, ami természetes. 6. Mit mondjak erre? Válaszomat azzal kezdem, hogy ha látszólag sok igazság is van eb­ben az ellenvetésben, azért nem le­het a két kérdést, az elvi döntést és a gyakorlati cselekvést egy ka­pavágással így egymástól elválasz­tani és függetleníteni. Ez a két kér­dés együtt egy olyan gordiuszi cso­mó, amelyet még karddal sem lehet kettévágni. Főként akkor nem lehet, ha az elvi döntés hitbeli döntés. Mert ha csakugyan ez, akkor a világi élet dolgainak az eseté­ben is igaz a hitről az, amit Lu­ther általában mondott róla, hogy vajmi csodálatos és tevé­keny dolog, mert mielőtt kér­dené, hogy kell-c jót cseleked­ni, már meg is tette. Éppen ezért sem az Ószövetség, sem az Újszövetség nem ismeri a földi életfolytatás szempontjából a hit és a cselekedet különválasz­tását. Hóseás, Ézsaiás és mindazok a pró­féták, akik hozzájuk hasonlóan hit­tek, úgy cselekedtek is, ahogyan hittek, s amikor hittek, egyben cse­lekedtek is. Például Hóseás egész élete, úgy ahogyan azt a könyvé­ből megismerhetjük, azt mutatja, hogy az, amit ő a felolvasott igében hitből kimond, az a maga korában egyúttal a leghatározottabb politikai állásfoglalás és cselekedet is volt a háborúra spekuláló, a rend helyett anarchiát előidéző izráeli politikával szemben. — Ugyanígy az Újszövet­ség is egységben látja a hitet és a cselekedetet. Aki hisz a bűnbocsá­natban, tehát megbékélt Istennel, maga is megbocsát, tehát békesség­ben él embertársaival; aki azt mondja: Uram, Uram, az meg is cselekszi az Atya akaratát. Vagy ha ezt nem teszi, akkor Isten visz- szavonja tőle irgalmát s hazúgnak minősíti az uram-uramozását. S azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az ige sem egyoldalúan szó csupán, hanem egyben tett is, mert amit Isten szóban kinyilatkoztat, azt egyben cselekszi is. Ezért, aki hisz, nem torpanhat meg az előtt a gyakorlati kérdés előtt, hogy mit cselekedjék. Akkor sem torpanhat meg ez előtt, ami­kor a béke és a jólét érdekében kell cselekednie. Nem bujhatijc ki a cselekvés alól még azzal sem, hogy azt mondja: ez a Messiás fel­adata, tehát a Krisztus dolga, mi­vel a Bibliának a békére és a jólétre vonatkozó minden kijelentése elvá­laszthatatlan Krisztus személyétől, azaz meghaladja az ember erejét és eszkatológikus jellegű. Azért nem bújhatunk ki ezzel sem a cselek­vés alól, mert ugyancsak a Biblia szerint a hit, ha való­ban keresztyén hit, akkor hű visszaverődése az emberben Is­ten kinyilatkoztatásának, tehát nem a mi tulajdonságunk. Ellen­kezőleg: reánk nézve art je­lenti, hogy »többé nem én élek. hanem a Krisztus él bennem«, s ezért ugyanaz az indulat kell, hogy lakozzék bennem is. amely a Krisztus Jézusban is volt. 7. Végül azzal sem bújhatok ki a hivő ember a cselekvés alól, hogy azt mondja: a világi élet kérdése: nem a hit, hanem az ész dolgai. Ezekben engem sem az Isten, sem a Biblia, sem az egyház, sem a pa­pom útba nem igazíthat, mert ezek­ben egyedül csak az eszem, a szak­mai ismeretem és a történelmi ta­pasztalat alapján határozhatok, nem pedig a hitem segítségével. Így csali az gondolkozhatok, aki­nek nincs a kezében és a szívében a Szentírás. Mert a Biblia szerint a politikai dön­tés és cselekvés éppen a béke és a jólét kérdésében a hit és ' nem az ész világába tartozik. A béike és a jólét messiási prog­ramja ugyanis, amint art egy modern teológus mondja, hitet kíván, mert a próféták Isten ki- nyilatkort&tásából tudták meg a történelemnek ezt az örök és is­teni rendjét, s nem az emberi tudat és ész mélyén fedezték azt fel. Mondtam már, hogy ,ez Kr. e; a VIII. században történt. > Mindenki előtt csak Örvendetes lehet, ha azóta elyan fejlődést tapasztalhatunk, hogy az, amit kezdetben csak egyes próféták hitiek és csak Izrael s az egyház ismert, az az egész emberiség számára egyre nyilvánvalóbbá válik. Ez mutatja, hogy Isten azt az új szövetséget, amelyet először a pró­féták által nyilatkoztatott ki, Jézus Krisztus által valóban az egész vi­lággal kötötte meg, s mindenkiben, az egyházon belül és az egyházon kívül is ébresztgeti egy jobb korba, a béke és a jólét korába vetett fai- ; tét, s egyre inkább átitatja ezzel a hittel a mi gondolkozásunkat is. De azért a keresztyén ember lelki ismé­re te csak akkor lehet nyugodt. Ha a társadalmi és politikai kérdésekben nem csupán az eszével, hanem hitéből fakadóan foglalt és foglal állást. Ebkor tudja vállalni jó lelkiiismerettel a politikai állásfoglalás egyolda­lúságát is abban a hitben, hogy éppen a magára vállalt formá­ban és módon szolgálja igazán a béke és a jólét ügyét. Valahogyan úgy vagyunk ezzel is, ahogyan az egyházzal vagyunk ma. Azaz az emberiség egyetemes (bé­kéje és .jóléte érdekében szüntele­nül keressük a kibontakozást a po­litikai különbözőségekből támadó konfliktusokból, miközben azért mindnyájan valamiféle politikai irányhoz tartozunk, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan az amyaszentegyház egységére vágyunk és törekszünk, de mégis egy-egy felekezetihez tarto­zunk. Ezért amilyen elképzelhetetlennek tartjuk a magunk számára, hogy mint jó keresztyének ne le­gyünk egyszersmind jó evangé­likusok is, legyen ugyanilyen el­képzelhetetlen a számunkra az is, hogy mint a béke és a jólét Isivei ne legyünk egyúttal ha­zánk, népi demokráciánk hű fiai isi Ez .a válasz arra az izgalmas kér­désre, hogy mi, akik szeretnénk túl­jutni a konfliktuson s békére és jólétre vágyunk, az e’etben 'kínál­kozó lehetőségek és a történelem­ben .adódó megoldások közül melyi­ket válasszuk, hogy az Isten által is kívánt békét és jólétet szolgál­juk és elérjük! Ámen^ ISTENTISZTELETI REND Budapesten, november hó 27-én, vasárnap Deálk tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) D. Dezséry László, du. 6 Dóka Zoltán. — Fasor de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Dulcz Pál. — Damjanich u. 28/b. de. fél 10 Gyöngyösi Vilmos, du. 3 vakok szeretetvendégsége, du 5 iíj. szeretetv*. — Dózsa üy. u. 7. de. fél 10 Dulcz Pál. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sán­dor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Koren Emil. — Utász u. 7. de. 9 Koren Emil. — Vajda P. u. 33. de. fél 12 Koren Emil. — Zugló de. 9 (gyerm,) Scholz László, de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Muntag Andor. Rákcsfaiva de. fél 12 Aluntag Andor. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Rimár Jenő, du. 7 Gádor András. — Váci út 129. de. 8 Rimár Jenő. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Vas u. 2/c. de. 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9. — Rákospalota, MAV-telep de. fél 9. — Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pest­újhely de. 10. — Rákoskeresztúr de. fél 11. — Rákoshegy de. 9, — Rákosliget de. 10. — Rákoscsaba de. 9, du fél 7. — Ci/tkoía de. 9 (gyerm.), de. 10, du. fél 3. — Mátyásföld de. 10 (gyermek) fél 11. — Kerepes-Kis­tarcsa de. háromnegyed 9. — Szilasliget du. 3. — Pestlőrinc de, 11, du. 5. — Pesfcimrc du. 5. — Kispest de. 9, de. 10, du. 6. — Wekerle-telep de. 8. — Rákosszentmihály de. fél 11, du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Várady Lajos, de. 11 D. dr. Vető Lajos, du. 7 Turcsányi Károly. — Toroczkó tér de. fél 9 Juhász Géza. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 6 szeretetvén - dégség. —- XII., Tarcsay V. u. II. de. 9 Danhauser László, du. 7 Ruttkay Elemér. — Diana u. 17. de. fél 9 Ruttkay Elemér. — Pesthidegkút (Szent István u.) de. fél II Ottlyk Ernő dr. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Muncz Frigyes, de. 11 (úrv.) Muncz Fri­gyes, du, 6 Rezessy Zoíitán dr. — Német­völgyi út 138. de. 9 (úrv.) Rezessy Zoltán dr. — Csepel de. 11, du. 7. —- Budafok de. II Bodrog Miklós. — Nagytétény de. 8 Bodrog Miklós. — Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. — Albertfalva de. 11 Visontai Róbert. — Csillaghegy de. fél 10. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyeteme* Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074 Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezsárv László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 8.— Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre 30. — Ft. egész évre 60.— Ft, Csekkszámla: 20.412—VIII. 10 000 példányban nyomatott 2-535332. Athenaeum (F. v. Soproni Bél«)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents