Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-11-27 / 48. szám

% EVANGÉLIKUS ÉLET Mekis Ádám püspökhelyettes budapesti szolgálatai Kőbányán A budapest-kőbányai gyülekezet 1956 tavaszán fogja ünnepelni temp­loma megépítésének 25 éves forduló­ját. Erre előkészülve, a gyülekezet rendbehozatta s belülről kifestette a még háborús rongálódásokat is viselt .templomot. A hivek jelentős anyagi és munkaáldozatával hónapok óta folyt a tatarozás. Eltüntették a há­borús belövések nyomait, rendbe­hozták a vülany berendezés hiányos­ságait és kifestették a templomot, gyülekezeti termet, lépcsőházakat, irodahelyiségeket s a parókiális la­kás egy részét. Mindez több mint 30 000 forintot emésztett meg, amely­nek egyharmadát a hívek adomá­nyaiból, kétharmadát pedig belső egyházi kölcsönből fedezték, • A megújított templomot először a reformáció ünnepén használták, ame­lyen a gyülekezet énekkara egy erre az alkalomra készült éneket énekelt Sibelius Finnlandia himnuszának dal­lamára. — A templom ünnepélyes felavatása november 13-án történt, amit az istentisztelet szolgálatával Mekis Ádám püspökhelyettes vég­zett. Igehirdetésében a templom iránti hálaadásról és örvendezésről szólott, aminek oka az, hogy a temp­lom egyfelől Isten igéjének, békessé­gének s a szentségeknek otthona, másfelől a gyülekezetnek hajléka, ahol a hívek Istennel, egymással és hitben erős, a templomépítés áldoza­tát is vállaló eleikkel vannak kö­zösségben, s ahol Isten belső meg­újulásunkat folyamatosan munkálja. Ugyanaznap délután szeretetven- dégségen örvendezett együtt a gyüle­kezet, amelynek keretében Mekis Ádám az ugyancsak templomát építő békéscsabai gyülekezet történetéről és életéről adott 6zínes beszámolót. Rákospalotán A rákospalotai gyülekezet novem­ber 20-án ünnepelte kisebbik, régi templomának 100 éves évfordulóját. A gyülekezet egyheti igehirdetés­sorozattal készült fel a centenárium­ra. Erre és a befejező ünnepélyre a Kistemplomban gyűltek össze a pa­lotaiak, és ősi templomukhoz való megható ragaszkodásuk is közreját­szott abban, hogy az elmúlt hét minden napján zsúfolásig megtelt templomban hangzott az igehirde­tés. Az ünnepségen Mekis Ádám es­peres, püspökhelyettes hirdette az igét az egyházi esztendő utolsó va­sárnapjának levéibeli igéje alapján. »Isten a közösség Istene — mondot­ta igehirdetésében a püspökhelyet­tes — aki önmagával és egymással való közösségre teremti és hívja fel igéjével az embereket. De Isten az örvendezés Istene, aki azt akarja, hogy az az öröm, ami most a jubi­leumon a gyülekezetei eltölti, egész életének kísérője legyen.« Két temploma van a gyülekezet­nek. A kedves, meghitt Kistemp- lom, és az impozáns, 'kupolás Nagy­templom beszédes kifejezője a gyü­lekezet életének. A társadalmi át­alakulás rendkívül gyors sodrában élnek ma az evangélikusok Rákos- palotán. Múlt és jelen torlódik egy­másra ennek a gyülekezetnek az életében. Senki nem lepődik itt meg azon, hogy zsindelyfedelű kis házi­kókban mosógépet használnak és vi­lágvevő rádió szól. Adja Isten, hogy az ősök hitére való emlékezés Rákospalota mai gyülekezetét indítsa a hitben és a szeretetben való megerősödésre, a jövendőért való fáradhatatlan mun­kára. »Á szentek szükségeire adakozók legyetek« A HITTESTVÉRI SZERETET egyik alapvetően fontos fejezete a Szentírás szerétéiről szóló tanításá­nak. A Krisztus által megváltott lé­lek szeretete Isten iránt hálás vi­szonzása az Atya szeretetének, amely Jézus Krisztusban nyilatkozott meg és amely felülhalad minden emberi elgondolást. A bűn által az ember lelkében megrontott, de a Jézus Krisztus által létrehozott megbéké­lés mellett ismét életrekeltett szere­tet nemcsak az Isten iránti szerete- tet támasztja fél, hanem a felebaráti, testvéri szeretet is, amely a Krisztus­ban hívők között keresztyén testvér­szeretetté mélyülj A GYÜLEKEZETEK EGYMÁS KÖZÖTTI SZERETETE természetes következménye a hittestvéri szere­tetnek. Pál apostol magával viszi Makedónia és Akhája (Görögország) sok gyülekezetének adományát a jeruzsálemi gyülekezet javára (Hm 15, 26.). A gyülekezetközi testvéri se­gítés erkölcsi alapjául is szolgál az, amit ennek a fejezetnék az elején így fejez ki: »Tartozunk pedig mi erősek, hogy az erőtlenek erőtlensé­geit hordozzuk« (Rm 15, f.). Nem­csak esetlegesen, hanem rendszere­sein folyt a gyülekezetek adományai­nak gyűjtése annyira, hogy Pál apos­tol a kor in tusi gyülekezetnek azt ír­hatja: »Ami a szenteli számára való adakozást illeti, amint Galácia gyüle­kezeteinek rendeltem, ti is azonkép- pen cselekedjetek. A hétnek első napján mindemitek tegye félre ma­gánál, amit sikerült összegyűjtenie, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek. Mikor pedig megérkezem, akiket javaitok levele­tek által azokat küldöm el, hogy el­vigyék Jeruzsálembe a ti ajándékai­tokat.« (1. Kor 16, 1—3.) »A SZENTEK SZÜKSÉGEIRE ADAKOZÓK LEGYETEK« (Rm. 12, 13.) — ez a Pál apostoli intés a ke­resztyén hittestvéri szeretet mélyéről fakad. Az Újszövetség világa kitárja előttünk a gyülekezetek egymás ter­hének viselésében megnyilvánuló szeretetközösségét. Ez az a bibliai alap, amelyen félépül az erőseknek az erőtleneket hordozó szeretete. A külső történelmi körülmények az egyes korokban természetesen má­sok és mások, azonban a szentek szükségeire történő adakozás lelkü- lete ugyanaz. A mai magyar evangé­likus egyházunk gyülekezeteit ^ is Ugyanaz az újszövetségi lelkűiét tölti el, a ezért háveánlk és gyülekezeteink felelősséget éreznek egymás sorsa, közegyházunk anyagi helyzete iránt is, és erőik egyesítésével, a közös feladatok vállalásával, egymásért történő adakozással veszik ki részü­ket a hittestvéri szeretet gyakorlásá­ból. Az Ágostai Hitvallás és Luther 'ta­nítása szerint »a szentek« azonosak a Krisztusban hívőkkel. Ennek alapján az apostoli intés azt az értelmet nyeri, hogy a szentek, a hívek a be­lőlük létrejövő gyülekezetek, és a gyülekezetekből álló közegyház szük­ségeire adakozók legyetek. Ez a nyűt és közvetlen apostoli felhívás ne­künk is kötelességünkké teszi annak a kérdésnek a felvetését, hogy va­jon eleget gondolkoztunk-e, eleget terveztünk-e és legfőképpen eleget cselekedtünk-e azért, hogy a mi ma­gyar evangélikus egyházunkban is létrejöjjön »a szentek szükségeire« történő céltudatosabb és szervezet­tebb adakozás, létrejöjjön a mai kö­vetelményeknek megfelelő, korszerű és célszerű összefogás egyházunk anyagi jövőjének biztosítása érdeké­ben? Eljött az ideje annak, hogy gya­korlati életbölcsességgel, gondos szá­mítással, de ugyanakkor igazi keresz­tyéni hittestvéri szeretettel közelebb kerüljünk egyházunk önellátó anyagi élete kiépítésének feladatához. Ez azonban csak úgy valósulhat meg, ha életünket áthatja az »atyafiúi szere­tet«, újszövetségi lelkűiét, ha evan­gélikus háttestvéreinlk százezrei és gyülekezeteink százai »a szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén« (Ef 3, 18.) egyre jobban felindulnak erőik összefogására és mindenek­előtt az apostaii intés megfogadására és valóraváltására: »A szentek szük­ségeire adakozók legyetek!« Dr. Ottlyk Ernő BUKÁST JÖSOLT a színházked­velők sejtése a székesfehérvári szí­nészek kétségtelenül merész vállal­kozásának, amidőn ezek 1819 áprili­sában pesti vendégszereplésüket hir­dették meg. E baljós köz-érzés nem a »vidékieket« illette, hanem műso­rukat, egyszerűen azért, mert ere­deti magyar darabokat leészültek színre vinni, amire Pesten öt éve nem volt példa — de arra sem, hogy magyar szerző darabja bármikor azélőtt igazi, maradandó sikert ért valna el. Először Kisfaludy Károly Tatárok Magyarországon c. drámája került színre — s a vállalkozás si­kere annak merészségét messze meghaladta. A közönség tombolva ünnepelte az addig ismeretlen, 31 éves színműírót, az újságok már szinte túlzó elragadtatással írtak ró­la, s a hír egyszeribe szárnyra kap­ta nevét, (még három darabját mu­tatták be féléven belül), s példátlan gyorsasággal adta tudtára mind szé­lesebb köröknek, hogy a magyar­ságnak nemcsak Kisfaludy Sándora van, de Kisfaludy Károlya is. 125 ÉVE. 1830 november 21-én hányta le szemét — mindössze 42 évet élt. S micsoda korszakos műi fért el ebben a csekély időben! Nemi lehet ugyan állítani, hogy olyan na­gyon sokat írt volna, s azt is tud­nunk kell, hogy tíz komoly drámá­ja és tizennégy vígjátéka nagyobb­részt megszürkült az eltelt ötnegyed évszázad alatt. Mostanában inkább csak két vígjátéka, a Csalódások és 'A kérők kerül egyik-másik színhá­zunk műsorára — utóbbiból Kóczián Kétálin szövegére Polgár Tibor dal-, Lelkésziktafas Debrecenben November 13-án iktatták hivata­lába Szabó Gyula debreceni lel­készt.' A lelkésziktatást Megyer Lajos esperes végezte, aki beszédé­ben a szolgálat forrásáról, tartal­máról, céljáról és jutalmáról beszólt. Az új lelkész Zsolt 16, 5—11 alap­ján tartotta beköszöntő igehirdeté­sét. »Az igéből nekünk .azt az evan­géliumot is meg kell hallanunk — mondotta igehirdetésében —, hogy az Ür megtanít minket az élet ös­vényére. Arra is, amelyiken nekem és arra is, amelyiken a gyülekezet­nek kell járnia mindaddig, ameddig egyáltalán járhatunk vagy járnunk kell azon. Ezt az útat tehát tanul­nunk kell. Tulajdoniképpen minden nemzedéknek újra kell tanulnia, mert ha a célban nincs is különb­ség, az útban mindig van különbség. Mi a változó élet sodrában enge­delmesen rálépünk arra az útra, amelyiket lehetségesnek vagy jónak minősít Isten. A kettő sokszor egyet jelent. Nekünk nem kritizálnunk kell a lehetséges utat, har.em jár­nunk kell rajta. Nem gáncsoskod- nunk, duzzognunk vagy fenyege- tődznünk kell ezen az úton, hanem tanulnunk, tanítanunk, élnünk, szolgálnunk, haladnunk, sőt raj­ta célba kell érnünk. Vagy ami még ennél is több: áldássá kell válnunk rajta. Mi evangélikus keresztyének sem a nadály csak szívó és sohasem adó útját, sem pedig a csigák mindig sajiát házuk alatt roskadozó és ma­radi nitját nem járhatjuk. Akik en­nek ellenére a jelent áttétlenkedik a múlton való sopánkodással, azok későn veszik majd észre, hogy le­maradtak a vonatról, amelyre fel­szállhattak volna. Amelyikre pedig várnak, az nem érkezik meg soha, hanem helyette megérkezik a halál. Egyházunk múltjában is az az időtálló, ahol emberek meg- ajándékoBottan rálépnek arra az útra, amelyre Isten tanította őket és a maguk idejében úgy jártak azon, ahogy kellett«. A beiktató istentisztelet után díszközgyűlés volt, amelynek minden megnyilatkozása egyszerű, őszinte és kedvesen meleg volt. Üdvözlések (hangzottak el az Egyházmegye, a Városi Tanács, a Tisizámtúli Refor­mátus Egyházkerület, a debreceni Ref. Teológiai Akadémia, a debre­ceni Református Egyházmegye, a szomszédos gyülekezetek nevében. A felszólalásokban a testvéri öröm, jótanács, az egymásra találás vá­gya és ténye szólalt meg. A béke, az összetartozás, az ökumenikus le­vegő kicsiny, de feltűnően határo­zott megnyilatkozásának voltak ta­núi a gyülekezet és vendégei. Este szeretetvendégség volt, ame­lyen megemlékeztek a gyülekezet volt .lelkészéről és szeretettel vették körül az új lelkészt és családját. ÚTMUTATÓ a Biblia rendszeres olvasásához az 1956. évre 8,— forintos áron már megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztályon, Buda* pest, VII., Puskin u. 12. Csekkszámlaszám: 220.278. KISFALUD művet írt, melyet a közelmúltban> mutatott be Operaházunk. De mi volt az oka annak a lelkes fogad­tatásnak, amellyel kora hódoM a szerzőnek, s amelyet mindmáig, érezni lehet? Mindenekelőtt írói te-1 hetsége, s erről — általánosságbant — ő maga is világosan nyilatkozott: »A literature, egyedül a lélek sza­bad honja, oda semmi mellékes út, nem vezet, csak a tehetség.­A másik ok nem független te­hetségétől: meglátta, mire van szüksége hazájának, népének, történeti helyzetében. A napóleoni háborúk utáni évek: a »Szent Szö­vetség« kora Magyarország és so/ci más nép számára az elnyomás fo­kozását jelentette, s ez az idő mégis — sőt éppen ezért — az ébredő magyar öntudat jegyéban haladt a végkifejlés: a szabadságharc felé. A 18. századi felvilágosodás hazánk­ban nem először éreztette hatását. Amilyen korszakos jelentőségű volt Bessenyei György 1772-ben megje­lent műve, az Ágis tragédiája, amint a közelgő vihart sejttette Ágisnak esz uralkodó elleni vádja: »Nem azért vagy vezér, hogy erő­szakot tégy-, s ahogyan ez és más irodalmi művek előkészítették az 1795-ös Martínovícs-féle megmozdu­lás szellemi talaját, úgy ébresztet­ték a magyar öntudatot Kisfaludy és méltó társai: bátyja, Sándor, Kazinczy, Kölcsey, Vörösmarty, Bajza, Toldy Ferenc, Czuczor Ger­gely, Szemere Pál és m többiek.; S 1955. november 27. — Advent 1. vasárnapja Mt 21, 1—9 — Rm 13, 11—14 — Liturgikus szín: lila D. Dezséry László püspök hivata­los látogatást tett a Tolna-Baranyai Egyházmegyében. Benczúr László püspöki titkár és Káldy Zoltán espe­res kíséretében meglátogatta a du- naföldvári egyházközséget, ahol Mi- hácsy Lajos lelkész üdvözölte a gyü­lekezet előtt, a püspök igét hirdetett a szépszámban egybegyült híveknek, majd presbiteri gyűlést tartott. A pálfai gyülekezetben Kiss Béla lel­kész fogadta a püspököt a presbite­rek élén, akikkel hosszú tanácskozást tartottak. A bikácsi egyházközségben ugyancsak presbiteri gyűlés volt, amelyen Rusznyák Ferenc lelkész számolt be az egyházközség történe­téről, helyzetéről, majd hosszú meg­beszélést tartottak. A tolnanémedi egyházközségben Sas Endre lelkész köszöntötte a templomban a püspö­köt, aki itt a gyülekezetnek igehirde­tést tartott és rövid presbiteri gyűlé­sen vett részt. A mágocs-mekényesi egyházközségben Mágocson tartot­tak presbiteri ülést és megvitatták a felvidéki evangélikusokból alakult egyházközség helyzetét, amelyről Vancsó József lelkész számolt be. Az egyházaskozári egyházközségben Ti­hanyi János lelkész üdvözölte a püs­pököt, aki itt is prédikált a gyüleke­zetnek és találkozott az egyházta­náccsal. A csikóstöttösi egyházköz­ség november 13-án tartotta temp- lomépítési emlékünnepét és egyben Lotz Tibor lelkész 20 éves papi jubi­leumát. A püspök prédikált a temp­lomépítési emlékünnepen és részt vett a pi'esbiteri ülésen, amelyen ün­nepelték a jubiláló lelkészt és meg­vitatták az egyházközség helyzetét. A kapossaakcsői egyházközségben dél­utáni istentisztelet keretében prédi­kált a püspök és találkozott a presbi­terekkel. A püspök valamennyi egy­házközségben hivatalvizsgálatot tar­tott. D. Dezséry László püspök novem­ber 18-án Nagy-budapesti parókus- lelkészi értekezletet tartott a budai és pesti egyházmegye parókusaival. Az értekezleten, amelyen a budapesti gyülekezetek helyzetét és a buda- penti igehirdetési problémákat vitat­ták meg, részt vett Grünvalszky Ká­roly egyetiemeis főtitkár is, aki ház­tartási kérdésekben tartott tanács­kozást a parókusokkal. A gyűlésen részt vett dr. Pálfy Miklós teológián dékán és dr. Nagy Gyula teológiai tanár, Muncz Frigyes és Korén Emil espereshelyettes, valamint Benczúr László és Tessényi Kornél püspöki titkár is. A BUDAI EGYHÁZMEGYE lelké­szt munkaközösségi gyűlést tartott november 21-én. A gyűlésen Muncz Frigyes espereshelyeites elnökölt. A gyűlésen részt vett D. Dezséry László püspök is. Várady Lajos budavári lel­kész írásmagyarázatot tartott és az egyházmegye lelkészei a gyülekezeti munkaprogramokat vitatták meg. A vitabevezető felszólalásokat Muncz Frigyes espereshelyettes, Gálát György csepeli lelkész és Juhász Géza budavári segédlelkész tartották. AZ ÓBUDAI gyülekezetben, a templom alagsorában november 27-én, vasárnap délután 6 órakor sze­retetvendégség lesz, melyen a Budai Egyházmegye kórusmű-pályázatán nyert díjakat osztják ki. A szeretet- vendégségen a díjat nyert szerzők régebbi kórusműveiből énekel az óbudai énekkar, Heller, Anna zongo­rázik. Minden érdeklődőt szeretettel vár az óbudai gyülekezet. A PESTI EGYHÁZMEGYE espe­rese: Gyöngyösi Vilmos Bpest-fasori lelkész 1955. november 1-ével beteg­sége miatt lemondott esperes: tiszté* ről. Az ugyancsak betegeskedő Blázy Lajos egyházkerületi főjegyző helyett az egyházkerületi lelkészi jegyző: Koren Emil kőbányai lelkész lett a Pesti Egyházmegye espereshelyet le­se. — Az egyházmegye tanácsa Ko­rén Emil espereshelyettes és dr. Göttche Ervin egyházmegyei fel­ügyelő elnöklésével november 18-án ülést tartott. A PESTHIDEGKUT1 evangélikus templomban ádvent 1—3. vasárnap­ján »Mária ádvent je- címem, ige- hirdetéssorazatot tartanak Benczúr László püspöki titkár, dr. Nagy Gyula teol. akadémiai tanár és Groó Gyula lelkész. A két első al­kalommal közreműködik a gyüleke­zet énekkara, a harmadik alkalom­mal pedig a kelenföldi énekiknr Su­lyok Imre karnagy vezényletével. A PESTLŰRINCI GYÜLEKEZET november 13-án tartotta őszi szere- tetvendégségét, amelyen az ige­hirdetési szolgálatot Bencze íny­re pesterzsébeti lelkész végezte. — A p estimről fiókgyülekezetben no­vember 20-án volt szeretetvendég­ség. A SOMOGYVÁMOS-HÁCSl egy­házközségbe december 1-i hatállyal D. Dezséry László püspök dr. Benes Miklóst rendelte ki segédlelkészül, A PÉTERI gyülekezetben novem­ber 6-án istentisztelet keretében ik­tatta be tisztségükbe Válint János esperes az egyházközség részben újonnan választott tisztikarát és presbitériumát. Este szeretetvendég- séget tartottak, melyen Detre László mendei lelkész, a presbiter felada­táról és szolgálatáról tartott elő­adást. CSEKKLAPOT mellékeltünk eh­hez a számunkhoz, hogy felhasznál­hassák azok az előfizetőink, akik tar­tozásban vannak, vagy előfizetésük esedékes. Ugyanezen a csekklapon lehet befizetéseket eszközölni az Evangélikus Naptár 1956-ra. Az 1956. évi Bibliául vasó Útmutatóra azonban nem ezen a csekklapon, ha­nem a 220.278 csekklapon lehet elő­fizetést beküldeni. CSALÁDI HÍR: Joób Sándor, ny. igazgató-tanító, az ózdi egyházközség négy évtizeden keresztül volt kántora, október 25-én Kapuváron elhunyt. Október 28-án; Nyíregyházán temették el. Y KÁROLY ők többnyire együttműködő barátok is voltait, aminek legjAlentősobb megnyilvánulása az 1821-től éven­ként megjelenő, Kisfaludy-szerkesz- tette szépirodalmi zsebkönyv, az Auróra. Kisfaludy versei jobbára ebben az >*almanach--ban jelenteik meg, nem kis hatást váltva ki. Mi volt újszerű és megkapó költemé­nyeiben? Egészséges, egyre fejlődő formaérzékkel írt közérthetően, de korántsem hétköznapian. A nyelv­újítás eredményeit felhasználta, de túlzásokra nem ragadtatta magát. Tudott ízig-vérig romantikus lenni, ám elsősorban nem az érzel­mekre akart hatni S még valami: bátyjánál, Sándornál a tiszta, mes­terkéletlen népi szín itt-ott villan fel, de a Károly versel egynémelyi- kében Petőfi költészetének előszelét érezhetnl. Ki ne ismerné pl. a »Szü­lőföldem szép határa- kezdetű bá­jos Kisfaludy-verset? Tőrölmet- szett magyar! A kérkedő jelsza­vakban kimerülő magyarkodásnak azonban egyértelműen ellensége volt — műbírálat tekintetében is: »Hazafiságból valami munkát di­csérni annyi, mint a hazával el­hitetni, hogy szebbre, jobbra szá­mot nem tar that.­MAGYARORSZÁGRA ebben az időben a haladó Nyugat áramlatai jelentősen haitottak. A Széchényi által is megcsodált, leghaladottabb Angliában már rendkívüli fejlett a nagyipar. (Madách Tragédiájának utolsó történeti képét festő színé nem véletlenül játszik éppen Lon­donban), alkotmányos monarchiája korában a legmagasabb fokú, ami pedig az irodalmat illeti, 1820 táján oly példátlanul hatalmas költői hár­masa van, mint a Keats—Byron— SheUey-tniász. Franciaország is egyre polgárosodik — nem sakkal később, Kisfaludy halála évében lép trónra Lajos Fülöp, a »polgár­király-. (Kisfaludy persze koránt­sem külföldimádó, sőt vígjátékaiban a külföldiéskedő világfit is kifigu­rázza, egyebütt pedig a hősi magyar múltat jeleníti meg, hogy az tettre serkentsen: »... a múlt csak példa legyen most-.) S hogyan jelzi és egyben készíti elő az irodalom a történelem eseményeit! Kisfaludy a nép kívánságát megszólaltató, el­ismert író, amidőn 1825-ben megje­lenik az ifjú Vörösmarty eposzaj a Zalán futása — s ugyanebben az évben van az első reform-ország­gyűlés. Jelentős írók lelkes csaposa ápolja nemzeti kultúránkat, ébreszti a magyar öntudatot, s Széchenyi az­tán nem reménytelenül kívánhat mi­nél több »kiművelt emberfőt-. 18S0- ban a nála nagyobb, de a cenzúra által hallgatásra kárhoztatott Ka­tona József után meghal Kisfaludy is — s 1830., 31., 33-ban jelennek meg Széchenyi nagyjelentőségű mű­vet: a Hitel, a Világ, és a Stádium.- Kossuthot ezidőlájt ítélik börtön- büntetésre. Lehetetlen észre nem venni a hatalmas összefüggéseket• Ezt a kort: Széchenyi, majd Kossuth korát készítették elő Kisfaludy és írótársai, ezek az igaz magyarok, Bjodrog

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents