Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-11-06 / 45. szám
2 EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyar Bibliatanács ülése A Lelkipásztor Október 17-én ülést tartott a Magyar Bibliatanács. Az ülést D. Be- reczky Albert püspök, a Magyar Bibliatanács elnöke nyitotta meg bibliaolvasással és imádsággal. Utána dr. Kádár Imre konventi főtanácsos, a Magyar Bibliatanács főtitkára számolt be legutóbbi svájci utazásáról és a Bibliatársulatok Világszövetsége konferenciájáról. Beszámolójában elmondotta, hogy a konferencián résztvettek túlnyomó többsége óhajtja a béke további megszilárdítását, egyházi vonatkozásban pedig a nyugati és keleti egyházaknak az eddiginél szorosabb együttműködését. Ennek is tulajdonítható, hogy a Magyar Bibliatanács munkája iránt a Bibliatársulatok Világ- szövetsége részvevői igen meleg érdeklődést és figyelmet tanúsítottak. A konferencia egyik kérdése az volt, hogy a bibi iaitársulatoknak .feladatuk-e a Biblia kiadásán és terjesztésén kívül a Biblia megmagyarázásáról való gondoskodás is. A bibliatársulatok egy része arra hivatkozott, hogyha maguk nem gondoskodnak erről, akkor azt helyettük senki sem végzi el. Számos országban olyan a helyzet, amilyen hazánkban is volt még tíz évvel ezelőtt: a Biblia ügye fokozatosan elidegenült az egyházaktól, külön csoportok, egyesületek, társaságok ügye lett. mert az egyhazak maguk nem érezték át teljes felelősségüket a Bibliáért, nem vállalták magúkra a fordítás, a kiad . s, a terjesztés terhét, amelyre Igazán áll, hogy könyű teher és gyönyörűséges iga. Ezért állnak egyes országokban a biblia- társulatok az előtt a probléma előtt, hogy őlk magul: vállalják magukra a bibüamagyarázás szolgálatát is, mert ott az egyháza.-: nem végzik el ezt a munkát. Az Amerikai Biblitérsulat főtitkára arról számolt be, hogy legutóbb több ál-bihliatársulat is alakult az Egyesült Államokban. Ezek nagy hirdetésekkel és ügynökök útján gyűjtenek pénzű »oroszországi és kelet-európai bibliaterjesztés" céljaira. Azt is propagálják, hogy egész Európában »bibliainség van« és ezért Zürichben egy nagy bibliaházat kell építeni, sok százezer doliáras költséggel. Ezek szervezik az ún. »léggömbakciókat« is; arra gyűjtenek! pénzt, hogy állítólag léggömbökre ! kötött bib1 iákat küldenek a »vasfüggöny« mögé. A komoly egyházi körök jól tudják, hogy a kelet-európai egyházak maguk gondoskodnak a hívők bibliaszükségletének kielégítéséről, Beszámolója végén Kádár Imre bemutatta Olivier Beguinnek, a Bibliatársulatok Világszövetsége főtitkárának a Magyar Bibliatanácshoz most küldött levelét. A levél örömmel értesíti a Magyar Bibliatanácsot, hogy a Világszövetség egyhangúlag elhatározta: a Magyar Biblia tanács felvételét ajánlja a Bibliatársulatok Világszövetsége Rio de Janeiróban 1951-ben tartandó közgyűlésének, amelyre a Magyar Bibliatanács képviselőjét is meghívta. »Engedjék meg — írja Beguin főtitkár —, hogy mind a világszövetség állandó bizottsága, mind a magam nevében kifejezésre juttassam, milyen örömmel gondolunk arra, hogy a magyar Bibliatanácsnak világszövetségünk tagjai közé való felvételével gazdagabbá válik a bibliatársulatok világközössége«. Ezután Pákozdy László professzor számolt be a magyar bibliafordítás új revíziójának az állásáról. D. dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspök és dr. Pálfy Miklós dékán hozzászólásai után tudomásul vették a jelentést. A tanács ezután további három évre megválasztotta tisztikarát. Elnökké D. Bereczky Albert püspököt, alelnökökké D. dr. Vető Lajos püspököt és Kiss Ferenc professzort, a Szabadegyházak Szövetségének elnökét, főtitkárrá dr. Kádár Imre főtanácsost választották. Az ószövetségi szakbizottság elnökévé Kállay Kálmánt, ügyvezető elnökévé Pákozdy Lászlót, tagjaivá Deák János, Pálfy Miklós és Tóth Lajos teológiai professzorokat, titkárává Kovács László szerkesztőt választotta a tanács. — lelkészeink szakfolyóirata októberi számában a bevezető írásmagyarázatot Keveházy László segédlelkész írta. A lap ezután D. Dezséry László püspöknek a nyári lelkészkonferencián »Hogyan lett a reformáció reformációvá és hogyan marad meg annak?« címmel tartott előadását közli. Dr. Ottlyk Ernő »Egy Kossuth-irat centenáriuma« címmel ismerteti a magyar protestantizmusnak az 1848-as szabadságharcot követő elnyomás alatti életéről szóló és Kossuth Lajos által kidolgozott írást. Prőhle Károlynak a Kis kátéfordítás revíziójáról írt beszámolója befejező részének közlése után a lap Zalánfy Aladár egyházkerületi zene- igazgató cikkét hozza »Hangszerek elnevezése az ószövetségben« címen. Selmeczi János »A reformáció és az orosz ortodox egyház« című cikke után a SZEMLE rovat számos külföldi egyházi hírt és lapismertetést közöl, majd a közelmúltban elhunyt egyházi férfiakról olvasható megemlékezés. D. dr. Vető Lajos püspöknek »Járjunk az Űr világosságában« című rádiós igehirdetése után az 1RASMAGYARAZA.T rovat az egyházi esztendő utolsó vasárnapjaira közöl bibliamagyarázatokat Vámos József, dr. Ottlyk Ernő, dr. Pálfy Miklós és Zay László feldolgozásában. Dr. Sólyom Jenő a novemberi egyháztörténeti évfordulókat állította össze kalendáriumba. Péter János református püspök nyilatkozata a genfi tanácskozásokról A Német Demokratikus Köztársaság távirati irodájának munkatársa néhány kérdést tett fel Péter János református püspöknek a nagyhatalmak külügyminiszterei genfi tanácskozásával kapcsolatban. A püspök válaszaiban kifejezésre juttatta reménységét, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben a genfi tanácskozások a feszültség további enyhülését segítik elő. Kijelentette: bizonyosak lehetünk afelől, hogy a külügyminiszterek tanácskozását szüntelenül imájukban hordozzák az egyházak a föld egész kerekségén. Egy további kérdésre adott válaszában a püspök azt mondotta, hogy az atomfegyverek eltiltására és a nemzetközi leszerelésre vonatkozó meg- tegvezés útja meg fog nyílni, ha a konferencia résztvevői valóban a békeszerető emberek igényeire tekintenek és arra törekszenek, hogy a tömegpusztító fegyvereket eltiltsák és a népeket a fegyverkezési verseny terhétől rriegszabadítsák. Arra a kérdésre: mint keresztyén vezető ember, hogyan ítéli meg a püspök a kollektív biztonsági rendszerre vonatkozó ismert javaslatokat és vár-e a genfi konferenciától előrehaladást, ilyen szerződés létrejötte felé — Péter püspök így válaszolt: — A tömegpusztító fegyverek eltiltására és a leszerelésre vonatkozó reális tervek mellett a tartós bélce intézményesítésére a legbiztosabb előjelnek a kollektív biztonsági rendszerre vonatkozó javaslatot látom. A nemzetközi élet realitásaiban élő keresztyén hit nemcsak örömmel fogadja, hanem megvalósításában is segíti azt a tervet, amely lehetőséget nyújt a népeknek, hogy függetlenül társadalmi berendezkedésüktől egymás mellett békében és egymást támogatva éljenek. A német egyházak vezetőinek különösen nagy lehetőségeik vannak arra, hogy a béke biztosításának ezt az útját egyengessék. Az olyan egyházi vezetővel szemben, aki a különböző rendszerek békés együttélése lehetőségének elvét támadja, azok az egyházi vezetők hordozzák a valóban keresztyén felelősséget az egyházért és a népek életéért, akik a különböző rendszerek békés együttélése lehetőségének az elvén a kollektív biztonság rendszerének a létrehozását támogatják. A kollektív biztonság megteremtése felé vezető úton megnyugtató és biztos lépés az a javaslat, amely az európai államcsoportosulások között kíván a béke fenntartására vonatkozó megállapodásokat elérni. Ez a javaslat olyan mértékig számol d mai nemzetközi élet realitásaival, hogy amennyiben a genfi konferencia minden résztvevőjét a békés rendezés szándéka vezeti, akkor a konferencia a javaslat megvalósítása felé előrehaladást jelent — mondotta Péter János református püspök. 1955. november 6. Bibliavasárnap — »Amik Felőle megírattak« Igék: Józsué 1, 8 — Zsolt 119, 33—41 — Jn 20, 30—31 Liturgikus szín: zöld A VASI EGYHÁZMEGYE lelké- szi munkaközössége október 20-án, csütörtökön tartotta gyűlését Cell- dömölkön. Előadást tartott Csizma- zia Sándor cs Józsa Márton, úrvacsorát osztott Barátit József. ALBERTIBEN október 30-án délelőtt Rédey Pál egyházkerületi lelkész végzett vendégigehirdetői szolgálatot. — Délután reformációi megemlékezést tartott a gyülekezet, amelyen Zay László ügyvivő lelkész tartott előadást »Éljünk a reformációhoz méltóan« címen. Szolgált még Rédey Pál egyházkerületi lelkész, Roszik Mihály helyi lelkész és . a gyülekezet énekkara. A ZUGLÓI templom belső építése és berendezése során ifj. Kotsis Iván építészmérnök tervei alapján díszes - kőoltár és keresztelőmedence készül. Ez utóbbi költségeinek javára október 24-én egyházzenei hangverseny volt, amelyen Tiszay Magda és Littasy György operaénekesek és Weltler Jenő vezetésével a Lutherá- nia vendégszerepeit. A gyülekezet örömmel hallgatta az első nagyobb zuglói egyházzenei hangversenyt, amelyen a templom — szakértők szerint — erre akusztikailag igen alkalmasnak bizonyult. A PÉCELI templom felszentelésének 20 éves ünnepére gyűlt össze a gyülekezet október 16-án. Az ünnepi istentiszteletet a templomépítő lelkész: Blázy Lajos végezte, utána úrvacsorát osztott az egész gyülekezet szaunára. Délután 5 óraikor vallásos est volt a templomban, utána pedig szeretetvendégség a gyülekezeti teremben. Ez alkalommal igét hirdetett dr. Ferdinánd István teológiai tanár. Közreműködött a rákoscsabai énekkar. A gyülekezet ez alkalommal temlomát hétezer forintos költséggel megújította. Az ünnepséget előkészítő héten igehirdetés-sorozatot végzett Tessényi Kornél püspöki titkár, dr. Gyimesy Károly és Danhauser László lelkész. „fi Hungarian Church Press“ •— protestáns egyházaink idegennyelvű sajtótájékoztató folyóirata — legújabb számában a budapesti református Teológiai Akadémia 100 éves évfordulójával kapcsolatos ökumenikus ünnepségeket és az ott elhangzott felszólalásokat ismerteti. Ennek során hosszabb részletet közöl D. dr. Vető Lajos püspök és dr. Pálfy Miklós dékán üdvözlő beszédéből. A Magyar Bibliatanácsnak a Bibliatársulatok Világszövetségébe való belépéséről szóló hír után a magyarországi református egyház néhány rövidebb hírét közli a folyóirat. IRSÁN végzett vendégszolgálatot október 30-án Zay László ügyvivő lelkész. Prédikált a gyülekezet délelőtti istentiszteletén, majd részt vett az egyháztanácsnak a folyamatban levő templomrenoválást tárgyaló ülésén és ezen felszólalt. »Hiszem — mondotta —, hogy amint ez a gyülekezet a templomépítésben átéli, hogy az együttes munkának milyen ereje van, úgy fog zászlóvivője lenni magyar népünkben a közös, együttes munkának, ennek az új életformának, mindnyájunk javára«. A KELENFÖLDI evangélikus templomban november 6-án, vasárnap délután 6 órakor egyházzenei est lesz a templom belső megújításának javára. Közreműködik a gyülekezet ének- és zenekara Sulyok Imre vezénylésével, orgonái Peskó Zoltán. MŰSOR: Bach: Jézüs életemnek, koráleiő- Játék — Buxtehude: Esti kantáta — Händel: D-dur oagonaverseny — Sulyok Imre: 28. Zsoltár. — Kodály Zoltán: A 114. genfi zsoltár. A NÓGRÁDI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége október 26-án Balassagyarmaton tartott ülésén úrvacsorát osztott Szilárd Gyula, előadással szolgált Gartai István esperes-helyettes, Fábry Mihály és Babka Tivadar. A PEST MEGYEI egyházmegye október 19-én Budapesten összejön vetett tartott a lelkészek feleségei részére, amelyen úrvacsora-osztás után a papné egyházi szolgálatáról tartottak előadást és megbeszélést. A konferenciát meglátogatta D. Dezséry László képviseletében Benczúr László püspöki titkár. A DABRONYI gyülekezetben október 23-án általános vizsgálatot tartott Halász Béla esperes. A délelőtti istentiszteleten az esperes igehirdetéssel szolgált és tanácskozott a presbiterekkel. NEMESSZALÓKON — Dabrony filiájában Halász Béla esperes október 23-án este ünnepi istentisztelet keretében adta át rendeltetésének a hívek áldozatkészségéből megújított oltárt és szószéket. PÁPÁRA helyezte szolgálattételre D. dr. Vető Lajos püspök Bödecs Barnabás eddigi bakonycsemyei segédlelkészt. CSALÁDI HÍR: Németh István szekszárdi leiké» széknek második gyermekük született. Neve: Katalin. — Középkorú dolgos nő háztartási munkát vállalna gyermekek mellett is Budapesten kívül. Cim: Evang. lelkészi hivatal, Szirák. — Idősebb, özvegy megosztaná otthonát nyugdíjas, egyedülálló növel. Érdeklődés pesterzsébeti evang. leik. hivatal. Bp. XX., Ady u. 89. A huszonkettedik 1955. október 15-én megkezdte munkáját Magyarország huszonkettedik állandó színháza, a kaposvári Csiky Gergely színház. Somogybán nem gyökértelen a színházművészet. Már évszázadokban lehet mérni a távolságot attól az időtől, amikor Somogyor- szág egy másik kis helységében, Csurgón Csokonai diákszínházat varázsolt a művelt magyar népért való lelkesedésből, mert — úgymond: a somogysági paraszt nemcsak kanásznak terem, hanem művelt embernek is. Kőszínház mégis csak 43 éve áll Kaposvárott, és ebben az időben is inkább csak állt, mint hatott. 1932-ben a színház nem tudta kifizetni a villanyszámlát, s ezért az előadás órájában sötéten tátongott a színpad és a nézőtér. Igaz, hogy annak a hét embernek, aki akkor jegyet váltott, nem is igen volt érdemes világítani... A felszabadulás óta gyakran járt színház a somogyi falvakban. Az Állami Faluszínház ott is terjesztette a műveltség fényét. Az emberek megszerették a színházat és 1955-ben már szinte természetes dolog, hogy Kaposvárott állandó színház van, ahová a környékbeli falvak lakosai, parasztok, tsz-tagok, gépállomási dolgozók állandóan és rendszeresen ellátogatnak. Sok ezer új boldog bérlettulajdonos lesz Thália hajlékának gyakori vendége. „Akiben frigyre lép a bűn az áhítattal" A budapesti Katona József színház nem az egyetlen, amely manapság Moliére világhírű vígjátékával, a Tartuffe-el pellengére állítja a kegyes álszentet, aki saját érdekében olyan pompásan tudja adni az igaz és vallásoskodó embert. Vegyes fogadtatásban részesült Moliére kiváló darabja annak idején. A nézőtér zsúfolásig megtelt emberekkel, akik remekül szórakoztak és tanultak Moliére verseiből. De nemcsak ők tudták, hogy kikről szól a darabi hanem ezek maguk is. Hallatlan felhördülés fogadta a Tartuffe-öt a korabeli Tartuffe-ök részéről. Sokáig be is volt tiltva a darab. A haldokló Moliérc-hez nem volt hajlandó gyóntató pap elmenni, a halottat nem akarták »szentelt földbe« temetni. Bizonyára nem véletlen, hogy az akkori főpapoknak ez volt a válaszuk. Pedig Moliére a darabban valóban azokat az embereket állítja pellengérre és teszi egyszerre nevetségessé és gyűlöletessé, akikben »frigyre lép a bűn az áhítattal« — amint a darabban a becsületes és józan, feltehetőleg a szerző véleményét tolmácsoló Cleante mondja. Miről is szól a Tartuffe? Annak az embernek a tündökléséről és bukásáról, aki a hamis vallásosságot, az álszenteskedést eleinte ügyesen, aztán ügyetlenül arra igyekszik felhasználni, hogy jólétet, szép nőt és vagyont fon- dorlatoskodjék ki magának. Orgon. a másik főszereplő hiszékenységében úgy véli; ez az igazi kegyes magatartás. Pedig Tartuffe csak csomagol. Vagyonéhségét alamizsnálkodásba, bujaságát világmegvetésbe, kegyetlen gyűlöletét ájtatos frázisokba csomagolja, természetesen azzal a reménységgel, hogy a sok képmutatás meghozza az eredményt. Már-már úgy látszik, hogy érdemes volt megjátszania álszentül a szentet, amikor a rendkívül izgalmas zárójelenetben a szerző korához illő fordulattal leleplezi és vesztére juttatja Tartuffe-öt. Tartuffe nem farizeus. Nem azonos azzal az ugyan tévelygő, de tévelygésében bizonyos mértékig becsületes vallásos embertípussal, aki a saját kegyességével akar érdemeket szerezni és Istenhez eljutni. Kétségtelenül, ez az álláspont, ez a farizeusi önmegigazító törekvés Isten Igéje szerint helytelen, sőt bűn is. Emberileg szólva mégis van valamelyes mentsége és ezért reménysége is. Ne feledjük, Luther is ilyen önsanyargató kegyesség vargabetűjével jutott el az igaz hitre. Tartuffe-ben ilyen jószándék nincs. Ö egyáltalában nem Istenre gondol, amikor kegyeskedik. Kizárólag önző céljai vannak. Az álszenteskedés nála módszer a rablásra. Megrabolja jótevőjét, elrabolja a család örömét, két fiatal pár sarjadó reménységét. Az álszentet meg kell tudnunk különböztetni a farizeustól. A farizeust áhítata közben megkísérti a bűn, az álszentben e kettő frigyre lép. De Tartuffe mindig leleplezi önmagát, mert minden kegyeskedés, álszent látszat alól kilátszik, mert ott van az önzés lólába. A Nemzeti Színház művészei nagy tudással, még nagyobb művészettel és nem kis alázattal tolmácsolják Moliéret. Major Tamás, Gobbi Hilda, Kállay Ferenc, Olty Magda igazán magasrendű művészettel mindent megtesznek azért, hogy a darab mondanivalója világos és érthető legyen. (Rendező: Major Tamás.) Özönvíz előtt A film nem azért idézi s nekünk nem azért jutnak eszünkbe a Noé napjairól szóló bibliai igék, mintha a történelem ismételné önmagát, hanem mert ma is vannak emberek, akik úgy viselkednek, mint viselkedtek sokan Noé napjaiban. A film főszereplője négy, jóformán gyermeknyi fiatal. Mégsem egyszerűen róluk szól a történet. Az ő esetük csak foglalat, vagy inkább olyan vízcsepp, amelyben széles perspektíva tükörképét lehet szemlélni. Sokak gondolkodásában kísért a gondolat, hogy hátha özönvíz lesz, addig hát együnk, igyunk, Élvezzünk. A gyermekek szülei, hozzátartozói ebben a »csinált« világban élnek. Elsősorban persze azok, akiknek erre leginkább módjuk van, a gazdagok. Valami ilyesféle gondolkodás ejti rabul a négy fiatalt is, akik az özönvíztől való félelmükben egy magányos szigetre akarnak menekülni s akik tervük végrehajtását keresgélve egyszer véletlenül, egyszer szándékosan embert is ölnek. A bíráknak >t film keret jelenetében 33 kérdésre kell válaszolniuk, a film maga egyetlen nagy kérdést tár elénk: mi a helyes magatartás, ha valaki özönvíztől tart. Ez a pompás francia film na- gyón világos feleletei ad erre a kérdésre. A filmben nem szerepelnek háborús uszi- tők, még csak háborúpárti emberek sem. Azok az emberek nem kívánják az özönvizet, némelyiküknek közömbös, hogy lesz-e, mert a saját dolgaikkal törődnek csak, másoknak pedig nem kívánatos. Ok azonban a nagy kérdésre azt a feleletet adják, hogy nincs mit tenni. El kell menekülni előle, szigetre, álom- világba, mámorba, mindegy, de a tétlenségbe. Az »Özönvíz előtt« ki nem mondott, de félreérthetetlen válasza a nagy kérdésre egészen más. Nem tétlenségre, hanem cselekvésre van szükség. Ezért békeharcos ez a film, és ezért igaz. És a mondanivalója ezért tartozik nagyon is miránk, keresztyén emberekre. Az a bibliai ige ugyanarra tanít bennünket, amire ez a film is buzdít. Nekünk, keresztyéneknek nagyon világosan kell látnunk, nagyon pontosan kell tudunk, hogy Isten az ő népétől és minden embertől az emberiség jövőjéért való felelősségteljes cselekedetet kíván. Igen, cselekvést, mert az engedelmesség mindig cselekvés. Ma az emberek becsülete, a keresztyén nek hite talán elsősorban éppen azon mérhető le, hogy tudnak-e fáradhatatlanul és eredményesen küzdeni azért, hogy ne legyen özönvíz, hogy ne legyen háború. Nincs kétség: ma valamennyien a mérlegen állunk. Keresztyén hitünk szerint ez a mérleg az örökélet kérdésében is döntő fontosságú. Nekünk a mérleg ezt a kérdést adja: Isten megtartó szándékának vagyunk-e eszközei, vagy felelőtlen közömbösségben »megméretünk és könnyűnek találtatunk«. Isten legyen segítségünkre, hogy a békéért való munka mérlegén mindnyájan megfelelőknek találtassunk! Zay László
