Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-10-23 / 43. szám
4 EVANGÉLIKUS ÉLET fl zalaistvándi egyházközség közgyűlése felhívta a híveket, mozdítsák elő a közös gazdálkodást Tanulságos dolog utazni manapság. Aki ma utazik, egyre több újat lát. Utazni egyre inkább azt jelenti, hogy észre vesszük, mennyit változott a táj, menyire átalakul az egyes vidékek képe. Az útirány Veszprém, Xnota, Boba. Köröskörül azt lelhetne látni, hogy aJhoi még nemrégen szántóföld vagy erdő volt, ma már hatalmas épületek emelkednek, óriásüzemeik füstje száli az égre. De a falvak népe sem akar lemaradni az új alkotások lehetőségéről. Utam Zala megyébe visz, ahol mostanában különösen is nagyot léptek előre a falvakban az új élet felé. Nagy események színtere most Zala megye. Már 20 termelőszövetkezeti községe van a megyének; Zalaist- vánd, Pókaszepetk, Újudvar és Pö- löske községek a napokban választották a nagyüzemi gazdálkodás útját. A négy falu közül Zalaistvándon van évszázadok óta fennálló egyházközségünk. Gazdag és magas mezőgazdasági kultúrájú vidék ez. A szántóföldi művelés mellett fejlett szőlő- és gyümölcstermesztő kultúra van, de híres a falu állattenyésztéséről is. Nagy ünnepre készülődik Zala- istvánd. A felszabadulás óta nem volt olyan nagy eseménye ennek a községnek, mint ma: 1955. október 16-án. Ekkor ünnepelte meg a falu termelőszövetkezeti községgé alakulását. A falu lakosságának fele tartozik a mi evangélikus egyházunkhoz. Nincs is a faluban más lelkész, csak evangélikus, s az: Kutas. Elek, a Somogy—zalai egyházmegye esperese. Amint elmondja, Zalaistvándon régtől fogva megvolt a közös munka bizonyos legegyszerűbb formájának a jó emléke. Ez persze korántsem hasonlítható a mai fejlett nagyüzemi gazdálkodáshoz, de mégis azt bizonyítja, hogy az együttes paraszti vállalkozásoknak voltak már régebbi hagyományai is a községben. A falu életének legdöntőbb pontján, a termelőszövetkezeti községgé történő átalakuláskor evangélikus gyülekezetünk tagjai várják egyházunk szavát életük sorsdöntő alkalmával. Természetesé rí nem most szólal meg egyházunk először ebben a kérdésben. Híveink jól emlékeznek püspökeink körleveleire, szép számban vannak itt olvasói az Evangélikus Életnek is, de meg különben is a somogy-zalai egyházmegyében már alig van lelkész, akinek falujában ne volna termelőszövetkezet, sőt nem egynek a faluja már termelőszövetkezeti község is. így tehát lelkészeink szolgálata állandóan találkozik a parasztság mostani sorsdöntő kérdéseivel. Mégis, amikor ezen az ünnepen a zalaistvándi szószékre lépek, tudom a hívekkel való beszélgetésből, hogy mennyire figyelnek most a szószékről elhangzó minden szóra. Az ember közvetlen közelről látja, mennyire életbevágó ügye minden parasztembernek a szövetkezeti útra való lépés. Mennyi töprengés, mennyi érdeklődés, menynyi számítgatás, mennyi családi megbeszélés, egyiknél hosszú ideig tartó vívódás, másiknál világos, céltudatos döntés áll az új útra lépés mögött. Keresztyénietlen szeretetlenség volna ebben a helyzetben elsiklani híveink égető problémája mellett. A Szentháromság utáni 19. vasárnap szószéki igéje kitárja előttünk a Prédikátor Könyvének isteni bölcsességét. Az ige szava elítéli az egymástól való elzárkózás önzését. Igénk a másoktól elvonuló embernek a példáján mutatja meg, menynyire hiábavaló a magánakvaló élet. A Prédikátor Könyvéből való ige a teljes Szentírás tanításával egybehangzóan szembeszáll ezzel a magatartással. Az egész biblia közösségre hív minket! Közösségre hív Istennel, aki Jézus Krisztusban közösségre lépett velünk, azzal, hogy Krisztus magára vette a mi bűneinket, s a maga erejét és szentségét adja nekünk. Közösségre hív minket Isten az egyházban, amely az Ágostai Hitvallás tanítása szerint «-a Krisztusban hivők közössége«. Közösségre hív minket Isten minden embertársunkkal. Aki Jézus Krisztusban hisz, annak a szíve telve van igaz emberszeretettel, amely készséggel munkálja a felebarát javát. A közelgő reformáció ünnepe is figyelmeztet az igaz evangélikus magatartásra, amely mindig szembeszállt a világtól elvonuló kolostori lelkület- tel és a keresztyén ember munkában és hivatásban való hűségét hirdette. Az emberi összefogás helyes útját egészen eg"s""rű és s?°m14'-+es módon tárja elénk a Prédikátor Könyve, amikor ezt mondja: »Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek, mert azoknak jó jutalmuk j dálkodás útja mindnyájuk számára i van az ő munkájukban«. A Prédiká- ! tor Könyve nem hiába fűzi egybe az ! emberi összefogást a munka jutal- | mával, mert a kettő szorosan összefügg egymással. A természet meghódításának és az ember szolgálatába állításának nagyszerű munkája nem is képzelhető el másként, csak úgy, hogy az emberek egymással összefognak, erőiket egymás , segítésére fordítják, tudásukat és tapasztalatukat kicserélik és javaikkal közös célt munkálnak. A közösségben nyeri el a munka igazi értelmét. Ezen a nagy és emlékezetes napon, amikor termelőszövetkezeti községgé alakult Zalaistvánd, Isten iránti hála töltheti el szívünket, hogy az az életforma, amelyet most ez a község választott magának, egybeesik azzal a bölcsességgel, amelyet a Prédikátor Könyve tanít emberi életfolytatásunkra nézve. A keresztyén lelkiismeret meggyőződése, hogy a jó célok érdekében való nagy összefogásból fog fakadni munkánk nyomán a bőségesebb jutalom. Biztonságot és védelmet jelent az emberi összefogás vállalása. A Prédikátor Könyve szerint ha az egyik elesik, a másik felemeli társát. Csak a magános ember védtelen. Igénk azt mondja: »Jaj pedig az egyedül- valónak, ha elesik, és nincs, aki őt felemelje!« Aki az emberi közösségtől visszahúzódik, az nem élvezheti annak előnyeit sem. A magára- maradt ember ki van szolgáltatva az élet különféle csapásainak, s nincs védelme azokkal szemben. Hány falusi testvérünknek kellett megtapasztalnia a múltban, hogyha valami természeti csapás érte a földjét, akkor tönkrement egész kis gazdasága, mert nem kapott segítséget sehonnan sem. A »kaparj kurta, neked is jut« és az »aki bírja, marja« világ önzésével és könyörtelenségével szemben az a helyes magatartás, hogy az emberek egymás segítségére siessenek és együttes vállalkozással haladjanak előre. Minden ember erejét megsokszorozza az a tudat, hogy »sokan vagyunk«. Ma az emberiség élete egyre inkább a nagy összefogások irányában halad. Ennek az összefogásnak hatalmas példája mutatkozik meg abban, hogy százmilliók egyesítik erőfeszítéseiket az élet mellett, a béke ügye mellett és fordulnak szembe az atomháború tervezőinek gonoszságával. A Prédikátor Könyve bőséggel ontja az emberi összefogásra biztató képeket: két ember jobban megmelegíti egymást, mintha egyedül van valaki, két ember jobban tud védekezni, mintha valaki egyszál magában van, majd egy újabb képpel ugyanezt úgy fejezi ki, hogy a hármas kötél összefogott ereje jobban kibír minden terhelést, mint egy szál kötél. Igénk valamennyi képe és hasonlata mind abba a célba fut össze, hogy lerombolja az emberi önzést és feltárja az összefogásban rejlő erő hatalmát és győzelmét. Istentisztelet után rendkívüli közgyűlésre maradt vissza a gyülekezet. Férfiak, asszonyok, a fiatalság és a gyermekek egyaránt ott maradtak a templomban. Kutas Elek esperes, gyülekezeti lelkész javaslatára a következő határozatot fogadta el az egyházközség közgyűlése: »Községünk nagy, sorsdöntő esemény színtere ma: rálép a közös gazdálkodás új útjára. Egyházközségünk nem mehet el, nem is akar elmenni emellett a nagy jelentőségű esemény mellett észrevétlenül. Rendkívüli közgyűlés keretéből hívja fel a gyülekezet minden tagját arra, hogy a keresztyén ember bizodalmával és bátorságával lépjen rá az új útra. Istenünk kezéből fogadja el ezt az új életformát is és a benne való hittel, a néki való engedelmességgel tegye ezt is néki tetszővé, mindnyájunk számára hasznossá és jóvá. Kéri a közgyűlés a gyülekezet minden tagját, hogy igyekezzék előmozdítani azt a közös gazdálkodást, amelyik most indul el. Azokat az erkölcsi értékeket, amik részben drága örökségként maradtak ránk, részben mi kapunk Istentől naponkénti buzgó imádságainkért, gyümölcsöz- tessék gazdagon, hogy a közös munkán is megnyugodhassék Isten áldása«. A zalaistvándi gyülekezet bizonyos abban, hogy a nagyüzemi gaznagyobb anyagi jólétet fog jelenteni, s ez az egyházközség anyagi erejét is növelni fogja. A hazaszeretet és egyházszeretet élő valóság a zalaistvándi gyülekezetben. A gyülekezet egyik gondnoka, Simán Sándor, a termelőszövetkezet vezetőségi tagja, állatfelelős, azok közé a dolgozó parasztok közé tartozik, akik már évek óta a szövetkezeti élet útján járnak. Az ő jó munkájuk és egyre emelkedő életszínvonaluk példamutatásának nagy része van abban, hogy Zalaistvándon 148 család 1300 hold földdel gyarapította most a »Békeharcos« termelőszövetkezetet. A másik gondnok, Tóth János mintagazda-jelvénnyel kitünteti dolgozó paraszt, az Országos Béketanács tagja, aki a negyedik magyar békekongresszuson, mint Zala megye küldötte mondta el parasztságunk békeakaratát, szintén a nagyüzemi gazdálkodás útjának lelkes harcosa. A gyülekezet presbitereivel folytatott beszélgetés során is kitűnt, milyen bölcsen látják feladataikat. Látják a kezdet nehézségeit is, fel vannak rá készülve, de tudják azt is, hogy az összefogás ereje le fogja győzni a megindulással járó gondokat, s biztosak abban, hogy jó utat választottak a maguk, a községük és a hazájuk felemelkedésének útját! Igaza volt Tóth János gondnoknak, hogy ez a nap nagy megerősödést jelentett. Szemünk előtt virágzik és bontakozik ki parasztságunk nagy összefogása a közös munkára és közös jólétre. Lenyűgöző ereje van a hatalmas méreteknek. Ezer holdakban terveznek és gondolkodnak parasztjaink. Jönnek az ötletek, tervek. Lüktet az élet. Délután a község ünnepélyre gyűlt össze, amelyen a megye, a járás és a község vezetői szóltak a termelőszövetkezeti község tagjaihoz. Ez volt a megalakulás ünnepe. Jól esett látnom az ünneplők között azokat az arcokat is, akik délelőtt a templomban az igehirdetésre figyeltek. Az ünnepély után az úttörők és a fiatalság műsora gyönyörködtette a községet. Jó tudni, hogy a mi evangélikus egyházunk ■ szíve együtt dobban az új utat megtaláló parasztságunkéval! Az ige pedig ezen az úton is ösvényünk világossága, lábaink szö- vétneke, erőnk forrása, üdvösségünk munkálója, erős várunk most és mindörökké! Dr. Ottlyk Ernő ISTENTISZTELETI REND Budapesten, október hó 23-án, vasárnap Deák tér de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de. 11 (úrv.) Dóka Zoltán, du. 6. Dóka Zoltán. — Fasor de. fél 10 Sülé Károly, de. 11 Dulcz Pál, du. 7 Sülé Károly. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Dulcz Pál. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szív.) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bomnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Bolla Árpád. — Utász u. 7. de. 9 Bolla Árpád. — Vajda P. u. 33. de. fél 12 Bolla Árpád. — Zugló de. 11 (úrv.) Muntag Andor, du. 6 Muntag Andor. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László. — Rákosfalva de. fél 12 (úrv.) Scholz László, du. 5 szeretetv. — Fóti út 22. de. 11 Rim-ár Jenő, du. 7 Gádor András. — Váci út 129. de. 8 Rimár Jenő. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Vas u. 2/c. de. 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9. — Rákospalota MÁV-telep de. fél 9. — Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákoskeresztúr de. fél 11. — Rákoshegy de. 9. — Rákosliget de. 10. — Rákoscsaba de. 9, du. fél 7. — Cinkota de. 9 (gverm.), de. 10. du. fél 3. — Mátyásföld de. fél 12. — Kerepes-Kistarcsa de. negyed 10. — Szilasliget du. 3. — Pestlőrinc de. 11, du. 5. — Pestimre du. 5. — Kispest de. 9, de. 10, du. 6. — Wekerle-telep de. 8. — Rákosszentmihály de. fél 11, du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Juhász Géza. de. 11 Várady Lajos, du. 7 ünneoi est: D. Dr. Vető Lajos—Várady Lajos. — Toroczkó tér de. fél 9 Pethő István. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 10 Komjáthy Lajos. du. 5 Sárkány Tibor. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Szelényii Zoltán, de. 11 Szelényi Zoltán (szupnl.), du. 7 Danhauser László. — Pest- hidegkút (Szent István u. 9.) de. fél 11 Groó Gyula. — Diana u. 17. de. fél 9 Rutt- kay Elemér. — Kelenföld de. 8 Bottá István, de. 11 H. Gaudy László dr.. du. 5 Rezessy Zoltán dr. — Németvölgyi út 138. de. 9 Muncz Frigyes. — Csepel de. 11, du. 7. — Budafok de. 10 Bodrog Miklós. — Nagytétény de. 8 Bodrog Miklós. — Kelenvöl^v de. 9 Visontai Róbert. — Albertfalva de. fél 11 Visontai Róbert. — Csillaghegy de. fél 10. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egvetemes Egvház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest VTTI. Puskin-u. 12 Telefon: 142-074. Szerkesztésért és kiadásért fele D. Dezséry László szerkesztő Előfizetési árak: Egv hóra 5.— Ft. negyedévre 15.- Ft félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10 000 példányban nyomatott __________ 2554770/ Athenaeum (F. v. Soproni Béla) hírünk a világban Megjelent könyvalakban a Keresztyén Demokrata Unió (KDU) tavaly szeptemberben Weimarban megtartott kongresszusának beszámolóba. A KDU a Német Demokratikus Köztársaság egyik legnagyobb pártja, mely magába foglalja azokat, akik Németország újraegyesítését a két egymástól elszakított résznek őszinte, nyílt, becsületes békés közeledése útján kívánják megvalósítani. A KDU élénk részt vesz ugyanakkor a világ más problémájának megoldására törekvő munkában is. összekapcsolja egymással a politikai és kulturális feladatokat, közel látva egymáshoz a keresztyén és a humanitárius célkitűzéseket, magasra emelve a munka és a haladás gondolatát. Ez jut kifejezésre többek között abban, hogy a Hetedik Párt- kongresszus idején beküldött irodalmi munkákat jutalmaztak, egyházművészeti kiállítást és egyházzenei hangversenyeket rendeztek. A kiadott 450 oldalas jelentés szép képeket is közöl többek között erről a kiállításról is. A Hetedik pártnapon részt vett annak idején D. dr. Vető Lajos püspök és Kádár Imre református teológiai tanár, konventi főtanácsos. A csehszlovák köztársaságot képviselő delegációt Plojhár miniszter, a francia delegációt Boulier abbé, a Békevilágtanács tagja vezette, Angliából Thomas lelkész, Ausztriából Dob- retsberger és Brandweiner profesz- szorok érkeztek Weimarba. Kínából a püspöki egyház fővikáriusa Cen- Cien-Je jelent meg. Romániából Hermann Alfréd püspökhelyettes, Lengyelországból dr. Hűét fővikárius. Ezenkívül résztvevők voltak a Szovjetunióból, Bulgáriából, Nyugat- Németországból és más országokból is. Nyikoláj metropolita szívélyes üdvözlő iratot küldött, mivel egészségi okokból nem tudott személyesen résztvenni. Már ez a felsorolás is mutatja, milyen nagy jelentőségű volt a hetedik KDU pártgyűlés. A megnyitó ünnepélyen maga a párt elnöke, egyben az NDK miniszter- tanácsának elnökhelyettese, Otto Nuschke köszöntötte a kongresszus résztvevőit. A kongresszuson felszólalt D. dr. Vető Lajos püspök is. A kiadott jelentés egész terjedelmében közli beszédének szövegét. Az alábbiakban röviden ismertetjük. D. dr. Vető Lajos püspök felszólalásában kifejezésre juttatja, hogy a KDU törekvéseit mi magyar protestánsok nem pusztán mint távoli megfigyelők ismerjük, hanem mi magunk is a magunk helyén és módján, hasonló célokért harcolunk. Egyházaink vezetőségei, sőt gyülekezeteink is gyakran foglalkoznak a német kérdéssel. Kiemeli a református zsinatnak 1952. évi, az Egyházak Világtanácsához intézett üzenetét. Nyugat-Németország újra felfegyverkezésével kapcsolatban. Megemlíti egyházunknak 1953. évi zsinatának hasonló, valamint egyidő- ben a Lutheránus Világszövetséghez küldött üzenetét. Dr. Vető püspök azon meggyőződését hangsúlyozza, hogy a német nép egységének a kérdése nem csupán a német nép magánügye, melyhez más népnek semmi köze nem volna. Elsősorban ugyan a német nép kérdése, azonban fontossága miatt más népeket is közelről érint. Sőt túlzás nélkül lehet elmondani, hogy az egész mai emberi nemzedék sorsa, a német nép nagy problémájának miként való megoldásától függ. »Vannak gonosz- lélektől megszállottak, akik azt a felfogást vallják, hogy a két részre szakított német nép egyedül a háború tüzében olvasztható újra egybe. Mindent latba vetnek, hogy előkészítsék és mielőbb lángralobbant- sák ezt a roppant tűzvészt... éppen ez az, ami más népeket is, Magyar- országot is közelről érint. Értelmes ember nem nézheti közömbösen és tétlenül, amikor a szomszéd meggyújtja házát, mert a tűz könnyen terjed és a többi házat, illetve országot, népeket lángbaboríthatja. A tüzet csírájában kell elfojtani és ennek érdekében a szomszédoknak is támogatniok kell egymást, amíg a tűzvész eloltására idő, erő, és lehetőség van.« Vető püspök azután kitért arra, hogy még néhány évvel ezelőtt a magyar protestáns egyházak az elsők között voltak, akik felemelték szavukat a tömegpusztító fegyverek használata ellen. És hogy ma már a keresztyének milliói sokkal világosabban látnak. Megemlíti az Egyházak Világtanácsának evanstoni nagygyűlését, mely állást foglalt az atombomba használata és a hidrogénbombával való kísérletezések ellen. »Amit ebben a kérdésben az úgynevezett Kelet egyházai juttattak kifejezésre legelőször, az ma már az egész hivatalos keresztyénség közös állásfoglalása és egyben minden tisztességes, békeszerető ember álláspontja az egész világon.« Vető püspök a továbbiakban óv attól/ hogy az eddig elért eredmények té- letti örömünkben szem elől tévesz-» szűk, hogy a »sötétség baljós bajnokai« az őket ért kudarc ellenére sem tértek jobb belátásra. Azonban a felismert igazság kétségtelenül mind több és több követőre talál. »Mi keresztyének, akik az ún. vasfüggöny mögött élünk, nem térünk ki az emberiség mai égető kérdései elől. Az Egyházak Világtanácsa második nagygyűlésén szintén nem tért ki ezek elől. Fontos azonban az, hogy az egyes keresztyén ember se meneküljön konkrét létkérdései elől a misztikába, vagy a meghamisított eszkatológia labirintusába.« »Isten nem azért adta nekünk az életet az általa teremtett, de a bűn által megrontott világban, hogy magunkat és másokat a szép halálra készítsük elő. Már sokat gondolkoztam afelett — mondja Vető püspök —, hogy vajon mi lehet a lélektani alapja annak, hogy Nyugat némely teológusa mostanában olyan sok egyoldalúsággal az utolsó dolgokkal, a halál problémájával, a világ végével és az utolsó ítélettel foglalkozik? Bár én magam is bizonyságot teszek és prédikálok a bibliának ezekre vonatkozó kinyilatkoztatásairól, mint keresztyén hitünk gazdag kinyilatkoz- tatási tartalmának egyik részéről. De vajon miért kell mindig és minden alkalommal az utolsó dolgokkal foglalkoznunk? Evanstonban egy nyugati egyházi vezetőnek egy újságíró előtt tett kijelentésének lehettem tanúja. Ez a magas egyházi tisztséget betöltő férfiú azt állította ugyanis, hogy a hidrogénbombának az alkalmazása keresztyén szempontból nem is olyan borzasztó, hisz mindnyájan az örök élet felé igyekszünk és ha pl. egyetlen hidrogénbomba egy millió embert megöl, akkor az illetők annál gyorsabban elérik az örök életet. Mialatt újból és újból átgondolom ezt a hallatlanul erkölcstelen és képmutató megjegyzést és azután ezt beillesztem egyikmásik hangadó nyugati teológus egyoldalú eszkatológiai beállítottságába, melyet tökéletes részvétlenség jellemez a békeharccal, az emberiség javával és a társadalmi igazságossággal szemben, akkor az az érzéseim, hogy titkot oldottam meg. Ezek az emberek talán arra gondolnak, hogy hamar kirobban majd egy világégés, a tömegpusztító fegyverek sok százmillió embert megölnek, hát mi okosabbat tehetnénk, minthogy a szép halálra készítjük elő az embereket és megadjuk nekik az utolsó kenetét. Megfeledkeznek az Űr Jézusnak sok-sok tanításáról, mellyel az ő gyülekezetét ösztönzi az emberek közötti béke megteremtése érdekében. Mi keresztyének, éppen azért mert keresztyének vagyunk, Istentől parancsolt kötelességünknek tekintjük, hogy az emberiség békéjéért harcoljunk. Ha ezt nem tennénk, akkor sem Isten színe, sem magunk előtt keresztyéneknek nem nevezhetnénk magunkat.« Vető püspök felszólalása nagy tetszést aratott. A KDU főtitkára, Gotting Gerald, meleg szavakkal köszönte meg. Megköszönte a magyar keresztyénségnek azokat az indításait és utalásait, tudományos munkáját, amelyekkel a KDU törekvéseit támogatta. Kifejezésre juttatta, hogy milyen nagy érdeklődéssel kísérik a magyar keresztyénségnek a munkáját és hogy mennyi útbaigazítást nyertek abból. »A keresztyén ember felelőssége a mai évszázad veszedelmeinek közepette nagy és hálásaknak kell lennünk minden segítségért. Nagyon köszönjük, hogy Vető püspök úr könyvet készül kiadni kiadóhivatalunk útján a magyarországi egyházak felépítéséről.« ~ T. K. A SVÁJCI Kirchenblatt cikket közöl a magyar egyházi életről, amelyben melegen méltatja a magyar protestáns egyházak ökumenikus szolgálatát és lelkesedését, Felhívás Móricz Zs'nmond levelek és dokumentumok gyűjtésére A Magyar Tudományos Akadémia^ Móricz Zsigmond műveinek, levelezésének és a rávonatkozó dokumentumoknak kiadását indítja meg. A munka teljességéhez szükséges, hogy a magánkézben levő Móricz-írások, dedikált könyvek, levelek, valamint a kortársak megemlékezései is belekerüljenek a kiadásba. Ezért felkérünk mindenkit, akinek birtokában Móricz Zsigmonddal kapcsolatos bármilyen emlék van, közölje a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára kézirattárával. (Budapest, V., Akadémia u. 2.) A könyvtár az anyagot letétként átveszi, vagy megvásárolja. Kérjük, hogy azok is Jelentkezzenek, akik a tulajdonukban levő leveleket, dedikációkat stb. nem kívánják felajánlani a könyvtárnak, és tegyék lehetővé, hogy a továbbra is tulajdonukban maradó dokumentumokat a könyvtár a maga részére lefényképeztethesse. A gyűjtés célja a nagy magyar klasszikus író minden kéziratának, emlékének őrzése, valamint egy Móricz Zsigmond teljes levelezését magábafoglaló kiadvány anyaggyűjtésének támogatása. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Ma4jyar Irodalomtörténeti Társaság
