Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-10-02 / 40. szám
4 EVANGÉLIKUS ELET „Valamennyi ígéret Ö benne lett igenné és ámenné44 s benépesíteni azt a földet, amely ak- > kor egyelőire még sivár pusztaság ' volt. 1 Ez az ígéret azonban többet tartal- • máz, mint a föld birtoklása, mert ■ szorosan kapcsolódik hozzá egy na- , gyobb másik: »áldás leszesz«, és i »megáldatnak te benned a föld min- | den nemzetségei«. (1. Móz 12, 2—3.) Hogy ez a maga teljes valójában mit i jelent, azt még nem tudhatta Ábra- I I hám és az egész ószövetségi gyüleke- ; | zet, csak homályosan látták az.elkö-. . j vetkezendő időket, a célt: a Messiás ’ I eljöveteléi. Mégis Ábrahám a legna- j gyobb természetességgel fogadta Is- ' | ten szavát, bízott és hitt abban. így ' I lett ő a hit nagyszerű példája és így j vált azoknak ősatyjává, akik hason- ! lóképpen komolyan tudták és tudják i venni Isten ígéreteit. . I Az idők múlásával egyre többen lettek, akik Ábrahám példája szerint próbálták berendezni életüket. Mégis hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy néppé, gyülekezetté váljon az a kis csoport, amely így élt és hitt. Az : egyiptomi fogságban és utána nagy csoda történt velük. Isten, Mózes vezetésével, megszabadította őket a szolgaságból és szabadságuk mellé ismét ígéreteit adta. Szavával bátorí- j tóttá, biztatta, erősítette népét, ! ugyanazzal a változatlan féltő szere- i tettel, mint atyáik idején. Valósággal j elhalmozta őket az eljövendő jók ígé- I rétével: a szépséges Kánaán birtoklásával, a föld javaival, bókességes I élettel. Útmutatóul, hogy el ne téved- i jenek, hogy tudják mihez tartsák ma- ; gukat, a törvényt adta nekik. Ennek birtokában bátran tekinthettek a jö- . vő, az elkövetkezendő idők felé. Ismét évek és évtizedek váltogatják egymást az idők múlásában. Nagy , akarások és még nagyobb bukások, sok hitetlenség, őszinte bűnbánat jelzik a múló időt. A történelemnek ezek a lapjai hol megdöbbentő, hol meg nagyszerű képét festenek a vá- | lasztott nép életéről, hitéről. Sokan | sokszor elfelejtik Isten ígéreteit. Má- I sok azt hiszik, hogy Isten azért vá- I lasztotta ki őket, hogy földi »nagy- 1 hatalommá« váljon a nép, hogy uíál- ! kodjék mások felett. Az események J kiábrándító módon meghazudtolták ezeket az álmokat. Bűneik miatt még az ígéret földje is elveszett s vele együtt mindazok, akik nem tudtak elszakadni álmaiktól, akik nem tudtak hinni Istenben. Mégis mindig volt egy kis kör, sokszor csak néhány ember, aki megértette azt, hogy Isten ígéretei nem ilyen jellegűek. Tudták, hogy a nép választottsága nem azt jelenti, hogy uralkodhatnak minden más nép felett, hanem, hogy a régi, Ábrahámnak adott és azóta annyiszor megújított ígéret szerint áldássá kell len- niök minden más nép számára. Ez az áldás pedig nem más, mint hogy a választott népből, — mint a fatörzsből kihajtott nemes vessző — fog születni a Messiás, akinek szelíd Uralma (így is lehet mondani: szolgálata) nem ér véget és Aki minden népnek világossága, Istenhez vezető Megváltója lesz. A próféták száján szólalnak meg ezek az igék. Ök azok, akik a nagy bukások után vigasztaló szóval fordulnak kortársaikhoz, ők azok, akik figyelmeztetik gyülekezetüket, hogy nem a helyes úton járnak. Ök azok, akik szinte naponként hirdetne Isten időszerű üzenetét, hogy szavuk hallatán bűnbánattal forduljon Urához az engedetlen nép. De szinte felülemelkedik minden földi téren és még ünnepélyesebb lesz hangjuk, amikor Róla, az ezerszer vártról beszélnek. Róla, Akiben nyilvánvalóvá lesz Isten örök kegyelme, embert mentő szeretete. Az idők teljességében a földre jött közénk Isten Fia. Róla mondja Pál | apostol az egész keresztyénséggel egyetemben: ».:. Istennek valameny- nyi ígérete ő benne lett igenné és őbenne lett Ámenné, az Isten dicsőségére mi általunk.« (2. Kor 1, 20.) I Mi, keresztyének, hisszük, hogy ígéretté történt minden, ami történt: azért választotta ki magának Izráel népét Isten, hogy eljöhessen hozzánk. Azért gyűjtött gyülekezetei, azért hirdette prófétái által igéjét, hogy legyen, ki várja Öt. Róla szóltak a próféták, Benne hittek a rég gyülekezet tagjai, noha nem látták Általa valósult és valósul meg azót£ Isten országa. Ö lett áldássá minder népnek: az Ö szava irányítja, biztos úton vezeti övéit. Bűnbocsánattal, békességgel ajándékozza meg azokat akik az Ö halála által szerzett bún- bocsánatban hisznek. Annak az ígéretnek, amely így í Jézus Krisztusban lett igenné és ámenné, az évszázadok folyamán íg) voltaic hordozói, közvetítői a hivő emberek, Jézus Krisztusig az Eljövendőben hívők, azóta pedig az igazán hivő keresztyének, tgy kell értenünk at apostol idézett igéjének ezt a szavát »mi általunk«. Mert Isten dicsősége minélkülünk is megvan, az ígéret minélkülünk is beteljesedett a Krisztusban, de a miénk csak úgy lesz, ha szívünkben erősen hiszünk a Krisztusban, az Általa kapott bűnbocsánatban és egész életünket a szeretet Eáradhatatlan szolgálatában éljük, így válunk mi is az ígéret egy nemzedékévé, így válunk egy szemmé az ígéret továbbplántálódásában s így válik: valósággá Pál szava, hogy az isten ígéretei mi általunk lesznek az isten dicsőségére igenné és ámenné. Így lett Isten Ábrahámnak és az ószövetségi népének adott régi ígérete valósággá és így teljesülnek be ggykor azok az ígéretek is, amit mi: Krisztus gyülekezetének tagjai kap- :unk az örökélet felől. Isten pedig na is és továbbra is adja nékünk az i> ígéretét, az ő igéjében. Figyeljünk ízért a Szentírás, az igehirdetés szarára, hogy valóban a miénk legyen íz örökélet, hogy Isten ígéretes aján- iéka a mi életünkben is valósággá ráljék — Isten dicsőségére, mi általunk. Vámos József TÍZ ESZTENDŐ Tíz esztendő messzeségéből elfeled- hetetlen kép merül fel emlékezetemben ... Ezerkilencszáznegyvenöt márciusában, Virágvasárnap estéjén kint jártam a Kapolcs környéki dombokon. Szörnyű kép tárult elém. Köröskörül égtek a falvak, mint egy esztelen és gonosz háború borzalmas fáklyalángjai. Magában Kapolcs községben egész utcasor leégett és a menekülő németek robbanóanyagot helyeztek az evangélikus templom karzatára, nyilván abból a célból, hogy a templomtornyot úttorlasznak robbantják jel... Szerencsére ez a gonosz szándék nem valósulhatott meg, de enélkül is igen sivár képet mutatott az egész község. A hidak felrobbantva, a házak jó része leégve, úton- útfélen eldobálva a robbanóanyagok, amelyek nem egy ártatlan emberi életet követeltek áldozatul... Az evangélikus templom és lelkészlak is erősen megrongálódott és akkor úgy látszott, hogy soha többé nem lesz felemelkedés és élet a romokon... Ezt hittük ... ezt gondoltuk... De ugyanúgy, mint az egész országban, népünk hatalmas lelkesedéssel kezdett hozzá a romok eltakarításához, új életének felépítéséhez és tíz évvel a szörnyű háború után Kapolcs szebb, gazdagabb és kulturáltabb, mint azelőtt volt. Az iskola mellett — az egykori sertésgyülekeztető helyén — szép diszkért létesült, benne a szabadság- harc emlékművével, a felrobbantott hidakat korszerű betonhidakkal cserélték ki. Az egyik volt vendéglő he»Ennekutána míg a föld iészen, veté és aratás, hideg és meleg, nyár és té nap és éjszaka meg nem szűnnek. ». .. és soha sem lesz többé özönvíz földnek elvesztésére.« (1. Móz 8, 22 9, 12/b.) Az emberiség történetének nag: katasztrófája után mondta el Istei ezeket a szavakat. Nem sokkál előbl pusztító víz lepte el a földet. Elborj to.tt mindent, a hegyeket, völgyeket a sík mezőket, a városokat. Megölt« az állatokat, az embereket. Csak égj család: Noé és családja menekült met a pusztulásból, rajta megkönyörült i világ Ura. öt szemelte ki, hogy rajté keresztül folytatódjék az emberiség hogy újra benépesüljön, víg nevetéssel teljen meg a föld. Amint Noé kilépett a bárkából, bizonyára rémülettel vegyes félelemmel tekintett maga köré. Vigasztalan kép fogadta bármerre nézett. Minden oly sivár, oly csöndes volt. Sehol egy élőlény, sehol egy ember Van-e jövő ilyen körülmények között és mit rejt magában? Jót, vagy ismét csak rosszat? Űjabb pusztulás, újabb katasztrófa következik? Nő-e fű s széles mezőkön? Lesz-e még egyszei ín ad árdal tói vidám erdő? Minden elyan bizonytalan és olyan félelmetes. Pedig ilyen csüggeteg, félelemmé] teli lélekkel n«sm lehet élni, nem lehet reménykedni a holnapban, nem lehet dolgozni, mert a félelem, a rettegés nem táplálja az életet, de elsorvasztja a reményt, szertefoszlatja a szép célokat. Isten szava azonban eloszlatott minden kétségeskedést, kiiátástalan- sá-got, rettegést: »...míg föld lészen ... sohasem lesz többé özönvíz ...«. Ez egyszerűen annyit jelent: élj békességben, dolgozz félelem nélkül, tekints bizalommal jövőd felé és mi-n- denekfelett higgy Bennem! Hajjsd este békésen álomra fejedet, ne félj, nem a rémület éjszakája következik reád, hanem csöndes álom! Szántsd meg földedet, vesd el a magot! Ne félj, te eszel abból kenyeret!« És azóta vetés után aratás következik, a nyarat a tél követi, a nappalt beborítja az éjszaka sötétje, nemzedékek múlnak el, de Isten szava, esküvel megerősített ígérete ma is élő, biztató valósság. De nem ez az egyetlen beteljesült ígéret, amiről a Biblia tud. Néhány fejezettel Noé története után Ábrahámról beszél a Szentírás, az ő életének történetét mondja el. Ő a következő ember, akihez Isten ígéretes szavával fordul és • nem Is egyetlen alkalommal. Öt nem a bizonytalanságtól menti meg Isten szava, hanem ellenkezőleg: ismeretlen tájak, ismeretlen jövő felé küldi. De ez a »bizonytalanság« csak látszólagos, mert az ismeretlen, a kérdéses holnap, az »ígéret földje« felé vezető úton is ugyanaz az Úr áll, aki Noénak a biztató jövőről beszélt. Már itt, a Biblia elején nyilvánvalóvá lesz, amit nagyon határozottan alá kell húznunk: Isten szavát, ígéreteit, csak hittel lehet elfogadni és csalc ilyen emberi magatartással lehet azoknak valóra válását remélni és várni. Csak így lehet, ezt az a tény bizonyítja, hogy az öreg Ábrahám ilyen hittel és reménységgel vette tudomásul, hogy születendő gyermekének ivadékai fogják lyén kultúrház létesült, a tanácsház* nál pedig könyvtár. Mindezeket bete* tőzte, hogy a tanteremhiány okozta zsúfoltság megszüntetésére kéttanteri mes, modern új iskolaépületet emel* tek.. Szerte az országban ezer és ezer községben és városban hasonlókép* pen a romokból élet támadt. Hogyan vált mindez lehetségessé? Ügy, hogy népünk megértette államunk és kormányzatunk nagy célkitűzéseit és az eddigi békekölcsönök jegyzésével hitet tett amellett, hogy szebbé, kulturáltabbá és virágzóbbá akarja építeni országunkat. Bizonyságát adta annak, hogy nem pusztító háborúkra spekulál, hanem a békés építőmunkában látja jobb jövendőjének zálogát< Két esztendő alatt meglátogattam, némelyeket többször is, az egyházmegyék valamennyi gyülekezetét. Hitet teszek amellett, hogy evangélikus népünk, Krisztus parancsát követve, meggyőződéses híve a békességnek és a békés alkotó, építőmunkának. Tudom, hogy lelkészeink is egyek ebben a nemes gondolatban. Éppen azért hiszem, hogy amiképpen magam is, tőlem lelhető legjobb igyekezettel és áldozatos módon részt veszek a VI. Békekölcsön-jegyzésben, ök is támogatnak és köveinek abban á jó szándékban, hogy még szebbé, meg vi- j rágzőbbá, még műveltebbé tegyük | drága hazánkat és forrón szeretett I népünket! Halász Béla 1 veszprémi esperes Áldozat a békéért Irsai evangélikus egyházközségünk egyháztanácsa ez óv elején levelet intézett a Béke Világtanácshoz, mely így végződött: »Békét akarunk! Békében munkálkodó új, boldog életet!« Hazánlk népével együtt ezt a kinyilatkoztatott béke- ! akaratunkat váltjuk most valóra, ■ amikor a Hatodik Békekölcsönt je~ : gyezzük. I Egyházközségünk hitbuzgó tagjai j áldozatkészsége révén most renovál- ! juk templomunkat. Mi, irsai evangé- ; likusok nem azért renováljuk temp- ! lomunkat, hogy rövid idő múlva, ! egy újabb háború, egy újabb világ- j égés romiba döntse. Ázt is tudjuk, | hogy a béíke megvédése áldozatokat í kíván tőlünk: harcot a bakéért, j Ilyen harc a békekölcsön-jegyzés Is. j Kölcsönt kér államunk, hogy új gyáraik, kórházak, iskolák, utak építésével a dolgozó emberek jólétét munkálja és őket ilyen módon is a békéért való harcra serkentse. Kölcsönről van szó, amit mindenki visszakap. A legutóbbi békekölcsönkötvények sorsolása alkalmával az itteni postahivatal 52 kötvénytulajdonosnak 12 755.— forintot fizetett ki. Igen nagy jelentősége van annak, hogy a jegyzett kölcsön 50%-át a község használhatja fel. Az albert- drsai Tanács pl. ebből az összegből egy kb. 1300 méter hosszúságú járdát csináltat, egy új kutat építtet és ha jut, még más helyi kívánságokat kielégít. Mindezekre pedig nagy szüksége van községünknek. Építsük hát a Hatodik Békekölcsön útján hazánkat és községünket is. Válint János albertirsai esperes EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Puskln-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért (elet: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egv hóra 5.— FL negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412-VIII. 10 000 példányban nyomatott 2-554120. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) ISTENTISZTELETI REND Október hó 2-án, vasárnap Deák tér de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de. 11 D. Dezséry László, (utána közgyűlés), du. 7 Hafenscher Károly. — Fasor de. fél 10 Sülé Károly, de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 Dulcz Pál. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szív.) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 (úrv.) Koren Emil. — Utász u. 7. de. 9 (úrv.) Koren Emil. — Vajda P. u. 33. de. fél 12 (úrv.) Koren Emil. — Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 6 Muntag A-ndor. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Muntag Andor. — Rákosfalva de. fél 12 Muntag Andor. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András, du. 7 Rimár Jenő. — Váci út 129. de. 8 (úrv.) Gádor András. — Újpest de. 10 (úrv.) Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Vas u. 2/c. de. 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9. — Rákospalota MAV-telep de. fél 9. — Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákoskeresztúr de. fél 11. — Rákoshegy de. 9. — Rákosliget de. 10. — Rákoscsaba de. 9, du. fél 7. — Cinkota de. 9 (gyerm.), de. 10, du. fél 3. — Mátyásföld de. fél 12. — Kerepes-Kistarcsa de. negyed 10. — Pestlőrinc de. 11 (úrv.), du. 5. — Pestlőrinc, Szemere-íelep de. háromnegyed 8. — Kispest de. 9, de. iO, du. 6. — Wekerle-telep de. 8. — Rákosszentmihály de. fél 11, du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Juhász Géza, de. 11 Várady Lajos, du. 7 Juhász Géza. — Toroczkó tér dé. 8 (úrv.), de. fél 9 Viárady Lajos. — Óbuda de. 9 Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Komjáthy Lajos. — XII., Tarcsay V -i. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 9 (gyerm.) Danhauser László, de. 11 Muncz Frigyes, du. 7 Ruttkay Elemér. — Pesthidegkut (Szent István u.) de. fél 11 Groó Gyula. — Diana u. 17. de. fél 9. — Budakeszi de. fél 10. — Kelenföld de. 8, de. 11, du. 5. — Németvölgyi út 138. de. 9. — Csepel de. 11, du. 7. — Budafok de. 10 Visontai Róbert. — Nagytétény de. 8 Vi- sontai Róbert. — Kelenvölgy de. 9 Bodrog Miklós. — Albertfalva de. fél 11 Bodrog Miklós. — Csillaghegy de. fél 10, du. 7. MAGDEBURG újonnan megválasztott püspökét, J. Jänicke korábbi hallei prépostot szeptember 22-én iktatták hivatalába. £2 aajfia ezvt ayeíaetn oc£na! z éjszaka kiterjesztette árnyékát a falu fölé. Messze környéken se lehetett vi- ’ágosságot látni, a világ mély sötétségbe bur- kolóázott. Az úton egy macska nyávogott és felugrott a papAkart falára. Ott megállt és igyekezett áthatolni a sötétségen. Valahol halálos félelem cincogása hallattszott. Egy egérke elvesztette életét. Aztán újból ünnepélyes csend lett körösköriil. A lelkészlakban fellángolt a gyertya világa. A chemnitzi lelkipásztor, Mentzer János dr. ismét nem talált nyugalmat? Á gyülekezet gondja nehezedett rá, talán hitükért aggódott? Odament könyvekkel megrakott íróasztalához és nehéz sóhajjal leült melléje, azután tollához nyúlt és írt. Prédikációra szolgáló gondolata jött, azt rögtön meg kellett ragadni. Mások is sorakoztak utána és mire észrevette magát, egy órácska máris tovatűnt az örökkévalóságba. Egy órácska! Olyan rövid a jó cselekvésére és olyan hosszú a bűnben való járásra. Egy órácska volt, az Ür Istennek egy lehellete. Mentzer írt. »0, Jézus jöjj és töröld el lángomat! Énekeim csak a Te tüzedtől származzanak!« Már sok ének csörgedezett ki tollából a durva papírra. Nem tudta, nem is sejtette, hogy néhány óra múltán legjobb éneke jöt létre a nyomorúságból és új hitbeli bizodalomból. Szorgalmasan írogatott. Űj, magvas gondolatai támadtak, kényszerítették az alkotásra. Aztán elfáradtam hátrahanyatlott és elaludt. Hirtelen rekedt kiáltozás süvöltözött körülötte. Felriadt. Ügy tetszett néki, mintha álmodnék. Szavai álltak előtte: »Hadd származzanak énekeim csak a Te tüzedtől!« Teljesen felébredi és majdnem megdermedt. Tűz körülötte és felette, tűz köröskörül! Háza égett! Nem igazodott el mindjárt. Hogy történt ez? Honnét eredt ez a tűzvész? Mi történt? Kirohant, befutott a szobába, hogy feleségét és gyermekeit megmentse, közben elfúló lélek- zettel imádkozott: »Uram, hadd múljék el ez! Uram, légy kegyelmes nékünk!« A fékét vesztett elem mohón harapódzott tova. A megvert embereknek szinte tehetetlenül kellett ott állmok és nézniük, hogyan lett a lelkészlak a lángók martalékává, összevissza futkostak, zavarodottan ordítozva, bőr vödröket hoztak és habzó vizet öntöztek■ a lángokba. Mindenekelőtt az Isten Házát igyekeztek védeni, mert meglátták, hogy a papiak menthetetlen. A tűz hatalma uralkodott valamennyiükön. Mentzer közöttük volt és megkísérelte őket nyugalomra inteni, de azok egyáltalán nem akartak hallgatni szavaira. Fontosabbnak látszott előttük, hogy úrrá legyenék a tűzön. Az imádkozás jöhet aztán is, arra most nem volt idő! Az állatokat kihajtották az istállóból. Igen szorgoskodtak, felettébb kitartónak és bátornak mutatkoztak. Nemsokára meg kellett lát- niok, hogy munkájuk hiábavaló volt. A szikrák tovább szóródtak a szélben, égettek és jrerzseltek, mintha az egész falut, szép, drága otthonaikat meg akarták volna semmisíteni. Űristen, miért van mindez? Most jött a csüg- gedés és megigézte őket. Bizonytalanul és ta* nakodva álltak. Senki sem alkadt, aki igazában tudta volna, hogyan helyezze a falut biztonságba. »•Tűz!« sivítottak. »Tűz!« aztán új rémé ínytől lelkesítve felugrottak, továbbra is mentők és segítők akartak lenni. Az Űr kegyelmesen segített, a munka sikerült. A tüzet elfojtották. Még éjszaka volt. Ijesztő romok tettek bizonyságot a gyorsan jött veszedelemről. Jaj- veszékelő emberek állták körül a hamuhalmazt, apró drágaságok után kotorászták a szemétben. Majd hirtelen a lelkipásztor után kiáltottak. »A lelkész? Az előbb még itt állt; el is vettem tőle a bőr vödröt! A kertben kell lennie, keressétek csak!« Súlyos füst és gőz felhő terjengett, a szem alig tudott keresztülhatolni rajta. Izzó és sze- nesedő gerendák hevertek köröslkörül. Kiáltoztak, de nem kaptak választ. »Az Istenért, csak nem veszett a tűzbe?-« Nem, itt állt, életben van.« Más hang vegyült a kiabálók közé: »Én, én láttam. Ott kuporog lenn a törmelék, között — és — ír!« Az nem lehetett igaz! Talán megőrült a szerencsétlenség miatt? Odarbhanták, nem ügyeltek a 1körülöttük levő parázsra, beomlott falakon vágtattak keresztül és majdnem megdermedtek. Valóban, a lelkész ott ült az elpusztult, megsemmisült értékek között és írt. Óvatosan közeledtek feléje. Aggodalmasan néztek rá. Hátha jól sejtették és őrjöngés fogta el? Nem is volna csoda! Máris észrevette őket. Felállt és szembejött velük. Nemes arcán mosolygás honolt. Valóban, mosolygott! Félénken és aggodalmasan visszahúzódtak. Sajnálkozás vett birodalmat rajtuk. *Engem kerestek? Nos, hálaéneket írtam az Urnák. Hálaéneket, mert kegyelmesen megkímélte feleségemet, gyermekeimet és engem!« Kérdőn és bólogatva néztek egymásra. Te-> hát mégis megőrült? »Halljátok csak! Álljatok ide mellém!« Nem tudták, vajon megtegyék-e, a kíváncsi* sá.g azonban erősebbnek bizonyult a félelem- nél. Megálltak mellette. Olvasta, amit éppen papírra vetett a nagy nyomorúság láttára: »0 vajha ezer nyelveim volna S angyalokéval érne föl Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből Dicséretedre Istenem Ki annyi jót művelsz velem!« Felfigyeltek. Ez világosan és egyértelműen hangzott, hivő lélekből fakadó szavak voltak. Tovább olvasott és azok egyre közelebb tódultak hozzá. Egyszerre csak meglökték egymást és csodálkozva tekintettek arra az emberre, aki ezt készítette, e nagy fájdalom ellenére. Akkor volt, amikor ezeket a szavákat olvasta: »Óh hát hogyne dicsérne szívem Hogyne áldana Tégedet! Ha e világot elveszítem Úgyis nyertes leszek Veled! v Ha jön majd érteim a halál Hitem még akkor is megáll!« Megragadta őket és elteltek tisztelettel lel- jes csodálkozással. Ez a lelkipásztor igazán méltó volt, hogy minden időben ragaszkodjanak hozzá. Ilyen keresztyén! Hát lehetséges volt dicsérő éneket mondani ilyen nyomorúságban? A szenvedés elmúlt, az ének megmaradt. 250 év előtt írta (1704-ben). Ma is énekeljük a kegyes, erőshitű Mentzer János énekét. Zarándi Attila
