Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-10-09 / 41. szám

XX. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 1955. OKTÓBER 9.

0 R S ZAG OS

ÁRA: 1,40 FORINT

A gyülekezeti élet tervezéséről

A gyülekezeti munkában most van az »év eleje«. Hazánk evangélikus gyülekezeteiben hosszú idő óta úgy alakult az élet, hogy október elején kezdődnek azok a szokásos gyülekezeti munkák, amelyek a gyülekezeti élet gerincét jelentik. Egyházi törvényünk is azt követeli a lelkésztől, hogy október elsejére küldje meg az egyházi főhatósághoz az egész évre tervezett gyülekezeti programot. Ez a lelkészek fontos kötelessége és igen felelősségteljes munkája.

A gyülekezeti élet programját ugyanis az egyházközség tanácsában meg kell vitatni, és azt úgy kell elkészíteni, hogy a program keretei megfeleljenek a gyülekezeti igényeknek, a program tartalma pedig megfeleljen a Szentírásnak, hitvallásainknak, egyházi törvényeinknek és azoknak a feladatoknak, amelyeket egyházunknak éppen a legközvetlenebbül előtte állő időszakban el kell végeznie.

Egyházi törvényünk (V. te.) felelőssé teszi a lelkészt »az egyház- községben folyó minden egyházi tevékenységért«, és kimondja, hogy a lelkész felelős »az igehirdetői és gyülekezeti lelkészi munka tervezéséért, tartalmáért és folyamatos végzéséért«. Egyházi törvényünk különös gonddal tekint arra, hogyan biztosítható egyházunk hitvallásos élete. Es ami igen fontos, a gyülekezetekben fellépő, a Szentírással és hitvallásainkkal ellenkező szektás tanítások és csoportosulások leküzdése érdekében felelőssé teszi a törvény az egyházközségek tanácsait, a presbitériumokat is. Éppen ezért kell a gyülekezeti élet programját megvitatni az egyházközség tanácsával.

Nagy hiba és súlyos felelőtlenség

az, ha az egyházközség vezetősége csak a megszokott gyülekezeti alkalmak fenntartását irányozza elő és nem törődik azzal, hogy ezeket a gyülekezeti életjelenségeket újra és újra felülvizsgálja éppen abból a szempontból, hogy azok betöltik-e helyes hivatásukat, hogy azoknak fenntartására van-e a gyülekezetben igény, hogy ezek az alkalmak előre- viszik-e egyházunk belső fejlődésének ügyét, vagy éppen akadályai annak. Ugyanilyen hiba és felelőtlenség az, hogyha az egyházközségek vezetősége nem törődik azzal, hogy ezeken a gyülekezeti alkalmakon tartalmilag mi történik. Még sok gyülekezetben hiányzik a felelősség a gyülekezeti élet tervezéséért és tartal; máért. Sok helyen a gyülekezet nem törődik azzal, hogyan alakítja a lelkész a maga szolgálatát. Sok helyen a lelkész és maga a gyülekezet is látszatmunkát végez és hiábavaló összejöveteleken tesz úgy, mintha azokban gyakorolná a vallását, lényegében azonban sok ilyen alkalom alig látogatott, s azok se tudják, hogy mit kaptak általa, akik azon részt vettek,

Nem egy lelkész és nem egy gyülekezet gépiesen és megfontolás nélkül programjába iktatja régmúlt idők egyházi alkalmainak sorozatait anélkül, hogy megvizsgálnák, van-e azokra szükség. Csak tudatos, a tényleges helyzetnek megfelelő tervezés, a tényleges feladatoknak megfelelő egyházi munka biztosíthatja egyházunk szolgálatát és gyülekezeteink szolgálatainak jó gyümölcseit.

Mit kell tekintetbe venni akkor, amikor a gyülekezeti életet megtervezzük kereteiben és tartalmában egyaránt?

Elsősorban egyházunk középponti feladatát:

az ige hirdetését

kell tekintetbe venni. Ez a mi egyházunk dolga, és ennek kell történnie a gyülekezeti élet minden mozzanatában. A gyülekezeti élet azon alkalmait kell biztosítani, amelyeken valóban igehirdetés történik. Az igehirdetés alkalmai közül is azokat kell fenntartani, amelyek hagyományosan és ma is a gyülekezet legszélesebb rétegeinek az igényéből erednek. Ezekre kell a lelkészi munka főerejét fordítani, azon kell igyekezni, hogy ezek az alkalmak tartalmilag hatékonyak és tiszták legyenek, gyümölcsöző tanítást nyújtsanak a híveknek. Lelki épülést jelentsenek azoknak, akik mindennapi emberi feladataik végzése közben az egyház életéből akarnak erőt és útmutatást meríteni. Az igehirdetés mindig és ma is az egyház középponti kérdése.

Az üdvözítő evangélium hirdetésének pedig az a fő követelménye, hogy az beletaláljon az emberek hétköznapi életébe, hogy az az emberek mindennapos egyéni és társadalmi életének, munkájának és küzdelmeinek folyamatában jelentsen segítséget az igehallgatóknak.

Nem tekinthető tehát helyes gyülekezeti programnak az, amely nem az egyház mai feladatait, nem a kcNyugatnémet küldöttség beszámolója a szoyjetunióbeli egyházi életről

NYUGATNÉMETORSZÁG rajnai tartományi egyházának küldöttsége dr. Held elnök vezetésével kéthetes látogatást tett a Szovjetunióban. Benyomásairól a Rajnai Evangéliumi Sajtószolgálat hivatalos beszámolót közöl. A beszámoló többek között ezeket mondja:

»A következő tények kétségbevonhatatlanok. 1. Az egyház hierarchikus rendje a maga tekintélyével és fegyelmével erős alapokon áll. Ennek a rendnek a felállítása és fönntartása egy része az ortodox egyház hitének. A hierarchikus fölépítés helyreállítása az egyház és az állam viszonyának a normalizálásával vált lehetővé 1943-ban. Falusi lelkészek, a nagyvárosi kated- rálisok főpapjai, prépostok, püspökök, érsekek, metropoliták föl a pat- riarcháig: mint szilárdan épített szervezet, így áll az egyház a szovjet világban.

2. Az istentiszteleti élet gazdag és erős. A gyülekezet imádkozó és éneklő gyülekezet, amely erőteljesen és mély áhítattal énekli a hitvallást, a Miatyánkot, a sokféle éneket és a reseponzóriumokat. Az ortodox liturgia a keresztyén hit teljességét ábrázolja a hívek számára. Imáival, énekeivel, felolvasásaival és cselekményeivel a liturgia közvetlen igehirdetésként hat. Azonban a lakosság növekvő értelmi képzése egyre

inkább igényli a prédikációt is és az egyház már messzemenően ki is elégíti ezt az igényt.

3. Az egyház viszonya a szovjet állammal szemben a hiánytalan lojalitás magatartása. Ezt azzal köny- nyítik meg az egyháznak, hogy a szovjet rendszer kapcsolatot keresett és talált az orosz történelemmel. A kommunista állam ápolja és a maga módján értékeli a múlt munkáit és értékeit. Viszont az állam az egyházat nyilvánvalóan nemcsak eltűri, hanem bizonyos korlátok közt támogatja is. Mindezekben az a benyomás keletkezik, hogy a dolgok fejlődésben vannak.

Az egyházi delegáció utazása különben is az egyre növekedő idegen- forgalom jegyében ment végbe. A baptisták és az evangéliumi keresztyének moszkvai istentiszteletén Grüber préposton kívül még egy angol szakszervezeti munkás, Kefau- ver amerikai szenátor és Osbom konzervatív angol alsóházi tag is üdvözölték a gyülekezetei. A külföldiek számára kijelölt szállodában a világ minden nyelve hallható.

A látogató körút célja — az orosz ortodox egyház életéről való ismeretek kibővítése és elmélyítése — az adott lehetőségek keretein belül meg- valósítottnak mondható. Ez a látogatás bizonyára fejleszteni fogja az orosz ortodox és az evangélikus egyházi kapcsolatokat.«

resztyén ember mai szolgálatát támogatja.

Hasonlóan nagy komolysággal kell tekintetbe venni a gyülekezeti élet megtervezésénél

egyházunk hitvallásait.

Olyan korban élünk, amelyben alapvető nagy szükség van a tiszta tanításra, arra, hogy különböző szektás nézetek vagy a hitvallása ink elégtelen ismeretéből táplálkozó félreértések el ne burjánozza- nak a gyülekezetben. Ezek a nézetek ugyanis burjánoznak, ha az egészséges tanítás, a hitvallásainkhoz való hűség ki nem gyomlálja azokat. Helytelen nézet az, amely nem egy helyen megtalálható, hogy mindegy az, mit hisz valaki, fő, hogy valamiképpen vallásosnak látszik, vagy az egyházhoz húz. Ez az evangélium elárulása, ez hitvallást alkotó őseink lebecsülése, ez a gyülekezet jövőjének semmibevétele, olcsó, aznapi érdekekért. Mert

a gyülekezetei az ige építi, a hitvallásos öntudat tartja össze, a hitbeli és magatartásbeli egység teszi gyülekezetté. A hit és a magatartás egységéért, sőt az egészséges hit és az egészséges keresztyén magatartás egységéért kell hitvallásos harcot folytatni egész egyházunk minden gyülekezetében.

Tekintetbe kell venni a gyülekezeti program megalkotásánál

az egyházi törvényeket és rendelkezéseket is.

Lelkészeink esküt tettek az egyházi rendelkezések betartására, de esküt tettek erre a gyülekezetek világi elöljárói, presbiterei is. Egyházunkban az országos zsinat a törvényalkotó és irányító szerv. Egyházunk mai életét és életének irányelveit az 1948-as, 1952-es és 1953-as zsinat jelölte ki. Ehhez kell tartania magát mindenkinek. Egyházunk ún. püspöki egyház. Benne a közvetlen egyházigazgatást és az egyházi tanítás feletti őrködést a püspökök végzik. Az ő munkatársaik az egyházmegyékben az esperesek, s a püspökök és az esperesek rendelkezése alá tartozik minden, ami a gyülekezeti életet illeti.

Egyházunk történelmi egyház, melyben századokon keresztül az biztosította együttvándorlá- sunkat, hogy akik az egyházban szolgálatot vállaltak, beállottak a sorba, engedelmeskedtek elöljáróiknak, és az egészre néztek, az egész egyház közös üdvére. Az egészért hoztak áldozatot, vagyis szolgálták az egyház egészét, az egy hit és az egyező magatartás szellemében. Ilyen lelkészi és presbiteri szolgálat eredményeképpen tudnak be- állani maguk a gyülekezetek is a sorba. Ilyen módon biztosítható egyházunk egysége, tehát fennmaradása.

Végül a gyülekezeti élet tervezésénél alaposan és őszinte, becsületes szándékkal tekintetbe kell venni

egyházunk mai feladatait.

Egyházunk mai feladata az, hogy az örök evangélium hirdetésével szolgálja a ma élő neipzedék életének előrehaladását. Segítenie kell azokat az embereket, akik a gyülekezetekhez tartoznak, azzal, hogy helyes döntésekhez jussanak mindennapos életük kérdéseiben és elvégezhessék azokat a feladatokat, amelyeket számukra a mi mostani újjáépülő társadalmunk — mint legközvetlenebb emberi közösség — kijelöl.

Egyházunknak ott kell lennie a ma élő emberek életének színhelyén. Ott, ahol az emberek kérdései felmerülnek, a falvakban és a városokon, a munkahelyeken és a családi otthonokban. Ott kell lennie és segítenie kell!

Mi nem önmagunkért élő közösség vagyunk, hanem hifközösség, élet- közösség és szeretetközösség vagyunk másokért. A gyülekezeteknek úgy kell élniök, hogy életüket adják sokakért. D.

»A ti hitetek mellé ragasszatok jócselekedetet«

Ez az ige Isten hivő népének szól, hogy őket ráemlékeztesse Isten akart ratára, amely nem elméleti magábarejtőzködő hitet akar, hanem megele- venítö hitet, amely a megújult szív jócselekedeteiben valósul. Az egyháznak legfőbb kincse az evangélium. Istennek drága igéje, amely azonban ugyancsak nem élettelen és hatni képtelen, hanem valóságos szent életre formál a Szentlélek munkájával. Az evangéliumra a hit válaszol, és csupán a hit válaszolhat. A hit azonban csak úgy lehet méltó válasz, ha benne végbemegy az a csoda, amiért az evangélium hangzik. Életünk formálódjék Isten akarata szerint.

A Biblia számos helyen, sok példával mutatja meg, hogy mennyire nem Isten akarata szerint való az élettelen és életképtelen hit, mint amilyen a farizeusoké, a törvényeskedőké, a kegyeskedőké, a ridegszívűeké, az önzőké. A vasárnap alapigéje is egyike azoknak a prófétai szavaknak, amelyek által Isten az ő népét az élettelen kegyeskedésből a hit mellé jócselekedetet is ragasztó igazi kegyességre neveli.

A mi nemzedékünkben Isten éppen azon a ponton adott ítéletes tanítást az ő népének, ahol a hit mellett hiányzott a jócselekedet. Egyházunkat azon az úton vezeti Isten, ahol a hit megélésének ezer áldott alkalmát adja elénk, hogy éljünk vele és bennük és általuk is adjuk bizonyságát hitünknek.

A magyarországi evangélikusok sok drága lehetőségért adnak hálát Istennek, amelyekben az emberek, a világ, a haza iránti szeretet cselekedeteit gyakorolhattuk és mi ezeket a lehetőségeket mindig úgy értelmeztük, hogy velük Isten a hit megélésére buzdít. Ezért álltunk oda népünk jövőt építő tervei mellé és egyházunk tagjai ezért vesznek részt két kezük, egész erejük munkájával népünket szolgáló tervek végrehajtásában. Ezért vagyunk minden erőnkkel azokkal, akik a béke megőrzésén fáradoznak, mert mind ebben Isten által nekünk adott alkalmat látunk arra, hogy hitünk mellé jócselekedeteket ragasszunk.

Magyar népünkkel együtt az elmúlt napokban vizsga előtt álltunk. Vizsga volt a VI. Békekölcsön jegyzése, a hazaszeretetből, a jövőért való áldozatkészségből, a közös áldozatvállalásból. Egyházunk népe meglátta ebben az alkalomban is a hit elevensége megbizonyításának lehetőségét. Egyháztagjaink városon és falun, lelkészeink, egyházi tisztviselőink és püspökeink egy emberként és hitből folyó lelkesedéssel vettek részt népünknek ebben a vizsgájában. Amikor pedig a jegyzés eredménye népünk jó vizsgázását mutatta, az egész magyar nép egységét, építő munkárüi közös áldozatra való készségét bizonyította, Isten iránti hálával valljuk, hogy ebben a magyar népben mi is benne vagyunk és szeretett hazánkért örömmel szolgálunk.

Mint keresztyéneknek, legfontosabb dolgunk, keresztyén hitünk gyakorlása. Mint jó keresztyéneknek, az a feladatunk, hogy a hitünk mellé jó cselekedeteket ragasszunk, azaz hogy a Krisztusba vetett hit által az emberek szeretetére, másokért való áldozatvállalásra, a jó, áldásos cselekvésére felindított szívünk a hétköznapokban is megteremje a maga gyümölcseit. Adja Isten, hogy ezek a gyümölcsök gazdagok legyenek a hazaszeretetben, a munkában, a békéért vívott küzdelemben is.

A Deák téri gyülekezet Darvas Józsefet választotta felügyelőjévé

A Pesti Egyházközség 1954. június 11-e óta két lelkészi körből áll s a Deák téri és a Fasori gyülekezetét foglalja magába. Ez a két gyülekezet, a Deák téri és a Fasori úgy ténelmi múlttal rendelkezett Pesti Egyházközségben, amikor abból öt lelkészi kör kivált és önálló gyülekezetté alakult. Budapesten az egész pesti oldalon a Deák téri gyülekezetből indult ki hajdan az egyházszervezés. Ma a két központi gyülekezet, a Deák téri és a Fasori úgy folytatja közös szolgálatát, mint javakorabeli szülők, akik gyermekeiket a maguk lábára állították. A Pesti Egyház szétválása után a Deák téri és a Fasori Lelkészi Kör Tanácsai hosszú előkészítő munka után 1955. május 26-án együttes ülésükön elfogadták és jóváhagyták a Pesti Egyházközség új Rendtartását, amely a Deák téri és a Fasori gyülekezet egymáshoz való viszonyát szabályozza a Pesti Egyház keretében.

A Rendtartás 3. §-a felidézi a dicső múltat: — »A Pesti Evangélikus Egyházközség az 1954. június 11-én szétvált Pesti Evangélikus Egyház- községnek, a Pesti Evangélikus Egyházközségbe 1945-ben csatlakozott Pesti Német Egyházközségnek, a csatlakozás idején megszűnt Budapesti Evangélikus Testvéregy- Iházaknak, az ezen belül az 1837. óta fennállott Pesti Evangélikus Magyar Egyháznak és az 1783. óta fennállott magyar, német és szlováknyelvű Pesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyháznak folytatója és jogutódja«» — és szabályozza a jelen szolgálatát. Az új Rendtartás alapján történt most mindkét gyülekezetben a presbitérium megválasztása. 40—40 egyháztanácsost választottak, akiknek beiktatása október 9-én lesz a Fasori templomban, ahol a Pesti Egyház ugyanekkor ünnepelni fogja a Fasori templom ötven éves jubileumát is.

A Deák téri gyülekezet tanácsa, majd közgyűlése október 2-án ülésezett. Az egyháztanács javaslatára

a Deák téri gyülekezet közgyűlése egyhangú lelkesedéssel választotta meg a gyülekezet felügyelőjévé Darvas József népművelésügyi minisztert, a Déli Egyházkerület felügyelőjét, másodfelügyelővé pedig dn Mesterházy László orvost. A gyülekezet az egyházkerületi felügyelő gyülekezeti felügyelővé választásával is kifejezésre juttatta tiszteletét és szeretetét Darvas József egyházkerületi felügyelő iránt, valamint a Déli Egyházkerület és a Deák téri gyülekezet közötti szoros összefüggést, amely hosszú idő óta abban mutatkozik, hogy a gyülekezet a Déli Egyházkerület püspökének tartja fenn és biztosítja az első lelkészt állását.

Az egyháztanócs ülésén és a közgyűlésen is D. Dezséry László püspök elnökölt dr. Szecsődy Imre megbízott felügyelővel együtt. A presbitérium választás lefolytatása után dr; Mesterházy László másodfelüeyelő köszönte meg a közgyűlésnek presbitertársai nevében is a gyülekezet bizalmát. Hangsúlyozta, hogy mindig felemelő és boldog tudattal lehetett az evangélikus egyházban élni és szolgálni, mert az evangélikus egyház mindig az egyszerű, dolgozó nép egyháza volt, a nép jólétéért, művelődéséért és szabadságáért küzdött. »Nekünk, Deák térieknek, felejthetetlen az, hogy a mi templomunkban esküdött Kossuth Lajos s a mi parókiánkon tanult Petőfi Sándor«. Isten áldását kívánta a gyülekezet fejlődésére és azokra a jó szolgálatokra, amelyeket a gyülekezet a mostani években, mint az egyházkerület első gyülekezete végez.

A Pesti Egyházközség Fasori gyülekezete dr. Fekete Zoltán agrártudományegyetemi tanárt választotta felügyelőjének. Az egyházközség két gyülekezetének presbitériumát D. Dezséry László püspök október 9-én a Fasori templomban a délelőtt 11 óraá istentisztelet keretében iktatja hivatalába.

„A TI HITETEK MELLÉ RAGASSZATOK JÓCSELEKEDETET"

(2. Pét 1*5$