Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-18 / 38. szám

4

EVANGÉLIKUS ÉLET

»Az volna a legjűdásihb árulás, ha az egyház azt mondaná az embereknek, hogy csináljátok tovább rég! életeteket, bár az katasztrófába vezetett«

— mondotta Kondoroson D. Dezséry László püspök

A népdal által is megörökített Kondoroson 52 ezer forint költséggel kívül-belül teljes felújításban részesítette templomát az evangélikus gyülekezet. A templom éppen ez évben 50 éves, a gyülekezet alig öregebb.

A békéscsabai megyei központban Őrzött feljegyzés Mikó szerzetestől már 1300-ban megemlékezik Kondorosról. A török idők azonban megsemmisítették ezt a települést. 1875- bpn alakult a mai község telepesekből, az országszerte híres kondorosi csárda és a vele szemben levő pan- durlaktanya köré. A kondorosi csárda volt híres tanyája Rózsa Sándornak, á 48-as idők legendás betyárjának. A község első pénztárosa Pet- rovics (Petőfi) István, a költő testvére volt. Ö kérte Áchim Ádám akkori szarvasi esperest a kolerajárvány idején, hogy küldjön papot a kis kondorosi településnek s áldja meg az egyre nagyobbodó temetőt. Áchim Ádám a fiatal Reviczky IAszlót küldötte Kondorosra, aki 1387-ben érkezett ide. Áchim Ádám ettől kezdve az új település buzgó segítője lett. Ö kérte a kormányt, hogy a környező nagybirtokokból házhelyeket parcellázzanak a kondorosi zselléreknek.

A település gyors fejlődése és Áchim Ádám buzgó közreműködése miatt a kormány Áchim Ádámnak is juttatott 200 hold földet. Ezt a földet Áchim Ádám az alakulóban levő evangélikus egyházközségnek adta, hogy annak értékéből építsék fel a templomot.

Először kis imaházat építettek 1887- ben, majd 1904-ben megépítették a mostani igen szép templomot és azt az akkor már súlyosan beteg Sárkány püspök megbízásából Veres József híres orosházi pap szentelte fel. Azóta minden évben kivonul a gyülekezet a templomszentelési ünnep után Áchim Ádám esperes kondorosi sírjához és megkoszorúzza annak a papnak sírját, aki a vagyonát a gyülekezet megalapítására szentelte. Ugyancsak koszorút szoktak elhelyezni Reviczky László, az első kondorosi lelkész sírján is, ,aki több mint negyven évig volt a gyülekezet lelkésze. Kondoroson született D. dr. Vető Lajos püspök, keresztelése ott van bejegyezve az egyházközség akkor még friss anyakönyvébe.

A megújított templomot szeptember 11-én áldotta meg hatalmas ünnepi gyülekezet jelenlétében D. De- zséry László püspök, aki Tessényi Roméi északi kerületi püspöki titkár kíséretében érkezett Kondorosra. Jelen volt Aranyi József nyugat-'oé- kési esperes és a nyugat-békési egyházmegye sok papja.

Pribelszky Mihály lelkész szlovák nyelvű liturgizálása után D. Dezséry László püspök prédikált. A vasárnapra előírt ige, Jób 32, 4—9. alapján végezte szolgálatát. Köszöntötte a gyülekezetei az egyházkerület nevében és átadta D. dr. Vető Lajos püspök üdvc'7Íeteit is. Megemlékezett az egész egyház területén lefolyt templom-újjáépítésekről, új templomok építéséről és arról, hogy sok gyülekezet renováltatja templomát. -Legyetek bizonyosak a felől, hogy magyar evangélikus egyházunk él és teljesíteni akarja küldetését népünk között. Hogy küldetését elvégezhesse, Isten igéjére kell figyelnünk.«

A továbbiakban a püspök Jób történetét foglalta össze, aki a biblia elbeszélése szerint példája az emberi életet feszítő szenvedésnek. Isten kegyese, akit Isten láthatólag tenyerén hordoz, gazdaggá tesz, nagy családdal áld meg, de aki körül a világ egyszerre megváltozik, vagyonát elveszíti, családját és egészségét is, s a fekélyek ellepik nemcsak a testét, hanem a lelkét is. Kifogynak reménységei és kiderül róla, hogy semmije sincs a hitből.

<5 magát igaznak tartotta/ iga- zabbnak Istennél és nem érti, ami történik vele. Két öreg barátja topog a betegágya körül, de azok a magyarázatok, azok a tanácsok és azok a bölcsességek, amiket mondanak neki, semmit sem segítenek, mert mindig csak az elmúlt világra emlékeztetik és mind arra alapozódnak, hogy ő igaz.

Akkor áll elő Elihu, a fiatalember, aki azt mondja magáról, hogy tele van mondanivalóval s nem tud tovább hallgatni. Mintegy 'félretoija a két öreget, akiknek szavai mitsem jelentenek Jóbnak és megmondja neki az igazságot -hízelgés nélkül«, -személyválogatás nélkül«: -Én hízelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm.«

Elihu az evangélium álláspontjáról beszél és vallja, hogy nincs igaz ember az Isten előtt. Az evangéliumnak ennek az álláspontjáról beszélt Luther és kell szólnia az evangélikus egyháznak.

Elihu megmondja Jóbnak, hogy Isten azért fenyíti, mert Jób magát igaznak tartja. Prófétai szavát emeli fel Jobbal szemben, hogy a Mindenható nem fordítja el felőle az ő ítéletét, hogy az ember csak magának árt panaszkodásával. Isten igaz ítéletet tart. A Jób-könyve végén arról hallunk, hogy Jób megalázza magát Isten előtt, elfogadja a régi élete feletti ítéletet, bátran nekifog az új életnek s ebben az új életben Isten kegyelme és gazdagító áldásai vannak vele.-Ügy képzelem el az evangéliumi egyházat — mondotta Dezséry püspök —, mint Elihut, aki

félretoija a beteg körül topogó öregeket, nem hízeleg, nem hallgat el semmit, bátran és élettel teljesen szólja Isten igéjét az emberhez. Félretolja azokat, akik az embereknek mindig ugyanazt mondják, ugyanazokat az álszent, megszokott és régi nézeteket vallják az emberek életéről, amik miatt azok éppen próbák vagy nyomorúságuk közé kerültek. Az evangélium prédi- kálása ott kezdődik, hogy az embereknek megmond juk, hogy szabadok, nincsenek kötve régi szokásaikhoz, gondolkodásukhoz, terveikhez, viszonyaikhoz, régi nézeteikhez.«

Az egész emberiség olyan, mint Jób — mondotta Dezséry püspök —, akit feszítő problémák marcangolnak s aki Isten igazságát és kegyelmét vitatja. A mi nemzedékünk szenvedése olyan, mint a vajúdó asszonyé, Isten a levitézlett régi helyébe újat akar. A régi kegyességünkből hiába élünk. Régi nézeteink és viszonyaink vittek minket nemzeti katasztrófába. Isten kohójában valami új készül. Isién új igazságot készít elő.-Az egyház nem lehet olyan, mint a csődbe jutott nézeteit púpként hátán hordozó ember, aki a csődbe jutott embereket meghagyja a régi hitében. Az volna a legjúdásibb árulás, ha az egyház azt mondaná az embereknek, hogy csináljátok csak tovább a régi életeteket, bár az katasztrófába vezetett, bár abból pusztító világháború lett, családok szétszóródása, vagyonok megsemmisülése. Csináljátok csak tovább, mert úgy volt az jó, hogy ti -kegyesek« voltatok, azért volt az jó, mert az -keresztyén« volt.«

A püspök bizonyságot tett arról, hogy az egyház feladata az, hogy azokat segítse előre, akik megtanulták, hogy bűneik és tévedéseik veresége van rajtuk, tehát feladták hamis reménységeiket. Az egyház dolga az, hogy a múltba visszajárókat megfordítsa. Az egyház csak abból a hitből élhet, hogy a lélek az, ami megelevenít. Az evangélikus egyház a bűnbocsánat, az új élet, az új kezdet, az Isten ítéletében és irgalmasságában bízó hit népe.-Kondoroson ötven éve van templom, szép templom, jó templom« — mondotta a püspök. -Itt lehet és itt keli prédikálni. Kondorost szegény zsellérek alapították, akik együtt tanulták az élet gondjait és a közös sorsot. Kondoros egyszer már termelőszövetkezeti község volt. Megindult az oikulás és új élet-keresés útján. Azután visszafelé fordult. Most újra itt a vívódás a viszonyokkal, a jövővel, a helyes döntésért. Ha ezen a szószéken az a két öreg

ember topogna, aki Jób betegágya körül tipródott és hízelkedett, aki Jóbot arra biztatta, amibe egyszer már belebukott, akikor mit érne Kondoroson az evangélikus templom? Ügy kell hirdetni Isten igéjét, mint azt Elihu tette. Azon az úton, amelyet most Isten mutat nekünk, nagy próbák vannak, de már látni a megszületett újat. Árra a Léceikre van szükség, amely meglevenít, bűnökből kihoz és szabaddá tesz Isten előtt. Áldott, aki a megtérést és az újat vállalja a régi egyházban. Isten azt akarja, hogy az egyház újjászülessen, mint Nikodémusz, habár ő vén.

Abból nem élhetünk, hogy »igazak voltunk Isten előtt«. Nem voltunk igazak. Isten nem veszi el ítéletét a minket csődbejuttatott saját nézeteinkről. Az ember panaszkodása csak emberpek árt. Imádkozzunk azért, ’ hogy őszinte, tiszta lélek adassék az egyháznak, hogy az segítségül lehessen az emberi nemzedék vajúdása idején«

— fejezte be beszédét Dezséry püspök.

A püspök a befejező oltári szolgálatkor három gyermeket keresztelt. A gyülekezet 1800 forint oiffertóriu- mot gyűjtött össze és meleg hangulatú közgyűlésben ünnepelte templomát.

A közgyűlésen Pribelszky Mihály lelkész felolvasta a templom és a gyülekezet 50 éves történetét s a gyülekezetét üdvözölték Aranyi József nyugat-békési esperes, Üregdi Ferenc református lelkész, Nagy János ■baptista prédikátor s a szomszéd gyülekezetek nevében Ralavszky Rálmán igazgató-lelkész Szarvasról, Pálfi István igazgató-lelkész Szarvasról, Zátonyi Pál lelkész Csabacsüdről, Boros Rároly lelkész Nagyszénásról, Egyed Róbert lelkész Gádorosról. D. Dezséry László püspök a közgyűlés végien melegen köszönte meg a templomrenováLás szervezőinek és adakozóinak, valamint építőinek, a rendkívül "zép munkát végző iparosoknak a munkát.

A .gyülekezet megkoszorúzta Áchim Ádám esperes és Reviczky László sírját. Délután a püspök a presbitériumnak tartott előadást. Istentiszteleten Boros Rároly magyszénási és Zátonyi Pál csabacsüdi lelkész tartottak előadást, a záró esti istentiszteleten pedig Aranyi József esperes prédikált. Tessényi Kornél

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyeteme« Egyház Sajtóosztályának lapja

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin-u. 12. Telefon: 142-074.

Szerkesztésért és kiadásért felel:

D. Dezséry László szerkesztő.

Előfizetési árak:

Egy hóra 5.— Ft negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—VIII.

10 000 példányban nyomatott

2-554118. Athenaeum (F. v. Soproni Béla)

Kihívó felelőtlenség

Amós 6, 1—7,

Jaj azoknak, akik

gondtalan élnek a Sionon,

avagy Samária hegyén

lopják bízvást a napot:

a Nemzetek Zsengéjének előleelői ők,

akikhez Izrael háza folyamodik.

Menjetek csak át Ralnéba és nézzetek körül, innen meg át Nagy Hámátba, majd le a filiszteus Gátba: jobbak vagytok talán e birodalmaknál s határotok tálán nagyobb az ő határuknál?!

Jaj azoknak, kik a rossz napokat távolinak mondják, de az erőszak uralmát ugyan közel hozzák!

Elefántcsont-ágyon heverésznek, díványukon nyújtózkodnak, felfalják a juhúk javát, az istálló hizlalt borjúit!

Hárfaszóra énekelnek, hangszerékre dalt költenek »Dávid módján«!

Rupaszámra isszák a bort s a legfinomabb olajjal kenik magukat — hanem a József romlásán kicsit sem búsulnak!

Így hát fogságba ők mennek elhurcoltak élén s végeszakad a naplopó1'- dáridózásának!

Fordította; Bodrog Miklós

ISTENTISZTELETI REND

Szeptember hó 18-án, vasárnap

Deák tér de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de. 11 Dóka Zoltán, du. 4 Niemöller Marton.

— Fasor de. fél 10 Gyöngyösi Vilmos, de. 11 Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Dulcz Pál. — Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 Sülé Károly. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szív.) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bon-nyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Madocsai Miklós. — Utász u. 7. de. 9 Madocsai Miklós. — Vajda P. u. 33. de. fél 12 Madocsai Miklós. — Zugló de. 11 Scholz László, du. 6 Scholz L'ászló. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Muntag Andor. — Rákosfalva de. fél 12 Muntag Andor. — Fóti út 22. de. 11 Gádor András, du. 7 Gádor András. — Váci út 129. de. 8 Gádor András.

— Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy

Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Vas u. 2/c. de. 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9. — Rákospalota, MÁV-telep de. fél 9. — Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákostkeresztúr de. fél 11. — Rákoshegy de. 9. — Rákcsligct de. 10. — Rákoscsaba de. 9, du. fél 7. — Cinkota de. 9 (gyerm.), de. 10, du. fél 3. — Mátyásföld de. fél 12. — Kerepes-Kistarcsa de. negyed 10. — Pestlőrinc de. 11. — Pestlőrinc, Erzsébet-telep de. 8. — Kispest de. 9, de. 10, du. 6. — Wekerle-telep de. 8. —

Rákosszentmihály de. fél 11, du. 5.

Bécsikapu tér de. 9 Juhász Géza, de. 11 Várady Lajos, du. 7 (úrv.)•'Juhász Géza. — Toroczkó tér de. fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 9 Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Komjáthy Lajos. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. 7 Ruttkay Elemér.

— Lelkésznevelő Intézet de. fél 11 Groó

Gyula. — Diana u. 17. de. fél 9. — Nagykovácsi du. 3. — Kelenföld de. 8 (úrv.)

Missura Tibor, de. 11 (úrv.) Missura Tibor, du. 5. — Németvölgyi út 138. de. 9 Rezessy Zoltán dr. — Gsepel de. 11, du. 7. — Budafok de. 10 Viso-ntai Róbert. — Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. — Kelenvölgy de. 9 Bodrog Miklós. — Albertfalva de. fél 11 Bodrog Miklós. — Csillaghegy de. fél 10, du. 7.

SZÉKELY BERTALAN L

GIMNAZISTA KOROMBAN órákon át eltűnődtem Székely Bertalan történeti képein. Rossz levonatokat nézegettem, apró fehér-fekete képeket történelmi tankönyvemben. De ezek a képek többet mondtak nekem a szövegnél. Eleven erővel ott go- molygott bennük a nemzet múltja, a hősök élete, akik e képek révén tanítóimmá váltak. Mikor eigyedül voltam, megszólaltak, rámnéztek. Engem ezek a képek barátkoztattak meg a magyar történelemmel. Azóta mindig me>gnéztem őket, életem s nemzetem válságos napjaiban kiváltképp. Elragadtatásom az évek növekedésével nem szűnt meg, hanem erősbödött. Nem értettem, miért nem járnak e képek mindnyájunk előtt, miért nem vésődtek tudatunkba? Méltatlanul háttérbe szorították ezt a festőművészt.

Most felütöttem a Nyugat 1911-es évfolyamát. Akkor volt Budapesten az első Székely Bertalan-emlékkdáillí- tás, a halála utáni hónapokban. Kerestem, mát ír e magyar lángészről ez a folyóirat? Egy hosszú, fanyalgó, se hideg, se meleg tanulmány van benne Székelyről. Az ember nem érti, hogyan gondolkozott akkor a modem magyar szellem képviselője. Nem láttak, holott épp akkor látniok kellett volna erősen és határozottan.

ÖRÖMMEL MENTEM EL most a Műcsarnokba, hogy megnézzem Székely Bertalan egész életművét. Mert a Székely Bortalan-kiállításon ott látható úgyszólván minden képe, félezer alkotás néz reád a falakról. Munkácsy Mihály életművének kiállítása volt ilyen 'hány évvel ezelőtt. Nem kell restelkednem ifjúkori rajongásom miatt: Székely Bertalan egész életműve eleven tanúbizonyság arról, hogy egy nagy magyar alkotó művész az én tanítóm, aki mindnyájunk mesterévé vált. Miként Munkácsy képeit, most Székely Bertalanéit tekintik meg ezren meg ezren. A művészettörténet is rájött, hogy igazi nagy alkotóról van szó, most úgy hódol előtte. Aki tiszta szívből örülni akar, nézze meg ezt a kiállítást. Teremről teremre lépve észlelni fogja egy nagy nemzetnevelő tanítását. A tanítást, amelytől nem zárkózhatik el senki.

A nemzeti múlt úgy elevenedik meg ezeken a vásznakon, mint egy táj az éji sötétben, amikor hirtelen fellobban egy fény s megvilágítja a természet roppant rendezését. Itt foghatjuk fel önnön emberségünket. Példák tekintenek ránk, az élet példái. Hogy rendkívüli példák ezek? Olyan rendkívüliek, mint a magyarok egész múltja ebben a hazában. A művész képes arra, hogy a nemzet értelmét s különbözőségét a nemzetek közt örökérvényűen kifejezze. Az ember csak áll ott a kép előtt s egyszerre csak érzi, hogy átterelődtek a gondolatai. Elszáll a szívünkből minden szorongás és kicsinyesség, elmúlik bennünk a földhözragadt ember, el a nevetséges önző s a nyegle és kaján vele együtt. Érezzük, hogy lelkiismeretünk van, felelősség fogja él bensőnket, kötelességet érzünk. Időt és erőt szeretnénk feláldozni cserébe azért, hogy mi is ehhez a közösséghez tartozunk, amelyről Székely Bertalan képei beszélnek. S hajlandók vagyunk e képek hatása alatt kezet adni mindenkinek s újból előlegezni a szeretetet és megbecsülést azok iránt, akik rútul becsaptak minket.

ILYEN JELLEMNEVELÖ csak az lehet, aki maga is jellem volt. Székely Bertalan pedig az volt a javéból. Kolozsvárt született 1835-ben. Gondos apja középiskolai tanulmányai után Bécsbe küldi a fiút, mérnök legyen belőle. De a jó fiú, apja legnagyobb megrökönyödésére, műegyetem helyett a képzőművészeti főiskolára iratkozik be. Határozottan tudja, mit kell tennie. Becs után Münchenben folytatja tanulmányait, az volt akkor a festők Mekkája. De bécsi és müncheni tanárainál mindössze a mesterségbeli eljárásokat sajátítja el: ismereteket, nem művészeti felfogást. Azt önnön magából fogja kifejteni. Az a finom, merengő szem, melyet ifjúkori híressé vált önarcképén megfigyelhetünk, nem a bécsi Rahl arcképeit s nem a müncheni Piloty történeti tablóit ismerte meg legnagyobb élményei gyanánt. Nézzük csak ezt a lobogó hajat, s vele ellentétben a zárt, mákacs szájat, s a katonai zubbonyként ható zártgallérú kabátot. Ez az ember, akinek arcán önérzet és lírai érzékenység ül, olyan emlékekkel érkezett Bécsibe és Münchenbe, mint senki társai közül. Látta a szabadságharcot. Átélte egy nemzet drámai erőfeszítését az emberi jog és méltóság visszaállításáért a Kárpátok alatt. Akikor látta, mi az erény és mi a bűn a magyar életben. S hogy annak, ami erény: van egy históriai mértéke. Leült és megfestette első történeti kompozícióját, egy megdöbbentő jelenetet: II. Lajos király holttestét megtalálják az ország nagyjai a mohácsi csatamezőn.

Most itt állok a kép előtt, amely egy nemzeti tragédia jelképe. Mert a vizes, omló homokban fekvő, hamuszín halott, akinek a színe előtt leveszik a süvegüket a büszke főurak, nem egy király végét jelenti itt, haECKÉJE

nem egy ország csapását. Nézzük az alakok csoportosítását. A kétméteres óriást, aki fölmagasoddk a viharba borult égig, s rendkívüli termetében még a teljes ország ereje érződik. A mozdulatokban, ahogy a halottat kifejtik s nézik, egy nép embersége érződik. Aki letérdelt, az ősz ember, megsimogatja a holt király jobbját. S aki a háttérben integet a többi keresőnek: gyertek ide, itt van, ne keressétek tovább! — ez az ember is, karja mozdulatával, közülünk való.

Azt mondták Székelyről, hogy képein a részletek túlzottsága elnyomja a kompozíció fő mondanivalóját. Ezen a kiállításon mindenki meggyőződhetik róla, hogy ez nem igaz. Székely részletimádata: realizmus volt a javából. A képeken mindenütt van egy központi figura, aki a drámai mondanivalót képviseli s nem egy kivételes lényt jelent, hanem jelképe a küzdő tömegnek. II. Lajost 1860-ban festette, a következő években egymás után születnek meg ehhez hasonló nagy történelmi vásznai. 1867- ben mutatta be, épp az osztrák—magyar kiegyezéskor, az »Egri nők« című nagy olajképét,

MOST VÉGIGSZEMLÉLJÜK valamennyit. Ez itt a roppant gomolygó »Mohácsi csata«, amelyért Párizs kitüntette Székelyt. Még folyik az egyenlőtlen küzdelem, de már látni, hogy meg van pecsételve a magyar sereg sorsa. Ez tehát a Sors képe. Amott Dobozi Mihály szíven szúrja hitvesét, előttük az összerogyott ló, mögöttük a vágtató török, s az égő vár. A magyar asszony kéri az urát: ölje meg, mert nem bírja el a meg- becstelenftést. Ez a Hűség képe. Az »Egri nők«: a Hazaszeretet képe. Az »V. László és Czillei« az Ármány képe;

Czillei mozdulatlan sötét gonoszsága a tengely. A »Thököly Imre menekülése«, melyet a mester minden műve közül a legtöbbre becsült, talán az Eszme Átadásának a képe. A likavai várban, az ostrom alatt, haldoklik Thököly István. Kardját, a nemzet s az ország szimbólumát, átadja fiának; Ha nem tudnánk a történelemből, e képről értesülünk róla, hogy akit a rejtekúton a hű emberek ki akarnak szöktetni a várból, a fiú, nemcsak a saját életét akarja megmenteni. Ez nem egy családi dráma, ez itt a nemzet nagy jelenete, az apa és a fiú búcsúja. S a »Zrínyi kirohanása«: a halálmegvető fönség lángolása, égetőbb a vár füzénél. Ez a Férfiak képe.

Minden nemzet festőművészete létrehozta a múlt században a történeti képeket. De Székely Bertalan alkotásaiban, azontúl, hogy tökéletes művészi szépséget dicsérhetünk, a magyarságnak ugyanazt a magatartását állapíthatjuk meg, mint Arany János költészetében. Székely Bertalan egy nagy művészi nevelő jellemével állította fel képdrámáinak hitelességét mindnyájunk számára. Nekünk az ilyen alkotásokból kell észrevennünk, hogy mi a magyar nevelés szüksége. A mi dolgunk, hogy megtartsuk életünkben és cselekvésiünkben, gondolkodásunkban és érzelmeinkben az emberi mértéket. A múltból nem a bűnöket kell utánozni, hanem megkeresni az erényt. Aí emberi méltóságot, amelyet két világháború elvett tőlünk. Az emberiességet, melyet belülről porlaszta- nak a szenvedélyek. Hűség és tisztaság, őszinteség és becsületesség a mi történelmi hagyományunk. Ennek az összessége: a hazaszeretet.

Szalatnai Rezső