Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-18 / 38. szám

% EVANGÉLIKUS ÉLET Újjáépült a Deák téri parékiaépölet 1955. szeptember 18. — Szentháromság u. 15. vasárnap. Isten vagy a mammon? — Ámós 6, 1—7. — Mt 6, 19—21. — 1. Tim 6, 6—11. Liturgikus szín: zöld. Több hónap óta állványok, építési anyagok és szerszámok erdeje tarkí­totta a Budapest—Deák téri parókia régi épületét. Lemállott vakolat, meg­viselt falak, ezer belső épülethiba, ki­használatlan helyiségek s ezek mel­lett az egyházi alkalmazottaknál is érezhető lakásszükséglet, valamint nem kis mértékben az épület műem­lékjellege sürgette már hosszú évek óta, hogy felelős gondossággal, jó ter­vezéssel és bátor hittel meginduljon az egyház ennek a történelmileg is drága épületnek átalakítására és rendbehozására. Valaha itt tanult Petőfi — a márványtábla a kapualj homá­lya helyett ma már az utcai homlok­zaton hirdeti a nagy emléket —. hogy csak egy büszke eseményt emeljek ki az épület gazdag múltjából. Erre a múltra azonban nemcsak az idő ho­mokja rakódott, hanem a több mint nyolc jelentős tatarozás, átalakítás, hozzáépítés tégla- és vakolatrétege borította be a falakat, s a régi szép­séget. Most hát jó tervezés után kézbe ke­rült a bontócsákány, s a vakolókanál. Hónapokon át hámlott és formálódott a régi épület s ma számot adhatunk megújult arculatáról s megváltozott belsejéről. Előbb azonban hadd szóljunk va­lamit a falak múltjáról. (A benne le­zajlott eseményekről külön kell majd egyszer írni.) Az egykor egyemeletes épület 1795-ben épült. (Előbb, mint a templom, mert az 1799—1809-ből való.) Ma már nem tudni, kinek a tervei szerint. Kiemel­kedő dísze vörösmárvány lépcsőháza volt. 1821-ben emelték reá a második emeletet, s altkor építették hozzá a templommal, összekötő, ma is külön résznek látszó, emeleti szintkülönbsé­get is mutató szárnyat. Klasszicizáló lépcső- és folyosórácsai emlékeztet­nek erre az időre. 1854-ben Hild Jó­zsef, korának híres építésze alakította át. A Sütő utcai háromemeletes is­kolaépület 1863—64-ben épült mellé. Ma már nem lehet pontosan meg­állapítani, hogy az említett, több mint nyolc jelentős javítás és átala­kítás mikor, milyen mértékben tör­tént. A kéményszerkezetek rejtelme, a váratlanul előbukkanó vízvezeté­kek, a falkivájfásokkor kiderülő szer­kezeti meglepetések, befalazott ajtó- nyílások ki tudja mikor, hogyan ala­kultak. A gyakorlati szükséglet mellett je­lentős mértékben döntött Wossala György építészmérnök átalakítási tervében az Országos Műemlékbizott­ság Irányítása: visszaállítani az épü­letet a lehető eredeti formába, főképpen külsejében. Gondos értéke­lésével még a falak színét is ez a bi­zottság állapította meg. Nem egyszerű tatarozás volt tehát az, amit egyházunk most ezen az épü­leten elvégeztetett, hanem az épü­let történetében talán a legjelentő­sebb restaurálás. Erről beszél külső képe mellett a belső átalakulás is. Az utóbbi egy­két évtized alatt üzlethelyiségektől bérlakásokig, sok minden volt ebben az épületben. Az egyházi hivatalok és lelkészlakások majdhogy háttérbe nem szorultak. A Bárczy István utcai szárny rész­leges, s a Deák téri oldal teljes át­alakítása során 1 ötszobás, 4 kétszo­bás, 2 egyszobás lakást létesítettek összkomfortttal. Bővítéssel 1 kétszo­bást háromszobásra, 2 egyszobást két­szobásra alakítottak, s leválasztással létesítettek 1 szoba félkomfortos la­kást. Valamikor a hivatalokon kívül mindössze 7 lakás volt az épületben. Ma 14 összkomfortos és 2 félkomfor­tos lakás kapott helyet. Mégpedig 1 ötszobás, 1 négyszobás, 3 háromszo­bás, 7 kétszobás és 4 egyszobás. Eze­ket kettő kivételével egyházi alkal­mazottak lakják. A hivatalok közül itt találjuk a lel­kész! hivatal, sekrestye, gyülekezeti terem, egyházi pénztár helyiségeit A restaurálás és átalakítás techni­kai ismertetése külön mérnöki mű­leírást igényelne. A rendkívül masz- szív tetőszerkezet, kémények labirin­tusa, lépcsőházmegszüntetés, fürdő- szobalétesítés, falak kiváltása és hú­zása sok mérnöki gondosságot, lelki­ismeretességet, ügyszeretetét és tör­ténelmi érzéket kívántak. És nem kis anyagi áldozatot. Az egész restaurálás és átépítés, amely az állagromlás, történelmi kö­telezettség, belső egyházi és laikás- szükséglet miatt évek óta égetőn szükség volt, kerek 800 000 forint­ba került. Ebben kerek 500 000 fo­rinttal az állam megértő, egyházun­kat támogató segítése, 300 000 forin­tot pedig a Deák téri gyülekezet fe­dez, javarészt lakáshelyreállítási köl­csönből. Színes rézkarc. Halványzöld épület. Sima, egyszerű, hajlatnélküli vona­lak. Műgyűjtők otthonának falán, vagy régiségkereskedések kirakatai­ban lát ilyen képet az ember, ön- kényelenül megtörli a kezét, amikor kézbeadják, nehogy ujjnyomával be­piszkítsa. A rézkarc ma megelevenedik. Nézem a templomhoz támaszkodó kétemele­tes parókiát. Kerek egy százada an­nak, hogy Székács József, az »ország papja«, az ország evangélikusságának központjává tette ezt a templomot és parókiát. Évszázados rárakódás, s a háború országos romlása után most felvette megtisztított régi köntösét. Szép ez az épület nagyon Mintha újra rézkarccá merevedne a kép, kezem a törlő mozdulatra len­dül, amikor meglátom falán a régi felírás ódon betűit, amelyek a res­taurálás során vakolatrétegek alól kerültek napvilágra, »kéretik ezen a falon nem motskolni«. Az országos műemlékbizottság ezt a feliratot is helyreállitandónak rendelte. Szinte csalódottan nézek körül az utca lüktető, mai forgatagában. Itt most köcsögkalapos, vékony sétapál­cás férfiaknál! kellene sétáknak. Hal­kan gördülő gumlrádlis, nagyöblű hintákból krinolinos hölgyek kedves mosolya illenék ehhez a képhez. De aztán arra gondolok, hogy ez a forga- tagos, autós, sietős életünk lépett a múlt értéke megbecsülésének útjára s adja a nemesen szép régi köntöst erre az épületre is, amely éppen így csillogtatja az egyházi és történelmi eseményekben gazdag másfél száza­dos múltat. Jól van ez így. Büszke kincsünk ez az épület. A fővárosnak is dísze. Kapualjában a Luther-szobor elké­szült reliefjeit tervezik falra építeni s lépcsőházában ugyanebből a mű­vészi reliefsorozatból a megfeszített Jézus domborműve fogad virágsorral lábainál. _____ Koren Emil. Eg y híres párizsi lelkész gazdag gyülekezet előtt prédikált a feleba­ráti szere tétről. Egyszerre így szólt a jelenlévőkhöz: Most biztosan azt várják, miután sokáig beszéltem már a szeretetről, hogy alamizsnát fogok kérni valami jótékony célra. Nem és nem! Nekem csak egyszerű kérésem van. Fizesse mindenki pon­tosan az alkalmazottait, a cipészét és minden iparosát és ne legyen senkinek sem adósa. Dr. NIEMÖLLER MÄRTON, a Hessen-nassaui evangélikus egyház elnöke szeptember 18~án, délután 4 órakor istentisztelet keretében igét hirdet a Deáktéri templomban. A BUDAPEST KÁLVIN TÉRI re­formátus gyülekezet ünnepi hetet tart a templomépítés befejezésének 125. évfordulója alkalmából. A ZUGLÖI egyházközség Bosnyák téri templomában szeptember 18— 24-ig esténként 7 órai kezdettel ige­hirdetés-sorozatot tart Káldy Zol­tán pécsi esperes-lelkész. Ugyanő prédikál és oszt úrvacsorát szeptem­ber 25-én, vasárnap délelőtt 11 óra­kor. Szeptember 25-én este 7 órakor hangversenyt rendez a gyülekezet templomának építése javára. Közre­működik ifj. Szacbovszky Gyula és a gyülekezet énekkara. AZ ÚJPESTI egyházközségben szeptember 11-én, vasárnap összejöt­tek az angyalföldi ferencvárosi, pest­újhelyi, rákospalotai evangélikus és az újpesti evangélikus és református egyházközségek presbiterei közül mintegy 120-an presbiteri munkakö­zösségi megbeszélésre. Dr. Thury Jenő egyházfelügyelő üdvözölte a megje­lenteket. Dr. Nagy Gyula teológiai tanár előadásában rámutatott arra, hogy milyen legyen az Isten aka­rata szerint való presbiter. Dr. Jár- may Zsigmond egyházmegyei má­sodfelügyelő a presbiter mindennapi életben való szolgálatáról beszélt. Az előadásokat élénk eszmecsere követ­te. Békési János egyházfelügyelő zárta be a megbeszélést. Ezután áhí­tat volt a templomban, amelyen ifj. Blázy Lajos orgonáit, Lászik Mária tanárnő énekelt s Blázy Árpád sza­valata után Kökény Elek rákospa­lotai lelkész hirdetett igét. A RÁKOSKERESZTÚRI egyház- község, a hozzátartozó rákoshegyi és rákosligeti fiókegyházközséggel együtt, szeptember 25-én délelőtt 10 órakor a rákoskeresztúri templom­ban hálaadó istentiszteletet és ün­nepi közgyűlést tart dr. Kosa Pál lelkész szolgálatának negyedszáza­dos, paróchusi szolgálatának 20 esz­tendős évfordulója alkalmából. VECSESRE az egyházközség gyüle­kezeti lelkészéül a püspök lelkész­küldő joga alapján D. Dezséry László püspök kiküldötte Marschalkó Gyula mezőhegyesi lelkészt. AZ EGYESÜLT BIBLIATÁRSU­LATOK boldern-m&nnedorfi (Svájc) konferenciáján részt vett dr. Kádár Imre református konventi főtaná­csos. Dr. Kádár főtanácsos szeptem­ber 3-án utazott el és szeptember 13-án érkezett vissza, Budapestre. CSALÁDI HlR: Trsztyénszky Jenő, a Ganz-gyár igazgató-főmérnöke, a Mátrai Cent- rálé építője, néhai Trsztyénszky Fe­renc pozsonyi esperes és teol. akadé­miai tanár fia, 73 éves korában Bu­dapesten, szeptember 7-én elhunyt. A PÉCELI evangélikus társegy- házközség október 16-án, vasárnap délelőtt 11 órakor ünnepi istentisz­telet keretében emlékezik meg a pé- celi templom fennállásának 20. év­fordulójáról. Ugyanaznap délután 5 órakor a gyülekezeti teremben szere» tetvendégságet rendeznek. Október 9-től 15-ig minden este fél 7 órakor igehirdetéssorozat lesz vendég-leiké-, szí szolgálattal. A MAGLÓDI evangélikus gyüler kezet szeptember 11-én, vasárnap kettős bensőséges ünnepet ült. Belül­ről megújított templomát adta át rendeltetésének Válint János espe­res. A templom belső kifestess és re­noválása a hivek nagy áldozatkészség géről és szeretetéről tett bizonyságot. Ugyanekkor ünnepelte a gyülekezet lelkészének, Harmati Györgynek maglódi szolgálata tízéves évforduló-! ját, mely alkalommal a gyülekezet tagjai megajándékozták lelkészüket. A FEHÉR KOMÁROMI Egyház- megye Lelkészi Munkaközössége szeptember 13-án délelőtt ülést tar­tott Budapesten. A gyűlésen részt vett Zay László ügyvivő lelkész is, előadást tartott »Az egyházi sajtó- szolgálat és a gyülekezeti lelkészi munka« címen, amelyet termékeny megbeszélés követett. „R Hungarian Churcli Press“ — protestáns egyházaink idegen nyelvű sajtótájékoztatója — augusz­tus 15-i számában Péter János refor­mátus püspöknek az Egyházak Vi­lágtanácsa Központi Bizottságának davosi gyűléséről írt cikkét ismer­teti, majd rövid beszámolót közöl a közelmúlt egyházi világtalálkozóin részt vett magyar protestáns küldött­ségekről. A hesssn-nassaui evangéli­kus egyházkerületnek a hajöuhaö- házi református gyülekezet számára nyújtott segélyéről szóló hír után Pákozdy László professzor az Izrael reménységével kapcsolatos ökume­nikus tanulmányi munkáról számol be. A Református Egyház eseményei között kiemelkedő a Budapesti Teo­lógia jubileumi ünnepségeiről szóló cikk. Közli a sajtótájékoztató Mekis Ádám esperesnek az Evangélikus Élet hasábjain megjelent »Az evans- toni határozatok és végrehajtásuk-« című cikkét. A kisebb hírek között a lelkészkonferenciákról dr. Ottlyk Ernőnek Luther kolostorba vonulása évfordulójáról írt cikkéről cs a nyír­egyházi egyházzenei estről olvasha­tunk. IRA T TÉRJ ESZ TÉS egyházi könyvek, falitáblák, bibliajelzők Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest, VIII., Puskin utca 12. Csekkszámlaszám: 220-278 TITOK Irta: FRIEDRICH LAJOS pesti Belváros gyermekeinek a Múzeum kert az első, igazi »szabad természet«. A többi szép pesti öröm: az Állatkert, az Üt- törővasút a budai hegyekben, a Vidám Park a Városligetben, ez csak vasárnapi, ünnepi öröm. De a Múzeum kert az közel van, ez mindennap az övék. Szép, napsugaras délelőt- tökön, amíg anyuka olvas, vagy pulóvert köt nekik a télre a pádon, ők szabadon játszhat­nak ... Van itt minden, ami édes izgalom és mindennapi meglepetés a kíváncsi gyermek számára. Színes kavicsok, szép szárnyú lep­kék, tarka játékszerek és nevető, vidám paj­tások a kincsei ennek a bűbájos birodalom­nak ... Lacika is ide járt mindennap a két kis testvérével és anyukával. Persze, hogy meg­volt a rendes padjuk ott az épület szélén az árnyékban, ahonnét anyuka egyetlen pillanat alatt végigláthatta a gyermeltek barangoló birodalmát. Már az is nagy izgalom volt: messziről nézni, üres-e a pad?! Lacika ilyen­kor előreszaladt, leült a pad közepére. Két kis párnás kezét kinyújtotta és rátette a padra, hogy ezzel is mutassa az arrajövőknek, hogy a pad foglalt, az ő személyében megtörtént már a »honfoglalás«. Anyuka ilyenkor szelí­den mosolygott és megsimogatta Lacikát, aki boldog büszkeséggel »gondoskodott« róla ... Aztán elkezdődött a játék... A gyermek­kor gyönyörű, örökszép, ezer színű világa ... Lacika életében ennek az ezer színű világ­nak is mindennapi külön élménye volt o — »tízórai«. Ebben az időben mindennap két »rendkívüli« vendég érkezett ebbe a világba: a pereces bácsi és a kíflis néni. Es hiába volt tele otthoni vajas kenyérrel, vagy egyéb fi­nom »hazai«-val az anyuka nylontasakja, megkezdődött a kunyerálás: — Anyuka, csak egy sós kiflit tessék venni! — Anyuka, csak egy perecet tessék venni! Anyuka ugyan a Lacikáék jó magavisele­téhez és ebbeli ígéreteihez kötötte a penece­ket és a kifliket, de azért mégis mindennap megvette a perecet, a kiflit, vagy a süte­ményt. Vidám gyereköröm ugrálta körül ilyenkor a padot. Egyszer különös dolog történt. A gyerme­kek vidáman rohantak a perecárus felé. Meg­vették és ujjongva ropogtatták a fris3 pere­cet. Lacika azonban nem vett semmit. Kicsit félreállt. Fogta a pénzt és eltette mélyen a zsebébe. A gyerekek megkérdezték: — Te miért nem vettél perecet? Lacika arca elkomolyodott. Azután moso­lyogva mondta: — Titok! Ezt már anyuka is meghallotta. Kicsit gon­dolkozott, de nem értette. Aztán mégis ked­vesen kérdezte: — Minek neked az a sok pénz, Lacika? — Titok, anyukám! — felelte Lacika hun­cutul. Délben, amikor hazafelé mentek, megálltak egy kirakat előtt. A játékbolt egyik sarkából fehér kis mackó mosolygott Lacikára. Lacika belenyúlt a zsebébe, megcsörgette a pénzt és beszólt a kirakatba: — Várjál, kis mackó. Már van 40 fillér. De ne szólj senkinek, mert ez még titok... Igen, aranyos, drága gyermektitok... * Egy reggel anyuka beteg lett és nagymama vitte ki a gyermekeket a Múzeum kertbe. Lacika ezen a délelőttön szokatlanul ko­moly volt és szokatlanul izgatott. Félrevonult egy sűrű bokor mögé és számolni kezdte a pénzét. Nagyon gazdag volt. Ügy érezte, hogy ő most a világ leggazdagabb embere. A va­gyona 13 forint 50 fillér. Pont ennyibe kerül a fehér mackó. Az utca felé nézett, ahol a kirakat volt és suttogó üzenetet küldött: — Már nem kell sokáig várnod, édes kis fehér mackó. Ma délután megveszlek. Ott fogsz aludni mellettem a kis párnán ... Alig várta, hogy hazamenjenek. Hogy ebéd után leszaladhasson a játékboltba ... Otthon azonban nagy csönd árnyékolta be a szobát. Az előszobában éppen a doktor bácsi beszélt az édesapjával. Lacika a kezét mosta, de így is meghallotta az utolsó szava­kat ... — Sok édességet kell ennie... hogy erős legyen a szíve ... Lacika beszaladt az anyukához. De az ajtó előtt egy pillanatra megállt... Elkomolyo­dott ... Valami az eszébe jutott és boldogan nyitott be a szobába. Odament az ágyhoz. A szeme olyan furcsán, boldogan csillogott.,. Anyuka ránézett a vidám gyerekre és na­gyon szomorú lett. Eszébe jutott a sokszor látott Múzeum kerti jelenet, a gyerek furcsa titka, amikor mindig eltette a pénzt. — Persze — mondotta —, ez a gyerek nem is szeret már engem. Ez csak magát szereti, a pénzt szereti. — Mégis, szomorúan is, ma­gához szorította a kis arcát és megcsólcqlta. Az ebéd csendesen telt el. Komolyan, mint olyan házban, ahol valakinek a tányérját nem az asztalra terítik ... Ebéd után anyuira beszélni akart Laciká­val. Ki tudja, miről? Talán éppen a gyerek »titkáról«. — Hol van? — kérdezte. De nem volt sehol. Biztosan játszani menti Anyuka nehéz szívvel sóhajtotta: — Titok.., szomorú, édesanyai titok. -.« * Lacika pedig ezalatt rohant végig az ut- cán ... A zsebében csörgött a pénz ... Amikor a játékbolt elé ért, egy pillanatra megállt és lihegve beszólt a kirakatba: — Várj még egy kicsit, fehér kis mackó! Most nem lehet! Most beteg az anyuka ... É3 már rohant is tovább ... Egyszer csak belépett a cukrászdába. Néhány pillanat múlva kis csomag volt a kezében, azzal sie- tett hazafelé ... Kipirulva térdelt le anyuka előtt: — Ezt anyukának hoztam ... Hallottam, hogy a doktor bácsi mondta, hogy soh. édes­séget kell ennie, hogy meggyógyuljon ... Aztán elkezdte csókolni anyuka kezét.a * Este a betegágyon csendben imádkozott az anyuka ... Ránézett az alvó Lacikára ..: Eszébe jutottak az eldugott kiflipénzek... és egyszerre elkezdett sírni, boldog anyai sírás­sal ... Hát még ha azt is tudta volna, hogy ezen az estén egy fehér kis mackó is hiányzott a Lacika kis párnájáról... De ezt nem tudta. Ez titok... Egy boldogan álmodó kisgyerek titka. Apuka akkor jött haza a munkából és a sí» rásra megkérdezte: — Miért sírsz? Rosszul vagy? ... Anyuka titoktartó volt és csak ennyit mon­dott: — Nagyon, nagyon boldog vagyok .. -. Apuka csendesen mondta maga elé az esti szobában: — Titok! Igen, drága, aranyos, boldog, szent, édes­anyai — titok!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents