Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-11 / 37. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 Szent Lélek nélkül nincsen keresztyénség! Tfzen a vasárnapon templomaink- ban a Szent; Lélek műnk;..járói szól az igehirdetés. »A Lelek elevenít mag«, ez eppek a vasárnapnak a mondanivalója magyar perikoparen- cíünkben. Örülhetünk annak, hogy nemcsak pünkösdkor hallhatunk a Lélek munkájáról, hanem most is a nyár végén. Megfigyelhetjük, hogy nagy általánosságban híveink a har­madik hitágazatról tudnak legke­vesebbet, Istenről, mint a mi Atyánkról tudják híveink azt, pogy Ő az, aki teremtett, megtart és igaz­gat mindeneket, Akiről így éneke­lünk: »Gondviselő jó Atyám vagy, ő én édes istenem«, Istenről, amint Jézus Krisztusban testvérünkké lett, tudják azt: hogyan élt, tanított, ho- pvan halt meg és támadott fel, hogy Ö a »Bűnösöknek Megváltója^ Jézus lelkünk Megtartója«, ahogy énekel­jük is, de hogy ki a Szent Lélek és mi a munkáié, erről már sokkal ke­vesebbet tudnak és meg kell mon­dani pünkösd kivételével szinte alig hallanak. Bizony érdemes Luther Kis Kátéját elővenni s felütni benne a 3. hitágazat magyarázatát, felnőtteknek is. Bizony érdemes gyakran elolvasni ezt a tömör, nagyszerű magyarázatot és mivel nem szégyen a tanulás, ér-' demes megtanulni könyv nélkül is — ha már elf eleji ettük volna! Mit is mond Luther ebben a ma­gyarázatban? Szavait így foglalom össze: A Szent Lélek nélkül nin­csen keresztyénség! Luther erről az igazságról két vonatkozásban is be­szél: i.' A Szent Lélek nélkül nincsen egyéni keresztyén élet- 2- A Szent Lélek nélkül nincsen egyházi élet. IVfézzük az elsőt: Szent Lélek néi- ■LV kül nincsen egyéni keresztyén élet. Ki a keresztyén ember? Az, aki Jézus Krisztust Úrnak val}ja, de »senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Lélék által«, olvas­suk az Űjtestamentumban! (1. Kor 12, 3. v.) Pál apostol ezzel azt fejezi ki, hogy nem a mi elhatározásunk, belátásunk közvetkezménye a Krisz­tus-hit, hanem a Szent Belek mun­kájának eredménye bennünk. Aki hisz a Krisztusban, élete Urában és Megváltójában, az bizonyos lehet, hogy életében ezt a világosságot a Szent Lélek gyújtotta. Szemünkkel a kereszten egy csúfos véget ért. kín­lódó embert látunk, csak a Szept Lé­lek győz meg afelől, hogy a Kereszt- refeszített Úr. Ez a Lélek legfonto­sabb munkája, ö mindig, minden kö­rülmények között Krisztusra mutat, Krisztus-hitet fakaszt. Megvilágosít minket síelő}, hogy Ö az, akiben Is­ten meghékélt az emberrel. Irne Luther pontosan ezt tanítja: »Hi­szem, hogy saját eszemmel és erőm­mel nem tudnék Jézus Krisztusban, én Uramban hinni, sem Őhozzá el­jutni, hapern a Szent Lélek ríyctt el engem az evangélium által, Ö vilá­gosított meg ajándékaival«. Isten azzal, hogy elrendezte éle­tünket, eltörölte ad-lssggunkgt, amellyel Néki tartoztunk, elrendezi, megújítja életünket az emberek kö­zött is. Nem akarja, hogy terméket­len, meddő maradjon az éledünk. Ezért adja életünkbe a Belek gyü- mp’c^eitV a szerétetet, az örömei a békességet, a héketűrést, a szívessé­get, a jóságot, a hűséget, a szelídsé­get, a mértékletességet- (Gál. 5.) Ezek nem valamiféle erények, amelyeket a keresztyén ember Önnevelés útján szerez meg, hanem a .Eleiek gVümöi- psri. Aki megigazít, az meg is szen­tel minket. Luther is így mondja: »Ö szentelt mes«. Isten Lgíkének állandó, csendes, hűséges munkája az is, hogy meg­őriz a keresztyén hitben. Nemcsak a megindulást adja Ő, hanem a meg­maradást is. Luther így írja: »Ö tar­tott meg az igaz hitben«. Elisszük azt, hogy amipt a Szent Lélek az, aki életre kelt bennünket, BÖLCSESSÉGÉRT Jób 32,4—10. BÜhu várt, nem szólt Jóbhoz, mert. azok 'korosabbak voltaik nála, de ami­kor látta, hogy a három férfi ajkán válasz nincs már, haragja felger­jedt s így szólt a Búz-i Ephu. Baraköél fia: Fiatal vagyok bár, ti meg aggastyánok, tartózkodtam tehát, féltem tudatni veletek, minek az Ismeretére jutottam el. Gondoltam: hadd beszéljen az idő, évek sokasága hirdessen bölcsessé­get, pedig a lélek, a Mindenható lehel­lése teszi az embert belátóvá- Nem az öregség ad bölcsességet, nem a vénség juttat az isteni döntés megértéséhez! így szólok hát: hallgassatok meg, hadd mondjam el végre én is, amit megismertem. Fordította: Bodrog Miklós (az Üjtestámenturn azt tartja, hogy anngk van élete, aki hisz a Fiúban! Úgy kelt életre egykor majd a fel­támadáskor is, hogy az ítélet utón i$ Krisztusnak szolgáljunk- A Szent Lé­lek az, alki tájékoztat az utolsó dol­gok felől, hiszen Krisztus azért küld­te el Lelkét, hegy megtanítson min­den igazságra. lie nemcsak tájékoz­tat, hanem hitet is ébreszt bennünk a kétségbeesés helyett. Luther sza­vai: »az ítélet napján engem és min­den holtat feltámaszt és nekem min^ den Krisztusban hivővei együtt örök életet ád.« IV/fost pedjg vegyük szemügyre Lu- ther tanításának második vonat­kozását: A Szent Lélek nélkül nin- psen egyházi élet- »A Lélek az, aki az egész anyaszent'egyházat hívja, gyűjti, megvilágosít ja, megszentelj és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben-« Valóban, az egyház puszta léte, élete az, hogy van eb­ben a világban, már arról beszél, hogy a Szent Lélek munkálkodik. Krisztus Lelke mindig gyülekezetei; formál, egyházat teremt. Egymástól idegen, közömbös embereket testvé­rekké tesz, egyházat kovácsol belő­lük. Ebben a közösségben, az egy­házban az emberek egymás hite ál­tal azért erősödhetnek, egymás sze- retete és imádsága által azért élhet­nek, mert a Szent Lélek egy testté tette őket, egymásnak tagjaivá. Bi­zonyosak lehetünk abban, npgy ahol az egyházat rontják, bontják, tag­jait g gyülekezetből kicsalogatják — lehet, hogy talán éppen a Szent Dé­lek »nevében«, az 0 nevét emleget­ve — ott nem a Szent Léitek mun­kálkodik, mert a Léleknek mindig az a munkája, hogy egyházat teremt. A Szent Lélek a bűnösökkel fcglal- kozik, belőlük teremt »szent népet«, naponkénti bűnbocsámatbol élők gyü­lekezetét. Az egyházat hajóhoz szokták ha­sonlítani. Pontosabban meg kellene mindig mondani, hogy YitóNáshajá- hoz hasonlít. A Szent Lélek szele hajtja ezt a vitorláshajót. Mozdulat­lan és egyhelyben vesztegel, ha nem fúj a Szent Lélek szele. Éppen ezért nélkülözhetetlen a Szent Lélek az egyház életéhez, létfontosságú a szá­mára. Ezért nem túlzás, ha azt mondjuk: az egyház mindenkori egyik legfontosabb fejadata a Lélek­ért való könyörgés, hiszen úgy rá­szorul á? egyház a Lélekre, mint az ember a mindennapi kenyérre (Lk II, 5—3. v-!) Nélküle csak erőlködés; verítékezés, kapkodás, erőltetés az egyház »élete«, nem is méltó az élet névre. Nélküle olyan az egyház, mint egy szobor, amely hasonlíthat ugyan megszólalásig az élő emberre, olyan mintha élne, de mégsem él! Luther magyarázata komolyan tanít arra, hogy Szent Lélek nélkül nin­csen egyház} élet. Luther nagy bizonyossággal így fe­jezi be magyarázatát: Ez így igaz! Szent Lélek nélkül nincsen keresz- tyénség. Szívleljük meg Luther ta­nítását! Hafeijscher Károly A második felvonás — Lk lő, 11—24. — A világhírű zeneszerző, Mozart írja A* az. életről, hogy az olyan, mint valami drága és értékes szövet, amit mindenki a maga módja sze­rint hímez ki; egy gondolat, amit Is^ ten ad fel gyermekeinek a születés órájában, hogy dolgozzák ki. Az egyik tragédiát csinál belőle, a másik ko­médiát- Némelyik jelentéktelen kis novellát, mások bonyodalmas re­gényt, egyesek szédületes tempójú kaiandorfiírnet. Van, aki költeményt csinál belőle és van kevés, akinek egész élete nem más, mint egyetlen gyönyörű imádság. A tékozló fiú életéből olyan drá­ma lett, amelyik tói végződött. De egy nagyon kicsi mozdulaton múlott, hogy nem lett belőle tragédia. A tör­ténet három felvonásból áll, aminek ezt a címet lehetne adni; otthon, ide­genben és újra otthon. ll/Tost a második felvonásban néz- zük meg a tékozló fiút és önma­gunkat. Ezen a ponton úgy áll előttünk a történet hőse, mjnt gki a tékozlás kapujában áll, mint aki az alkalom elől elfutott. Milyen más lett volna az élete, ha otthon marad, há meg­becsüli a szülői házat, az édesapja szívét. — Azt mondják, hogy Isten minden embernek alkalmat ad egy­szer arra, hogy boldog legyen. Min­denki találkozik egyszer a párjával. Hg nem ismeri fel, ha elengedi, ha eítékozolja ezt a pillanatot, sohasem lehet boldog. Van alkalom a jóságra is, a szeretetre is. Isten elibsplk hőZ embereket, sorsokat és könnyeket, hogy jók legyünk, hogy alkalmunk legyen megmutatni, mennyi szerete- tet tanultunk Tőle. Ha a szívünk zárva marad és ők üresen mennek tova tőlünk, akkor talán elmegy tő­lünk az alkalom, amikor síró ember­arcokról angyalok öröme mosolyog­hatott volna vissza a világra. Van alkalma a munkának is. Isten elénk adja az ifjúságot, az erőt, az egész­séget, szülőföldünket és pépünket, hegy dolgozzunk érte együtt szere­tettel és megértéssel egymás kezét megfogva. Aki ezt ::z alkalmát elen­gedi. talán sohasem fogig ntegtgljii- ni a helyét. Van alkalma a vilag- szépítésnek. Van alkalom arra, hogy a boldogságot rácsókoljam az édes­anyám árpára, az édesapám veríté- kes kezére, a párom szemére, a munkatársaim életére. Lehetek pél­da, tanács és békítő szó, amire em­berek kezet fognak egymással, hara­gosok és ellenfelek kibékülnek és ütpi készülő kezek imádságra simul­nak. Van alkalom Isten számára is. A vasárnap mindig ez; otthqni csend Isten bölcs beszéde előtt, otthoni csend, rpegpihenés, erőgyűjtés és nekilendülés Isten atyai szívének megbocsátó szeretetén. Akj sokat jár templomba, annak nemcsak a ruhája lesz ünnepi, hanem a hétköznapjai }S, a lelke is. Akik sokat vannak együtt, lassan hasonlítani kezdenek egymásra. Ezért mondják a jó em­berre, hogy »angyal barátja!« Nincs szebb dolog, mint egy olyan világ­ban élni, ahnl munkában és szeretet- ben, békességben és bocsánatban mindenki Istenre hasonlít. TYa nemcsak a földet lehet eltéko- zqlni, hanem az Eget is! — Ho­gyan fejeződött volna be a télkqzló fiú története, ha kincsei elszórásg Után nem tudott volna hazafelé men­ni. Mondjuk, elfelejtette volna az utat, megvakul és nem talál rá az atyai házra. Ha útközben legyengül, vagy súlyos betegség veri le a ván- Úerútrql. — Milyen sokszor vagyunk így mindnyájan Isten atyai szívével. Olyan könnyen tudjuk eltékozolni magunkban az Eget. Milyen könnyen mennek, el mellettünk a vasárna­pok és talán észre sem vesszük, meg se érezzük, hogy egy vasárnap ki­esett az életünkből. Talán nem is gondolunk arra, hogy egyszer lesz egy utolsó vasárnap is az életünk­ben, amelyik után többé már nem lesz erőnk, egészségünk ünneplő lé­pésünk odaállpni az élő Isten színe élé. Milyen könnyen tékozoljuk el magunkban az Ige hallgatásának az alkalmát. Há valaki, a barátom, vsgy az ismerősöm átüzen hogy be­szélni szeretne velem, máris átme­gyek hozzá, hogy meghallgassam a mondanivalóját. Isten mindennap beszélni akár velem, a legnagyobb, a legfontosabb ügyben, az életem dolgában, az üdvösségem kérdésé­ben. Nemcsak beszélni akar velem, nemcsak beszélgetni, társalogni, időt tölteni, hanem erőt adni, ajándéko­kat átnyújtani, a maga Leikével megtölteni az életemet. Vájjon eszembe jutott-e már az, hogy isten­nek lesz egyszer egy utolsó szava hozzám, amelyik után én már többé nem fogok hallani semmit sem. Mi» kor hallgattuk olyan komolyan, olyan izgalommal, olyan szívdobo­gással az élq Isten beszédét, hogy hátha ez az Isten utolsó szava, utolsó mondata ér.hozzám?! — Milyen könnyen elfelejtünk egy imádságot. Megköszönni valamit Istennek. .Ke­nyeret és életet, munkát és békessé­get, a tűzhelyem melegét, az oltá­rom lángját. Minden elfelejtett imád­ság egy darab némaság az életünk­ben. Ok. hogy könnybe lábadna a szemed, ha valaki, akit legjobban szeretsz, egyszerre megnémibna mel­letted és' nem volna több szava te- h-ezzád. Vájjon milyen lehet a sze­rető Istennek az arca, amikor a szí­vem elhallgat Feléje, amikor úgy péz utánam, mint a megpémult gyer­mekére. Szeptember van... Nyitott temp- • lomok és nyitott Bibliák mellett, egy csomó gazdag ajándék között bgldpg és hálandó gyermekeit várja a legdrágább atyai szív — az Isten! Mondd, nem érzel sohasem honvár gyat Hozzája?! Nem érzed, hogy Vele könnyebb és Nála jobb! Hogy Nála mindig' Otthon vagy. Hogy atya} házból szűrődik mindennap fe­léd a hiypgatás, a szeretet... Egyszer a lelkemben úgy láttam a tókpzló fiú otthonát, amint az utolsó éjszakán az alvó arca fölött búcsúz- kedott tőla az édesapja. Öh, biztosan tpdtá, láKa, sejtette, hogy. hajnalban elmegy tőle a fia. s az apai szív könnye pzqn a búcsúzó éjszakán ti­tokban ráhullott az alvó fiának a SZÍVére'... Egész biztosan így tör­tént: amikor ott, a messze idegen­ben már nem volt semmije és sen­kije, ez a rég elfelejtett könny kez­dett felcsillogni a szívén és kezdett beszéhü néki az édesapai arcról, az otthonról, a szeretet boldog békéjé­ről. — Ez a könny hozta haza is őt... Hogy ne legyél soha árva sem az életben, sem a halálban, sem az örökéleiben, hogy hazatalálj — ezt a kopnyet, az Isten könnyét keresd meg ma csendben a szíveden. Friedrich Lajos Készülj az ige hallgatására Szentháromság ünnepe u. 14. vasárnap — Jób 38, 4—9. 1. Jób életének nagy problémájára; testi és lelki szenvedéseinek, Isten­től való elbagyatottságának okára keres feleletet. E keresésben vele van a három öreg barát is. Napok hosszat ülnek egymással szemben, keresik, kutatják az okot: miért, hogyan következhetett be az, ami egyik napról a másikra az istenhivő, kegyes Jóbot érte. Az öreg ember többnyire bölcs ember. Háta mögött az életnek ezernyi gazdag tapasztalata, amit nem zavar meg az ifjúság sokszor kapkodó hevessége. Az ilyen megállapodott bölcs ész sokszor segítség lehet az élet kisebb-nagyobb dolgaiban, de itt, ebben az esetben tökéletesen csődöt mondott. Jób egyre türelmetlenebbül hallgatja barátainak lassan, megfontoltan hömpölygő mondatait, nem tud belenyugodni azoknak igazságába, nem tpcija elfogadni, amit hall, és vá­laszai egyre ingerültebbek lesznek. Nem, nem értik őt, Képtelenek meg­látni, megérteni uzt, ami benne végbemegy, azt, hogy úgy érzi: az az isten, akiben Olyan ragaszkodóén hinni tudott, most szinte minden alapos °k nélkül cserbenhagyta. 2. A hiábavaló mondatok hosszú sora után, az addig hallgató, fiatal Elihu kér gzót- Türelmetlen, szinte megrovó szavai után feltárul az igaz­ság; a puszta tapasztalatok, az öreg kor bölcsessége, legyen az bármilyen kegyes, vallásos színezetű is, nem adhat ebben az esetben megoldást, nem lehet megnyugtató. Egyszerűen azért, mert nem számol azza}, hogy akár tapasztalati, akár megszokott vallásos (értsd alatta: töryényeskedő) szabá­lyokkal, előírásokkal, nem lehet a sok színből és eseményből összetevődő élet minden kérdését megoldani. Vannak dolgok, amelyek túlmennek azon, s amiket puszta észokokból megmagyarázni nem lehet az ember és Isten viszonyában. Ezek a kérdések — mint Jpb esetében is — csak akkor nyer­hetnek megoldást, ha az emberi észnél nagyobb: hatalmasabb valami: az örökkévaló Lélek ad rájuk feleletet. Nem az okokra, amiket százszámra lehet egymás mellé sorakoztatni, hanem Isten lelkére kell figyelni. Csak az általa közvetített isteni felelet lehet megnyugtató és életet adó. 3. A vasárnap evangéliumi szentigéje, (Jn 6, 60—66) Jézus szavai még erőteljesebben tanúskodnak az előbbiek igazsága mellett. »A lélek az, ami megelevenít« — mondja Jézus tanítványainak, akik kévéssé} előbb szavait értetlenül fogadják. Ök is — akár Jqb Öreg barátai — megrekednek az ész határainál, megbofránkozva fogadták a hallottakat, amelyek ellene mondtak minden emberi tapasztalatnak. Nem, azt, hogy Mesterük vére és teste életet adó étel és ital, azt nem lehet ésszel megérteni és elfogadni. A Léleknek nincsenek ilyen fizikai korlátái, szabadon száll az oda, ahová Isten küldi és megoldást ad sok »érthetetlen« kérdésre. Ahol megjelenik, az Ö világossága vpzet embereket hitre, Istenbe vetett mélységes bizoda- lonara és mindenek!elett: örök üdvösségre. Vámos József Mennyei öröm — Lk 15, 1—7. JÉZUS ELLENSÉGEI a farizeusok zúgolódnak. Kifogásolják, hogy szoros kapcsolatot tart fenn a bűnösökkel, az általuk elveszettnek tartott emberekkel. Kifogásolják, hpgy maga köré gyűjti őket és velük együtt eszik. Jézus három választ ad erre, ezek közül egyik az elveszett juhról szól­MEGSZÍVLELENDŐ TANÍTÁS mindnyájunk számára: ha földi vo­natkozásban veszteség ér bennünket, nem tudynk megnyugodni, minden emberi erőnket mozgósítjuk, hogy mentsük, ami még megmenthető. Ha sikerül fáradozásunk, nagy a mi örömünk. LELKI, HITBELI SÍKON azonban nagyon sok keresztyén ember elfe­lejti ezt a gyakorlati életben olyan »magától értetődő« szabályt. Az elve­szettnek tartott testvéreik után nem mennek, sem örülni nem tudnak, ha a Krisztus megtalálta őket. Isten szíve pedig mindig megtelik örömmel, ha valaki »megtaláltatik«. VALLJUK MEG, evilági magatartásunkból származó fiamis ke- resztyénségünket, amellyel mindig csak földi életünk veszteségeit pró­báljuk visszaszerezni. ADJUNK HÁLÁT Istennek, hogy ennek ellenére Krisztus által állandóan keres bennünket, mint az p bűnös gyermekeit, és vissza akar vezetni minket magához. KÖNYÖRÖGJÜNK soha meg , nem fáradó, minket meg nem unó szevetetéért, amellyel megváltotta Krisztusban a világ minden népét és megszerezte mindnyájunk számára az üdvösséget. iíltllAOjVAÍÓú HETI IGE: »Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.« Zsolt 103, 8. Szeptember 11, vasárnap. — 1. Krón 89, 9-»-2J/g. Dávid szjve tele van hálával Isten iránt, a nép bőséges adakozása miatt. Ez a nagy hála jut kifejezésre az imádságában. — Ha szívünk tele van hálával, ez mindig meglátszik imádságainkon. Szeptember 12, hétfő. — Mk 1, 40—45. A meggyógyult bélpoklos Jézus tilalma ellenére sem tud hallgatni. A hála, amit Jézus iránt érez, arra indítja, hogy »sokat beszéljen« mások­nak Gyógyítójáról. — Mindennapi életünk megszokott ajándékai, mint pél­dául egészség, mennyire nem indítanak hálára, hogy hirdessük Annak nevét. Akttól »minden jó adomány« származik. Szeptember 13, kedd. — 1. Tim 1, 12—17. »Könyörült rajt:: •,«; ez'- 1 rriobi Pál szívét kifogyhatatlan hálá­val Isten iránt. Ez a hála indítja messzi utakra, nem tekintve a szenvedést, Üldöztetést. — »Könyörült rajtam«: ezen va}ó újjangásnak és hálának kel­lene eltöJtenie minden keresztyént, kellene átragyognia a mi életünket is, Szeptember 14, szerda. •— 2. Kor 9, 10—15. ­Istennek testi-lelki áldását megtapasztalt szív kés? mások segítésére. Ebben is Isten iránti háláját fejezi ki- Ez' a szolgálat eszközévé les?, az Isten iránti újabb hálának. Ezen a szolgálaton keresztül másokban is hála ébred Isten iránt. . Szeptember Iá, csütörtök. — 1. Tessz 1, 2—10. Pál nemcsak a saját dolgaiért ed hálát Istennek. Imádságaiban ott van a hálaadás a tesszalonikai gyülek vrtért. — Isten iránti hálánk soha nem szűkülhet le a saját életünkre, hanem annak át kell ölelnie az evangélium munkájának széles távlatát. Szeptember 16, péntek. — Mk 14, 3—9. Ennek az asszonynak cselekedete Jézus iránti hálás szeretetét tette nyilvánvalóvá. — Minden szeretetszolgálatunknál újra meg kell kérdezni magunkat, vajon mi ezzel Jézust szolgáljuk és Néki akarunk hódolni és hálát adni? Szeptember 17, szombat. — Jel 4, 1—-11. János apostol látomásában a mennyei istentiszteleten vesz részt. Látja, ahogyan minden korona porba hull Isten előtt és a mennyei kar Öt dicsérj. Itt a földön mondott -el-elhalkuló dicséretünk fent. Isten színe előtt szünet nélküli Örök hálaadássá teljesedik ki. Sárkány Tiborné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents