Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-11 / 37. szám

4

EVANGÉLIKUS ÉLET

A dúké-fy, szózaton* és tudás se-cegsze^téi^

JÓB KÖNYVE

ISTEN AZÉRT ADTA A TERMÉSZET JAVAIT az embernek, hogy azt a maga hasznára fordítsa, életét táplálja és erősítse. Isten teremtői akaratának való engedelmeskedés megy végbe mindenütt — akár ennek vallják az emberek, akár nem — ahol azért történnek erőfeszítések, hogy az embertársak megélhetését javítsák, a természet erőit és kincseit egyre jobban állítsák az ember javának és előmenetelének szolgálatába. A keresztyén ember csak örömmel és Isten iránti hálával tekinthet azokra az eredményekre, amelyeket a természet javaiból az emberi szorgalom és tudás előállított, az emberek javának és előmenetelének munkálására.

A BŐSÉG, SZORGALOM ÉS TUDÁS SEREGSZEMLÉJE az Országos Mezőgazdasági Kiállítás, amely azt bizonyítja, hogy ez a természeti kincsekkel olyan bőségesen megáldott magyar föld, a szorgalom és tudás segítségével mennyire fokozhatja termelőképességét, mennyire bőséges forrása az emberek jóléte emelésének. A kiállítás a legjobb mező- gazdasági szakemberek eredményeinek bemutatásával szemlélteti, hogy mekkora lehetőségek állnak a korszerű mezőgazdasági termelés előtt.

NAGY ISKOLA A KIÁLLÍTÁS, amelyen megvalósultan lehet látni mindazt az eredményt, amiről hallott, vagy olvasott az ember. Az óriás őszibarackok, szőlőfürtok, káposztafejek, búzakalászok, cukorrépák, kukoricacsövek, burgonyafajták mind azt a kérdést vetik fel: hogyan lehetett ezt elérni, mi a legcélszerűbb módja ilyen eredmények elérésének? Az 530 kilós fehér berk- siri sertés és a sokszáz bemutatott hízó, malac, anyakoca, süldő előtt egész kis előadások és viták folynak arról, hogyan lehet leggazdaságosabban bánni a sertésekkel. Folyik az ismerkedés a tehenek fejőgépeivel, az önműködő istállóitatókkal, a korszerű istállózás berendezéseivel és módszereivel. A hatalmas, modern istállók, a legszebben fejlett állatok, a legjobb minőségű és mennyiségű termények a mezőgazdasági ismeret- terjesztés leghatásosabb eszközei. Lelkesítenek és buzdítanak, tanítanak és oktatnak. Azt hirdetik, hogy mennyi lehetőség van a mezőgazdasági termelés növelésére, mennyi gyümölcse lehet a szorgalomnak és tudásnak, mit lehet elérni, ha évtizedek elmaradottságát és mulasztását sietünk behozni. Az országos átlag messze elmarad a kiállításon bemutatott eredményektől, azonban éppen ennek a ténynek kell ösztönzést adnia az élenjárók utolérésére, tapasztalataik elsajátítására, a tudomány sikereinek alkalmazására és hazavitelére;

A GÉPEK a korszerű mezőgazdaság egyik legfontosabb tényezői, bennük növekszik meg az ember ereje, ügyessége, tudása, általuk válnak könnyűvé a nehéz testi munkát igénylő műveletek, velük lehet nagyhatású, nagyeredményű termelőmunkát végezni. Mindig nagy érdeklődés középpontjában állnak a kiállítás gépei. A magyar, szovjet, német, csehszlovák gépkezelők szívesen járatják és mutatják gépeik műveleteit, a legújabb típusú kombájnokat. hemyótalpas traktorokat, cséplőgépeket, vagy ügyes kis szőlőmegmunkáló gépeket s más kisgépet. A pavilonokban maketteken mutatják be munka közben a gépeket, amint például burgonyatöltöge- tést, vegyszeres gyomirtást, kukoricakapálást, talajjavítást, aratás- cséplést végeznek.

A FALU ÉS VÁROS SZOROS KAPCSOLATA tárul fel a kiállításon. Ma már nincs a mezőgazdasági termelésnek olyan ága, amelyben ne segítenék a parasztságot az iparnak, elsősorban a nehéziparnak a kéziszerszámoktól a legmodernebb és leghatalmasabb gépekig terjedő gyártmányai. Míg tavaly 78-féle különböző géppel, idén 139-féle géppel állt iparunk az ország színe elé. De ott vannak a kiállításon a kiváló szovjet, csehszlovák, német gépek is. Az új és modern gépeknek, a kiváló állattenyésztőknek, növény- termesztőknek a tudomány vívmányai alapján elért eredményeik mutatják: minél szorosabb az ipar és mezőgazdaság dolgozóinak összefogása, annál gazdagabbá és szebbé lesz az ország!

NAGY UTAT TETT MEG EDDIG IS MEZŐGAZDASÁGUNK, DE MÉG NAGY FEJLŐDÉSI LEHETŐSÉG ÁLL ELŐTTE. A főpavilon bemutatja nagyított fényképeken, honnan indultunk el 10 évvel ezelőtt, a fasiszta háborúban tönkretett, fel- perzselt és kifosztott országban. Míg a Szovjet Hadsereg győzelmes csapásai alatt egyre hátrált az ellenség, megjelentek 1945. márciusában a földreform plakátjai s eldőlt parasztságunk ezeréves nagy pere, a magyar föld birtokáért: azé lett a föld, aki megművelte. Parasztságunk felemelkedésének másik nagy eseményéről, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődéséről ad képet a kiállítás. »Száz a legjobbak közül« címmel száz termelőszövetkezet fejlődéséről és sikereiről olvashatunk a táblákon. Ezekből a példákból is kitűnik, mekkora utat tett meg már eddig is mezőgazdaságunk a nagyüzemi termelés felé, mekkora erőt képviselnek virágzó termelőszövetkezeteink s mennyire találja meg számítását szövetkezeti parasztságunk hatalmas tömege. A kiállítás megmutatja azokat az óriási fejlődési lehetőségeket, amelyek a szövetkezeti parasztság előtt állnak, megmutatja, mint jelent a nagyüzemi mező- gazdasági termelés az egész magyar nép felemelkedése szempontjából.

A JÖVŐ ÜTJA tárul ki hatalmas, felemelő képben a látogató előtt. A gépesítési, állattenyésztési, növény- nemesítési lehetőségek a mezőgazda- sági termelés növelésének nagyszerű távlatát nyitják meg. A kiállítás anyagán keresztül is beigazolódik, amit különben virágzó termelőszövetkezetek százai bizonyítanak, hogy csak nagyüzemi gazdálkodással, a tudomány és a technika vívmányainak segítségével, a gépek egyre szé- lesebbkörű alkalmazásával lehet igazán nagyszabásúan növelni mezőgazdaságunk termelését. A tudomány legújabb vívmányainak alkalmazása is csak nagyüzemi gazdálkodásban érvényesülhet teljes sikerrel. Ezeket a megdönthetetlen igazságokat egyre szélesebb körben ismeri fel parasztságunk. Ehhez az úthoz hatalmas erejű,,meggyőző érv a mező- gazdasági kiállítás megtekintése, ahol legjobbjaink eredményeinek bemutatásával kitárul előttünk a jövő mezőgazdaságának képe s vele együtt: virágzó hazánk képe!

Dr. Ottlyk Em8

Lute mint Eelkigontiozó

Gyereket nevelni csak az képes, aki a gyermekkel gyermek tud lenni.

00

Melanchtonnak mondja: »Egyedül magadnak hiszel és másoknak nem, nagy bajodra. Ilyen bajokban engem gyakran könnyebbített meg a testvéri szó, a Porneranusé, a tied, a Joná-é vagy másoké. Miért nem hallgatsz tehát reánk is, akik bizonyára semmit sem mondunk a húst és világot követve, hanem Istent követve és kétségnélkül a Szentlélek által szólunk?«

■»Sermon von der Bereitung zum Sterben« (1519) című iratában a halálra való előkészítésről szól. »Először törekedjünk arra, hogy a haldokló az idői dolgoknak búcsút mondjon s ne adjon okot a halála utáni civódásra és veszekedésre. Azután következik a megbocsátás mindazoknak, alkikkel még nem békáit meg és a bocsánatnyerés. Ezek után hogyan kell a léleknek egészen Istenhez térni? Inkább a szentségbe fogózzék, semmint hogy bűnein akadjon fel. A bűn csőik nő és nagy- gyá lesz azáltal, hogy túlsókat szemléljük és túlkeményen fontolgatjuk. Ezzel fürdőt készítünk az ördögnek, amire vágyik. Az ilyen ember csüggedten, Istenről elfelejtkezve és vonakodva hal meg. Nem a végső óra a bűnök fontolgatásának ideje, annak már előbb meg kellett történnie. Időszerűtlen dolog a halállal szemközt élénken magunk elé képzelni a poklot s teret adni annak a gondolatnak, hogy vajon nem az-é Istennek felőlünk való titkos végzése? Ezek a képek nem tartoznak a halál órájához. Más kép: a Krisztusé az. amire nézni kell: a halált az életben, a bűnt a kegyelemben, a poklot a mennyben. A hitet a szentség szilárdítja meg az isteni Ige jegyeivel s ugyanaz juttat a szentek közösségének bizonyosságára. Ezeket imádkozva kell venni, tudván, hogy egyetlen vigaszunk: Krisztus minden, mindenekben.«

©

Mikor Luther 1518-ban Augsburgból Mannheimbe menekülve halál- fáradtan tért be egy vendéglőbe, a kocsmárosné vacsorát hozott neki. Közben azonban leejtette a kanalat. Erre Luther beszélgetni kezdett a fiúval s azt mondotta neki: Az Ür Jézus körülbelül olyan idős volt, mint te. s ha láttad volna, hogy szerette az édesanyját s milyen szolgálatkész volt irányában. Ha a kanalat a földre ejtette, odafutott és felvette, mielőtt az anyja körültekintett vagy egy szót is szólhatott volna..;

A FÖTI evangélikus Belmissziói Otthonban november 15-én kezdődik a XII. alapfokú kántorképző tanfolyam, melyre az illetékes lelkészi hivatalokon keresztül lehet jelentkezni.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074.

Szerkesztésért és kiadásért felel:

D. Dezséry László szerkesztő.

Előfizetési árak:

Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII.

10 000 példányban nyomatott

2-554117. Athenaeum (F. v. Soproni Béla)

AKI EGY KICSIT is járatos az irodalomban, az tudja, hogy kevés olyan bibliai könyv van, ami any- nyira foglalkoztatta volna a különböző korok íróinak gondolatait, mint Jób könyve. Hogy csak az ismertebbekről beszéljünk: Milton »Elveszett paradicsomba, Goethe »Faust«-ja és a magyar irodalom remekművű alkotása, Madách »Ember tragédiája«, mind valami összefüggésben van ezzel a művészi és költői érték tekintetéiben is oly kimagasló bibliai könyvvel.

Valamikor a Krisztus előtti 4. században történt, hogy Jób könyvét a mai formájában leírták. Története azonban itt csak mintegy végső állomáshoz jut, azok a sorok, amik akkor leírattak, sokkal régebbiek és amit elmondanak, majdnem olyan idősek, mint az ember maga. A Biblián kívüli irodalmi művekben tallózva, többek között találkozunk egy ilyen című írásművei: »Egy életunt lélek panaszai« és ez a könyv is, másokkal együtt, arra a kérdésre próbál feleletet adni:

miért van emberi szenvedés és különösképpen miért szenved az az ember, aki istenfélő, kegyes.

Az emberi szenvedés mélységes és megérthetetlen volta, az akkori élet viszontagságai és nyugtalanító megoldhatatlansága teszi érhetővé azt, hogy többen is megpróbáltak feleletet adni a lépten nyomon felvetődő kérdésekre. Egy ilyen felelet Jób könyve is, amelyet az tesz számúnkra értékessé, hogy a maga Isten (Jahve) hitéből kiindulva próbál másokat is, hasonló életkörülmények között lévőket is tanítani. Azért mondom, hogy csak próbál, mert végső, megnyugtató választ nem tudott adni. Csak Jézus Krisztus szavai adnak helyes megoldást, amikor többször is figyelmeztet arra. hogy

az Istennel való viszonyunk, sőt még mindennapi életünk esemény! sem, nem magyarázhatók meg az ok és okozat gondolati eszközeivel, hanem csak a helyes hit, a Szentlélek segítségével,

HA A KÖNYV TARTALMÁT

j NÉZZÜK, akkor azt mondhatjuk, hogy több részre tagolható. Az első az ún. keretelbeszélés. (1—2 fejezet, 42, 7—17). Ez a rész azt mondja el, hogy a Sátán kételkedve Jób hitének igaz voltán, Istenéhez való ragaszkodásának őszinteségében, mintegy alkut köt az Űrral. Verje meg az Isten betegséggel, vegye el tőle mindenét, családját és vagyonát, nem fog bízni többet Benne, sőt bizonnyal megátkozza. Jób ezt nem teszi, hanem megadóan viseli sorsát és szája nem nyílik panaszszóra, sem átokra.

MIKOR HÍRE MEGY Jób szomorú sorsának, eljönnek barátai, hogy vigasztalják és a vigasztaláson túl megkeressék szenvedéseinek okát. (Ez a következő rész a 3. fejezettől a 31-ig terjed.) Ezek a derékszándékú emberek nem tudnak elszakadni a maguk kegyességének keretei köréből. Ök úgy tudják, hogy csak a gonosz ember szenved és Jóbnak is van valamiféle titkos bűne és hitetlensége, amiért bünteti őt az Isten. Egymás után sorakoztatják elő érveiket, de ezek nem nyugtatják meg Jóbot, sőt egyre inkább nyugtalanítják. Ö mindent megtett, amit meg kell tennie egy kegyes embernek, nincsen benne bűn és mégis ezernyi baj támadt rá. Sorra elutasítja magától barátainak állítását; míg a negyedik barát nem szól hozzá. (32—37) Elihu szavai jelzik azt. hogy

sem Jóbnak, sem barátainak nincsen igaza. Jóbnak azért, mert kegyesnek, bűntelennek tartja magát, barátainak azért, mert egyszerűen akarják megmagya» gyarázni azt, amit így nem lehet. Forduljon Jób az Isten felé, kérdezze meg Öt és meg í'og nyugodni.

Az utolsó fejezetek (38—42, 6) Isten és Jób két párbeszédét tartalmazzák. Ezek a versek az ótestámen- tomi kegyesség legjellegzetesebb sorai közé tartoznak, noha amint mondottuk, a mi számunkra nem oldják már meg a kérdést. Nincs más út, csak az Isten-félelem útja (a félelem valódi értelmében), és az a hit, hogy Isten saját akaratétól függ az, hogy miként rendezi az élet sorsát. (Ez így nekünk elég kemény beszéd, mert mi tudunk arról, hogy Isten Krisztusban szerető mennyei Atyánk.)

NEHÉZ MEGÁLLAPÍTANI, hogy

Jób mikor, melyik időben élt, vagy, hogy egyáltalában ki volt. Ez 14, 14:

20-ban úgy szerepel, mint a hárem kegyes ember egyike (Dániel és Nóé mellett). A könyv viszont nem jelzi az események kortörténeti időpontját.

Még egy apróság: a kereleilbeszé- lés prózában vaui megírva, a könyv többi része pedig költői munka. Eredetileg ez utóbbi is prózai munka lehetett és csak később a 4. században foglalhatták versbe. Mint ilyen, a héber költészet remekei közé tartozik és jellemző darabja annak.

________ —árnes.

Is

tentiszteleti rend

Szeptember hó 11-én, vasárnap

Deák tér de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 7 Dóka Zoltán.

— Fasor de. fél 10 (gyerm.) Gyöngyösi Vilmos, de. 11 Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Dulcz Pál. — Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 Dulcz Pál.

— Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi

út 57/b. de. 10 (szív.) Szidády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonmyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Koren Emil. — Utász u. 7. de. 9 Korén Emil. — Vajda P. u. 33. de. fél 12 Korén Emil. — Zugló de. 11 (úrv.) Muntag Andor, du. 4 szereiclvendégség. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 (úrv.) Scholz László. — Rákosfaiva de. fél 12 Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András, du. 7 Rimár Jenő. ^ — Váci út 129. de. 8 Gádor András. ^— Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Vas u. 2/c. de. 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár- Üjtelep de. fél 9. —• Rákospalota MAV-telep de. fél 9. — Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákoskeresztúr de. fél 11. — Rákoshegy

de. 9. — Rákosliget de. 10. — Rákoscsaba de. 9, du. fél 7. — Cinkota de. 9 (gyerm.), de. 10, du. fél 3. — Mátyásföld de. fél 12. — Kerepes-Kistarcsa de. negyed 10. — Árpádföld du. 5. — Pestlőrinc de. 11, du. 5. — Pestimre de. 10. — Kispest de. 9, de. 10. du. 6. — Wekerle-telep de. 8. — Rákosszentmihály de. fél 11. du. 5.

Bécsikapu tér de. 9 Várady Lajos, de. 11 Juhász Géza, du. 7 Várady Lajos. — To- roczkó tér de. fél 9 Juhász Géza. — Óbuda de. 9 Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) Zay László, du. 5 Sárkány Tibor. — XII.. Tar- csay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. 7 Ruttkay Elemér.

— Lelkésznevelő Intézet, de. fél 11 Groó Gyula. — Diana u. 17. de. fél 9 Ruttkay Elemér. — Kelenföld de. 8 Rezessy Zoltán, de. 1! Rezessy Zoltán, du. 5 Bottá István. — Németvölgyi út 138. de. 9 Botfa István. — Csepel de. íi, du. 7. — Budafok de. 10 Bodrog Miklós. — Nagytétény de. 8 Bodrog Miklós. — Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. — Albertfalva de. fél 11 Visontai Róbert. — Csillaghegy de. fél 10, du. 7.

SZEMKLINIKÁN

Komor, régi épület.

Ha a címtábla el nem igazítana, aligha gondolnám, hogy ebben az épületben székel a szemklinika.

Belépek a kapun.

Az udvaron sem találok semmi díszt.

Legjobban szeretnék gyorsan visszajutni az utcára. A kapus azonban kezembe nyom egy számot. így hát csak a rendelő felé mehetek.'

— A várószobában már sokan vannak. Fiatalok. öregék. A vakság réme nem válogat. Vannak, akik még látnak. De vannak, akik már csak tapogatnak. Őket úgy vezették ide.

— Szólítanak. Felveszik az adataimat. Az orvos közli, hogy egy hétig itt kell maradnom. Felküldenek az első emeleti kórterembe. Itt lesz az otthonom.

Kopogok. Meleg szavú ápolónő fogad.

Pár perc múlva kórházi uniformis van rajtam is.

Szobatársaimmal hamarosan megismerkedem. Sági Jenőnek egy évvel ezelőtt vették ki a balszemét. Alig észrevehető, hogy üvegszeme van. Most a másik szemével van a baj. Lehet, hogy ezt is operálni kell. »Aligha dolgozhatom tovább! Vákon és kenyér nélkül! -— Tudja mi ez? Így nem lehet tovább élni. No, de majd meglátjuk.«

Nagy Lajossal beszélgetek. Nyolcszor operálták már a szemét. A kilencedik műtétre vár. »Nem baj! Semmi az egész! Már megszoktam. Csak aztán láthatnék újra.«

— Két új beteg jön. A hozzátartozók vezetik őket. Kárász János az egyik. Most lesz huszonnégy éves. Erős, izmos fiú. Olyan, hogy tán egy rakott székeret is ki tudna mozdítani a helyéből. Alig lát valamit. Tapogatva tud

csak járni. Egy esztendővel ezelőtt már őt is operálták. Nem sikerült. Hátha most.

A másik új beteg egy öreg nyomdász. Mind a két fülére süket. Csak, ha egészen közelhajol hozzá az ember, úgy hall valamit. Mind a két szemén hályog van. Mint a megrettent kis madár olyan az öreg. Fél az operációtól, A többiek bátorítják.

... Kora délután orvosi vizit van.

Sorban ülünk a társalgóban. Az örvösök vizsgálnak. Utasításokat adnak az ápolónővérnek . <

Sági Jenő szemét is megnézik. — »Jól van/« — Csak ennyit mond a tanár. De Sági Jenő szíve felmelegszik tőle. Valóban olyan melegen tudta kimondani a tanár ezt a két szót. Csordultig volt szeretettel.

Kárász Jánost hosszasan vizsgálják. Csöndes szót váltanak egymással az orvosok. A tanár a fiúnak a vállára teszi a kezét. Olyan simogatásféle ez. »János, majd egy óra múlva jöjjön be hozzám.« János arca csupa mosoly.

— Amikor vége van a vizitnek, mindenki mosolyog. Milyen nagy ereje van a szónak. Milyen áldássá tud lenni egy gyöngéd simo- gatás is.-... Délután öt óra felé mutat az óra.

Ma látogató nap van. Mindenkihez jön valaki.

A kilencedik operációjára váró Nagy ott ül az ágya szélén. Az ő látogatói is megérkeztek. Kislányát odavonja maga mellé, az ágy szélére. így próbálja nézegetni őt. Az asszony elfordul. Megtörli a szemét. Aztán ráteszi a kezét a férje vállára,

Az ágyamból nézem őket. De nem bírom. Olyan érzékeny lesz itt az ember.

— Kinyitom a Szentír ásómat. Olvasni kezdem: ... kimenvén Jézus, látá a nagy solcasá- got és megszánd őket. Mikor pedig beesteledett, hozzámenének az ő tanítványai, mondván: Bocsásd el őket, hogy elmenjenek a falvakba és vegyenek magúiknak eleséget. Jézus pedig monda nékik: Nem szükséges elmen- niök. Adjattík nekik ti enniök. Felele néki Filep: Kétszáz dénár ára kenyér nem elég ezeknek, hogy mindeniök kapjon egy keveset. Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére: Van itt egy gyermek, ákinék van öt árpa kenyere és két halacskája. De mi ez ennyi népnek. Jézus pedig mondd: Ültessétek le az embereket. Jézus pedig vevén a kenyereket, megáldván, hálákat adván, add a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leül- tekn0k. Hasonlóképpen a halakat is. — És mindnyájan evének.

Szinte megéled bennem ez a szentige. Egészen világosan látom, hogy mennyire szüksége van ezéknek az emberéknek a Kenyérre, az Isten Igéjére. Azt is egészen világosan megértem, hogy én vagyok itt most az a gyermek — még életkoromnál fogva is a legfiatalabb —, akinek van öt árpa kenyere és két hala, amit oda kell adnom nekik.

Nem prédikálni kell itt. Csak szeretni. Odaülni az egyiknek az ágya mellé. A másikhoz közelebb húzni a széket. A harmadikkal az otthonáról beszélgetni. A negyediket meg kell hallgatni,

Es amíg ott ülök az ágyúik mellett, amíg beszélnek; letörök egy darabkát az árpa kenyérből és odaadom nékik. Egy mondatot. Egy darabka Igét. A szeretetet.

.. Másnap reggel újra orvosi vizit van. —■ Ott ülünk a szélieken. Mint az iskolás gyermekek, egyszerre köszöntjük az orvosokat. Nem a kórház rendtartása kötelez erre bennünket, hanem a szeretet. Jó megtapasztalni, hogy nemcsak az orvosok szeretik itt a betegeket, hanem a betegek is szeretik orvosaikat. Mi mást is adhatnának ezeknek a naponként szeretetet osztó emberéknek, mint szeretetet. Hivtástudatuk mellett, ez a rájuk csillogó szeretet ad bizonyos erőt nekik, hogy naponként újra kezdjék az ő nagyon nehéz, de nagyon szép munkájúikat.

— A negyedik napi vizit után közlik velem, hogy haza mehetek’.

Készülődni kezdek. Sorra búcsúzom. Sági Jenőtől. Nagytól. Kárász Jánostól. A süket nyomdásztól.

Üjra saját ruhámban vagyok. Most mó.r mehetnék. De olyan nehéz itt hagyni az itt maradókat.

Még egyszer visszamegyek a szobámba. Az ápolónővér elhagyott ágyam leörül foglalatoskodik. Tiszta huzatba Öltözteti, hogy hadd találja tisztán az új beteg, aki a helyemre jön.

— Kinn vágyók az utcán.

Visszanézek a komor régi épületre. Amint nézem, látom, hogy nem is olyan komor.

Amíg benne jártam, megszépült. Megszépítette a jóság és a szeretet.

Lakva ismeri meg egymást az ember.

Németh Gézái