Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-04 / 36. szám

EVANGÉLIKUS ELET AZ EGYHÁZTÖRTÉNETBŐL: Harminc éve halt meg Gyurátz Ferenc püspök SZALMATETŐS JOBBÁGYHÁZ- BAN született 1841-ben Gyurátz Ferenc. Már apja is olvasni szerető, eszes ember hírében állott.' Jobbágy, létére, szűkös anyagi viszonyai kö­zött is újságot járatott. A kis Fe­renc is könyvet vitt ki a mezőre, s míg őrizte az állatokat, megpróbál­ta tudásszomját is kielégíteni. Mégse vitte volna többre, mint az apja, ha a büki tanító nem lett volna kész a soproni lakáspénzt fi­zetni helyette. így bekerülhetett a soproni gimnáziumba, ahol a kora­beli szegény gyermekek szokása szerint a gazdagok gyermekeinek tanításából tartotta fenn magát. Ez az időszak nemzeti életünk egyik legszomorúbb időszakára esik. Az 1848—49-es szabadságharc leverése után a bécsi udvar az el­nyomás minden eszközét felhasz­nálta, csakhogy kitörölje a szabad-: ság utáni vágyat a nemzetből. Sop­ron, mint helytartósági- székhely, tele volt császári tisztviselőkkel és rendőrökkel. A soproni diákok Gyu­rátz kis albérleti szobájából- indul­tak el tüntetésre. Egy alkalommal sikerült is nevetségessé tenniök egy középületen a Habsburgok kétfejű sasos címerét. Gyurátz később is hálával emlékszik vissza soproni ta­náraira, különösen Damonovszkyra, irodalomtanárára, aki hazafias tűz­zel és nagy meggyőző erővel tudta bemutatni költőink- küzdelmét a nemzet függetlenségéért. Naplójába ezt írta: »Az ilyen percek a patrio­tizmus igazi forrásai.* Az akkor hároméves soproni teo­lógia elvégzése után, mint annyi magyar teológus, ő is Halléban foly­tatta tanulmányait. Mindez abban az időben csak nagy nélkülözések árán vélt lehetséges egy szegény fiú szá­mára. Gyakran mondogatta: »Hiá- ban, egészséggel és pénzzel nem tu­dok szövetséget kötni.« A nehéz körülmények miatt ugyanis egész életét végigkísérő gyomorbajt ka­pott. A PAPI VIZSGA kitűnő ered­ménnyel való letétele után Karsay Sándor püspök 1807-ben szentelte pappá Gyurátzot. Első szolgálati he­lye a kővágóőrsi alsógimnázium tanári állása volt. Nemsokára a be­led i gyülekezet hívta meg lelkészé­nek. Nemcsak kiváló beszédeivel hódította meg a beledi híveket, ha­nem fáradhatatlan lelki# ásztori munkájával is. Együtt élt, örült, szenvedett, imádkozott, dolgozott híveivel. Szolgálatának híre bejárta az egész Dunántúlt. Így kapta a pá­pai gyülekezet meghívását. A gőgös népesség és földbirtokosság köréből volt ugyan ellenzéke, de a pápai hívek kitartottak mellette, pedig Királyfalvi Péter földbirtokos 300 holdat hagyott volna az egyházköz­ségre, .ha az ő jelöltjét választják meg. Pápai működése jelentette Gyu­rátz alkotó munkájának delelőjét. Templom- és paplaképítés, valamint az -egyházi tisztségekben ‘való emel­kedés a jellemzői ennek az idő­nek. Luther születésének 1883-i ju­bileumi évétől kezdve állandó Lut­her tanulmányozást folytat. Előbb kisebb részletekben jelennek meg tanulmányai, majd 1888-ban meg­jelenik 328 oldalas Luther-életrajza. Egyházunk akkori eleven szellemi életére jellemző, hogy Gyurátz Luther-életrajza abban az évben már a harmadik • volt, dr. Masznyik Endre pozsonyi teológiai tanár és dr. Szeberényi Lajos Zsigmond bé­késcsabai lelkész Luther-életrajza mellett. A munkára az ösztönzést a Luther Társaság. kitűzött pályadíja adta. GYURÁTZ másik nagyjelentő­ségű alkotása Ágendájának meg­jelentetése volt. Addig az 1831-ben megjelent, Kis János püspök által szerkesztett Ágendát használták a lelkészek. Gyurátz 1889-ben megje­lent Ágendája hosszú évtizedekig végzett hasznos szolgálatot lelké­szeink és gyülekezeteink körében. 1902-ben és 1916-ban új kiadásban is meg kellett jelentetni nagy nép­szerűsége miatt. A Gyurátz-ágenda nyelve ugyan kissé szónokias, de szemléletes, képies* kifejezésmódja mindig közel állt a néphez. Luther mellett a Rómával szem- beszálló Gusztáv Adolf svéd király szerepe foglalkoztatta Gyurátzot. 1892-ben hatalmas, 483 lapos köny­vet adott ki róla. Az építő irodalmat a Hit oltára (1893) és a. Lelki veiéi (1894) című imakönyveivel gyarapí­totta. Hatalmas munkásságának elisme­réseképpen 1893-ban a veszprémi egyházmegye esperesévé, majd 1895-ben a dunántúli egyházkerület püspökévé választják meg a gyüle­kezetek. 21 ÉVES PÜSPÖKI SZOLGÁ­LATA alatt országszerte tiszteletet és közmegbecsülést vívott ki magá­nak. Mikor 1916-ban megrendült egészségi állapota miatt nyugalom­ba vonult, méltán fejezte ki a kor­társak véleményét ezekkel e sza­vakkal Bancsó Antal teológiai igaz­gató a nagykanizsai egyhózkerületi gyűlésen: »Két hatalmas érzés fűz bennünket főpásztorunkhoz: a tisz­telet és szeretet érzése. A püspöki állás a mi evangélikus egyházunk­ban olyan fontos állás, olyan magas méltóság, amely már magában tisz­teletre és hódolatra késztet. Gyurátz Ferenc nem abban a viszonyban volt a püspöki állással, hogy ő az f bból kiáradó fényben mintegy süt- érezett volna. Az a tisztelet, mely őt környezte, elsősorban és közvet­lenül az ő minden tekintetben ki­váló és tiszteletre méltó • egyénisé­gét illette és egyéniségéről sugárzott át az állásra, melyet betöltött és an­nak fényét nagy mértékben fokozta. Ugyanazért a tisztelet nemcsak mi- bennünk élt, legközelebbi híveiben, hanem hódolattal hajolt meg előtte magyarországi evangélikus egyhá­zunk egész közönsége, sőt annak körén túl is tisztelték őt mindenütt, ahol hivatalánál fogva megfordult, vagy ahol csak nevéről és működé­sének híréből ismerték.* GYURÁTZ FERENC PÜSPÖK egyéniségének .kiváló tulajdonsá­gai között első helyen kell említe­nünk mély vallásos hitét és imád- ságos életét. Imakönyveiben azok az imádságok szólaltak meg, amelye­ket ő maga vitt Isten színe elé. Ez magyarázza meg imakönyveinek eleven hatását és _ népszerűségét. Gyurátz Ferenc egyéniségének má­sik jellemvonása széleskörű és mélyreható tudása, humanista mű­veltsége. Könyvei évtizedeken át irányították egyházunk közvélemé­nyét. Kiváló képességeihez vasszor­galom is járult. A munka volt élet­eleme. Egész életében Kis János püspök éneke volt a jelszava: »Gyorsan folyó időmet az Űr nem adta hiában.« Munkaereje és köte­lességtudása legyőzte a testi bajok bénító hatását. Halálának harmincadik, püspök­ké választásának hatvanadik évfor­dulóján mély hite, buzgó egyház- syeretete, igaz patriotizmusa azt a példát tárja elénk, hogy egyházunk legjobbjai mindig hordozói voltak a műveltségnek, a nemzet legjobb tö­rekvéséinek, s keresztyén életüket Úgy élték, hogy az mindig fénylő példa maradt az egyházban és ha­zában egyaránt. Dr. Ottlyk Ernő 1955. szeptember 4. — Szentháromság u, 13. vasárnap. *A hit cselekedetek nélkül halott-« — Ez 18, 1—9. — Lk 13, 22—2X Jel 3, 1—6. Liturgikus szín: zöld. FÉLÓRA EVANGÉLIKUS szeptember 4-én, vasárnap reggel fél 9 órakor a Petőfi-rádióban. Igét hirdet Káldy Zoltán esperes, pécsi lelkész. GYEN ESDI ÁSÓN augusztus 22 26-ig megtartották a nyolcadik nyá­ri lelkésztovábbképző konferenciát Előadásokat tartottak.: D. Dr. Vető Lajos püspök, Dr. Karner Károly teológiai akadémiai tanár, Bácsi Sándor püspökhelyettes, Halász Béla esperes, Blainiczky Jenő, Jakab Miklós, Dóka Zoltán, Dömötör Ti­bor, Juhász Géza lelkészek. A reg­gelié áhítatokat és igehirdetéseket a kövétkezők tartották: Gálát György, Pusztay László, Békés József lelké­szek. Az esti áhítatdkat Dr. Vető La­jos, Halász Béla, Bácsi Sándor és Zalán Pál tartották. A konferencia testvéri közösségben vette szemügy­re és. tárgyalta meg a korszerű egy­házi és lelkészi teendőket. lesz | A BUDAPEST-ANGYALFÖLDI egyházközség szeptember 4-én, va­sárnap délután tartja évadnyitó sze- retetvendégségét. Művészi műsor keretében előadást tart Prőhle Ká­roly teológiai tanár. A VASI EGYHÁZMEGYE Lelké­szi Munkaközössége augusztus 25-én, Szombathelyen tartotta mun­kagyűlését Fülöp .Dezső esperes ve­zetésével. Űrvacsorát osztott Nyirő József, szolgáltak Tekus Ottó és Szabó Zoltán lelkészek. ,NE ÖLJ!” D. Ottó Dibelius berlini evangé­likus püspök körlevélben szólította fed a lelkészaket. és munkatársaikat, hogy • igehirdetésükben, tanításukban és előadások keretében az ötödik pa­rancsolat alapján foglalkozzanak a közlekedési balesetek kérdésével és intsék különösen a kerékpárosokat, motorosokat, autóvezetőket. A körlevél megjelentésére két*. nagy autóbaleset késztette közvetle­nül a püspököt. Az egyik egy társas- utazás alkalmával történt Rhain- hausenben. A lejtőn lefelé (haladó au­tóbusz féke elromlott. A kocsi fel- •borult. 23-am sebesültek meg. A ha­lottak száma 18. Az autóbusz egy gyülekezet női munkásait vitte nyári üdülésre. A (másik balesetről az Evangélikus Élet is beszámolt, már. Ez a világszerte nagy felháborodást keltő Le Mans-í autóverseny alkal­mával történt. Az egyik nehéz ver­senykocsi felrobbant. 79 ember vesz­tette életét. A körlevél statisztikai adatokat közöl a Nyugat-Németországban tör­tént közlekedési balesetekről: 1951: 7,553 haláleset és 202.338 sebesült 1952: 7,590 haláleset és 232,852 sebesült 1953: 10,954 haláleset és 297.960 sebesült 1954: 11,565 haláleset és 314,894 Sebesült »Tehát évente egy kisebb város válik véres tetemek halmazává! Te­hát évente egy olyan nagy város mint Kiel, vagy Karlsruhe egyetlen kórház teli s tele sebesült és bénává vált emberekkel! A kérdéssel való foglalkozásra nyilvánvaló a felhívás. Nem zárkózhatunk el előle.« A körlevél ezután részletes példá­kon mutatja meg miként történnek a balesetek, és miként, vádolja gyil­kossággal az ötödik parancsolat a kerékpárosokat, motorosokat, gépko­csivezetőket, mikor nem tartják be a közlekedési szabályokat. »Mindezt könnyebb elmondani ta­nítás közben és nehéz a prédikáció­ban. Sok tekintetben azért nehéz, mert éppen azok akikhez szólunk nincsenek ott a templomban. De a többiek majd megmondják nekik.« A püspök szerint azokat kell fi­gyelmeztetni, akik nem szeretnek lassítani és csak az utolsó pillanat­ban fékeznek, akik mindenkit meg akarnak előzni — még a kanyarban is. akik nem tompítják le s.z ország­úti világítást, akik következetesen elfelejtik a jelzőkészülékek haszná­latát, akik nem világítják ki kerék­párúkat, vagy néhány percnyi elő­nyért, a városi forgalomban, piros jelzés idején, a várakozó autók közé kerékpároznak. »Sok?’ teherkocsin olvasható ilyen felírás: Gondolj feleségedre! Légy elővigyázatos! Helyes és bölcs inte­lem. Az egyháznak azonban ennél még többet is kell mondania Ezt ne­vezetesen: Ne ölj! Ne tedd a másik embert se gyilkossá könnyelműsé­geddel.« A körlevél befejezésül Schweitzer Albertre hivatkozik, aki állandóan az élet tiszteletben tartását prédikálja. Isten parancsa azonban még ennél is világosabb, egyszerűbb, nagyobb és erőteljesebb. A BÁNKI gyülekezetei augusztus 28-án meglátogatta Tessényi Kor­nél püspöki titkár. Részt vett a gyü­lekezet problémáival foglalkozó presbiteri ülésen, közgyűlésen és a délelőtti istentiszteleten igehirdetői szolgálatot végzett. KESZTHELYEN ‘ augusztus 28-án ünnepi Istentisztelet keretében Ik­tatta hivatalába Halász Béla espe­res az egyházközség újonnan válasz­tott felügyelőjét, Schmidt Jánost és új gondnokát, Zsóri Józsefet. CSALÁDI HÍREK: Makovinyi Pál evangélikus lel­kész PRENCOV (Berengfalu) Cseh­szlovákia és Papp Anikó zongora­tanítónő SAHY (Ipolyság), június 6-án tartották esküvőjüket az Ipoly­sági templomban. Virányi Edit Nemzeti Bank-tiszt­viselő és és Herold Pál Nemzeti Bank-tisztviselő; Virányi Márta kö­zépiskolai tanár és dr. Mareczky Béla járásbíró a szentesi evangé­likus templomban házasságot kötöt­tek. A menyasszonyok Virányi La­jos szentesi lelkész leányai. Rimár Jenő volt budapest-an- gyalföldi lelkész síremlékének fel­avatása szeptember Il-én, vasár­nap délután 3 órakor lesz a Farkas­réti temetőben. (21. parcella, 1. sor, 31—32. sír.) Három veszedelmes kutya van: A hálátlanság, a büszkeség és az irigy­ség. Akit ez a három kutya mégha* rapott, az nagy bajba jutott. (Luther) Megjelent! Liturgikus rend Lelkészi szolgálat III. részben átdolgozott kiadás Fűzve, fehér kartontáblá­ban ..............................10,— Ft Kö tve, fekete féivászon . 18,— Ft Evangélikus Egyetemes Sajtó­osztály Budapest, VIII., Puskin u. 12. Csokkszámlaszám: 220.278 JEQY.ZETEK Toldy Ferenc születésének 150. évfordulója s halálának nyolcvanadik éve ■ a magyar irodalomtörté­net atyjának munkásságára■ hívja fel a fi­gyelmünket. Boldog halálában is az az em­ber, akire úgy emlékeznek vissza, hogy nem az emberre, hanem a munkásságára gondol­nak. Toldy Ferenc arca elvész a XIX. század első felének híres magyar arcai között, ha fel­idézzük őket, de életműve úgy él, mint egy osz­lop. amelyre nyugodtan támaszkodik a magyar irodalmi műveltség Széchenyi, Wesselényi, Kossuth megteremtette a magyar politika független tengelyét, századok hagyományaira gondolva Csokonai, Berzsenyi, Vörösmarty és Petőfi létrehozta a magyar irodalom ön­álló domíniumát az európai irodalom kereté­ben. De még hiányzott mindaz, amit irodalmi és szellemi életnek nevezünk. Hiányzott az írók társadalmi érvényesülése, az irodalmi alkotás beiktatása a nemzeti . műveltségbe, hiányzott az irodalmi alkotásokhoz az iro­dalomtörténeti és irodalomkritikai biztonság- érzet, a nemzeti megbecsülés olvasható szö­vege. Ezt teremtette meg a budai postames­ter fia, akit eredetileg Schedelnek hívtak s aki orvosi pályáját, orvosprofesszyri érvé­nyesülését otthagyva állott a magyar iro­dalmi múlt sáfári szolgálatába s az irodalmi jelenért folytatott közvetlen harcokba. Iro- dalomtörténetírásünk nem Toldyval kezdő­dik, mert latin nyelven már a XVIII. század két evangélikus felvilágosultja, Czvitünger és Wallaszky, s az erdélyiek teszik meg az első úttörő lépéseket. De Toldy volt az, aki a magyar költészet gyűjteményes kiadásával s német magyarázatával megmutatta a ke­letkező magyar polgárságnak, hogy van mit vállalnia, ami egyenrangú a német irodalom­mal. Toldy európai látókörű ember volt. Berlini, párizsi, londoni tanulmányútjain megismer­kedett kora irodalmi életével s a nyugati iro­dalomtörténeti gyakorlattal. Ami rendsze­rességet tanult az orvostudományban, azt ki­tűnő érzékkel átvitte az irodalomtudományba s megírta a magyar irodalom első magyar nyelvű összefoglalását. Fiatalon, már a Ma­gyar Tudományos Akadémia tagja, harminc éves korában akadémiai titkár s attól fogva egy nemzedéket vezet ott s a Kisfaludy Társa­ságban. Tudományos folyóirataink, kritikai szemléink, filológiai értékű könyvkiadásunk neki köszönheti létrejöttét. Toldy indította útra a Tudománytárat, Bugát Pállal, a kiváló orvossal, közösen kiadta az Orvosi Tárat s Bajzával együtt harcolt a XIX. század nagy költőinek elismeréséért. A legnehezebb évek­ben, a szabadságharc alatt s utána, Toldy vezette a Magyar Tudományos Akadémiát. Titokban, a lakásán, gyűjtötte össze az író- ' kát és tudósokat, hogy folytassák a megsza­kított munkát. Irodalmi ítélete és ízlése biz­tos és kitűnő volt, ma is látnivaló, hogy nem tévedett. A higgadt, magabiztos építő szemlé­letét újból hitelesítette szellemi életünkben. Könyvkiadásai, amelyekben ő gondozta a régebbi és korabéli magyar írókat, ma is ki­tűnőek, holott azóta nemcsak az irodalom- történet, hanem maga a régi magyar iroda­lom matériája is megsokszorozódva lépett elő. A budapesti egyetemen Toldy Ferenc volt a magyar irodalomtörténet első profesz- szora s mint nevelő is alapvető jelentőségű munkát végzett. Hviezdoslav magyar verseit mutaja be egy tanulmányában Sziklay László (Filológiai Közlöny, 1955. 2. sz.). Hviezdos- lavra annak idején e lap hasábjain egy ösz- szehasonlító tanulmányban hívtam fel a fi­gyelmet (Mikszáth és Hviezdoslav, 1952. I. 6.). A magyar irodalmi kutatás csak alkalomsze­rűen foglalkozott a legnagyobb szlovák poé­tával, holott Hviezdoslav rendkívül érdekes tanulmány a magyar kutatás számára. Az Árva megyei bocskoros nemes fia, aikit Or­szágit Pálnak hívtak, a szlovák költői szó legnagyobb hatású s leg szuv er énebb gyakor­lója volt. Költészetén végigömtík a protes­táns biblia hatása. Azt mondták költészeté­ről, hogy a legszebb szlovák lutheránus isten- tisztelet. Hviezdoslav (1849—1921) kitűnő ismerője volt a magyar irodalomnak. Tud­tuk, hogy Petőfit és Aranyt s az Ember tra­gédiáját ő fordította szlovákra s e fordítói munkásságáért még 1912-ben a Kisfaludy Társaság tagjai közé választotta. Fennma­radt a hír. hogy Hviezdoslav Arany balladái­val a kezében halt meg. 1927-ben egy cseh irodalomtörténész közzétette Hviezdoslav- naík egy eredeti magyar költeményét sziget­vári Zrínyi Miklósról. A magyar versre ké­zenfekvő volt a magyarázat: Országh Pál késmárki, eperjesi és miskolci diák volt, nyilván a magyar iskolg. hatására verselt magyarul. A Zrínyi-vers ilyesmit bizonyít, egyúttal azonban meglepő magyar költői gyakorlatra is mutat. A szlovák irodalom- tudomány nacionalista mestereit bántotta Hviezdoslav magyar verse s nyilván csak ezzel magyarázhatjuk, hogy Hviezdoslav többi magyar verse 1921 óta mostanáig lap­pangott. Csak most tudtuk meg ugyanis, hogy a nagy. szlovák költő fiatal korában száznál több magyar költeményt irt. A mai szlovák irodalomkutatás közzé fogja tenni Hviezdoslav magyar nyelvű zsengéit, hisz egy nagy költő életművéhez hozzátartozik minden, amit írt. Sziklay László beszámo­lója, egy pozsonyi tanulmányút eredménye, nem annyira meglepő, mint ahogy szemre gondolja az ember. Sokkal inkább a rejtege­tett s fel nem tárt magyar-szlovák kapcsola­tok matériáját látjuk benne. Valamit a fel­tételezett anyagból, amelyről különböző tu­dományos kutatási területek szakemberei tudnak, de bizonyíthatót eddig ők sem mu­tathattak. . Minket itt elsősorban azért érdelkel ez az irodalomtörténeti esemény, mert érdekel a szlovák—magyar béke minden cáfolhatatlan bizonyítéka. Nemcsak a jelenbeli, hanem a múltbeli is. Ezen a vonalon mindkét oldalon annyi felesleges kútmérgezés játszott közre, hogy minden tiszta forrás felfedezése: egy pozitívum. S külön is örülnivaló, . hogy a Hviezdoslav-féle kapcsolat a hazai régi evan­gélikus nevelés elveire mutat s eredményes­ségét példázza. Nézz le Isten, nagy egeik trónjáról, hatalmas vagy, segíts népeden, Sok jutott már a kín poharából Irgalmad hát rajta hadd legyen! ' — igy énekelt Kölcsey Himnuszának fensé­ges melódiáját átvéve a későbbi szlovák költő az egyetlen s közös hazáról s egyetlen népé­ről. Tévedés ne essék, a magyar verseket író Országh Pál, a kiskubini szlovák paraszt­fiú, nem a magyarosító iskolai oktatás révén vált magyar versíróvá. Képzeljük el, hogy a késmárki evangélikus líceumban az osztrák önkényuralom éveiben, 1867 előtt, diákosko- dott a szlovák fiú. Ez az időpont elöntő fon­tosságú a forró pátriotizmusra nézve, .amely e versekben oly leplezetlenül lobog, önként írt így Országh Pál. A lelki fejlődés legfon­tosabb éveiben egyetlen látomás foglalta el a Magas Tátra, alól szétnéző s a régi Magyarország minden tájával és népével ro­konságot kereső ifjút: Szeressük egymást! . . . hisz a szeretet Emelni szokta a tőidet az égbe. — írja »Testvérülés« című versében. Sziklay helyesen állapítja meg e kötetnyi magyar versről, hogy_ Országh Pál sohse vált volna magyar költővé. Magyarul verselgetve nem kellett megjárnia a tékozló fiú visszatérő útját. Magyar versei és szlovák zsengéi közt nincs hangbeli s gondolatbeli különbség. Országh Pál magyar műveltségen nőtt fel s európai horizontokat kapott ahhoz, hogy visszahúzódva Árvába, klasszikussá nőjön q szlovákság számára. De dokumentum, hogi indulásakor tisztán égett ■ benne egy közös haza boldog, túláradó képe. Meg volt győ­ződve ¥róla, hogy enneik megtartása nem álom, hanem reális életszüjtséglet. Szalatnai Rezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents