Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-02-27 / 9. szám

A böjt: a keresztyén ember tavasza Véget ért a Lutheránus Világszövetség Végrehajtóbizottságának ülése Első pillanatra különösen hangzik ennek a két fogalomnak az egy­más mellé állítása, hiszen inkább ellentétet vélünk közöttük. Önkén­telenül is felvetődik a kérdés: nem mond-e ellent egymásnak a böjt és a tavasz? Amit az egyik tartalmaz, azt nem zárja ki a másik? Pedig a régi latin egyházi szóhasználat szerint a böjt: »ver sacrum« f— szent tavasz —, amely a Krisztus áldozati halálából táplálkozik. A ré­giek nem ok nélkül kapcsolták össze a böjtöt és a tavaszt. AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ ISTENI DRÁMÁJA végigvezet bennün­ket Isten kegyelmének nagy tényein. Ennek a folyamatában most új határhoz érkeztünk az egyházi év menetében. Mögöttünk vannak a Vízkereszt utáni vasárnapok, amelyeknek mindegyike Isten Fiának dicsőségét ragyogta. A karácsonyi ünnepkör befejező időszakában a vasárnapok Krisztus dicsőségét és hatalmát hirdették s méltán viselték a Vízkereszt utáni vasárnapok istentiszteleti alapigéi ezt az összefoglaló címet: »Krisztus dicsősége megjelenik a világban«. Ezt az alapvető bibliai kinyilatkoztatást tárta elénk sajátos üzenetben, különböző megvilágításban minden vasárnap. Hetvened vasárnapjával már előretekint az egyház húsvét, a fel­támadás, a diadalmas élet ünnepe felé. Húsvét nyolcadától, fehérvasár- naptól visszafelé számítva az időt, nevezte el az ősi egyház Hetvened­vasárnapnak a böjtöt megelőző előkészítő idő első vasárnapját. Ennek nyomán kapta nevét Hatvanad és Ötvened vasárnap is. Nagypéntek és húsvét elválaszthatatlanságával függ össze, hogy erre az időszakra rá­vetődött a golgotái kereszt árnyéka, de egyben Krisztus áldozata új életet teremtő csodájának fénye is, ami erőteljesen hívja megtérésre és keresz­tyén új életre az embereket. A három vasárnap igéinek ezt az irányát fejezi ki istentiszteleti alapigéinek összefoglaló címe: »Böjt felé — igaz megtéréssel«. BÖJT MOST KEZDŐDŐ IDŐSZAKA a régi egyházi hagyományok szerint hamvazószerdától nagyszombatig tartott úgy, hogy a vasárnapok nem estek bele a böjtölésbe. így jött létre a negyven napos böjt, Jézus Krisztus negyven napos pusztai böjtölésének emlékére. Az ősi egyház­ban húsvét ünnepén nagy tömegek járultak a keresztség szentségéhez, így az előző heteket a keresztség szentségére való előkészítés idejéül is kihasználták. A már megkereszteltek számára pedig ez az időszak a keresztség szentségében kapott kegyelemhez való visszatérés volt. Ilyen módon a böjti időszak a megtérésnek, a bűnbánatnak, ugyan­akkor a bűnbocsánatnak és az új életnek az időszakává is vált. A BÖJT EVANGÉLIKUS ÉRTELMEZÉSE szorosan a Szentírás nyo­mán halad. Az Ószövetségben élesen elítélték a próféták a merő külső­ségekben megnyilvánuló böjtöt, Az igazságban és szentségben való böj­tölést követelték, amely nem feledkezik meg sem, Isten iránti, sem em­berek iránti kötelességéről. Bzsaiás próféta keményen szemükbe mondja az álszenteknek és képmutatóknak, hogy hiábavaló a vallási szertartások és előírások külsőséges betartása, ha az életük tele van gonoszsággal, mert az igazi böjt az emberszeretet cselekedeteinek gyakorlásából áll. ÍÉzs. 58, 1—8.) Jézus Krisztus természetesnek tartja, hogy tanítványai is böjtölnek, hiszen az ő életükből sem hiányzik a bűn, a bűnbánatra in­dító ok. Tiszta és őszinte csak akkor lesz a tanítványok böjtje és bűn­bánata, ha rejtve marad az emberek szeme elől és csak Istenre tekint: »Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek. Bizony mondom nektek, elvették jutalmukat. Te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orcádat mosd meg, hogy ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván.-« (Mt. 6, 16—18.) Isten igéje alapján tiltakoznak evangélikus egyházunk hiivallási iratai minden olyan magatartás ellen, amely a böjtből tőkét akarna kovácsolni az üdvösség elnyeréséhez, mintha böjttel és ehhez hasonló eszközökkel az ember magától is ki tudná érdemelni Isten kegyeiméi, az üdvösséget. Üdvösségszerző hatalma csak Jézus Krisztusnak van, aki egyetlen közbenjáró Isten és ember között, nélküle és rajta kívül semmi­féle — bármilyen jóhiszemű — vallásoskodás sem segít. Luther a Kis­kátéban az urvacsorai tanítás kifejtésénél a böjtölést, és az Űrvacsorához való testi előkészülést szép külső önfegyelmezésiként ajánlja, de nyom­ban hozzáteszi, hogy nem ezért és ehhez hasonló emberi teljesítménye­kért kapjuk Isten kegyelmét, hanem, egyedül a Jézus Krisztusban való hit által. A BÖJT SZENT TAVASZA, az evangélikus böjt tehát nem negatí­vumokból áll, nem merül Sei étkezési szabályaik, betartásában, hanem nagy és szent pozitívum a lényege: Istennek és rajta keresztül emberéknek a tiszta és engedelmes hittel való szolgálata. Ez az időszak különös erővel sürgeti az ó-ember -rneghalását és az új élet születését. Luther azt mondja: »Csak a Krisztus halálára nézz — és életet találsz.« Ebből az áldozati halálból támad az új élet születésének ideje számunkra. Ezért tavasz a böjt. Új kezdet. Isten hozza mindkettőt, hozza a természet ébredését téli álmából — és hozza ismét egy újabb lelki elindulás szent tavaszának, lehetőségét. Mindkettővel életet aka/r munkálni, mindkettővel előbbre akar vinni. Isten a tavaszt böjti lélekkel akarja elkezdetni velünk, azaz keresztle tekintő és onnan hitben és cselekedetben megújuló lélekkel. A BÖJTI VASÁRNAPOK igéi szándékosam, nem Krisztus szenvedés­történetéről, nem a passióról szólnak, hanem Jézus Krisztus győzelmes harcát mutatják a bűn és gonoszság ellen. Ugyanakkor ezek az igék azt is hirdetik, hogy ő győzelmét nem tartja meg a maga számára, hanem né- künk adja s miniket is részesít benne. Az öt böjti vasárnap az isteni dráma nagy fordulópontja, nagypéntek és húsvét felé úgy visz iáinkéi, hogy állandóan munlkálja gyülekezeteink életújulását és a Megváltóval való legbensőbb életközösségéi. Ez a felülről való hit és életű jutás ad erőt ahhoz, hogy a földön keresztyénül éljünk, szeressük embertársain­kat, munkáljuk javukat és előmenetelüket. Mert a Jézus Krisztussal való közösségünk mindig egybefűz minket embertársainkkal való iközösségbe, amelyben a keresztyén lelkiismeret hevít drága hazánkért való építő munkára, az emberiség jövendőjéért való szent felelősségre. A böjttel együtt érkező tavasz új feladatokat és új célokat szab elérik. Hadd szár­mazzék erő és élet munkás hétköznapjainkba a böjti időszak megújító levegőjéből! Hadd fakadjanak a Krisztus áldozati halálából kézzelfog­ható eredményeik a mi életünkben! Hadd <teremje hitünk a jócseléikede- tek gyümölcseit! Így lehet a böjt valóban: a keresztyén ember tavasza! Dr. Ottlyk Ernő Február 14-én reggel 10 órakor ünnepélyes keretek között nyitották meg Bécsben, az alsóausztriai tarto­mányi gyűlés székházában a Luthe­ránus Világszövetség Végrehajtóbi­zottságának 1955. 'évi ülését. A gyű­lést dr. Franklin Clark Fry, a Világ- szövetség aleinöke nyitotta meg ige­olvasással és imádsággal. Ezután D. Gerhard May, az ausztriai evangé­likus egyház püspöke köszöntötte az osztrák evangélikus egyház nevében a bizottság tagjait és az ünnepi alka­lomra egybesereglett vendégeket. Ki­fejezésre juttatta azt a reménységét, hogy a Lutheránus Világszövetség és az Egyházak Világtanácsa segít­ségével komoly haladást érhet el az ausztriai protestantizmus abban a tekintetben, hogy félreérthetetlenül meghatározzák helyzetét az állami törvényekben is. A Lutheránus Világszövetség ne­vében a Világszövetség főpénztárosa, a francia Charles Delbrück köszönte meg a testvéri fogadtatást és azt az örömét is kifejezésre juttatta, hogy így szorosabb kapcsolatok jöhetnek létre az ausztriai protestánsok és a világ többi evangélikus egyházai között. Lilje püspök megnyitóbeszéde A Lutheránus Világszövetség el­nöke, D. Hanns Lilje megnyitó beszé­dében rámutatott arra, hogy az egy­házak közötti kapcsolatok századunk­ban egészen új alakot öltöttek. Ör­vendetes tény, hogy ma is számot adhatunk arról, hogy a keresztyénség tagjainak száma világszerte növek­szik. Mi az evangélikus egyházak feladata az Egyházak Világtanácsá­ban? — vetette fel a kérdést Lilje püspök. — Az ökumenikus mozgalom századunk legjellegzetesebb egyházi megnyilvánulása s a lutheránus egy­házak semmiképpen sem kívánnak szembehelyezkedni ezzel a fejlődés­sel. szövetség két nyelven megjelenő szemléje lehetővé teszi az egyházak közötti kapcsolatok megerősítését. Sajtóértekezlet A keleteurópai evangélikus egy­házak képviselői sajtóértekezleten számoltak be egyházuk életéről. Egy­házunk képviseletében D. dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspökök voltak jelen. A lengyelországi evan­gélikus egyházat Kotula püspök és a teológiai akadémia dékánja: Niem- czyk professzor képviselte, a szlová­kiai lutheránus egyház kiküldöttei Chabada egyetemes püspök, Katina püspök és Michalko dékán voltak. A sziléziai lutheránus egyház részéről Czymorek szuperintendens, Jugoszlá­viából Popp zágrábi esperes, Kovac esperes, Sztuharic és Veres lelkészek, Romániából Müller püspök vet­tek részt a sajtóértekezleten. A Lutheránus Világszövetség bé­csi végrehajtóbizottsági gyűlése al- kalmából több nagy egyházi ese­ményre is sor került az osztrák fővá­rosban. A Grosser Musikverein Saal­ban, Bécs egyik legnagyobb hang­versenytermében az osztrák evan­gélikusok ünnepi gyűlésére került sor s Bécs egyik legnagyobb mozgókép- színházában bemutatták a Luther Márton életéről készített egész estét betöltő nagy játékfilmet. Püspökeink hazarkeztek Becsből D. dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspök, akik a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház képviseleté­ben a Lutheránus Világszövetség Végrehajtóbizottságának bécsi ülé­sén részt vettek, február 22-én este visszaérkeztek Budapestre. A Lutheránus Világszövetség Végrehajtóbizottságának bécsi üléséről és püspökeink útjáról szóló beszámolónkat legközelebbi számunkban folytatjuk. Evanston a lutheránusok számá­ra kiemelkedő egyháztörténelmi eseményt jelentett. Ugyanakkor, amikor a római egyházban a pápa tanításbeli tekintélye elfog­lalta a zsinatok helyét, az öku­menikus mozgalomban folytató­dott az egyházak egymás kö­zötti beszélgetése. — Az egyház másik nagy kérdése na az, hogy milyen módon vesz részt i világ politikai sorsának alakulásá­éin. Az evangélikus egyház célja az, hogy a világot megajándékozza a béke embereivel, akik hidakat építhetnek a szakadékok felett ott is, ahol az államférfiak számára ez ma nyilvánvalóan nehézzé vált. Amikor ezt teszi, ezzel a félelemmen­tességet is erősíteni kívánja a vi­lágban, bízva a zsoltáríró szavában: -Nem halok meg, hanem élek és hir­detem az Urnák cselekedeteit.« Lund-Quíst ügyvezető titkár jentése A végrehajtóbizottsági ^ gyűlés má­ik nagy figyelemmel kísért esemé- ye dr. C. E. Lund-Quist ügyvezető tkár jelentése volt a Lutheránus ilágszövetség utolsó 18 havi műkö- éséről. Az ügyvezető titkár különö- ;n nyomatékosan hangsúlyozta, vanstonban bebizonyosodott, hogy zokmak az evangélikus egyházaknak példája, amelyek megtanulták az »yüttműködést, nagyobb szolgálatot ílentett az ökumenikus mozgalom- ak, mint amelyet akkor teljesíthet­ik volna, ha nem alakult volna m eg Lutheránus Világszövetség. Az ügyvezető titkár rámutatott, ogy igen nagy jelentőséget kell an- ak a sajtómunkának is tulajdoni- mi, amelybe a Lutheránus Világ­234.310 forint a Gyülekezeti Segély 1954. évi eredménye Február 18-án, pénteken az Egye­temes Egyház tanácstermében érte­kezletet tartott a Gyülekezeti Segély­osztály. Az értekezleten jelen voltaik a Gyülekezeti Segély egyházmegyei előadói, a kerületi előadók, Grün- valszky Károly egyetemes főtitkár és dr. Göttche Ervin egyetemes ügyész. Az értekezletet Koren Emil, a Gyü­lekezeti Segély országos lelkész-veze- tője hívta össze és vezette, dr. Fekete Zoltánnal, a Gyülekezeti Segély or­szágos világi vezetőjével együtt. Az egésznapos, igen meleg és lel­kesedéstől fűtött értekezleten Koren Emil jelentése nyomán kiértékelték az elmúlt év eredményeit, Megálla­pították, hogy az egész ország evangélikussága nagy megértéssel és testvéri ál­dozatkészséggel sietett a »Két templomért «-akció keretében a zuglói és a pesthidegkúti temp­lomok segítségére. A Gyülekezeti Segély keretében 1954- ben összesen 234.318.76 Ft összeget adtak össze. Ebből az összegből a két templomra kereken 161.0*0 forint összeget küldtek fel az egyházme­gyék a kerületekhez, ahonnan min­den levonás nélkül tovább futott az összeg az egyetemes pénztárba, ill. a két templomra. így mindegyik temp­lom több, mint 80.000 Ft összeget kapott, ami az összegek befutása rendjében már előzetes részletekben, majd végelszámolásként az értekez­let után fizetett ki az egyetemes pénztár. A Segély teljes összegéből a gyülekezetekben, ill. az egyházme­gyéknél maradt a Zsinati Törvények KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK V német evangélikus papság az wnfegyver elleni harc jegyében szült plakátot bocsátott ki. A ragasz egy atombomba robbaná- illusztrálja. A robbanás felhő­iül egy kereszt emelkedik ki. A lkát felírása a következő: »Nem let egyszerre két urat szolgálni!« Magyarországi Egyházak öku- nikus Tanácsa és a magyar re- ■mátus egyház neveiben D. Be­aky Albert püspök táviratban vözölte Alekszij pátriárkát abból alkalomból, hogy tíz esztendeje 'lalta el helyét az orosz ortodox «ház élén. Bereczky püspök táv- ,ta így hangzik: »A magyar refor- ttus egyház, valamint a Magyar- izági Egyházak ökumenikus Ta­nácsa nevében tisztelettel és szere­tettel köszöntőm és hálát adok Is­tennek mindazokért a jótétemé­nyekért, amelyeket Szentséged szol­gálata által az egyházak és a népek közeledésének szent ügye iránt gya­korolt«. — Alekszij pátriárka vála­szában köszönetét mond az üdvöz­letekért és a jókívánságokért, majd így folytatja: »Kívánok Mindnyá­juknak sok boldogságot az Űrtől és további áldott sikereket baráti egy­házaink és testvér népeink közele­désének nemes ügyében«. A HOLLANDI református egyház hivatalos lapja jelenti, hogy a hol-' landi ökumenikus tanácsban egyesült egyházakat a moszkvai patriarkátus látogatásra hívta meg a Szovjet­unióba. rendelkezése szerint a gyűjtés és ado­mányok összegének negyede, ill. har­mada. Ezt az összeget, amely közel 73.000 Ft-ot tesz ki, az egyházmegyék túlnyomórészt szórványok és szórvá­nyokkal rendelkező gyülekezetek tá­mogatására fordították. Az összegyűlt teljes összeg az előző év eredményének kétsze­resé és országos viszonylatban lélekszém szerint 0.55 Ft-ot tesz ki. Általában a leglelkesebben a kislétszámú gyüle­kezetek vették ki részüket az ada- hozásból. Igen sok helyen érték el és haladták meg az 1.— Ft-os átlagot és több helyen 3.— Ft fölé is emelkedett az átlag. Az akció keretében a Evan­gélikus Elet olvasótábora 10.992.30 Ft-ot juttatott a két templom megse­gítésére. Az értekezlet több javaslatot ter­jeszt az Egyetemes Egyháztanács elé a Gyülekezeti Segély ügyrendi ke­zelésére, az akciók lebonyolítására, az ezévben egyetemesen megsegíten­dő templomok kijelölésére stb. Kü­lön gonddal és tüzetesen foglalkozott a két legszegényebb szórványegyház­megye országos megsegítésének szük­ségével s ebben a tekintetben is fon­tos javaslatokat tárgyalt. Tudósítónk kérdésére Korén Emil így foglalta össze az értekezlet ered­ményét: »Az elmúlt év eredményé­nek láttán örömmel gondolunk arra, hogy a tavalyi munkánk megindulá­sakor innen-onnan hallott aggodal­mak és kételyek bizonnyal maguktól szétoszlanak, hiszen az eredmény vi­lágosan igazolja, hogy a »Két templomért-«-akció meg­indítása, a lehető összegeknek e célra való összevonása igen élet­revaló és eredményes gondolát volt az Egyetemes Egyháztanám részéről. Ez az első világos tapasztalatunk. A második az, hogy a »Két templomért«-akció nem rontotta a Gyülekezeti Segély szórványok felé vállalt kötelezett­ségének teljesítését, hiszen az egyházmegyéknél maradt jelentős összeg előzetes célkitűzésben is ezt az ügyet szolgálta s várakozá­son felül nagy volt. A harmadik igen nagy reményekre jogosító tapasztala­tunk az, hogy az egyházmegyei elő­adók gárdája . rendkívül lelkes, ügy­buzgó és leleményes lelkészekből állj maga az értekezlet lüktető sodra ttia- gávalragadó volt. Ez a közösség meg­mutatta, hogy érdemes mind az egy­házi hatóságok, mind a gyülekezetek teljes támogatására.« „Isten az egész emberi nemzetséget egy vérbél teremtette, hegy lakozzanak a földnek egész színén“^ 17,204

Next

/
Thumbnails
Contents