Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-28 / 35. szám

D. Oezséry László püspök meglátogatta Kötésén az új termelőszövetkezeti községben élő evangélikus gyülekezetét Örömünnepe veit a kötéséi gyüle­kezetnek abból az alkalomból, hogy D. Dezséry László püspök dr. Ottlyk Ernő teol, tanár kíséretében megláto­természeti szépségekkel gazdagon megáldott vidéken fekszik, a Bala­tontól délre, a dombos-lankás somo­gyi vidéken. Szorgalmat és szakértő munkát sugároznak környékének jól gondozott szőlődombjai és betakarí­tott mezői. Ősi időktől fogva szeret­ték eat a tájat az emberek, már a tatárjárás előtti időből is fennma­radt a falu neve a régi oklevelek­ben. A százötven éves török világ­ban azonban teljesen kipusztult a község, oly sok más virágzó faluval együtt. Csak a 18. század elején épí­tették újra Kötését a Türingiából és Pfalzból jött telepesek, akik csaknem kizárólag evangélikusok voltak. Ak­koriban azonban javában folyt a protestánsok elnyomása Magyaror­szágon, s így csak a felvilágosodás hatására létrejött vallási türelmesség idején építhettek templomot maguk­nak, 1798. november 21-én. Ezt a dátumot a kötcsei gyülekezet szívé­be zárta, nemrégen, 1948-ban ünne­pelték templomuk 150 éves fennál­lásának ünnepét. Ez a templom mél­tán büszkesége a gyülekezetnék. Gyönyörű, virágokkal szegélyezett út vezet fel a dombon álló hófehér templomhoz. Színpompás látvány, amint a gyülekezet apraja-nagyja ünneplőben jön felfelé a templom­hoz vezető virágos úton. A 700 lel­kes gyülekezet vasárnapról vasár­napra megtölti templomát. A püspöki látogatás azért tör­tént, hogy a püspök kifejezze szeretetét a gyülekezet iránt, melynek sok tagja járult hozzá, hogy Kötcse termelőszövetkezeti községgé alakuljon. Szép számmal gyülekeztek egybe a hívek. Felállva fogadták a templom­ba érkező D. Dezséry László püspö­köt. Igehirdetését az előírt ószövetségi ige, Jer 9, 23— 24. alapján tartotta a püspök. Be­vezető szavaiban a Déli Egyházkerü­let nevében köszöntötte szeretettel a kötcsei gyülekezetét: «-Egyházkerüle­tünk többi gyülekezeteinek üdvözle­tét és imádságát adom át, hadd erő­södjék ezzel is egyházunk egysége, hadd érezzék a gyülekezetek, hogy összetartoznak, hadd tudjanak egy­másról, hadd növekedjenek a szere- tetben és testvériségben. Kortesén most folyik a gyűjtés a «Gyülekezeti Segély« céljára, amelynek keretében templomépítő gyülekezeteket támo­gat az ország evangélikussága. Lát­tam a munkával megszerzett forint­jaitokat a gyűjtőíven, láttam, hogyan járultatok hozzá az országos ügyhöz.« Ahogyan a gyülekezetnek az orszá­gos egyházzal való kapcsolatát vá­zolta a püspök, úgy utalt a gyüleke­zetnek hazánkkal való kapcsolatára abból az alkalomból, hogy előző nap ünnepeltük együtt népünkkel Alkot­mányunk ünnepét. A szószéki ige magyarázatával kapcsolatban D. Dezséry László püs­pök többek között a következőket mondta: »Az egész Szentírás azzal az igény­nyél lép fel, hogy az embernek iga­zodnia kell szavához. Az ige zengjen úgy számunkra, minit napi eligazítás, igazságra vezérlő kalauz, boldogsá­gunk és üdvösségünk alapvetése. E két versből álló igében kétszer is sze­repel az a kifejezés: »Ezt mondja az Űr«. Ezzel kezdődik és ezzel végző­dik igénk. Nyomatékosan kiemeli ez­zel az ige, hogy itt Isten beszél, az Űr szól. A Szentírás azt hirdeti Is­tenről, hogy ő valóban Űr. Nem földi értelemben kell ezt felfognunk, ha­nem úgy, hogy ő mindenhatóságát és teljhatalmát üdvösségünkre for­dító Isten, aki a bűnnel és a Sátán­gatta a kötcsei egyházközséget s a va­sárnap délelőtti istentiszteleten szol­gált, majd a presbitériummal folyta­tott megbeszélést, nal szemben is üdvözít Jézus Krisz­tusért. Igénk első fele tiltást, a második követelést tartalmaz. Ügy értjük meg legkönnyebben Isten tiltó szavát, ha előbb azt hallgatjuk meg, hogy mit kíván követelő akarata tőlünk. Elő­ször ' tehát azt vizsgáljuk, mit akar Isten, s azután azt, hogy mit tilt Isten azt kívánja, hogy ha dicseke­dünk, először is azzal dicsekedjünk, hogy ismerjük őt és igazodunk hoz­zá. Aki tudja, hogy a dolgok végén az Űr áll, aki Jézus Krisztus által ítél és üdvösségünkről dönt, az ma­gát megrtairtóztatja, embertársai közt olyan, amilyennek Isten akarja látni. Az ismeri Istent, aki tudja Űr-vol­tát, aki vallja, hogy akarata ellené­re nem lehet tartósan cselekedni, nem lehet az igazságot igazságtalan­ságnak, a jót rossznak mondani. Ho­gyan gyakorolja hatalmát a földön? Isten azit nyilatkoztatta ki, hogy kegyelmet, ítéletet és igazságot gya­korol a földön, s ezekben leli ked­vét. Isten hatalmának ezt a hármas megnyilatkozását kell világosan lát­nunk igénkben. 1; A bűnös ember abból él, hogy van Isten, aki kegyelmet gyakorol a földön. Ha a földön nem uralkodna Isten törvénye s ki-ki azt tehetné, amit akarna, mindent elrontanánk és katasztrófába vinnénk. Amikor gonoszság zúdul a földre, mindig azért van, mert eltérés következik be az Isten törvényétől. Ez történt a második világhábo­rúban, amikor volt hatalom Európa szívében, amely miatt nagyra nőtt a bűn, elszakadt az erkölcsi törvénytől. Soha nem lá­tott és hallott kegyetlenséget és embertelenséget tapasztalt az em­beriség. Ennek a terhét és átkát hordozta a mi népünk is. Az Alkotmány ünnepe után em­lékezzünk arra, honnan indul­tunk 1945-ben, s hol vagyunk attól már ma. Ha összehasonlít­juk azt az időt ezzel a napsuga­ras vasárnappal, akkor fogunk fel és értünk meg valamit abból, mi a kegyelem. Aki hallgatott az evangéliumra, az tudja, hogy a keresztyén hit közép­pontja is a kegyelem. Az a tény, hogy Isten szereti az embert, tartja meg üdvösségünket és tartja fenn az egész világot. Szeretete egy nap sem szűnik meg, hanem kiábrándíthatat- lanul tart. Ahogy mi a fiainkat min­den körülmények között is gyerme­künknek tartjuk, úgy Isten is min­ket gyermekeinek tart annyira, hogy egyszülött Fiát adta értünk. Az te­szi széppé az emberi életet, az a tar­tása az emberi életnek, hogy szere­tet árad az Isten szívéből. Ezért az isteni szerétéiért tudjuk szeretni em­bertársainkat és tudjuk szolgálni őket. 2. Isten ítéletet gyakorol a földön. Az emberiség előtt Isten ítélete az a felemelt ujj, amely figyelmeztet az ő újabb és újabb ítéleteire. A máso­dik világháborúban megítélt bűnö­kön, az azt követő társadalmi és gaz­dasági változásokon keresztül Isten megmutatta, hogy mi az, amit nem szabad folytatni, de megmutatta azt is, hol nyílik ki az újrakezdés lehetősége. Amit nem enged, az a bűnök miatt van s amit megad, azt a néki való engedelmesség lehetőségéért te­szi. Hány testvér hajtotta meg a fejét s mondta Isten ítéletének helybenhagyásával: igazságosak a te ítéleteid. Akik ezt még nem tudták kimondani, azoknak ma­gatartásán érzik a konokság, az engedelmesség hiánya, a megtér­ni nem akaró, szívből kiáradó keserűség, zúgolódás. Aki így érez, az még nem értette meg, hogy mire vonatkozik az Is­ten ítélete, s mit nevez Isten bűn­nek. 3. Isten azt mondja: »Igazságot gyakorolok a földön, mert ezekben telik kedvem.« Isten egész cselekvé­se egy irányba esik: igazságot aka­rok. Ez az ő eltéríthetetlen szándé­ka. Aki igazán akar élni, az ennek a nyomán induljon úgy, mint a téli éjszakákon az idegenvezető lábanyo- mába lépő emberek, akik jól tud­ják, hogy az önállóskodás életve­szély, a legjobb út: együtt a többiek­kel, a vezető nyomában. Istennek az az igazságos akarata, hogy az önzők önzése letöressék és az önzetleneké legyen a boldogulás. Aki félrevezet, annak le kell lepleződnie és azoknak kell eiőremenniök a földön, akik igazságot mondanak, ahol nincs zsák­utca, nincs visszavonni való. Isten azt akarja, hogy az emberek egyen­lően éljenek, a munkájuk után bol­doguljanak, a népek felemelkedje­nek egy színvonalra. Aki újságot ol­vas, tudja, milyen küzdelem folyik azért, hogy ne legyen éhhalál, írás- tudatlanság a földön. Aki ezt nézi, az látja, hogy Isten igazságos akarata hogyan ragyog fel az emberi élet minden területén, látja, milyen for­dulat következik be világszerte, amelyben a tömegek küzdenek ér­vényesülésükért, emberi életükért. Isten keresztülerőszakolja igazságát, mert ebben telik kedve a földön! Nekünk, keresztyéneknek meg kell látnunk, hogy nem kis dolgok men­nek végbe a világban, hanem ép­pen egyik legfontosabb történelmi szakaszban élünk. Ebben a korszak­ban is az a kötelessége annak, aki az igére figyel, hogy segítse a töb­bit, akik az emberi élet igazságos­sága felé haladnak s annak megva­lósulásáért küzdenek. Sokan, nem- hivők így küzdenek az emberek ja­váért. De a hívőknek tudniok kell, hogy Isten irányítja ezt az egész emberiségért folytatott vállalkozást. A keresztyénség áldja azt, ami az emberiség javáért történik, azt tart­ja, hogy Isten erkölcsi törvényének való engedelmeskedés megy végbe az emberiség javának és elpremene- telének munkálásában. Nagy történelmi korban élünk, amikor az emberek élete döntően megváltozik. A keresztyéneknek ha­tározottan kell állmok Isten törvé­nyének talaján s érvényesíteniük kell az emberek iránti szeretet isteni tör­vényét. Lelket kell vinnünk abba, ami történik, hogy megkönnyítsük az embereknek ennek a történelmi szakasznak az átélését, hogy simává tegyük a göröngyös utakat, hogy át­melegítsük szívünk szeretetével ezt a korszakot, amelyben az emberiség egy új háború elhárításán és bol­dogabb élet kialakításán fáradozik, Most különösen falun éljük át a vállalkozások korszakát. Sok em­bertársunk töpreng azon, hogyan rendezkedjék be a földi élet­ben. A kötcsei gyülekezet példája munkálja, hogy a mi dolgunk az, hogy az élet előre menjen, emberszerete­tünk fűtse át, s tegye széppé azt. Az a keresztyén ember feladata, hogy a szíve dobogjon, jót te­gyen az emberekkel, jót taná­csoljon nekik, javukat előmoz­dítsa. Nem lehet ellentétben az, ami itt a templomban folyik, az­zal, ami kint a mezőn és a mun­kahelyeken megy végbe. A fe­lettünk uralkodó Isten hatalma alatt áll mindkettő. Munkánk­ra és földi boldogulásunkra ad bíztatást igéje, hogy eredmé­nyeink által is növekedhessek az emberek előrejutása. Aki tudja, hogy valóban Isten az Űr, az nem magával dicsekszik. Az tudja, hogy emberi erővel sokat el „Könyörülök, akin könyörülök...66 Rm 9, 15—16. A míg ezt a kétségtelenül nehéz igét olvasgatom, sorra-rendre elém állanak a Szentírásból és a mindennapi életből azok az eleset­tek, akik különböző korokban bár, de mindig ezt sóhajtják: Könyörülj rajtam, én Istenem! Egyiknek a maga nyomorúsá­gai miatt, másiknak legkedvesebb hozzátartozója gyötrelmei miatt szakad ki szívéből a kiáltás. Már semmi másuk nincs, csak az, hogy még kiáltozhatnak. A -kananeai asszonynak nagyon kemény szavakat mondott Jézus. Ebből az igéből is va­lami olyan válasz száll feléjük, ami­től nagyon elszomorodhatik a szí­vük. Könyörülök, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek ke­gyelmezek. De valóban elutasítja őket az Űr, vagy csak kényszeríteni akarja őket, hogy életre-halálra szol­gáltassák ki magukat Neki? Hidd el, ezt akarja! Legyen minden remény­séged, egyedüli menedéked Ö; bizal­madat, hitedet helyezd Belé! Könyö­rögj Hozzá, még megtapasztalod, hogy könyörül rajtad. A ztán elém állanak az Istennel alkudozó, «vallásos« emberek is, akik a maguk kegyességét, erköl­csösségét, jó cselekedeteit viszik az Űrhoz, s arra építenek, hogy Isten­nek el kell fogadnia őket, sőt jutal­maznia is ülik az ilyeneket. Azt hi­szik, hogy Isten szövetséges társuk; azt hiszik, hogy amit ők tesznek, az nincs meg másokban, a világ embe­reiben, még a mellettük imádkozók- ban sem. Csak éppen bennük. Kö­nyörülök, akin könyörülök, és ke­gyelmezek annak, akinek kegyelme­zek — hangzik az Űr szava. Az ótes- támentom népéhez is, Pál levele ol­vasóihoz is. Isten előtt senki nem hivatkozhatik érdemeire, egyházhoz való tartozására. Hogy egyáltalán lehet érni, de azt nem, hogy Isrtein megváltoztassa akaratát felőlünk. Az a boldog ember, aki a Miatyánkkal tudja mondani: »Legyen meg a te akaratod«. Az a jó, ha az ő akarata terjed s általa áthatja az igazság a földet. Segítsen Isten mindnyájun­kat, hogy megvalósíthassuk az ő szent és igazságos akaratát!« D. Dezséry László püspök igehir­detését feszült figyelemmel hall­gatta a kötcsei gyülekezet minden tagja. Az istentisztelet befejeztével Szende Sándor lelkész aki maga is helyesen tanította gyüle­kezetét az átalakulás idején, üdvözöl­te a templomban a püspököt a gyüle­kezet nevében. Köszönetét mon­dott azért a tanításért, amelyet Istentől kapott a gyülekezet a püs­pök igehirdetésén keresztül. A mély benyomást keltő igehirdetésre vá­laszképpen ezzel fejezte be beszédét Szende Sándor lelkész: »Beállunk a sorba, Istennek engedelmeskedve kö­vetjük azt az utat, amelyet Isten je­lölt ki számunkra püspök úr igehir­detése által, embertársaink javára és hazánk előmenetelére. « Az istentiszteletet követő presbi­teri ülésen nyilvánvalóvá lett, hogy a kötcsei gyülekezet erősen áll hitében és egyházszer eteté- ben, ugyanakkor •tagjai a falu többi lakosával együtt élenjáró községgé emelték Kötését, ahol két termelőszövetkezet is műkö­dik, a Béke és az Előre tsz. A püspök hosszan elbeszélgetett a presbiterekkel Kötcse község új életéről és a termelőszövetkeze­tek alakulásáról. Az egyházközség felügyelője, aki egyben a somogy—zalai egyházme­gye felügyelője is, Trimmel Henrik, személyében is azt példázza, hogy mennyire segíti egyházunk hazánk fejlődését és felvirágoztatását. ö maga a kötcsei Béke tsz szőlészeti állok és nem estem el ezer kísértés között, hogy megmaradhatok az üd­vösség napjára, az a könyörülő Isten könyörületessége rajtam. Isten sza­bad kegyelme választotta ki Izráelt, fordult a pogányokhoz, mikor népe méltatlanná lett a kegyelemre, hozott létre lelki Izraelt, hivő maradékot. Milyen nagy az Isten! Odafordul az üdvösségéért hiábavaló erőfeszítése­ket tevő emberhez, új utat nyit előt­te, s felírja útjára ezt a két döntő szót: Isten könyörül. A 16. versei pontosan így kell fordítanunk. Nem azon múlik (Isten kegyelme), hogy az ember akar-e vagy fut, hanem azon, hogy Isten könyörül-e? Isten pedig könyörül a Jézus által. Erről beszél az egész Szentírás. Sőt nekem észre lehet vennem, éppen rajtam könyö­rül elsősorban, engem akar hosszú- tűrésének és könyörületes segenck példájává tenni. TMag kell ezt ereznem egyházá- ban. Megtartotta egyházát mindmáig, annak ellenére, hogy eb­ben a világban szeretett volna szol­gálat helyett uralkodni. Meg kell éreznem a mad életben. Háborús fé­lelmek, népek közötti kínzó bizal­matlanságok után a békés megegye­zés készsége, kormányfők nyilatko­zataiban és százmilliók békeakaratá­ban egyaránt, ott dobog. Az atomfi­zika híres tudósai a Nemzetek Há­zában arról tanácskoznak, mi mó­don segítsék elő az emberiség hihe­tetlen továbbfejlődését. 650 millió bé­kealáírás Isten könyörületességóről beszél. ígéretes jövőnek nézünk elé­be. Az emberek újra egymásra ta­lálnak. Ilyen nagy az Isrten. Szeret minket az Isten. Bízzál hát könyö­rülő irgalmasságában. Állj meg az új út előtt, melyet Jézus Krisztus által nyitott meg és szolgáid öt en­gedelmes gyermeki készséggel! Pásztor Pál brigádvezetője. Munkájának megbe­csülését jelentette az, hogy aug. 7-én a magyar rádió közvetítette azt a beszélgetést, amelyet a rádió mun­katársa folytatott Trimmel Henrik testvérünkkel múltbeli életéről, ter­melőszövetkezeti munkájáról és ház­építéséről. Ez év áprilisában pedig édesanyjának és néhány idősebb em­bernek a szavait közvetítette a moszkvai rádió magyar nyelvű adá­sa. Ők voltak ugyanis azok, akik ke­gyelettel megőrizték Kötcse 1848-as zászlaját, s vele a nemzeti függet­lenség eszméjét akkor is, amikor azt rejtegetni kellett. Kötcse hazafias múltjából így fa­kad mai helytállásuk a haza felvi­rágoztatásának nagy munkájában. A kötcsei gyülekezet tagjai nagy rész­ben termelőszövetkezeti tagok is, s mint ilyenek, az élenjáró parasztság­hoz tartoznak. Egyházunkhoz való hűségük csak erősíti őket hazánkhoz való hűségükben. Egyházunk tanítá­sában való megmaradásuk bíztatja őket a tanulásra, s a jobbért való küzdelemre. D. Dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspökök körlevele a kötcsei gyülekezetben is hangzott, a körlevelet maga Dezséry püspök ol­vasta fel. Mély benyomást keltettek annak szavai: »Hálát adunk azokért, akik a szorgalmas termelő munká­ban és az államipolgári kötelességtel­jesítésben elől járnak. Azokért, akik az elsőik között vállalkoztak arra, hogy kipróbálják a korszerű, társas mezőgazdaság jövőt építő módszereit, gépesítenek, közös gazdálkodásra szövetkeznek és tanulják a mindig korszerűbb gazdálkodást.« A kötcsei gyülekezet számos tagjára vonatkoz­nak ezek a szavak. Az 6 példájuk indítsa más gyülekezetünk paraszt tagjait is falvaik jövendőjének út­jára, a termelőszövetkezeti útra. Vál­jék életté püspökeink körlevelének útmutatása: »Az evangélikus egyház népének azok között van a helye, akik a jövőre bizton tekintenek, akik jó szándékkal, hittel és hozzáértéssel szolgálják az egész nép jövőjének ügyét.« Dr. Ottlyk Ernő II»«« AZ ÉN IRGALMASSÁGOM TŐLED EL NEM TÁVOZIK" (Ess 54, 10)

Next

/
Thumbnails
Contents