Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-21 / 34. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 ISTEN ELŐTT Luther az imádkozásról Készülj az ige hallgatására Ha először hallja valaki a fari­zeusról és a vámszedőről szóló tör­ténetet, nagyon csodálkozik azon az Ítéleten, ami Jézus ajkáról elhang­zik. Természetesen először függet­leníteni kellene magunkat a fari­zeusokkal kapcsolatban elterjedt ál­talános véleménytől. Nagy általá­nosságban álszent, képmutató embe­reknek tartjuk őket. Nem azok vol­tak. Nem azok abban a lealacsonyító és közönséges értelemben, mint aho­gyan ezt a szót mi értjük. Igyekez­tek szigorúan Isten parancsa szerint való életet élni. A farizeusnak igaza van. Nem ölt, nem lopott, nem csalt, nem volt házasságtörő. Igaza van akkor, amikor azt mondja: böjtölök kétszer egy héten, dézsmát adok mindenből, amit szerzek. Voltak a farizeusok között komoly, minden tiszteletet megérdemlő férfiak, akik a nép felé is megszerezték tekinté­lyüket. A vámszedőkről viszont tudjuk, hogy gyakran csaltak és sok min­denben vétkeztek. Ha ez így van, akkor felettébb csodálatos, hogy Jézus a vámszedők oldalára állt és nem a farizeusok mellé. Ezt csak akkor érthetjük meg, ha a történet bevezetésére gondolunk: Szól ez «mindazoknak, akik önmagu­kat elbízzák, magukat kegyeseknek tartják és megvetik a többieket. Hogy Jézus ezeket az embereket bí­rálja, az abból adódik, hogy ezek alapjában véve nem tudták, ki az Isten és ki az ember. Ezért hiányzik életükből a helyes mér­ték és ezért tévedtek mindenkor, amikor valakiről ítéletet alkot­tak. Az Istenhez való viszonyukat elért ■►eredményeik*« alapján mérték. Va­lóban ez az a mérővessző, amivel mi az emberélet földi eredményeit és értékeit fel szoktuk mérni — és he­lyesen. Az emberek eredményeket érnek el a gazdasági élet, a tech­nika, a sport területén. Ez a törek­vés a csúcsteljesítmény felé, csodá­latra és elismerésre méltó eredmé­nyeket mutat fel az élet minden te­rületén. Egy egészséges, életerős nép erejének teljes latbavetésével harcol a csúcsteljesítményért — és joggal. (Azonban egyre vigyáznunk kell: ne legyünk elbizakodottá. Óvakod­junk attól, hogy az önelégültség glóriája vegyen körül minket. A jo­gos és érhető büszkeségnek nem szabad nagyképűséggé válnia. Nem szabad lenézni mindenkit és meg­vetni a másikat, aki esetleg nem éri el teljesítményünket.) A farizeus ebben a történetben szintén a >»esúcsteljesílménnyel*< ho­zakodott elő. Hamisság volt ez tőle? Nem. Valóban, Isten tőlünk csúcs­teljesítményt vár. Gondoljunk csak arra a mondatra, amit Jézus Is ma­gáénak tartott: Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből... és szeresd felebaráto­dat, mint önmagadat. Aki ezt telje­síteni tudja, az valóban Isten által tőlünk követeitekkel kapcsolatban »csúcsteljesítményt*« ér el. Vajon ki­nek van bátorsága azt mondani: én teljesítettem ezt? A farizeusnak megvolt ehhez a bátorsága, sőt di­csekedett vele: Hálát adok Uram, hogy nem vagyok olyan... mint ez a vámszedő. Itt áll előttünk a fari­zeus képében az ájtatos, kegyes em; bér. Viselkedése' önámítás eredmé­nye. Amit állít magáról, abban benne vpn-e Isten iránti és ember­társai iránti szeretete? Ténykedése azt mutatja, hogy itt nem Istenről, hanem ön­magáról van szó. És ha Isten előtt áll, minden gondo­lata saját énje felé irányul. Imád­kozik a farizeus, de imájának első szava: Én. És ez az »Én« újra és újra visszatér az imában. Luther azt mondja: A farizeus valóban Imádkozik, azonban önmagához. Ez az ön­imádat, amely Jézus szemei előtt lejátszódik, késztette őt arra, hogy minden idők farizeusát, ájtatos kegyesét, elviselhetetlen­nek találja. Képmutató ólszenteskedésük min­den cselekedetükben benne van. Ez az egyedüli oka annak, amiért Jézus a vámszedőt a farizeus elé állítja. Egyetlen előnye van, a fari­zeussal szemben, hogy ismeri az igazi mértéket, tudja, hogy ki az Isten és ki az ember. A templom­ban is csak hóttíl áll meg. Nem IRA TTERJESZ TÉS egyházi könyvek, falitáblák, bibliajelzők Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest, VIII., Puskin utca 12. Csekkszámlaszám: 220-218 veri a mellét büszkén. Nem sorolja fel vallási csúcsteljesítményeit, csak annyit mond: Isten légy irgalmas nekem bűnösnek. Megalázza magát, nem álszenteskedésből, hanem belső énjének felismerése nyomán. Elég becsületes ahhoz, hogy be­ismerje, hogyan is áll ő, amikor Isten bíráló szemével néz szembe. Luther, mint szerzetes, farizeus módjára szintén a csúcsteljesítményt kergette. Mint szerzetes, abban ha­sonlított a farizeushoz, hogy saját erejével, akaratának minden beve­tésével remélte megigazulását Isten előtt. Példátlan komolysággal járt ezen az úton. őszinte önismerete azonban helyes útra vitte és rájött arra, hogy minden cselekedete sem­mivé lesz Isten előtt. Ha valaki ösz- szeméri Isten és az emberek telje­sítményét és helyes mértékkel mér, csak kétségbe eshet. Luther is en­nek a kétségbeesésnek a szélén állt. Ó tudta azt, hogy ha az ő em­beri életét emberi módon és mér­tékkel méri, nem marad más hátra, mint a vámszedőnek: kérni Istent, hogy legyen hozzá irgalmas. Az evangélium Isten teljesítmé­nyét, cselekedetét állítja elénk. A mi elbizakodottságunk, tet­teink alapján nem állhatunk meg Isten előtt, hanem csak az ő kegyelméből igazolhatunk meg. Ez az evangélikus magatartás, mindazon keresztyének számára, akik ismerik a rendes mérővesz- szőt, a Szentírást. Ez csak azok számára válik érthetővé, akik a hitben tudják, hogy ki az Isten és ki az ember. Süie Károly — 2. Kor 6, 1—10 — Azok, akik vasárnap átlépik Isten házának küszöbét, az igehirdetés­ben a kegyelemről fognak hallani. Erről a kegyelemről beszél nekünk már most is az Isten ... Mindenekelőtt elmondja azt, hogy a kegyelem, az Istennel való együtt- lét mindig ünnepi perc, ünnepi él­mény az ember életében, de a kegyelem mégis a hétköznapokban él. Vasárnap csak találkozunk az Is­tennel, de hétköznap élnünk kell Vele! Olyan ez, mint a családi élet. Egy oltár előtt születik, de a hét­köznapok otthonában lesz igazán széppé és színessé. — Egy sápadt- arcú beteget felvisznek a hegyek közé. Azt mondják az ■ orvosok, hogy olyan beteg a tüdeje, 'hogy már csak az a magaslati levegő, már csak a havasi napfény ringat­hatja vissza az életbe. Amíg oda- fönn van, nem látszik rajta semmi sem, hiszen odafönt mindenkit egy­formán barnára csókol a napfény. Csak amikor lejön á hegyről, akkor veszik észre csodálkozva az embe­rek, hogy meggyógyult, hogy újra csillog a szeme, ragyog az arca, hogy a magasságok gyógyító világá­ban járt. Mózesről meg van írva, hogy amikor lejött az Istennel való talál­kozás Sinai hegyéről, még nagyon sokáig aranyos fényben ragyogott az arca. — És én ma úgy szeretném megkérdezni tőled, hogy amikor va­sárnap visszajössz a templomból, amikor naponként felkelsz a Bib­liád mellől, amikor a befejezett imádságod után megszólítasz vala­kit, vajon látszik-e rajtad, hogy a gyógyító magasságokban jártál, hogy Istennel találkoztál. — Mert a kegyelem a hétköznapokban él! A kegyelemről ma két dolgot mond el nekünk az Isten. Először is azt, hogy a kegyelemmel mindennap élni kell. Talán nem is tudod, hogy az a ki­csiny villányégő, amelyik esténként bevilágítja otthonodat, milyen gyö­nyörű prédikációt mond néked a kegyelemről. Ismered a titkát: azért van világósság a szobádban, mert ez a kis égő hozzáér ahhoz a vezetékhez, amelyikben végigfut a világosság ereje. Isten kegyelme is így, ilyen láthatatlanul áramlik vé­gig a világon. És amikor valahol egy emberi szív hozzáér, egyszerre kivilégosodik. Benne és belőle ki­ragyog az Isten! Egy csomó fény tüzesedik át rajta: a bocsánat, a bé­kesség, az erő és az üdvösség cso­dálatos fénye. A kegyelmet kapott embernek Isten átadta önmagát és ő telítve lesz Isten erejével. Szent- lélekkel. Ez a kegyelem azonban csak a Krisztusban adatik. Krisztus keresztje az egyetlen hely, ahol az ember belekapcsolódhatik az Istenbe. Az a kereszt a keresz­tyén ember legnagyobb kincse, amelyik a Golgotán állott. Ezt a keresztet Istentől kaptam. Ezen a kereszten Krisztus hozta el nékem Senki sem hiszi, hogy milyen ereje van az imádságnak, aki ezt még nem próbálta meg. Én tudom, hogy mindannyiszor, amikor igazán komolyan imádkoztam, Isten meg­hallgatott és sokkal többel ajándé­kozott meg, mint amennyit Tőle kértem. Persze, Isten ajándéka oly­kor késett, de végül mégis mindig megjött. * Jobban tudja O, hogy mire van szükségünk, mint ml* magunk. Ezért nem azért kell imádkoznunk, hogy kioktassuk Öt afelől, hogy mit adjon nekünk. Magad tanítója vagy, amikor imádkozol, s nem az Istené. * Az imádság arra való, hogy szí­vem az Istené legyen, öt dicsérje, Neki legyen hálás, a szükségben Hozzá meneküljön és segítséget Tőle várjon. És még arra való, hogy én minél jobban megismer­jem, hogy kicsoda az Isten. * A közös gyülekezeti imádság és a Mi Atyánk egybekapcsolja a híve­ket olyan erősen, hogy imádságunk még a'halált is elűzi és erős fegyver az ördög ellen. * Jó, ha valaki egyedül van, mikor imádkozni akar, mert akkor szaba­don és gátlás nélkül öntheti ki szí­vét az Imádságban és foglalhatja szavakba a mondanivalóját s úgy borulhat le az Isten előtt, ahogy akar. Mindezt az emberek előtt ilyen szabadon nem teheti meg. De a keresztyén ember minden­kor kész az imádságra, mert imád­kozásra kész lélek lakik, benne, még akkor is, amikor eszik és dolgozik. Isten megbocsátó atyai arcát. __Ez a kereszt a kegyelem keresztje. Élő és mindenap újra kiviruló kereszt. Az, aki a kereszten volt, Krisztus, ma is, mindennap megszólal és az igé­ben megszólít. Kegyelme kiterjeszti az életemet Isten felé és kiterjeszti az életemet a világ felé. Krisztusban úgy érzem, hogy mindennap gazdagabb vagyok és mindennap gazdagabb velem a világ. Ezért van az, hogy amikor az ige és a Lélek találkozik, olyankor mindig Isten jelenléte világosítja át a világot. — Vajon érezni fogod-e vasárnap, amikor az igehirdetést hallgatod, hogy nem egy régi szer­tartás ünnepi ruhás résztvevője vagy hanem egy • mindennap megújuló örök Szeretetnek a boldog meg­ajándékozottja, hiszen Isten meg­szólító szavában Krisztus kapcsolja kegyelmesen az éleledet Isten atyai szívéhez. Minden kereszt, amit va­laha láttál, minden ige, amit valaha hallottál, erről a nagy ajándékozás­ról, Istennek erről az örök, szent és boldogító mozdulatáról beszél. Rövi­den: — a kegyelemről! Bizony, szomorú tapasztalása az életünknek, hogy az ember sokszor kiesik ebből a kegyelemből. Hogy a kegyelmet el lehet veszíteni. Hiszen minden bűnünk kicsavar minket a kegyelem erejéből. Ezért sötétedik be a bűneink miatt az életünk. Nem vagyunk már Isten közelségé­hen. Nincs érintkezésünk Vele. Ezért kell mindennap a kegyelem­ből élni. Az ige útján Krisztussal mindennap találkozni. Isten második mondanivalója az. hogy a kegyelemmel nemcsak min­dennap é!n: kell, de mindennap éltetni kell I — A lámpa sohasem magának vilá­git, hanem mindig másoknak. Isten azért ad néked kegyelmet, hogy te is kegyelmes légy. Azért bocsát meg, hogy te is megbocsáss. Azért szeret, hogy te is szeress! Azért ád békességet, hogy te is béke légy Azért Atya, hogy testvér légy!! Is­ten a templomban és otthon, a munkahelyen és a gyülekezetben általad akar világosság, irgalom és szeretet lenni. Vigyázz, ne állj útjába annak, amit Ö általad küld másoknak. Ne légy önző, gonosz es gyűlöletes. Ne sötétedj be, mert a kegyelmet lehet hiába venni, mert Isten kicsavarhatja a lámpát. Ki­égett villanykörtéket ki őrizne meg magának?! Isten is kiejti a kezé­ből. — A kegyelemmel mindennap éltetni kell!! A kegyelem bibliai szava, a Szentírás eredeti nyelvén, görögül, nemcsak bocsánatot jelent, hanem örömöt. — Isten nemcsak bocsüna* tot akar néked adni, hanem örömül Is. Teljes és örök életre szóló örö­möt. Boldog és boldogító örömöt, Mindez a tiéd —- Jézus Krisztusban, így lesz a kereszt és vele a kegye­lem az ember életregényének sors­döntő írásjele, sorsdöntő öröme, vagy sorsdöntő boldogtalansága, — a földi és az örök életre. Friedrich Lajos A kegyelem hétköznapjai Szentháromság ünnepe u. XI. vasárnap: Jer 9, 23—24. »Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.« így idézte Pál apostol két ízben is az alapige második felét. Ezzel megmutatta, mit kell benne főkép­pen megfognunk. B A próféta nem biztat bennünket közvetlenül dicsekedésre. Ha ez lenne a szándéka, akkor nem így beszélne: »...azzal dicsekedjék, aki dicsekedik...« De igenis számot vet azzal, hogy bűnösségünk követ­keztében mintegy nem tudunk meglenni dicsekedés, büszkélkedés, magunk- mutogatása nélkül. A hamis dícsekedéssel szemben csalk egy módon tudunk védekezni: az Istenben való dícsekedéssel. S A kegyelmet, ítéletet és igazságot cselekvő Isten dicséretével semmi­képpen sem fér össze, hogy a magunk hitbeli bölcsességével, erejé­vel, gazdagságával, kincseivel dicsekedjünk, azokban bizakodjunk, azokra építsük életünket, sőt azokra építsük embertársainkhoz való viszonyunkat és az üdvösséges életre vágyódásunkat. Itt azonban nagyon kell vigyáz­nunk, hogy azt ne véljük, a tudásban, az erőben, a munka gyümölcsében van dicsekedésünk bűnének forrása. A dicsekedés a bűn! A gőg a bűn! Az a bűn, hogy például tudásunkat mások ártalmára, sőt talán gyilkos fegyverek gyártására használjuk; az a bűn, hogy az erőtleneket elnyom­juk; az a bűn, hogy önzőek vagyunk javaink élvezetében. A dicsekedés azért bűn, mert valósággal melegágya az irigykedésnek, megszólásnak, gyűlölködésnek. Ami nincs szerétéiből, bizony bűn az! S A keresztyénség a reformációban újra hangossá tette az evangéliu­mot. Ezért aztán nekünk magától értetődő még az a prédikáció i6, hogy mindig mindnyájan rászorulunk bűneink bocsánatára. De sajnos az már nem magától értetődő, hogy aki igazán bízik az Istenben, az féli is öt, tiszteli is öt, hálás Neki, békességes a szíve, szerctetből maga is jósá­gos, irgalmas embertársaihoz. Sokszor próbálkoztak már azzal keresztyé­nek is, hogy elhagyták az Isten dicséretét, csakhogy több erejük legyen jó cselekedetekre. Isten azonban értelmetlenségnek minősíti igéjében az efféle gőgös próbálkozásokat. »Aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben!«* (Ézsaiás 65, 16.) A keresztyén élet igazi próbája: úgy dicse­kednünk az Űrban, hogy az emberek lássák jócselekedeteinket és dicsőít­sék — ők is dicsőítsék — mennyei Atyánkat. (Mt 5, 16.) Sólyom Jenő dr, Minden kegyelemből van — Fii 3, 1—14. MINDEN KEGYELEM, amit az ember Istentől kap, elkezdve az élet ezernyi apró ajándékától egészen a legnagyobbig: áz ember üdvösségéig. Az egyik ember élete minden megnyilvánulásában felismeri Isten kegyel­mét, a másik még a legnagyobb ajándékban sem hajlandó ezt észrevenni. MINDENT INGYEN ad az Isten, elkezdve a legkisebb ajándéktól a legnagyobbig. Egyetlen ember sincs, aki valamiféle jócselekedettel kiérde­melhetné vagy »megszolgálhatná*« Isten kegyelmes szeretetét. Nem is khpja az a keresztyén ember, aki azt hiszi, hogy emberi munkájának jutalma, gyümölcse az üdvösség. MINDEN HITBŐL, hit által van, amit az ember Istentől kap. Amikor erre ráeszmél, rádöbben a keresztyén ember, nem tud mást mondani, mint amit Pál apostol mondott: »melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kórnak ítéltem*«. Kár és szemét minden, amit emberi erőmmel és saját értelmemmel próbáltam elérni. Egyedül Isten ingyenvaló kegyelméből vagyok, ami vagyok. A keresztyén ember hite által egész életében mindig biztosan támaszkodhatik erre a kegyelemre és cselekedje azt, amit az apostol mond: »célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára««. VALLJUK MEG. hogy gyakran saját erőnk és »okosságunk« által akartuk megoldani életünk problémáit, sőt így akartunk Jézus Krisz­tushoz is eljutni és mindig elbuktunk. ADJUNK HÁLÁT Istennek kegyelmes szeretetéért, hogy mind­ezek ellenére kegyelme által állandóan hív bennünket megtérésre és igéje által tanít az igaz keresztyén életre. KÖNYÖRÖGJÜNK hitért, hogy minden megpróbáltatásban, kísér­tésben is lássuk meg kegyelmét, lássuk meg, hogy minden miértünk történik, kegyelemből, a mi üdvösségünkért. Heti ige: »Mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az aláza­tosságot öltsetek fel; mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatotok­nak pedig kegyelmet ád.«« I. Pét 5, 5/b. Augusztus 21, vasárnap. Lk 18, 9—14. Ne gondold, hogy közelebb állsz az Istenhez, ha állandóan a templom­ban ülsz is. de az életed üres. Ne gondold, hogy a te hited nagyobb és keresztyénséged kedvesebb Isten előtt, mint a melletted ülőé, aki talán csendesebben, de mélyebbről könyörög az Úrhoz. A legtisztább és legőszin­tébb, legfontosabb ima egy vámszedő ajkán hangzott el: »Isten, légy irgal­mas nékem 1« Augusztus 22, hétfő. Mk 9, 33-—37. Ki az, aki rangsort mer felállítani az Isten gyermekei között? Ki az, aki hitetlennek mer ítélni valakit, mert nem olyan a kegyessége, mint az övé? Ha első akarsz lenni, akkor légy felebarátaid szolgája. Augusztus 23, kedd. I. Sám 17, 40—51. Istennel élve közösségben erőd megsokasodik és értelmed megtisztul. Az élet elénkáiló, megoldhatatlannak látszó kérdéseit az Istentől kapott bölcsességgel megoldhatod. A te erőd és vitézséged mindig Istenben gyö­kerezzék! Augusztus 24, szerda. Lk 7, 1—10. A zsidók vénei tanúskodnak egy pogány katona hitéről. Nagy lehetett ennek az embernek a hite, amiről Jézus maga is bizonyságot tett. Miben nyilatkozott meg ez a nagy hit? Abban, hogy bár beteg szolgáját nagyon szerette, mégis ezt tudta üzenni a házába tartó Jézusnak: »Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj!« Augusztus 25) csütörtök. * Csel 12, 18—25. Isten igéje nem emberek beszéde. Nem akkor hirdeted Isten igéjét, ha gokat emlegeted a nevét, hanem akikor, ha engeded, hogy munkálkodjék a te életedben. Ez minden igehirdetésnél beszédesebben tanúskodik Isten hatalmáról az emberek előtt. Augusztus 26, péntek. Gal 1, 11—24. Pált hívta el az Isten a legnagyobb keresztyén apostollá. Az Isten ki­jelentette neki Fiát, Jézus Krisztust és reébízta az evangélium hirdetőiét. S az ő ajkáról hangzó Ige emberek ezreit tette Krisztus követőivé. Augusztus 27, szombat. Ef 2, 1—1. E hét utolsó napján nemcsak az elvégzett munka felett tarts szám­adást, hanem a hited felett is. Téged, aki holt voltál, Isten az Ő irgalmassá­gából élővé tett Krisztus Jézusban. Megváltott a bűn zsoldjától: a haláltól. Hirdeti nagy kegyelmét, hogy feltámaszt a halálból és magáévá fogad az ö országiban. Ezt munkálta a te életedben az elmúlt hét minden napján igéje által. S te mit tettél, azzal a hittel, amit Tőle kaptál? Elvégezted a reádbízottakat? Az Isten kérdez, s neked felelned kell! Karner Ágoston

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents