Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-21 / 34. szám

A mi kenyerünk Ott fekszik az asztalon. A kenyér. Rád néz; szinte beszél. Vedd ke­zedbe, s valami áhítatféle fut rajtad végig. Más a kenyér, mint a föld többi java. Valami szent, s nem e világból való. Honnan és mi végett van!? S a kenyér megszólal: Isten ke­gyelmének vagyok ajándéka, és fentről jöttem, ö adja, az Űr. »Míg föld lészen, vetés és aratás meg nem szűnnek.« Ez ősi ígéret szerint tér hozzánk évről évre az aratásban vissza Istennek kenyéradó szerelme. Igen, Isten felől a kenyér: szere­tet, s nekünk, embereknek életet je­lent. A kenyérben kapcsolatunk van az Istennel, s az ö irgalmassá­gának örökre adósai lettünk. Is­ten szeretete életté lesz bennünk a kenyérben. Csodálatos átalakulás. Csodálatos út az élethez. * A kenyér Istennek belénk hullott szeretete, de hogy jogunk legyen rá, a mi tevékenységünknek is hozzá kell járulnia. A mi munkánknak. »Orcádnak verítékével egyed a te kenyeredet!« — mondja Isten. (1. Móz 3, 19.) A kenyér az ő részéről kegyelem, a mi részünkről munka. Még pedig olyan munka, melyre Istentől kapunk parancsot, s nem­csak magadat, hanem elsősorban Öt szolgálod vele. Ezért szent ez a munka, és feltétlenül kötelez. A mag és a kenyér között egész serege fekszik a munkáknak: szán­tás, vetés, aratás, cséplés, malom és sütőkemence. S mennyi veszély fe­nyegeti a magot, míg e munkaállo­másokon keresztül a kenyér az asz­talodra kerül! Egy pillanat és min­den megsemmisül. A csapás fáj, pa­naszkodunk is keservesen, de fele­lősségét vele szemben nem igen ér­zünk. Igaz, elemi csapás, legalább így mondjuk, de az idejében elvégzett munka sok bajnak eléje vág, és sokat ment­het. Leáratott gabonánkat e napokban gyakran fenyegette a rendkívüli esős időjárás. De sok, nagyon sok kenye­ret mentett meg asztalunkra a szor­gos és fáradhatatlan munka, amellyel sokan időben behordták s így meg­mentették a gabonájukat — az or­szág kenyerét. A keresztyén ember szorgalmát Isten igéje is kívánja: »Orcád verítékével egyed a te ke­nyeredet!« Ez nem csupán azt mond­ja, hogy munkád fáradságos és ne­héz, de azt is, hogy bele kell adnod képességeidnek minden igyekezetét, a legoda- adóbb figyelmet, és szorgalma­dat. Ne légy tétlen, s légy mun­kádban pontos. Istennek akarata ez, s • őt szolgálod vele. Ez a tudat irányt adjon mun­kádnak és lendületet. Engedelmes­ség ez Isten iránt, s a társadalom­nak nyugodt életet biztosítasz, hogy az általános jólét kiépítésére min­denki híven végezhesse a reá bízott feladatot. így lesz a kenyér Isten szereteté- nek, és a mi imádságos munkálko­dásunknak eredményévé. Isteni és emberi vegyül benne: a mennyei szeretetnek könnycseppjei a mi munkánk verejtékcseppjeivel. Ezért lehet a kenyér édes és lehet keserű. Ha csupán a te éhes szorgalmad bé­rének tartod, kiérzik belőle a verej­ték sós kesemyéje; a kenyér akkor csak gond, s hiába való hajsza a boldogság után. Ha azonban Istennek kegyelmesen hozzánk s felebarátainkhoz hajló szerete- tét látod benne, a megtartásun­kat szolgáló irgalmát, akkor édes, öröm és élet. És nemcsak testünk, hanem lel­künk számára is. A lelket tápláló kenyér: Krisztus! Élet ő nekünk és üdvösség. Az úrvacsorában kenyér és Krisztus eggyé lett. A szentség­ben Isten Krisztus testévé mi- gasztosította a kenyeret. önmagát adja benne, hogy megtisz­tuljunk a bűntől, s erősek legyünk egy, az Ür előtt kedves életnek a folytatására. Ha a learatott gabonaföldeken jársz, az Isten gazdag szeretetét látó sze­med előtt a hosszú sorokba rakott keresztek, betűkké, szavakká vál­nak, s olvasod belőlük a parancsot: Orcád verítékével egyed a te kenye­redet! S szembe jön veled az Űr; rád néz, s a golgotái kereszt bontakozik ki mögötte: az élet kenyerévé vált kereszt. Legyen néked azért szent a kenyér, és minden, kenyeret ter­melő munkád, mert elrejtetett benne a Krisztus. Dr. Schlitt Gyula Hindu püspök az indiai Iámul evangélikus egyház élén Jövő év elején ünnepségek között emlékezik meg az indiai Tamul evangélikus egyház fennállásának 250. évfordulójáról. Az ünnepségek alkalmával szentelik fel első indiai püspökét, dr. Manikamot, aki az ugyanezt a tisztséget huszonkét évig betöltő dr Sandegren svéd evangé­likus püspök örökébe lép. Dr. Manikam az Egyházak Világ- tanácsának kelet-ázsiai titkára is egy­ben, június folyamán Németország­ban tett látogatást és Lipcsében elő­adásokat tartott az indiai keresz- tyénség életéről. Nagy öntudattal beszélt hazájáról, Indiáról, amely független, demokra­tikus állam és amely kormányának élén Pandit Nehru áll. Hatalmas fel­lendülés tapasztalható, mely abban is megmutatkozik, hogy már élelmi­szerkivitelre is gondolhatnak. India nagy bűnének jelentette ki, hogy a nép nagy tömegeket rekesztett ki közösségéből a kasztonkívüliek meg­vetett csoportjába. A kormányzat éppen most adott ki egy olyan tör­vényt, amely a kaszt-rendszer eltör­lését célozza. Oj házassági törvényt Is jelentettek meg a gyermekházas­ságok eltiltására. Az alsó korhatár nőknél 15 év, férfiaknál 18 év. Az indiai egyház helyzetéről szól­va megemlítette, hogy Indiában ma 370 millió ember él, vagyis a világ lakosságának egyötöde, közülük 10 millió keresztyén, ezek közül 5 mil­lió protestáns és 5 millió katolikus. Az evangélikus keresztyének száma meghaladja a 600 ezret. Még sok év szükséges ahhoz, hogy az evangélium örömhíre mindenüvé eljusson. Említést tett dr. Manikam előadá­sában arról is, hogy India nem zár­kózik el a misszionáriusok elől, de a kormányzat kikötéseket tesz műkö­désükkel kapcsolatban. Az egyik ki­kötés az, hogy a misszionáriusnak az indiai nép és állam szempontjából hasznos tevékenységet kell folytat­nia, a másik, hogy csak olyan tevé­kenységet folytathat, amelyet nem láthatnának el éppúgy indiai erők­kel is. Ezzel kapcsolatban hangsú­lyozta azt a nagy különbséget, amely a XIX. század úttörő misszionáriu­sainak és a mai misszionáriusoknak munkája között fenn áll. A misszioná­rius ma nem tölt be vezető szerepet már az indiai keresztyén egyházak­ban; tanácsadó és segítő testvérként áll a hindu lelkész mellett. Az indiai egyház ma saját lelkészekkel és teo­lógiai tanárokkal rendelkezik. A leg­főbb teológiai képzés Gurukulban, az ottani teológiai fakultáson törté­nik, amelynek tanárai különböző nemzetekhez tartoznak. A teológiai fakultásra csak az iratkozhat be hallgatónak, aki középiskolai tanul­mányai után négy évig valamelyik egyetemre is járt. A fakultáson a ki­képzés három évig tart. Isten jó eredményekkel áldotta meg az Egyházak Világtanácsa Kiizponti Bizottságának davosi üiésát — mondotta D. dr. Vető Lajos püspök A magyarországi protestáns egyházaknak az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának svájci ülésén részt vett küldöttsége: D. dr. Vető Lajos evangélikus és Péter János református püspök augusztus 12-én a kora reggeli órákban visszaérkezett Budapestre. Hazaérkezése után munkatársunk felkereste D. dr. Vető Lajos püspö­köt, a Központi Bizottság tagját, akit egyébként a davosi gyűlésen a Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Állandó Bizottság soraiba is bevá­lasztottak, hogy lapunk olvasói számára tájékoztatást kérjen a Központi Bizottság üléséről és ered­ményeiről. Milyen benyomásokkal érkezett haza Püspök ür? — A Közaonti Bizottság ülésének gazdag tárgysorozata volt, igen sok fontos kérdés került szóba és ren­geteg terv merült fel a jövőre nézve, amit a Bizottság meg sze­retne valósítani. Olyan anyag áll a tagegyházak rendelkezésére, amely- lyel tüzetesebben és hosszasabban kell foglalkoznunk és amelyet át­hat az emberiség mai létkérdései iránt a felelősségérzet. A magyarországi egyházaknak az ökumenikus munkában való rész­vételével kapcsolatban milyen előrehaladások történtek? — Mint ismeretes, a Központi Bi­zottság elfogadta meghívásunkat és jövő évi ülését hazánkban tartja. A Bizottságnak az az elve, hogy a hozzáérkező sok meghívásból azt fogadja el, amely megfelel annak az elgondolásnak, hogy évenkénti gyű­léseit felváltva a világ különböző részein tartsa. Rendkívül nagy je­lentőségű ez a határozat, mert egy­házaink ökumenikus munkájának elismertetését és kapcsolataink szo­rosabbra fűzését is jelenti. — Megemlítem még azt is, hogy 1957-ben a Központi Bizottság az Egyesült Államokban tartja ülését, mivel ez esztendőre térvezik a Lutheránus Világszövetség harma­dik nagygyűlését az Egyesült Alla- mok-beli Minneapolisban. A Központi Bizottság jövő évi magyarországi ülésén kívül milyen eredményeket könyvelhetnek el a magyarországi protestáns egyhá­zak? — Ismeretes, hogy a Végrehajtó Bizottság jelentése külön is ki­emelte ökumenikus tanácsunk ta­nulmányi munkáját. Bizonyára ez is elősegítette, hogy a Központi Bi­zottság úgynevezett társtanáccsá választotta a Magyarországi öku­menikus Tanácsot az ausztráliai, a kanadai, a dán, a németországi, az indonéziai, a hollandiai, az újzé- landi, a svéd, a brit és az Egyesült Államok-beli egyházak nemzeti öku­menikus tanácsával együtt. (A fel­sorolás az angol ábécé rendjében.) Mi a jelentősége ennek a válasz­tásnak? — Különös értéke a megválasz­tásnak, hogy a Világtanács kezde­ményezésére történt. Számunkra azt jelenti, hogy a Világtanács üléseire az egyházak küldöttein kívül most már egyházaink ökumenikus Taná­csa is küld delegátust. Az ilyen társtanácsok szorosabb kapcsolatban vannak a Világtanáccsal és na­gyobb részt vesznek annak tanul­mányi munkájában. Mik a gyűlés után .közvetlen feU adataink? — Mint említettem, a gyűlés ta­nulmányi anyaga hosszabb munkát igényel. Lelkészeinknek és teológu­sainknak nagy feladata, hogy ezt az anyagot feldolgozzák, belőle tanulja­nak és a tanultak alapján továbbra is elősegítsék az egyházak jó mun­káját. • Miben foglalhatja össze Püspök Űr röviden a davosi gyűlés eredmé-i nyeit? — Mint Visser’t Hooft főtitkár, utalt erre, az evanstoni nagygyűlé­sen, s azóta az egyházakban, közötte a magyar egyházakban is az egység és a béke irányában végzett jó mun­ka most termi első gyümölcseit. En­nek hírét hoztuk mi is magunkkal és azt a tapasztalatot, hogy a világ­feszültség enyhülése jó hatással van abban az irányban, hogy az egyházak még többet tehessenek az emberiség javára. Ebben Krisztus parancsát követjük, aki — amint valaki ezt Davosban mondotta — törődik a po­hár vízzel és a falat kenyérrel, ame­lyet a keresztyének nyújthatnak az embereknek. — Jó reménységgel indultunk el és reménységünkben nem csalatkoz­tunk. Isten áldása volt munkánkon és mi hisszük, hogy 0 továbbra is megáldja az egyházaknak a Krisz­tusban való egység és az emberiség békés jövője érdekében való minden fáradozását. A Központi Bizottság magyarországi ülése a nemzetközi feszültség enyhülésének és az egyházak egységének újabb jele Jelentettük, hogy az Egyházak Vi­lágtanácsa Központi Bizottsága a svájci Davosban augusztus 2—9 kö­zött tartotta ülésszakát. Közöltük a Központi Bizottság nagyjelentőségű határozatát, hogy legközelebbi ülését Magyarországon tartja. Ez az ülés­szak 1956. július 28-tól augusztus 5-ig tart. A világsajtó máris úgy értékeli ezt az eseményt, mint egyfelől a A Központi Bizottság ülésének tárgysorozatán szerepelt a Nemzet­közi Ügyek Bizottságának javaslata az időszerű nemzetközi kérdéseket illetően. A bizottság javaslatét O. F. Nolde, a Világtanács társfőtitkára terjesztette elő. A javaslat a fegyver­kezés általános csökkentésére irá­nyul, megfelelő nemzetközi ellenőr­zés mellett, 'oly módszerek alkalma­zásával, amelyek a békés kibontako­zást elősegítik. A Nemzetközi Ügyek Bizottsága azt javasolja, hogy o kormányok vál­laljanak kötelezettséget, hogy senki sem nyúl atom-, hidrogén, vagy tö­megpusztító fegyverekhez agresszív Én mint igehirdető akkor teljesí­tem Isten parancsolatait, amikor ta­nítok és imádkozom. A parasztem­ber viszont akkor tesz azoknak ele­get, amikor hallgatja az Igét és hűségesen míveli a földet. Az az ember pedig, aki akkor seholsem található, amikor szükség van rá, hanem arra hivatkozik, hogy imád­koznia kell, nem teljesíti Isten pa­rancsát. Ez ugyanis azt jelentené, hogy Isten akaratára hivatkozva ki­bújunk a ránk szabott igaz isten- tisztelet alól. oc Nem kell félnünk attól, hogy a hit tétlen marad, mert nincs seré­nyebb valami, mint a hit. A hit sze­retet nélkül nem' hit, hanem csak látszat. Luther nemzetközi feszültség enyhülésének, másfelől az egyházak egységének újabb jelét. Az a körülmény, hogy a Világtanács Végrehajtó Bizottsága a Központi Bizottság elé terjesztett je­lentésében külön is kiemelte a ma­gyar protestáns egyházak Evanston utáni tanulmányi munkáját, újabb bizonysága a fókozódó megértésnek a tagegyházak között. célok érdekében. Ez volna a most le­hetséges első lépés oly megbízható rendszer kifejlesztésére, amely min­den tömegpusztító fegyvert ellenőr­zés aló helyez. A Nemzetközi Ügyek Bizottsága sürgeti az ENSZ keretében oly nem­zetközi szerv létesítését, amely az atomerő bélkés és építő célokra való felhasználását munkálja. Javasolja, hogy fejlesszenek ki olyan módsze­reket, amelyekkel valamennyi fél fokozatosan ellenőrizheti a vállalt kötelezettségek teljesítését. E mód­szerek magukban foglalnák a kato­nai adatok kicserélését és az ellen­őrzés más módjait, amelyek a koc­kázatot a minimumra csökkentik. Nolde igazgató kijelentette, hogy bár javaslata nem nevez meg sem orszá­got, sem politikai személyeket, de a javaslat elfogadása »nagy segítséget nyújtana az amerikai kongresszus azon vezető személyeinek a kiugra­tására, akik úgy látszik ellenőrzik Eisenhower elnöknek a genfi négy­hatalmi konferencián tett javaslatát a katonai adatok kicserélésére és a légi úton történő ellenőrzésre nézve. Támogatást jelentene továbbá Eden angol miniszterelnök javaslata szá­mára is a nyugati és a kelet-európai országok önkéntes megállapodásai érdekében. A továbbiakban a Nem­zetközi Ügyek Bizottságának javas­lata az Egyesült Nemzetek Szerveze­tén belül olyan megállapodásokat javasol, amelyek fegyverkezés, össze­tűzés esetén bárhol a világon a béke minél gyorsabb helyreállítását kí­vánná lehetővé tenni. — Anélkül, hogy technikai részletekbe bocsát-* koznánk, ösztönözni kívánjuk a kor* mányokat oly eljárások kifejleszté* sére, amelyek az emberiség közös érdekében mennél jobban biztosítják a békés kibontakozást, na az embe­riséget veszély fenyegeti. Ennek együtt kell járnia a fegyverkezés csökkentésével. Ezt a javaslatunkat az Egyesült Nemzetek Szervezete jövő havi közgyűlésén megjelenő 60 ország képviselői elé terjesztjük.’ Nolde végül hangoztatta, hogy a Világtanács ösztönzi a Németország újraegyesítése és Európa biztonsá­gának megszilárdítása érdekében folytatott erőfeszítéseket. A négy külügyminiszter októberi találkozása előtt lépéseket kíván tenni a kor­mányoknál, hogy szót emeljen a le­hető leggyorsabb cselekvés érdeké­ben. — Mindent meg kell tenni —* mondotta —, hogy el ne lankadja» nak az erőfeszítések a kettős célnak: Németország újraegyesítésének és Európa biztonságának elérésére. Végül * kiemelte Nolde, hogy az Egyházak Világtanácsa erőteljesen fáradozott az evanstoni nagygyűlés előtt a kelet-európai delegátusok amerikai vízumának biztosítása ér­dekében és a sikerrel, amely ezeket a fáradozásokat kísérte, megtörte a jeget. Fdkozott mértékben találkoz­nak a különböző társadalmi rendsze- rekben élő országok egyházi embe­rei és jó kilátás van arra, hogy a kapcsolatok a jövőben még erősöd­nek. Örömét fejezte ki a Kínai Nép- köztársaság és az Egyesült Államok »képviselőinek jelenleg Genfben folyó tanácskozásai fölött. Az Egyházak Világtanácsa már rég sürgette az ilyen találkozást. Ezen túlmenőleg helyesli a kereskedelmi korlátozások megszüntetését és kívánja, ami a normális kapcsolatok helyreállítása és a feszültség csökkentése felé ve­zet. A Központi Bizottság egyhangúlag elfogadta a Nemzetközi Ügyek Bi­zottságának javaslatát és azt a tag­egyházak, a kormányok és az Egye­sült Nemzetek figyelmébe ajánlotta; (Folytatása a 2. oldalon) Az Egyházak Világtanácsa a fegyverkezés csökkentéséért „AZ ÚR MEGEMLÉKEZIK RÓLUNK ÉS MEGÁLD MINKET" (z*oit

Next

/
Thumbnails
Contents