Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-08-14 / 33. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET HIT ES SZERETET Részletek dr. Ottlyk Ernő teológiai intézeti tanár 1955. augusztus 7-i rádiós igehirdetéséből. Alapige: 1 Kor 13, 1—13. Körülbelül 1900 évvel ezelőtt, Krisztus után 55-ben vagy 58-ban irta Pál apostol Korinthusba, Görögország egyik legjelentősebb és legvirágzóbb gyülekezetének az első levelét. Levelében az első fejezettől fogva nagy erővel mutatta meg Isten szeretetének Jézus Krisztusban kitáruló teljességét. A korin- thusi gyülekezet belső nehézségeire szóló orvosságul meg akarja mutatni a szeretet útját, mint a Krisztusban való hit és élet teljességét. Levelének tizenharmadik fejezetében, új fordulattal, arról szól, hogyan hálálhatjuk meg Istennek felénk áradó szeretetét. Világos, hogy magának Istennek semmit sem adhatunk, hiszen minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről való és a világosság Atyjától száll alá. Isten iránti szeretetünk megbizonyí- tásának egyetlen területe: az emberek iránti szeretet megvalósítása és élése. Azért tudja Pál apostol a szeretet himnuszát olyan melegen és forrón kifejezni, mert szíve csordultig telt meg hálával Isten iránt. Minél inkább megtapasztaljuk Isten hozzánk való szeretetét, annál inkább gyakoroljuk az embertársak iránti szeretet parancsát. Ebben az összefüggésben válnak világossá Pál apostol költői szavai a szeretet dicséretéről. Először is azt emeli ki Pál apostol, hogy. hiába minden ékesen zengő szó, hiába az embereknek vagy mennyeieknek kedvét kereső beszéd, hiába minden igehirdetői erőfeszítés, ha szeretet, vagyis az emberek javát munkáló célkitűzés nem hatja át azt. Minden igehirdetés tehát annyit ér, amennyi benne a szeretet. Amiről itt Pál apostol szól, magában foglalja az emberi élet egészét, az emberek üdvösségének és földi jólétének együttes szolgálatát. Az az igehirdetés, amely csak a meny- nyelekre néz, embertelenné válik, mert megfeledkezik arról, hogy maga Isten helyezte a földre az embert s itt altarja igéjének fényével vezetni. Viszont az az igehirdetés, amely megfeledkezik az üdvösség szolgálatáról és csak a földiekre tekint, elveszti az élet sajátos keresztyén látásmódját, amely átfogja mind a jelenvaló világot, mind az örökkévalóságot Isten igéjének teljességében. Szavunk akkor nem zengő érc és pengő cimbalom csupán, ha mindkettőt szem előtt tartva szeretjük és szolgáljuk embertársainkat. Másodszor pedig arról zeng a szeretet himnusza, hogy hiába való minden tudás és ismeret, amelyet nem hat át az emberek szeretetének a beállítottsága. Semmit sem ér az összes titkot és minden tudományt ismerő magatartás akkor, ha a tudás fegyverét nem fordítja as emberek javára és előmenetelére. Egészen aktuálissá válik ez akkor, ha arra a hatalmas erőre gondolunk, amelyet az atomenergia képez. Tegnap volt tíz éve annak, hogy Hirosima japán városra ledobták az első atombombát, amely mérhetetlen szenvedést és gyászt zúdított a város lakóira. Azóta a sokkal nagyobb hatóerejű tömegpusztító fegyverek előállításával bebizonyosodott az a tény, hogy vesztébe rohanna az emberiség, ha a békét akaró százmilliók tiltakozásával nem emelné fel szavát a tömegpusztító fegyverek ellen. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy a tudás hatalma az atomenergia felhasználása terén új, békés, boldog korszak felé viheti az emberiséget. Kétségtelen azoknak az erkölcsi erőknek a győzelme, amelyek az atomenergia békés célokra való felhasználásáért küzdenek. Így válik a tudásnak a hatalma az emberszeretet eszközévé. Amilyen áldott az a tudás, amely emberszer»- tettől áthatva előbbre viszi az életet, annyira kárhozatos az a tudás, amely hatalmát nem építésre, hanem pusztításra akarja felhasználni. Harmadszor az a motívum emelkedik ki a szeretet himnuszából, hogy a hitnek és a keresztyén magatartásnak csak akkor van értelme, ha' az termi a szeretet cselekedeteinek gyümölcsét. Jézus Krisztus az ószövetségi nagy parancsolatot erősítette meg akkor, amikor az Isten- és emberszeretet kettősségét állította a középpontba. Pál apostol ezért mondhatta a Rómabeliekhez írt levelében azt, hogy a törvénynek, azaz Isten követelő akaratának a betöltése a szeretet, amely a hitből származik. Luther helyesen foglalta össze a Biblia idevonatkozó tanítását, amikor azt mondta: »A keresztyén ember nem él önmagában, hanem Krisztusban és felebarátjában: Krisztusban a hit és a felebarátjában a szeretet által.« A Krisztusban való hit és a felebaráti szeretet belső összefüggése avatja a keresztyén embert minden jó és az emberek javát munkáló célkitűzés lelkes támogatójává. Az a szeretet, amelyről Pál apostol és az egész Szentirás tanít, sohasem hangulat, szalmaláng-fogadkozás, üres ígéret, hanem mindig cselekedet, azaz valóság. Mi nem általában szeretjük az embereket, és nem valami kifejezhetetlen, meghatározhatatlan fogalmat értünk szerteten, hanem az emberek üdvösségének, ugyanakkor földi boldogulásának, javának és előmenetelének szolgálatát értjük azon. Ennek értelmében kell a hazánkért végzett munkánkon és hivatásunkon keresztül végeznünk a felebaráti szeretet szolgálatát. Evangélikus egyházunk mindig erőteljesen kiemelte a munkaszeretetnek és a hivatáshűségnek a nagy erkölcsi jelentőségét. A szeretet Pál apostol által felsorolt .tulajdonságainak ezen a téren is jó gyümölcsöt kell teremniük. De az emberekhez való viszonyunkban is valóra kell válnia annak, hogy a szeretet jóságos, nem irigy, nem gőgös, nem önző, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal, hívő, reménykedő, türelmes. Az élet egészét átható szeretet így teszi az embernek emberhez ' való viszonyát bensőségessé, testvérivé és szolgálatkésszé. Legnagyobb a sseretet A szeretet himnuszának negyedik üzenete ehhez kapcsolódik: Pál apostol kifejti, hogy a szeretet érvé nyessége sem ezen a földön, sem a mennyben meg nem szűnik, »a szeretet soha el nem fogy, Most még Istent csak tükör által homályosan láthatjuk, a hiten keresztül, egykor azonban az üdvösségben színről színre látjuk. Az Istenben való életünk reménysége is beteljesedéssé fog válni az üdvösségben. A hit is, és a reménység, is Isten színei áfásában be fognak teljesülni, nem lesz szükség hitre és reménységre akkor, amikor mindenestől Istenben élünk az üdvösségben, azonban a szeretet érvényessége a mennyei boldogságban is megmarad örökké, az ott "is állandó feladat és célkitűzés lesz. Ezért írja Pál apostol a szeretet himnuszának befejező sorait így: »Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet«. Valóban legnagyobb a szeretet, mert az átfogja a földi életet és az örökkévalóságot egyaránt. Legnagyobb a szeretet, mert az Isten sem más, mint szeretet, János apostol tanítása szerint. Isten tisztítsa meg keresztyénsé- günket, hogy szavunk ne legyen zengő érc és pengő cimbalom csupán, magatartásunk ne váljék vallásos formává csupán, hanem hassa át egész életünket a felebarát! szeretet tüze, amely nem keres mást, csak azt, ami javára van embertársainknak. Így szolgálhatja keresztyén életünk Isten dicsőségét, hazánk javát és felvirágzását, az emberiség békéjét és haladását. Így válunk áldássá mások számára s így teljesedik be a szeretet himnusza a mi életünkben. »Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet«. 7gw*® tiM&ecek Ha ezt a kifejezést halljuk: Igaz ember, valami olyanféle kép rajzolódik ki előttünk, ami a Jókai-regé- nyek hőseinek jellemvonásait hordozza magán. Egy talpig becsületes, egész ember, akinek a szavára adni lehet és akiben meg lehet bízni, akire rá lehet bízni mindent és mindenkit. Igaz ember a polgári becsület fogalma szerint, köznapi értelmezésben, aki nem csal, nem lop, nem hazudik. A Szentírás is ismeri és gyakran használja az »igaz ember« fogalmát. Csak egészen mást éTt rajta. Néha — úgy látszik — kevesebbet, néha sokkal többet. Egy bizonyos: ezek az emberek, a Biblia igaz emberei, nem az emberek Ítéletében igazak, nem a közvélemény avatja őket azzá, még kevésbé önmaguk tetszelegnek ebben a dicsőségben. Hanem aki őket Igaznak nevezi, aki felőlük így ítél, az maga Isten. Neki és őelőtte igazak a Biblia Igaz emberei, ő, a legfőbb bíró mondja ki róluk ezt az ítéletet, akármit mond is felőlük az emberi mérték vélekedése, vagy akár a saját lelkiismeretük szava. Isten — és egyedül ő — ismeri az igazak útját és az ő szemei az igazakon vannak (Zsolt 1, 6; 34, 16). Miben van ezeknek az embereknek az »igazság—a. Igaz volta? Hiszen gyakran — mint mondottuk — éppen nem ütik meg azt a mértéket, amit akár csak egy becsületei emberről is elképzelnénk. Bizony bűnös, gyarló, esendő emberek ők; gondoljunk csak Ábrahámra, amint eltagadta feleségét idegen földön (I. Móz. 20), Jákob csalafintaságaira (1. Móz. 27—29), Dávid sokféle vétkezésére. S mégis, mindezek ellenére, Isten magához hívja ezeket az embereket, társaságába fogadja és nekik ajándékozza ígéreteit, befogadja őket szövetségébe. S épp így, ezáltal lesznek ők igazak: mert Istennek tetszett őket a maga közösségébe vonni s így igaznak ítélni. »Csak az Urban van minden igazság,... az Urban igazul meg Izraelnek egész magva« (Ézs 45, 24—25.). Isten maga igaz egyedül, s ezt az ő igazságát odaadja, odaajándékozza némely embereknek, így teszi őket igazzá. S ezek az emberek igazat adnak Istennek. Figyeljük csak meg: milyen gyakran van szó a zsoltárokban arról, hogy Isten igaz, s milyen sokszor magasztalják őt az igazak igazságáért (Zsolt. 7, 12; 9, 9; 25, 9; 51, 6; 93, 5 stb.). A Biblia igaz emberei mélyen tudatában vannak bűneiknek, nyomorúságuknak, annak, hogy ők éppen nem igazak, hanem csak egyedül Isten igaz, jó és szent. És éppen így, ebben a bűntudatban és bűnbánatban igazak és kedvesek Isten előtt. Mindennek azonban van egy feltétele. Annak tudniillik, hogy az igazságos, mindenttudó és csalhatatlan Isten igaznak ítél, társaságába fogad, közösségébe von bűnös, vétkekkel terhelt, hamis és álnok embereket. Ezt az teszi lehetővé, mindennek az a feltétele, hogy a Szentírás tud egy valóban igaz emberről: Jézus Krisztusról. Róla feljegyezték, hogy benne nem volt hamisság, még ellenségei sem tudtak semmi bűnéről, ö volt az Atya egyetlen szeretett Fia, akiben kedve tellett, mert tökéletesen engedelmes volt, ártatlan és igaz. ,J3 mive! ez az Egyetlen az ő igazságát nekünk adta, mivel ügy volt igaz, hogy érettünk és helyettünk is az volt, — ezért lehet végeredményben a Szentirásban is igaz emberekről beszélni. Ábrahám is, Jákob is, Dávid is és mind a többiek és mi mindnyájan Őbenne és Őáltala vagyunk »igazak«: Istennek kedvesek és elfogadottak, részesei az új szövetségnek, amit éppen ennek az egy igaznak vérében szerzett Isten velünk. G. Készülj az ige hallgatására Szentháromság ünnepe u. 10. vasárnap: Hab 2, 1—4. Hitből élünk, mert Isten hűségéből élünk. Az üdvösséges életben azért van részünk, mert a szent Isten merő szeretetből nekünk adja Jézus Krisztus igazságát. m A hit hiánya, a hit ellentéte az az igyekezet, hogy a magunk felfogása szerint, a magun'k-kieszelte jó cselekedetekkel akarjuk rendbe hozni életünket, viszonyunkat Istennel s világgal. Alapigénk folytatása egy sor példával mutatja meg az ember hiábavaló próbálkozásait a maga életének biztosítására. A hiábavaló élettől csak egy módon szabadulunk; Ügy, hogy életünket, bűntől s bajtól szabadulásunkat, üdvösségünket tel« jes bizakodással ráhagyjuk az Istenre: Krisztusban megjelent üdvözítő kegyelmére. Isten ezzel a prófétai igével gyökerestül irtja ki belőlünk azt a felfuvalkodottságot, hogy cselekedeteinkkel akarjuk elérni az Isten előtti kedvességet. Hite által él az igaz! Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék! (Gál 3, 11. Ef 2, 9.) m Alapigénkben a hit elválaszthatatlanul egy azzal a bizonyossággal, hogy Isten kinyilatkoztatása nem csal meg minket. Ígéretei teljesülnek. Ítéletei betelnek. Ha Ő egyszer kijelentette Magát a Jézus Krisztusban, Ő ezen nem fog változtatni. A Krisztus evangélioma tegnap és ma és örökké az Isten hatalma minden hívőnek üdvösségére. Beszédei semmiképpen el nem múlnak. Anyaszentegyháza mindvégig megmarad. A hitnek az a kiváltsága, hogy távolba is jól lát, sőt képes arra, hogy Isten végső ítéletének napja felől visszanézve lássa a cselekedeteket. Aki hisz, az tudja, hogy »Isten nem csúfoltatiik meg, mert amit vet az ember, azt fogja aratni is«. Aki csak a maga szűk érdeke szempontjából nézi és rendezi be az életét, látni fogja majd életének hiábavalóságát. Aki viszont Isten jókedve szerint él, megkapja jutalmát: az örök életet. (Gál 6, 7—8.) A hit tehát reménységben fogant hála Isten hűségéért. S Isten ezt az igazságot, ezt a kinyilatkoztatást Jézus Krisztusban tette közzé. »Felírta«, hogy »könnyen olvasható legyen«. A legnagyobb árat fizette azért, hogy a bűnös emberi szem előtt lehulljon a lepel (2. Kor 3, 15), s megérthessük az Írásokat. De azóta »-közel hozzánk ez a beszéd, a szádban és a szívedben van« (Rm 10, 8.), mert az evangéliumban ezt hirdeti, s hirdetett igéjének fedezetéül Krisztus Urunkat adta értünk. m A prófétának mondott szó, hogy t. i. írja fel ez igéket, hogy könnyen olvasható legyen, szól mindannyiunknak, keresztyén embereknek, isten azt akarja, hogy szívünk tábláira íródjék hitünk, s ezáltal Istennek hozzánk és minden embertársunkhoz való hűsége. Azt akarja, hogy életünkön ábrázolódjék ki Istennek ez az örökké igaz mondása: Az igaz ember hitből él. A reformáció hitének elindítója és alapja ez az ige. Mi akkor vagyunk hűségesek az ősi evangélikus hithez, ha benne élünk és megéljük minden napon, embertársaink között, kötelességeink hűséges teljesítésében. Mert az örök életre éltető hit megigazítja földi életfolytatásunkat is, hogy benne is könnyen olvasható legyen Isten megújító szeretete. Isten hűségéből így éljünk hitben való életet most és mind örökké! Erről ismeri meg mindenki — Jn 13, 35. TANlTVÄNYSÄGUNK azt is jelenti, hogy tanúskodunk az Isten hozzánk való szeretetéről. Ugyan hogyan fehetnénk ezt másként, mintha magunk is szeretetben éjünk egymás között? Gyakran mondják, hogy a keresztyénség a szeretet vallása. Ez igaz is, hiszen Istennek Krisztusban megmutatkozott szeretete az, amiben hiszünk, ami keresztyénségünk alapja, egyedüli létrehozója. A SZERETET szeretetet ébreszt is. Isteninek felénk megmutatkozó szeretete. úgy kelt bennünk viszonzást,, hogy embertársaink felé fordít bennünket és felindít irántuk a szeretetre. KERESZTYÉNSÉGÜNKNEK a szeretetben való élés a íegigazább ismertetőjele. Nem az uram-uramozás, nem az ájtatoskodás, hanem az egymás iránti szeretet. VALLJUK MEG, hogy gyakran meggyengült szívünkben az egymás iránti szeretet és helyét elfoglalta az önzés. ADJUNK HALAT Istennek meg n^m szűnő szeretetéért, amely- lyel előbb szeretett bennünket. KÖNYÖRÖGJÜNK képmutatás nélküli keresztyén életért, hogy mindennapi életünkben valamennyien a szeretet alapján éljünk és hogy az egyházak szerte a világon előbbre segíthessék az emberiség megértését, szeretetét. ESZMÉLET Négy szürke fal meredt a szigorú magasba, nyirkos testükbe zárt, kába köröket róttam, majd zsákruhában térdeltem a földön hamut szórván alácsukló fejemre. Aztán zúgott a börtön; naptól olvadt izzó ólomként tántorogtak vissza az égre lőtt fohászok, s gyűlt a tenger, fortyogott, gőzölt, s hullott cseppre csepp. Meddig tartott? Az ájulás időtlen, az ocsudásra emlékezhetem. Rengés, dübörgés támadt, s rendre dőltek mohos, méter-vastag, mázsás falak, s a rettent homályt szitává nyilazta a napsugarak ujjongó rajtaütése. Bodrog Miklós HETI IGE: »Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalá- j zatára van a népeknek.« Péld 14, 34. Augusztus 14, vasárnap. Lk 19, 41—48. Milyen szívvel indulsz ma a templomba? Saját elképzeléseidre és i vágyaidra akarsz ott igent hallani, vagy pedig bűneid bocsánatáért könyö- | rögsz? Amikor belépsz a templom ajtaján, gondolj arra: hamis templomo- | zásod miatt téged is megítél Jézus szava! Augusztus 15, hétfő. 1. Tim 2, 1—7. Ne légy önző imádságaidban! Isten nem gyönyörködik az olyan imában, melyben egyedül a magam életének a kérdéseit viszem eléje. Amilyen az imádságod, olyan az életed. Ha egyedül a magad üdvösségével vagy elfoglalva, akkor önző a te mindennapi életed is. Keresztyénaéged pedig üres és gyümölcstelen. Augusztus 16, kedd. Neh 4, 7—21. Épül a jeruzsálemi kőfal Izrael ellenségeinek támadásai és gúnyolódá- ! sai ellenére is. Mi ad erőt a népnek? Az imádság. A súlyos betegnek mi ad megnyugvást? Az imádság. Küszködő, vergődő lelkeknek mi ad megbékélést? Az imádság. Imádkozz a mindenható Istenhez! Augusztus 17, szerda. 1. Pt 2, 13—17. Istennek határozott utasítása és parancsa, hogy minden embernek engedelmeskednie kell a i'elsőbbség parancsainak, mert csak így töltjük be Isteninek az akaratát. Véssük a szívünkbe: a világi felsőbbség »Isten szolgája a te javadra« (Rm 13, 4.). Augusztus 18, csütörtök. Jer 29, 1; 4—9. Őrizkedjünk a hamis prófétáktól! Őrizkedj azoktól, akik a Szentírásból hamis tanokat akarnak hirdetni. Őrizkedj azoktól, akik el akarnak téríteni földi hivatásodtól és a hamis vallásosság leple alatt hűtlenekké akarnak tenni Krisztus egyházához is! Augusztus 19, péntek. Jer 18, 1—6. Isten keze állandóan formálja a mi életünket. Vezet bennünket az általa kijelölt úton a földi életben. Adjunk ezért hálát Istennek és kérjük Őt, hogy továbbra is alakítson bennünket az Ő hűséges szolgáivá! Augusztus 20, szombat. Rm 9, 1—5. Pál fájdalmas szavai ezek. Szívesen vállalna mindent népéért, a választott népért, akik bírják Istennek az ígéretét s amely népből született a Krisztus, övék a fiúság, mégsem akarják megismerni az Atya akaratát. Nekünk, keresztyéneknek adatott Krisztus, az evangélium s mégis menynyire hitetlenkedünk. Boldog az, aki megismeri és felismeri Krisztusban az Istent! Karner Ágoston
