Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-08-07 / 32. szám
„Sok gyümölcsöt teremjetek66 A ki mostanában nyitott szemekkel utazgat magyar hazánkban, annak a íigyelmét nem kerülheti el, milyen nagy buzgalommal és kitartó, erős akarattal harcol hazánk dolgozó népe a gyümölcsért. Mindenfelé láthat gyümölcsfákkal beültetett nagy területeket. Ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen mindjobban felismeri nemcsak a mi népünk, hanem szerte a világon minden nép, milyen nagy jelentősége van a gyümölcsnek az emberi táplálkozás szempontjából. Igen szép látvány a gyümölcsterméstől roskadozó fa, igen nagy élvezet érett, ízes-zamatos gyümölcsöt fogyasztani. Az ember úgy érzi, hogy nemcsak táplálkozik, hanem szinte újjáéled. .4 jó gyümölcs olyan, mint a gyógyszer: talpraállítja az ellankadt emberi testet. Isten teremtő bölcsességéből az ember rendelkezésére bocsátott mindenféle gyümölcsfajtát és a gyümölcsfák mindenütt a világon készek bő termésükkel szolgálatunkra állni. A bibliai elbeszélés szerint Éden kertje is tele volt Isten által ültetett különféle gyümölcsfával. A gyümölcsfának vannak bizonyos élettörvényei. Ha ezeket nem tartja be a kertész, akkor hiába vár jó termést. Igen fontos, hogy a talaj jó legyen, mert hiszen a fa rossz talajban nem tud gyümölcsöt teremni. A gyökereknek szét kell terülniök a földben és abból elő kell bányászniok a fa fejlődéséhez és terméséhez szükséges anyagokat, A fa nem önmagából meríti az erőt, hanem a belé helyezett képessége szerint feldolgozza a rendelkezésére álló anyagokat. Ha a gyökereket kitépjük, akkor a legszebb fa is elszárad, elpusztul. Isten az embert is gyümölcstermésre teremtette. Az ember csak úgy élhet gyümölcstermő életet, ha gyökereit mélyen lebocsátja abba a jó talajba, melyet számára Isten Jézus Krisztusban elkészített. Az embernek sincs önmagában erőforrása és ha kitépi gyökereit a Krisztusban számára adott talajból, aklcor elszárad, terméketlen, száraz fává lesz. 7Vekünk, ma élő keresztyéneknek egyetlen feladatunk, hogy igazi, megfelelő jó talajunkba. Jézus Krisztusba vessünk erős gyökeret, mert sok gyümölcsöt kell teremnünk. Ez a mi mai hivatásunk. Nem az a feladatunk, hogy Isten-bizonyítékokat keressünk, Krisztusról sokat beszéljünk, tradíciókat őrizzünk, magunkat a világtól, viszonyoktól, emberektől, népektől, politikai felfogásoktól pedánsan elhatároljuk, aggodalmaskodjunk, mérlegeljünk, óvatoskodjunk. Gyümölcsöt kell teremnünk. A gyümölcsfa nem kérdezi, hogy ki fog róla gyümölcsöt szedni. Nem tűzdeli tele tövisekkel a gyümölcsét, hanem még az éjjeli toli>ajnak is odaajándékozza legszebb, legízesebb termését. Krisztusban megvetni a gyökerünket azt jelenti: mindazzal, amit kaptunk, azzal szolgálatára lenni mindenkinek, személyválogatás nélkül. Amikor gyümölcsökről beszélünk, akkor nemcsak »lelki« gyümölcsökre kell gondolnunk. Egy-egy kedves, szelíd szavunkat. Isten igéjén alapuló bizonyságtételünket egyidejűleg kísérjék tettekben való megvalósulások. Isten belefáradt abba, hogy keresztyén népe megelégedett az elméleti keresztyén élettel. Isten ma sok, bő gyümölcsöt vár tőlüvik. Elsősorban ő maga, de ezt várja tőlünk az emberiség is. Ez a keresztyén ember mai felelőssége! Qzempillantásig sem élhetünk ebben a mai világban gyümölcstermés nél- ^ kül. Az egész emberiség gyümölcsöt vár egymástól. A nagy félelmeik, bizonytalanságok, nyomorúságok, háborús veszedelmek után közeledik egymáshoz és keresi ennek a gyümölcsét. Még sohasem volt az emberiség törtéveimében ilyen hatalmas pillanat, ámikor az egész világ közösen akarja a. jobb, emberibb élet felé vezető utat megépíteni. Olyan órája nem volt eddig a világnaík, mint ez a mostani, amikor a különböző színű, fajú, nyelvű, vallású, világnézetű népek ugyanarról beszélnek és ugyanazt óhajtják. Tömören, egy szóval lehetne kifejezni az egész emberiség hő óhajtását: békét. Kölcsönös megbecsülést, szeretetet. szolgálatot, felemelkedést, emberibb életet. Semmiképpen sem látunk ellentétet Isten szándéka és az emberiség egyetemes kívánsága között. Sőt, itt látjuk a pillanat izgalmasságát: a keresztyén embert ma áthatja az a meggyőződés, hogy az emberiség e mélységes óhajtását a Krisztusban gyökeret vert embernek hite alapján elő kell segítenie imádsággal és jó munkával. Természetesen ez nem megy könnyen. A gyümölcsfa gyökerei kemény fizikai és kémiai munkát, valóságos harcot fejtenek ki a földben. A fa koronáját szélvihar tépi. nap süti. eső csapkodja, hideg dermeszti. Kemény küzdelem után érlelődik a gyümölcs, viszont nem egyszer reménytelenül elpusztul az egész termés. De a jó fa elölről kezdi. A keresztyén embernek a harca önmagával és az őt körülvevő világgal szintén kemény küzdelem. Ilyen harcban folyik minden élet. Kitérnünk előle nem lehet és nem is szabad, mert erről a harcról számot kell majd adnunk Isten előtt. TJiggyünk Krisztusban, mélyítsük el a vele való közösségünket, ismerjük J * meg mind jobban, ismerjük el mind hathatósabban életünk megnyilvánulásaiban, hogy valóban ö éljen bennünk és velünk. Higgyük el egymásról is, hogy Isten teremtett bennünket és Krisztus a keresztfán megváltott. Szüntessünk meg egymással szemben naponként minden emberiességet megalázó bizalmatlanságot, romboljunk le mindenfajta gőgöt és senkiről se gondoljuk, hogy kevésbé hívő, mint mi vagyunk. Vigyázzunk minden pillanatban, hogy embertestvéri viszonyunkat meg ne gyalázzuk fondorlatokkal, hamissággal és képmutatással. Ellenben adjúk minden javunkat naponként mindenkinek bőséggel és önzetlen krisztusi szeretettel. Mert mind az, ami ebből a szerétéiből fakad, szó vagy tett — gyümölcs. Tcssényi Kornél A HUNGARIAN protestáns egyházaink idegennyelvű sajtótájékoztatója július 15-i számában első helyen D. Bereczky Albert református püspöknek, majd Péter János püspöknek egy-egy hosz- szabb beszédrészletét közli. A genfi konferenciáért való imádkozásra buzdító megnyilatkozások közlése után a budapesti református teológiai akadémia centennáris bizottságának megalakulásáról és Békefi Benő református esperes teológiai székfoglalójáról olvashatunk hírt. A sajtótájékoztató ezután D. dr. Vető Lajos püspök parlamenti beszédéből közöl részletet, majd bő kivonatban ismerteti D. Dezséry I,ászló püspöknek a Teológiai Akadémia záróistentiszteletén mondott igehirdetését. A Teológiai Akadémia évzáró ünnepélyéről szóló híradás több részletet közöl dr. Pálfy Miklós dékáni jelentéséből, majd röviden megemlékezik dr. Ottlyk Ernő előadásáról és CHURCH PRESS Keveházy Lászlónak a végzett teológusok nevében elhangzott fe'szóla- lásáról. Az Országos Esperesi Értekezlet híre után a nyári lelkészi továbbképző konferenciákról és a végzett teológusok lelkésszé szenteléséről olvashatunk hírt. Részletes beszámolót közöl a sajtótájékoztató a pesthideg- kúti templom felszenteléséről, majd megemlékezik D. Dezséry László püspöki szolgálatának ötödik évfordulójáról. Összefoglaló hír foglalkozik gyülekezeteink konfirmációi ünnepélyeivel, majd egy rövid beszámoló a pesterzsébeti gyülekezet egyházzenei hangversenyével. A szám ezután a magyar református egyház wittenbergi kapcsolatairól közöl cikket, végül ismerteti Czapik Gyula dr. egri érseknek a helsinki béke-világtalálkozón elmondott beszédét. D. dr. Vető Lajos püspök Svájcba utazott az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának ülésére Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága ülést tart augusztus 2-től 9-ig a svájci Davosban. Egyházunk képviseletében Svájcba utazott D. dr. Vető Lajos püspök, a Központi Bizottság tagja, hogy az ülésen részt vegyen. A Magyarországi Református Egyház képviseletében Péter János püspök utazott Davosba. Vető és Péter püspökök vasárnap, július 31-én délben 1.55 órakor indultak útnak a menetrendszerű bécsi repülőgéppel. Bécsből ugyancsak repülőgéppel utaztak tovább Zürichbe, majd onnan vonattal Davosba. D. dr. Vető Lajos püspök búcsúztatására megjelent a repülőtéren D. Dezséry László püspök, Zay László Davosba indulása előtt lapunk munkatársa felkereste D. dr. Vető Lajos püspököt, aki a Központi Bizottság üléséről a következőket mondotta: A gyűlés augusztus 2-án kezdődik és egy hétig tart. A Központi Bizottságnak közel száz tagja van mindenfajta felekezetből és népből. A Központi Bizottság évenként tartja gyűléseit, a tavalyi Evanstonban volt, a nagygyűléssel kapcsolatban. — Miről lesz szó a Központi Bizottság gyűlésén? A tagoknak megküldött előzetes tárgysorozat huszonkilenc pontból áll, s kitűnik belőle, hogy a Központi ügyvivő lelkész, Csekey Zoltán irodaigazgató és Turcsányi Károly kerületi lelkész. Péter János püspök búcsúztatásán jelen volt Finta István és Kádár Imre konventi főtanácsos, Fekete Sándor esperes, az Üt főszerkesztője, Dusicza Ferenc konventi osztályvezető és Kenéz Ferenc külügyi előadó. Bizottság főleg az Egyházak Világtanácsa különböző szerveinek a jelentéseit fogja meghallgatni és megvitatni, amilyenek a Végrehajtó Bizottság, a főtitkár s a különböző osztályok (tanulmányi, pénzügyi, segélyügyi, nemzetközi ügyekkel foglalkozó stb. osztályok és bizottságok) jelentései. Szó lesz az egyes Nemzeti ökumenikus Tanácsokról, a bibliatársulatokról, az egyházi hírszolgálatról stb. Van két érdekes elméleti fő témája is a Központi Bizottság gyűlésének a gyakorlati tárgypontok mellett. Az egyik fő téma címe: »A keresztyén egység két követelménye az egyházait egymásközti segélyezése s az elmaradott országok támogatása irányában«, a másiké: »Az egység különböző jelentései s az az egység, amelynek előmozdítását a Világtanács keresi«. — Milyen várakozással indul Pits« pök Ür Davosba? Mint tudjuk, az Egyházak Világtanácsa tavalyi evanstoni nagygyűlésén és azóta is nagyon értékes munkát végzett a keresztyén egység előmozdítása s a népek békés együttélése terén. Az a körülmény, hogy tavalyi elhatározás alapján a Központi Bizottság idei gyűlését éppen abban a Svájcban tartja, ahol nemrég folyt le a nagyhatalmak kormányfőinek annyira jelentős találkozása és tárgyalása, feljogosít arra a reménységre, hogy a Központi Bizottság széles látókörrel, életünk döntő kérdéseire figyelve, a béke szellemében és előbbre mozdításával jó munkát fog tudni végezni. — Elutazása előtt Püspök Űr üzen- e valamit az Evangélikus Élet útján gyülekezeteinknek? Búcsúzásul kérem lelkésztestvéreimet s egyházunk népét, imádkozzanak azért, hogy az Egyházak Világ- tanácsának Központi Bizottsága Istentől áldott jó munkát végezhessen az egész keresztyénség és az egész emberiség javára, Vető püspök nyilatkozata „Ma már tudatára ébredtünk felelősségünknek66 Az Egyházak Világtanácsa vezetőinek megnyilatkozásai a genfi konferenciával kapcsolatosan Mint az ökumenikus Sajtószolgálat jelenti, az államfők genfi konferenciája alkalmából az Egyházak Viliágtanácsa könyörgő istentiszteletet tartott július 18-án a genfi Péter- templomban. Az isztentiszteleten részt vettek Genf városának és a svájci államnak hatóságai, az akkreditált követségek képviselői és az ottani nemzetközi szervezetek (ENSZ) tagjai, valamint igen nagy számú gyülekezet. mely a templomot zsúfolásig megtöltötte. Genf összes nem-római katolikus lelkészének ünnepi felvonulása nyitotta meg az ökumenikus istentiszteletet; a felvonulásban részt vett többek között J. Melita ortodox püspök, a genfi református teológia dékánja, a Református Világszövetség elnöke, dr. J. Mackay, az Egyesült Államok Egyháztamácsának elnöke dr. E. C. Blake. a bizottság elnöke és igazgatója. A levél így hangzik: »Az Egyházak Világtanácsa Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságának nevében nyújtjuk át Önök- neik a következő nyilatkozatot, akkor, amikor Franciaországnak, Nagy- Britanniának, a Szovjetuniónak és az Amerikai Egyesült Államoknak legmagasabb kormányképviselői tanácskozásra ülnek össze. Bizottságunk az Egyházak Világtanácsát és a Nemzetközi Missziói Tanácsot is képviseli. Legyenek meggyőződve arról, hogy egyházaink és missziói egyesületeink imádsággal kísérik tanácskozásaikat. Tudjuk, hogy milyen komolyak azok a problémák, amelyek ma a világ békéjét fenyegetik, ezért hálásak az e tanácskozásokban részt vevő kormányok készségéért, amivel leültek a tárgyalóasztalhoz. A sürgős megoldásra váró problémák és kérdések olyan bonyolultak, hogy nem táplálhatnak vérmes reményeket. Mégis remélik és várják, hogy a feszültség továbbra is enyhülni fog, hogy a kölcsönös bizodalom megszilárdul és a béke kérdését sikerül majd új és konstruktív módon megközelíteni. A négy kormányfő mostani konferenciájával kapcsolatban az Egyházak Világtanácsa imádságra hívta fel minden tagegyházát. E felhívás egy példányát csatoltan megküldjük. Ezenkívül könyörgő istentiszteletet tartunk a genfi Péter- templomban július 18-án délelőtt, az önök összeillésének idő-pontjában. Szeretnénk a kormányképviselők szívére helyezni nagy felelősségüket és a magunk részéről ismét megfogadjuk, hogy lehetőségeinkhez képest mindent megteszünk azért, hogy a béke ügye a szabadság és az igazság fényében előmozdíttassék.« Az istentisztelet szentírási részek felolvasásából és közös imádkozásból állott. A bibliai szakaszokat váltakozva francia és angol nyelven olvasták fel. Az istentisztelet kezdetén dr. Visser’t Hooft, az Egyházak Világtanácsának főtitkára rövid beszédben rámutatott a könyörgő istentisztelet jelentőségére. »Miérettünk ültek most össze az államférfiak — mondotta a főtitkár. — Nem jöhet létre a béke, ha mindnyájan nem vagyunk hajlandók árat fizetni az igazi békéért. Az államférfiak felelősségében mi is osztozunk. Ma már tudatára ébredtünk ennék a felelősségnek s ezért jöttünk most össze, hogy imádkozzunk érettük.« »Adjunk hálát Istennek azokért az új lehetőségekért, melyeket az ö türelme ajándékozott nekünk, hogy fáradozhatunk egy igazságos és tartós békéért. Hálát adunk azért is, hogy az államférfiakat e napokban a világ keresztyónségének imádsága hordozhatja. S legfőképpen azért adunk hálát Istennek, hogy az Ö ember- szeretete oly hatalmas és győzedelmeskedik a mi embertelenségünk felett is.« A genfi istentiszteletet három svájci rádióállomás is közvetítette. Az Egyházaik Világtanácsának Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottsága július 18-án levelet juttatott el a »Négy Nagy«-hoz Genfbe. A levélben arról biztosítják az államférfiakat. hogy az egész világ keresz- tyénsége imádságéval kíséri munkájukat. A levelet Kenneth Grubb és dr. Frederick Nolde írták alá, mint Az egyházak imádkozása a A magyarországi protestáns egyházak minden gyülekezetében a genfi konferenciát megelőző vasárnapon — az Egyházak Világtanácsa felhívása és püspökeinek ajánló körlevele értelmében — az istentiszteleti imádságban és az igehirdetésekben is megemlékeztek a kormányfői tanácskozásról. Azokban a gyülekezetekben, amelyekben a konferencia idején hétköznapi istentiszteletek vagy bibliaórák voltak, ezeken is imádkoztak a békéért, a tárgyalások eredményességéért. A genfi értekezlet alkalmából egész Németországban könyörgő istentiszteleteket tartottak. D. Krummacher greifswaldi evangélikus püspök pásztorlevélben szólította fel gyülekezekormányfői találkozóért teit az értekezletért való könyörgésre. Berlinben és Hannoverben zsúfolt templomokban tartottak istentiszteleteket. A berlini Mária-templomban D. Dibelius püspök prédikált, Hannoverben pedig D. Lilje püspök vezette az istentiszteletet. A frankfurti Katalin-templomban D. Niemöller hirdette az igét a hessen—nassaui egyházkerület istentiszteletén. D; Wilm, a westfáliai gyülekezetek kérését tolmácsolta a Genfben ülésező államférfiaknak. — A fenti istentiszteleteken kívül a világnak szinte minden részében tartottak — az Egyházak Viflágtanácsának felhívása élteimében — könyörgő istentiszteleteket a genfi tanácskozások jó (kimeneteléért és a világ békéjéért. Nagyrészt tőlünk, a világ összes népeitől függ, hogy a tárgyalások olyan eredményre vezessenek, amilyent az öt világrész emberisége kíván. A népek soha nem fogják eltűrni, hogy valamelyik fél az erőszak-politika leleplezésére használja fel a tárgyalásokat. Nem is hiszem, hogy sikerülhetne — még a politikai sportembereknek sem. Nehéz volt túljutni a hidegháborún, de még nehezebb volna visszatérni hozzá. Az az ügy, amelyért hat évvel ezelőtt harcba szálltunk: a béke ügye, kezd diadalt aratni. Mi nem fogjuk feladni reményeinket, de aggodalmainkról sem fogunk megfeledkezni. Mindent megteszünk, csakhogy győzzön a béke ügye! (ILJA ERENBURG) oo »Demokratikus szellem« alatt azt értjük, hogy »a népből kiindulva és a népért«, vagyis meg kell találni a gyakorlati és hathatós eszközöket arra, hogy kielégítsük a nép kívánságait. A nép óhaja: élni és élni hagyni, hogy mások is jobban éljenek. (KUO MO-ZSO) „Én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek“ (Jn is, i6)
