Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-31 / 31. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET Akiket isten Lelke vezérel ŐSZINTE SZAVAK Ezen a vasárnapon templomaink­ban az igehirdetések központi té­mája arról beszél, hogy Isten az Ö gyermekeivé tesz bennünket. Pál apostol a Római levél 8. fejezetének 14. versében igen jelentős szavakat mond el arról, hogy a keresztyének Isten gyermekei. Ez a mondat így hangzik: Akiket Isten lelke vezérel, azok Istennek fiai. Ez az ige mindenekelőtt azt mu­tatja. meg, hogy keresztyénségünk- nek ez a fontos jellemvonása (hogy ti. Isten gyermekei vagyunk) egé­szen szorosan összefügg a Szentlélekkel Azzal a Szentlélekkel, akiben Isten azt az újat teszi mindannyiunk köz­kincsévé, amit Jézus Krisztus Urunkban megalapozott. A Szent­lélek a megvalósítója, közkinccsé te­vője mindannak az áldásnak és ajándéknak, amelyet Isten Jézus Krisztus életében, halálában és fel­támadásában az embernek ajándé­kozott. Üdvösségünk hatalmas mű­vét ez a Szentlélek tetőzi be azzal, hogy személyessé teszi az evangé­liumot. A Szentlélek Isten közöttünk je­lenvalóságának a véghezvivője. Az emberi lélek, az emberi szellem fel­felé tör és ebben a helyes törekvés­ben rendszerint jelen van az a hibás kísértés is, hogy elszakadjon a föld­től és az embertől. Különösen azok között fenyeget ez a veszedelem, akik keresztyénségüket komolyan akarják venni és ennek során igen éles harcot akarnak folytatni a bűn ellen. Abban a pillanatban, amint ebben a törekvésben túlértékelik a saját erejüket és tehetségüket, azonnal hálójába kerülnek annak a kísértésnek, hogy a bűn helyett ma­gától az élettől, a gonoszság helyett a földtől szakadjanak el. Az ilyen keresztyénekből válhatnak a felhők­ben járó emberek, akiknek ’■'•csak a teste« jár a földön, a lelkűk »-ki­emelkedik az alsóbb régiókból« és szavukkal és magatartásukkal meg­tagadják embertársaikat és földi életüket. Nem lenne helyes, ha en­nek a kérdésnek részletes tárgyalá­sába bocsátkoznánk, de a mai vasár­nap üzenetével kapcsolatban rá kell mutatnunk arra, hogy a Szentlélek Isten magatartása irányunkban ép­pen ellenkező, ugyanúgy ahogyan Jézus Krisztusban maga az Isten sem fordult el a világtól, hanem in­kább felvállalta az ember életét és sorsát, hogy azt megigazítsa. A Szentlélek Isten is közvetítője ennek az isteni közénk-szállásnak, hiszen az igében s a szentségekben jelen­valóvá teszi az Istennek a történe­lemben véghezvitt üdvtényeit. Hitünknek ebben a részében na­gyon világosan kell látnunk, mert ez a hitcikk alapvető fontosságú és a benne való tisztánlátás igen sok tévelygéstől óv meg. Nem egy hí­vünkben keletkezett zavar amiatt, mert úgy gondolta, hogy a bennün­ket a katolicizmustól elválasztó hit­ágazatot a második hitágazatban, a megváltásról szólóban találjuk meg. Amikor aztán valaki vitázni kezdett vele és elmondotta, hogy a katolikus egyház is hisz Isten kegyelmében, nagy fontosságot tulajdonít Krisz­tus megváltásának és így tovább, akkor bizonytalanná vált, mert nem látott tisztán. A második hitágazat elválaszthatatlan a harmadiktól. A Krisztus áldozata, a kegyelem sze­mélyes elsajátításának lehetősége az a pont, amelyre ma különösen ügyelnünk kell. Annak ugyanis, hogy a Krisztusban megnyilatko­zott isteni kegyelem a mienk lehes­sen, annak nem az egyházi hie­rarchia, nem is az egyházi cselek­mények véghezvitele, a ceremóniák bemutatása és az ezekhez hasonlók a közvetítői és megvalósítói, hanem egyedül és kizárólag Istennek ben­nünk munkálkodó Szentlelke. An­nak, hogy Isten gyermekei legyünk és lehessünk, annak nem a folyto­nos tökéletesbülésünk a megvalósí­tója, hanem egyedül és kizárólag Is­ten Szentlelkének bennünk való munkálkodása. Azt jelenti ez, hogy keresztyén életünk a maga egészében, minde­nestül Isten kegyelmi ajándéka és kizárólag Szentlelkének adományo­zása által jöhet létre. Érdemes fel­figyelnünk Formula Concordiae című és ezidén 375 esztendős hitval­lási iratunk tanítására, amely kár­hoztat és elvet minden olyan tév- tant, amely szerint az ember »ami­kor a Szentlélek hirdeti a kegyel­mét az embernek, a maga erejéből a megtérésre vágyakozhat, a Szentlé­lekkel együttműködhet, magát a kegyelemhez kötheti, vagy magát a megtérésre előkészítheti, a kegyel­met megragadhatja, elfogadhatja, vagy az evangéliumnak hihet.« Még a hit is, amely pedig Isten kegyelme elfogadásának az eszköze, amely »a kar, mellyel Krisztust átölelhetjük«, még ez a hit is egyedül a Szentlé­lek Isten munkája bennünk és ilyenfomán ingyenvaló kegyelmi ajándék. Az elmondottakból következik, hogy az Isten gyermekeihez méltó élet, vagyis a keresztyén állásfoglalás valóban a Szentlélek által létrehozott magatartás Ezen a ponton is tisztáznunk kell azonban egy félreértést. Sokan ál­dozatául esnek annak a kísértésnek, hogy a Szentlélek vezetését valami titokzatos, misztikus dolognak fog­ják fel. Ez nem más, mint isteni rangra emelése érzéseinknek, gon­dolatainknak, jó vagy rossz vá­gyainknak. Az ilyen vélekedés me­legágya a rajongásnak és a tévely­gésnek. Az egyháztörténet sok pél­dával szolgálhatna a tekintetbe a, hogy az efféle tévelygés milyen, a keresztyénségtől és a kinyilatkozta­tástól messze eső rajongásokhoz ve­zethet. Hiszen ilyenformán a bűnös ember lenne mértékévé és megíté- lőjévé az igazságnak, annak az igaz­ságnak, amelyet Isten nyilatkozta­tott ki és tartott fenn magának. Mi evangélikusok ezzel szemben hisszük és valljuk, hogy a hit és keresztyén élet dolgaiban, azaz az Istenre tar­tozó dolgokban egyedüli zsinórmér­tékünk az Istennek igéje. Amikor a Szentlélek János evan­gélista szava szerint »elvezet ben­nünket minden igazságra« (16, 13), azokat szólja és világosítja meg, amelyeket Krisztus mondott és cse­lekedett. A Szentlélek munkája mi- bennünk nem valami más, valami eltérő attól, amit Krisztus Urunk végzett, hanem annak megerősítése és személyes tulajdonunkká tétele. A Szentlélek bennünk felhangzó belső bizonyságtétele, amint hitvalló őseink mondták: a testimonium Spiritus Sancti intemum, nem egy másik hang, mint a Szentlélek kül­ső bizonyságtétele, azaz a nyomta­tott, hirdetett, vagy a szentségekben kiosztott ige, hanem azzal együtt cseng, mint a hanggal a visszhang. A Szentlélek vezérlése minden igazságra való elvezetése ugyancsak János evangélista szava szerint három dolog felől való meg­győzésben megy végbe. Az első az, hogy meggyőz bennünket annak igazságáról, hogy ami hitből nincs, bűn az (Rm 14, 23.). Azt jelenti ez, hogy a bűnt nem elegendő egyes cselekedeteinkben, vagy szavaink­ban keresni és felfedezni, követke­zésképpen megvallani és megbán­ni, hanem annak szívünket, életün­ket megrontó teljességében kell fel­ismernünk, megvallanunk és meg­bánnunk. A másik dolog a megiga- zulás, amelyre nézve meggyőz ben­nünket arról, hogy a krisztusnak a mennybemenetele, illetőleg az ez­zel bevégződött teljes üdvműve megigazulásunk kizárólagos alapja és egyúttal szilárd biztosítéka. »Aki benne bízik, meg nem csalatkozik« — mondja az írás. A harmadik do­log pedig az ítélet, ami azt jelenti, hogy a bűnt és a gonoszságot Krisz­tus legyőzte, következésképpen az élet nem veszett el, az élet nem azo­nos a bűnnel és gonoszsággal, ha­nem az emberi életben mindent rendbe lehet hozni és rendbe is kell hozni. Isién örök KRÓNIKA KÉT KÖNYVE A Krónika-Könyv a maga korának gyermekesen naív módján, kissé talán merészen is, Ádámtól kezdve fog hozzá Izrael történetének elbe­széléséhez. Kilenc fejezeten át ne­vek hosszú sorát, nemzetségtábláza­tokat sorol fel és így érkezik el a királyság történetéhez, Saul ural­kodásához. Ma nehéz elképzelni, hogy ilyen tömören meg lehet írni hosszú évszázadok történetét, de a könyv íróinak sem ez volt- a cél­juk, hanem komoly hitbeli meg­győződés vezeti őket: megmutatni a gyülekezeteknek, hogy a nemzedé­kek múlása fölött örök és változat­lan az Isten és az ő kegyelmes sze- retete. Ez az örök szeretet vezeti emberek életén keresztül célja felé a történéseket, mely cél nem más, mint Isten kegyelmének, országának megjelenése és beteljesedése. A Krónika-Könyv a tizedik feje­zettől nagyjából a Sámuel és Kirá­lyok Könyve anyagát mondja el, sok esetben utal a két könyvre, vagy pedig kiegészíti az ott elmondotta­kat. Hivatkozik azonban néhány is­merős és ismeretlen névre és könyv­re. akiktől merítettek és amelyeket felhasználtak. Pl. a második könyv­ben említett Iddó próféta és Jehu egy-egy munkája, amit ma már nem ismerünk, mert nem kerültek a Bibliába. Ilyen sorsra jutott a má­sodik könyvben említett »Királyok Könyvének magyarázata« is. Utal továbbá Ézsaiás prófétára, mint ko­rának nagyszerű ismerőjére és is­mertetőjére. A Krónika-Könyv a zsidó nép egy részének hazatérésével fejezi be elbeszélését. Ugyanezekkel a mon­datokkal kezdődik Ezsdrás könyve. Már ez is jelzi azt, hogy a Krónika- Könyve és EZSDRÁS ÉS NEHEMIÄS Könyve együvé tartozik és folytatása az előbbi könyvnek. Ez más oldal­ról is bebizonyosodik, mégpedig a tartalom, a nyelv, a teológiai állás­pont hasonlóságában, megegyezésé­ben. A történeti helyzet a következő: Az 530-as évek közepén a hazájuk­tól távollévő zsidó családok enge­délyt kaptak a hazatérésre. Ez a visszatérés nem ment egyszerre, ha­nem csak folyamatosan. Sokan siet­ve felhasználták a kedvező alkal­mat, mások késöbo mdultak haza. A visszatérés idejét Kr. e. 537— 520-as évekre tehetjük. Az első ha­zatérők természetesen előbb saját dolgaik rendezéséhez fogtak és csak azután gondoltak lerombolt templo­muk újjáépítésére. Viszont az isten- tiszteleti élet a régi módon mind­járt megindult, ha nem is a temp­lomban, hát a szabad ég alatt áldoz­tak. A nemzeti és gyülekezeti újjáépí­tés komoly és nehéz munkáját két férfi; Ezsdrás és Nehemlás vezeti. Ök a hősei és irányítói annak a küz­delemnek, amely a szétzilált nemzet és gyülekezet talpraállításáért folyt. Mellettük a nép névtelen tagjai hű­séggel és hittel végzik munkájukat, építik a lerombolt falakat és a jeru- zsálemi templomot. A két kézzel való építés mellett (egyik kézben a kard, a másikban vakolókanál) sok dolga akadt a gyülekezet vezetőinek a belső épí­tés: a hitélet, a törvényesség meg­szilárdítása terén. Ezt a nehéz har­cot hűségesen végigküzdötték, noha sokszor külső és belső ellenséggel is szembe kellett szállniok. Erről a ha­talmas munkáról tudósít bennünket Ezsdrás és Nelhemiás könyve. összegezve: Ezsdrás és Nehemiás könyvéből, életük példájából, maga­tartásukból ma is igaz hazafiasságot tanulhatunk a komoly hit és a gyü­lekezetért való fáradozás mellett, így .figyeljünk a Bibliának ezekre a fejezeteire. A Szentlélek erre a hitre vezérel bennünket és ilyenformán ajándé­kozza nekünk a keresztyén élet való­ságát. Az Isten gyermeke, aki ebben hisz és aki eszerint él. A Szentlélek tehát nem azzal foglalkozik, hogy misztikus úton aprólékes útmutatá­sokat adjon, mondjuk olyanformán, hogy a találomra felütött bibliai ige döntsön utazási, házassági és más hasonló kérdésekben. A Szentlélek munkája az, hogy hitre és megigazu- lásra vezet, hogy megvilágosítja lel­kiismeretünket és leveszi azt a lep­let, amely 2. Kor 3, 14—18. szerint az írás megértését akadályozza s ilyenformán lehetővé teszi, hogy Istennek való engedelmességben élhessünk és szabadon dönthessünk az élet dolgaiban. Ezekben a dol­gokban is eligazítónk és vezetőnk a Szentlélek azáltal, hogy mindúnta- lan ráemlékeztet Istennek irántunk és embertársaink iránt megnyilvá­nult szeretetére és a minden embert egyformán kötelező parancsaira, hogy mi azután életünket ezekhez formálhassuk. Amint Pál apostol mondja: Ha a Lélek szerint életet nyertünk, Lélek szerinti életfolyta- tásban járjunk is (Gál 5, 25.); Amikor a mai vasárnapon Isten igéje arról beszél nekünk, hogy mi Isten gyermekei vagyunk, ne feled­kezzünk el arról, hogy egyedül a Szentlélek Isten hívó, egybegyűjtő, megvilágosító, megszentelő és az igaz hitben megtartó munkája által vagyunk és lehetünk azzá De mint Isten gyermekei, a Fiúság lelkét kaptuk, aki által ’tnádságban fordu­lunk Mennyei Atyánkhoz (Róni 8, 15.). Ezért, amikor az istenfiúság ajándékáról beszélünk, arról is be­szélünk, hogy egy pillanatra se szűnjünk meg imádkozni az igaz­ságnak ama Leikéért, Isten Szent- leikéért, hogy tegyen bizonyságot a mi szívünkben és a mi életünkben arról, hogy mi Isten gyermekei va­gyunk, Az egyik csendes vasárnap este az Engels téri autóbuszállomáson vára­koztam. Sétálás közben figyeltem a jövő-menő embereket. Az állomás- épület melletti pádon egy öreg néni mélyen elmerülve újságot olvasott. Mellette elhaladva, belepillantottam az újságba és örömmel ismertem fel az Evangélikus Eletet. Gondol tam magamban: jó volna szóba ereszked­ni hittestvÍrünkkel, mert biztosra vettem, hogy az öreg néni evangéli­kus. Valami azonban visszatartott a rögtöni bemutatkozástól. Többször elmentem mellette s közben gondol­koztam, mit is kellene kérdezni tő­le. Jó volna tudni, hogy mit olvas a lapból szívesen, mi érdekli, mi nem tetszik neki, mi volna a kívánsága, mit szeretne látni újságunkban és ha vannak, mik a kifogásai? Magam­ban előre arra is számítottam, hogy ő bizonyára őszintén fog válaszolni és kertelés nélkül megmondja véle­ményét. Ezek után bátorságot véve, rákö­szöntem: »Erős vár a mi Istenünk/« Arca semmi meglepetést nem muta­tott a váratlan köszöntésre, nyugod­tan válaszolta: »Erős várunk!« Be­mutatkoztam azzal, hogy én is evan­gélikus vagyok és az újságnak olva­sója. — Szeretem az újságot — kezdte a beszélgetést. Nem budapesti va­gyok, fiamat látogattam meg és né­hány napig itt szemlélődöm ebben a nagy városban. Messze lakom, al­földi szórványban, távol a várostól, templomtól. Nagyon sokszor ez az újság az egyetlen kapocs, ami össze­köt egyházammal. Istentiszteletre j csak nagy ünnepek alkalmával ju- I tok el, no meg, ha itt vagyok a fi­amnál. Ezt az alkalmat aztán ki is használom úgy »istenigazában«. Ma is három templomban voltam, most este, harmadszor itt a Deák téren. Jól esett hallgatni az igét élő beszé­den keresztül. Aki ritkán jut hozzá, az tudja csak igazán értékelni, mit jelent benne élni a gyülekezetben. Viszont az esztendő nagy részében csak az újságon keresztül tudom, hogy mi történik egyházunkban és a világ többi evangélikus gyüleke­zetében. Elsősorban ezért ragaszko­dom az újsághoz. Tessék elhinni, hogy igen nagy erősség és biztatás tudni azokról a hittestvérekről, akik velem együtt ugyanazt az Istent imádják, ugyanattól az Istentől kér­nek segítséget és ugyanannak az Is­tennek adnak hálát. — Szeretem az újságot, mert ott távolban igét hirdet nekem. Eliga­zít sok mindenben, naponként mu­tatja az írás vezetését. — Ha azt szeretné tudni, hogy mi hiányzik nekem és még velem együtt igen sok, templomtól távol élő evan­gélikusnak, azt is megmondom: Több tanítást szeretnék olvasni az újság hasábjain! Az eddigi beszélgetésből megálla­pítottam, hogy testvérünk kimondta a sokak által elhallgatott, de állan­dóan feltörni készülő kívánságot: Több tanítást! Ha forgatjuk Luther Márton prédikációit, látnunk kelli hogy ő mindig a tanításra fektette a fősúlyt. Ahogy a reformáció korá­ban örült a nép az írásbeli és szó« beli tanításnak, éppen úgy szüksé­ge van a mi magyar evangélikus népünknek ma is a tanító-jellegű írásokra. — Szeretnék sok olyan igehirde­tést olvasni az újságban, amelyekből tanulhatunk mindannyian. Olyas­mikre gondolok, amelyekben világo­san állnak elénk hitünk igazságai és eligazítanak a keresztyén élet mindennapos dolgaiban, meg köte­lességeink teljesítésében. Egyszerű­en és érthetően. Higyje el, hogy mi gyermekkorunkban is — távol lévén a templomtól és a gyülekezettől —• csak igen keveset tanulhattunk evan­gélikus hitünk tanításaiból. Hatvan éves vagyok, de azért nagyon szere­tek tanulni ma is. Akikre pedig Is­ten a tanítás kegyelmi ajándékát bízta, azok élőszóval és írásban ta­nítsanak is bennünket. — Szeretnénk — meggyőződésem, hogy velem együtt még nagyon sok hittestvérem — megismerni egyhá­zunk történetének azolzat a lapjait, ahol őseink élete példájából erőt és hitbeli biztonságérzetet meríthetünk. Hogy ne kelljen mások előtt szégyel- nünk »kisebbségi« voltunkat, hiszen nekünk olyan múltunk van, amely legalább is egyenlő helyet biztosit nekünk a többi felekezetek között. Evangélikus egyházunk történetének múltjában nagyon sok olyan ese­mény van, amely nemcsak egyhá­zunk, hanem egész magyar népünk javát, boldogulását szolgálta és amelyre népünkkel együtt joggal le­hetünk büszkék. — Szeretnénk bővebben megis­merni egyházunk mai helyzetét. Mi­lyen gondokkal és milyen örömök­kel folyik gyülekezeteinkben az egy­házi munka. Ezekről az események­ről olvasni igen nagy boldogságot, sőt büszkeséget jelent számomra, mert ezek erősítenek abban a hi­temben, hogy evangélikus egyházunk Isten kegyelméből élő és munkállco- dó egyház volt és az ma is. Az a meggyőződésem, hogy ez a néhány mondat nemcsak alföldi test­vérünk szívében él, hanem szerte az egész országban élő evangélikus testvéreinkben. Szívből örülünk en­nek az őszinte megnyilatkozásnak Azt válaszoljuk: mi valóban arra törekszünk, hogy mindenki megkap­ja, amit vár az újságtól. F, HÍREK MARCALGERGELYIBEN és a hozzátartozó fdiákban: Szergény­ben és Külsővaton, július 17-én ál­talános vizsgálatot tartott Halász Béla esperes. Ez alkalommal adott hálát Istennek a szergényi gyüleke­zet a hívek áldozatkészségéből kül­sőleg megújított szép templomáért. Az esperes mindhárom gyülekezet­ben igehirdetéssel szolgált és tanács­kozott a presbiterekkel. A KŐBÁNYÁI EGYHÁZKÖZ­SÉG Vajda Péter utcai és kőbányai templomában július 24-én délelőtt istentiszteleteken és délután gyüle­kezeti esten igehirdetéssel szolgált Káldy Zoltán esperes, pécsi lelkész. A gyülekezeti est offertóriuma a templom renoválásának a célját szolgálta. CSALÁDI HlR: Szabó Gyula homokbödögei lelké­széknek július 10-én Márta nevű gyermekük született. Billy Graham, a híres amerikai evangelizátor a közelmúltban Ang­liában és Svájcban járt. Mindkét he­lyen nagy tömegek hallgatták prédi­kációit; sportcsarnokokban 20—30 ezer ember szorongott. A svájci egy­házi sajtó tartózkodóan írt az össze­jövetelekről. Megállapította, hogy a tömegevangelizációnak ezek a módszerei rendkívül szokatlanok az európai keresztyénség számá­ra. Az összejöveteleket nagy rek­lámhadjárat előzte meg, sajtóban és rádióban. Tízezerszámra osztogat­tak röpiratokat és traktátusokat, melyeiket Billy Graham fényképe díszített. A meghívók hangja rend­kívül agresszív, helyenként fenye­gető volt. Az összejöveteleken is érezhető volt a törekvés, hogy lé­lektani eszközökkel hassanak a je­lenlevőkre. Az előadásokat gyakran szakították félbe énekszámok, sok­szor az volt a benyomás, hogy in­kább az énekekkel akarnak hatni a hallgatóságra, mint az ige hirdeté­sével. Islsntlszlsleti rend Július hó 31-én, vasárnap Deák tér de. 9 (úrv.) Madocsai Miklós, de. 11 Madocsai Miklós, du. 7 Hafenscher Károly. — Fasor de. fél 10 Sülé Károly, de. 11 Dulcz Pál, du. 7 Sülé Károly. — Dózsa Gy. ti. 7. de. fél 10 Dulcz Pál. — Üllői u. 24. de. fél 10, de. 11. -- Rákóczi u. 57/b. de. 10 Szi- lády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Kará­csony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kő'bánya de. 10 Korén Emil. — Utász u. 7. de. 9 Korén Emil. — Vajda P. u. 33. de. fél 12 Koren Emil. — Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László. — Rákosfalva du. 5 Muntág Andor. — Fóti u. 22. de. 11 Szuchovszky Gyula, du. 7 Szuchovszky Gyula. — Váci u. 129. de. 8 Szuchovszky Gyula. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Vas u. 2/c. Szi- monidesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9. — Rákospalota, MÁV-telep de. fél 9. — Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákoskeresztúr de. fél 11. — Rákos­hegy de. 9. — Rákosliget de. 10. — Rákos­csaba de. 9, du. fél 7. — Cinkota de. 9 (gyerm.) de. 10, du. fél 3. — Mátyásföld de. fél 12. — Kerepes-Kistarcsa de. negyed 10. — Pestlőrinc de. 11. — Kispest de 9, de. 10, du. 6, — Wekerle-telep de. 8. — Rákosszent­mihály de. fél 11, du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Pethő István, de. 11 Várady Lajos, du. 7 Pethő István. — Torockó tér de. fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 9 Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Komjáth La­jos, du. 5 Komjáthy Lajos. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Dan­hauser László, du. 7 Danhauser László. — Lelkésznevelő Intézet de. fél 11 Ruttkay Ele­mér. — Kelenföld de. 8 Rezessy Zoltán dr., de. 11 Cselovszky Ferenc, du. 5 Rezessy Zol­tán dr. — Németvölgyi u. 138. de. 9 Cse­lovszky Ferenc. — Csepel de. 11, du. 7 — Budafok de. 10 Bodrog Miklós. — Nagytétény de. 8 Bodrog Miklós. — Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. — Albertfalva de. fél 11 Ví- sontaá Róbert. — Csillaghegy de. fél 10 du. 7. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyeteme« Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért fele!: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10 000 példányban nyomatott Vámos József Zay László 2-553437. Athenaeum (F. v. Soproni Bélaj

Next

/
Thumbnails
Contents