Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-01-31 / 5. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

3

„NINCS BORUK“

(Ján. 2:3/b)

Kezdő lelkészi szolgálatom során egyik legkedvesebb főnököm így szólt hozzám:

— Károly! A következő vasárnapon esküvő lesz. Mindketten, mint Jézus tanítványai és szolgái, meghívattunk a menyegzőbe.

— Ez a menyegző emlékeztetni fog a kánai menyegzőre. Szegény emberek házában gazdag öröm lösz, de nem csak földi értelemben. Hiszen tudod, hogy ahol Jézus tanítványai és szolgái meghívatnak, ott Jézus is jelen van az Igében és közöttünk.

— Ez a menyegző még abban is emlékeztetni fog a kánai menyegzőre, hogy: »nincs boruk«.

— De ez a menyegző is a Jézus dicsőségét kell hogy megmutassa, hogy higgyenek benne az ő tanítványai, a hívek és akikhez híre megy.

— Ogy intéztem — mondotta főnököm —, hogy az esküvő a gyülekezetben legyen. Az új pár és a násznép istentiszteletre jön és a gyülekezettel együtt úrvacsorát vesz.

— Tudod-e, Károly, hogy mi szolgálja az evangélikus istentiszteleten Isten dicsőségét?

— A liturgia — feleltem.

— De milyen liturgia? — kérdezte.

— A Luther liturgiája.

— Ügy van! — felelte. Az evangélikus egyházban csak egy igazi agenda van — mondotta — és ez a Luther agendája. Mind az istentiszteletet, mind az úrvacsorát és az es- ketést is eszerint fogjuk végezni.

Ügy is volt. Mindketten Luther- köntösben a templomajtó előtt vártuk a násznépet és a gyülekezetét. Amikor a jegyespár az ajtó előtt megállt, főnököm feltette nekik a Luther esketési agendája szerinti kérdéseket, Luther esketési könyvecskéje, a »Traubüchlein« szerint. A feleletek után ajtót tárt előttük és bevezettük őket az oltár előtti padba. A gyülekezet utánunk jött.

Felcsendült az orgona hangja és az ének, majd Luther liturgiája. Felejthetetlen volt ez az istentisztelet és a prédikáció. Amikor az úrvacsoraosztáshoz segédkezni az oltár elé léptem, Luther agendája szerint egymás felé fordulva, mint szolgatársak, az oltári kereszt előtt kezet fogtunk. Ez az oltári kézfogás is egy megkapó mozzanata Luther liturgiájának. Mint igei jelbeszéd sok mindent kifejez.

Az esketés végeztével, a gyülekezet éneke után és az orgona hangjainál, a gyülekezet sorfala között vonultunk ki az új párral. Velük együtt mentünk ki a határba, a pásztor-tanyára és pedig az apostolok lován.

A jegyespár és az örömszülők is kondások, azaz disznópásztorok voltak. Szegények, mint a templom egere, de szívükben gazdagok.

Beléptünk az Ür Jézus köszöntésével. Főnököm elmondotta Luther házi áldását, az asztalnál pedig asztali áldását.

Birkapörkölt volt az ebéd. Főnököm napokkal előbb megkérdezte tőlem, hogy milyen pecsenyét szeretek a legjobban. Nem tudtam mire vélni e kérdését. Erdélyi ember, ha csak erről van szó, haza beszél. Rávágtam hát: a flekként. Nahát azt nem kapsz, volt a felelet. Tudd meg, hogy a menyegzői ebédről van szó. De akármi is lesz az ebéd, olyan jóízűen kell hogy megegyed, mint a flekként. És kétszer is fogsz venni, mert úgy illik. Tudod, hogy Jézus ezt mondja: »Azt egyétek, amit élőtökbe adnak.« Elfogyasztottam hát a két fogás birkapörköltöt.

Főnököm intett. Táskáinkhoz mentem és egy-egy üveg bort az asztalra tettem. Meg is töltöttem a poharakat.

Főnököm felállt és Luther szerinti asztali beszédben a jó pásztor evangéliumáról és a jó pásztor zsoltáráról s a gadarénusi hírvivő pásztorokról beszélt és áldó mondással köszöntötte az ifjú párt.

Utána nékem adta át a szót. A kánai menyegzőről beszéltem.

— Ha ide meghívattunk — mondottam —, Jézussal együtt hívattunk meg és Szentleikében ö is itt van. Akkor pedig, amikor Jézus a vizet borrá változtatta, azt tette, amit Isten minden esztendőben megtesz. A lehullott esőt, az alábbvaló talajvízből, a szőlőtőkén át mindig borrá változtatja, hogy földi örömeinket velünk megossza, megáldja és megszentelje. Minden új családalapítás és minden menyegző ennek az örömnek a megújítása és megbizonyítása.

Luther hálaadó asztali áldásával, imádsággal és hálaénekkel fejeztük be a menyegzőt Isten dicsőségére.

Mikor eljöttünk, főnököm tanulságul így szólt hozzám:

— A jó szív a papi hivatás alfája és ómegája: a szeretetnek ott kell éppen világítania, ahol a legke- vésbbé világítanak mások.

Valahányszor visszaemlékezem erre az esetre, mindig az jut eszembe, hogy jó Jézus Krisztussal együtt lenni nemcsak bánatunkban, de örömünkben is. Nem fél Ö a mi földi örömeinktől. Megtetézi, teljességre viszi, tiszta fénnyel vonja be azokat. Milyen jó, hogy örömeinkben is Ö a mi Urunk, Jézusunk, még akkor is, ha olykor-olykor elfogy a borunk.

Dr. Gyimesy Károly

Megragadó beszéd

(Jn. 7, 46)

AMIKOR MEGSZÓLALT, valami rendkívüli volt Jézus szavában. Nemcsak ez az ige tanúsítja ezt. Máté 7, 28 is azt mondja, hogy el- ámulva hallgatták, mert erő volt szavaiban. János 18,6 szerint akkora volt ez az erő, hogy hallgatói akarva- akaratlan földreborultak. De bárhol ütjük jel bibliánkat, mindenütt tapasztaljuk magunk is ezt az erőt. Ugyan mi ez a rendkívüli Jézus szavaiban?

Talán azt hinnénk, hogy azok a csodálatos titkok, amelyekbe bepillantást engedett. Az Isten dolgai, vagy maga az Isten, aki megmutatkozott ezekben a beszédekben. Vagy talán az az értelmet felülhaladó csodálatosság, amit talán a menny kapujának kinyitásával valami felsőbb mennyországból látni engedett. Talán izgalmas volt az ő beszéde, ahol várakozva lesni kellett a csattanós befejezést?

A MEGRAGADÓ BESZED mindig személyes beszéd. Benne ég annak a szeretetnek a tüze, amely kapcsolatot tud létesíteni a szóló és a hallgató között. Jézus szava kétszeresen is személyes szó volt. Amiről beszélt, azt nagyon jól ismerte. Otthon volt

János-passió a

Az »Evangélikus Élet« nem mehet el szó nélkül, annál az eseménynél, hogy legelső és legnagyobb oratóriumkórusunk, a Budapesti Kórus, Forrai Miklós karigazgató betanításával, az Állami Hangversenyzenekar együttesében Somogyi László, Koesuth-díjas karnagy vezényletével egyházunk legnagyobb kántorának, Bach János Sebestyénnek örökbecsű művét a János-passiót előadta.

Magyarországon ilyen nagyarányú és nagyfelikészültségű kórussal és zenekarral, orgona és cemballó kon- tinuóval, operaházunk legkiválóbb szólistáival és ilyen mély hatással aligha adták elő ezt a művet, főleg azért nem, mert ez az apparátus nem állott akkor rendelkezésre.

A János-passió iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy kétszer adóz emberek dolgaiban. Találóak voltak szavai és akik halloták vagy magukra ismertek, vagy a maguk dolgaira. Találva érezték magukat és látniok kellett, hogy az ő személyes ügyükről van szó. Másrészt személyes volt Jézus beszéde úgy is, hogy O a maga dolgát cselekedte akkor, amikor beszélt. Személyes élű szavai szívesen hallgatott szavak voltak. Az a szánakozás, amivel Máté 14,14 szerint a betegeket, Márk 6,34 szerint az Öt hallgató sokaságot nézte Jézus, nem az emberi lekicsinylés szánakozása, hanem a segítő cselekvésre indító őszinte együttérzés volt. Mintha csak magáról lett volna szó, úgy szívén viselte az embernek minden dolgát.

JÉZUS SZERETETE mai beszédében, az igehirdetésben is megragadó. Ugyanez az oka. A mi dolgunkról van itf. szó, és úgy van róla szó, mint Isten személyes ügyéről. Csodálatos egység ez, annyira, hogy mi másképpen nem fogadhatjuk ezt a szeretetet, csak hittel. De a megragadó szó magával ragadó is kell legyen, azaz indítson arra, hogy társuljunk oda Jézus mellé és a mi hitvalló életünk formálódjék Jézus megélt, megragadó szavaivá.

Z.

Zeneakadémián

ták elő. Mindkét előadásra a jegyek elővételben elkeltek.

János evangélista szerepét Szabó Miklós tenorista, Jézusét Faragó András baritonista, Pilátusét Littasy György mély basszusban, az ima- áriákat Báthy Anna szoprán- és Tiszay Magda alt-szólisták énekelték. Orgonán Margittay Sándor, cemballon Gáth József zeneakadémiai tanár játszottak.

Egyházunk éneked, a korátok, melyek a passió egyes részeit lezárják, mély hatást váltottak ki. Az énekkórus vitte a mű legizgalmasabb és legmeghatóbb részeit. A mű legmegrázóbb és a legfinomabb változatai nemcsak a kórusnak, hanem a neves karigazgatónak. Forrai Miklósnak művészi munkája.

Gy. K.

Egyházunk írói Foton konferenciát tartottak

Egyházunk sajtóosztálya nagyjelentőségű elhatározásra jutott. Foton, a Mandák Mária Belmisoziói Otthonban két napos találkozásra hívta ösz5ze azokat, akik az írás képességével szolgálnak egyházunknak.

Joggal várható, hogy eT a* első ilyen együttlét a jövőben jelentős eredményeket ajándékoz egyházunk olvasó népének.

A beszélgetések nagy része arról a kérdésről szólt, hogy lehet-e az egyháznak szépirodalma? Nyilvánvalóvá vált, hogy nincs »evangélikus«, »egy- házias«, »vallásos« szépirodalom, mert a magyar irodalom egy. Nincs tehát »evangélikus magyar« író sem. Az egyetlen egyházi, vallásos irodalom a Biblia. Isten az Igében szólítja meg az embert és az Igében kínál szabadulást, de szólhat hozzánk másképpen is, úgy, ahogyan 0 akarja. Az irodalom is lehet tehát Isten szócsöve, de nem azáltal, hogy az írás tárgya »vallásos« s ennek következtében szó van benne egyházról, egyházi emberekről, Jézus Krisztusról, bűnről.

A tárgy még nem teszi keresztyénné az írást. Az írás jelentősége abban döntő, hogy elsődlegesen mit mond, hogy mit sugároz magából, hogy Jézus Krisztus Lelkét sugározza-e? Ha keresztyén ember fordul írásával az olvasók sokasága felé, akkor is érezhető ez a Krisztus-sugárzás, ha az írás tartalma nem »vallásos«.

Az irodalom feladata, hogy a valóságot ábrázolja esztétikailag tisztán. Az egyházban élő íróknak is így kell elhatározniok magukat erre a szolgálatra. Tudatában kell lennlök annak,

minden magyar nyelven megjelenő írás feladata, hogy gazdagítsa a magyar irodalmat, hogy tanítson, nemcsak tartalmával, hanem szép magyar nyelvével.

Az egyház itt is szolgálhat a világnak, a hívő embernek jó munkáival. Ha nincs is egyházi szépirodalom, mint feladat mindig megmarad számunkra.

Nyilvánvaló az is, hogy az egyháznak szüksége van irodalomra. Halott egyháznak nincs mondanivalója, írnivalója és olvasnivalója. Az írás szerves része az egyház mindennapi életének és szolgálatának.

A kétnapos találkozó alatt új munkájukat bemutatták költők: Túrmezei Erzsébet, Jakus Imre, Vidor Miklós és Bodrog Miklós. A szépírók közül felolvastak Koren Emil, Bácsi Sándor, Németh István és Várady Lajos. A műveket hosszas, elmélyülő és sok szeretettel teljes kritikai megbeszélés követte. A konferenciát megnyitotta Várady Lajos; Koren Emil »Van-e egyházi szépirodalom?«, Groó Gyula »A Biblia humanizmusa« (8. zsoltár), dr. Ferdinánd István »Keresztyénéig és esztétika«, dr. Sza- latnai Rezső: »A mai magyar irodalom fő kérdései« címen tartottak előadásokat. Az írók találkozásának eredményeit Benczúr László foglalta össze. A záróösszejövetelen részt vett és előadást tartott D. Dezséry László püspök és Bókay János. Mindkét este Hafenscher Károly tartott áhítatot.

Ez után a konferencia részvevői alaposan megbeszélték egyházunk íróinak konkrét feladatait és a sajtó- osztály ezzel kapcsolatos terveit.

Várady Lajos

HITTANÓRÁN

Hitoktató: Mit mondtak a főpapok, mikor Judás visszavitte nekik a pénzt?

Tanuló: (zavartan hallgat.)

Hitoktató: Ha ilyen keveset tanultok és tudtak, akkor a jövő héten az esperes úr látogatásánál szégyenben maradtak.

Tanuló: (hirtelen eszébe jut a kívánt felelet, gyorsan és vidáman válaszol) Mi közünk hozzá? Magad lássad.

*

Hittan-órán a hitoktató mindent elkövet, hogy az egyik nehéz felfogású gyerekből valamilyen értelmes feleletet kicsikarjon: »Mondj egy mondatot a Bibliából, mindegy, hogy melyik részből.« »Judás elment és felakasztotta magát.« »Helyes, de nem tudnál még egy másikat is mondani, ami inkább építő jellegű?« »Eredj el és te is eképpen cselekedjél.«

*

Közeledett karácsony este. A szülők már jóval előtte előkészítették gyermekeiket a szent estére. Elérkezett a várt karácsony és a gyermekek nagyon boldogok voltak. Másnap reggel reggelizés közben

I megkérdi az egyik fiú édesanyjától: »Ugye, anyuka, most szent reggel van.«

ÖSSZEHÍVTÁK AZ ORSZÁGGYŰLÉST

és az több napon át dolgozott. Jelentős törvényehet alkotott s megvitatta a hat hónappal ezelőtt hirdetett új kormány programot megvalósításának kérdéseit. Nagy Imre, a minisztertanács elnöke az egész országgyűlés s mögötte egész népünk hálás örvendezése melleit mondhatta: »A programm céljait a kormány gyors ütemben valósította meg. A szükséges intézkedések nem várattak magukra: a kormány pontosan és határidőre valóra váltotta azokat«. A minisztertanács elnökének beszédére nagy figyelemmel hallgatott az ország. Most valóban az a magyar dolgozó nép kérdése: hol tartunk, mit valósítottunk meg a kor- mányprogrammból, mennyit emelkedett a nép színvonala, hogyan dolgozott a kormány a legutóbbi hat hónap alatt? De tegyük hozzá, becsületes nyíltsággal: ez a beszéd arra a kérdésre is választ adott, hogyan dolgozott az ország népe az elmúlt hat hónap alatt, hogy a kormány által rendre kibocsátott intézkedések és rendelkezések alapján a kor- mányprogramm középponti célját valóra váltsa. Mi volt ez a középponti cél? Az új kormányprogramul vezérlő elve a fokozott gondoskodás a dolgozó emberről. Ennek a gondoskodásnak körébe tartozik az életszínvonal, az emberi jólét emelésére irányuló számtalan kormány- intézkedés. Árleszállítások, adóelengedések, munkások keresetének javítása, nagy beruházások népünk kulturális és szociális helyzetének megjavításához, a népgazdasági terv átcsoportosítása a nehéziparról a közszükségleti cikkek gyártására, széleskörű intézkedések a mezőgazdaság felemelésére, általában a dolgozó parasztság munka és kereseti viszonyainak megjavítására. Ez a hatalmas kormányprogramul annakidején népünk széles és hálás egyetértésével találkozott. Népünk a kormány- programmra bizalommal válaszolt s a bizalom mellé áldozatos munkát ajánlott fel. Az elmúlt hat hónap a kormányprogramm őszinte megvalósításának, a dolgozó nép oldaláról pedig a kormányprogramm által megkívánt lelkes munkával tett cl. A Parlament öntudattal tekintett vissza erre az elmúlt hat hónapra, népünk pedig örvendezve hallgatta nemcsak az eredményekről való beszámolót, hanem az új célkitűzéseket is. Az országgyűlés ezen ülésezését a kiterjedt bírálat jellemezte, őszinteség, a bajok feltárása és öntudatos vállalkozás életünk állandó javítására. A magyar keresztyénség és benne evangélikus egyházunk népe egy az egész dolgozó néppel abban, hogy a dolgozó nép jólétét minden nap emelő kormányprogramm megvalósításához odaadja legjobb erejét, lelkesedését és bizalmát. Isten segítse a magyar népet a további felemelkedésben!

Szombat esti közös imádságunk

SZIVEKET ISMERŐ ISTEN Csel. 15, 7—12.

MI HISSZÜK, hogy a szíveket ismerő Isten ma is ugyanazzal a cselekvő szeretettel van félénk, mint a tanítványok korában volt. Hisszük, hogy Jézus Krisztus kegyelme által mi is megtartatunk, megtartatok a békességünk és kapjuk a Szentlelke!

EBBŐL A KEGYELEMBŐL ÉLÜNK és keresztyén módon törekszünk arra, hogy hitünk és életűnk megjelenítse a szíveket ismerő Isten sze- retetét.

VALLJUK MEG, hogy nem vagyunk elég erősek és állhatatosak a keresztyénség és az emberiség dolgaiban való imádkozásban.

ADJUNK HÁLÁT Istennek, hogy változatlan szeretettel vezet bennünket az ő útján és maghallgatja az emberi szívek kéréseit.

KÖNYÖRÖGJÜNK a világ békességéért és az egyháznak a sziveket ismerő Isten hűséges szolgálatáért.

BIBLIA-OLVASÓ

Január 31. Vasárnap. Es. 45:19. Zsid. 13:9.

Ézsaiás olyan időben élt, amikor új szellem hatotta át Izráel népének életét. Irányítani akarta népe újjáalakulását. — Isten igazsága örökkévaló. A Zsidókhoz írt levél is ezt igazolja.

Olvasd még: Róm. 13:8—10. Ján. 7:44—53.

Február 1. Hétfő. Jer. 23:4. Csel. 4:29.

Pásztorok éberségétől és hűséges munkájától függ a nyáj élete. A nyáj sok veszélynek van kitéve. Isten hűséges pásztorokat rendel az ö népének. Péter és János apostol fogságuk idején is arra kérik Istent, hogy teljes bátorsággal szólhassák a »Te beszédedet«.

Olvasd még: Luk. 12:22—32. Ján. 8:1—11.

Február 2, Kedd. Zsolt. 119:96, Mt. 19:17.

Az ember magától értődőnek veszi kiváltságos helyzetét, melyet a teremtésben Isten neki juttatott: uralkodjék a föld felett. A teremtésben Isten törvényeket is alkotott, melyeknek alá van vetve az ember is. Máté engedelmességre int: tartsd meg a parancsolatokat!

Olvasd még: Jer. 8:4—7. Ján. 8:12—20.

Február 3. Szerda. II, Krön. 16:9. Jel. 2:2.

Evangélikus vallásunk azt akarja, hogy tagjai hitben erősek, értelemben bölcsek, jellemben becsületesek legyenek. Ennek a magasztos célnak elérésében legjobb vezetőnek a Bibliát fogadjuk el, mint Isten dolgainak ismertetőjét.

Olvasd még: Jer. 5:20—24. Ján. 8:21—30.

Február 4. Csütörtök. Zsolt. 34:9. Mt. 10: 30—31.

Cgak azok a boldogok, akik az életet, annak örömeit, és szenvedéseit Isten kezéből veszik. A szenvedést türelemmel hordozzák, az örömöt embertestvéreikkel megosztják. A kiküldött tanítványok ilyen utasítást kaptak és nem féltek hivatásuk betöltésében.

Olvasd még: Csel. 28:1—6. Ján. 8:21—30.

Február 5. Péntek. Jer. sir. 5:21, Csel. 17:30.

Thessalonika, ma Saloniki, minden időben nagy kereskedelmi jelentőséggel bírt és így jólétnek örvendett; félti lakosait Pál apostol, hogy eltérnek az Isten útjáról.

Olvasd még: Róm. 7:14—25/a, Ján. 8.

Február 6. Szombat. Es. 61 dt. Csel. 10 a*.

Ézsaiás kora Izrael népének legválságosabb időszaka volt. A fogságba hurcolt népet akarja önbizalomra emelni. Ujjongó örömmel hirdet vigasztalást a gyászolóknak. Az elesettek leghűségesebb támasza Jézus Krisztus, keresi és megtalálja a gyógyításra szorulókat, erőt ád a lar.kadóknak, életet a haldoklóknak.

Olvasd még: Hóseás 2:17—22. Ján, 8:48—39.

SsnchovsHky Gyalé,