Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-01-31 / 5. szám

15 VAN G&fcli05S t LE T Az egyháztörténetből: Magyar evangélikus vezetők őszinte harca a szlovák jogokért a régi Magyarországon Nevezetes történelmi forráskiad­vány jelent meg a kiegyezés korabeli Magyarország nemzetiségi kérdésé­ről. Kemény G. Gábor, az ismert tör­ténetíró, a nemzetiségi kérdés törté­netének egyik legjobb ismerője, ezer­oldalas nagy könyvben jelentette meg a magyarországi nemzetiségi küzdelmek okmányait. »-Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Ma­gyarországon a dualizmus korában. 1867—1892«: ez a könyv címe. A gyűjtemény az egykorú magyaror­szági román, szerb, szlovák, ruthén, német és természetesen magyar új­ságok cikkeiből áll, országgyűlési be­szédek, emlékiratok, periratok, leve­lek, bizalmas jelentések, hatósági in­tézkedések feljegyzései találhatók benne. Olyan anyag, amelyet eddi- gelé nem ismert sem szakember, sem a szélesebb közönség. A közel négy­száz iratból érdekes kép tárul elénk Magyarország belső viszonyairól az osztrák-magyar kiegyezést követő negyedszázadban. Ez a kiegyezés volt az útja Magyarország talpraállásá- nak a szabadságharcot követő abszo­lutizmus után. A kiegyezés magyar vezető nem­zedéke az országban esedékes belső kiegyezések dolgában azon­ban szerencsétlen útra lépett. Csak a horvátokkal egyeztek meg, a román, szlovák, szerb, ruthén és német nemzetiségek egyenjogúsítását nem hajtották végre. Miért történt ez így? Ez a kérdés, mely a régi Magyarország felbomlásá­nak egyik problémája, máig sok tekin­tetben még homályos. Hiányzik nem­csak a történeti távlat, de a teljes his­tóriai forrás-anyag is. Kemény G. Gábor olyan érdekfeszítő anyagot gyűjtött most össze, hogy a kérdés­nek új részleteit és összefüggéseit is látni kezdjük. Természetesen a pro­blémát nemcsak a parlamenti és közvélemény! fórumok szócsatái jel­lemezték. De ezek is. Mindenki tud­ja, hogy az akkori liberális magyar kor­mány minő hibákat követett el, amikor nem adta meg a nemzeti­ségeknek a nyelvi és művelődési szabadság jogait (mert ezek vol­tak a fontosak). S hibát követ­tek el a nemzetiségi vezetők, akik nemcsak egy kormányzatot tá­madtak meg emiatt, hanem cél- bavették az egész országot. Drámai ez az anyag, s ma is még forró minden lapja. Minket ez az ismeretlen bizonyító akta-gyűjte­mény a szlovák-magyar történelmi viszony s a magyar evangélikusság magatartása miatt nagyon közelről érdekel. Tudtuk, hogy nem minden volt úgy, ahogy a kölcsönös elfogult­ság és gyűlölködés állította. Ebben a most megjelent forráskiadványban is nem egy olyan okmány szerepel, amely azt bizonyítja, hogy a nem­zetiségi elnyomást csak egy rendszer mívelte, a magyar nép akkor is vál­lalta és tartotta az egyenjogúságot az ország más nemzetiségű lakosaival. Sőt olyan nagy személyiségek, mint Mocsáry Lajos vagy Jókai Mór har­coltak érte. De harcoltak a maguk regulái közt a magyar evangélikus­ság vezetői is, őszintén és keményen. Ezúttal két ilyen harc történeti bizo­nyítékát simítjuk itt ki Kemény G. Gábor könyvéből. Az egyik Geduly Lajos (1815—1890) püspöknek, az akkori dunáninneni ev. egyházkerü­let vezetőjének magatartása 1874-ben, a túrócszentmártoni szlovák ev. gim­názium bezárása ügyében. A másik Szent-Iványi Márton liptói főispán s a dunáninneni ev. egyházkerület felügyelőjének viselkedése általában a szlovákság ügyében. A sokból ezt a kettőt választjuk ki példaként és magyarázatként arra, hogy milyen volt a józan, őszinte, igaz s a nem­zet egészét képviselő magatartás. Képzeljük hozzá, hogy Geduly püs­pök Tréfort Ágostonnak, a vallás- és közoktatásügyi miniszternek írván nemcsak vele, hanem a heves Grün- wald Bélával, Zólyom megye alis­pánjával is szembe került s Szent- fvány Márton nemcsak a belügymi­niszterrel, hanem nyíltan harcba ke­veredett Grünwalddal a szlovákok pártfogásáért. De szóljanak maguk az egykorú hiteles akták. Geduly Lajos ev. püspök Trefort kultuszminiszternek A Pozsonyban 1874 május 3-án (rótt levél a túrócszentmártoni ev. al­gimnázium ellen tartandó vizsgálat ügyében válaszol a miniszter leiratá­ra. Geduly Lajos kétségbe vonja Zó­lyom megye bizottmányának (Grün- waldnak) »közvádlói és bírói« illeté­kességét a szlovák iskola ügyében. Geduly a jogállamban a jogra hivat­kozik, majd így folytatja: »Annyi tagadhatatlan, hogy a tú­rócszentmártoni algimnázium taná­rai buzgó tótok s feladatukat, a ve­zetésökre bízott tanulókat a tudomá­nyok ismeretébe tót anyanyelvükön beavatni, egész odaadással és lelkese­déssel gyakorolják. Ha ez már ma­gában hazaellenes valami, akkor igaz, nem marad egyéb hátra, mint azon intézetet megszüntetni. Ismét­lem: megszüntetni, mert Nagyméltó­ságod tisztelt leiratában említett »át­alakításról« azért nem lehetne szó, mivel az intézet egyeseknek oly vi­lágos kikötéssel tett alapítványaiból tartatván fenn, hogy benne az elő­adási nyelv tót legyen, ezek, ha e feltétel megszűnnék, alapítványai­kat, talán igen kevés kivétellel két- ségenkívül vissza fognák vonni s így az átalakítás csakugyan azonos fogna lenni a megszüntetéssel. De hogy a megszüntetés ily okból lehetséges-e addig, míg az 1868. évi 44. te. 14. és 17. §-ai fennállanak, annak megítélé­sét Nagyméltóságod bölcseségére bí­zom. S feltéve a lehetőséget, kérdés: tanácsos és ildomos volna-e ily meg­szüntetés? Nem ártana-e a kb. nyolc­van 10—14 éves tanuló fiút számláló intézetkének államilag azért leendő bezáratása, mert ama fiúk tót anya­nyelvükön kapják benne az oktatást, többet mint használna a haza ügyé­nek, ha csak a szenvedélyek azon felkorbácsolása áltál is, mely, ha egyebütt nem, bizonyosan egyházunk terén, keserű kifakadásokban fognak kitörni, s annak nagy üggyel-bajjal helyreállított belbékéjét újra évekre felzaklatni és ha azt valamiképpen elnyomni sikerülne is, hamu alatti parázs gyanánt igen számos szívek­ben fenn fogna (alig ha a haza ja­vára) maradni? A hatásról, melyet az ilyen eljárás a hazánk iránt amúgy sem nagyon rokonszenves külországi körökben okozhatna, említést sem kívánok tenni. Engedjen itt Nagyméltóságod egy őszinte megjegyzést. Valahányszor én a hazánkbeli nemzetiségi viszo­nyok jelen állapotát észlelem, lel­kem mindannyiszor elborúl. Azt ta­lálom ugyanis, hogy azok 1848 óta nemcsak nem javultak, de, ha nem csupán a felszínt, hanem a szívek-ér» zületeit is tekintjük, talán rosszab- bultak. Ezen segíteni, úgy hiszem éppen a mindnyájunk által szeretett haza érdekében állanak. Segíteni pe­dig lehet ezen, vagy úgy, mint a nagy és erős német nemzet segít ma­gán a pózeni tartományban elszórt gyér és gyenge lengyel elemekkel szemközt t. i. hatalommal: vagy — ahol, ily előzmények és tényezők nincsenek meg — okos jóakaró poli­tikával. Milyen legyen ez, azt Nagy­méltóságod előtt nem kívánom fej­tegetni. Annyi igaz, hogy Zólyom megye bizottmányának fellépése s a pesti napi irodalom fiatal óriásainak »Szuronyt szegezz, előre !«-je nem tartozik e politikához. E politiká­nak iránya és modora inkább őfelsé­gének, legkegyelmesebb urunknak eljárása által van jelezve, aki nem áttalott a múltévi december 2. hó­doló tisztelgés alkalmával veleszüle­tett kegyteljes leereszkedéssel a pesti tót lelkésszel tót nyelven beszélni: vagy Deák Ferenczünknek szava ál­tal, aki saját fülem hallatára kö­rülbelül ezt mondá egykor: »Legyünk rajta, hogy valamint ma már nem a katekizmus az, úgy ne legyen a gram­matika sem a hazafiságnak mértéke!« De nem folytatom — mert megtör­ténhetnék, hogy e heterodoxus néze­tekért és tanokért valaki még az én letételemet is kívánná Nagyméltó- ságodtól.« Szent-Iványi Márton jelentése Wenckheim Béla belügyminiszternek Ez a levél részletesen feltárja a szlovákok közt élő felvidéki magyar felfogását a nemzetiségi kérdésről. A levélíró jól ismeri a szlovákságot s óva inti a kormányt attól, hogy a nemzetiségi mozgalmat a Felvidéken alábecsülje. »A nép a legmegbízha­tóbb szövetségese a magyarnak« írja Szent-Iványi s a szlovákság számára Hradeken (Liptóújvár) gazdasági is­kola felállítását kéri. A levél így foly­tatódik: »Elnézve azon érvektől, amelyek ezen intézet megyémbe leendő felál­lítását javasolják, s miket én a föld- mívelésügyi Ministériumhoz tett fel- terjesztésemben előadtam, még e nagy horderejű morális érvek is te­szik ajánlatossá: Hogy népünk meg lesz győződve arról, miszerint a magas kormány rajta anyagilag is segíteni akar, mi­után silány földünk czélszerűbb mű­velésére irányzott törekvések a leg­nagyobb anyagi segély. Hogy a hazafias érzelmű tót méltó igényeinek azáltal is elég lesz téve, ha az álladalom költségén egy oly in­tézet létesült, melynek oktatási nyel­ve a tót, és hogy a pánszlávok izgatá­sai tettleg meg lesznek czáfolva az által, hogy a magyar kormány, akit ők folytonosan azzal vádolnak, mi­szerint csak a magyarság-lakta vidé­kek anyagi érdekeiről gondoskodik, a tótságon is egy intézetet létesít, melynek hivatása a tót előadási nyelv mellett még a lakosság anyagi érde­keit is emelni. Kegyelmes Ur! Ezen intézetre szá­mol lakosságunk minden rétege, e remények meghiúsítása nem jó be­nyomást tenne, a nemzetiségek ezen versengési és az érdekeket egy más iránybani latolgatási korszakba, vajmi veszedelmes reményeket ger­jeszteni, amelyek később a kormá­nyok részéről nem teljesíttetnek, le­gyen szószólója Nagyméltóságod mél­tányos kérésünknek, s örök hálára lekötelezendi megyém összes lakos­ságát. Bocsássa meg Nagy méltóságod e hosszadalmas kitérésemet, nem ta- nácsádólag, sem javallólag, pusztán a helyzetet felderítőleg intézem ez alázatos előterjesztésemet, nem so­kat untattam a magas kormányt ké­relmeimmel, nem is leszek oly köny- nyen terhére, ezeket azonban elő­adni szoros kötelességemnek tartot­tam. Fogadja Nagyméltóságod legkitű­nőbb tiszteletem őszinte kifejezését. Liptószentmiklós, szeptember 26-án 1867. Szent-Iványi Márton. Nekünk ehhez nincs sok hozzáadni- valónk. E dokumentumokból nyil­vánvaló, hogy a pesti kormány balga politikáját a vidéki magyar vezető személyiségek állandóan mérsékel­ték, sőt visszatartották. De nyilván­való az is, hogy az ilyen megnyilat­kozások egy olyan közszellemre tá­maszkodtak, mely nem ismert, nem akart ismerni különbséget jogokban és szabadságban magyar és nem-ma­gyar közt. Ez a békés és baráti köz­szellem a népé volt. Történeti évti­zedek bizonyították be, kinek volt igaza s kinek van igaza ma is ugyan­ebben az ügyben. (Sz.) Készülj az ige hallgatására! Kol. 1, 15—20. Kicsoda ez a Jézus, a názáreti ácsmester fia? Ez a kérdés nemcsak kétezer évvel ezelőtt hangzott fel Galilea és Judea falvaiban, váro­saiban, amerre járt. Hangzik azóta is ezerféle formában, kétségektől, kíváncsiságtól, reménykedéstől és bizonyosságtól színezve a világ vé­géig, emberszívek mélyén. Az életnek erre a legnagyobb kér­désére — mert hiszen rajta földi és örök élet fordul meg — teljes és igaz feleletet az imádkozó hit talál. Jézusból valamit a testi szem és az értelem is felismer és megcsodál. Ebben a szentigében arról hallunk, amit Öfelőle csak az Isten Szentlel- kétöl megvilágosított szem és meg­nyitott szív tud felismerni, megval­lom. Ennek a feleletnek két része van. Jézus, a Názáreti, egészen I s- ten oldalán áll. Végtelen távolban tőlünk, porból lett és bűnnel elék- telenített emberektől. Minden Tőle ered, mert Isten Fia. Minden az Ö hatalmas kezében van mennyen és földön, mert az Atya Egyszülöttje. Mindennek Ő a célja és minden út egyszer őhozzá vezet, mert O a Bíró. »A láthatatlan Isten képe«: Jézusban az emberinél mérhetetle­nül nagyobbat, Isten szentségét és szeretetét, kegyelmét csodálhatjuk. Tetszett az Atyának — nem a mi könyörgésünk kényszerítette ki, emberi agy ilyet nem is gondolha­tott volna el —, hogy »őbenne la* kozzék az egész teljesség«, testté legyen a teljes isteni kegyelem és igazság (Ján. 1, 14). Ez előtt a Krisztus előtt porbahull a térdünk és csak imádni tudjuk dicsőségéti De Jézus, a Názáreti —. ez az apostol magasztaló himnuszának a másik üzenete — egészen az e m- b er oldalán is áll. Egészen közel hozzánk! ő, aki minden idő előtt született, tehát örökkévaló, meg­született az időben is, egy istálló sarkában, mint a legkisebbek, bű­neikben csődbejutott életűek test­vére és megmentője. Odaállt kö­zénk és Isten ítélete, büntető szent­sége közé, hogy békességet szerez­zen mennyen és földön, keresztjé­nek vére által. Feje az egyháznak, Isten népének: nem hagyott ma­gunkra, közöttünk van és Szentlel- lcével naponként megújítja hitün­ket, megerősíti szeretetünket, új emberekké formál a gyülekezetben a maga képmására. »Elsőszülött a halottak közül«: Jézusban kezdetü­ket vették a végső dolgok, Isten végső ígéretei, feltámadásától fog­va többé nem legyőzhetetlen, fé­lelmes ellenség a halál sem. Ez Jézus Krisztus! így látja őt a hit és így magasztalja az egyház népe. Hiszek Jézus Krisztusban, Isten Egyszülött Fiában, a mi Urunkban! Nagy Gyula dr. /. G. Endicott karácsonyi üzenete A kanadai lapok közük dr. James G. Endicottnak, a kanadai békekon­gresszus elnökének következő szö­vegű karácsonyi üzenetét: — E karácsony ünnepén örvendez­hetünk, hogy világszerte mindenféle nézetet és hitet valló férfiak és nők százmilliói dolgoznak azért, hogy békét teremtsenek a földön. — Ügy tűnik előttem, hogy mióta a názáreti Jézus a békét prédi­kálta a jóakaratú embereknek, az emberiség először jutott el a szellemi és erkölcsi fejlődésnek ahhoz a pontjához, amikor a há­borút valóban el lehet törölni. — De ugyanakkor a kihívás és bűnbánat időszaka is ez. Nyugat- Európa, amely oly sokkal járult hozzá a világ kulturális és vallási életéhez, nem is olyan régen hat­millió zsidó és sok millió »más hitű« embernek borzalmas és rendszeres lemészárlásának színhelye volt. Az emberiség történetének e legsötétebb bűntette még árnyékba borulhat a hidrogénbomba írtóztatóbb mészár­lásával. De Egyiptom pusztaiakéig, India parasztja, Afrika pásztora, Brazília ültetvényes munkása é* Sztálingrád vasmunkása szilárdan kiállnak a béke mellett. — A világ vallásos népei, különös« képpen a keresztyének, akik ez idő» tájt Jézus születését ünnepük, olyan erővel rendelkeznek, hogy az egyen« súlyt a béke javára billenthetik. — Ha Jézus minden követője egy emberként áll ki á háború ellen és a hidrogénbomba nagy bűne ellen, akkor 1954 az az esztendő lehet, ami­kor az erőszak szellemét a tárgyaló» sok szelleme foglalja el a világban. ; — Kívánom, hogy kis unokáim és az egész világ minden gyer­meke megérje a békét és bizton­ságot, ami biztosan eljöhet, ha mi keresztyének egy hatalmas kórusban kiáltjuk: »Ne féljetek — örvendezzetek.« Karácsony szellemében a szeretet és béke világát fogjuk megteremteni a gyermekek részére. — Nem volt eddig idő, amikor szentebb hivatás ás nagyobb lehető« ség állt volna a keresztyénség előtt az emberiség sorsának eldöntésé bem Istentiszteleti rend 1954. január hó 31-én, vasárnap, Budapesten BUDAI OLDALON: Béc&ikapu-tér délelőtt 9 Sréter Ferenc, dél­előtt 11 Várady Lajos, délután 7 Várady Lajos. — Toroczkó-tér délelőtt 9 Pethő Ist­ván. — Óbuda délelőtt 9 Komjáthy Lajo>s, délelőtt 10 Komjáthy Lajos, délután 5 Mezősi György. —• XII., Tarcsay V.-u, ll. délelőtt 9 Danhauser László, délelőtt 11 Danhauser László, délután 7 Ruttkay Elemér. — Hűvös­völgy, Lelkésznevelő intézet délelőtt 10 Ruttkay Elemér. — Kelenföld délelőtt 8, délelőtt 11, délután 5. — Németvölgyi-út délelőtt 9 (úrv.). — XI., Bartók B.-út 158. délelőtt 12. — Csepel délelőtt ÍJ, délután 6. — Budafok délelőtt 10. — Nagytétény dél­előtt Vsö. — Kelenvölgy délelőtt 9. — Albert­falva délelőtt Vall. — Csillaghegy délelőtt 7a!0. Vietóriss József: RÉGI KŐ - ÚJ TEMPLOM Nyírségünk homokján, künn a város-szélen Nagy lelkesedéssel kicsi templom épül: Apró hajlékok közt megvonul szerényen, Minden pompa nélkül. Isten kegyelmébül. Nincs hívó harangja istentiszteletre, Hangos orgonaszó nem harsog fel benne: Imádság házává hitbuzgóság tette, Meghatóbbá, mint ha székesegyház lenne. Csupa régi kő és csupa régi eszmény Zeng itt ékesebben bármilyen szép szónál: Szeretetünk fénye tündöklik keresztjén S Isten előtt kedves áldozatul szolgál. Istenfélelemmel s emberszeretettel Van tele a lelkünk s fáradoz a testünk: Csak a tiszta szív és józan ész vihet fel Ahhoz, akit nem e földön kell keresnünk. Lelkiismeretünk szabadság-levele Itt is az angyali karácsonyi szózat: Mennyei és földi boldogság jár vele A hit győzelméért mindent áldozónak. Egyenlőségben az akarat egysége A pünkösdi lélek bátor harsonája: Csak az összetartás vezethet jó végre, Minden kötelesség türelem-próbája. A szent testvériség Krisztus diadalma Húsvét hajnalában az örök halálon: Az Ő vérén tört meg a bűnnek hatalma S a szegénység járma az egész világon. Ez a testvériség, ez az egyenlőség Es ez a szabadság a mi erős várunk, Ha nem a múlandó világi dicsőség, De a boldogító béke útján járunk! Ünneplő szivünkben örömtüzek gyúlnak, Boldog anya örvend újabb gyermekének! Hadat üzenünk ma minden háborúnak: Ezzel indulunk a harmadik százévnek! Józan értelemmel úgy él ez a nép itt, Hogy haladásának alapja a munka: Nem az, amely rombol, hanem amely épít, S törhetetlen hittel dolgozik javunkra. Elmondotta Sallai József né 1953.december 20-án, a nyíregyházi nagy templomban tartott ünnepélyen, a kistemplom felszentelésének napján. PESTI OLDALON: Deák-tér d. e. 9 (úrv.) Zay Lá*zló, d. e. 11 Zay László, d. u. 6. — Fasor délelőtt: Va 10 Szita István, délelőtt 11 Gyöngyösi Vilmos, délután 6 Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Gy.-út 7. délelőtt ValO Cserháti Sándor. — Üllői­ét 24. délelőtt ValO (úrv.), délelőtt 11 dr. Lehel László. — Rákóczi-út 57 b. délelőtt 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., délelőtt 3/4l2. Karácsony S.-u. délelőtt 10. — Thaly K.-u. 28. — délelőtt 11 Scholz László, délután 6 Szeretetvendégség. — Kőbánya délelőtt ValO Hafenscher Károly. — Simor-u, 33. délelőtt */<12 Hafenscher Károly. Utász-u. 7. délelőtt 'A 12 Korén Emil. — Zugló délelőtt 11 Nagy Gyula dr., délután 6 Scholz László. — Gyar- mat-u. 14. délelőtt ValO Mimtág Andor. á- Rákosfaiva délelőtt V2I2 Muntág Andor. *-■ Fóti-út délelőtt 11 (úrv.) Rimár Jenő, délután 7 Gádor András. — Váci-út 129. délelőtt ,8 Rimár Jenő, délután 4 Gádor András. Újpest délelőtt 10 Blázy Lajos, délután ’A? Matuz László. — Dunakeszi délelőtt 9 Matuz László. — Vas-u. 2,/c. délelőtt 11 Szimonidesz Lajos. — Rákospalota, MAV-telep délelőtt 729. — Rp: Nagytemplom délelőtt 10. J7, «P: Kistemplom délután 3. — Pestújhely délelőtt 10 Kürtösi Kálmán. — Rákoskeresztúr dél* előtt Vall. — Rákoshegy . délelőtt 9. •— Rákosliget délelőtt 10. — Rákoscsaba délelőtt 9 Békés József, délután '7*7 Békés József. — Cinkota délelőtt 9 (gyerm.), délelőtt 10, dél*» után V23. — Mátyásföld délelőtt VaÍ2. — Kerepes-Klstarcsa délelőtt '/ilO. — Pest­lőrinc délelőtt 11, délután. 5. —- Pesterzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Ujtelep délelőtt Va9. — Kispest délelőtt 9, délelőtt 1.0, délután 6-~ Wekerle-telep délelőtt 8. — Rákosszentmihály délelőtt Vall, délután 5. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarország! Evangélikus Egyetem«! Egyház Sajtóosztályának iapia Szerkesztóség és kiadóhivatal: Budapest. Vili., Puskln-u. 12. Telefon: 142-074 Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztfl Budapest. III., Déva! Bírd Mátyáe-tér 1. Előfizetés! árak: Egy hóra 5— Ft negyedévre 15.— W, lélévro 30 — Ft egész évre 60i— W Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott 2-540135. Athenaeum (F. V. Soproni Béta)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents