Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-09-26 / 39. szám
2 EVANGÉLIKUS ÉLET — Folytatás az előző oldalról — központi bizottsági tagból mindössze 22 maradt meg a bizottságban, tehát 68 tag teljesein új és így elengedhetetlen, hogy az első központi bizottsági ülést az Egyházak Vdlágtanácsa központjában tartsák. A második ülést azonban, 1956ban, Magyarországon fogják megtartani. A következő ülések sorrendje: 1957 Ausztrália, 1958 Skócia, 1959 Délet naggyülés t gondos megvizsgálása még további teológiai tanulmányok feladata, korai lenne tehát véglegesen értékelni az evanstoni nagygyűlés munkáját. Mégis: bizonyos tanulságokat le lehet szűrni az Egyházak Világtanácsa evanstoni nagygyűlésén született megnyilatkozások alapján. Ezután rávilágított arra a légkörre, amelyben a világ különböző tájairól egybegyűlt egyházi küldöttek mégis egyet tudtak érteni és átélhették a hit sokféle akadályt legyőző erejét. Mert a nagygyűlés részvevői megtapasztalták egyfelől a kívülről a nagygyűlésbe betömi akaró csel- vetéseik megújuló sorozatát, ugyanakkor azonban a gonoszt jóval meggyőző Isten ígéretének érvényét és örömét. Számolni kellett azzal, hogy aki gyönyörködik a meghasonlások- ban. aki gyönyörködik abban, hogy a népek minél inkább félelemben töltsék életüket, az mindent elkövet az ellen, hogy a megosztott világban az egyházak együtt tudjanak lenni éá az egyháziak összefüggései gyógyítsák a világban a megszakadt összefüggéseket. A magyar küldötteket az Egyesült Államok területén az evanstoni nagygyűlés részvevői szeretettel fogadták, ugyanakkor az amerikai hatóságok a beutazási engedélyekkel kapcsolatos különféle korlátozásokkal. Közvetlenül a magyar küldöttség megérkezése után a State Departement (külügyminisztérium) hivatalos nyilatkozatban állást foglalt a magyar küldöttség, s különösképpen Péter János püspök ellen. A State Departement-nek ezek a megnyilatkozásai megismétlődtek és azzal folytatódtak, hogy Bentley szenátor a magyar küldöttséget, elsősorban Bereczky Albert püspököt az ő úgynevezett kongresszusi albizottsága elé idézte. Mindezzel kapcsolatban három dolog történt. Az egyik az, hogy a magyar küldöttség a nagygyűlés keretében és a sajtónak adott nyilatkozatában a State Departement megnyilatkozásaival szemben olyan kritikai megállapításokat tett, amelyek következtében a nagygyűlés minden tagja előtt világos volt, hogy ha a State Departement-nek bármilyen tekintetben igaza lenne, akikor nyilvánosságra kellene hoznia a bizonyítékokat. Ehelyett a State Departement 10—12 napi küzdelem után, miközben küldöttségünk állandóan a Amerika, 1960 Tokio. Mindig a közvetlen megelőző központi bizottsági ülés fogja véglegesíteni a következő gyűlés helyét és idejét. A határozat értelmében 1956 júliusára, vagy augusztusára kívánják Magyarországon megrendezni a központi bizottság ülését. A magyar küldöttség szeptember 2-án indult vissza New-Yorkba, onnan 3-án indult repülőgéppel hazafelé. Péter János püspök elöljáróban hangsúlyozta, hogy redményeinek bizonyítékokat követelte, elhallgatott vádaskodásaival. A nagygyűlés előtt nyilvánvalóvá lett, hogy a magyar küldöttek ebben a harcban feddhetet- lenül és félelem nélkül állanak, a State Departement-nek viszont visszakoznia kellett. az evanstoni nagygyűlés j< — címen tartott előadást. Elöljáróban az Amsterdam óta eltelt idő jelentőségéről szólott, majd az egyházak jelenlegi feladataira tért rá. Egyszerre kell tudnick az egyházaknak és az Egyházak Világtanácsának azt, hogy van az egyházaknak egy olyan sajátos hivatásuk és küldetésük, ami egybefoglalható abban az egyszerű parancsban és ígéretben: az evangélium hirdetése. Ugyanakkor hozzá kell tenni mégis azt, hogy az egyház hűtlenül végezné ezt az egyetlen feladatát, hogyha nem szeretné az embert, az egész embert és minden embert, sorsával, lelki, testi szükségleteivel együtt. Az egyház a hit, a szeretet és a reménység egységében él. ami azt jelenti, hogy a három közül az egyik nem pótolja a másikat soha, viszont mindegyik, ha igazi, maga után vonja a másik kettőt. Erőteljesen hangoztatni kell, hogy egyrészt az Egyházak Világtanácsa nagygyűlése, amelynek részvevői sokféle nép és különböző egyházak köréből sereglettek egybe, nem mondott olyat, ami a világfeszültséget növelte volna, másrészt ki tudott mondani olyan üzeneteket, különösen az atomfegyver és a tömegpusztító fegyverek eltiltása és a tárgyalások mellett történt egyhangú határozataiban, amelyekkel hozzá tud járulni a világfeszültség enyhítéséhez. Mindezek mellett tisztultak olyan kérdések, összefüggések és különbözőségek, amelyek az evanstoni nagygyűlést előkészítő időszakban még zavaróak voltak. Az Egyházak Világ- tanácsának evanstoni nagygyűlése kétségtelen ereje volt egy nagy egységtörekvésnek, annak ellenére, hogy nem egyszer jelentkeztek, a különbségek kisebb-nagyobb jelel. Ez azért A másik, ami történt: miközben ezek a gáncsvetések megindultak, az Egyházak Világtanácsának vezetői egyre határozottabb formában álltak ki a nyilvánosság elé, nemcsak a magyar küldöttség mellett, de ami ennél lényegesebb, ezek ellen a cselvetések ellen. Maga Fry, az amerikai lutheránus egyház vezetője, a központi bizottság új elnöke táviratilag megbélyegezte Bentley eljárását. A harmadik, ami történt, hogy ezek között az események között ez Egyházak Világtanácsa tagjainak részéről a szeretetnek és az együttérzésnek olyan áradását tapasztaltuk meg, ami arra mutat, hogy ezek felett a zavart keltő kísérletek felett a közösség, a keresztyén hit és a szeretet ereje zavartalan tudott maradni és jeleiben egyre gazdagodott. Péter püspök ezután részletesen foglalkozott a nagygyűlés egyes határozataival és bírálta azokat. Bereczky Albert püspök !lentősége az EVT életében is jelentős, mert ugyanakkor a ma élő emberiség életében egy soha nem álmodott méretű öntudatosodási folyamat megy végbe. Ennek az öntudatosodási folyamatnak az a legjellemzőbb vonása, hogy a sokáig elhanyagolt, kihasznált, nyomorúságba, szegénységibe, és tudatlanságba szorított óriási néptömegek, amelyek az emberiség nagyobb felét alkotják, teljes tudatára ébredtek egyenjogú embervoltuknak. Világos volt a nagygyűlésen, hogy a világtörténelem korszakos változáson megy át. A nagy feszültségek levezetésére és a különböző gondolkodású, társadalmi rendszerű népek testvéri együttélésére való törekvés azt mutatja, hogy ma már a békemozgalomhoz olyanok is tartoznak, akik még ezt nem öntudatosították magukban. Befejezésül Bereczky Albert püspök rámutatott néhány belső feszültségre, amelyeket nem sikerült az Egyházak Világtanácsa életéből még elhárítani, majd kiemelte, hogy az Egyházak Világ,tanácsában megnőtt a teológiai tudományos munka becsülete és jelentősége és ezzel együtt az Egyházak VALágta- nácsában mind többen és többen fordítják tekintetüket a gyülekezetek felé, amelyeknek hitéből, imádságaiból élt és munkálkodott az evanstoni nagygyűlés is. Budai kertgazdaságom vezetésére nyugdíjas nőt keresek. Elettárs jeligére a kiadóba kérek levelet. Kisméretű 8 változatú orgona eladó Szabó István Vác, Gombástanya. Idősebb hadiözvegy magányoshoz házvertőnőnek elmenne. Cím a kiadóhivatalban . ÜYÜLflCtZtTI 1954. szeptember 26. Szentháromság után 15. vasárnap. — »►Isten, vagy a mammon?-« — 1. Tán. 6, 6—11. — Mt. 6, 19—21. — Liturgikus szín: zöld. BUDAPEST A budapesti Hazafias Népfront Előkészítő Bizottság tagjává választották D. Dr. Vető Lajos püspököt. PESTÚJHELY Szeptember 26-án, este 6 órakor műsoros gyülekeződ est lesz a templomban. Igét hirdet Vető Béla, az Egyetemes Egyházi iroda ügyvivő lelkésze. FŐT Az országos segédlekész konferencia időpontja helyesen: október 19—22-ig. KÖTCSE Szeptember 19-en az istentiszteleteken dr. Gyimesy Károly lelkész szolgált. TES Halász Béla, a veszprémi egyházmegye esperese hivatalos egyházlá- togatást végzett a tési gyülekezetben. Az egyháztanáccsal megbeszélést folytatott és igehirdetéssel szolgált a vallásos esten. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY A gyülekezetben szeptember 12-én, délután 6 órakor hálaadási ünnepet tartottak, melyen Kálmán Lajos nagymágocsi lelkész hirdette az igét. Igehirdetésének lényege a hála az évi termésért, jólétért, felemelkedésért, buzdítás a szántás-vetés munkájára. — Énekkari, orgonaszámok és szavalatok alkották a kísérő műsort. ELJEGYZÉS Bencze Imre pesterzsébeti lelkész eljegyezte Ruttkay-Miklián Géza gyóni lelkész leányát: Ágnest. SZÜLETÉS Kovács Balázs amott gondnok és Krisotn Erzsébet, Balázs nevű gyermekét szeptember 5-én keresztelte Buchala Ödön lelkész. HALÁLOZÁS 9 évi betegség után Bányai János, a fancsali egyházközség hosszú éveken át volt pénztárosa augusztus 16-án, 63 éves korában elhűnyt. Kecskeméten meghalt Joób Al- bertné, a fancsali egyházközség volt kántor®. Az igaznak emlékezete áldott! Meleg otthont, megélhetést nyújtok gyermekszeréíő, háztartásomban segítő nőnek. Ajánlkozás »»Hivő munkatárs« jeligére a kiadóhivatalba. PÁPA D. dr. Vető Lajos püspök meglátó» gáttá a gyülekezetét és vallásos esten — zsúfolt templomban — előadást tartott. A BUDAPESTI TEMPLOMOK sok evangélikus szívéhez nőttek a fővárosban és vidéken is. A szívbedi emlékeket feleleveníti és erősíti a fénykép. Sajtóosztályunkon egyforintos áron fénykép-levelezőlapok kaphatók az alábbi budapesti templomokról: Deák-tér, Fasor, Kőbánya, Budavár, Óbuda és Kelenföld, valamint a fasori oltárképről, a Deák- téri és a kőbányai templom belsejéről. Szombathely Szeptember 12-én iktatta be Nyirő József espereshelyettes Kovács Viktor újonnan megválasztott egyházközségi felügyelőt. Beiktató beszédében kifejezte, örömét, hogy a felügyelő melletti gyülekezeti jó bizonyságot öregbíti a dolgozók államának jó bizonysága, mert egyházának hű fia egyben szeretett magyar hazánk kitüntetett dolgozója. Az új felügyelő beköszöntő beszédében a következőket mondotta: — Szeretem egyházamat, nemcsak mint az ősöktől kapott drága örökséget, hanem mint az ige egyházát. Hiszem, hogy Istennek igéje ma is élő és ható. Hiszem, hogy amilyen mértékben tudunk az ige egyházává lenni, olyan mértékben oldódnak meg gyülekezetünk többi kérdései is. — Az élő gyülekezet, szolgáló gyülekezet. Krisztus Urunk egyházát nem magábazárkózásra rendelte, hanem hogy a hitközösség mellett szeretet- közösség is legyen. Saját szükségleteink legtakarékosabb számbavételével is szeretném, ha minél több jutna a gyülekezet szeretetszolgálatára. — Isten igéje az élet kenyere, amelyből nap-nap után táplálkozhatunk. Az igéből táplálkozó élet áldozatos, hűséges, kötelességteljesítő. Hiszem, hogy a hivő keresztyén ember hazáját munkájában, életmegnyilvá- nulásaiban hűséggel szolgálja. Ä hit a felebaráti szeretet forrása. Ezért egyházunk és az állam közötti jó kapcsolat felett őrködni fogok, e jó kapcsolatot magatartásomban is ápolni akarom. A díszközgyűlésen az egyházmegye nevében Nyirő József, a gyülekezet nevében Lehel Ferenc lelkész, a református egyházközség nevében Döb- rösy Lajos lelkész köszöntötték az új felügyelőt, SZÖKŐÁR VIDOR MIKLÓS regénye ányszor fogott el életemben ez a szorongató, bizakodó érzés, amikor fiatal, új író műve fölött kellett ítéletet mondanom. Bárcsak tehetséges lenne, fohászkodtam magamban. Mert nincs boldogítóbb érzés a művész számára, mint melegen megölelni egy fiatal művésztársát és azt mondani neki felragyogó szemmel: igen, író vagy, igazi író. És milyen ritka az ilyen élményt Ezer és ezer tehetségtelen, rossz kézirat és könyv, amíg végre akad egy. De ez az egy aztán kárpótol minden keserűségért, csalódásért. Nagy stafétafutás a művészet, az irodalom, az ember fürkészve várja, lesi azt az izmos, új kart, amely a lankadó régi kézből átveszi a stafétabotot, amelyet évezredeken keresztül tovább kell vinni valakinek ismeretlen célok felé és elejtenie sohasem szabad. Most még ijedtebb, szorongóbb voltam, mint máskor. Ezeroldalas könyvnek beillő hatszáz- oldalás, sűrűn nyomott, hatalmas könyv feküdt előttem, rajta a szerző neve: Vidor Miklós. Mit olvastam eddig tőle? Néhány nagyon szép, mélyérzésű, istenes verset, néhány sor prózát is talán, semmi egyebet. És most egyszerre ez a hatalmas terjedelmű regény, jóformán minden előzmény nélkül. Szörnyű, merészséo! És hadd írom le tüstént a boldogító mondatot: igazi, vérbeli író hallatlanul érdekes munkája ez a regény, olyan íróé, aki mindent tud, amit az írónak tudnia kell. Ha nem látnám a könyv címlapján a szerző nevét és azt mondaná nekem valaki, hogy ezt könyvet olyan író írta, aki már évtizedeken keresztül sok remek könyvet írt, kétely nélkül elhinném. Mert a szó legszebb, hivatásos értelmében véve, bámulatos a rutinja, a biztonsága Vidor Miklósnak, aki éppen azt tudja majdnem hibátlanul, ami legnehezebb a regényírásban: mesét szőni, életszerű, igaz mesét, élő alakokat formálni, akiknek a profilja élesen kirajzolódik a történet folyamán. Kétségtelen, hogy Vidor Miklós író, született igazi írói tehetség, akire nagyon nagy jövő vár és aki már ezzel az első nagy prózai művével íróink élvonalába került. Mert bámulatos a biztonsága, a mesterségbeli tudása. Bátran leírom: alig láttam még fiatal írót, aki első kómóly művével ilyen készen jelentkezik. De éppen Vidor Miklós írói komolyságának, súlyának tartozom azzal, hogy erényei mellett rámutatok a hibáira is, kegyetlenül, keftelés nélkül, mint ahogy a szülő sokkal szigorúbb és igényesebb azzal a gyermekével szemben, akit nagyra tart és nagyon szeret. Mert bevallom, sok ujjongó örömöm mellett kis bosszúságokat is okozott nekem ez a könyv, talán éppen, mert annyira szerettem és azt kívántam volna, hogy teljesen hibátlan, szeplőtlen legyen. Miről szól a regény? Budapest elzüllött kis csibészhadáról 1947-ben, azokról a nyomorult kis kölykökről, akiket a háború erkölcsi züllése és a társadalmi igazságtalanságok sötét bűnökbe sodortak. Elbír-e ez a téma hatszáz hosszú oldalt, kérdeztem magamtól riadtan a regény elején? És olvasás közben bizony gyakran az volt az érzésem, hogy hatszáz oldal sok ennek az egyébként érdekes, izgalmas témának. De bevallom, végigolvasva a regényt, igazat adtam az írónak: nem hibázott, amikor ilyen hosszúra fogta a mondanivalóját, hogy kidalolhasson magából mindent, ami a témával kapcsolatban feszítette, szorongatta. Ha voltak is benne részek, amidőn úgy éreztem, hogy kiésit elfáradt az író, a következő fejezetében újra megragadott és az utolsó oldalig érdekelni tudott. A meseszövés biztonsága szinte bámulatos. Több, mint száz embert szerepeltet hatalmas terjedelmű regényében Vidor és ennek a száz gyereknek és felnőttnek a sorsa mesterien fonódik össze. Talán hiányzik a regényből az igazi, nagy epikai hömpölygés, inkább foltszerű jeleneteket sorakoztat egymás mellé Vidor, de teszi ezt olyan természetes biztonsággal, hogy a cselekmény folyton előrehalad végső kifejlődése felé. Remekül épít, pompásan komponál. És emellett a gondosan, élesen megrajzolt jellemportrék, különösen a gyerekeké, Ezeké a kis csibészeké, akilcnek a lelkében az elzüllött, demoralizált nagyváros szennye belepi a mélységben csillogó nemeset és jót. Imrus, Micu, Koszi, Csoki — látom az arcukat, ismerem őket, igazak mind. És mellettük a megrendítő felnőtt-portrék: Elzus, a hivatali hűségében elporosodott, megvénült irodakisasz- szony, vagy Hilczer Jenő, az elfásult, cinikus biztosítási ügynök, akiben fájó tragédiákon keresztül felébred az apa és felébred az ember. Felvetem a kérdést: mi volt az író mondanivalója? Mi az a mondat, mi az az igazság, amiért megírta a regényt? Alighanem az, hogy még a legvásottabb, legzüllöttebb kis gyereklélekben is ott bujkál mélyen eltemetve a jó, amit ki lehet bányászni avatott kezeknek, ha azok szeretettel, emberséggel közelednek a mélyre bukott gyerekhez. Hiszen ezek csak azért buktak ilyen mélyre, mert szülő, tanító, társadalom eltaszította őket magától, magukra hagyta őket, hogy elbitango- lódjanák. Megvallom, nem szeretem a szimbolikus elmet. Vidor Miklós kicsit erőltetetten, bonyolultan magyarázza meg, hogy miért nevezte el a regényét »Szökőár«-nak. Egy iró ne magyarázza meg soha, hogy mit akar a művével, a mű önmagától beszép és önmaga magyaráz. Szebb lett volna az alcím: »Az utca fiai«. Realisztikus regény ez, mondhatnám, helyenként ultrarealisztikus, de a gyötrően kegyetlen realizmus ellensúlyaként mindig ott van az iró lírája, embersége, szánalma. Érzem, hogy Vidor Miklós szeretettel hajlik ezek fölé a kis emberszörnyetegek fölé, az író, a költő szeretetével. Azt is érzem, hogy mennyire izgatta az írót a nagyvárosnak ez a sötét kis társadalma, s hogy milyen komoly tanulmányokat folytatott, mielőtt megírta regényét. A csibész-szleng szinte tökéletes, a dialógusok életszerűen biztosak. Csak ott esik hibába Vidor, amikor jó egynéhányszor ő maga is átveszi ezt a csibész-szlenget, ő maga is ugyanúgy beszél, mint író, akár a hősei. Talán egyetlen szemrehányás, amit Vidomaik tehetek, hogy a stílusa minden kiforrottsága és könnyedsége ellenére sem eléggé írói, eléggé költői. Sok bántó, triviális, ízléstelen szó (szükség nélkül!), néhány henyén Odavetett mondat, egy-két erőltetett hasonlat, amely nem elevenít meg semmit. Vidor Miklós gyakran csinálja, leomponálja öntetszelgőn a szavakat, amire egy ilyen kitűnő írónak igazán semmi szüksége sincs. Egyetlen példát csak: vagy százszor írja le azt a szót, hogy »ácsingózott«, amikor pedig a magyar nyelvnek sok remek, gyönyörű szava van erre: ácsorgóit, ténfergett stb., stb. Hadd kérjek valamit az idősebb testvér gyöngéd, túláradó szeretetével Vidor Miklóstól és rajta keresztül valamennyi fiatal, magyar írótól: vigyázzatok a magyar nyelv tisztaságára! Maradjatok hűségesek Arany János, Vörösmarty és Czuczor nyelvéhez. Ez a mi magyar nyelvünk többet jelent nekünk, mint más népnek a saját nyelve. Ez a nyelv védett meg minket, maroknyi magyarságot, ezer éven keresztül, talán a világ legkényesebb helyén, itt, a Duna völgyében, a nagy nyelvcsaládok között. Igen, ez a társtalan, rokontalan, különös magyar nyelv, ez volt a mi nagy pajzsunk, a mi védelmünk és fenntartónk. Hiába özönlött el a török és a német, a magyar nyelv megmentett, dacolt, ellenállt. A magyar nyelv szerelme is a mi igazi hazafiságunk. Ezzel nem lehet tréfálni, játszani, önkényeskedni, nyegléskedni. Ezt szűzen kell megőrizni, sőt ki leéli belőle szórni mindazt a polyvát, amit fővárosunk henye fecsegése időnként beleszór. Végül még egyszer, aláhúzottan hangsúlyozni szeretném: nagy meglepetés Vidor Miklós regénye, boldog meglepetés. Nem elég, ha azt írom, hogy kitűnő, új magyar regényünk született, bármilyen különös, fájó is a tárgya, többet kell ennél írnom: kitűnő író született, aki minden jel szerint sok nagyszerű művel fogja megajándékozni a magyar irodalmat. BÖKAY JÁNOS
