Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-09-26 / 39. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET * „KÉT TEMPLOMÉRT - 1954“ A reménység temploma nak caúfolkodva nevetni, mint a pél­dázatbeli toronyépítőn, hanem in­kább dicsérni fogják »a reménység­nek Istenét« (Rm 15, 13), aki erőt ad övéinek napról-napra, sőt évti- zedről-évtizedre a Krisztus által. Mindenki temploma Ha nevet akarnánk adni templo­mainknak, akikor a leendő pesthi­degkúti templomunknak keresve sem találnánk jobb nevet ennél: mindenki temploma. Megmagyarázom, hogy miért »min­denki« temploma. Először azért, mert a templom és a Lelkésznevelő Inté­zet mint ingatlan, tulajdonjogilag az Evangélikus Egyetemes Egyházé. Ami pedig az Evangélikus Egyete­mes Egyházé, az minden hivőé. Ah­hoz minden hívőnek — alkotmá­nyunk érteimében — köze van. A pesthidegkúti fiókegyházközséget Bu- dahegyvidék gondozza. A pesthideg­kúti gyülekezet lélekszáma kb. há­romszáz. A kis gyülekezet anyagilag gyenge lévén, mindig vendégjogot él­vezett e falak között. Másodszor azért lehet »mindenki« temploma a pestihidegkúti templom, mert a templom egybén a Lelkész- nevelő Intézet temploma is. És utoljára említsük a legnyomó­sabb érvet a »mindenki »temploma elnevezés mellett: a templomot va­lóságban is az egész ország evangéli- kusságának kell felépíteni. Már ed­dig is a januári templomépítésd Of­fertorium 50 százalékában (11.500.— Ft) az egész ország áldozathozataia van benne. A Gyülekezeti Segély kérése is el­hatott minden evangélikus gyüleke­zethez és minden evangélikus hívő­höz. A püspökök »Két templomért« akcióját mindenki megértette és megszívlelte. Hisszük, hogy ez az offertórium lényegesen előbbre vi­szi a pestihidegkúti templom építésé­nek ügyét. A pesthidegkúti templom nem egy gyülekezet tulajdonjoga, nem egy gyülekezet építheti, legke- vésbbá a pesthidegkúti fiókegyház­község és templom nélküli Buda- hegyvidék. Az utóbbiak áldozathoza- taltikkal és vállalt munkájukkal fe­Danhauscr László budahegyvidéki lelkész. Anyagi kérdéseink Isten előtt »Nagy nyereség az Istenfélelem megelégedéssel... minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogván némelyek, eltévelyedtek a hittől és magokat általszogezték sok fájdalommal...« 1. Tim. 6, 6—10. Hiszem, hogy .akikben ugyanez a reménység él, megnyitják felénk a tenyerüket is szívükkel egyben. Scholz László zuglói lelkész jezik ki hálájukat, hogy eddig is he­lyet kaptak a mindenki templomá­ban és végrehajtják a kijelölt öröm­teli szép szolgálatot. Lehet-e szebb munka, mint templomot építeni Is­ten dicsőségére? De mennyire van kész a temp­lom? Sok templom nélküli gyüleke­zet örülne, ha már ennyire lenne. Állnak a falak, kész a tető, a belső bgtonváz, a kórus, a feljáratok és a falakban elhelyezett villanyvilágí­tás. Sok mindenre van még szükség, hogy a templom egészen készen le­gyen. De nem elérhetetlen az, amtly- lyel használható állapotba kerülhet ez a templom. Mindenekelőtt a fö­démnek kell elkészülni. Ez sem el­érhetetlen, csupán 120 folyóméter mestergerendára. 5 köbméter desz­kára volna szükség. De honnan? Ez most a legnagyobb kérdése az épí­tőknek. A hat színes ablakra megvan a fedezet. A villanyfelszerelés egy önkéntes vállalkozó áldozatkész ado­mánya, A hiányzó ajtóikra is - meg­volna a megfelelő adomány. Oltá­runk, szószékünk, 200 drb. szökünk és hármán i umiuik megvolna már, csupán a vakolás és a padlózat bur­kolása maradna jövőre. Nem elér­hetetlen álom a »mindenki« temp­loma, hiszen Isten különös ajándé­kokkal is segíti, gondoljunk csak a megtalált színes ablakleletre, melyről az Evangélikus Élet előző száma szá­molt be. A Gyülekezeti Segély offer- tóriuma képezi a tulajdonképpeni építés megindulását. Hisszük, hogy nemsokára a jelzett munkákról adhatunk híradást. Ad­dig pedig, hogy valóban »mindenki temploma legyen«, kérjük az érte elmondott imádságokat, hogy nem­csak az áldozathozatalban, de lélek­ben és szeretetben is mindenki temp­loma legyen. A Pesti Evangélikus Egyház 1942 őszén fogott hozzá a zuglói lelkész! kor templomának és parókiájának megépítéséhez. Egy esztendővel az­után történt ez, hogy Zuglóból külön Ielkészi kört alakított az egyházköz­ség. Szerencsés helyen, az új gyüle­kezet központjában, a Bosnyák-ténén jelölték ki az építkezés helyét. Nftm látszódtak elháríthatatlan nehézsé­gek. De közbeszólt az egyre rohamosab­ban ránktörő háború. Az építés elő­ször háborús anyaghiány miatt meg- lassúdott, majd a templom hatalmas betonkoszorúinál elakadt. Még jó, hogy a parókiális épületet 1944 nya­rán sikerült befejezni. Ennek gyüle­kezeti termét mindjárt kápolnának rendezhettük be. Midőn a háború vi­harszele a mi épülettömbünkbe bele­csapott, súlyos károkat okozott a megépült részekben is, úgyhogy 4 évig szinte romként meredtek égre templomunk falai. Fáj a puszta em­léke is. Ha nem is ugyanolyan mértékben, mint a háború, de okává lett küz­delmes építkezésünknek a Pesti Egy­ház csökkenő anyagi ereje is. A4 »anya«-egyház rászánta magát, hogy fölnövekedett »leánygyérmékéi «-t ön­álló életre kibocsássa, — s közéjük tartozott Zugló is —, anyagiakban már nem bőkezűskekühetett. 1953 elejével önálló egyházköz­séggé alakult át a régi Pesti Egyház 5 Ielkészi köre, köztük a mienk is. Keménységünk új erőre kapott éle­kor. Már 1941-ben, a Ielkészi kör megalakulásakor elhangzott a szó: mi a reménység gyülekezete vagyunk, a reménység pedig meg nem szégyerut (Rm. 5, 5). Tavaly készítettük el új egyházközségünk pecsétjét. A re­ménység horgonyát ábrázolja, ezt sze­líden átmetszi a kereszt jele s az alfa és omega betűk jelzik, hogy Krisztus a mi reménységünk. Ez a reménység adott erőt az ed­dig végzett munkákhoz. 1948-ban ko­moly gyűjtéshez fogtunk, a Pesti Egyház is számottevően megfeszí­tette anyagi erejét s így nagy len­dülettel tető alá hoztuk a templo­mot. A rákövetkező évben ablako­kat, kaput, csatomét készíttettünk. 1950-ben presbitereink, híveink, asz- szonyok és gyermekek saját kezük munkájával adtaik újabb nagy lökést az építésnek. 29 egymás után követ­kező szombat délutánon dolgoztunk 30—40-en a templomban és a temp­lom körül, kihordtuk az anyaföldet, előkészítettük a betonozást, melyet azután szakmunkások végeztek el, ki­öntöttük a karzat betonoszlopait, ideiglenes villanyvilágítást vezettünk be, 16 méter magasságban presbite­reink befedték a szentély feletti templom-mennyezetet. Így ez évben ideiglenes használatba vehette temp­lomát a gyülekezet s azt azóta hasz­náljuk is a téli kemény hónapok ki­vételével. Azóta állandósult ez a munkamódszerünk. Évről évre gyűj­töttünk 6—8—10 ezer forintot, anya­got vettünk rajta és a munkát saját kezünkkel végeztük el. Így építettük meg a karzat-mellvédet, elvégeztük a külső támpillérek kőburkolati mun­káját, behelyeztük legutóbb a falak­ba a villanyvezeték csöveit. Csak az tudja mindezt értékelni, aiki ismeri a pesti rohanó embert. Ki ér rá Pes­ten ily kitartó ingyenes munkára? Csak akinek reménysége van a Krisztusban. Ez évben megkaptuk az országos templomépítési offertórium fele ösz- szegét. Ebből mennyezetétől padló­zatáig elkészül a szentélyünk. Már nem sok munka van hátra. Közben akciót indítottunk a templom belső vakolására. A hívők szép számmal vállalják néhány négyzetméternyi te­rület költségét. A munka felében va­gyunk. Hisszük, mire a végére érünk, a teljes összegét összeadják a hívek. A Gyülekezeti Segély várható segít­ségéből pedig a mennyezet deszka- borítását, a főkapu megnyitását és mindazt szeretnénk még ebben az esztendőben elvégezni, illetve elvé­geztetni, ami a templomépítkezést vi­szonylagosan befejezéohez juttatja. Ha egyszer késői utódók majd ol­vassák templomunk küzdelmes tör­ténetét, bízom benne, hogy nem fog­A keresztyén embernek talán az dső gondolata az, hogy az anyagi kérdéseket nem kellene kapcsolatba hozni Istennel. Valami ösztönös el­lenszenvet érzünk a pénzzel szem­ben, amelyhez annyi veríték, sőt szenny és vér is tapad. Brrr ... mennyi mocsok! gondoljuk. Minket a lelkiek érdekelnek. Ez az iszonyo­déi megnyilvánul egyéni és gyüle­kezeti életünkben egyaránt. Gondol­junk csak alig látogatott évi zár­számadó közgyűlésekre, unalmas presbiteri gyűlésekre, amelyeken »csak« a gyülekezet költségvetéséről volt szó. Győzzük le ezt az ellen­szenvet! Előbb-utóbb Isten olyan helyzetbe hoz, ahol nem tart­ható tovább ez a meggyőződés. Jussunk el nagy átfogó látásra: Az Űré a föld és annak teljes­sége ... ahogyan a zsoltáríró látja a világot és benne az anyagiakat is. A keresztyén ember útja keskeny út ezen a téren is: az anyagiasság és a rajongó elzárkózás között. A pénz az egyéni és gyülekezeti élet­ben egyaránt eszköz! Nem cél és nem Űr! Csak az ősi keresztyén hitvallást val-lva, tudunk helyesen tekinteni a pénzünkre is: Jézus Krisztus Űr. O az Űr, nem a pénz. Egy angol közmondás szerint »a pénz kormányozza a világot-«. Erre nekünk nemet kell monda­nunk. Nem igaz! A gyülekezeti életben is eszköz a pénz. Lélekből jön, lelkicélra kell fordítani. Hangzik a prédikáció, is­tentisztelet végén a hívek adakoz­nak, hogy tovább hangozhasson az evangélium, hogy folyhasson a sze- retetmunka. A gyülekezet gazdago­dása nem lehet öncél. »Tőkés gyü­lekezet-« képtelenség. Vagy ha volt illyon, meg kellett tapasztalnia, hogy Isten elvette tőle azt is, amiről úgy gondolta, hogy az övé. Isten minden bűn között a bálványimádást utálja legjobban, ezért van a tízparancso­lat elején: Ne legyenek más isteneid! Isten nem engedi a táncot az arany­borjú körül. Egyéni és gyülekezeti életben egy­aránt az Or gondoskodik az anya­giakról. Imádság és munka a mi részünk a mindennapi kenyér megszerzésé­ben, Isten az, aki ad. Isten eleget ad övéinek, hogy semmiben szükséget nem látunk. A tanítványok erszény, saru, táska nélkül mentek el először, visza- térvén az Urukhoz Jézus kérdésére: Volt-e fogyatkozástok valamiben? válaszuk ez: Semmiben, Urunk. Ez a jelenet gyakran megismétlődik a keresztyénség történetében. Megfi­gyeltem, hogy ez így igaz napjaink­ban is. Ha mertem adni, Isten pó­tolta. öt gyülekezetben szolgáltam eddig. Ahol volt pénz szeretetadomá- nyokra, ott volt a gyülekezetnek »sa­ját-« céljára is. Nem fordítva! Ami­kor mertem emelni a segélyezések »keretét«, az adományok párhuza­mosan a kétszeresére növekedtek az eddigieknek. Általában sokkal többre vagyunk képesek anyagiak terén, mint azt előre gondolnánk! Az egyéni és a gyülekezeti éle­tünkben is legtöbbször a félelem, az önmagunk féltésé bilincsel meg. Mi lesz velünk? Vizsgáljuk meg ada­kozásunkat! Valóban csak annyira telik? Sok példát tudnék hozni ar­ra, hogy a kevés is milyen sok lehet annak a kezébe, aki Istent is bele­számítja a »kalkulációjába«. Egyházunk életében. Isten felszámolta egyházunkban a »tőkés berendezést«. Hitből élünk, nem földbirtokból, bérházakból, üzletekből. Kizárólag az egyházta­gak áldozatkészségére támasziko-. dunk. Roppant merész dolog, de Istennel lehetséges! A hitünk ereje megmutatkozik anyagiakban is. Nem kell féltenünk az egyházközség anyagi életét, ahol hangzik az élő ige. Bizalmas hit, józan észszerűség és hűséges sáfárkodás — ez a keresz­tyén szemlélet az anyagiak dolgá­ban, Hafenscher Károly MEGJELENT! MEGJELENT! DR. KARNER KÁROLY ÚJ KÖNYVE: BEVEZETÉS A TEOLÓQIABA Kiadja az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály 212 oldal, kartonálva 35.— Ft, félvászon kötésben 43.— Ft. Megrendelhető: Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest, VIII., Puskin-utca 12. Csekkszámla szám: 220—278. D. dr. Vető Lajos püspök Németországba utazott D. dr. Vető Lajos püspök és Kádár Imre konventi főtanácsos, a Református Egyetemes Konvent külügyi és sajtóosztályának vezetője, a Német Demokratikus Köztársaság Keresztyén Demokratikus Uniójának meghívására Németországba utazott, hogy részt vegyen a Keresztyén Demokratikus Unió Weimarban, szeptember 21-én kezdődő hetedik kon­gresszusán. A Keresztyén Demokratikus Unió kongresszusa a weimari Herder templomban tartandó istentisztelet­tel kezdődik, a kongresszusra minden alkalommal meghívnak külföldi ven­dégeket is. Ennek a pártnak különö­sen is nagy jelentőségű a működése, mert Németország békés úton való egyesítéséért küzd, követelve, hogy a kétrészre szakított Németország kormányzatai tárgyaló asztal mel­lett törekedjenek az egységes Német­ország elérésére. A párt vezetője Otto Nuschke miniszterelnökfcelyet- tes. — A Keresztyén Demokratikus Unió nyugatnémetországi része Adenauer kancellár vezetésével ter­mészetesen más úton halad. Ülésezik a országgyűlés Szeptember 2Ö-án összeült az or­szággyűlés, hogy három nagyjelentő­ségű törvényjavaslatot megtárgyal­jon és beható tárgyalás után törvény­erőre emelje. Az egyik a Magyar Népköztársaság alkotmányának mó­dosításáról szól, a másik kettő pedig a tanácsokról, illetve a tanácsok tag­jainak választásáról. Az országgyűlés tárgyalásait megelőzte az ország né­pének széleskörű tanácskozása a ta­nácstörvénynek a Hazafias Népfront Előkészítő Bizottsága által közzétett javaslata felett. Az országgyűlés augusztus 22-i, szerdai ülésén a magyar protestáns egyházak meggyőződésének hangot adva felszólalt és a tanács-törvény­javaslathoz hozzászólt Péter János református püspök. Beszédét — mely- lyel a törvényjavaslatot elfogadta — lapunk legközelebbi számában ismer­tetjük. Félre a gondokkal! I. Kir. 17, 8—16. »MINDEN GONDOTOKAT ÖREA VESSÉTEK, mert Neki gondja van .reátolt«, — eme int Illés és a sareptai özvegyasszony élété is. Isten gondviselő Isten és elvárja, hogy gyermekei könnyítsenók magukon, az ő lába elé vetve minden gondjukat, mint a súlyos batyut. Ez a hitbéli »cselekedet« sohasem könnyű, mert könnyebb aggódva keseregni, mint hivő szívvel Istenre nézni. A bűn a hitbeli engedelmesség útjába áll. A hát fontos vonása engedelmesség Istennek. A hit útján járni pedig nem könnyű. AZT NEM TUDJUK megakadályozni, hogy az életnek gondja legyén, de azt meg tudjuk akadályozni, hogy a gondok és terhek földre szögez­zenek vagy kedvünket szegjék. Istenre kell átrakni a gondokat, mert O gondviselő Isten. Félre hát a gondokkal! Aki Istenben bízik, nem csa­latkozik! VALLJUK MEG. hogy nem a gondok nagyok, hanem a hitünk kicsi. Nem az Isten eligazító kijelentése hiányzik, hanem a mi enge­delmességünk. Nem a kenyér kevés, hanem ml vagyunk válogató­sak. Mustármagnyi hitünk sincs! ADJUNK HÄLÄT, hogy Isten ennek ellenére gondunkat viseli. Isten segítő keze ma sem lett rövidebb és segít. A félebaráti szeretet ma is közelebb visz Istenhez, mint az üres beszéd. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy hit által mi is gondtalan életet él­jünk; felebarátunkon áldozatok árán is segítsünk; Isten óvja meg hazánkat minden elemi csapástól és rendelje ki a földrengés és árvíz által sújtott népeknek is a mindennapi kenyeret; hogy egymás gond­jait szeretetben megosszuk. Danhauser László HETI IGE: »Minden gondotokat Öreá vessétek, mert neki gondja van rátok.« i. Pét. 5, 7. Szeptember 26. Vasárnap, — Mt. 6, 24—34. A keresztyén ember életének alapja az Istenbe vetett bizodalom. Hit­ből élünk az örökéletben majd, de itt a földön is. Mindennapos életünk nem hazudtolhatja meg a Krisztusban magát szeretetnek megmutatott Istenibe vetett erős hitünket. Szeptember 27. Hétfő. — Péld. 30, 4—9. A földi élet sokszor próbája annak, hogy valóban erős-e a hitünk. Mindennapi gondok nem arra valók, hogy megkeseredjünk, hanem, hogy hittel megküzdjünk velük. Szeptember 28. Kedd. — I. Tim. 6, 6—12. A vasárnapi ige újra megszólít bennünket, hogy meg ne feledkez­zünk Isten tanításáról, hanem inkább naponként gyakorolva a kegyes keresztyén életet, nemes hitvallással tegyünk bizonyságot arról, hogy valóban miénk az örök élet. Szeptember 29. Szerda. — Jel. 12, 7—12. A mi feladatunk, hogy keresztyén életünkkel megmutassuk Krisztus­nak a bűn felett aratott győzelmét és hogy felmutassuk Krisztust, a világ reménységét, úgy, hogy az emberek örömmel fogadhassák az evan­géliumot Szeptember 30. Csütörtök. — Csel. 5, 12—21. A keresztyén szeretetnek prédikálnia kell életünkben. Jócsdlékéde* tünk legyen a vonzóerő az evangéliumhoz. Október 1. Péntek. — Mai. 3, 6—12. Istent nem csalhatjuk meg látszat-megtéréssel, azaz úgy, hogy külső kegyességünk az élet dolgaiban nem mutatkozik meg. Isten a teljes keresztyónségnek adja ígéretét, hogy boldoggá tesz bennünket. Október 2. Szombat. Mai. 3, 13, 4, 2. Isten elől nem rejthetjük el gonoszságunkat, ha az emberek felé pró­bálhatunk is mást mutatni, mint, ami valóban van. Az ige tüze leégett rólunk a hamis látszatot, de igazságával meg is gyógyít. L. Az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály kiadásában megjelent levelezőlap nagyságú kartonlap, Ízléses kiállításban LUTHER MARTON: REGGELI ÉS ESTI IMÁDSÁGA valamint a TÍZ PARANCSOLAT és az APOSTOLI HITVALLÁS Mindkét kiadvány a bibliába helyezhető és a naponkénti imádkozásban jó segítséget nyújt. Egy-egy lap ára 60 fillér, iratterjesztések részére, 10 drb-on felüli rendelésnél 50 fillér. Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál, Budapest, VIII., Puskin-u. 12. Csekkszámlaszám: 220.278

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents