Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-06-13 / 24. szám
4 EVANGÉLIKUS ELET Beszámoló az egyházmegyei közgyűlésekről Északi Egyházkerület: Gyöf-Soproni Egyházmegye A Győr-Soproni Egyházmegye április 29-én Győi-ben tartotta közgyűlését. Az egyházmegye harminckét gyülekezetének kiküldöttei mind jelen voltak, amikor dr. Vélsz Aladár egyházmegyei felügyelő megnyitotta a gyűlést, melyet ünnepi istentisztelet előzött meg Beyer Pál soproni lelkész prédikációjával és a Gyülekezeti Segély javára tartott offer- tóriummal. Az egyházmegyei felügyelő megnyitója után a közgyűlés egyházi jegyzőnek választotta Lu- kácsy Dezső téti lelkészt és Sári Jenő győri presbitert. Németh Károly esperes az egyházmegye életét vizsgáló jelentésében többek között a következőket mondta: »Jézus nagyon tág látókört nyitott meg anyaszentegyházunk előtt. Jézus előtt ugyan az ördög is azon a magas hegyen elég nagy látókört mutatott, de Ő azt határozottan visszautasította. Ellenben elfogadta Istentől azt a még sokkalta nagyobb látókört, melybe nemcsak földünk, hanem az egész világmindenség is beletartozik. Jézus ezután ezt a távhorizontot adta át tanítványainak is. E szavakkal küldte ki őket: Menjetek el széles világra és tanítsatok minden népeket... Nem vagyunk Jézus hívei, ha mi a látókörünket összeszűkítjük, akárcsak a magunk gyülekezetére, vagy egyházára. Szükséges az, hogy minden keresztyén ember, minden evangélikus ember ezt a tág horizontot lássa maga előtt. Legyünk tudatában annak, hogy a keresztyénség az egész világ egyházául rendeltetett. Itt meg ke'l állapítanunk, hogy a mi egyházunk e tekintetben elkerülte az öregedés jeleit és hűséges maradt hivatásához, küldetéséhez. Ennek bizonyságai azok a nagy nemzetközi egyházi gyűlések, melyeket éppen a mi evangélikus egyházunk szorgalmazott buzgón s melyek a világ luteránusait s általában a különféle keresztyén felekezeteket is a Krisztus anyaszentegyházának egy szent egységébe igyekeztek összefogni, hogy a keresztyénség annál jobban 'betölthesse e mai világban is fontos apostoli szolgálatát. Hordozzuk továbbra is imádságunkban a nagy egyházi konferenciák ügyét és lássunk bennük alkalmakat a keresztyén egyház megvalósulása felé.« Az egyházi munkáról szólva az esperes kiemelte, hogy »a vallástanítással kapcsolatban örvendetes jelenség volt az, hogy pótbeírások is voltak és így a gyülekezetekben a tanulók magas százaléka jelentkezett a vallásoktatásra. Sok helyütt végzik a hitoktatást laikus munkaerők is. A konfirmandusok száma örvendetesen emelkedett, ami szintén az egyházi élet megújulását, megerősödését jelzi.« »Nekünk minden munkánkban erőt ad az a meggyőződés, hogy egyházunk az ige fundamentumán áll« — hangsúlyozta Németh Károly esperes, majd kiemelte, hogy a közgyűlésen milyen szép számban jelentek meg a gyülekezetek kiküldöttei s hogy a gyülekezetek milyen buzgósággal végzik szolgálatukat. Az egyházmegyei esperesi jelentés után Dom Vilmos egyházmegyei pénztáros, majd az egyházmegyei számvevőszék elnöke: Novak Elek tette meg jelentéseit. A közgyűlés megválasztotta Kovács Géza győri igazgató-lelkészt az egyházmegyei Dia.kóniai Osztály előadójának. Az egyházmegyei, tanácsba póttagnak választották Puskás Jenőt és Nesz- mélyi Pétert, törvényszéki bírónak Dombi Lászlót és Foltin Brúnót. Egyházmegyei ügyésznek dr. Vi- donyi Sándort választották. A Gyülekezeti Segélyről Lukácsy Dezső egyházmegyei előadó adott jelentést. Az egyházmegye elhatározta, hogy valamennyi gyülekezete támogatni fogja a börcsi templomépítő gyülekezetét. A szeretetszolgálatról Kovács Géza lelkész számolt be. a lelkészi munkaközösség munkájáról Németh Károly esperes, az egyházi sajtó ügyeiről Sághy Jenő egyházmegyei sajtómegbízott lelkész. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztősé.? és kiadóhivatal; Budapest VIII., Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest, III.. Dévai Biró Mátyás-tér 1. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft, negyedévre 15.— Ft, félévre 50— Ft. egész évre 00.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VITT 10:000 példányban nyomatott Borsod-Hevesi Egyházmegye A borsod-hevesi egyházmegye április 28—29-én tartotta közgyűlését Diósgyőr-vasgyárban. Ülésezett a lelkészi munkaközösség, az egyház- megyei tanács és Sexty Zoltán sátoraljaújhelyi lelkész prédikációjával istentiszteletet tartottak, melynek offertóriumát a Gyülekezeti Segélynek adták. A közgyűlést megnyitó istentiszteleten Újhelyi Aladár egri lelkész prédikált. A közgyűlést Becht Rezső egyház- megyei felügyelő nyitotta meg, majd Moravcsik Sándor esperes megemlékezett a fiatalon, tragikusan meghalt Kovács István putnoki lelkészről. Az esperesi jelentésben Moravcsik Sándor esperes megemlékezett a lundi és lucknowi konferenciákról s az Evanstonban készülődő keresztyén világzsinatról. Megemlékezett a zsinati törvények alapján átalakult új egyházszervezetről s megállapította, hogy a borsod-hevesi egyházmegye az új rendezés után 12.500 négyzetkilométer területen fekszik s most még inkább szórvány egyházmegyévé lett. Éppen ezért nagy bizalommal és örvendezéssel gondol az egyházmegye a Gyülekezeti Segély »grandiózus« célkitűzésére, hiszen az minden évben két templom renoválását vagy építésének befejezését tűzte célul. Megemlékezett egyházunk tizennyolc szeretetiretézményéről, egyházi sajtónkról és új posztillás könyv kiadását sürgette. Az esperesi jelentés ezután az egyházmegye gyülekezeteiről emlékezett meg, bőven ismertetve azok életét, majd a népmozgalmi eredményeiket értékelte, megállapította, hogy az egyházmegyében több gyermeket kereszteltek, mint 1952-ban. Ismertette a lelkészi munkaközösség határozatait és javaslatait a római katolikus egyház által erőszakolt reverzális-harc ügyében. A borsod-hevesi lelkészek sürgetik a protestáns egyházak együttes fellépését a kibontakozó kultúrharc megelőzése érdekében. A továbbiakban a közgyűlés az Egyetemes Nyugdíjosztállyal, az iskolai vallásoktatással s az egyházmegye háztartásával, a lelkészi munkaközösség munkájával, a Gyülekezeti. Segély munkájával foglalkozott. Vasi Egyháxmegye A Vasi Egyházmegye május 5-én Celldömölkön tartotta közgyűlését. Gyűlésezett az egyházmegyei tanács és a számvevőszék, a közgyűlést megelőző istentiszteleten Nyirő József egyházmegyei főjegyző hirdette az igét s az offertóriumot a Gyülekezeti Segélynek adták. Dr. Bertha Benő egyházmegyei felügyelő nyitotta meg az ülést. A többi között a követke2-542397. Athenaeum (F. V. Soproni Béla) zőket mondotta: »összejöttünk egyháziak és világiak, mint egyházi életünk hivatalos munkahordozói és képviselői, evangélikus egyházunk szervezetéinek egyik alaptestülete. Közös munkára sereglettünk egybe. Egy a mi Mesterünk. Egy a mi Főnk. Mint az Ö munkásai dolgozunk az egyházban. Nem mi vagyunk a vezetők. Mi mindnyájan munkások vagyunk, különböző munkakörben dolgozunk, de Ö az, aki tudja, hogyan vezesse egyházát. Bízzuk rá magunkat, engedelmeskedve az Ö rendelkezéseinek. Mi pedig mindnyájan testvérek vagyunk. Evangélikus egyházunk egy nagy család. Ebben mindnyájunkat a testvérek jogai illetnek meg, a testvérséggel járó kötelezettségekkel együtt.« A továbbiakban megemlékezett a Brit- és Külföldi Bibliatársuiat 150 esztendős jubileumáról, majd ezt mondotta: »Reformációnknak egyik legjelentősebb célja és törekvése volt éppen az, hogy a Szentírást mindenkinek a saját nyelvén adja a kezébe. Akikor élünk igaz keresztyén életet, ha mindig halljuk a biblia szavát, mindig megértjük és azt követni tudjuk.« A biblia jelöli pyeg az egyház számára is az utat »egyházunk munkájában, annak végzésében, amelyben ma itt jó lélekkel és jó szándékkal egyfoegyűltünk.« Ezután Molitórisz János esperes terjesztette elő jelentését. Többek között a következőket mondotta: »Ha visszatekintünk a mögöttünk levő két esztendőre, Isten iránti hálával gondoljunk arra, hogy egyházunk végezhette a maga munkáját, hirdethette Isten igéjét, kiszolgáltathatta a szentségeket.« Az állam által biztosított vallásszabadság méltatása után ezt mondotta: »Az egyház és az állam elváltak külön egymástól, de nem szakadtak el egymástól. Az egyház tagjai egyszersmind a magyar állam tagjai is. Ezt nemcsak az állam vallja, hanem vallja az egyház is, annak minden következményével. Az egyházhűséggel velejár az állampolgári hűség is.« Majd később megállapította, hogy »az állam az egyházzal szemben az Egyezményben vállalt anyagi kötelezettségeinek, még az Egyezményen túlmenően is eleget tett.« Az esperes ezután az egyházmegye életéből kiemelte, hogy a nagysimo- nyi gyülekezet 18 ezer forintot fordított orgonája helyreállítására, hogy Zsédeny-Hegyfalu, mint társgyülekezet önállósult és megválasztotta első lelkészét. A gyülekezetek belső életéről szólott és örvendetes jelentést tett az iskolai vallástanítás és a konfirmáció zavartalanságáról. A közgyűlés ezután folyó ügyeket tárgyalt, majd megválasztották egyházmegyei világi jegyzővé Dr. Mihály Sándort, az egyházrregyei tanácsba pedig dr. Boros Lászlót. Déli Egyházkerület: Tolna-Baranyai Egyháxmegye A tolma-baranyaii egyházmegye április 30-án Szekszárdon tartotta közgyűlését. A közgyűlés előtt ülésezett az egyházmegyei tanács, majd megnyitó istentiszteletet tartottak Fábián Imre esperes szolgálatával. A közgyűlést Posevitz Albert egyházmegyei felügyelőhelyettes nyitotta meg, majd az esperesi jelentést hallgatták meg. Fábián Imre, aki nyugalombavonulása óta e közgyűlésig volt megbízott esperese az egyházmegyének, gondos áttekintést adott gyházunk és benne a tolna-baranyai egyházmegye sokoldalú egyházi életéről. Megemlékezett a kitelepült német gyülekezetek közül azokról, amelyek létszámban erősen visz- szaestek s amelyeket az utóbbi évben a Déli Egyházkerület tanácsa társ- egyházközségekké vont össze kettesével. Az esperes megállapította, hogy ez a rendezés jól bevált és szólott arról, hogy a zsinatnak további intézkedéseket kell tennie majd az ilyen kicsiny egyházközségek társ- egyháziközséggé szervezése érdekében. Megemlékezett arról, hogy a miszlai leányegyházközség a múlt esztendőben felépíttette új templomát és azt a püspök fel is szentelte. Az egyházmegye a templomépítő Miszlának adta a Gyámintézeti gyűjtés múlt esztendei egyházmegyei részét. Az idős esperes elbúcsúzott az egyházmegyétől és átadta szolgálatát az egyházmegyei főjegyzőnek. D. Dezséry László püspök és a Déli Egyházkerület képviseletében Gyöngyösi Vilmos pesti esperes vett részt a közgyűlésen és ott beszédet tartott. Az egyházkerület köszöntését vitte Fábián Imre esperesnek, aki az új zsinati törvények életbeléptetése óta hozzájárult ahhoz, hogy a Déli Egyházkerület egységes és erős egyházkerületté ötvöződjék össze. »Akikor, amikor ezek a nagy egyházszervezeti változások megtörténtek, az egyházkerületnek jól esett, hogy a tolna-baranyai egyházmegye élén olyan esperes állott, aki jól ismerte egyházmegyéjét és aki be tudta illeszteni azt az új egyházkerületbe. TJgy érezzük, hogy az alföldi és a dunántúli egyházmegyék egymásra találtak. Köszönjük ezt az egyházmegye esperesének és tisztikarának.« Gyöngyösi Vilmos esperes ezután egyházunk nemzetközi és hazai szolgálatáról emlékezett meg és tovább buzdította az egyházmegyét hűséges és békés munkásságra. Ezután dr. Schlitt Gyula bonyhádi lelkész, az egyházmegye és a lelkészi kar nevében melegen érrlékezett meg Fábián Imre esperes tizennégy éves esperesi szolgálatáról: »Abban a lutheri szellemben dolgozunk továbbra is egyházmegyénkben, amelyben ő dolgozott és kormányzott minket« — mondotta. Hoffmann Ernő lelkész meleg szavakkal emlékezett meg az egyházmegye hét nyu- galombavonult lelkészéről és az egyházmegye új lelkészeiről. Az egyházmegye közgyűlése ezután a tárgysorozatra tért át és lelkes áttekintést végzett az egyházmegye életén. Kelet-Békési Egyháxmegye Május 5-én tartották a nagy Keletbékési egyházmegye közgyűlését Békéscsabán. A közgyűlés előtti napon az egyházmegye számvevőszéke, lelkészi munkaközössége és tanácsa üléseztek. A közgyűlés Mekis Adóm esperes igeolvasásával kezdődött, majd Mekis János egyházmegyei felügyelő nyitotta meg a közgyűlést. Többek között a következőket mondta: »A Magyar Népköztársaság Alkotmánya alapján evangélikus egyházunk az államtól való különválás útján halad. Az állam az alkotmányban az egyházak teljes működési szabadságát biztosította. Az egyház azonban anyagi önfenntartásáról fokozatosan kell hogy gondoskodjék. Ezekben a teljes anyagi önállósághoz vezető időkben és természetesen azután is, az egyházközségek hitbuzgó tagjaira úgy anyagi, mint lelki vonatkozásban nagy feladatok hárulnak. Istenben hívő, nem felemás, hanem egész bátor egyháztagokra van most szükség, akik példaadói, elöl járói a gyülekezeteknek. A szo'gálathoz hitre, erőre, megújulásra van szükség.« A nemzeti kérdésről megemlékezvén. szólott egyházunknak a békéért való küzdelméről, majd ezeket mondta: »Szorongó szívvel kísérjük a Genfben most ülésező hatalmak azon erőfeszítéseit, amelyek a népek megbékélésére irányulnak. Tudjuk, hogy egy újabb háború határt nem ismerő új fegyvereivel, az eddigieknél sokkal borzalmasabb, nagyobb szenvedést és csapást mérne a békét szerető emberiségre. Éppen ezért evangélikus egyházunk is a maga fegyverével, imádsággal és hűséges munkával küzd a népek megbékélésének ügyéért.« Ezután került sor Mekis Ádám esperes, a Déli Egyházkerület püspök- helyettese nagyszabású jelentésére. A 60 oldalas esperesi jelentés példaszerű gondossággal és széles áttekintéssel számolt be az egyházmegye életéről. Az egyház bűnbánatánaik és hálaadásának jegyében szólott az egyház számadási kötelezettségéről, Isten és emberek előtt. Ez a számadási kötelezettség mintegy előíze a végső nagy számadásnak a kegyelem ítélőszéke előtt. Az állam és az egyház közötti egyezmény következményeit tárgyalta ezután az esperest jelentés, majd ezt mondta: »Nagy reménységgel tekintünk a jövőbe ebben a vonatkozásban is és bízunk abban, hogy az állammal és az Állami Egyházügyi Hivatallal kapcsolataink továbbra is szívélyesek lesznek s államunk és egyházunk ügyeit ezen a vonalon is békességben, jó eredménynyel fogjuk tudni szolgálni.« A továbbiakban az esperes egyházunk határon túli szolgálatairól számolt be, különösen kiemelve egyházi delegációnk szlovákiai látogatását, melyben ő maga is részt vett. Megemlékezett az evanstoni nagygyűlésről és az első párizsi bőkevilággyűlés ötéves évfordulójáról, majd a hazánkban járt külföldi vendégekről. Magyar népünk felé történt szolgálatainkról többek között a következőket mondotta: »Nekünk, akiket Isten akarata és egyházunk tagjai- na kbizalma vezető és felelős helyre állított, tudnunk kell, hogy evangélikus egyházunk nem. élhet valami elszigetelt életet magyar népünk közösségében, hanem teljes erejével, szervezeti és erkölcsi súlyával annak szolgálatában kell állania, részt kell vennie mindazokban a sorsdöntő kérdésekben, amelyek népünket egyedeiben és közösségében, egészében betöltik. Hogy ezek között a népünk és a népet, sorsát és jövőjét alakító és irányító kérdések között első helyen áll ma a béke kérdése, az mindnyájunk előtt világos.« »Áttekintve ötéves békeharcunkon, abban fejlődést állapíthatunk meg, de nem olyan értelemben, hogy a mai napokban valami egészen mást kellene mondanunk, mint amit a bá- kemozgaiom megindításaikor lényegében mondottunk. Éppen ebben a vonatkozásban mutatkozik meg a bé- keitábor óriási erkölcsi súlya. Különösen, ha arra gondolunk, hogy míg a háborús nyugati propagandisták mindig új és új hatalmi és politikai célkitűzéseket (Bszakatlaniti Szövetség és egyéb szövetségek: Európai Védelmi Közösség stb.) voltak kénytelenek ajánlani, addig a Béke Világtanácsnak egyetlen mondatát sem kellett megváltoztatnia. Ez azért van, mert a Béke Világtanács az emberiség elé igen megfontolt javaslat-sorozatot állított oda, másrészt pedig e tény mögött a Szovjetunió nyugodt és szilárd békepoliti- kája áll. Evangélikus egyházunk állásfoglalása a béke ügyében pedig azért lehetett biztonságos, mert egyfelől Helyes volt annak teológiai megalapozottsága. Isten lígy vezette népünket és benne egyházunkat, hogy hitbeli felfogásunkkal megegyező módon szolgálhattuk. Másfelől pedig megkönnyítette és természetessé tette egyházi állásfoglalásunkat az a tény, hogy egyházunk olyan országban él, mely határozottan a béke ügye mellett áll.« Jó szolgálatot tettünk a békéért, a békéért valói küzdelem fejlődésében mi is fejlődtünk, tovább kell imádkoznunk és dolgoznunk a békéért. »Békeharcunlk komoly eredménye, hogy lelkészeink nyomon tudták ki« sémi hazáinkban a politikai, gazdasági és szociális fejlődést is. Világosan fel tudták mérni hazánk iparosodása idején éppúgy, minit most, mezőgazdaságunk erőteljesebb fejlesztésének időszakában mindazokat a feladatokat, melyek éppen reáiuk vártak és várnak. Tudták és tudják, mikor és mely pontokon keli erősíteni hazánkat, hogy az a békének erős bástyája lehessen. Békéimmé kánk egyik kimagasló eredménye egyházi vonatkozásban a szlováké magyar kibékülés.« »Békeharcunk egyik fontos tanul* sága, hogy az egyház nem beszélhet a fejek felett a levegőbe. Az egyháznak mindig konkréten kell szólnia és küzdenie, igehirdetésünknek mindig életszerűnek kell lennie. így eredménynek lehet mondani azt, hogy híveinknek, akik a magyar nép tagjai, a szószékről is tudunk már országépítő feladatokról beszélni. Megtapasztalhattuk, hogy mindez teológiánkra is termékenyítő hatással volt. Mindez megment bennünket a hamis pie- tizmustól és összeforraszt ben- nünkket népünk egészével.« A lelkészekhez szólva, hangsúlyozta, hogy »a békéért való küzdelem a lelkészek hivatásából, egyenesen folyó magatartás. Abban nem arról van szó, mintha — a galáciai levéllel élve — ‘más evangéliumot vagy más Krisztust' hirdetnénk vagy kellene hirdetnünk. Egyszerűen arról van szó, hogy hirdessük a teljes Krisztust és a teljes evangéliumot.« A továbbiakban az esperes a híveik felé néző egyházi szolgálatról beszélt. Méltatta a zsinat munkáját és értékelte az új egyházi törvényeket. »Súlyt helyeztünk arra, hogy ezeket a törvényeket egyházunk minél szélesebb rétegei mielőbb megismerjék. tlj törvényeink reménységen felül váltak be és igen komoly szolgálatot tesznek egyházunk * alkotmányos életének területén. Zsinatunk permanens, állandó jellegű zsinat. És ez a helyes, hiszen az élet is permanens, állandó mozgásban van.« »örömmel és megelégedéssel tekintünk zsinatunk ecdigi törvényalkotó munkájára és kifejezzük azon reménységünket és óhajunkat, hogy zsinatunk legközelebbi ülésén meg fogja alkotni a régóta várt II. törvénycikket egyházunk szervezetéről és kormányzatáról.« Az igehirdetés kérdései mellett hosszan időzve az esperes a hitvallásszerű igehirdetést sürgette, melynek sem szektás, sem liberális elhajlásai nincsenek. Megállapította, hogy lelkészeink nagy része igen komolyan készül fel az igehirdetés felelős szolgálatára. A szentségekkel való szolgálatról beszámolva, méltatta a konfirmáció áldásos lefolyását és Benczúr László püspöki titkár új Konfirmációs Kátéját. Beszámolt az istentiszteletek, igehirdetéssorozatok, zenés áhítatok és bibliaórák gyülekezeti munkájáról s a bibidaórákról ezt mondotta: »A bibliaóra rendeltetését abban a tanítási lehetőségben látom, amely a szentírás és hitvallási irataink alapján megbeszélés formájában igyekszik utat mutatni és eligazítást adni híveinknek mindennapi konkrét kérdéseinkben és problémáinkban. Ha ezeket a kérdéseket megszólaltatjuk a gyülekezeti bibliaórákon és engedjük ezekhez hozzászólani híveinket, akkor bibliaóráink újból megelevenedhetnek és sok áldást eredményezhetnek.« A továbbiakban az esperes megemlékezett a szeretetszolgálatról, a Gyülekezeti Segélyről, az iskolai vallástanításról, a gyermekek közötti bibliaköri munkáról, az egyházi sajtóról, a püspöki körlevelekről, melyekről kiemelte, hogy azok »nyomon kísérték evangélikus egyházunk és gyülekezeteink életének legfőbb kérdéseit, magyar népünk életének időszerű problémáit, értékes tanácsokkal, eligazításokkal szolgálnak egyházunk tagjai felé, igen fontos eszközei az egységes, jól átgondolt tervszerű egy ház vezetésnek«. Az egyházmegye életének statisztikai adatait közölte ezután az esperes, majd felsorolta a gyülekezetekben történt jelentősebb eseményeket. Isten áldását és megtartó kegyelmét kívánta az egyházmegyére és annak gyülekezeteire. Ezután dr. Göítche Ervin egyházkerületi ügyész D. Dezséry László püspök és az egyházkerület képviseletében szólott az egyházmegyéhez: »Örömmel hallottam az esperesi jelentésből, hogy ebben az egyházmegyében az elmúlt két esztendőben milyen szép munka folyt. Méltó ez a munka a régi tradíciókhoz és méltó a mostani új feladatokhoz is.«
