Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-06-06 / 23. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET S PÜNKÖSDI HÁROM MOZDULAT-— Jn 3, 5. —— Annak a csodának, hogy valaki Istenhez eljusson, mindig emberfö­lötti okai vannak. »Senki sem mehet az Atyához, hanem csak énáltalam« — mondotta Jézus és a Szentlélek nélkül még egyetlen ember -'em ér­kezett el soha az Isten küszöbéig. Messze idegenben tanuló gyermek sohasem juthatna vissza a szülői házba, ha onnan nem érkeznék el hozzá az útiköltség ajándéka és ezzel a hazatérés lehetősége és ereje. Messze ment és veszendőbe ment gyermekek után, utánunk így küldi el Jézus Krisztus az ő Szentleikét, hogy valósággá legyen számunkra is a hazatérés az atyai házba. A Szentiéleknek három sorsdöntő mozdulata van, amíg mi végleg ha­zatérünk. A Szentlélek első mozdulatával le­veszi rólunk a vakságot. — Nincs ke­resztyén élet tiszta látás nélkül. A vaknak hiába beszélsz a színekről, a süketnek a muzsikáról, a kőszívű ke­gyetlennek — a koldusról. Egysze­rűen nincs érzéke hozzá. Vak a sze­me, a fülé és a szíve. A bűn mindig ilyen vakká teszi az embert. Már nincs érzéke Istenhez és önmagától sohasem fogja meglátni. A Szentlé­lek ebből a vakságból váltja ki az embert. Ez a hályoghullás mindig az Ige operáló késével történik. Az ope­ráció után az ember látni kezd. Ez a látása döbbenetesen világos és megrázóan valóságos. Ez a látás két dolgot lát: a bűnt és a kegyelmet. Mintha a betegnek egyszerre mutat­nák meg a betegségét és a gyógysze­rét, a halált és az életet. A Szentlélek második mozdulatá­val kiemel a bűnből. Nemcsak beszél a bűnről, hanem pillanatok alatt vé­gigjátszatja az emberrel a bűn egész drámáját a tékozló fiú ajtóbaesapá- sától egészen a magányos vályúig. A bűneimet beszorozza a holnappal, az ítélettel, hogy eredménynek kijöj­jön az elkerülhetetlen kárhozat. De éppen ezzel ment meg, mert elmoz­dít! Kimozdít a bűneimből, hogy ki­nőjenek a hitem karjai, amivel elér­hetem a kereszten Krisztust. Péter alá egy egész viharzó tengert adott a Szentlélek, hogy habokban, bukdá­csolva belekapaszkodjék Jézusba. Ez az elmozdítás a — hitreintés. Boldog az, aki alatt a Szentlélek viharrá veri az örömei és a bűnei megszokott csöndes tavát, mert csak az igyekszik a partra, akinek a lábai alatt örvény­be futnak a habok. A Szentlélek harmadik mozdulata, megőriz a visszahullástól. — A tanít­ványok éjjel és nappal Jézus mellett voltak, mégis milyen sokszor vissza­vette őket az elhagyott világ. Nem könnyű megmaradni Jézus mellett. Sőt, a magam erejéből lehetetlen. Sőt, egyáltalán csak úgy lehetséges és csak addig lehetséges, amíg a Szent­lélek megőriz mellette. A Szentiélek­nek köszönhető az a különös csoda, hogy teljesen átértékelődik az életem. Hogy már nem kellenek, nem érde­kelnek és nem csábítanak régi bűn- behordoző vágyaim. Sőt meghaltak a számomra. Uj tervem, örömöm és szenvedélyem született, de ezek már az Isten papírjára varrnak írva. Uj, friss és fehér a vitorlám. Uj lélek lehellete és új part igézete visz bol­dogan előre. Isten felé ..; Jézus sokszor áll meg előttem. De mit ér ez nekem, ha én vak maradok és nem látom őt. Jézus sokszor nyújtja felém a maga életét, de mit ér ez nekem, ha én csonka vagyok. A csonkakezű ember kezéből kihullik a kenyér és a földre hull. Ezért kell ma nékem a Szentlélek pünkösdi ka­pujába állanom és így könyörögnöm: »Jövel Szentlélek Úristen...« Friedrich Lajos Istentiszteleti rend Budapesten 1954. június hó 6-án, Pünkösdvasárnap Deák-tér délelőtt 9 Hafenscher Károly, dél­előtt 11 (úrv.) D. Dezséry László, délután 7. —- Fasor délelőtt fél 10 Juhász Géza, délelőtt 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, délután fél 5 süketnémák részére Jakab Miklós, délután 6. — Dózsa Gy.-út 7. délelőtt fél 10 Gyöngyösi Vilmos. — Üllői-út 24. délelőtt fél 10 (úrv.). délelőtt 11. , — Rákóczi-út 57/b. délelőtt 10 (szlovák) Szilády Jenő dr.t délelőtt három­negyed 12 (úrv.). — Karácsony S.-u. 31. dél­előtt 10 (úrv.). — Thaly K.-u. 28. délelőtt 11 (úrv.) Bonnyai Sándor, délután 6. — Kő­bánya délelőtt fél 10 (úrv.) Korén Emil. — Simor-u. 33. délelőtt negyed 12 (úrv.) Koren Emil. — Utász-u. 7. délelőtt negyed 12 (úrv.) Sárkány Tibor. — Zugló délelőtt 9 (gyerm.), délelőtt 11 (úrv.) Scholz László, délután 6. — Gyarmat-u. 14. délelőtt fél 10 Muntág Andor. — Rákosfalva délután 5 (úrv.) Scholz László. —■ Fótl-ut 22. délelőtt 11 (úrv.) Gádor András, délután 7. — Václ-út 129. délelőtt 8 (úrv.) Gádor András, délután 4. — Újpest délelőtt 10 Blázy Lajos, délután fél 7. — Dunakeszi délelőtt 9 Matuz László. — Vas-u. 2/c. dél­előtt 11 Szimonidesz Lajos. Pesterzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Újtelep délelőtt fél 9. — Rákospalota, MAV-telep délelőtt fél 9 (úrv.). — Rp. Nagytemplom délelőtt 10 (úrv.). — Rp. Kistemplom délután 3. — Pest­újhely délelőtt 10 (úrv.). — Rákoskeresztúr délelőtt fél 11. délután 3. — Rákoshegy dél­előtt 9. — Rákos liget délelőtt 10. —- Rákos­csaba délelőtt 9, délután fél 7. — Cinkota délelőtt 9 (gyerm.), délelőtt 10 (úrv.), délután fél 3. — Kistarcsa-Kerepes délelőtt negyed 10 (úrv.). — Mátyásföld délelőtt negyed 12 (úfv.). — Árpádföld délután 5 (úrv.). — Pestlőrinc délelőtt 11 (úrv.), délután 5. — Kispest délelőtt 10, délután 3. — Wekerle­telep délelőtt 8. — Rákosszentmihály dél­előtt fél 11. délután 5. Bécsikapu-tér d. e. 9, Petho István, d. e. 11 Várady Lajos, d. u. 7. —■ Torocíkó-tér d. e. 8 Várady Lajos. — Óbuda délelőtt 10. (úrv.) Komjáthy Lajos, délután 5. — XII.» Tarcsay V.-út. H. délelőtt 9 (gyerm.) Fe- renczy Zoltán, délelőtt 9 Danhauser László, délelőtt 11 Danhauser László, délután 7. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelő Intézet délelőtt 10 Zay László. — Budakeszi délelőtt fél 9 —■ Szabadsághegy, Diana-út 17. délelőtt fél 9 Ruttkay Elemér. — Kelenföld délelőtt 8 (úrv.) Muncz Frigyes, délelőtt 11 (úrv.) Muncz Frigyes, délután 5. — Németvölgyl-út 138. délelőtt fél 9 (úrv.) Mezősi György. — Csepel délelőtt 11 (úrv.), délután 6. — Budafok délelőtt 10 (úrv.) Visontai Róbert. — Nagy­tétény délelőtt 8 (úrv.) Visontai Róbert. — Kelenvölgy délelőtt 9 (úrv.) Gyimessy Ká­roly. — Albertfalva délelőtt fél 11 (úrv.) Gyi­messy Károly dr. — Csillaghegy délelőtt fél 10 (úrv.), délután 7. —• Solymár délután fél 1. — Pilisliget délután fél 3. — Pilisvörösvár délután 5. 1954. június hó 7-én, pünkösdhétfőn MINDNYÁJAN »'Ekkor mindnyájan . megteltek Szentlélekkel« — mondja a pün­kösdi történet (Csel 2, 4). Van eb­ben a mondatban egy szerényen meghúzódó szó: mindnyájan. Más­kor talán átfut rajta a szemünk, de ezen a mai pünkösdön álljunk meg mellette egy pillanatra és en­gedjük szívünkig jutni tanítását. Először is emlékezzünk meg ar­ról, hogy a harmadik hitágazat Istene — ha gpabad ezt monda­nunk — még kevésbbé személy­válogató, mint az elsőé vagy a másodiké. Holott gondviselését is egyformán kiterjeszti mindenkire (Mt 5, 45) és Szent Fiában az egész e-világ megmentésére jött el a földre (Jn 3, 16). A Szentlélekről maga Jézus mondta, hogy mérték nélkül osztja az Atya s ez az ige bizcnysága Jézus szavának, hiszen mindnyájan megteltek Vele. Mindnyájan — az egész gyüle­kezet. Sokféle ember. A kis tanít- ványi csoport sem állott egyforma emberekből, volt köztük csende­sebb és mennydörgősebb, kétke­dőbb és könnyebben hivő, szorgo- sabb és szemlélődőbb. Egyéniségük és sokféleségük a gyülekezetben sem változott meg. Apostoli mun­kájuk során nemcsak szorosan vett, de átvitt értelemben is nem egy­szer külön utakon jártak. Az egy bennük és közöttük éppen a Szent­lélek volt. akivel mindnyájan meg­teltek. ő formálta eggyé egyéni hitüket, hangolta egységbe szolgá­latukat. Amikor pedig eltért a vé­leményük, a Szentlélek ültette őket asztal mellé, hogy újra közös hitre és közös útra vezesse őket. (Csel. 15.) A Szendétekben azonban nem­csak a tizenkettő részesült. A pün­kösdi történet szerint a tanítványok köré csoportosuló — habár kis­számú — jeruzsálemi hivő szoron­gott együtt, amikor megzendült a levegő, áttüzesedtek a szívek, mert mindnyájan megteltek Szentlélek­kel. A Szentlélek ma sem a »hivata­los keveseké«, nemcsak a gyüleke­zet vezetőié, az igehirdetőké, a »klérusé", hanem az egész gyüle­kezeté. Evangélikus hitünk szerint éppen a Szentteleknek ez a közös­sége formálja igazán egyházzá a keresztyén gyülekezetét. Nem a kü­lönös szentek, hanem a Szentlélek­kel teljes egész gyülekezet a Krisz­tus anyaszentegyháza. Ez a szó viszi tovább a Szent­lélek történetét. Amint az az első »mindnyájan« megtelt Szenttelek- kel, azonnal Isten eszközévé lett, és mint tudjuk, még aznap újabb háromezren keresztelkedtek meg és részesültek Szenttelekben (Csel 2, 38, 41). Ebben azóta sincs meg­állás. A Létek valóban olyan, mint a szél zendülése, vagy mint a tovaharapódzó tűz. Szívről szívre, telekről telekre terjed. Ez az igazi »aweeessie apostolién«, apostoli folytonosság. így részesedünk mi is ugyanabban a Létekben, akivel mindnyájan megteltek az első pün­kösdön , s aki velünk együtt az egész világkeresztyénségre reá árasztja hatalmát. A nem személy­válogató Szentlélek így az anya- szentegyház minden emberre ki­terjedő, örök egységének a pe­csétje. Ez a szerény szó kötelez is. Ez a pünkösd sem megállás, bennünk sem az. Rajtunk is átáramlik a Szentlélek szele, hogy a hit szikrá­ját szítsa emberi szívekben. Raj­tunk is áthalad a Szentlélek lángja, hogy a szeretet tüzét élessze em­berek életében. Mert csak ott van igazán jelen a Szentlélek, ahol a hit és szeretet egységében szolgál minden keresztyén az egyház tag­jaként, hogy Isten ideig s örökké­való ajándékainak részesei legyünk — mindnyájan. Zay László Deák-tér délelőtt 11 Gémes István, délután 7 Hafenscher Károly. — Fasor délelőtt 11 (úrv.) Juhász Géza, délután 7 Juhász Géza. — Üllői-út 24. délután 7. — Rákóczl-út 57/b. délután 6 (szlovák) Szilády Jenő dr., délután 7. — Karácsony S.-u. 31. délután 6. — Thaly K.-u. 28. délelőtt 11. délután fél 7. — Kő­bánya délelőtt fél 10 (úrv.) Sárkány Tibor. — Simor-u. 33. délelőtt negyed 12 (úrv.) Sárkány Tibor. — Utász-u. 7. délelőtt negyed 12 (úrv.) Koren Emil. — Zugló délelőtt 11 (úrv.) Muntág Andor, délután 6 Muntág Andor. — Gyarmat-u. 14. délelőtt fél 10 Scholz László. — Fóti-út 22. délelőtt 11 (úrv.) Rimár Jenő, délután 7 Gádor András. — Václ-út 129. délelőtt 8 (úrv.) Rimár Jenő délután 4 Gádor András. — Újpest délelőt 10 Matuz László, délután fél 7 Blázy Lajos — Dunakeszi délelőtt 9 Blázy Lajos. — Pest erzsébet délelőtt 10. délután 7. — Rákos palota, MAV-telep délelőtt fél 9. — Rp. Nagy templom délelőtt 10 (úrv.). délután 7 (úrv.) — Pestújhely délután 7. — Rákoskeresztúr délelőtt fél 11. délután 3. — Rákoshegy dél után 7. — Rákosliget délután 7. — Rákos csaba délelőtt 9. délután fél 7. Bécsikapu-tér d. e. 11 Várady Lajos, d. u. 7 Pethő István. — Toroezkő-tér d. e. 8. — Óbuda délelőtt 10 (úrv.) Mezősi György, dél után 7 (úrv.) Mezősi György. — XII., Tar csay V.-u. 11. délelőtt 11, délután 7. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelő Intézet délelőtt 10, — Kelenföld délelőtt 11 Bottá István, délután 6 Rezessy Zoltán dr. — Németvölgyi-út 13S. délután fél 6 Muncz Frigyes. — Csepel dél előtt 11. délután 6. — Budafok délelőtt 11 délután 7. — Kelenvölgy délelőtt 9. Az egyház születése Azon a napon, a zsidók aratási hálaadó ünnepén, mely ötvenedik napra (Pünkösd, pentekosztés = öt­venedik) esett a Páska ünnepe után, sok idegen — ma úgy mon­danánk, hogy külföldi — seregtett egybe Jeruzsálembe. Szinte az egész lakott, akkor ismert föld­kerekségről (görög nyelven: ojku- mené), de mindenesetre a Római Birodalom területéről jöttek össze a különféle népek fiai. Zsidók és »prozelitusok«, vagyis akik más népekből vették fel a zsidó val­lást. Ezek jelenlétében rnegy végbe a Szentlélek kitöltetése az apos­tolokra. Mindez pedig nem véletlenül tör­tént így. Isten rendezte ekkép a dolgokat, jelezni kívánván vele akaratát, hogy a Szentlélek kitöl­tetése nem valamely szűk kis kö­zösség belügye csupán, hanem az egész emberiségé. Világügy, a szó szoros értelmében az egész világra tartozik, mindenki ügye, az egész emberiségé. Isten azt akarja, hogy az ö lelke kiáradjon minden népre és minden emberre, megkülönböz­tetés nélkül. Isten országa elköze­lített, itt van közöttünk s eljött mindenkihez. Nem valamely »zu­golyában lett dolog ez", mondja Pál néhány esztendővel később Heró- des Agrippa királynak (Csel. 26, 26). Isten akarata volt, hogy a ke- resztyénség nem maradt kicsiny, elzárkózott szekta, hanem kizendült az evangélium a széles világra. Az a háromezer azon az első napon a zsengéje, magva tett a soknak, a megszámlálhatatlan sokaságnak, »mindazoknak, akik messze van­nak« (Csel. 2, 39), valami elindult, valami megkezdődött azon a na­pon, ami ma is tart, mind az idők végéig. Az egyház született meg s ez azt jelenti; nem egy intézmény. egy szervezet, egy jogi formákba merevített testület, hanem egy se­reg indult el hódító útjára. Az egy­ház Isten menetszázada, mondotta az egyik reformátor, menetelő csa pat s hadjáratának célja lelkek megmentése, a szeretet s a békes­ség örömhírének hírüladása min, den embernek. Most is ezért jő Isten Lelke az emberekhez, ez a célja: a mi megtérésünk, üdvösségünk. A Szentlélek Maradásának útja az ige. Először a testté lett Ige, Jé­zus Krisztus személyén keresztül szólott Isten a tanítványokkal. Az­után a tanítványok hirdették az igét Szemlétekkel eltelve s erre az igehirdetésre tért meg az első háromezer. S ettől fogva betelje­sedik az ígéret: ahol az ige hirdet- tetik, ott kiárad a Szentlélek. Ott végbemegy a nagy csoda: mindenki a maga nyelvén hallja Isten őt személy szerint megszólító beszé­dét, ott befogadják ezt a beszédet és összeséreglenek a hirdetett ige körül. Így születik ma is és min­denkor az egyház. Az igében és szentségekben munkálkodó Szent­lélek által, ökuménikus ez az egy­ház, vagyis egyetemes, az egész la­kott földkerekségre kiterjedő, min­den népeket egybeölelő Gyülekezet ez az egyház, vagyis hit- és szeretetközösség. Megnyíl­nak a Lélek kiáradására a szívek bűnbánatban és bűnvallásban, üd­vös megkeseredésben és a megtérés kibeszélhetetlen örömében. Meg­nyílnak a szívek egymás felé is. Ez a Pünkösd csodája, a Lélek munkája, egykor és most is és min­den időben. Ezért könyörög az egy­ház — s miközben így könyörög, máris megkapta azt, amit kért: — Veni creator Spiritus! — Jövel te­remtő Szemlélek! g G Jövendő életünk útja Végétért a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa. Felállította a felszabadulás óta eltelt évtized mérlegét és megállapította jövendőnk épí­tésének irányelveit. Számbavette azokat a sikereket, melyeket dolgozó népünk jólétében és egységében eddig elértünk és őszintén kereste a feltárt hibák kijavításának módját. A népünk előtt álló feladatok között az első: dolgozó népünk anyagi jólétének és kulturális színvonalának további szalcadatlan, következetes növelése. Legfontosabb tényezője ennek a mezőgazdaság fejlesztése. Az 1956-ban kezdődő második ötéves terv, az államigazgatás, a helyi tanácsok munkájának irányelveit is megállapí­totta a pártkongresszus. A kongresszus megbizonyította, hogy jövendőnk építésében minden eddiginél egységesebb dolgozó népünk. Békés építőmunkánk kezdettől fogva a lakosság túlnyomó többségét magábanfoglaló népi egység kere­tében folyt. »A Magyar Függetlenségi Népfront a munkásság, parasztság, értelmiség, dolgozó kisemberek, Magyarország minden hazafias, haladó elemének harcos, építő összefogását tűzte ki célul. A nemzeti egység növekedése most megköveteli, hogy a Népfront, ennek az egységnek szer­vezeti formája, az eddiginél aktívabb, nagyobb •szerepet játsszon. Azok a párt- és kormányhatározatok, melyek a nép anyagi jólétének emelését és a mezőgazdaság fejlesztését tűzik ki célul, csak a széles tömegek, a város és falu dolgozóinak aktív részvételével és támogatásával oldhatók meg. A népi demokrácia mostani fejlődési szakasza új tartalmat, új lehe­tőséget és új jelentőséget ad a Népforntndk« — mondotta a kongresz- szuson Rákosi Mátyás. Nagy Imre, a minisztertanács elnöke előterjesz­tésére elhatározta a kongresszus a Népfront további megerősítését. Ez az új Népfront a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével magábafoglalja c dolgozó nép legszélesebb rétegeit felölelő társadalmi és népi szervezeteket azok képviselőit. »Első szabad tavaszunk óta, a 45-ös nagy földosztás óta nem volt olyan kedvező feltétele a párt, a kormány és a nép egységének, összeforrottságának, mint most. Ezen lankadatlanul kell munkálkodnunk továbbra is« — mondotta a minisztertanács elnöke. A jövőnket építő népi egységben hitünk parancsára ott van egyházunk népe is. A kongresszus által kijelölt út újabb lehetőséget nyit meg egy­házunk népe előtt, hogy megbizonyítsa hazaszeretetét és készségét arra, hogy a közös jövendő építésében minden erejével részt vegyen. Egyházunk tömegei örömmel fogadják az előttünk megnyíló lehetőségeket és imád­koznak azért, hogy Isten áldja meg jövendő nemzeti életünk útját. Szombat esti közös imádságunk A Lélek erejével — Zak. 4, 6. Zorobábel előtt — aki a fogságban élő zsidóság egy részét hazájába visszavezette — egy rombadőlt ország talpraállítása, a jeruzsálemi templom megépítése és egy sokat próbált nép új életben való elindítása állott. Eközben nagyon sok akadállyal és szinte lefküzdhetetlennek látszó nehéz­ségekkel kellett megküzdenie. A nagy feladatok előtt álló Zorobábelnak üzente Isten: »Nem erővel, nem hatalommal, hanem az én LelkemmeU kell munkáját véghezvinnie. Az Isten Szentlelke valóban olyan erős, hogy Általa Isten népének útjából legyőzhetetlennek gondolt akadályok tűnnek el és megoldódnak a legnehezebb kérdések és feladatok is. A Lélek előtt nincsen olyan akadály, amely munkáját megakadályozhatná, mert Isten hatalmával és erejével munkálkodik. Ez a Lélek elég erős volt arra, hogy a gyáva Péterből olyan tanítványt teremtsen, aiki bátran állt oda Jeruzsálem népe elé a megfeszített és feltámadott Krisztus prédikálására. Elég erős volt ez a Lélek arra, hogy az első pünkösd alkalmával egyetlen igehirdetésen keresztül Egyházat teremtsen és ezt az Egyházat évszázadokon keresztül megáldja és fenntartsa. Amikor pedig ez az Egyház megromlott az emberi bűn következtében, elég erős volt ez a Lélek, hogy a reformáció­ban megtisztítsa és azóta is állandóan reformálja. A hirdetett igén és a kiszolgáltatott szentségeken keresztül ma is szaporítja ez a Lélek a gyülekezetei az üdvözülőkkel, térít meg embereket bűneiktől, újít meg, másokat hitbeli megfáradottságukból és teszi bizonyossá az Egyház népét az örök élet felől. Ez az erős Lélek azonban nemcsak »a lelki ház« építésén munkálko­dik, hanem ugyanez a Lélek cselakszi, hogy magyarországi evangélikus egyházunkban épüljenek a kő- és tégla-templomok és a gyülekezeti házak és ez a Lélek áldja meg az igét úgy is, hogy a meghallott ige nyomán a gyülekezet tagjai anyagi áldozatokat is hozzanak a gyülekezetért és a szeretetszolgálatokért. Végül ez a Lélek készteti az egyház népét arra, hogy Isten erejével építsék hazájukat is minél szebbé és minél boldogabbá. VALLJUK MEG, hogy szívesebben építünk a magunk erejére, mint a Lélek erejére és ezért eredménytelen sok munkánk. ADJUNK HÁLÁT, hogy Isten az idei pünkösd alkalmával is kiárasztja népére az »erőnek a I elkét«, hogy Általa épüljön az egyház és előbbrejusson a nemzet. KÖNYÖRÖGJÜNK a Lélek ajándékáért, hogy így minden bű­nünk és gyengeségünk ellenére is erősek lehessünk. Imádkozzunk egyházkerületi gyűléseink munkájáért, nemzetünk további eredmé­nyes építéséért. K. Z. Bl BLI A-OLVASÓ HETI IGE: »Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel, azt mondja a Seregeknek Ura.« Zak. 4, 6. Június 6. Vasárnap. — 1. Jn. 3, 19—24. Igazi megnyugvást ad az a felismerés, hogy Isten nagyobb a mi szívünknél; a magunk bűnös szívéről Istenre vethetjük tekintetün­ket. Ez a felismerés (bizalom), maga a hit és ez indít szeretetre. Ajándék mindkettő: a nekünk adott Lélek ajándéka. Június 7. Hétfő. — 1. Jn. 4, 1—6. Az ajándékba kapott Lélek világosan ítélő Lélek. Felvértez bennün­ket, nehogy hitünk hamis tanítással tévesztessék meg. Ez a legbiztosabb jel; Urnák vallja-e valaki Krisztust? (1. Kor.. 12, 3.). Ha igen, az igazság Lelkét vette és bátran hallgathatunk rá! Június 8. Kedd. — 1. Jn. 4, 7—16. A soha nem látott Isten Lelke által lakik bennünk. Mindent és min­denkit megelőzve szeretett bennünket! S ha megismertem nagy szere- tetét, nem kérdezem, hogy méltó-e a felebarát az én szeretetemre: hiszen, ha ez lenne a mérték, akkor Isten már rég megbüntethetett volna ahelyett, hogy szeret. A felebarát szeretete éppen ezért nem kényszer, hanem hitünk természetes következménye és velejárója. Június 9. Szerda. — 1. Jn. 4, 17—21. Isten az ő szeretetével nem rettegő rabszolgaságra, hanem felszaba­dult, félelemtől és gyötrelemtől mentes életre szabadított meg. Ha hálá­sak akarunk lenni neki azért, gazdag lehetőségünk van ennek meg­mutatására: legyünk rajta, hogy felebarátunk élete ne legyen tőlünk való rettegés. Június 10. Csütörtök. — 1. Jn. — 5, 1—5. Jézus megismerése tesz alkalmassá arra, hogy ne tartsuk nehéznek Isten egyébként nehéz parancsolatait. Az ő Lelke vezetésével szerez­hetünk tapasztalatokat a hit egész egész világot legyőző erejéről. Június 11. Péntek. — 1. Jn. 5, 6—12. Igaz tanúk vallomására mindig lehet építeni! Isten Lelke által maga tesz bizonyságot Fiáról, akiben az elpusztíthatatlan örökélet birtokosai lettünk. Azé az élet, aki elmondhatja magáról, hogy az ő Ura a Szent­lélek által Istenfiúnak bizonyított Jézus. Június 12. Szombat. — 1. Jn. 5, 13—17. Akinek örökélete van, köteles a közbenjáró imádság jogával élni. A pünkösdi Lélek birtokában könyörögnünk kell, hogy felebarátunk ne a bűn, hanem az étet embere legyen s ugyanennek a Léleknek ne legyen káromlójává. (Mt 12, 23.) Gémes István

Next

/
Thumbnails
Contents