Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-06-06 / 23. szám
R SZ4G 0 S E V flNGÉ L I HUS 1954. JUNIUS 6. Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér A Szentlélek tanít és vígasztal Az Egyházak Világtanácsa elnökeinek 1954. évi pünkösdi üzenete Mint az Egyházak Világtanácsa elnökei köszöntjük a Világtanácsban részvevő egyházakat, azok gyülekezeteit és tagjait. Arra kérjük őket, fogjanak össze a mai időben az egyetemes egyházért valfl könyörgésben s imádkozzanak ebben az évben különösen az Egyházak Világtanácsának második nagygyűléséért, amely augusztusban Evanstonban ül össze. Urunk azt Ígérte tanítványainak: »Lesztek nékem tanúim mind Jeruzsálemben, mind az egész Júdeábán és Samáriában és a földnek mind végső határáig.« Ez az Ígéret pünkösd napján kezdett beteljesedni. A századok során Krisztus munkája minden bűn és minden szakadás ellenére tovább haladt előre egyházában és kiterjedt az egész világra. Azért ezen a napon mindenekelőtt adjunk hálát Istennek az egyházért és a világ minden táján hangzó tanúságtételéért. Ebben az évben az Egyházak Világtanácsának második nagygyűlése törekedni fog újra meghirdetni azt, hogy Jézus Krisztus a világ egyedüli reménysége. Az Ujtestámentom szerint az egyház egysége és reménysége összetartozik. Amikor az Efezus-beliekhez írt levél negyedik fejezetét olvassuk, ez a nyomatékosan ismétlődő szó: »egy« —-úgy csendül a fülünkbe, mint a harangszó. Világosan szemünk elé tárulnak itt az isteni kijelentés egyszerű, nagy tényei. Ezek közül ma különösen ez a négy egység jelentős számunkra: egy a test, egy a Lélek, egy a reménység, egy az Ur: Isten népének az a rendeltetése, hogy úgy éljen, mint egy test. Ez a test a Szentléleknek köszönheti életét. Az egész test ugyanabba az irányba néz, mert ugyanazt a hivatást hallotta: a reménységre való elhívást.. Ennek a reménységnek alapja az Ur, »aki volt, aki van és aki eljövendő«, a:ki eljött testben és megígérte, hogy mindenkor vele lesz népével, egykor pedig úgy jön majd vissza, mint aki diadalmaskodott bűnön és halálon. Egy olyan világban, amelyben ritka lett az igazi reménység, az egyháznak az a hivatása, hogy hirdesse szóval és tettel: várj reménység, mert Van Jézus Krisztus. A széttépett világban azt kell megmutatnia, hogy ez a reménység összekapcsolja egymással az embereket. Imádkozzunk és kérjük Istent, használja fel a második nagygyűlést arra, hogy tegyen mindnyájunkat ennek az örvendetes igazságnak jobb tanúi váj Imádság a nagygyűlésért Atyánk, Istenünk, aki egyházadnak élő reménységet adtál Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, tégy minket méltókká ahhoz a közös hivatásunkhoz, hogy tanúságot tegyünk erről a reménységről. Istennek Fia, megváltó Urunk Jézus Krisztus, erősítsd meg bennünk azt a bizonyosságot, hogy te vele vagy népeddel és hogy a te győzelmed teljességgel nyilvánvaló lesz majd. Szentlélek Isten, mi vigasztalónk, a te közösséged ereje által egyesítsd Isten minden szétszórt gyermekét a te országod örvendező szolgálatában és úgy vezesd áz egyházak nagygyűlését, hogy minden a te akaratod szerint történjék: s legyen tiéd, óh Atya. Fiú, Szentlélek Isten, az ország, hatalom és a dicsőség most és mindörökké, Amen, Imádság az egyházért (irta Sarah Chakko, az Egyházak Világtanácsának egyik elnöke, kevéssel halála előtt.) Atyánk, arra kérünk, hogy az egyház legyen egy a Krisztusban, legyen a tanúbizonyságok fellegének és mindazoknak igazi közössége, akik most szeretik és szolgálják a mi Urunk Jézus Krisztust. Add, hogy az Egyházak Világtanácsának tagegyházai legyenek tudatában tebenned való egységüknek és szólhassák a gyógyítás szavát ennek a megháborodott világnak, Jézus Krisztusért. Ámen, Thyateirai Athenagoras Canterbury! Geoffrey Eivind Berggrav John R. Mott Marc Boegner G. Bromley Oxnam az Egyházak Világtanácsa elnökei. A HUNGARIAN CHURCH PRESS Pünkösd a legcsodálatosabb ünnep, mert tele van titkozatossággal és tele van hihetetlen gazdagsággal. Pünkösd mégis a legelhanyagoltabb ünnep, mert nagy tömegek képzeletében inkább keveredik a tavasz pom- pázásával, mint Isten gazdagságának kiáradásával. Pünkösd a Szentlélek ünnepe —■ ahogyan azt mondani szoktuk — a Szentlélek pedig Isten teljes gazdagságát közvetíti azoknaík, akik Jézus Krisztusban hisznek. Jézus mennybemenetele után az Atya mindent a Szentlélek által végez el. Bűnbánatra indít, vígasztal, erősít, teljes örömmel ajándékoz meg, kinyilatkoztatást ad, tanít, csodákat cselekszik, lelki adományokban részesít, újjászül. Semmi lelki nem lehetséges Szentlélek nélkül. Nincs hit, nincs imádság, nincs szolgálat, bizonyságtevés, igehirdetés, engedelmesség, Szentlélek nélkül. Semmire sincs olyan nagy szükségünk, mint Szentiélekre! Jézus a Szentlelket maga helyett küldi, mert jól ismeri tanítványai gyengeségét, az emberi természet erőtlenségét, mert tudja, hogy fölülről való erő nélkül nem képesek megállni a kísértések között. Az igében azt olvassuk a Szentiélekről, hogy tanít és vigasztal. 1. A SZENTLÉLEK TANÍTÓMESTERÜNK. Emlékeztet a tanításra, új gondolatokat ébreszt, világosságot ad. Azokat a dolgokat, amelyeket az ember fel nem foghat, érthetővé teszi. Ján. 16; 12—13. A tanítás értelmes- ségéhez tartozik a megújult értelem. Az emberi természet megszokta a földi viszonylatban való gondolkodást. Gondolatai csak a láthatókra, az idővel mérhetőkre s a földiekre vonatkoznak és néha bámulatos, hogy egy ember mennyi mindent tudhat. De lelki kérdésekben gyakran »megáll az ész« és az ember nem is sejti, hogy mit tartalmaz az evangélium. Idegen a számára, nem tud mit kezdeni vele. Bármilyen egyszerűnek hangzó ige megértéséhez is Szentlélek kell, hát még ha azt kutatjuk, hogyan lett Krisztus emberré, miért halt meg a kereszten, miként támadott fel, ment a mennybe, mi a Szentháromság, Krisztus kettős természete, hogyan üdvözülünk hit által kegyelemből, és A német evangéliumi egyház tanácsa állást foglalt az atomfegyverek kérdésében. A határozatot Dibelius és Lilje püspökök írták alá. (Lilje püspök egyben a Lutheránus Világszövetség elnöke is.) »Az evangéliumi keresztyéneket Németországban és más országokban hosszabb idő óta mély aggodalommal tölti el az atomfegyverek fejlődése« — hangoztatta az állásfoglalás. »Ma olyan fegyvereket gyártanak, amelyek célja az emberi élet tömeges elpusztítása és amelyek hatása ellen végeredményben már senki sem védekezhetik. A hidrogénbomba feltalálásában és kipróbálásában immár egyik csúcspontjához érkezett ez a fejlődés. Ennek a bombának pusztító hatása felülmúl mindent, amit eddig elképzelhetőnek tartottak. Az iszonytató lehetőségtől minden emberi szív visszaretten. Még ha önmérsékletet tanúsítunk is, szinte minden emberi elképzelést felülmúl, amit e fegyver esetleges használata jelentene. Ilyen körülmények között nem maradhat a keresztyénség néma és tétlen. Annak a felelősségnek alapján, amelyet; Istentől kapott, fel kell szólítania mindazokat, akiknek hatalmuk és befolyásuk van, hogy parancsoljanak megálljt ennek a fejlődésnek! Nem arról van szó, "hogy a tudományos kutatás útján akadályt gördítsünk, hanem arról van szó, így tovább. Szentlélek nélkül nem tudunk hinni. A tanítványok Jézus feltámadásakor még mindig tudatlanok voltak. Jézusnak újból fel kellett tárnia mindent kezdettől fogva, s akkor mindent máiként is láttak. Ez nem emberi értelem csillogása volt, hanem Szentlélek által való tanítás. 2. A SZENTLÉLEK VIGASZTAL. Nemcsak szavakkal, ahogyan mi szoktuk, hogy a búbánatos embernek úgy telebeszéljük a fejét, hogy »megdagad« attól. A Szentlélek nem borítja el szavakkal a fájdalmas lényeget, hanem azért adatik, hogy valóban vigasztalást adjon, meggyógyítson, megnyugtasson, jót cselekedjék. »Az én békességemet adom nektek« — Ján. 14:27. — tehát ez a vigasztalás: adomány, ajándékozás, átadás Jézus békességéből. Jézus tudja, hogy a bűnös embernek valóban szüksége van segítségre. A bűnösnek, akit bűnei szorongatnak, akit lelkiismerete nyugtalanít, hiába mondod: verd ki a fejedből, ne gondolj vele, majd lesz ez másképpen... Hiába mondod: nem te vagy így egyedül, hanem ezerszámra vannak hozzád hasonlók, nyugodj bele, ne törd magad, hiszen mindnyájan esendők vagyunk. Ez az emberi beszéd hiábavaló, nem vigasztalás. Jézus nélkül, az Ö Lelke nélkül nincs vigasztalás a bűn ellen, A Léleknek kell kiáradnia. Gyakran látjuk az apostolok prédikációinál, a Cselekedetek könyve szerint, hogy a prédikációt egyesek megértették, mások nem, egyeseknek volt fülük a hallásra, másoknak nem. Honnan van ez? Onnan, hogyha a Szentlélek nem munkálkodik valakiben, nem nyitja meg a szívét, akkor akár a legjobb evangélizáció is hiábavaló számára. Az első jeruzsálemi gyülekezetnél viszont azt látjuk, hogy zsidók és pogányok sokasága világosságot nyert és hitre jutott! Betegek meggyógyultak. A sötétség hatalmasságai vereséget szenvedtek. Jézus ugyanígy cselekedett a vakokon, sántákon, poklosokon, vagyis segített rajtiák! Ez volt az ő igazi vigasztalása. Ezért száll könyörgésünk újból és újból a mi Urunkhoz: Jövel Szentlélek ÚristenVárady Lajos hogy érvényesülni segítsük az emberiség iránti elemi belátást. Ez a múltban sokkal kisebb jelentőségű ügyekkel kapcsolatban is megtörtént. Úgy véljük, hogy van megoldás az atombomba felmérhetetlen veszélyével szemben is. Tudatában vagyunk annak, hogy a kérdéssel kapcsolatban politikai problémák is közrejátszanak. Az egyház feladata nem az, hogy részletjavaslatokat tegyen a problémák megoldása érdekében. Itt elsősorban arról van szó, hogy a vüág minden részén felébredjen az emberek lelkiismerete és győzelemre jusson minden nép körében az emberi élet iránti tisztelet. Ez az, ami bennünket foglalkoztat. Valamennyi keresztyén egyház vezetőit arra kérjük, azoknak az országoknak kormányainál, amelyekkel kapcsolatban állanak, nyomatékosan járjanak közbe, hogy az atomerő alkalmazásáról tárgyalásokat folytassanak s jussanak olyan megegyezésre, amely megszabadíthatja az emberiséget attól a mérhetetlen aggodalomtól, amely most terheli és hogy a tárgyalásokon létrehozott megegyezéseket minden oldalról be is tartsák. Arra kérjük az egyházakat, hogy legyenek egyek velünk a könyörgésben, amelyben Istent arra kérjük, hogy a minden emberi életet most fenyegető veszedelem háruljon el és béke legyen, amíg nem késő« — mondja a német evangéliumi egyház tanácsának állásfoglalása. Készülj az ige hallgatására! Pünkösd első és második napja. Csel. 2, 36—38. és 42—47. Jézus húsvét után negyven napig még itt járt a földön. Pazar kézzel szórta szét övéi között ajándékait, azok láthatták, örvendezhettek jelenlétének, szavainak. Milyen megnyugtató is volt ismét vele együtt lenni, hallgatni szavát, amint újra tanította őket! Nem kellett félniök, hogy valami baj történik velők, hiszen a Mester vigyázott rájuk, az a Krisztus, aki legyőzte a sírt, a halált. Egy napon eltűnt övéinek égbenéző szemei elől. Egyedül maradtak félénk, bátortalan embereknek. Fülükbe még visszacsengtek a hallott szavak, szemük előtt egyre végigpergeit az a néhány év, amit együtt töltöttek vele. De most vigasztalanul, egyedül maradtak, irányító, bátorító nélkül, tanácstalanul. Szinte azt lehet mondani, hogy félénkségükben elfelejtkeztek vállalt feladatukról, amit Jézus végrendeletként rájuk hagyott: bejárni a széles világot, tanítványokat szerezni Uruknak. Ilyen körülmények között köszönt rá Péterre és a többiekre pünkösd napja. Megváltójuk nem hagyta őket egyedül, de nem engedte meg nekik azt sem, hogy rejtett, önző keresztyén életet éljenek. Lelke által, akit ezen a napon adott nekik, napvilágra kényszeríti őket, hogy mindenki lássa őket, hogy mindenki hallja életújító szavukat. Péter nem kisebb igénnyel lép az egybesereglett tömeg elé, mint azzal, hogy hallgatói hagyják el eddigi életútjukat, amelynek egyik szomorú állomása Krisztus megfeszítése, térjenek oda ahhoz, akire még nem is olyan régen »feszítsd meg«-et kiáltottak. Ha azonban csupán ennyiben maradt volna Péter és társainak pünkösdi igehirdetése, ma nem lenne keresztyén egyház a világon. A tanítványnak meg kell élnie azt, amit tanít és amit hisz. Közösségben, sze- retetben élni egymással, kitárt szívvel indulni mások felé, ezt kell tenniük és ők meg is cselekszik. Csak ilyen módon növekedhetett ez a kicsiny csoport, embereket és életeket formáló egyházzá. Az első pünkösd napján és a következőkben is a Szentlélek teszi képessé Krisztus követőit mindenre: a megtérésre hívó ige hirdetésére és az őszinte keresztyén életre. Nélküle a keresztyénség égbenéző, tanácstalan, önmagát és hivatását vesztett maroknyi csoport. A két ünnep igéje ma is ezt hirdeti számunkra: Krisztus nincsen közöttünk testileg, láthatóan. Szavát, igéit mégis halljuk és a Lélek erejével igaznak tartjuk. Ez az ige, amit ma is hirdet az egyház, most is elsősorban életújulásra serkent; elindulni egymással közösségben, testvéri szeretettel, kitárt szívvel tekintve másokra, őszintén hinni Jézusban mindig tudva, hogy Krisztus egyháza a Szentlélek által él és munkálkodik. Vámos József Az Egyházkerületek Elnöksége kibocsátotta az egyházkerületi rendes közgyűlések meghívóit. Az Északi Evangélikus Egyházkerület július 11-én, az Egyetemes Egyház Üllői-út 24. szám alatti székhazának imatermében tartja közgyűlését. Ezt megelőzően, június 9-én délelőtt 9 órakor az egyházkerületi számvevőszék, délután 4 órakor az esperesi értekezlet ülésezik. Június 10-én délelőtt 9 árakor az egyházkerületi tanács tart ülést, délután 3 órakor pedig az egyházmegyei lelkészi munkaközösségek együttes ülése lesz. Az egyházkerületi közgyűlés június 11-én reggel 8 órakor istentisztelettel kezdő— a magyarországi protestáns egyházak külföldet tájékoztató kőnyomatosa — most megjelent számában beszámol a magyarországi protestáns egyházaknak az evanstoni konferenciára való készüléséről és a legutóbbi, április 21—23-án tartott tanulmányi gyűléséről. Hírt ad a HChP az evangélikus egyház nagyheti igehirdetés-sorozatáról, melynek során a gyülekezetek imádkoztak az evanstoni világgyűdik, ahol Várady Lajos esperes prédikál. A Déli Evangélikus Egyházkerület közgyűlése június 11-én délelőtt 10 órakor kezdődik a Deák-téri egyház- község dísztermében. Ezt megelőzően 9 órakor a Deák-téri templomban megnyitó istentisztelet lesz. Június 9-én délután a Déli Egyházkerület esperesi értekezlete, 10-én délelőtt pedig egyházkerületi tanácsülés lesz. Ugyanezen a napon délután 5 órakor az egyházmegyei lelkészi munkaközösségek együttes ülést tartanak. Június 9-én délután fél 7 órakor Országos Esperesi Értekezlet lesz. lésért. Közli a kőnyomatos dr. Vis- ser’t Hooft-nak, az EVT főtitkárának a magyarországi egyházak evanstoni előkészületeiről szóló szavait. Dr. Paul Gennrich főtitkár magyarországi látogatásáról részletes beszámolót olvashatunk, hozzácsatlakozva pedig dr. Paul Genn- rich-nek elutazása előtt a HChP munkatársának adott nyilatkozatát. Dr. Pap László református teológiai dékánnak az ökumenikus mozgalom történetéről szóló cikke után Kiss Ferenc Kossuth-díjas, a Szabad- egyházak Szövetsége elnökének az Országos Béketanács ülésén mondott felszólalását olvashatjuk. A nagykőrösi református teológusnap és gyülekezeti kiállítás ismertetése utón az Evengélikus Élet nyomán részleteket közöl az evangélikus lelkészék gyülekezeti jelentéseiből, majd beszámol az evangélikus egyházi sajtó fejlődéséről. Ismerteti dr..Pálfy Miklós dékánnak az Egyházegyetem Tanácsa előtti beszámolóját a Teológiai Akadémia Budapesten töltött másfél esztendejéről és hírt ad az evangélikus Teológiai Akadémia új munkaerőiről. Benczúr László nemrég megjelent konfirmációs kátéjának ismertetése után a HChP legújabb száma Peskó Zoltán zeneakadémiai hangversenyének beszámolójával zárul. A német evangéliumi egyház az atombomba ellen Június 11-én üléseznek az Egyházkerületi Közgyűlések „Kibocsátotta az Isten az Ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe!“ (Gál. 4,6)
