Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-01-10 / 2. szám
4 EVANGÉLIKUS ÉLET D. Dezséry László püspök újévkor az egyházi békemunka jelentőségéről, egyház és nemzet összefüggéseiről s a pesti egyházi élet kérdéseiről beszélt A Déli Evangélikus Egyházkerület székhazának tanácstermében igen népes gyülekezet jött össze újév napján, hogy az első ezévi istentisztelet után köszöntse D. Dezséry László püspököt, és meghallgassa a püspök újévi beszédét. Kevés kivétellel jelen volt valamennyi pesti evangélikus lelkész és valamennyi gyülekezetből négy-hat presbiter, s igen sok gyülekezet felügyelője is. A püspök az egyházkerület munkatársaival együtt fogadta a küldöttségeket s a »Dicsérd én lelkem-“ kezdetű ének eléneklése után Gyöngyösi Vilmos, a pesti egyházközség igazgató-lelkésze, egyházkerületi presbiter köszöntötte a püspököt. Többek között a következőket mondta: — Megemlékezünk Istennek arról a kegyelméről, amellyel 1953. esztendőben hordozott minket. Bűneink ellenére arra méltatott, hogy evangéliumát hirdessük és szentségeit' kiszolgáltassuk. Nemcsak szolgála-, tunk belső feltételeit teremtette meg bennünk, hanem annak külső feltételeit is hazánkban. Békességben dolgoztunk, mert Isten megajándékozott minket békével. Mi nem elkülönült életet élünk, hanem magyarországi evangélikus egyházunk szerves része a magyar népnek és az egész emberiségnek. Mindebben döntő szerepe van annak, hogy az elmúlt esztendőben a koreai fegyverszünettel a béke világhódító körútra indult és 1954, küszöbén úgy tekinthetünk az újesztendő elé a négyhatalmi találkozás reményében, hogy megengedi a Mindenható, hogy Európa egéről is elvonulnak a háborús fellegek. Országunkra és népünkre tekintve azt kell megállapítanunk, hogy az új kormány Programm nemcsak népünk, hanem egyházunk jólétét is biztosítja, mert egyházunk hívei a dolgozó népbe tartoznak és mert az új kormányprogramm esztendejében rendezte államunk újra államsegélyünket úgy, hogy azt teljes egészében élvezhetjük a további években is, holott egyezményünk szerint az most 25 százalékkal csökkent volna. — Egyházunk belső életére nézve hálával mondhatjuk, hogy Déli Egyházkerületünk szerves lelki egységbe kovácsolódott össze s egyházkerületünk egész munkájában a fejlődést és haladást tapasztalhatjuk. Köszönjük püspök úrnak, hogy számos gyülekezetei keresett fel a múlt esztendőben, hogy részt vett a lelkészek munkaközösségében s hogy egyházunk sajtójának emberét is köszönthetjük őbenne. — Telve vagyunk reménységgel s figyelő szemmel várjuk püspök urunk és az egyház vezetőségének újévi útmutatását. Ezután Szalatnai Rezső, egyházkerületi világi presbiter emelkedett szólásra s az egyház- kerület nemlelkészi tisztségviselői nevében köszöntötte a püspököt. Há-. rom tényről emlékezett meg üdvözlő beszédében. — Egyházi életünkben és egyházi sajtónkban továbbápoltuk protestáns szellemben a magyar nemzeti hagyományok legjavát. Továbbfejlesztettük a magyar protestáns egyházak összefogásának és együttműködésének gyümölcsöző gondolatát. A szlovák evangélikus testvér- egyházzal olyan kéznyújtásra találkoztunk, amelyből történelmi javak származhatnak, amely áldássá lehet a csehszlovákiai magyarok számára s amely megnyitja a történeti békét a magyar és a szlovák egyház között. Ez a három olyan lényeges - mozzanat az elmúlt esztendő egyházi eredményeiből, amelyről az egyháztörténet nem feledkezhetik el. A nemzeti hagyományok értékei őrzésének kétféle formája van. Van egy végzetes, kicsinyes, rossz formája, arnjt konzervativizmusnak nevezünk, amikor szinte mint a testben elmeszesednek a porcok, vagy megáll a vérszolgáltatás a szervezetben. A múltnak ezt az érzését nem tartjuk egészségesnek. Egészségesnek azt tartjuk, ha múltúnkat megbecsülve, felfrissítjük azt és múltúnk minden időálló értékét nemzeti fejlődésünk alapjává tesz- szük. A mai magyar evangélikus egyház a reformációs szellem felélesztésével szolgálja Istent s ezzel történeti tradíciókat ápol, ugyanakkor építi a jövőt — A magyar protestantizmus együttműködése ma a reformációs szellem felélesztésével a magyar protestáns hagyományok felszításá val lett értékessé és azon kell len' nünk, hogy az még több gyümölcsöt teremjen. D. Dezséry László püspök hosszú beszédben válaszolt az üdvözlésekre. Kiemelte azt, hogy rendkívül örül a nagyszámú budapesti presbiter megjelenésének, mert erős hangsúlyt akar tenni arra, hogy az evangélikus egyházi életben a világiak szava erősödjék, mert csak így lehet elkerülni _ az evangélikus egyház papos elhajlását a protestáns hagyományoktól. Kiemelte a koreai fegyverszünet és az új kormányprogramm jelentőségét s a következőiket mondta: — Hosszú ideig úgy állt a világ és benne a mi népünk, hogy valóban hajszálon függ a sorsa, hogy el tudja-e kerülni az új világháborút, vagyis az emberiségnek olyan katasztrófáját, amelyet még nem élt át. A kérdés az volt, el tudunk-e kerülni egy olyan szenvedést és nyomort, amelyet az új világháború kiváltana. Korea volt az a pont, ahol a modern hadviselés fenyegetése az egész világ számára fennállott, s ahol az volt a veszedelem, hogy bevetik a tömegpusztító fegyvereket is, A fegyverszünet azt a reménységet hozta, hogy az emberiség minden vitás ügye rendezhető tárgyalások útján s ezzel készítette elő azt a reménységet, hogy a négyhatalmi tanácskozás összeül és gyakorlatilag fel tudja számolni a világfeszültség minden indítóokát. A bókéért való küzdelemben egyházunk számottevő szolgálatot fejtett ki hazánkban és külföldön. Mind a két nagy történelmi eseményért küzdöttünk. Adjunk hálát Istennek, hogy egyházunk helyén volt, amikor őt Isten ebben a feladatban megkereste. — Helyesen állapította meg Szalatnai Rezső, hogy a béke ügye melletti egyházi kiállásunk egyházunk előtt olyan távlatokat nyitott, amelyekre szolgálatunk szempontjából nem is számíthattunk azelőtt. Megmutatkozott, hogy az egyház jelentős tényező a nép köz- gondolkodásának helyes alakítása ügyében. A békemozgalomban végzett munkánk hívta fel az egyház jelentőségére a figyelmet. Magában az egyházban pedig a békemozgalom segítette az igehirdetés szolgálatát, a gyakorlati, mindennapos emberi élettel való eleven érintkezéshez. Rajta keresztül konkrétságban gazdagodott az igehirdetésünk. Ezen szolgálaton keresztül szerzett egyházunk bizonyos tekintélyt és jelentőséget a közügyekkel való érintkezés közben is. Boldog vagyak, hogy éppen a budapesti vezető világi férfiak előtt adhatok hálát Istennek azért, hogy egyházi szolgálatunk tekintélye éppen ezen keresztül emelkedett népünk körében olyan módon, ahogyan azt a felszabadulás utáni egyházi »reménytelenség« idején nem remélték. — Helyeslem Szalatnai Rezsőnek azt a megjegyzését is, hogy egyházunk szolgálatában a magyar nemzet gyönyörű történetéhez és mai életéhez való kötöttségünk fejeződik ki, vagyis a népünkkel való történeti és gyakorlati egységünk. A népnek szolgálunk és nem öncélú, önmagának való egyházat építünk. Ma már egyházunk öntudatosan teszi fel mindig újra azt a kérdést, hogy szolgálata mit jelent a magyar népnek. azoknak az embereknek, akik között ez a szolgálat folyik. Akkor, amikor egyházi életünket a nemzettel való összefüggésben alakítjuk ki, nem »magyark odúnk«, nem »politizálunk« és nem »elvilágiasítjuk« egyházunk Istentől kapott feladatát, hanem ezt a feladatot éppen a maga helyességében értjük meg és végezzük el. A püspök ezután visszatekintett az elmúlt esztendő egyházi eredményeire és Gyöngyösi Vilmos szavaihoz kapcsolódva kiemelte az 1953-as zsinat, a Déli Egyházkerület összekovácsolódása és a magyarszlovák barátkozás ügyét. A továbbiakban a püspök a pesti egyházi kérdésekre irányította a figyelmet és az 1954. évi egyik legfontosabb egyházi célként a pesti egyházi kérdések megoldását jelölte meg. Első ezek között a zuglói templomépítés befejezése s a továbbiak azok a gyülekezeti és esperességi személyi és anyagi kérdések, amelyeket az elmúlt esztendők vetettek fel, elsősorban a pesti egyházközség hat gyülekezetté szétválasztása és a peremvárosi gyülekezetek nagy-budapesti gyülekezetekké válása folytán. — Budapest evangélikussága egyházi egység a gyülekezetek önállósága mellett, s a következő esztendő arra szolgál, hogy ezt a gyülekezeti önállóságot s ugyanakkor ezt az egyházi egységet felismerjük, fejlesszük s annak gyümölcseit learassuk a gyülekezetek egymást támogató együttműködése nyomán. A püspök kilátásba helyezte, hogy széleskörű tanácskozásokat fognak folytatni és intézkedéseket fognak tenni a budapesti egyházi élet minden részletkérdésének megoldása érdekében rögtön az újesztendő kezdetén. Egyesülettől a — gyülekezetig Eigy hosszú épület előtt állunk. Ablak ablak mellett. Modern ház, mellette kis léckerítés. Amint beljebb kerülünk, előtűnik a kert, vagy még inkább 'kertecste, oldalt a fásloamrá- val, disznóóllal. Üstből gazdagon száll a gőz, éppen nagymosás van az alberti szeretetotthonban s egy-kát nénike tesz-vesz az udvaron. Az otthon vezetője, özv. Horváth Józsefné kalauzol s megmutatja a szobákat. Valamennyiben na,gy rend és tisztaság, a falak fehérre meszeltek. Képek, falimiondások sorakoznak egymás mellett, itt-ott egy-agy színes terítő. A nagy ebédlőben Kellemes meleg duruzsol hatalmas, fekete kályhában. Középen hosszú asztal, a fal mentén 'karosszékek, asztalkák. Valaki éppen énekelget. Nénikék üldögélnek csevegés közben, könyvek kinyitva a kezekben, az egyik könyv Fosdiok: A Mester ielleme A lelki táplálók gyűjtése halálig tart. .. Hamar összebaráíikozunk, ismerkedünk. Keresem a legidősebbet s pillanatok alatt parázs vita kerekedik. Itt már nincs miért tagadni, a hiúság elvetette álarcát. Révfülöpről került ide özv. Kiss Rókusné, aki 78 éves., mindjárt nyomában jár egy év hátránnyal egy másik nőtestvér. I Itt tipeg Tóth néni is, ak't mentőik hoztak idegzsába fájdalmas kínzása közben, szinte reménytelenül s most vidáman nevet a meggyógyultak hálaadásával. Szinte az ország minden része képviselve van abban a tizenhat lakóban, akik otthonra találtak az evangélikus egyház szeretet ének és gondoskodásának asztala mellett. Vannak közöttük tehetetlenek, de akik még munkálkodhatnak, azok kukoricát morzsolgatnak, babot válogatnak, burgonyát tisztítanak, kötögetnek, konyhai szolgálatot végeznek, mint akik tudják, hogy a munka — erőgyűjtés. Némelyikük azonban már igen-igen erőtlen. A szemek pedig? Azokon ott csillog a szemüveg, elmúlt évek megmaradt kitüntetése... A szeretetotthon vezetése nem egyszerű feladat. Különleges képességek kelten dk, példátlanul nagy türelem és nyugodtság, amely minden nap Isten igéjéből erősödik. Mert bizony ezek az erőtlen niániikék sokszor teszik próbára mások erejét! A legcsöndesebb ádventi perc váratlanul a feksaktanó szavaik tanújává lesz egészen lényegtelen dolgok felét t. Az idős kor belső feszültsége pattan ki ingerültségben s ilyenkor helyén legyen a vezető szíve és szava, hogy csendet teremtsen a pohárban 'keletkezett vihar felett. Amióta bevezették a mindennapos áhítatot, lényegesen javult a helyzet. Istennek igéje az _ öregek között is munkálkodik. Az áhítatokat felváltva végzik az alberti és irsaj 'lelkészeik s az otthon vezetője. Természetesen gonddal is jár ez a vezetés. Tavaly óta itt is nagy a változás. Egy évvel ezelőtt nem volt 6e tüzelőjük, se pénzük. Viszont egy év alatt nagyarányú átalakításokat hajtottak végre a területek segélyéből^ új szobákat képeztek ki, most folyik a fürdőszoba berendezése, a tüzelő magvan, a járási tanács kisüzemi ellátást biztosít, két nagy hízó töntörög az ólban, minden _ vasárnap hús is jár az ebédhez., saját sütésű tel ácsot csipegetnek és persze sók- szar párolog tányérainkban főzelék. De nagy hiánya az otthonnak a főzőedény és a szék. Ha valaki ebben segíthet, egy lábossal is szeretetszolgálatot végez... Egyesülettől a gyülekezetig — ezt a címet lehetne adni az alberti otthon történetének. Kezdettől! fogva idős, elfáradt nők számára létesült ©gy 'kegyes adományból s egyesületi kezdésbe került. Az egyesületeik megszűnéséitől a szeretetszolgálat új zsinati törvényéiig eső időben a tétovázás és erőtlenség ideje múlott el. Roszik Mihály alberti lelkész így foglalja össze a tanulságokat: — A zsinati törvény következtében alakult meg az alberti és irsai gyülekezetek vezetőiből a Diaikámai Bizottság, mént hivatalos és felelős szerv. Első fel adatként az adódott, hagy az intézményt elhelyezzük a gyülekezet szívében. Nagy ellenállást kellett le'küzdenünk, hiszen sokan gondolkodtak Úgy, hagy az öregeket tartsák el a gyermekeik. Ez azonban a szeretet nélküli magatartás volt. Meg tellett értetni a gyülekezetted, hogy Isten itt áldozatot 'követel a gyermektelen és rokkant öregek javára. Püspökünk felszólította a 'két gyülekezetét, hogy természetbeni adományokkal segítsenek az otthon fenntartásán. Felolvastuk a gyülekezetek előtt, ismertettük az intézmény életét és helyzetét és áldozati hetet hirdettünk! Merész kezdeményezés volt, de eredménnyel járt. Egy hét alatt mintegy 150 gyülekezeti tag jelentkezett! Kukoricát, burgonyát, babot, káposztát s más adományokat hoztak, egy egész kocsira valót. Ez a kocsi a szeretet kocsija volt! Nyáron állandóan ellátták az otthont gyümölcs- csel s egészen bizonyosra vehetjük, hogy az áldozati hétiből áldozati év lett, mert valakik mindig akadnak, akik bekopogtatnak aiz otthon ajtaján ... — Vájjon van-e kára a gyülekezetnek abból, hogy üyen példa adóan ál» doz egy országos initézménv számára? — kérdeztem a lelkésztől. — A gyülekezetnek semmi kára, de sok a haszna! kz az Isten igazsága, hogy jobb adni, mint venni. Ugyanakkor, amikor szívébe fogadta az Otthon ügyét, ugyanakkor az alberti gyülekezet kettéválasztotta a paró-i chiát. megjavíttatta orgonáját, négy család új oftárterítőt. készített ádvant idejére s már érnek az új tervek: vagv a gyülekezet temetőjét hozzuk rendbe teljesen, vagy a templom külsejét. Az áldozat áldozatot teremt.. ■ Az slijerti gyülekezet életéről volt már szó lapunkban, amikor 175 éve fennálló templomában ünnepélyesen adtak hálát a megtartó Isten hegyeiméért. Most csak a gyülekezet egyik tagjával álljunk szembe, a 70 éves Somlyódi Jánossal, az orgona mesterével. Nyugalmazott igazgató-tanító. Mint nevelő 40 évig szolgált, mint kántor 50 esztendeje. A sok-sok esztendő alatt nem hallotta senki a hangját haragosan, a szelídseg és megértés nevelője volt mindig, pedig tanításának ideje alatt nemzedékek kerültek ki. Az énetekül túra áldásos munkása volt imindiiig, hosszú időn keresztül az albertiirsai Dalkör vezetője. Egy. évvel ezelőtt szervezte meg a gyülekezet énekkarát is. (Hallottam a kart, nagy épülést és lelki gyönyörűségét szerzett...) Amikor elérte 70. születésnapját, a presbitérium és az énekkar köszöntötte s 70 szá! szegfűt kötőit csokorba szereéete jeléül. Dr. Jugovics Lajos felügyelő, Roszik Mihály lelkész és olyan gyermekek köszöntötték, akiket tanított, de akiknek szüleit és nagyszüleit is tanította. Somlyódi János pedig, egyik vasárnap este, a gyülekezet előtt visszatért az Albertibe való érkezésiének idejére s elmondotta, hogy ' két tainítóválasztáson megbukott s csak harmadszorra választották meg. Szarvasról jött, ahol Tessedik munkálkodott, oda, ahol Tessedi'k született s életében ezen az úton akart haladni mindig. Az alázatos munkás friss erővel szolgál ma is. Ugyanaz a szeretet hordozza, amely a szeretetotthon lakóit és az egész egyházat: a Jézus Krisztusé... V. L. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és ktadóhívatat: Budapest. Vili., Puskin-u. 12. Telefon: 142-074 Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry Lá szló szerkesztő Budapest, III.. Dévai Biró Mátyás-tér 1, Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ff, télévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—VIII. Engedélyezési és terjesztési szám: M. E. III. B. 70.336/I94S 10.000 példányban nyomatott 2-536771. Athenaeum (F. v. Soproni Béla), Ä huszonegyedik szó Elhiszitek-e, hogy egy másféléves kisgyermeknek is kedves lehet Jézus keresztje? Én láttam! Ágyacskájában játszadozott a kislányunk, szorgalmasan gyömöszölte a karácsonyi mackóját. Hol az egyik sarokba tette, hol a másikba. Egyszer ráült, máskor átölelte, szorongatta, édesen gügyögött hozzá: — Baba, csecse baba.:: Próbálta etetni is, kenyérmorzsákat tömött a mackó vigyori szájába. Édesanyja mosolygása odalopódz- kodott az én arcomra is, gyönyörködtünk benne azzal a legnagyobb földi örömmel, amivel Isten ajándékozta meg a szülőket. Juditkánk ágyacskája felett ott függ a fölön egy sima, barna kereszt, melynek oldalára művészkéz faragta a tövisek körbenfutó koszorúját. Valamikor helyet kerestünk a szoba falán ennek a kis keresztnek és egyszerre találtuk meg a legalkalmasabb helyet. A kis kerekeken guruló ágyketrec felett. Jó is, hogy ott van. Mert a gyermekről a keresztre nézünk fel, a keresztről a gyermekre. És ilyenkor megelégedetten festi egy láthatatlan égi kéz arcunkra a szülői büszkeség mosolygása fölé a hálaadás örömének színeit. A játszó gyermek láttára felébredt bennem a pedagógus, odaléptem Juditka ágya mellé, rámutattam a babájára: — Juditka, mackó! — Mac-kó, érted, kicsim? Mac-kó, mac-kó. No mondd szépen ..; mac-kó.:: Felsültem, Kislányom végigmondta húsz-szavas szóismeretét, amiben bőven szerepelnek olyan szavak is, amit csak mi értünk, de a mackót nem mondta. Édesanyja csendesen kuncogott a díványon a kötése felett. Bosszankodtam a kudarc miatt, de hiába minden, a gyermek nem mondta. Megpróbáltam a siketnéma módszert. Szájamat mozgattam előtte. Felváltva hangosan mondtam, suttogva rebegtem. Hiába. A mackó megszólítatlan maradt. Juditka félre is dobta. Űj játékot talált ki. Felpattant, mint a gumilabda és az ágy szélébe kapaszkodva ugrándozott. Kedvetlenül ültem vissza az íróasztalhoz. Ceruzám tűnődve pihent meg a papír felett. Ejnye, hát, de szép is lett volna, ha ma egy új szót tanul meg. A huszonegyediket. Hiszen olyan tanulékony. Ebéd előtt is összeteszi apró párnás kacsóit, míg mi imádkozunk és a végén rámondja velünk együtt ő is az áment. Igaz, hogy csak félig, de azt több ízben. A Mennyei Atya előtt azért biztosan teljes ámennek számít. Gyanús nesz hallatszott a kiságy felől. Odanéztem — haszontalan kölyök! — felállt a mackójára, elérte a kereszt alsó szárát és ide- oda tologatta a falon. Még kacagva énekelt is hozzá: — Hinta, hinta::: Egy pillanat alatt átfutottam gondolatban a keresztyén nevelés- tudományi ismereteken, de röstel- kedve állapítottam meg, hogy ilyen esetre nem ad utasítást) Az anyai szeretet felmentő szava is megérkezett a sarok felől. — Hiszen még kicsiny:;: A kis kereszt veszedelmesen ingadozott a falon, még a végén leesik talán. Odasiettem, megfogtam a profán mozdulatokat végző kis kezeket. — Juditka, nem szabad. Ez a kereszt! Bámulva nézett rám a pufók kis arcból két csillogó, barna szem. Aztán kettényílt a piciny cseresznyeszáj, az új ismeretnek győzelmes ízével született meg első hallásra az új szó: — Ke — észt.-.; Aztán újból felnyúlt az egyik kicsiny kéz a kereszt alsó szárához, de csak azért, hogy a gyermekáhítatnak végtelenül finom mozdulatával megsimogassa a keresztfát. Elfogódott hangon suttogta' felém: — Ke-eszt. Leszállt a mackóról, elment a kiságy legtávolabbi sarkába, arcán ragyogott a szeretettel bővült öröm fénye, reánknevetett boldog gyermekkacagással, pici ujjával felmutatott a falra, csengő kiáltásában már benne énekelt a jövő nemzedék keresztyénének Krisztusban bízó gazdag hite: — Kereszt! A lélek kápolnájában felzúgott egy láthatatlan orgona a csodásán megtanult szó visszhangjaként: — Legyetek olyanok, mint a gyermek, hogy bemehessetek a mennyek Országába! Németh István
