Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-01-17 / 3. szám
✓ ► Dezséry László: Újesztendei imádkozásunk három nagy témája G azdag és szerető istenünk felhatalmazott minket az imádkozásra úgy, amint azt szívünk és életszükségleteink elénk adják. Olyan mennyei Atyánk van, aki nem ad követ, ha kenyeret kérünk tőle és nem ad skorpiót hal helyett. »Kérjetek és adatik nektek-«, »zörgessetek és megnyittatik néktek«, »keressetek és találtok«, mind ugyanazt jelentik. Isten elfogadja az imádságainkat s úgy tekinti elébetárt ügyeinket, mint a nyomorúságból kiáltok és a segítségre szorulók sóhajtását, amelyre ő szeretettel és a szeretet ajándékaival felel. A Miatyánk az a gazdagtartalmú imádság, amelyben — gondoljunk Luther Márton Kiskáté-beli magyarázataira — emberi életünk egész skáláján minden szükséglet, mint Isten. elé tartozó és mint Istennél megoldást találó kérés sorakozhatik fel. A keresztyén emberek úgy imádkoznak, hogy ömlik is belőlük a sok kérés és megszokták, hogy nem kell szégyelniök, hogy segítségért ostromolják Istent valamennyi ügyesbajos dolgukban. A számtalan emberi kérést azonban igyekszünk mindig nagy összefogó kérések alá summázni. Vannak dolgok, amelyekben bennefog- laltatik sok minden egyéb. Ezért imádkozik a keresztyén ember elsősorban üdvösségéért. A bűnbocsánat és a Krisztussal való közösség hozza el számunkra Isten országát a földön és a mennyben s Isten országával együtt adatik meg nékünk minden, ami »testünk és lelkünk táplálására« szükséges. Az alapvető nagy imádság: az üdvösségünkért, bűnbocsánatért, Isten tanácsoló és gondviselő kegyelméért való imádkozásunk keretébe tartozik most az emberiség három nagy ügye, amelyért idejekorán fel kell buz- dulnunk s tömegesen felserkenvén kell könyörögnünk. J anuar 25-én ül össze a NÉGYHATALMI TALÄLKOZÖ Berlinben, amelyen négy roppant felelősséggel megterhelt ember és ezek munkatársai fognak neki a világ nemzetközi kérdéseinek rendezéséhez. Ezért a találkozóért dolgoztunk a békéért való küzdelemben évek óta s ez a találkozó most úgy áll előttünk, mint nagy reménység kezdete. Hiszünk abban, hogy az emberiség százmilliói abból a józan megfontolásból harcoltak ezért a találkozóért, hogy lehetséges a nagyhatalmak közötti megegyezés, hogy lépésről lépésre enyhíteni lehet a nemzetek közötti feszültségeket, meg lehet állapodni kölcsönös jóindulat és az egész emberiségért érzett felelősségtudat alapján abban, hogy a háború nem elkerülhetetlen, a tartós béke lehetséges. Akinek most hite van az imádkozáshoz — és kinek ne volna hite, aki az evangélikus keresztyénség gyülekezeteiben él —, annak most ostromolnia kell Istent, a földi békességszerzés és az emberek iránti jóakarat megmutatásának nagy alkalmáért. Ebben a kérésben benne van minden, amit a Miatyánk negyedik kérését magyarázván Luther felsorol. »Étel, Lather az Ige Egyházáról »Ama beszédeket, amelyeket nékem adtál, őnékik adtam.« János 17, 8. Az egyháznak nincs más rendeltetése és dolga, mint Isten Igéjének hirdetése. Ha nem ezt teszi, nem egyház — legfeljebb névleges. Nem az Ige van az egyházért, hanem az egyház van az Igéért. Nem azért van Ige, hogy az egyház megszólalhasson, hanem azért van egyház, hogy az Ige megszólalhasson. Nem az egyház teremt Igét, hanem az Ige teremti az egyházat. Az igazi egyház legbiztosabb ismertetője Isten Igéje. Ahol Isten Igéjét hirdetik s hallgatják, ott az egyház. ital, ruházat, lábbeli, ház, gazdaság, szántóföld, barom, pénz, anyagi javak, derék házastárs, derék gyermekek, derék háznép, derék és hűséges felsőbbség, jó kormányzat, jó időjárás, béke, egészség, közrend, becsület, jóbarátok, megbízható szomszédok és ezekhez hasonlók.« Ezekért mi a mindennapi kenyérért való könyörgés közben szoktunk könyörögni, gondoljunk hát most arra, hogy történelmünknek ebben az izgalmasan és mégis nagyon reményteljesen feszült pillanatában a háború és béke kérdésétől függ mindez. Imádkozzunk Istenhez a Miatyánk negyedik kérésével; a mindennapi kenyérért úgy, hogy közben gondoljunk erre a nagy kérdésre, arra, hogy az emberiség egyfelől háború és nyomor, másfelől béke és jólét között választhat. Isten a békét és jólétet akarja. Jogunk van hozzá és ígéreteink vannak hozzá, hogy ezért könyörögjünk. Könyörögjünk is értük! \(Kl NYARÁN ZAJLIK LE AZ I8Ü1» EGYHAZAK VILÄGTANÄCSA második nagy világzsinata Evan- stonban, az Amerikai Egyesült Államok területén, Chicago városa mellett. A világ minden tájáról felgyűlnek oda a keresztyén egyházak vezetői, hogy az egyházak egységének, a nemzetközi jóviszonynak és az emberiség iránti keresztyén felelősségnek kifejezői és továbbfejlesztői lehessenek. A magyar protestáns egyházak is elküldik küldötteiket erre a találkozóra. Hatalmas döntések napjai lesznek ezek, kihatnak a következő esztendő keresztyén egyházi programmjára, szerepére s döntőek lesznek abban, vájjon az egyházak hűségesen tö,ltik-e be Istentől kapott megbízatásukat,' vagy eljátsszák ezt a kiváltságot mohó és hiú emberi érdekekért; Minden nagy alkalom nagy kísértés is. Könyörögnünk kell azért, hogy Isten ne engedje be a kísértőt Évanstonba és szabadítson meg a gonosztól. A magyar egyházaknak az a dolguk, hogy az evanstoni nagygyűlésen a főtéma inspirációjának megfelelően helyesen ismerjék fel Krisztusban a világ reménységét, helyesen építsenek Isten valóságos ígéreteire és úgy tudjanak járni ebben a földi életben a konkrét magyar talajon és feladatok között, hogy az ennek a reménységnek és ezeknek az ígéreteknek jegyében történjék. Becsületes bizonyságtételt kell tennünk Evanstonban hitünkről és egyházunkról úgy, amint az a mi mostani világunkban megjelenik és érvényesül. Isten igéjét földi életünkre kell értenünk és felelősség- teljesen kell alkalmaznunk azt azokra a követelményekre, amelyeket a mai emberi nemzedék történelme támaszt. Meg kell mondanunk világosan, hogy a keresztyénség arra adatott, hogy segítségül legyen az embernek, üdvössége és minden igaz földi ügye dolgában. Ha Evanstonért imádkozunk, akkor egyben az egész keresztyénségért imádkozunk, melyet Isten nagy reménységgel küldött bele az emberiségért folytatott mostani harcba, hogy erkölcsi erőtényezőt jelentsen a jó és rossz közötti választásban, háború és béke, nyomor és felemelkedés, elnyomás és szabadság közötti választásban úgy, amint azt a szent és igaz Isten parancsolta néki. Evanstonban becsületes egyházi szóra van szükség és hűséges, erkölcsös bizonyságtételre. Ha Evanstonért imádkozunk, egyben minden keresztyén ügyért és feladatért is imádkozunk, amely 1954-ben elénk kerülhet. A magyar egyházak itthoni szolgálata és minden egyház otthoni szolgálata függ a világkeresz- tyénség közös bizonyságának igazságától. Ugyanakkor a magyar egyházak itthoni szolgálata és minden egyház otthoni szolgálata feltétele és pecsétje az evanstoni bizonyság- tételnek. Ha Isten országa eljöveteléért imádkozunk a Miatyánkban, gondoljunk az egész keresztyén- ségre, Evanstonra és gondoljunk a mi hitünk Alfájára és Omegájára, az élő Jézus Krisztusra, aki a világ reménysége! rí E 1954 LESZ PÄRIZS ÉS VARSÖ ^ UTÄN A BÉKE VILÄGMOZ- GALOM újabb nagy találkozójának esztendeje is. Ismét hatalmas seregszemle nyolcvan, vagy még több nemzet jóakaratú embereinek emberiségmentő szolgálatában s nagy erősödés mindazok számára, akik hisznek az emberek békés együttélésének s az emberi élet világra kiterjedő javulásának lehetőségében. Imádkozzunk ezért is már most. Imádkozzunk azért, hogy megnövekedjék a jóakaratú emberek száma a földön, hogy tisztuljanak a békéért való küzdelemmel eddig nem törődő emberek gondolatai is az igazságkeresés jegyében s hogy a béke világmozgalom újabb és újabb világos célkitűzésekkel mozgósíthassa az emberek százmillióit a katasztrófától való megmenekülésért folytatott küzdelemre. A béke az élet! Ezt a bőrünkön tapasztaltuk egy nemzedék alatt két világháborúban. Akinek békéje van, védje állhatatosan a békét. Akinek nincs békéje, szerezzük meg annak közös emberi erőfeszítéssel. Istenfélő emberek, serkenjünk fel tömegesen a békéért való imádkozásra! Nyikoláj metropolitát január 25-én avatja díszdoktorává a debreceni református teológiai akadémia A református egyház zsinatának 1953 októberi ülésszaka tárgyalta és ünnepélyesen magáévá tette a debreceni református teológiai akadémia tanári karának az egyetemes kon- vent által felterjesztett javaslatát, amelynek értelmében Nyikoláj kru- tyicai és kolomnai metropolitát, az orosz ortodox egyház szent szinó- dusa külügyi osztályának vezetőjét, a prágai és szófiai ortodox teológiai fakultások tiszteletbeli doktorát a magyar református egyház teológiai díszdoktorává avatják. A határozat részletes indokolása méltatta Nyikoláj metropolita kimagasló érdemeit és a díszdoktorrá avatás nagy ökumenikus jelentőségét. A református zsinati határozat indokolása rámutatott, hogy a református egyház az utóbbi évek során egyre jobban elmélyülő és ökumenikussá tisztuló szeretettel tekint a keleti ortodox egyházak testvéri közössége felé. Kiemelte ezenkívül Nyikoláj metropolita igehirdetői munkásságát. Világszerte ismert a metropolita teológiai és emberi felelőssége minden olyan nagy ügyben, amelyben az egész emberiség boldogulása és előbbrejutása mun- kálódik. A református zsinat igen nagyra értékelte a metropolítának az emberiség békéjéért végzett nagyjelentőségű szolgálatát is. A metropolita ünnepélyes díszdoktorrá avatásának előkészületei most már annyira előrehaladtak, hogy az avatási ünnepségek időpontját is ki lehetett tűzni. Nyikoláj metropolita értesítette a református egyházat, hogy január 25-én kész Debrecenben, a református egyház hagyományos szokásai szerint átvenni a néki felajánlott tiszteletbeli dokteri diplomát és megtartani székfoglalóját, amelynek címe: »A háború és a béke kérdése keresztyén megvilágításban.« Rendkívüli érdeklődésre tart számot az a hírünk is, hogy Nyikoláj metropolita Budapesten és Debrecenben három nagyjelentőségű előadást tart »Vallási élet a Szovjetunióban«, »Lelkészképzés a Szovjetunióban«, valamint »Egyház és békeharc« címen. A metropolita Budapesten az ortodox egyházban lelkészeket is szentel és istentiszteletet tart. Evangélikus egyházunk küldött- ségileg fog részt venni a debreceni díszdoktoravatáson s egyházunk lelkészei és teológusai nagy érdeklődéssel várják a metropolita előadásait.Nyikoláj metropolita magyarországi tartózkodása idején a magyar protestáns egyházaknak kedves vendége lesz J. L. Hromádka professzor, a prágai Comenius fakultás dékánja, aki tudvalevőleg a debreceni Református Teológiai Akadémiának ugyancsak tiszteletbeli doktora. Püspökeink vasárnap azokban a gyülekezetekben prédikáltak, amelyek a templomépítési offertóriumot kapják Január 10-én, a templomépítési offertórium napján dr. Vető Lajos püspök a Budapest-pesthidegkúti gyülekezet templomában prédikált, mely templom egyszersmind a Lelkésznevelő Intézet ifjúságának is szolgák A befejezetlen templom alatt az alagsori nagyteremben folynak az istentiszteletek, ahol a pesthidegkúti és környékbeli hívek, valamint a teológus ifjúság gyülekezett össze, hogy meghallgassa dr. Vető Lajos püspök prédikációját, akit megérkezésekor Friedrich Lajos, a Lelkésznevelő Intézet igazgatója fogadott. Jelen volt az istentiszteleten dr. Sólyom Jenő teológiai prodékán is, hogy kifejezze háláját az egyházi vezetőségnek a templomépítési offertórium egyik felének odaítéléséért. Dr. Vető Lajos püspök prédikációját lapunk más helyén teljes terjedelmében közöljük. Ugyanezen a vasárnapon Dezséry László püspök, a Budapcst- zuglói egyházközségben szolgált a befejezetlen templom melletti paró- chiában lévő nagy gyülekezeti teremben, melyet a hívek zsúfolásig megtöltöttek. Tudvalevő, hogy a zuglói egyházközségnek 40 tagú szeretetháza is van, idős asszonyok részére. A szeretetház és a paróchia között áll a templom, melyen ebben az esztendőben kb. 80 ezer forintos munkát akarnak elvégezni. Ennek az összegnek jórésze közegyházi támogatásból várható. A püspököt Scholz László lelkész és Kárpáti Sándor egyházközségi felügyelő fogadták, majd presbiteri gyűlés következett több, mint negyven presbiter részvételével. Kárpáti Sándor, egyházközségi felügyelő a presbitérium nevében ünnepélyesen jelentette a püspöknek, hogy a Pesti egyházból való kiválás, vagyis az önálló gyülekezeti élet első esztendejét a zuglói egyházközség nagy sikerrel fejezte be. Az egyházi tevékenység minden ágában buzgólkodtak, az egyházközség 20 ezer forinttal adakozta túl az előző esztendei egyházi hozzájárulást és noha a templomépítésbe sok pénzt fektettek, hétezerforintos maradvánnyal zárták az esztendőt. Köszönetét mondott azért az egyházpolitikáért, mely a Pesti egyház lelkész- köreinek önállósulására vezetett. Köszönetét mondott az egyházi vezetőségnek azért is, hogy a templomépítési offertórium egyik felét a zuglói gyülekezetnek adományozták. Az egyházközségi felügyelő megígérte a püspöknek, hogy a zuglói egyházközség hazánk, népünk és békénk érdekében mindent megtesz. Ezután Scholz László lelkész ismertette a templomépítés legközelebbi ütemtervét, melyet a presbitérium előző este elkészített és elfogadott. A püspök a tervet jóváhagyta, majd megkezdődött az istentisztelet. Az igehirdetésben Dezséry László püspök többek között a következőket mondottá: — Azért prédikálok most közietek, mert azokhoz kell szólanom, akikért ma a magyar evangélikus egyház minden gyülekezete imádkozik és adakozik. Kell, hogy az elsősorban számotokra legyen jelentős. A ti templomotokról van szó, vagyis a zuglói gyülekezet otthonáról, biztonságáról, és jövőjéről. Ami ma értetek történik, az egy országos offertórium keretében történik. így fogjátok megtudni, mi a mi magyarországi evangélikus egyházunk szeretete és egysége, vagyis szeretetének és egységének ereje. Lehet, hogy tán messze élő evangélikus testvéreink is gondolnak majd arra, hogy Magyarországon él egy evangélikus egyház, mely a gyülekezetek egymást segítő készségét fenn tudja tartani, mint valamikor az apostoli korban Pál apostol. Mindez egészen az, amiről azt mondja mai igénk, hogy »kedves az Urnák- Igén, mert ez ennek az országos templomépítési offertórium- nak a jelentősége, öröme. — Engedjétek meg, hogy többet is szóljak arról, mit jelentenek az országos offertóriumok a mi egyházunkban. • — Elsősorban is jelentik az egyház egységének a megmutatkozását. Az egyház egysége- ■ a ■ leggyönyörűbb valóság az egyházban. Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak a személyéből táplálkozik ez az egység. A Krisztus-hit kapcsolja össze a mi egyházunk valamennyi hívét és valamennyi gyülekezetét és ugyanez kapcsolja össze a világ valamennyi egyházát, bármilyen különbség legyen is köztük. A Krisztus-hit, a szent keresztség, az apostoli hitvallás, a keresztben és a feltámadásban való reménység. Az egységnél gyönyörűbb valóság nincs is az egyházban. És Isten felnyitotta szemeinket, hogy imádkozzunk az egyháznak ezért az egységéért. És ez valami új egyházunkban. Soha olyan érdeklődés nem volt országos kérdések iránt, híveknek más hívek életfolytatása iránt, mint amilyen most van. Hol törődtek régen azzal a keresztyének, hogy azt figyeljék, hogy a másik ember hogyan éli a keresztyén életet az üzemekben, gyárakban. hivatalokban; hogy hogyan neveli a másik ember gyermekét a mi ősi hitünkre. Soha nem törődött az ember annyira a másik gondjával, mint most. Egy ilyen országos offertórium jelentősége az, hogy érezzék a hívek, hogy ők nem magukban állnak, nem önző kis körökben folyik keresztyén életük, hanem nagy egyházi és ökuménikus összefüggésekben. Világosságból kaptuk Istennek ezt az ajándékát is és ez jóság, igazság, és valóság. — Az országos offertóriumok végül is abban jelentősek, hogy valóban konkrét áldozatot jelentenek valamelyik egyházi ügyben. Nemcsak beszélgetés róla. hanem konkrét áldozatot érte. És ennek hatalmas nevelőereje van. Ahová én valaha pénzt adtam, azt soha el nem feledtem. Amit én egyszer támogattam, az számomra kedves maradt. Az egyházban minden közös »mindenük köz vala«, — mondja a Cse— Folytatás a 2. oldalon —i „Hittem és azért szóltam, hiszünk mi is, és azért szólunk“ hl Kor. 4,13)
