Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-04-11 / 15. szám

4

EVANGÉLIKUS ÉLET

*

HOL VOLT AZ EGYHÁZ?

KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

TEZUS URUNK SZENVEDÉSTÖR- w XENETENEK, de talán az egész világtörténetnek egyik legmegrendí- tőbb ténye, hogy őt nem istentelen és vallástalan emberek juttatták keresztfára, hanem olyanok, akik azt vélték, hogy ezzel »istentiszteletet cselekszenek«. — »Akkor egybegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házában, akit Kajafásnak hívtak, és tanácsot tartanak, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék« írja fyTaté evangélista (26. rész, 3—4. verse). Papi ruhás emberek szövik a hálót Jézus számára, a Magasságos Isten nevében hangzik el majd felette a halálos ítélet, istenkáromlás ellene a vád. A főpap palotája a hely, ahol e terveket kovácsolták s ahol lejátszódik a nagy színjáték: Izrael Messiásának kihallgatása és elítélletése népe elöljárói, egyházának főemberei által. »Ez a ti órátok és a sötétségnek hatalma«, mondja Jézus a Getsemaneban (Lukács 22,53). Igen, akkora a sötétségnek hatalma, hogy ennyire elvakítja azoknak szemeit, akiknek elsősorban kellett volna látóknak lenniök. Olyan emberek vetettek kezet Isten Fiára, akik naponta olvasták a Bibliát és imádkoztak a templomban. Papi kezek vetettek tőrt neki, egyházi pénztárból utalták ki Judás vérdíját, a harminc ezüst pénzt. Mily féíelmetes és mily megalázó!

Ám mindez nem bátoríthat fel bennünket arra, hogy bírói székbe üljünk és kemény ítéletet mondjunk e megtévedt papi emberek felett, s ujjal mutogassunk azokra, akikén íme ennyire erőt vett a sötétségnek hatalma. Sőt inkább minden okunk megvan arra, hogy magunkba szállva bűnbánatot tartsunk s önvizsgálatot a tekintetben: vájjon mi nem estünk-e még soha efféle kísértés áldozatául? Vájjon mi még soha nem kíséreltük meg önző tetteinket vallásos magyarázatokkal leplezni? Vájjon mi nem káromoltuk soha Isten nevét azzal, hogy az O nevében cselekedtünk gonoszul és balgatagul? E főpapok és vének buzgó férfiak voltak, akik égtek a szent szenvedélyek tüzében, — ám ép felőlük írta meg Pál apostol oly tanulságos intelmét: »Bizonyságot teszek felőlük, hogy Isten iránt való buzgó- ság van bennük, de nem megismerés szerint. Mert az Isten igazságát nem ismervén és az ö tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek« (Róma 10,2—3). Á búzgó- ság gyakran veszedelmes és gyanús dolog, mert könnyen lesz belőle vakbuzgóság, vak, mert ismeret híjjával való, mert el van telve önmagával, a maga bölcseségével és szentségével és ép ezért nem látja Isten igazságát és nyilvánvaló akaratát. Ezért engedetlen és konok s végül is ellene szegül Istennek és keresztre küldi azt, aki az Atya akaratáról tesz bizonyságot. Ép akkor, amikor Isten ügyéért véljük, hogy hadakozunk s buzgólkodunk, tanácsos, hogy önvizsgálatot tartsunk és résen legyünk, Pál apostol ezt a maga életéből tanulta meg keserves leckeként, amikor visszatekintve korábbi életére, bűnbánattal vallja, hogy »én egykor felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát és pusztítottam azt,.. . szerfelett rajongván atyai hagyományaimért«. (Galácia- beliekhez 1,13—14).

TAE HAT HOL VOLT AKKOR AZ EGYHÁZ, kérdezzük elrémülten, akkor, Nagypénteken, amikor Jézust főpapi tanácsból keresztre adták? Talán a tizenegy tanítvány maroknyi csapatában rejtőzött Isten népe? Oh, hogy szétszóródtak azok a Ge- tsemanéi éjszakán! Hírmondó is alig akadt belőlük: Péter, aki a főpap udvaráig jutott el csupán s ott el- botlott egy szolgáló szaván, meg János, aki néma döbbenettel állott a kereszt alatt s könnytelen fájdalommal fogta fel az elalélt Máriát. Hol volt az egyház a sötétségnek ez óráiban, amikor a nap is elrejtette orcáját, hogy ne kelljen látnia az emberi gonoszság és balgaság tombolá- sát. Talán Nikodémus volt az egyház, e tétova tanítvány, aki a tanácsban óvatos szót emelt Jézus mellett s azután keserű gyásszal segített őt eltemetni? Vagy Arimáthiai József, aki a sírját adta át neki utolsó ajándékul? Vagy Czirénei Simon, a botcsinálta keresztyén, akinek vállára úgy kényszerítették rá a keresztet? Vagy talán — még inkább — az a lator a kereszten,

KANADA

A kanadai Quebec város cenzúra- bizottsága megtiltotta az újonnan készült Luther-film forgatását, arra ('aló hivatkozással, hogy az a város többségében levő katolikus lakosságának az öntudatát sérti.

"FINNORSZÁG

A helsinki egyetem teológiai fa- ■ 1 tiltásán 50 hallgató jelentkezett az llsö évfolyamra. Ez a szám nem elégséges a háború óta mutatkozó ’ felkészít iány pótlására.

aki utolsó perceiben felismerte sorstársában sorsának Urát és Üdvözítőjét? Egy maroknyi nyomorult, tanácstalan, riadt és zavart ember ott a kereszt körül, a bűn éjszakájában: ez lenne az egyház, Isten rejtőzködő népe, kétkedők és kétségbeesettek, míg a hivatalosok, főpapok <4 vének nyílt lázadásban megülnek* ellene Isten akaratának?

Jézus Krisztus, ott a kereszten, Ö magában volt akkor az egyház. Ö, Isten szerelmes gyermeke, akiben egyedül leli kedvét az Atya. Ö, a mindvégig engedelmes, O, a Dávid fia, Isten népének megmaradt törzse és szent magva, akiből kisarjad az új Izrael, Ö a testté lett Ige, a gyülekezet, az egyház 'feje és teste egyszemélyben. Ö szolgál, O szenved, Ö hisz és Ö engedelmeskedik mindnyájunkért és mindnyájunk helyett. És ezért, az O áldozatáért és engedelmességéért, ingyen kegyelemből fogadja el Isten mind a többieket: a kishitűeket és csüggedteket, a kétkedőket és íélő- ket. Öérette és Őáltala lehetnek majd ezek csakugyan egyház, Isten népe, az Ö feltámadásának erejében, a húsvéti diadal fényében.

lfeTA SINCSEN EZ MÁSKÉPPEN.

Ma is Jézus Krisztus keresztjéből, az Ő áldozatából és engedelmességéből él az egyház, ma is kicsiny tanítványi sereg, amit Urának kegyelme és hatalma tart meg, akár akkor, az első hívőket és apostolokat, az első Nagypénteken.

G. Gy.

NYUGAT-NÉMETORSZAG

— Nyugatnémetországi ifjú keresztyének, akiket közvetlenül érint az új bonni sorozást törvénytervezet, írásban fordultak Adenauer »de facto hadügyminiszteréhez«, Blank- hoz. Az irat pontos szövege:

— »A DPA jelentés szerint március 12-én Bonnban a Német Katonai Szövetség (VDS) a német ifjúságról akképpen nyilatkozott, mintha szívesörömest újra katonák óhajtanának lenni. Ezt az állításukat az egyik ifjúsági szövetség képviselőjének a kijelentésével támasztják alá.

— Mi, az Evangéliumi Ifjúság tagjai ketsegbevonjuk, hogy az Evangéliumi Ifjúság jogos megbízottja olyan kijelentést tett volna, mintha az ifjúság készen lenne arra, hogy katona legyen. Ha mégis ilyen kijelentés elhangzott volna, meg lehet állapítani, hogy bárki légyen is, aki nyilatkozott, nem volt feljogosítva az Evangéliumi Ifjúság nevében beszélni. Ha előfordulna a közeljövőben. hogy hasonló módon nyilvánítják ki az ifjúság készségét a katonai szolgálatra, akkor legyen szives szem előtt tartani a következőket:

— Mi, a többi felelősséget érző fiatal emberrel együtt nem akarunk népünk jelenlegi helyzetében katonai ? szolgálatot teljesíteni. Kötelező katonai szolgálat bevezetését olyan politika következményének tartjuk, amit mi károsnak minősítünk.«

— A Theodore Blank miniszterhez intézett levélnek különösen nagy jelentősége van, mert a nyugatnémet

ADELBERT VON CHAMISSO:

KÉT EMBER

(„Evangélium St. Lucáé 18,10.“)

A farizeus nyugodtan kilépett és magabiztos imával megállt; szeme Istenhez, a magasba nézett.

»0, hála légyen, én Istenem, néked, hogy nem vagyok, mint mások, bűnöző, kik tisztességtelen haszonnak élnek, paráznák, rablók, mint e vámszedő —-böjtötök hetenként kétszer, és igédet betöltve híven, tizedet adok.«

A vámszedönek bűnei nagyok, s lehajtott fejjel, mellét verve szól:

»Ö, Isten, kérlek, légy irgalmas nékemU

'V S a kettő közül és melyik vagyok?

Fordította: BODROG MIKLÓS.

RÉGI TÖRTÉNET

K

csit reszeiős, öreges hangján sokat énekelgetett Juhász bácsi. Nélha, amikor egymagában üldögélt az eresz alatt, csak úgy magának, hogy a sír felé haladó lelke békességet kapjon, néha meg unokáinak, hogy a jövő felé indulókat megajándékozza a maga hitének kincseivel. Azok meg vékony, gyermekhangjukkal belecsilingeltek az öreg botorkáló melódiáiba: így adott találkozót egymásnak a múlt és a jövő ...

Bizonyára valamikor ő is ugyanúgy kuporodott le a kuntalábú kis- székre öreg nagyapja lábaihoz, mint unokái és talán ugyanazokat az énekeket tanulta tőle, sok évvel ezelőtt, amiket most is dúdolgat. Az bizonyos, hogy némelyike nagyon furcsa, nagyon régi volt és hiába keresnék őket mai énekeskönyvüntoben, mert csak ő és a hozzá hasonló öregek ismerték a régies dallamokat. Némelyiknek története is volt és ha a gyerekek rázendítettek, elmondott egyikről, másikról egy-egy históriát és ezeket bizonyára régen meghalt nagyapjától hallotta. Elmondom hát az egyiket én is,' ahogy még emlékszem rá.

P égen, nagyon régen történt, ak- koriban, amikor Jufhász bácsi nagyapja élt és makrancos folyó volt a Körös. Ma már két gát közé fogott hullámai igencsak minden tavasszal meglátogatták a község határát. Ha a folyó kilépett medréből, sík víz lett minden, ameddig a szem ellátott, és csak a szennyes áradatból szomorúan kikandikáló fák, kihágások, összerogyott kalyibák árulták el, hogy ott, azon a helyen tulajdonképpen nem ő, hanem a szorgalmas emberi kéz az úr. Néha bemerészkedett* egészen a falu széléig és ott is csak azért állapodott meg egy kissé dühösköd ve, mert arra már nem tellett erejéből, hogy a gátat, ami útját állotta, átlépje.

Ilyenkor mit tehettek a falubeliek: várták, mikor jön el az az idő, amikor ismét visszacammog a rendetlenkedő folyó a régi medrébe — ez nem ment olyan gyorsan, mint amikor kiöntött —, hogy aztán amikor a föld megszikkadt, újra nekilássanak a föld megművelésének, az ösz- szedőlt kunyhók felépítésének.

Voltak azonban nyugtalanvérű emberek. akik nem bírták a kényszerű pihenőt és ha már házuktáján nem

találtak munkát, hát nem voltaik restek elmenni akár a megye határán is túl. Ilyen ember volt Juhász bácsi öregapja is. Ügy gondolta, Iha már annyi kárt tett néki a Körös — kicsiny darab földjét elnyelte, még kisebb kunyhóját összeomlasztotta — miért ne húzna kárpótlásul valami kevés hasznot belőle. Valahol Várad táján tutajt ácsolt össze, bizonytalan hátát telerakta sóval és hasonló ritka jószággal, amire szükség volt abban az időben falujában. Aztán nekifohászkodva elindult a zavaros vízen lefelé.

Öreg este lett, míg elérte. falujának határát. A sötéttel együtt megjött a tavaszi idők szeszélyes szele is, felborulással fenyegetve minden pillanatban a gyenge tákolmányt. Az meg recsegett, ropogoü, — hiába, hitvány valami volt. Erős csak a rajta lévő férfi tudott maradni.

Haza azonban sohasem érkezett! Hogy mi történt vele azon az éjszakán, azt senki sem tudja. Reggel a víz megint egykedvűen hullámzott és semmit sem árult el abból, ami történt. A harangozó, aki egész éjjel őrködött a templom tornyában a falu felett, elmondotta, hogy éjféltájban valaki harsány hangon énekelt, túlharsogva a vilharos szelet. A 141. zsoltárt énekelte: »A mélységből kiáltok hozzád Uram, hallgasd meg az én szómat!« De később minden elcsöndesedett, a vihar és az őt túlzengő énekszó:.,

Egy ideig még visszavártá'% amikor a víz elment, holttestét keresték, mindkettőt hiába. Akkor .kezdték mondogatni és > Juhász bácsi is így tudta, hogy az ő halálos veszedelemmel vívódó öregapja fohászkodott utoljára az egek Urához ..,

Vámos József

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal:

, Budapest. Vili.. Puskin-u. 12. Telefon: 142-074

Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő Budapest, III.. Dévai Biró Mátyás-tér 1. Előfizetési árak:

Egy hóra 5.— Ft, negyedévre 15.— Ft. félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—Vili.

10.000 példányban nyomatott

2-541590. Athenaeum (F. v. Soproni Béla)

ifjúság írásából világosan kitűnik, hogy a háborús katonai szolgálatot a német ifjúság minden rétege ellenzi. Köztudomású ugyanis, hogy a hamburgi és badeni Falken ifjúsági csoporton kívül a .kölni és württen- bergi ifjú szocialisták, a bajor munkásifjúság százezrei, a FDJ tagok, a természetbarátok cs számos más nyugatnémet ifjúsági szervezet tiltakozása után most a nyugatnémet evangéliumi ifjúság is a hfmni sorozást tervezet ellen vonult fel.

ANGLIA

— Dr. Niemöller Márton, a Német

Evangéliumi Egyház vezetője, bátorító üzenetet küldött az angol béke- harcosoknak, akik a német újrafel- fegyverzés ellen küzdenek. Az angol békebizottság a német újrafegy- verzéssel kapcsolatban rendkívüli konferenciát tart április 3-án és 4-én a londoni Beaver Hall-ban. Erre az alkalomra Niemöller levelet küldött az angol békebizottsághoz, melyben írja: »Erősen remélem, hogy a békés tárgyalások menetét lépésről lépésre folytatják, addig, amíg elérik a nagy célt, a békét, ami után a világ népei annyira vágyakoznak«. Reméli, hogy a Nyugat-Európában kifejtett erőfeszítések sikerrel fognak járni az Európai Védelmi Közösség létrehozásának elodázásában, úgyhogy nem gördit majd akadályt a négyhatalmi találkozó elé', amely Németország egységesítéséről és a tartós békéről tárgyal. »A veszély abban áll — írja — az én véleményem szerint, hogy a német probléma megoldása előtti utak, amelyek még szabadok, esetleg bezárulnak. Ez az egész európai helyzetet reménytelen állapotba hozná.«

— Az angol béketanács végrehajtó bizottsága egyébként értésére adta a kormánynak, hogy -Németország újra- felfegyverzése »nem járul hozzá sem a béke biztosításához, sem pedig a Kelet-Nyugat közötti viszony javításához«.

AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK

— Az amerikai egyházak Országos Tanácsa március 18-án New Yorkban összejövetelt tartott, melyen kö- veteliék a kongresszusi nyomozóvizs- gálatok megreformálását abbó! a célból, hogy véget vessenek — ahogy írták némileg enyhén — a »vizsgálati eljárási visszaéléseknek«.

— A rivális bizottságok közötti versengés — mondja az egyhazak Tanácsa — odáig fajult, hogy azt az impressziót keltik, mintha inkább keresnék a nyilvánosság kegyét, a személyi tekintélyt és politikai előnyöket, mintsem az alapvető tényeket«.

— McCarthy viszont ugyanazon napon kijelentette, hogy »fütyül az egész dologra« és nem érdekli, ha bármilyen rendű és rangú republikánus párti nagyság is »boldogtalan« az ő módszerei miatt.

ÜJGUINEA ,

Itt él az egyik legfiatalabb evangélikus egyház. 120,000 tagot számlál. Az elmúlt esztendőben 13.000- rel növekedett a lélekszám. Neusn- dettelsaubah kiképzett német misz- szionáriusok látják el a szolgálatokat. Egy-egy gyülekezethez 15— 30.000 lélek tartozik. Az elmúlt évben expedíciót vezettek az ország belsejébe. Az útról készített film a pusztító betegségek elterjedtségét dokumentálja és az orvosmisszióná- riusok tevékenységet mutatja be.

NÉMETOSZAG

A nagyhírű német evangélikus lelkésznek, költőnek és gondolkodónak: .Johann Gottfried Herder-nek 150 éves halála évfordulója alkalmából a weimári Herder-templom- ban ünnepséget rendeztek. Az ünnepség keretében Mittzenheim thü- ringiai püspök tartott előadást.

Újjáépítették Húsz János kápolnáját

A középkor egyik legjelentősebb fejezete a huszita mozgalom volt Európában. A parasztokból és városi szegényekből összetevődő huszita hadak a kor leghatalmasabb hadseregévé váltak és 15 éven át csapást csapás után mértek a belső és a külső ellenségre. A huszita hagyományok ma is élnek, a csehszlovák népet ^azonban csak kevés történelmi emlékmű emlékezteti erre a dicső korra. És még nemrégen nagyon kevés olyan prágai polgár akadt, aki tudta,- hogy hol állott a dicső Betlehemi kápolna, ahonnan a XV. század elején Iiusz János mester, a prágai Károly-egyetem tanárának és rektorának haladó és merész gondolatai elindultak hódító útjukra. Ha ma érdeklődünk e kápolna után, mindenki megmutatja, merre vezet az út alhhoz a térhez, amelyen a huszita mozgalom értékes emlékművének újjáépítése nemrégiben fejeződött be.

A kápolna újjáépítését Zdenek Ncjedly miniszter, a huszita mozgalom kultúrtörténészének javaslatára a csehszlovák kormány határozata alapján kezdték meg. Az építkezés munkája az elmúlt év végével be is fejeződött.

A prágai emlékművek száma ezzel figyelemreméltó épülettel gyarapodik, amelynek történetét a csehszlovák nép olyan nagyra bepsüli.

Mór maga a Betlehemi kápolna 1391-ben történt alapítása is úttörő cselekedet volt. Az új templom-, amelyet két prágai polgár alapított, cseh központot jelentett az elnémetesített prágai templomok között. Ennek a célnak szentelték alapítói és törekvésüket váratlanul nagy siker koro- názet. A kápolnát szorgalmasan látogatták a város lakosságának szegény és tehetősebb rétegei, különösen 1402-től kezdve, amikor a kápolna szónokává Húsz János mestert nevezték ki.

Húsz beszédei azonban, amelyeket megbékíthetetlen ellenállás töltött el társadalmi rendjének minden bűne ellen, nemcsak a lakosság* többségének helyeslését váltották ki, hanem azoknak haragját és gyűlöletét is, akik ellen Húsz fellépett.

Ugyanilyen volt Húsz irodalmi műveinek hatása is. Az egyházi1 fennhatóság átok alá helyezte és amikor ez sem némította el, az egész városban tilalmat rendeltek el a szentségek kiszolgáltatására mindaddig, amig Húsz Prágában tevékenykedik. Húsz János ezért vidékre ment és ott buzdította tovább ellenállásra a népet. Itt érte a meghívás a konstan- zai egyházi zsinatra, azzal, (hogy ott a legmagasab egyházi méltóságok előtt védje tevékenységét. Húsz elhatározta, hogy az álnok meghívást elfogadja. Bár Zsigmond császár menlevelet adott neki és ezzel biztosította személyes szabadságát. Kon- stanzában letartóztatják és minthogy inkább méglyahalált vállal, semhogy meggyőződését megtagadja, 1415. július 6-án elevenen megégetik.

Húsz halála után helyét a Betlehemi kápolna szószékén Stribroi Ja- koubeck foglalja el, aki itt és más templomokban bevezette a két szín alatti úrvacsorát;

Milyen volt a sorsa ezalatt a kápolnának, amelyhn a legnagyobb huszita szónokok szavai elhangzottak? A husziták Húsz megégetése után négy évvel fellázadtak és 1434-ig uralkodtak az országban, a kápolna azonban a huszitáik leverése után is megmaradt és a szószéket, amelyről Húsz híres beszédeit elmondotta, a cseh nép az 1620-as évekig megőrizte. Ekkor a cseh királyság elvesztette önállóságát és

ettől kezdve Csehországban mindent üldöztek, ami nem volt ka- ' tolikus.

Ugyanebben az időben a jezsuiták a Betlehemi kápolnát katolikus templommá alakították át, majd a jezsuita rend 1786-ban történt feloszlatása után lóistállóinak és raktárnak használták. További ötven év múlva bérház épült a helyén. A kápolna így tulajdonképpen megsemmisült. A kápolna eredeti falait azonban felhasználták a bérház építésekor és amikor az elmúlt évben a kápolna újjáépítésének előkészítése során a bérházat lerombolták, megtalálták a kápolna több eredeti falát és felfedezték a kápolna gótikus ablakait is.

Ha ma a templom alacsony bejáratán át belépünk az újjáépített kápolnába, bámulatba ejt bennünket az egyéb gótikus templomokhoz alig hasonlító kápolna terjedelme. A kápolna 740 négyzetméternyi területe azt mutatja, hogy azt akkoriban szokatlanul nagy tömeg befogadására szánták. A kápolna padlózatát, amelyre az ablakok színes üvegein át tompított fény szűrődik be, középkori kockakő-utánzatokkal rakták ki. A falakon üveglemezek alatt gondosan megőrzött állapotban a kápolna eredeti díszítéseinek maradványait találjuk meg. A kápolna új berendezését a középkori huszita szellem hatja át: a falakon megtaláljuk a korszerű krónikákból vett képek nagyított másolatait és a huszita dalokat, amelyek közül négyet maga Húsz János alkotott. Az újjáépített kápolna berendezését fából készült szószék egészíti ki.

A Betlehemi kápolna újjáépítése szemléltető bizonyítéka annak, hogy a népi demokratikus csehszlovák állam kormánya milyen nagy figyelmet szentel a kulturális vonatkozású emlékművek gondozásának.

(Az Űj Csehszlovákia februári számából.)

y

%

I

/