Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-04-11 / 15. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET * HOL VOLT AZ EGYHÁZ? KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK TEZUS URUNK SZENVEDÉSTÖR- w XENETENEK, de talán az egész világtörténetnek egyik legmegrendí- tőbb ténye, hogy őt nem istentelen és vallástalan emberek juttatták ke­resztfára, hanem olyanok, akik azt vélték, hogy ezzel »istentiszteletet cselekszenek«. — »Akkor egybe­gyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házában, akit Kajafásnak hívtak, és tanácsot tar­tanak, hogy Jézust álnoksággal meg­fogják és megöljék« írja fyTaté evan­gélista (26. rész, 3—4. verse). Papi ruhás emberek szövik a hálót Jézus számára, a Magasságos Isten nevé­ben hangzik el majd felette a halá­los ítélet, istenkáromlás ellene a vád. A főpap palotája a hely, ahol e terveket kovácsolták s ahol leját­szódik a nagy színjáték: Izrael Mes­siásának kihallgatása és elítélletése népe elöljárói, egyházának főembe­rei által. »Ez a ti órátok és a sötét­ségnek hatalma«, mondja Jézus a Getsemaneban (Lukács 22,53). Igen, akkora a sötétségnek hatalma, hogy ennyire elvakítja azoknak szemeit, akiknek elsősorban kellett volna látóknak lenniök. Olyan emberek vetettek kezet Isten Fiára, akik na­ponta olvasták a Bibliát és imád­koztak a templomban. Papi kezek vetettek tőrt neki, egyházi pénztár­ból utalták ki Judás vérdíját, a har­minc ezüst pénzt. Mily féíelmetes és mily megalázó! Ám mindez nem bátoríthat fel bennünket arra, hogy bírói székbe üljünk és kemény ítéletet mondjunk e megtévedt papi emberek felett, s ujjal mutogassunk azokra, akikén íme ennyire erőt vett a sötétségnek hatalma. Sőt inkább minden okunk megvan arra, hogy magunkba szállva bűnbánatot tartsunk s ön­vizsgálatot a tekintetben: vájjon mi nem estünk-e még soha efféle kísér­tés áldozatául? Vájjon mi még soha nem kíséreltük meg önző tetteinket vallásos magyarázatokkal leplezni? Vájjon mi nem káromoltuk soha Isten nevét azzal, hogy az O nevé­ben cselekedtünk gonoszul és bal­gatagul? E főpapok és vének buzgó férfiak voltak, akik égtek a szent szenvedélyek tüzében, — ám ép fe­lőlük írta meg Pál apostol oly tanul­ságos intelmét: »Bizonyságot teszek felőlük, hogy Isten iránt való buzgó- ság van bennük, de nem megisme­rés szerint. Mert az Isten igazságát nem ismervén és az ö tulajdon igaz­ságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedel­meskedtek« (Róma 10,2—3). Á búzgó- ság gyakran veszedelmes és gyanús dolog, mert könnyen lesz belőle vak­buzgóság, vak, mert ismeret híjjával való, mert el van telve önmagával, a maga bölcseségével és szentségé­vel és ép ezért nem látja Isten igaz­ságát és nyilvánvaló akaratát. Ezért engedetlen és konok s végül is el­lene szegül Istennek és keresztre küldi azt, aki az Atya akaratáról tesz bizonyságot. Ép akkor, amikor Isten ügyéért véljük, hogy hadako­zunk s buzgólkodunk, tanácsos, hogy önvizsgálatot tartsunk és résen le­gyünk, Pál apostol ezt a maga éle­téből tanulta meg keserves lecke­ként, amikor visszatekintve korábbi életére, bűnbánattal vallja, hogy »én egykor felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát és pusztí­tottam azt,.. . szerfelett rajongván atyai hagyományaimért«. (Galácia- beliekhez 1,13—14). TAE HAT HOL VOLT AKKOR AZ EGYHÁZ, kérdezzük elrémülten, akkor, Nagypénteken, amikor Jézust főpapi tanácsból keresztre adták? Talán a tizenegy tanítvány marok­nyi csapatában rejtőzött Isten népe? Oh, hogy szétszóródtak azok a Ge- tsemanéi éjszakán! Hírmondó is alig akadt belőlük: Péter, aki a főpap udvaráig jutott el csupán s ott el- botlott egy szolgáló szaván, meg Já­nos, aki néma döbbenettel állott a kereszt alatt s könnytelen fájdalom­mal fogta fel az elalélt Máriát. Hol volt az egyház a sötétségnek ez órái­ban, amikor a nap is elrejtette or­cáját, hogy ne kelljen látnia az em­beri gonoszság és balgaság tombolá- sát. Talán Nikodémus volt az egy­ház, e tétova tanítvány, aki a ta­nácsban óvatos szót emelt Jézus mellett s azután keserű gyásszal se­gített őt eltemetni? Vagy Arimáthiai József, aki a sírját adta át neki utolsó ajándékul? Vagy Czirénei Simon, a botcsinálta keresztyén, akinek vállára úgy kényszerítették rá a keresztet? Vagy talán — még inkább — az a lator a kereszten, KANADA A kanadai Quebec város cenzúra- bizottsága megtiltotta az újonnan készült Luther-film forgatását, arra ('aló hivatkozással, hogy az a város többségében levő katolikus lakossá­gának az öntudatát sérti. "FINNORSZÁG A helsinki egyetem teológiai fa- ■ 1 tiltásán 50 hallgató jelentkezett az llsö évfolyamra. Ez a szám nem elégséges a háború óta mutatkozó ’ felkészít iány pótlására. aki utolsó perceiben felismerte sors­társában sorsának Urát és Üdvözítő­jét? Egy maroknyi nyomorult, ta­nácstalan, riadt és zavart ember ott a kereszt körül, a bűn éjszakájában: ez lenne az egyház, Isten rejtőzködő népe, kétkedők és kétségbeesettek, míg a hivatalosok, főpapok <4 vének nyílt lázadásban megülnek* ellene Isten akaratának? Jézus Krisztus, ott a kereszten, Ö magában volt akkor az egyház. Ö, Isten szerelmes gyermeke, akiben egyedül leli kedvét az Atya. Ö, a mindvégig engedelmes, O, a Dávid fia, Isten népének megmaradt törzse és szent magva, akiből kisarjad az új Izrael, Ö a testté lett Ige, a gyü­lekezet, az egyház 'feje és teste egyszemélyben. Ö szolgál, O szen­ved, Ö hisz és Ö engedelmeske­dik mindnyájunkért és mindnyá­junk helyett. És ezért, az O ál­dozatáért és engedelmességéért, ingyen kegyelemből fogadja el Isten mind a többieket: a kishitűeket és csüggedteket, a kétkedőket és íélő- ket. Öérette és Őáltala lehetnek majd ezek csakugyan egyház, Isten népe, az Ö feltámadásának erejé­ben, a húsvéti diadal fényében. lfeTA SINCSEN EZ MÁSKÉPPEN. Ma is Jézus Krisztus keresztjé­ből, az Ő áldozatából és engedelmes­ségéből él az egyház, ma is kicsiny tanítványi sereg, amit Urának ke­gyelme és hatalma tart meg, akár akkor, az első hívőket és apostolo­kat, az első Nagypénteken. G. Gy. NYUGAT-NÉMETORSZAG — Nyugatnémetországi ifjú keresz­tyének, akiket közvetlenül érint az új bonni sorozást törvénytervezet, írásban fordultak Adenauer »de facto hadügyminiszteréhez«, Blank- hoz. Az irat pontos szövege: — »A DPA jelentés szerint már­cius 12-én Bonnban a Német Katonai Szövetség (VDS) a német ifjúságról akképpen nyilatkozott, mintha szí­vesörömest újra katonák óhajtaná­nak lenni. Ezt az állításukat az egyik ifjúsági szövetség képviselőjének a kijelentésével támasztják alá. — Mi, az Evangéliumi Ifjúság tag­jai ketsegbevonjuk, hogy az Evangé­liumi Ifjúság jogos megbízottja olyan kijelentést tett volna, mintha az ifjú­ság készen lenne arra, hogy katona legyen. Ha mégis ilyen kijelentés elhangzott volna, meg lehet állapí­tani, hogy bárki légyen is, aki nyilat­kozott, nem volt feljogosítva az Evangéliumi Ifjúság nevében be­szélni. Ha előfordulna a közeljövő­ben. hogy hasonló módon nyilvánít­ják ki az ifjúság készségét a katonai szolgálatra, akkor legyen szives szem előtt tartani a következőket: — Mi, a többi felelősséget érző fiatal emberrel együtt nem akarunk népünk jelenlegi helyzetében kato­nai ? szolgálatot teljesíteni. Kötelező katonai szolgálat bevezetését olyan politika következményének tartjuk, amit mi károsnak minősítünk.« — A Theodore Blank miniszterhez intézett levélnek különösen nagy je­lentősége van, mert a nyugatnémet ADELBERT VON CHAMISSO: KÉT EMBER („Evangélium St. Lucáé 18,10.“) A farizeus nyugodtan kilépett és magabiztos imával megállt; szeme Istenhez, a magasba nézett. »0, hála légyen, én Istenem, néked, hogy nem vagyok, mint mások, bűnöző, kik tisztességtelen haszonnak élnek, paráznák, rablók, mint e vámszedő —-böjtötök hetenként kétszer, és igédet betöltve híven, tizedet adok.« A vámszedönek bűnei nagyok, s lehajtott fejjel, mellét verve szól: »Ö, Isten, kérlek, légy irgalmas nékemU 'V S a kettő közül és melyik vagyok? Fordította: BODROG MIKLÓS. RÉGI TÖRTÉNET K csit reszeiős, öreges hangján so­kat énekelgetett Juhász bácsi. Nélha, amikor egymagában üldögélt az eresz alatt, csak úgy magának, hogy a sír felé haladó lelke békes­séget kapjon, néha meg unokáinak, hogy a jövő felé indulókat megaján­dékozza a maga hitének kincseivel. Azok meg vékony, gyermekhangjuk­kal belecsilingeltek az öreg botorkáló melódiáiba: így adott találkozót egy­másnak a múlt és a jövő ... Bizonyára valamikor ő is ugyan­úgy kuporodott le a kuntalábú kis- székre öreg nagyapja lábaihoz, mint unokái és talán ugyanazokat az éne­keket tanulta tőle, sok évvel ezelőtt, amiket most is dúdolgat. Az bizo­nyos, hogy némelyike nagyon furcsa, nagyon régi volt és hiába keresnék őket mai énekeskönyvüntoben, mert csak ő és a hozzá hasonló öregek ismerték a régies dallamokat. Né­melyiknek története is volt és ha a gyerekek rázendítettek, elmondott egyikről, másikról egy-egy históriát és ezeket bizonyára régen meghalt nagyapjától hallotta. Elmondom hát az egyiket én is,' ahogy még emlék­szem rá. P égen, nagyon régen történt, ak- koriban, amikor Jufhász bácsi nagyapja élt és makrancos folyó volt a Körös. Ma már két gát közé fogott hullámai igencsak minden tavasszal meglátogatták a község határát. Ha a folyó kilépett medréből, sík víz lett minden, ameddig a szem ellá­tott, és csak a szennyes áradatból szomorúan kikandikáló fák, kihágá­sok, összerogyott kalyibák árulták el, hogy ott, azon a helyen tulajdon­képpen nem ő, hanem a szorgalmas emberi kéz az úr. Néha bemerész­kedett* egészen a falu széléig és ott is csak azért állapodott meg egy kissé dühösköd ve, mert arra már nem tellett erejéből, hogy a gátat, ami útját állotta, átlépje. Ilyenkor mit tehettek a falubeliek: várták, mikor jön el az az idő, ami­kor ismét visszacammog a rendet­lenkedő folyó a régi medrébe — ez nem ment olyan gyorsan, mint ami­kor kiöntött —, hogy aztán amikor a föld megszikkadt, újra nekilássa­nak a föld megművelésének, az ösz- szedőlt kunyhók felépítésének. Voltak azonban nyugtalanvérű em­berek. akik nem bírták a kényszerű pihenőt és ha már házuktáján nem találtak munkát, hát nem voltaik res­tek elmenni akár a megye határán is túl. Ilyen ember volt Juhász bácsi öregapja is. Ügy gondolta, Iha már annyi kárt tett néki a Körös — ki­csiny darab földjét elnyelte, még kisebb kunyhóját összeomlasztotta — miért ne húzna kárpótlásul va­lami kevés hasznot belőle. Valahol Várad táján tutajt ácsolt össze, bi­zonytalan hátát telerakta sóval és hasonló ritka jószággal, amire szük­ség volt abban az időben falujában. Aztán nekifohászkodva elindult a zavaros vízen lefelé. Öreg este lett, míg elérte. falujá­nak határát. A sötéttel együtt meg­jött a tavaszi idők szeszélyes szele is, felborulással fenyegetve minden pillanatban a gyenge tákolmányt. Az meg recsegett, ropogoü, — hiába, hitvány valami volt. Erős csak a rajta lévő férfi tudott maradni. Haza azonban sohasem érkezett! Hogy mi történt vele azon az éjsza­kán, azt senki sem tudja. Reggel a víz megint egykedvűen hullámzott és semmit sem árult el abból, ami tör­tént. A harangozó, aki egész éjjel őrködött a templom tornyában a falu felett, elmondotta, hogy éjféltájban valaki harsány hangon énekelt, túl­harsogva a vilharos szelet. A 141. zsoltárt énekelte: »A mélységből kiáltok hozzád Uram, hallgasd meg az én szómat!« De később minden elcsöndesedett, a vihar és az őt túl­zengő énekszó:., Egy ideig még visszavártá'% ami­kor a víz elment, holttestét keresték, mindkettőt hiába. Akkor .kezdték mondogatni és > Juhász bácsi is így tudta, hogy az ő halálos veszedelem­mel vívódó öregapja fohászkodott utoljára az egek Urához .., Vámos József EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: , Budapest. Vili.. Puskin-u. 12. Telefon: 142-074 Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő Budapest, III.. Dévai Biró Mátyás-tér 1. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft, negyedévre 15.— Ft. félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—Vili. 10.000 példányban nyomatott 2-541590. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) ifjúság írásából világosan kitűnik, hogy a háborús katonai szolgálatot a német ifjúság minden rétege el­lenzi. Köztudomású ugyanis, hogy a hamburgi és badeni Falken ifjúsági csoporton kívül a .kölni és württen- bergi ifjú szocialisták, a bajor mun­kásifjúság százezrei, a FDJ tagok, a természetbarátok cs számos más nyugatnémet ifjúsági szervezet til­takozása után most a nyugatnémet evangéliumi ifjúság is a hfmni soro­zást tervezet ellen vonult fel. ANGLIA — Dr. Niemöller Márton, a Német Evangéliumi Egyház vezetője, báto­rító üzenetet küldött az angol béke- harcosoknak, akik a német újrafel- fegyverzés ellen küzdenek. Az angol békebizottság a német újrafegy- verzéssel kapcsolatban rendkívüli konferenciát tart április 3-án és 4-én a londoni Beaver Hall-ban. Erre az alkalomra Niemöller levelet küldött az angol békebizottsághoz, melyben írja: »Erősen remélem, hogy a békés tárgyalások menetét lépésről lépésre folytatják, addig, amíg elérik a nagy célt, a békét, ami után a világ népei annyira vágyakoznak«. Reméli, hogy a Nyugat-Európában kifejtett erőfe­szítések sikerrel fognak járni az Európai Védelmi Közösség létrehozá­sának elodázásában, úgyhogy nem gördit majd akadályt a négyhatalmi találkozó elé', amely Németország egységesítéséről és a tartós békéről tárgyal. »A veszély abban áll — írja — az én véleményem szerint, hogy a német probléma megoldása előtti utak, amelyek még szabadok, esetleg bezárulnak. Ez az egész európai hely­zetet reménytelen állapotba hozná.« — Az angol béketanács végrehajtó bizottsága egyébként értésére adta a kormánynak, hogy -Németország újra- felfegyverzése »nem járul hozzá sem a béke biztosításához, sem pedig a Kelet-Nyugat közötti viszony javítá­sához«. AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK — Az amerikai egyházak Országos Tanácsa március 18-án New York­ban összejövetelt tartott, melyen kö- veteliék a kongresszusi nyomozóvizs- gálatok megreformálását abbó! a cél­ból, hogy véget vessenek — ahogy írták némileg enyhén — a »vizsgá­lati eljárási visszaéléseknek«. — A rivális bizottságok közötti versengés — mondja az egyhazak Tanácsa — odáig fajult, hogy azt az impressziót keltik, mintha inkább keresnék a nyilvánosság kegyét, a személyi tekintélyt és politikai elő­nyöket, mintsem az alapvető ténye­ket«. — McCarthy viszont ugyanazon napon kijelentette, hogy »fütyül az egész dologra« és nem érdekli, ha bármilyen rendű és rangú republi­kánus párti nagyság is »boldogta­lan« az ő módszerei miatt. ÜJGUINEA , Itt él az egyik legfiatalabb evan­gélikus egyház. 120,000 tagot szám­lál. Az elmúlt esztendőben 13.000- rel növekedett a lélekszám. Neusn- dettelsaubah kiképzett német misz- szionáriusok látják el a szolgálato­kat. Egy-egy gyülekezethez 15— 30.000 lélek tartozik. Az elmúlt év­ben expedíciót vezettek az ország belsejébe. Az útról készített film a pusztító betegségek elterjedtségét dokumentálja és az orvosmisszióná- riusok tevékenységet mutatja be. NÉMETOSZAG A nagyhírű német evangélikus lelkésznek, költőnek és gondolkodó­nak: .Johann Gottfried Herder-nek 150 éves halála évfordulója alkal­mából a weimári Herder-templom- ban ünnepséget rendeztek. Az ün­nepség keretében Mittzenheim thü- ringiai püspök tartott előadást. Újjáépítették Húsz János kápolnáját A középkor egyik legjelentősebb fejezete a huszita mozgalom volt Európában. A parasztokból és városi szegényekből összetevődő huszita ha­dak a kor leghatalmasabb hadsere­gévé váltak és 15 éven át csapást csapás után mértek a belső és a külső ellenségre. A huszita hagyo­mányok ma is élnek, a csehszlovák népet ^azonban csak kevés történelmi emlékmű emlékezteti erre a dicső korra. És még nemrégen nagyon ke­vés olyan prágai polgár akadt, aki tudta,- hogy hol állott a dicső Betle­hemi kápolna, ahonnan a XV. század elején Iiusz János mester, a prágai Károly-egyetem tanárának és rekto­rának haladó és merész gondolatai elindultak hódító útjukra. Ha ma érdeklődünk e kápolna után, min­denki megmutatja, merre vezet az út alhhoz a térhez, amelyen a hu­szita mozgalom értékes emlékművé­nek újjáépítése nemrégiben fejező­dött be. A kápolna újjáépítését Zdenek Ncjedly miniszter, a huszita moz­galom kultúrtörténészének javas­latára a csehszlovák kormány határozata alapján kezdték meg. Az építkezés munkája az elmúlt év végével be is fejeződött. A prágai emlékművek száma ezzel figyelemreméltó épülettel gyarapo­dik, amelynek történetét a csehszlo­vák nép olyan nagyra bepsüli. Mór maga a Betlehemi kápolna 1391-ben történt alapítása is úttörő cselekedet volt. Az új templom-, ame­lyet két prágai polgár alapított, cseh központot jelentett az elnémetesített prágai templomok között. Ennek a célnak szentelték alapítói és törek­vésüket váratlanul nagy siker koro- názet. A kápolnát szorgalmasan láto­gatták a város lakosságának szegény és tehetősebb rétegei, különösen 1402-től kezdve, amikor a kápolna szónokává Húsz János mestert ne­vezték ki. Húsz beszédei azonban, amelye­ket megbékíthetetlen ellenállás töltött el társadalmi rendjének minden bűne ellen, nemcsak a lakosság* többségének helyeslését váltották ki, hanem azoknak ha­ragját és gyűlöletét is, akik ellen Húsz fellépett. Ugyanilyen volt Húsz irodalmi mű­veinek hatása is. Az egyházi1 fenn­hatóság átok alá helyezte és amikor ez sem némította el, az egész város­ban tilalmat rendeltek el a szentsé­gek kiszolgáltatására mindaddig, amig Húsz Prágában tevékenykedik. Húsz János ezért vidékre ment és ott buzdította tovább ellenállásra a népet. Itt érte a meghívás a konstan- zai egyházi zsinatra, azzal, (hogy ott a legmagasab egyházi méltóságok előtt védje tevékenységét. Húsz el­határozta, hogy az álnok meghívást elfogadja. Bár Zsigmond császár menlevelet adott neki és ezzel bizto­sította személyes szabadságát. Kon- stanzában letartóztatják és minthogy inkább méglyahalált vállal, semhogy meggyőződését megtagadja, 1415. jú­lius 6-án elevenen megégetik. Húsz halála után helyét a Betle­hemi kápolna szószékén Stribroi Ja- koubeck foglalja el, aki itt és más templomokban bevezette a két szín alatti úrvacsorát; Milyen volt a sorsa ezalatt a ká­polnának, amelyhn a legnagyobb hu­szita szónokok szavai elhangzottak? A husziták Húsz megégetése után négy évvel fellázadtak és 1434-ig uralkodtak az országban, a kápolna azonban a huszitáik leverése után is megmaradt és a szószéket, amelyről Húsz híres beszédeit elmondotta, a cseh nép az 1620-as évekig meg­őrizte. Ekkor a cseh királyság el­vesztette önállóságát és ettől kezdve Csehországban min­dent üldöztek, ami nem volt ka- ' tolikus. Ugyanebben az időben a jezsuiták a Betlehemi kápolnát katolikus templommá alakították át, majd a jezsuita rend 1786-ban történt fel­oszlatása után lóistállóinak és raktár­nak használták. További ötven év múlva bérház épült a helyén. A ká­polna így tulajdonképpen megsem­misült. A kápolna eredeti falait azon­ban felhasználták a bérház építése­kor és amikor az elmúlt évben a ká­polna újjáépítésének előkészítése so­rán a bérházat lerombolták, megta­lálták a kápolna több eredeti falát és felfedezték a kápolna gótikus ab­lakait is. Ha ma a templom alacsony bejá­ratán át belépünk az újjáépített ká­polnába, bámulatba ejt bennünket az egyéb gótikus templomokhoz alig hasonlító kápolna terjedelme. A ká­polna 740 négyzetméternyi területe azt mutatja, hogy azt akkoriban szo­katlanul nagy tömeg befogadására szánták. A kápolna padlózatát, amelyre az ablakok színes üvegein át tompított fény szűrődik be, közép­kori kockakő-utánzatokkal rakták ki. A falakon üveglemezek alatt gondo­san megőrzött állapotban a kápolna eredeti díszítéseinek maradványait találjuk meg. A kápolna új beren­dezését a középkori huszita szellem hatja át: a falakon megtaláljuk a korszerű krónikákból vett képek na­gyított másolatait és a huszita dalo­kat, amelyek közül négyet maga Húsz János alkotott. Az újjáépített kápolna berendezését fából készült szószék egészíti ki. A Betlehemi kápolna újjáépítése szemléltető bizonyítéka annak, hogy a népi demokratikus cseh­szlovák állam kormánya milyen nagy figyelmet szentel a kultu­rális vonatkozású emlékművek gondozásának. (Az Űj Csehszlovákia februári szá­mából.) y % I /

Next

/
Thumbnails
Contents