Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-04-11 / 15. szám
xix. évfolyam, 15. szám 1954. ÁPRILIS 11. Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér A nagyhetí tempíomozas A Z EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZETEK régi' szép szokása, hogy nagyhét minden napján istentiszteletet tartanak. Nagyhét minden napján hangzik az ige a templomainkban s az igehirdetések egymáshoz kapcsolódnak, hogy összefüggő mondanivalóikkal felkészítsenek legnagyobb ünnepünkre, a húsvétra; A legtöbb evangélikus hívő azért látogatja ezeket a nagyheti igehirdetés- sorozatokat, mert a húsvéti ünnepek valamelyik napján úrvacsorát. vesz és méltóképpen alkar felkészülni arra. Azért kell imádkoznunk ezekben a napokban, hogy minél több húsvéti úrvacsorázó felfigyeljen a nagyheti templomozás alkalmaira, fogadja örömmel Isten hirdetett igéjét és etenélyülten készüljön fel az úrvacsorára. Istennek most' különösen sok mondanivalója van számunkra. Püspökeink ez évben úgy rendelkeztek, hogy az ország valamennyi evangélikus templomában János evangéliumának 17. része alapján történjék az igehirdetés. János evangéliumának ez a része a mi Urunk Jézus Krisztus főpapi imádsága, mellyel az övéiért ‘ tusakodik. Krisztus közbenjáró imádsága ebben a végtelenül gazdag bibliai fejezetben az Egyház Urának az egyház iránti végtelen szeretelét tárja fel, mert ebben az imádságban különösképpen az egyház megtartatásáért könyörög. Hogy Őbenne megmaradjunk, hogy övele együtt éljünk és az Ő országában üdvözöljünk. De ez a főpapi imádság a legfontosabb alapigeje az egyház egységének is. Igen sokat jelent, hogy a mi Urunk éppen ebben az ígéretteljes imádságban viszi Atyja elé azt a kérését, hogy az egyhéK egy lehessen, egy maradjon s éppen egységével lehessen az Isten dicsőségére. Mélyen megrázó, hogy Jézus Krisztus éppen akikor említi az egyház egységének szükségéi és követelményét, amikor az egyház megmaradásáért könyörög. Ebből az összefüggésből kell megértenünk, hogy az Egyház Urával szemben mekkora hálátlanság, mekkora, engedetlenség és mily nagy veszély az egész ke- resztyénségre nézve az egyház szét- szakadozottsága. N agyheti templomozäsunk azért ez esztendőben éppen abban lesz igen jelentős, hogy híveink figyelmét ráirányítja majd Krisztus anyaszentegyházának erre a mély és keserves sebére s az igehirdetés-sorozat arra tanítja majd a híveket, hogy kezdjék el és folytassák, soha se hagyják abba a könyörgést és a fáradozást az anyaszentegyház egységéért, míg azt el nem érjük. A világkeresztyénség egyik hatalmas tábora, a bibliára hallgató protestáns és ortodox keresztyénségnek az Egyházak Világtanácsában együttműködő serege — a világ minden tájáról több mint 150 egyház — készül most második világzsinatára, melyet Evanstonban rendeznek e nyáron. A mi magyarországi protestáns egyházaink képviselői is ott lesznek ezen a zsinaton és magukkal viszik a magyar protestáns egyházak tudományos hozzájárulását és imádságait erre a zsinatra. Bizonyságot tesznek arról, hogy gyülekezeteink engedelmesen hallgatva Isten igéjére, hozzá akarnak járulni a keresztyének egységét kereső hatalmas világmozgalomhoz, az Egyházak Világtanácsa ökumenikus munkájához. Ez évi nagyheti templomozásunk legyen erre az egész világkeresz- tyénséget mélyen érdeklő világzsinatra való felkészüléssé is. J ános evangéliuma n. része komoly tanítást fog azonban adni arról is, ami az egyház megmaradásának és egységének igazi feltétele. A Jézus Krisztusban, mint egyetlen megváltónkban és közbenjárónkban való hit tartja meg az egyházat és ez az igazi Krisztus-hit biztosítja a keresztyének és az egyházak egységét is a földön. Jézus Krisztus a keresztyén hit egyetlen és igazi tárgya, Őbenne és Őáltala lettünk mi hívőkké. Az egyház akkor van veszélyben és akikor szakad darabokra, ha egyetlen Uráról leveszi a szemét és másba helyezi reménységét. A nagy egyházszakadások mindig akkor következtek be, amikor az egyház valamelyik része éppen a Krisztus-hitben gyengült meg és hitét-raménységét másba helyezte. Ezért tartotta Luther Márton az egyház megmaradását alapjaiban veszélyeztető veszedelemnek a középkori pápás egyháznak azt a tévelygését, hogy a hívek reménységét Jézus Krisztusról elfordította és Máriára, valamint a szentekre irányította. A lutheri reformáció igaz szándéka éppen az, hogy ezekről a magunkfajta emberekről Isten egyetlen, értünk áldozott, szerelmes Fiára fordítsa a hívek figyelmét s megtanítsa őket egyedül Őbenne bízni, egyedül Őbenne remélni. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy az egyház csak a Jézus Krisztusban való egyedüli hitben maradhat meg és csak őbenne találhatja meg egységét is. Számunkra más fundamentumot senki sem vethet, mint amely egyszer vettetett, s ez a Jézus Krisztus. Az lesz a mi nagyheti templomozásunk nagy áldása, ha ebben a hitben erősödünk meg. Jó erre erős hangsúlyt tennünk ’ ez évben, különösképpen azért is, mert á keresz- tyénség másik fele, a római katolikus pápás egyház most ismét feleleveníti azokat a tévelygéseket, sőt még továbbfejleszti azokat a biblia- ellenes tanításait, amelyek ellen a reformáció felszólalt. Mária-évet hirdet s a keresztyéneket a Máriához való imádkozás bibliaellenes mozgalmába hívja. Az értünk imádkozó egyetlen főpap, Isten szent Fia helyett Máriához küldi az imádságait: »Imádkozzál érettünk most és halálunk óráján.« Pedig Máriához imádkozni hamis reménység. Mária az apostolokkal együtt és a hitben elhúnyt előttünkjárö keresztyén nemzedékekkel együtt arra a napra vár, amikor Jézus Krisztus mindannyiun- fcat feltámaszt s a benne hívőket odaviszi, ahol Ő és jelenleg egyedül csak ő van, a mi Atyánk házába. Miérettünik most is, halálunk órájában is egyedül az Ür Jézus Krisztus imádkozhatik és imádkozik is. A z evangélikusokat most KÜLÖNÖS NYOMATÉKKAL ARRA INTI ISTEN, hogy fogód- zanak meg az egyetlen igaz hitben, a Jézus Krisztusban való hitben s el ne tévelyegjenek hamis reménységekre. Ragadjuk meg a nagyhét Isten által felkínált drága alkalmát arra, hogy Isten igéjét szorgalmasan hallgatva, megerősödjünk, megmaradjunk, s egységre jussunk a Jézus Krisztusban való hitben. hajnali Áhítat í. Egy ébredő madár dalol, pityegve felel rá a másik és hirtelen az ég alól minden muzsika kivirágzik. Nap fele kúszó indaként ezernyi hang harsan az égnek, hogy fltlyuggatja a sötét tömör bakacsinját az ének. És előcsalja a napot — órjás madár, a hegyre szárnyal, boldog zengedezésbe fog s mindent bevon arany dalával. 2. A fényküllözte csenden át a messzeség kinyílik — megvallatta az éjszakát s most visszanyúl a szívig. Hömpölygő óceán a lég, hullámos mélye tárul: Mit tudsz, sűrű tengerfenék a tűnő éjszakáról? Fülelj: most búg a némaság kagylója — s benn az évek -, a a hajnal, mint kinyílt virág, Isten szemébe réved. Vidor Miklós Készülj az ige hallgatására! V ir ág vasárnap. Zsid. 7. 1—3. Virágvasárnap a Jeruzsálembe szamárháton bevonuló Jézus képét eleveníti meg. Ez a kép azt jelenti, hogy Jézus: király; de nem olyan, mint a földi királyok: külső hatalomban, dicsőségben pompázó, hanem külsőképpen szegény és alázatos. Az Ö királysága nem e világból, nem e világ szerint való. A Zsidókhoz írt levél egy ószövetségi királlyal hasonlítja össze Jézust. Ez Melkisédek, akiről I. Móz. 14, 18— 20. verseiben van szó. Jóllehet Melki- sédekben a Zsid. lev. elsősorban Jé-, zusnak mint főpapnak az előképét látja (Zsid. 6, 20. és alapigénk 3. verse), virágvasárnapján mi mégis inkább arra figyelünk fel, hogy mimódon magyarázza Melkisédek királysága Krisztus királyságát. Melkisédeknek már a nevében is benne van a »király« szó: »igazság királya«, pontosabban: »az én királyom: igazság* (azaz igazságos). Krisztus is az igazság királya, hiszen Ö Isten királyságának (országának) királya. Isten pedig maga az igazság. És itt most ennek az igazságnak örvendetes oldaláról van szó: Jézus Krisztus a mi igazságtalanságunkat (bűneinket) eltakarja Isten könyörülő igazságával, nekünk is igazságot, azaz megigazulást szerez. Azután Melkisédek Sálem (talán Jeruzsálam) királya. A Sálem szó békességet jelent; tehát: a békesség királya. Krisztus is a békesség királya, aki békességet szerez elsősorban köztünk és Isten között. Az Istennel való békesség bizonyossága, ennek hitbeli megtapasztalása az alapja és éltető forrása az emberek egymásközti békességének is. Melkisédekről azt mondja még igénk, hogy életének kezdete és vége egyaránt ismeretlen, ezért ö az örtk- kévaló pap ősképe. Krisztus is örökkévaló pap (erről a múlt vasárnap volt szó), de örökkévaló király is, aki az Atya jobbján ül. Királyi dicsősége akkor lesz nyilvánvaló, amikor újra eljön ítélettartásra, s az ő dicsőséges királyságának soha nem lesz vége. Dr. Wiczián Dezső Lipcsében tartják a Német Egyházi Napokat A Németországi Evangéliumi Egyház a múlt évi hamburgi protestáns napok után elhatározta, hogy ebben az • évben Kelet-Németországban, Lipcsében rendezi meg a kettészakított Németország egységes evangéliumi egyházainak nagy találkozóját, az Egyházi Napokat. Az errevonatkozó tárgyalások a Német Demokratikus Köztársaság kormányával megkezdődtek. Drámai jelenetre került sor, amikor D i b e- 1 i u s püspök bejelentette a Berlin- Spandauban ülésező zsinatnak, hogy az Egyházi Napok lebonyolítása még sem történhetik meg Lipcsében. Röviddel e bejelentés után, az Egyházi Napok elnöke, Thadden Trie- g 1 a f f megérkezett és közölte a zsinattal, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya hozzájárult az Egyházi Napok Lipcsében való megtartásához. Bejelentette, hogy az egyházi vezetők kötelezettséget vállaltak arra, hogy nem tűrik el az Egyházi Napok keretében az európai védelmi egyezmény érdekeit szolgáló propagandát, valamint semmi olyan megnyilatkozást, amely a béke politikájával ellenkeznék. A Németországi Protestáns Napokat július 7—U-ig tartják meg. V Új tanulmányi rend a Teológiai Akadémián z Egyházegyetem Tanácsa legutóbbi ülésének egyik legfontosabb határozata az volt, amellyel megállapította a Teológiai Akadémia új tanulmányi és vizsgálati rendjét. Erre az új tanulmányi rendre már égető szükség volt. Az utolsó esztendők változásai, egyházunk számos intézkedése, amely- lyel új és az eddiginél jobb helyzetet biztosított egyházunk szolgálatának népünk életében, szükségessé tették a lelkészképzés rendjének megújítását is. Az utolsó öt esztendőben ez a rend ismételten változott vagy' legalább módosult. Ennek a következménye volt, hogy különböző évfolyamok hallgatói más és más rend szerint tanultak és vizsgáztak. Ezen felül a tanulmányi rend nem vette eléggé számításba azokat a változásokat, amelyek népünk életében és így azoknál is beköyetkeztek, akik lelkészi szolgálatra készülnek. Az új tanuirpányi és vizsgálati rend, amelyet az Akadémia tanári kara készített el és terjesztett az Egyházegyetem Tanácsa elé, számításba vette a megváltozott körülményeket, de gondosan mérlegelte azokat az újszerűén jelentkező és magas igényeket is,, amelyeket gyülekezeteink lelkészeinkkel szemben támasztanák, hogy igazán szolgáljanak Istennek A felekezetek és elosztottságuk a Szovjetunióban A pravoszlávok: Az első feldkezet a Szovjetunióban, ha elterjedtségét tekintjük, az ortodox görögkeleti, vagy más néven pravoszláv egyház. Ennek az egyháznak a feje és vezetője «■Moszkva és egész Oroszország pátriárkája«, akit tanácsadó szervként a Szent Zsinat támogat. A Szent Zsinat hat tagból áll; ebből három állandó tag éspedig a krutyicai, lenin- grádi és kievi metropolita, három más metropolitát pedig ideiglenes időre a Szent Zsinat választ. Az ortodox egyháznak 83 egyházmegyéje van, ugyanannyi püspök vezetése alatt. A muzulmánok: Számszerűleg a muzulmán vallás a második a Szovjetunióban. Npgy mufti vezeti. A muftik székhelye: Taskent (Üzbekisztán), Ufa (Oroszország), Bajnakszk (Észak-Kaukázus) és Baku (Azerbajdzsán), A római katolikusok: A római katolikus egyház áll a harmadik helyen. Különösen a nyugati részeken, éspedig a balti köztársaságokban és Fehér-Oroszor- szágban van elterjedve, de keleten is megtalálható. A római katolikus egyház legfőbb vezetője (az 1947-es Nagy Szovjet Enciklopédia szerint) Antoni Szpringovics metropolita. Rajta kívül van még egy érsek és két püspök. Az ó-hitűek: Negyedik helyen áll az Ó-Hitűek Egyháza (Sztaroobriadcseszkaja Cer- kov). Három egymástól független csoportra osztódnak. Két csoportnak egy-egy érseke van Moszkvában, a harmadikat pedig egy Felső Lelkészi Tanács vezeti. A georgiai és örmény ortodox hívők: Georgiában, illetve örményorosz- országban független egyházként élnek. Mindkét egyház vezetőjét Ka- tolikosz-nak nevezik. Az evangéliumi hivők: Az evangéliumi egyház (keresztyén-baptista) magában foglalja az evangéliumi hívőket, a baptiltákaf és más protestáns felekezeteket; az egyházat az »evangéliumi keresztyén baptisták tanácsa« vezeti, A lutheránusok: A lutheránusok a lett és észt köztársaságok területén élnek két érsek-lelkipásztor vezetése alatt. A buddhisták Távol-Keleten működnek. Az izraeliták a Szovjetunió egész területén szétszórva élnek. Sok zsinagógájuk van. Ezeken kívül számos kisebb fele- ke^et él szabadon és egymással békességben a Szovjetunióban. Ezt a szabadságot és békességet a felekezetek csak a szocializmus diadalra jutása óta élvezik, mert a cári Oroszországban a pravoszláv egyház kivételével, mely szoros kapcsolatban állt a cári hatalommal, minden más felekezetet üldöztek. A lelkiismeret szabadságának elvét a Szovjetunió alkotmánya biztosítja, az állam nem avatkozik a felekezetek belső életébe, illetve vallási működésébe, amíg törvényszerűen működnek. és egyházunknak és helyesen illeszkedjenek bele népünk mai életébe. Az új tanulmányi rendi ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével főként három csomópontot mutat. Nagy gondot fordít a leendő lelkészek nyelvi felkészülésére: az első tanulmányi esztendő súlypontja most egészen azoknak a nyelveknek a megtanulásán van, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a teológiai tanulmányokhoz és ezzel együtt a lelkészi szolgálat helyes végzéséhez. Fokozott elmélyülést kíván az új tanulmányi rend a leendő lelkészektől a teológiai tanulmányokban. Ezeknek a során igen erős hangsúly esik a bibliaismeret, a blbliatanulmányozás és az írásmagyarázat tudományágaira, hogy leendő lelkészeink, valóban tisztán. és igazán, hűségesen szólhassák Isten igéjét. De az új tanulmányi rend ezek mellett nem hanyagolja el a többi teológiai tárgykört sem, sőt szorgalmazza, hogy az egyház és benne az evangélikus egyház történetének és jelen helyzetének, hitvallási iratainknak és egyházunk tanításának minél alaposabb ismeretével és elsajátításával végezhessék majd egykor szolgálatukat. Végül igen nagy súlyt helyez az új rend leendő lelkészeink gyakorlati képzésére: e tekintetben a kialakuló gyakorlat máris olyan új eredményeket mutat, amelyek ígéretesek a jövendő szempontjából. Az új tanulmányi rend újra és egységesen szabályozta a vizsgálatokat is és azokat a korszerű követelményeknek megfelelően alakította. A számonkérés új rendje a leendő lelkészeket arra kötelezi, hogy minden idejüket gondosan kihasználva készüljenek új szolgálatukra. Ugyanakkor nem elégszik meg az új rend a »vizsgaanyag« adatszerű és sokszor lélektelen, meg- győződéstelen megtanulásával, hanem a pontos részletismeretek mellett átfogó szemléletet, önálló gondolkodást és a jelenben való biztos tájékozódást is követel a készülőktől. Mindezzel az új tanulmányi rend beleilleszkedik egyházunk jelenlegi életrendjébe és annak szerves alkotórészévé válik. Egyházunk és gyülekezeteink, különféle egyházi szervek nagy áldozatokat hoznak a lelkészképzésért. Ez fokozott felelősségre kötelezi azokat is, akik gyülekezeteinkben az igehirdetés szolgálatára készülnek. Hisszük, hogy az új rend segíti az Akadémia tanárait és hallgatóit abban, hogy válóban »Krisztus jó vitézei« lehessenek azok, akik az igehirdetői szolgálatra készülnek és egykor majd annak örömét és terhét hordozzák. dr. Karner Károly „ímé újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még?“ (é2S.4s, i
