Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-04-11 / 15. szám

EVANGÉLIKUS ELET % Tavaszi jelentés egy egyházi üdülőből GYÜLEKEZETI HÍREK X mátrai hegyek között, úgy 780 méter magasságban lassan felsétálok egy hegycsúcsra. Csodálatos tájék te­rül el köröskörül. Nyugattól északig mély völgyben fehérfalú házak, pi­ros tetők villognak a napfényben. Tölgy-, bükk-, gyertyán- és fenyő- erdők zöldelő pázsitot mutatnak a messzeségből. A látóhatáron túl már csak a 'képzelet szárnyal Óvár és a legendás Ágasvár felé. Valamikor még az Árpádok korában várurak élték ott kalandos, küzdelmes, fényes életüket, ma már csak néhány rom mesél Gindóról, az elrabolt tündér­szép leányról. A romoknál mély bar­lang tátja szét száját s mellette a hatalmas kő, amelyen egy remete üldögélt egykor önmaga felé forduló szívvel. Az erdőik sok titkot rejte­getnek. Valahol megbújik még a vörösképű róka, amelyik szemérmet­lenül hurcolta nap mint nap a kör­nyék csirkéit. Valahol őzek és szarva­sok csapatai vándorolnak most is. Vaddisznók csörtetése nem hallat­szik ugyan, de éppen úgy járják az erdő mélyét, mint ahogyan mókusok is ágról ágra hintáznak játékosan. Mi lesz itt, amikor megindul a ta­vaszi és nyári élet... Gomba, szeder, mogyoró, a C-vitaminnal gazdag csipke várja, hogy lehajoljanak ér­tük. Madarak boldog fecsegése hal­latszik most is. A fák koronái tele vannak fészkekkel. Kelet felé völgykatlan terül el Mátraszentistván Innen a magasból különösen szép látvány az a tíz ház, amely az evan­gélikus egyház üdülőjéhez tartozik. Az üdülő kertje alján vidáman siet a csörgő patak, amelybe tízezer pisztrángivadékot lakoltattak be, úgyhogy két-három év múlva ez a vidék is ét pisztrángkedvelő horgá­szok kedvenc találkozóhelye lesz. A falu maga csupa derű. Lakossága szí­vélyes. Mindenki ismeri egymást s vissza-visszatérő üdülő vendégekkel évekre barátságöt kötöttek, amelynek következtében az itteni gyerekek jó- részónék keresztapja vagy kereszt­anyja az ország minden tájáról ke- rüi elő. A kép a családiasság meg­testesülése. Csupa báj, csupa szín, csupa hivogatás minden részletében, s aki egyszer idetéved ebbe a faluba, ebbe az egyházi üdülőbe, mindig vissza vágy ódik. A házak körül nagy gyümölcsös. A fiatal fácskákon még rajta van a védő papiros, hogy avatatlan nyulak ne kóstolgathas­sák a törzsek kérgét Néhány év s ezek a fák mázsaszámnyi ajándékot adnak az üdülőknek. Körte, szilva, cseresznye, Jonathán és téli esperes­alma egymás mellett váltakoznak. Minden ház mellett kert. Ami csak kell a konyhára salátától, retektől, uborkától a borsóig és zöldbabig, az itt mind megterem. A házikertek mellett mindenütt virágágyak mutat­ják a tavaszi készülődéit s mire megérkeznek az üdülők, muskátli, fehér tátika* rózsaszínű petunia, sárga óriási dália, balzsamina, nefelejts és ezerszínű szekfü árasztja itt illatát. Micsoda szőttes lesz a rét úgy ka­szálás táján. Ahol most hóvirág vi­lágít, ott margaréta, ibolya, illatos gyöngyvirág, sárga kankalin és ne­felejts virítanak. De lesz itt kakukfű, szarkaláb, pipacs, kömény és mo­csári gólyahír. ősz felé pedig rózsa­szín és lila kikirics. Mindezt most csak a képzelet adja, mert imitt- amott még hófoltok láthatók. De az üdülő közepén a nagy nyírfakereszt körül már bontakozik a tavaszi vi­rágélet. Ez az cygházl üdülő szórakoztatást is nyújt könyvtárával, rádiójával, hanglemezeivel, ping­pongasztalával és más társasajátékai- val, de nem ez a rendeltetése első­sorban, hanem az, hogy lelkészek, presbiterek, gyülekezeti tagok csa­ládjai, nagymamák és unokák egy év fáradságos munkája után pihen­jenek. A tiszta levegő jobb minden altatónál és természetes étvágyger­jesztő. Akik anyagcserével bajlód­nak. strum ás városiak, idegrendsze­rükben meggyöngültek felfrissülve (és sokszor meghízva) térnek haza. írók és tudósok is idejárnak ebbe a szélcsendes völgybe s botanikusok kutató szemmel keresik a ritka nö­vényt, a mátrai orchideát. Az épületek végén készen áll a medence, amelyét a Csörgő-patak vizével töltenek meg, hogy kedvük szerint úszkálhassanak az üdülő ven­dégei. Együtt lesz víz és erdő, csend és tiszta levegő, szóval mindaz, ami utón lélek és test kívánkozik. Va­sárnap délelőttönként pedig Isten igéje szólal meg egy olyan gyüleke­zetben. amelynek minden héten más a lelkésze és mások a tagjai. Fényképek és a vendégkönyv alá­írásai mutatják azt a változatossá­got, azt az ország minden részéből való idesereglést, evangélikus hívek és lelkészek testvéri találkozóját, A Református Világszövetség főtitkára Magyarországon A magyarországi református egy­ház meghívására március 27-én, szombaton Budapestre érkezett Mar- cél Pradervand lelkész, a presbiteri rendszerű református egyházakat magában foglaló Református Világ- szövetség főtitkára. Marcel Pradervand főtitkár már­cius 28-án, vasárnap délelőtt a Bu­dapest-kálvintéri református temp­lomban hirdetett igét. Március 29-én, hétfőn tanulmányi konferencia volt Debrecenben. A Re­formátus Világszövetség princetoni nagygyűlésének egyik altémáját ma­gyar bizottság dolgozza ki. E bizott­ság tartotta tanulmányi összejöve­telét Debrecenben, amelyen részt vett Marcel Pradervand is. A főtitkár látogatásának további ismertetésére visszatérünk. 1954. április 11. Virkgvasámap. — »A Király.« Igék: Zsid. 7, 1—3. — Jn 13, 1—17. — Liturgikus szín: lila. amely már évek óta folyik. Bizony­sága ennek az. hogy egy nötestvé- rünk hálából a könyvtárat gazdagí­totta, egy másik nőtestvérünk pedig három szép szőnyeget küldött. De a gyülekezetek is természetben és pénzadományokkal egyaránt segítik az üdülőt, hopf megfeleljen rendel­tetésének. Amint leballagok a hegycsúcsról, a falusi élet idilljé elevenedik még. A legelőről izgatottan rohannak hazafelé röffenő süldőik, de mielőtt a nyitott kapukat elérnék, a Csörgő vizébe futnak s elégedetten szür­csölgetnek belőle, meghemperegnek a patakparti sárban s azután: usgye! gyerünk haza. A Déli Egyházkerült mátraszent- istváni üdülője április elejétől ki­tárta kapuit és várja a pihenőket. A Déli egyházkerület valamennyi gyü­lekezete offertóriumot tart az üdülő javára. y. l. MÁTRAI LECKE Tanulgatom a iHrágok nevét.. Sárgán, fehéren, kéken hív e rét, Tele tüdővel szívom illatát. Tanulgatom a csillagok nevét. Ezüsthímesen hív az égi rét. A számuk miriád. Tanulgatom a messze csúcsokét. Tekintetem most szárnyal szerteszét, és nem ismer határt. S a csillagokban és a hegyeken, illatlehellő virágkelyheken imádattal betüzgetem — Isten nevét. Turmezei Erzsébet A korhadi egyházközség orgonahar- móniumot keres megvételre. RUTTKAY-MIKLlAN GÉZA: PASSIÓ A ml Urunk Jézus Krisztus szenvedésének és halálának szent története, I. Virágvasárnapra II. Nagypéntekre * Készítsük elő a nagyheti passió­olvasást a könyv csoportos meg­rendelésével. Ára 6.— Ft. Meg­rendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál, Bp., VIII., Puskin-u. 12. Csekkszámla: 220.278. A gyülekezeti iratterjesztések­nek 10%-os engedményt bizto­sítunk. köbanya Böjt minden vasárnapján böjti es­téket tartott a gyülekezet. A leg­utóbbi szeretetvendégség keretében folyt le, amelyen igemagyarázó elő­adással szolgált Blatniczky Jenő Cin- kctai lelkész. Virógvasárnap d.\ e. fél' 10—12-ig és d. u. 5—8-ig gyülekezeti napot tartanak »Krisztus a világ re­ménysége« címen. Az idei ökumeni­kus keresztyén világkonferencia kér­déseit hallják ebbén a hívek. Éne­kekben pedig a református új éne­keskönyv lutheri énekeivel ismer­kednek. ANGYALFÖLD A gyülekezet április 11-én, virág­vasárnap délután 5 órai kezdettél tartja szokásos havi szeretetvendég- ségét. Ez alkalommal műsor kereté­ben »Nincs visszatérés« című bibliai tárgyú darab kerül bemutatásra a testvér református gyülekezet ifjúsá­gának közreműködésével. A gyüle­kezet szeretettel hívja és várja ba­rátai! a szeretetvendégségre. PESTÚJHELY Április 11-én d. 6. órakor a temp­lomban böjti est lesz. Igét hirdet dr. Gaudy László lelkész. NAGYTÉTÉNY A budafoki anyagyülekézet egyik legkisebb szórványban, Nagytétény­ben tartotta ezévi második szórvány* szeretetvendégsét. A szórványhívők zsúfolásig megtöltötték a református gyülekezeti termet. Jöttek sokan a református testvérgyülekezétből lel­készük vezetésével és az albertfal­vai és kelenvölgyi szórványokból is. Gyermekek és felnőttek evangéliumi jeleneteket és verseket adtak élő. PÉCS A Református Világszövetség fő­titkára: Marcel Pradervand megláto­gatta a pécsi református gyülekezetei is és istentisztelet keretében igehir­detéssel szolgált a gyülekezetnek. Erre az istentiszteletre a pécsi refor­mátus gyülekezet vezetősége a pécsi evangélikus gyülekezet tagjait is meghívta, akik nagy számmal hall­gatták végig M. Pradervand igehir­detését. Az istentisztelet előtt az evangélikus gyülekezet lelkésze és felügyelője tisztelgő látogatást vég­zett M. Pradervandnál, akivel test­véri szeretettel elbeszélgettek; GYÖN Március 28-án ünnepi istentisztelet és díszközgyűlés keretében iktatta be hivatalukba Válint János, a pestme­gyei egyházmegye esperese az egy­házközség új tisztikarát es 8 új pres­biterét, névszerint: Balázs M. Ferenc felügyelőt, Fabók M. Ferenc másod­felügyelőt, Havasi László pénztárost, B. Apóczki Pál. Sinkó István, Lo­mén János, B. Balázs István, J. Ba­lázs Pál és Blaskó Ferenc presbitere­ket. Az új tisztikar tagjai eskütétel előtt úrvacsorához járultak. Este 6 órakor az esperes népes presbiteri össze jöveteden tájékozódott az egy­házközség viszonyairól, AJKA Az egyházközség március 28-án bú­csúzott volt lelkipásztorától. Novák Elektől, és ugyanakkor iktatta be Halász Béla esperes a gyülekezet új lelkipásztorát: Malis István volt ná- dasdi lelkészt. NADÁSD Dr. Vető Lajos püspök Benkő Béla kissomlyóí segédlelkészt április 1-től Nádasdra küldte ki adminisztrátor- lelkésznek. BORSOD-HEVESI EGYHÁZMEGYE Az egyházmegye lélkészi munka- közössége március 9-én ülésezett Miskolcon. Az összejövetelen Mo­ra vésik Sándor esperes beszámolt az országos esperest értekezletről, Buchalla Ödön egyházmegyei sajtó­megbízott lelkész pedig az orszá­gos sajtókonferenciáról. Báliké Zol­tán »Luther két birodalmáról szóló tanítása« címmel. Nikodémusz Já­nos az evanstoni előkészítő anyag­ról, Buchalla Ödön az adventisták­ról és szombatistákról tartott elő- előadást. Gyülekezeti Segélyről Abaffy Gyula tartott beszámolót. SZÜLETÉS Járosi Andor volt kolozsvári espe­res leányának, Margitnak február 3-án fia született, aki a keresztség- ben a János nevet kapta. Járosi Margit, Antal Sándor zoványi refor­mátus lelkész felesége. Egy évvel ezelőtt született első gyermekük, születése utón néhány nappal meg­halt. Járosi Andor özvegye Kolozs­várról múlt év végén gyermekéhez költözött. A tőlük vett levelek azt mutatják, hogy nagyon beható mun­kát végeznek gyülekezetükben. Jeszenszky Tibor arhbrózfalvai lel­készéknek március 30-án harmadik gyermekük született, aki a kereszt- ségben az Erzsébet—Aranka nevét kapta. HALÁLOZÁS Némedy Imre, a Csillaghegyi evan­gélikus egyházközség pénztárosa hosszú szenvedés után 05 éves korá­ban elhunyt. Egyházának szolgálat- kész, önzetlen, áldozatos munkása volt. Emlékét szeretettel őrizzük. Sipos Andrásné, Sipos András volt dunahf^szti lelkész özvegye március 29-én, 68 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt. Te­metése a dunaharaszti egyházközség híveinek nagy részvéte mellett áp­rilis 3-án volt Dunaharasztin. Id. Káldy Lajos 72 éves' korában tragikus körülmények között Kis- baboton,. elhunyt. Az elhunyt hosszú éveken át viselt presbiteri tisztséget és az Evangélikus Elet hűsege» ol­vasója volt. Mi hisszük a testnek feltámadását és az örökéletet., CSÜTÖRTÖKÖM TÖRTÉNT... Amikor Jézus elbúcsúzik Galileá- tól és Jeruzsálem felé fordítja lép­teit, valami feszültség ivódik bele a Szentirás hangjába. A galilen! idill- nek immár vége. Soha többé nem halljuk a fó partjára verődő hullá­mok dalát, nem látjuk a figyelő, áhítatos tömeget Jézus körül á pá­zsiton ülni, soha többé nem jönnek a tanítványok halászcsónakai a part felé a csöndesen hintázó hullámok hátán napszálltakor. Jeruzsálem a magas hegytetőn hidegen, szigorú és rideg szabályokkal, merev formaliz­musával, önhitten, gőgösen, vakon, mint valami viharfelhő, emelkedik Krisztus előtt. Az Újszövetség csodálatosan kevés szóval tökéletesen visszaadja és érez­teti a város levegőjét és hangulatát. Olyan ez, mint a közeledő vihar első mennydörgése. Jeruzsálem kelepcébe próbálja csalni Öt. Kémek leskelőd­nek reá, hogy a rabbik tekervényes okfejtésébe belezavarják. Hideg, je­ges logikával hárítja el őket magá­tól és tovább megy útján, a Jordán forró völgyéből fölfelé, a magas, barna hegyekre, neki a viharnak. Soha még nem érzékeltette senki Ilyen kevés emberi szóval annyira tökéletesen mindazt, ami a Szent­írásban kifejeződik: az erőszakot, a nagy tömeget, az izgatott, kimelege­dett arcokat, a vádoló ujjakat, az alattomos ellenséget, a fanatikus gyűlölködést és a várost, amely ször­nyű dolgokra készül. Az irodalom klasszikusai nem tudnak ilyen élénk léírást felmutatni, mint az Újszövet­ségnek azok a fejezetei, amelyek a keresztrefészítésre vezető esemé­nyekről szólnak, s amint olvassuk, egyre érezzük a soha szóval le nem írt, de a háttérben ott sötétlő feszült­séget, a vihar előtti levegőt, egész Jeruzsálemet. Különös, hogy ez a levegő meg ml ijgj.-nok. évszázad távlatából, jellemzi a várost. Sokszor lerombolták azóta, de valahányszor feltámadt poraiból, mindig ugyanaz az ideges feszültség­gel telített metropolis kelt életre. Magukban a keresztyén zarándokok­ban is ugyanez a feszültség izzik. Zarándokok jönnek és mennek. Sír­nak és imádkoznak és reszkető ujjal érintik a sziklát, amelynek repedé­seibe ágyazva állt a hagyomány sze­rint Krisztus keresztje. Fájó érzés ezt látni és arra gondol az ember: jobb lenne ezt a helyet csak a szí­vünk mélyén ismerni. Az ember akármennyire igyekszik is: a legna­gyobb dolgok mellett mindig csak gyermek. Szóval Jézus megindult Jeruzsá­lem felé, amely előtte mint vihar­felhő törnyosult. 1900 esztendő táv­latából is érzem Jeruzsálem falai kö­zött ezt az izzó feszültséget. Mintha nem változott volna semmi. Ugyanaz a nép és ugyanaz a formalizmus. Meghívtak egy zsidó családhoz, Jeruzsálem egyik külvárosába, hogy osszam meg velük a húsvéti vacso­rát. Nekem is adtak kalapot és be­mentünk az ebédlőbe, ahol a nagy­apa leült az asztalfőre. Elmagyarázta, hogy mi minden van az asztalon. A bárány lábszércsontja, a húsvéti áldozatok emléke. A sütött tojás a mindennapi templomi áldozatoké. A kharószeth, amely almából, mandu­lából, szőlőből, aprófa vágott fahéj­ból és borból készül. Az agyagot jel­képezi, melyből Izrael gyermekei téglát vertek. A keserű füvek és az ecetes edény az egyiptomi szolgasá­got. Külön csészében bor is állt az asztalon. Ez »Illés pohara«. A zsidó hagyomány szerint a próféta ide-oda vándorló angyal, aki bármelyik házba ellátogathat hűsvéit éjszaká­ién A család feje végigtekintett gyer­mekein én unokáin és megkezdte a szertartást, mely Izrael menekülését jelképezi Egyiptomból. És tudtam, hogy az egész világon mindenütt ugyanezt a szertartást végzik. Elmondták a Kiddust, mely után ünnepélyesen megittunk egy pohár vizes vörösbort. Leánycseléd járt körül korsóval és mosdótállal. Vizet öntött a kezünkre. Ecetbe mártott petrezselymet osztottak szét. A ház feje megtörte a középső kovásztalan kenyeret — a maceszt —, mely előtte volt a tálon és elrejtette a felét, míg a másik felét otthagyta letakarva az asztalkendővel. Eszembe jutottak a szavak: »És amint ettek, Jézus vette a kenyeret, megáldá, megtöré, szétosztá közöt­tük és monda: vegyétek és egyétek, ez az én testem«. Az Ószövetség szertartásaiból ra­gyogott elő az úrvacsora fényessége ezen az estén tizenkilenc századdal ezelőtt és nem messze attól a helytől, ahol ültem, ült valaha a Pap, aki bemutatta és aiki maga lett az ál­dozat. Amikor a hosszú szertartásos va­csora után elbúcsúztam a barátságos családtól, amely beengedett körébe engem, az idegent, hogy láthassam ennek a csodálatos ősi hitnek régi fényét, arra gondoltam, hogy azon a régi estén az Üdvözítő egyik kezé­ben az Ószövetség láncát tartotta, amely vele végződött, a másikban pedig az első szemét annak a mosta­náig is töretlen láncnak, mely a vég­telenbe ér. Azon a régi estén pedig így lehe­tett: A sötétség leszállt, de a nagy* ta­vasz! teWhcM mée nem Jött tél. Jézus átment az Olajfák hegyén és a Vízi-kapun keresztül belépett ta­nítványaival a városba. Fölmentek a meredek úton a ház­hoz, ahol a felső szobába vezették őket, a fehér háztetőre, ahol könnyű tetőt emeltek föléjük. A világ legjobb mesterei lefestet­ték ezt a jelenetet, elképzelésük sze­rint. Azt hiszem Leonardo da Vinci milánói freskója a leghíresebb. De mindenik művész csak a saját idejét és környezetét festhette és nem tudta elképzelni a felső szobát a tavaszi telihold fényénél... Gondolom, az Escorialban van az a Tizian-fest- mény, ahol az utolsó vacsora palo­tában folyik le s egy Tintoretto-ké- pen igazi velencei kiskocsmában. Az igazság az, hogy az utolsó vacsora éppen olyan volt, mint más egyszerű keleti étkezés. Alacsony asztal lehetett a helyiség közepén. Körülötte U-alakban ván­kosok, hogy az asztalt a vendégek megzavarása nélkül ki lehessen vinni és újra behozni. A régi időkben állva volt szokás megenni a húsvéti va­csorát és mindenki botot tartott a kezében, hogy az egyiptomi utat és a sürgős készülődést jelképezze. Krisztus idejében azonban már ün­nepi ruhában és kereveteken fekve költötték el a zsidók a lakomát, bal­oldalukra dőlve, ami a fogság utáni szabad állapotot jelképezte. Hogy Jézus és a tizeinkét tanítvány is így helyezkedett el a vánkosokon, abból gondolhatjuk, hogy János, aki legközelebb ült az Úrhoz, »Jézus ke­belén nyugodott«. Ez máskülönben nagyon modortalan viselkedés lett volna, ha az asztal körül székek áll­nak. De aki már evett keleti ország­ban lakomát, az tudni fogja, hogy az ember néha kénvfelen * szomszédiéra dőlni, különösen, ha kérdezni akar valamit. A holdfényes éjszaka csöndje kö­rülölelte az utolsó vacsora házát. Amint egyre magasabbra hágott a hold, ferde, zöld sugarakat küldött a tető alá s letűzött a fehér kőre. Bizonyára lámpa is égett, fényes, kis lebegő láng, amely olajban úszott. A felső szoba csöndje mögött Jeru­zsálem tornyainak és falainak vo­nala látszott sötéten a csillagok alatt... És Jézus megszólalt: »Vegyétek és egyétek... ez az én testem, mely érettetek adatik... és ez a pohár az újszövetség az én vé­rem által, mely érettetek kiomta- tik...« És, miután himnuszt énekelték, kimentek vissza az Olajfák hegyére. Van-e az egész irodalomban mély­ségesebb érzékeltetése a hallgatás­nak, mint az evangéliumnak ebben a fejezetében? Jézus életének utolsó hete, úgy érzem, csodálatos ellentéte a csöndnek és a zajnak. Egyik pilla­natban a tömeg kiáltozása csap föl hozzánk tizenkilenc század ködéből, hangosan, élesen, félelmes erővel. A következő percben mély csönd... Krisztus tizenkét tanítványával ott jár az Olajfák hegyén ... Valami félelmesen lélekzetfojtó Jézus tetteinek leírása a megfeszitté- tés előtt. Az evangélisták nem akar­tak semmiféle hatást elérni. Csak azon igyekeztek, hogy pontosan föl­jegyezzék a legfontosabb eseménye­ket néhány egyszerű szóval. De nagy szófukarságuk mellett is Olyan cso­dálatos fény árad ebből a kevés szó­ból, melyet.semmiféle leírás nem ad­hatott volna vissza. (Részletek Mórion szentföldi útleírásából.)

Next

/
Thumbnails
Contents