Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-04-11 / 15. szám
EVANGÉLIKUS ELET % Tavaszi jelentés egy egyházi üdülőből GYÜLEKEZETI HÍREK X mátrai hegyek között, úgy 780 méter magasságban lassan felsétálok egy hegycsúcsra. Csodálatos tájék terül el köröskörül. Nyugattól északig mély völgyben fehérfalú házak, piros tetők villognak a napfényben. Tölgy-, bükk-, gyertyán- és fenyő- erdők zöldelő pázsitot mutatnak a messzeségből. A látóhatáron túl már csak a 'képzelet szárnyal Óvár és a legendás Ágasvár felé. Valamikor még az Árpádok korában várurak élték ott kalandos, küzdelmes, fényes életüket, ma már csak néhány rom mesél Gindóról, az elrabolt tündérszép leányról. A romoknál mély barlang tátja szét száját s mellette a hatalmas kő, amelyen egy remete üldögélt egykor önmaga felé forduló szívvel. Az erdőik sok titkot rejtegetnek. Valahol megbújik még a vörösképű róka, amelyik szemérmetlenül hurcolta nap mint nap a környék csirkéit. Valahol őzek és szarvasok csapatai vándorolnak most is. Vaddisznók csörtetése nem hallatszik ugyan, de éppen úgy járják az erdő mélyét, mint ahogyan mókusok is ágról ágra hintáznak játékosan. Mi lesz itt, amikor megindul a tavaszi és nyári élet... Gomba, szeder, mogyoró, a C-vitaminnal gazdag csipke várja, hogy lehajoljanak értük. Madarak boldog fecsegése hallatszik most is. A fák koronái tele vannak fészkekkel. Kelet felé völgykatlan terül el Mátraszentistván Innen a magasból különösen szép látvány az a tíz ház, amely az evangélikus egyház üdülőjéhez tartozik. Az üdülő kertje alján vidáman siet a csörgő patak, amelybe tízezer pisztrángivadékot lakoltattak be, úgyhogy két-három év múlva ez a vidék is ét pisztrángkedvelő horgászok kedvenc találkozóhelye lesz. A falu maga csupa derű. Lakossága szívélyes. Mindenki ismeri egymást s vissza-visszatérő üdülő vendégekkel évekre barátságöt kötöttek, amelynek következtében az itteni gyerekek jó- részónék keresztapja vagy keresztanyja az ország minden tájáról ke- rüi elő. A kép a családiasság megtestesülése. Csupa báj, csupa szín, csupa hivogatás minden részletében, s aki egyszer idetéved ebbe a faluba, ebbe az egyházi üdülőbe, mindig vissza vágy ódik. A házak körül nagy gyümölcsös. A fiatal fácskákon még rajta van a védő papiros, hogy avatatlan nyulak ne kóstolgathassák a törzsek kérgét Néhány év s ezek a fák mázsaszámnyi ajándékot adnak az üdülőknek. Körte, szilva, cseresznye, Jonathán és téli esperesalma egymás mellett váltakoznak. Minden ház mellett kert. Ami csak kell a konyhára salátától, retektől, uborkától a borsóig és zöldbabig, az itt mind megterem. A házikertek mellett mindenütt virágágyak mutatják a tavaszi készülődéit s mire megérkeznek az üdülők, muskátli, fehér tátika* rózsaszínű petunia, sárga óriási dália, balzsamina, nefelejts és ezerszínű szekfü árasztja itt illatát. Micsoda szőttes lesz a rét úgy kaszálás táján. Ahol most hóvirág világít, ott margaréta, ibolya, illatos gyöngyvirág, sárga kankalin és nefelejts virítanak. De lesz itt kakukfű, szarkaláb, pipacs, kömény és mocsári gólyahír. ősz felé pedig rózsaszín és lila kikirics. Mindezt most csak a képzelet adja, mert imitt- amott még hófoltok láthatók. De az üdülő közepén a nagy nyírfakereszt körül már bontakozik a tavaszi virágélet. Ez az cygházl üdülő szórakoztatást is nyújt könyvtárával, rádiójával, hanglemezeivel, pingpongasztalával és más társasajátékai- val, de nem ez a rendeltetése elsősorban, hanem az, hogy lelkészek, presbiterek, gyülekezeti tagok családjai, nagymamák és unokák egy év fáradságos munkája után pihenjenek. A tiszta levegő jobb minden altatónál és természetes étvágygerjesztő. Akik anyagcserével bajlódnak. strum ás városiak, idegrendszerükben meggyöngültek felfrissülve (és sokszor meghízva) térnek haza. írók és tudósok is idejárnak ebbe a szélcsendes völgybe s botanikusok kutató szemmel keresik a ritka növényt, a mátrai orchideát. Az épületek végén készen áll a medence, amelyét a Csörgő-patak vizével töltenek meg, hogy kedvük szerint úszkálhassanak az üdülő vendégei. Együtt lesz víz és erdő, csend és tiszta levegő, szóval mindaz, ami utón lélek és test kívánkozik. Vasárnap délelőttönként pedig Isten igéje szólal meg egy olyan gyülekezetben. amelynek minden héten más a lelkésze és mások a tagjai. Fényképek és a vendégkönyv aláírásai mutatják azt a változatosságot, azt az ország minden részéből való idesereglést, evangélikus hívek és lelkészek testvéri találkozóját, A Református Világszövetség főtitkára Magyarországon A magyarországi református egyház meghívására március 27-én, szombaton Budapestre érkezett Mar- cél Pradervand lelkész, a presbiteri rendszerű református egyházakat magában foglaló Református Világ- szövetség főtitkára. Marcel Pradervand főtitkár március 28-án, vasárnap délelőtt a Budapest-kálvintéri református templomban hirdetett igét. Március 29-én, hétfőn tanulmányi konferencia volt Debrecenben. A Református Világszövetség princetoni nagygyűlésének egyik altémáját magyar bizottság dolgozza ki. E bizottság tartotta tanulmányi összejövetelét Debrecenben, amelyen részt vett Marcel Pradervand is. A főtitkár látogatásának további ismertetésére visszatérünk. 1954. április 11. Virkgvasámap. — »A Király.« Igék: Zsid. 7, 1—3. — Jn 13, 1—17. — Liturgikus szín: lila. amely már évek óta folyik. Bizonysága ennek az. hogy egy nötestvé- rünk hálából a könyvtárat gazdagította, egy másik nőtestvérünk pedig három szép szőnyeget küldött. De a gyülekezetek is természetben és pénzadományokkal egyaránt segítik az üdülőt, hopf megfeleljen rendeltetésének. Amint leballagok a hegycsúcsról, a falusi élet idilljé elevenedik még. A legelőről izgatottan rohannak hazafelé röffenő süldőik, de mielőtt a nyitott kapukat elérnék, a Csörgő vizébe futnak s elégedetten szürcsölgetnek belőle, meghemperegnek a patakparti sárban s azután: usgye! gyerünk haza. A Déli Egyházkerült mátraszent- istváni üdülője április elejétől kitárta kapuit és várja a pihenőket. A Déli egyházkerület valamennyi gyülekezete offertóriumot tart az üdülő javára. y. l. MÁTRAI LECKE Tanulgatom a iHrágok nevét.. Sárgán, fehéren, kéken hív e rét, Tele tüdővel szívom illatát. Tanulgatom a csillagok nevét. Ezüsthímesen hív az égi rét. A számuk miriád. Tanulgatom a messze csúcsokét. Tekintetem most szárnyal szerteszét, és nem ismer határt. S a csillagokban és a hegyeken, illatlehellő virágkelyheken imádattal betüzgetem — Isten nevét. Turmezei Erzsébet A korhadi egyházközség orgonahar- móniumot keres megvételre. RUTTKAY-MIKLlAN GÉZA: PASSIÓ A ml Urunk Jézus Krisztus szenvedésének és halálának szent története, I. Virágvasárnapra II. Nagypéntekre * Készítsük elő a nagyheti passióolvasást a könyv csoportos megrendelésével. Ára 6.— Ft. Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál, Bp., VIII., Puskin-u. 12. Csekkszámla: 220.278. A gyülekezeti iratterjesztéseknek 10%-os engedményt biztosítunk. köbanya Böjt minden vasárnapján böjti estéket tartott a gyülekezet. A legutóbbi szeretetvendégség keretében folyt le, amelyen igemagyarázó előadással szolgált Blatniczky Jenő Cin- kctai lelkész. Virógvasárnap d.\ e. fél' 10—12-ig és d. u. 5—8-ig gyülekezeti napot tartanak »Krisztus a világ reménysége« címen. Az idei ökumenikus keresztyén világkonferencia kérdéseit hallják ebbén a hívek. Énekekben pedig a református új énekeskönyv lutheri énekeivel ismerkednek. ANGYALFÖLD A gyülekezet április 11-én, virágvasárnap délután 5 órai kezdettél tartja szokásos havi szeretetvendég- ségét. Ez alkalommal műsor keretében »Nincs visszatérés« című bibliai tárgyú darab kerül bemutatásra a testvér református gyülekezet ifjúságának közreműködésével. A gyülekezet szeretettel hívja és várja barátai! a szeretetvendégségre. PESTÚJHELY Április 11-én d. 6. órakor a templomban böjti est lesz. Igét hirdet dr. Gaudy László lelkész. NAGYTÉTÉNY A budafoki anyagyülekézet egyik legkisebb szórványban, Nagytétényben tartotta ezévi második szórvány* szeretetvendégsét. A szórványhívők zsúfolásig megtöltötték a református gyülekezeti termet. Jöttek sokan a református testvérgyülekezétből lelkészük vezetésével és az albertfalvai és kelenvölgyi szórványokból is. Gyermekek és felnőttek evangéliumi jeleneteket és verseket adtak élő. PÉCS A Református Világszövetség főtitkára: Marcel Pradervand meglátogatta a pécsi református gyülekezetei is és istentisztelet keretében igehirdetéssel szolgált a gyülekezetnek. Erre az istentiszteletre a pécsi református gyülekezet vezetősége a pécsi evangélikus gyülekezet tagjait is meghívta, akik nagy számmal hallgatták végig M. Pradervand igehirdetését. Az istentisztelet előtt az evangélikus gyülekezet lelkésze és felügyelője tisztelgő látogatást végzett M. Pradervandnál, akivel testvéri szeretettel elbeszélgettek; GYÖN Március 28-án ünnepi istentisztelet és díszközgyűlés keretében iktatta be hivatalukba Válint János, a pestmegyei egyházmegye esperese az egyházközség új tisztikarát es 8 új presbiterét, névszerint: Balázs M. Ferenc felügyelőt, Fabók M. Ferenc másodfelügyelőt, Havasi László pénztárost, B. Apóczki Pál. Sinkó István, Lomén János, B. Balázs István, J. Balázs Pál és Blaskó Ferenc presbitereket. Az új tisztikar tagjai eskütétel előtt úrvacsorához járultak. Este 6 órakor az esperes népes presbiteri össze jöveteden tájékozódott az egyházközség viszonyairól, AJKA Az egyházközség március 28-án búcsúzott volt lelkipásztorától. Novák Elektől, és ugyanakkor iktatta be Halász Béla esperes a gyülekezet új lelkipásztorát: Malis István volt ná- dasdi lelkészt. NADÁSD Dr. Vető Lajos püspök Benkő Béla kissomlyóí segédlelkészt április 1-től Nádasdra küldte ki adminisztrátor- lelkésznek. BORSOD-HEVESI EGYHÁZMEGYE Az egyházmegye lélkészi munka- közössége március 9-én ülésezett Miskolcon. Az összejövetelen Mora vésik Sándor esperes beszámolt az országos esperest értekezletről, Buchalla Ödön egyházmegyei sajtómegbízott lelkész pedig az országos sajtókonferenciáról. Báliké Zoltán »Luther két birodalmáról szóló tanítása« címmel. Nikodémusz János az evanstoni előkészítő anyagról, Buchalla Ödön az adventistákról és szombatistákról tartott elő- előadást. Gyülekezeti Segélyről Abaffy Gyula tartott beszámolót. SZÜLETÉS Járosi Andor volt kolozsvári esperes leányának, Margitnak február 3-án fia született, aki a keresztség- ben a János nevet kapta. Járosi Margit, Antal Sándor zoványi református lelkész felesége. Egy évvel ezelőtt született első gyermekük, születése utón néhány nappal meghalt. Járosi Andor özvegye Kolozsvárról múlt év végén gyermekéhez költözött. A tőlük vett levelek azt mutatják, hogy nagyon beható munkát végeznek gyülekezetükben. Jeszenszky Tibor arhbrózfalvai lelkészéknek március 30-án harmadik gyermekük született, aki a kereszt- ségben az Erzsébet—Aranka nevét kapta. HALÁLOZÁS Némedy Imre, a Csillaghegyi evangélikus egyházközség pénztárosa hosszú szenvedés után 05 éves korában elhunyt. Egyházának szolgálat- kész, önzetlen, áldozatos munkása volt. Emlékét szeretettel őrizzük. Sipos Andrásné, Sipos András volt dunahf^szti lelkész özvegye március 29-én, 68 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése a dunaharaszti egyházközség híveinek nagy részvéte mellett április 3-án volt Dunaharasztin. Id. Káldy Lajos 72 éves' korában tragikus körülmények között Kis- baboton,. elhunyt. Az elhunyt hosszú éveken át viselt presbiteri tisztséget és az Evangélikus Elet hűsege» olvasója volt. Mi hisszük a testnek feltámadását és az örökéletet., CSÜTÖRTÖKÖM TÖRTÉNT... Amikor Jézus elbúcsúzik Galileá- tól és Jeruzsálem felé fordítja lépteit, valami feszültség ivódik bele a Szentirás hangjába. A galilen! idill- nek immár vége. Soha többé nem halljuk a fó partjára verődő hullámok dalát, nem látjuk a figyelő, áhítatos tömeget Jézus körül á pázsiton ülni, soha többé nem jönnek a tanítványok halászcsónakai a part felé a csöndesen hintázó hullámok hátán napszálltakor. Jeruzsálem a magas hegytetőn hidegen, szigorú és rideg szabályokkal, merev formalizmusával, önhitten, gőgösen, vakon, mint valami viharfelhő, emelkedik Krisztus előtt. Az Újszövetség csodálatosan kevés szóval tökéletesen visszaadja és érezteti a város levegőjét és hangulatát. Olyan ez, mint a közeledő vihar első mennydörgése. Jeruzsálem kelepcébe próbálja csalni Öt. Kémek leskelődnek reá, hogy a rabbik tekervényes okfejtésébe belezavarják. Hideg, jeges logikával hárítja el őket magától és tovább megy útján, a Jordán forró völgyéből fölfelé, a magas, barna hegyekre, neki a viharnak. Soha még nem érzékeltette senki Ilyen kevés emberi szóval annyira tökéletesen mindazt, ami a Szentírásban kifejeződik: az erőszakot, a nagy tömeget, az izgatott, kimelegedett arcokat, a vádoló ujjakat, az alattomos ellenséget, a fanatikus gyűlölködést és a várost, amely szörnyű dolgokra készül. Az irodalom klasszikusai nem tudnak ilyen élénk léírást felmutatni, mint az Újszövetségnek azok a fejezetei, amelyek a keresztrefészítésre vezető eseményekről szólnak, s amint olvassuk, egyre érezzük a soha szóval le nem írt, de a háttérben ott sötétlő feszültséget, a vihar előtti levegőt, egész Jeruzsálemet. Különös, hogy ez a levegő meg ml ijgj.-nok. évszázad távlatából, jellemzi a várost. Sokszor lerombolták azóta, de valahányszor feltámadt poraiból, mindig ugyanaz az ideges feszültséggel telített metropolis kelt életre. Magukban a keresztyén zarándokokban is ugyanez a feszültség izzik. Zarándokok jönnek és mennek. Sírnak és imádkoznak és reszkető ujjal érintik a sziklát, amelynek repedéseibe ágyazva állt a hagyomány szerint Krisztus keresztje. Fájó érzés ezt látni és arra gondol az ember: jobb lenne ezt a helyet csak a szívünk mélyén ismerni. Az ember akármennyire igyekszik is: a legnagyobb dolgok mellett mindig csak gyermek. Szóval Jézus megindult Jeruzsálem felé, amely előtte mint viharfelhő törnyosult. 1900 esztendő távlatából is érzem Jeruzsálem falai között ezt az izzó feszültséget. Mintha nem változott volna semmi. Ugyanaz a nép és ugyanaz a formalizmus. Meghívtak egy zsidó családhoz, Jeruzsálem egyik külvárosába, hogy osszam meg velük a húsvéti vacsorát. Nekem is adtak kalapot és bementünk az ebédlőbe, ahol a nagyapa leült az asztalfőre. Elmagyarázta, hogy mi minden van az asztalon. A bárány lábszércsontja, a húsvéti áldozatok emléke. A sütött tojás a mindennapi templomi áldozatoké. A kharószeth, amely almából, mandulából, szőlőből, aprófa vágott fahéjból és borból készül. Az agyagot jelképezi, melyből Izrael gyermekei téglát vertek. A keserű füvek és az ecetes edény az egyiptomi szolgaságot. Külön csészében bor is állt az asztalon. Ez »Illés pohara«. A zsidó hagyomány szerint a próféta ide-oda vándorló angyal, aki bármelyik házba ellátogathat hűsvéit éjszakáién A család feje végigtekintett gyermekein én unokáin és megkezdte a szertartást, mely Izrael menekülését jelképezi Egyiptomból. És tudtam, hogy az egész világon mindenütt ugyanezt a szertartást végzik. Elmondták a Kiddust, mely után ünnepélyesen megittunk egy pohár vizes vörösbort. Leánycseléd járt körül korsóval és mosdótállal. Vizet öntött a kezünkre. Ecetbe mártott petrezselymet osztottak szét. A ház feje megtörte a középső kovásztalan kenyeret — a maceszt —, mely előtte volt a tálon és elrejtette a felét, míg a másik felét otthagyta letakarva az asztalkendővel. Eszembe jutottak a szavak: »És amint ettek, Jézus vette a kenyeret, megáldá, megtöré, szétosztá közöttük és monda: vegyétek és egyétek, ez az én testem«. Az Ószövetség szertartásaiból ragyogott elő az úrvacsora fényessége ezen az estén tizenkilenc századdal ezelőtt és nem messze attól a helytől, ahol ültem, ült valaha a Pap, aki bemutatta és aiki maga lett az áldozat. Amikor a hosszú szertartásos vacsora után elbúcsúztam a barátságos családtól, amely beengedett körébe engem, az idegent, hogy láthassam ennek a csodálatos ősi hitnek régi fényét, arra gondoltam, hogy azon a régi estén az Üdvözítő egyik kezében az Ószövetség láncát tartotta, amely vele végződött, a másikban pedig az első szemét annak a mostanáig is töretlen láncnak, mely a végtelenbe ér. Azon a régi estén pedig így lehetett: A sötétség leszállt, de a nagy* tavasz! teWhcM mée nem Jött tél. Jézus átment az Olajfák hegyén és a Vízi-kapun keresztül belépett tanítványaival a városba. Fölmentek a meredek úton a házhoz, ahol a felső szobába vezették őket, a fehér háztetőre, ahol könnyű tetőt emeltek föléjük. A világ legjobb mesterei lefestették ezt a jelenetet, elképzelésük szerint. Azt hiszem Leonardo da Vinci milánói freskója a leghíresebb. De mindenik művész csak a saját idejét és környezetét festhette és nem tudta elképzelni a felső szobát a tavaszi telihold fényénél... Gondolom, az Escorialban van az a Tizian-fest- mény, ahol az utolsó vacsora palotában folyik le s egy Tintoretto-ké- pen igazi velencei kiskocsmában. Az igazság az, hogy az utolsó vacsora éppen olyan volt, mint más egyszerű keleti étkezés. Alacsony asztal lehetett a helyiség közepén. Körülötte U-alakban vánkosok, hogy az asztalt a vendégek megzavarása nélkül ki lehessen vinni és újra behozni. A régi időkben állva volt szokás megenni a húsvéti vacsorát és mindenki botot tartott a kezében, hogy az egyiptomi utat és a sürgős készülődést jelképezze. Krisztus idejében azonban már ünnepi ruhában és kereveteken fekve költötték el a zsidók a lakomát, baloldalukra dőlve, ami a fogság utáni szabad állapotot jelképezte. Hogy Jézus és a tizeinkét tanítvány is így helyezkedett el a vánkosokon, abból gondolhatjuk, hogy János, aki legközelebb ült az Úrhoz, »Jézus kebelén nyugodott«. Ez máskülönben nagyon modortalan viselkedés lett volna, ha az asztal körül székek állnak. De aki már evett keleti országban lakomát, az tudni fogja, hogy az ember néha kénvfelen * szomszédiéra dőlni, különösen, ha kérdezni akar valamit. A holdfényes éjszaka csöndje körülölelte az utolsó vacsora házát. Amint egyre magasabbra hágott a hold, ferde, zöld sugarakat küldött a tető alá s letűzött a fehér kőre. Bizonyára lámpa is égett, fényes, kis lebegő láng, amely olajban úszott. A felső szoba csöndje mögött Jeruzsálem tornyainak és falainak vonala látszott sötéten a csillagok alatt... És Jézus megszólalt: »Vegyétek és egyétek... ez az én testem, mely érettetek adatik... és ez a pohár az újszövetség az én vérem által, mely érettetek kiomta- tik...« És, miután himnuszt énekelték, kimentek vissza az Olajfák hegyére. Van-e az egész irodalomban mélységesebb érzékeltetése a hallgatásnak, mint az evangéliumnak ebben a fejezetében? Jézus életének utolsó hete, úgy érzem, csodálatos ellentéte a csöndnek és a zajnak. Egyik pillanatban a tömeg kiáltozása csap föl hozzánk tizenkilenc század ködéből, hangosan, élesen, félelmes erővel. A következő percben mély csönd... Krisztus tizenkét tanítványával ott jár az Olajfák hegyén ... Valami félelmesen lélekzetfojtó Jézus tetteinek leírása a megfeszitté- tés előtt. Az evangélisták nem akartak semmiféle hatást elérni. Csak azon igyekeztek, hogy pontosan följegyezzék a legfontosabb eseményeket néhány egyszerű szóval. De nagy szófukarságuk mellett is Olyan csodálatos fény árad ebből a kevés szóból, melyet.semmiféle leírás nem adhatott volna vissza. (Részletek Mórion szentföldi útleírásából.)
