Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-01-10 / 2. szám
* t Az egyetemes felügyelő újévi fogadása A vasárnapi ,,templom építő“ oSSertóríumban egymást támogató sxe^eíettsől víxsgáxik ax ország evangéliksissága Január 4-én, az egyetemes székház tanácstermében püspökeink vezetésével megjelentek az egyházegyetem és az egyházkerületek munkatársai, a budapesti lelkészek és világi vezetők, hogy üdvözöljék Mihályfi Ernő egyetemes felügyelőt az újesztendő küszöbén. A rendkívül meleghangulatú újesztendei tanácskozáson. D. Dr. Vető Lajos püspök üdvözölte az egyetemes felügyelőt: — Az újesztendő kezdetén tisztelettel és szeretettel köszöntőm egyetemes egyházunk egésze s annak minden részlete: kerületeink, egyházmegyéink, gyülekezeteink, lel- készi karunk s evangélikus népünk nevében. — Mögöttünk egy munkában és fáradságban, de eredményekben és áldásokban is igen gazdag esztendő van. — Némelyek szemében már az maga is nagy eredménynek számít, hogy magyarországi evangélikus egyházunk az elmúlt esztendőben fennmaradt, s munkáját nyugodtan végezhette. Az egyház azonban nem azért van, hogy éppen csak legyen. Az egyházat Krisztus Urunk határozott céllal alapította meg. Az egyháznak célja, feladata, hivatása van. Nem önmagáért, hanem ezért a hivatásáéi X létezik, s feladatáért kell, fennmaradnia. — Pál apostol az egyháznak ezt a hivatását a békéltetés szolgálatában jelölte meg s ő maga is azon fáradozott, hogy az embereket megbékéltesse Istennel, de leveleit azért is írta, a gyülekezeteket azért is látogatta, hogy az embereket egymás között is megbékéltesse. — Egyházunk a békéltetés szolgálatát, tulajdonképpeni hivatását igen erőteljesen és • határozottan végezte az elmúlt esztendőiben. ,— Békéltette az embereket Istennel. Gyülekezeteink százaiban vasárnapról vasárnapra, de hétköznapokon is hangzott az ige, mely Istennel való megbékélésre hívja fel az embereket. A szokásos istentiszteleteken kívül bibliaórákon, a vallástanítás keretén bedül, konfirmációi órákon is folyt ez a munka, de folyt a gyülekezet körén túl az egyházi sajtóban s a rádióban is. Munkánk azért történt, hogy az ember béküljön meg teremtő Urával, aki Jézus Krisztusban szeretettel és kegyelemmel hajolt le hozzá, hogy megszabadítsa a bűn és a halál uralmától. — De egyházunk békéltető szolgálata a haza határain belül hozzájárult ahhoz a munkához is, mely hazánkban folyik, amidőn új, igazságosabb, békés országot igyekszünk felépíteni. Ehhez a munkához sok türelemre, odaadásra, lelkesedésre van szükség. Amidőn egyházunk a haza határain belül végezte békéltető szolgálatát, népünknek lelki erőket nyújtott országépítő munkájának jó folytatásához. — Egyházunk a békéltetésnek ezt a szolgálatát a népek közti béke érdekében is végezhette az elmúlt esztendőben. Ebben a munkában egyházunk együttműködött minden jőakaratú emberrel. Éveken .át folyó munkánknak az elmúlt esztendőben már tapasztalhattuk a haza határain túl is az eredményeit. Két-há- rom esztendővel ezelőtt külföldön még idegenszerűen hatott békeszózatunk, ma azonban nincs már egyház a földkerekségen, melynek vezetői valamiképpen ne a béke ügye mellett állanának ki, s ne éreznék és vállalnák az egyház felelősség- teljes kötelességének a békéért való fáradozást. — Hogy a békéltetés szolgálata ilyen világosan kikristályosodott előttünk, s ebben a szolgálatban eredménnyel forgolódhattunk, ezért mindenek előtt Istennek adunk hálát, s érte Öt dicsőítjük. De hadd fejezzem ki köszönetemet mindazoknak a munkatársaimnak is, akik egy- hé lunknak ezt £ nagy hivatását ve- lühk együtt í ^ismerték s benne szíwel-lélekkel forgolódtak. Mindenek előtt Egyetemes Felügyelő Urnák vagyunk hálásak, hogy nagy közéleti elfoglaltsága közepette is példaadásával, bölcs útmutatásával, népünk érdekében végzett munkájával a segítségünkre volt. — Az új esztendőben ma nagyobb reménységgel nézhetünk a jövőbe, éppen az 1953. év eredményei alapján, mint ahogyan egy- esztendővel ezelőtt néztünk előre. Amidőn az újesztendöben szeretettel köszöntőm Egyetemes Felügyelő Urunkat, kívánom Istentől, tegye áldottá továbbra is munkánkat, azt a szolgálatot, amelyet egyházunk végez népünk és az emberiség javára! A püspök üdvözlő szavaira az egyetemes felügyelő hosszabb beszédben válaszolt, méltatta a magyarországi evangélikus egyház szolgálatát, kiemelte annak múltesztendei nagy eredményeit, melyek elsősorban a zsinat munkájában, a rendszeres egyházi tevékenységben és abban mutatkoztak, hogy egyházunk az állammal való tárgyalások során s az Állami Egyházügyi Hivatal megértő és nagylelkű támogatása következtében teljes összegben továbbélvezheti azt az államsegélyt, mely egyébként Egyezményünk értelmében az újesztendőben csökkent volna. Mihályfi Ernő, egyetemes felügyelő reményteljes szavakkal szólt arról a reménységről, mely a közelgő négyhatalmi találkozóval kapcsolatban a nemzetközi feszültség enyhítését hozhatja meg az egész világnak. Jó szolgálatot kívánt az evangélikus egyháznak és üdvözölte egyházunk két püspökét tiszteletbeli doktorrá avatása alkalmából, miután ezt külföldi útja miatt ezelőtt nem tehette meg. Az egyetemes felügyelő ezután még hosszú ideig maradt együtt a budapesti lelkészekkel, akik csoportos testvéri beszélgetésekben bizakodással készültek az újesztendő egyházi szolgálatára. Késziüj az ige hallgatására! Vízkereszt után 1. vasárnap Ef. 5, 8—14. Hatalmas ige ez, mely arra késztet, hogy vonjuk le keresztyén hitünknek minden következtetését és életünket igazítsuk hozzá hitünkhöz és Isten akaratához. Isten nem tűr sötétséget, Neki nincs közössége a bűnnel vagy a gonoszsággal. Ö tiszta szeretet, üd- vözítés és kegyelem. A karácsonyi üzenet is ezt a hírt hozta Róla. Mai igénk pedig arra tanít, hogy mi szívünk hitét és mindennapi életünkéi állítsuk bele ennek a világosságnak a fényébe. Szól ez az ige az egyházhoz, és arra neveli, hogy mindig és mindenben keresse azt, ami Istennek kedves, és ne legyen közössége semmi sötét gonoszsággal. Amint Krisztus Urunk gyógyulásul, bűnbocsánatul, igazságul és üdvösségül jött erre a világra, és küzdött a bűn, a viszály, a szenvedés és a halál ellen, úgy egyházának is követnie kell őt ebben. Számunkra ez azt jelenti, hogy egyházi munkánkban mindig keressük az igazságot, a békességet és az emberek egymásközti életének előbbrejutását és ugyanakkor cselekvő módon álljunk szembe a gonoszsággal, a pusztulással, a viszálykodással és a háborúval. Szól ez az ige a gyülekezetnek, hogy tartsa drága kincsének az Isten világosságát hirdető evangéliumot és serkenjenek, induljanak fel gyülekezeteink a helyes közösségre, azaz az egymással a világosságban osztozkodó, jó, igaz és őszinte testvéri közösségre. Ezen a napon jó cselekvésre buzdít az ige az egymás evangélium-hirdető hajlékainak dolgában, hogy így minden gyülekezet ossza meg a maga világosságát a másikkal. És szól ez az ige a keresztyén emberhez, akinek lelkében és életében hatalmas változást akar felidézni. Azt akarja, hogy a Krisztus világossága, sőt, maga a Világosság, tehát Krisztus ragyogjon fel a mi szívünkben, de úgy, hogy fénye kivilágítson a szívünkből és láthatóvá legyen. Megrázó és felrázó ez az ige a tekintetben, hogy legyen a mi életünk mindennapos gyakorlata is olyan jó, igaz és őszinte, mint amilyen világos tud lenni a hitünk a szív elrejtett csendjében. Arról van szó, hogy keresztyén hitünk szerint követnünk kell a Krisztust olyan életgyakorlattal, amelyre, ha valami fény esik rá — akár a lelkiismereté, akár az emberi vizsgálódásé, akár Isten szeméé —*, ez a fénysugár ne fedjen fel sötét foltokat, gonosz bűnöket, hanem mutasson meg bennünket mindennapos életünkben is Istennek Krisztusban megjelent dicsőségét tükröző embereknek. Egyszóval: ez az ige azt akarja, hogy mi necsak beszéljünk arról, hogy »láttuk az ö dicsőségét«, hanem életünk láttassa is meg, hogy Isten szeret bennünket és szeret minden embert! Zay László Ezen a vasárnapon országszerte minden evangélikus templomjáró ember két nagy perselybe dobja adományát: a zuglói s a pesthidegkúti templomépítés perselyébe. Hadd nézzünk kissé körül, hová is megy ez a pénz! A zuglói gyülekezetben is úgy indult, mint minden hajnalodó hitbeli gőzösségben. Mór amikor először erezték az anyagyülekezettől — akkor a Deák-tértől — való távolságukat, ébredezett a templom- építés vágya. Ez az akkori iiö szokása' szerint Templomépítő Egyesületet teremtett, ami persze voitakép- _ pen kezdő mozgolódás volt. Szervező lelkészt Scholz László személyében 1941-ben kaptak, aki a püspöki biztatás indító lendületével kezdett munkába: »menj csak ki, tavaszra áll a templomotok«. Tavaszra ugyan rém állt a templom, de a lendület nem volt hiábavaló. 1942 ekt. 14-én letették az aiap- követ, majd felhúzták a falakat, de bár a parochiát gyülekezeti teremmel együtt 1944-re befejezték, a templom építése 1943-ban a háborús nehézségek miatt megakadt. Az ostrom alatt pedig anyagkészletben és falakban egyaránt súlyos károkat szenvedtek. A háborús dermedtségből az 1947-es esztendő hozott ébredést, amikor a templom romként mere- dező falait betetőzték. Ez persze nem ilyen egyszerű mellékmondatként történt, mint ahogyan leírom. Minden forint egy-egy dongó tőmondat volt a gyülekezet tagjai részéről. Kívülről jött segítség s a Pesti Egyházközség támogatása mellett húszezer ilyen tőmondatot tett ösz- sze a hívek serege akkor s a templomtető a »szent hajlék utáni emésztő vágy« zsoltári textusának bő prédikációjává szélesedett. A nagy erőfeszítés után szusszant egyet a gyülekezet. De csak azért, hogy annál égőbb lendülettel feszüljön neki, most már nem csak az adakozásnak, de az effektiv munkának. 1950-ben '.alicskázó híveket, presbitereket s papokat látott a vakolatlan négy fal. Simává rendeződött a templom belső talaja s beton készült reá. Elteregették a templomkert földjét is, bekerítették a telket s a Bosnyák-tér sivár hepe-hupáin gyepet, fákat és virágokat növesztett a hívek dolgos szeretete. Az apsist belül bemeszelték, ideiglenes oltárt építettek kőből, szükségvilágítást szereltek fel s mire az orgona elvi- rágzott kint a bokrokon, néhai Kemény Lajos esperes használatra adta az átmenetileg használhatóvá tett templomot. Bent volt hát a gyülekezet, de a léiig kész templom, vakolatlan falak, lócák és székek csak fokozzák a vágyat a kész templom után. Lassan tovább folyik az építés hősi munkája. Amint valamennyi pénzt ösz- szegyűjtenek, anyagot vesznek s maguk beépítik. így készült el azóta az apsis-mennyezet (bátor hívek 15 m magasan dolgoztak), a karzat- mellvéd, a toronycsonk befedése, a harang felhúzása stb. Legutóbb a külső támpillérek ciklop-burkolatát készítették el. Idei tervük a teljes világítás beszerelését, a végleges oltár megéprését, belső teljes vakolást, a főbejárat elkészítését álmodja s a zuglói hívek olyanok, hogy a valóságnak álmodnak, nem az ábrándoknak. Álmaikhoz most odalép az ország evangélikussága, hogy boldog valóságra ébressze. A pesthidegkúti, volt Fébé anyaegyházzal egybeépült templom csupasz falai, üres ’ablaknyílásai között a burkolatlan betonpadlón teológusaink bútorokat cipeltek Sopronból Budapestre költözésükkor. Akkor még nem tudták, hogy új otthonuk befejezetlen templomát egy buzgó kis gyülekezet sokéves imádságai keretezik s a falakba az ő templomvágyó erőfeszítésük is beépült. Pesthidegkútcn alig két és fél évtizede folyik lelkigondozás. Kezdetben az óbudai gyülekezet filiája volt, majd az egyházmegye önálló missziójaként gondozta a Fébé lelkésze. A felszabadulás után csatolta a kerület püspöke a budahegyvidéki gyülekezethez. Gazdaia már a harmadik, de a vágya ugyanaz: befejezett templomban dicsérni Istent. Ebben a vágyban a Lelkésznevelő Intézet minden lakója egy a hívekkel. Fokozottan egy velük, hiszen leendő lelkészeinknek tanulmányi éveik alatt nincsen templomuk. Az alacsony alagsori teremben tartják istentiszteleteiket. Két nagy tétel áll előttük, ami után bizonnyal megindul itt is a kétkezi áldozatos munka, mint Zuglóban. Az ablakok s a mennyezet ezek. Ha ezek elkészülhetnek, felmegy itt is a gyülekezet a templomba istentiszteleteivel. Ott égőbb lesz a vágy, amely kész templomot melenget; Hisszük, nem sokáig marad vágy a vágy. Esen a vasárnapon sokezer evangélikus kézmozdulatát figyeli Isten. Persely fölé nyúlnak ezek a kezek. Mintha nem is pénzt szorongatnának. Ha igazán látóra nyílna a szemem. azt hiszem szerszámot, vakolókanalat, ablaktáblákat látnék bennük pénz helyett. Építik a zuglói s a pesthidegkúti templomot! Ezzel a persely fölé nyúló mozdulattal odalépnek a zuglói hívekhez, tartják a létrát s kézre adják az anyagot. A kinyúló kezek az adakozás tényével mintha áldásra emelkednének a zuglóiak, a hidegkútiak s a teológusok álma fölött, hogy valóságot fakasz- szanak a sóhajokból és vágyakból. Égy legyen! KOREN EMIL TŰZ ÉS ERŐ Pattog már minden dóré máz és mélységekre látok, forrón lobog a pőre láz, belevész minden átok — lásd, eljött, itt van az óra. A tisztító tűz lángja vág, megolvaszt itt e földön, ellobban minden száraz ág, vasam formába öntöm — jöjj, hallgass isteni szóra. Örök-vetetlen tájakon a zsenge szárba szökken, felmart a durva fájdalom, lám, oly hiába szöktem — halld: téged vádol a bánat. Izekre tép és összenyom az élő, tiszta. Lélek, kérdésözönben hív e nyom: megoldó igét kérnek — így nyissam szóra a számat! Bodrog Miklós FELELJ KRISZTUSRÓL Az ifjú: a gondolataim boldog reménykedéssel vannak tele — még van időm. A férfi: Tele vagyok sietséggel — nem érek rá. A javakorbeli: annyi a gondom — majd máskor. Az idős: öreg vagyok már — mások a kialakult nézeteim. A halál küszöbén: nagyon beteg vagyok — majd ha. enyhül a szenvedésem. A halálban: — már késő. Az örökkévalóságban: jaj, el nem kerülhettem! Ax Északi Egyházker üíeí tanácsának ülése 1953. december 17-én tartotta az Északi Egyházkerület tanácsa fontos ülését. Megnyitás után Margócsy Emil kerületi felügyelő megemlékezett Niemöller Márton magyarországi látogatásáról, Kemény Lajos esperes haláláról, a magyar küldöttség szlovákiai útjáról és püspökeink díszdoktorrá való avatásáról, majd köszöntötte D. dr. Vető Lajos püspököt. — Szeretett püspökünket — mondotta — öt éve szentelték püspökké. Köszönöm neki kerületünk nevében is buzgó munkálkodását, fáradhatatlan tevékenységét és jó szívét, amelyet minden ügy elintézésénél tanúsított. A kerületi felügyelő Isten áldását kérte a püspök életére és munkásságának sikereire, majd megemlékezett Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő egyetemi tanárrá való kinevezéséről is. D. Dr. Vető Lajos püspök beszámolót tartott a legutóbbi tanácsülés óta lefolyt egyházi eseményekről, két külföldi útjáról, majd így folytatta: — Külföldi útjaink és Niemöller Márton egyházi elnök látogatása bizonnyal annak a jele, hogy magyar- országi evangélikus egyházunk és a magyar protestantizmus nemcsak külföldi hittestvéreink érdeklődésének tárgya, hanem annak is, hogy egyházunk és általában a magyar protestantizmus szorgalmas és teológiai szempontból is jelentős munkájának következtében jó nevet szerzett magának a nemzetközi egyházi életben. Ennek nyilvánvalóan jó hatását és gyümölcseit tapasztalja majd egész egyházunk a maga belső életében is. Meleg szavakkal köszöntötte a püspök Margócsy Emil kerületi felügyelőt 70. születésnapja alkalmából. A kerületi tanács ezután letárgyalta a kerület 1954. évi költség- előirányzatát és más anyagi ügyeket. A kerületben folyó igehirdetéssorozatok és konferenciák irányításával Váiady Lajos budai esperest bízta meg a tanács. „A TE HÁZADHOZ VALÓ FÉLTŐ SZERETET EMÉSZT ENGEM“ * l
