Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-03-07 / 10. szám

EVANGÉLIKUS f LET

3

Készülj az ige hallgatására!

Keresztyén számvetés

• i -. valaki nem hordozza az ő keresztjét és énutánam jő, nem lehet az én tanítványom. Mert ha valaki közületek tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze? Nehogy minekutána fundamentumot vetett, és elvégezni nem birja, csúfolni kezdje öt mindenki, aki látja, ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni! Lk, 14, 21—30,

Sok keresztyén embernek és életnek kísértése az önző befelé fordulás. így indulnak el: ugyan mit ad nekem a keresztyénségem, mi haszna s javulása lesz általa életemnek és körülményeimnek? Az ilyen indulás után nem lehet nagyratörő a tartalom sem, hanem megelégszik a szív vagy az otthon vallásosságával, és azzal, ha reggel és este — amikor szívében és körülötte csend van — él-, heti csendes hitéletét imára kulcsolt kézzel. ’

Ezzel szemben

az igazi keresztyén hit és élet nem önmaga felé fordul, mert nem egyéni, szívbeli vagy családi ügy. A helyes kercsztyénség elindulás magunk felöl — másfelé.

Az elindulás iránya Krisztus, a ke- resztyénség pedig az Ö követése, vagyis a kereszt. Ez a szó magában foglalja Krisztus útját és a keresztyén életet.

Krisztus számára a kereszt nagy dolog volt, életreszólóan és világra- szólóan nagy dolog. Magára vette, amikor emberré lett s bizonyos értelemben még ma sem tette le. Szó sincs ugyanis arról, hogy Krisztus keresztje egyszerűen szenvedés, lemondás, tagadás lenne. Sőt: ez

a kereszt erős és hatásos tett.

Benne megüresítette és megtagadta önmagát, hogy segítségére és áldá» sára legyen másoknak, a -sokaknak«, azaz az egész emberiségnek.

Ezért

a Krisztus keresztje a világ reménysége, hiszen ez a szó magában rejti minden rossznak, gonosznak, a bűnnek végét és új kezdet, a jónak, helyesnek és igaznak a kezdete.

Ahol Krisztus járt — ahol tehát hordozta keresztjét — ott betegek gyógyultak, családi életek rendbe jöttek, emberi helyzetek tisztázódtak és lelkek békültek meg. A kereszt nyomában mindenütt békesség és öröm fakadt, szívek könnyebbedtek meg, mert akik mellett elment Krisztus a keresztjével, azokra rámosolygott az Isten.

A mi keresztyénségünk előtt is Krisztus keresztje halad. Isten jókedvének idején éljük keresztyén életünket s ezért

nem állhatunk meg Isten ajándékainak élvezésében. Innen tovább kell indulni.

Már csak azért is, mert a keresztviselő Krisztus is megy előttünk, — amint egész életében ezt tette — s aki megáll, elmarad, csak a Krisztus követője marad meg az áldások alatt. De indulni kell azért is, mert ez Krisztus akarata. Ö hív, hogy az ö nyomában vegyük fel a (keresztet és kövessük Ot.

A kereszthordozás a keresztyén ember számára tehát nem keret s még kevésbbé szólam, hanem életének tartalma, lényege és ezért komoly és felelősségteljes életpro- gramm. Olyan valami, amivel számot kell vetni, tervet készíteni és minden erővel azon lenni, hogy a számvetés eredményre vezessen;

Vannak emberek, akiknek szolgálata ismeretlen marad a gyülekezet tagjai előtt, noha minden szavukkal, cselekedetükkel — sokszor életük árán is .— a közösséget szolgálták. Egy ilyen csöndes, a gyülekezet előtt szinte elfelejtett emberre szeretném felhívni azoknak figyelmét, akik e sorokat olvassák.

Uriásnak hívták, próféta volt Jeremiás könyve 26. fejezetének tanúsága szerint, amely egészen szűkszavúan tudósít bennünket élete és szomorú sorsa felől.

Sokat nem is mondhatunk róla, csupán annyit, amennyit a már ismert Báruch írt le számunkra, hogy okuljunk belőle.

Hirdeti Isten igéjét — így szól a tudósítás — úgy, ahogy Jeremiás tette, szavai hozzá hasonlóan elítélték korának vallási, erkölcsi és politikai életét. Éppen olyan bátor is volt, mint a nagy próféta, nem félt attól, hogy valahogyan is valami baja lesz.

Persze az ő szavait sem vették valami szívesen, akárcsak Jeremiásét és csakhamar menekülnie kellett. De a hatalom kezei nagyon messzire nyúltak, még Egyiptomban is meg- tálálták a szerencsétlen üldözöttet, hogy aztán hazahozva, rövid úton kivégezzék.

így lesz Uriás egyszerű hőse anA keresztyén élet számbavetésé- ben az első tétel mindig az Isten sze- retete. így is mondhatnánk: a Krisztus keresztje.

Az a kiindulás, hogy Isten emberré lett és emberként cselekedett minden bűn és rossz végére és minden igazság megszületésére. Isten azóta is ott áll minden olyan emberi vágy és törekvés mellett, amely szembeszegül a bűn bármiféle megjelenésével és jót s igazat akar.

Áldása kísér bennünket a kereszthordozás útján s ezért biztos és döntő tétel a számvetésünkben az Ö Krisztusban megmutatott nagy szeretele.

A második tétel a hitünk, mely mindig újra megemlékezik erről az isteni szerétéiről és cselekedetről s mindig új erőt hoz belőle. Fontos tétel ez is, hiszen az írás azt mondja róla, hogy a hit legyőzi a bűnt.

A további tételekben Isten nekünk adott különféle ajándékai állnak: erőnk, lehetőségeink és képességeink. Hamis kibúvó lenne itt arra hivatkozni, hogy »erőnk magában mit sem ér«. Hamis, mert mellettünk áll Krisztus, és hamis, mert

a számvetés célja az, hogy ösz- szeszedhessünk minden erőt és minden lehetőséget, amely előbbre visz bennünket a Krisztus követésében, a kereszt hordozásában, a világot pedig a reménység valóra válásában, tehát a Krisztus keresztjének áldásaiban.

Bűn, képmutatás, hitetlenség fátyol mögé rejtheti előlünk nemcsak kötelességeinket, de sokszor a teljesítés isten-adta lehetőségeit is. Ezért .

a keresztyén számvetés szorgos kutató munka: felkeresése minden olyan lehetőségnek, erőnek és áldásnak, ami Isten igazságát e földön előbbre segítheti. Isten azt kívánja ma egyházától és az egyház minden tagjától, hogy felelősségteljesen és komolyan keresse meg mindazokat a lehetőségeket, amelyeket Isten adott ' eléje, hogy hordozza bennük a Krisztus keresztjét, tárja a világ elé reménységül és dolgozzék azon, hogy belőle minél több valósuljon meg az emberek életében: békesség, öröm, jólét a családokban, a hazában s a világon és üdvösség a szívekben.

Isten szándéka az, hogy se az ő munkája felett, se a mi életünk felett ne hangozhassák el soha a szó: itt elkezdődött valami, de aki elkezdte, nem tudta véghez vinni! Az ö eredményes

munkájában van helyünk nekünk is s a magunk keresztyén élete és szolgálata az emberek minden közösségében akkor lesz eredményes, ha szorosan tartjuk magunkat a Krisztus keresztjéhez, s hittel követve Öt, tesszük az Ö cselekedeteit s így valóra váltjuk a világ reménységét, mely a miénk is: Isten életújító szeretetek

„ Zay László

nak a harcnak, amely állandóan folyt az izraeli gyülekezeten belül.

Az egyik oldalon az a megcsontosodott, saját magával nagyon is eltelt csoport áll, amely szembeszáll az Isten nyilvánvaló akaratával, vasszorgalommal üldözi mindazokat, akik a biztos jövőt, a gyülekezet megtisztulását keresik, mindazokat, akik az ósdi formák ledöntésére indulnak el Uruktól kapott parancsuk szerint.

A másik oldalon az Uriások állnak, azok, akik biztosak a maguk küldetésében:

a gyülekezetei meg kell szabadítani minden hitetlenségétől, meg kell tisztítani minden önhittségtől, mert csak így lesz biztos az a jövő, amit Isten már régen megígért számára!

' Méltó, hogy megemlékezzünk Uriásról, a prófétáról, aki nem írt ugyan könyvet, akinek egy szava sem maradt ránk és így nem is ismerik ma már valami sokan, de

akinek élete mégis egyik építőkockája lett annak, hogy az izraeli gyülekezet megújuljon, hogy egyszer, az idők teljességében, eljöjjön hozzánk Krisztus.

Vámos József

Böjt I. vasárnap

I. János 3:5—8.

Isten a maga számára teremtett minket. Azt akarta, hogy az ö képmása legyünk ebben a világban. Az Ö arcát hordozzák ezen a földön és ezzel az Istenarccal legyünk öröm, szeretet és békesség mindenki számára. Isten azt akarta, hogy a földön is Vele maradjunk, otthonában éljünk és őt szeressük . Ezért van az, hogy az arcunk csak addig fényes, boldog Istenarc, amíg az Ö közvetlen közelében élünk. Egy kicsiny villanykörte fehérré fényesíti az alkonyati szobát, meleg otthonná varázsolja, de csak addig, amíg valahol odaér éltető áramához. Ha innen elkerül, besötétedik. Nem való semmire. Nem kell senkinek.

Isten azért adta a böjtöt, hogy rohanó életem egy pillanatra megálljon és rádöbbenjen arra, hogy az az én életem egyetlen és legnagyobb szomorúsága, hogy én'már nem vagyok az övé. Nem szeretem Őt. Elszakadtam Tőle és a szívem nem ér oda többé a szívéhez. Ezért lesz olyan sokszor üressé, sötétté, céltalanná az életem. Nem a szobával van baj. a külső világommal, az életem eseményeivel, gondjaival és fáradtságával. Velem van baj! A szívem szakadt le az Istenről.

Isten azért adta a böjtöt, hogy meglássam: mindennek én vagyok az oka. Én akartam, hogy így legyen. Én hallgattam a Sátán szavára. Én lettem bűnössé. Nekem nem kellett az atyai ház és az atyai szó.

Isten azért adta a böjtöt, hogy meglássam Isteniöl eltávolodott bűnös életem reménytelenségét. Nemcsak az a baj, hogy néha rossz vagyok, hogy néha sírnak miattam, hogy néha elrontom a magam és a mások életét, hanem az a baj, á szörnyű valóság, hogy mindenestől az ördög hatalmában vagyok, önző vagyok, irigy, haragtartó • és gonosz. Nem tudok többé igazán jó lenni és szeretni. Nem tudok igazán békességben élni és hasznára lenni sem az Istennek, sem az embereknek. Nem tudok Istenarc lenni és világítani, örömöt szerezni. — Valamikor olvastam egy színdarabot. Soha, amíg élek, nem fogom elfelejteni egyik jelenetét. A színdarab egyik szereplője egy varázsló volt. Ez az elképzelt mesebeli alak krétával egy kört rajzolt a darab főhőse, egy fiatalember köré. Ez a bekerített ember többé nem tudott kilépni a körből. Körülötte zajlottak az események. A párját bántották. Oda kellett volna rohannia és segíteni, de nem tudott kilépni. Csak gyötrődött és vergődött a körben. — Ez a mese lett véres valósággá az életünkben. Bűneink fekete kört rajzoltak körénk és többé a magunk erejéből nincs menekvés. Hiába húz a vágyunk Isten felé. Hiába szeretnénk tiszta testvéri arccal közeledni az emberek felé. Hiába szeretnénk fénylővé és boldoggá tenni az arcunkat — nem lehet. A bűn hatalmában vagyunk. Gyötrődve és vergődve tűrjük, hogy az ördög elvégezze rajtunk a munkáját. Az ember a maga erejéből sohasem szabadul meg az ördög fekete körétől és a kárhozattól!

Isten azonban azért adta a böjtöt, hogy bűneink bűvkörében meghalljuk a szabadítás szavát. Nemcsak az valóság, hogy az ördög végzi rajtunk pokoli munkáját, hanem valóság a böjt boldog valósága is, hogy Jézus Krisztus, Istennek a Fia azért jött, hogy lerontsa az ördög munkáját.

Látod, ez a böjt evangéliuma, hogy Jézus Krisztus ezen a börtön is azért akar találkozni veled, hogy ezt az új életet teremtő munkát elvégezze rajtad. Hogy elvegye a bűneidet. Hogy a fekete krétakörből kiszabadítson és szabaddá tegyen. Hogy te újra Isten boldog gyermeke lehess. Az arcod fénylő Istenarc, az életed örömöt, szeretetet és békességet vivő megáldott eszköz legyen az Isten kezében.

Friedrich Lajos

IMÁDSÁG

»Halott valék és Íme élek örökkön örökké«. (Jel. 1,18)

(Húsvét)

Drága Üdvözítőnk! Áldunk és magasztalunk, hogy eljöttél és bűneinkért magadat halálra adtaid, hogy legyőzzed a halált és elkészítsed a mi Feltámadásunkat is. E mai napon kiváltképpen is magasztaljuk irgalmasságodat és arra kérünk: legyen áldott számunkra a feltámadásról szóló prédikáció. Adj nekünk új indítást arra, hogy meg -ne lankadjunk a könyörgésben és tusakodásban, míg be nem telik minden, aimit a te feltámadásod ereje el akar hozni s minden teremtmény át nem megy a halálból az életre. Ámen.

(Blumhardt)

ARCOK A BIBLIÁBAN

URIÁS

A béke

Február 28-án, vasárnap délelőtt 11 órakor felavatták a Sztálin Vasmű 1-es számú nagyolvasztóját. Az egész ország népe nagy örömmel vette ezt a hírt. Mindannyian kezdettől fogva magunkénak éreztük a vasmű építésének az ügyét. Az egész ország áldozatából és scgíiőkészségéből épült, növekedett napról napra a hatalmas alkotás. A magyar dolgozók legjobbjai — földmunkások, betonozok, mérnökök, szerelők, hegesztők — sietlek tudásukkal és munkájukkal a Sztálin Vasmű felépítésére. De nemcsak azok építették a vasművet, akik közvetlenül járultak hozzá az építéshez munkájukkal, hanem azoknak az üzemeknek a dolgozói is, ahol a szükséges alkatrészeket előállították. És ezen túlmenően: az egész ország, az egész magyar nép, amikor forintjait adta a békekölcsönökhöz.

A Sztálin Vasmű már vasat ad az országnak. Mind az a sok munka és áldozat, amit a magyar nép az

kohója

építkezésre fordított, most kezdi megteremni gyümölcseit. A nagy kohó, ha teljes kapacitással dolgozik, egyetlen nap alatt annyi vasat ad majd, amennyiből száznegyven traktort lehet készíteni. Mert traktor és eke is készül majd a sztálinvárosi vasból, acélból, hogy jobban élhessen dolgozó parasztságunk, hogy gyorsabban fejlődhessék a mezőgazdaság, hogy több legyen a kenyér és a cukor. Gépek készülnek majd a sztálinvárosi vasból, acélból, hogy iparunk bővebben ontsa termékeit, hogy több ruha és cipő kerüljön a dolgozók szekrényébe, hogy erősebb legyen a haza. A sztálinvárosi kohó — a jólét, a békés épHömunka kohója.

Az egész magyar nép büszkén és boldogan tekint a Sztálin Vasműre. Ez az alkotás mutatja népünk alkotó erejét és biztosítja jólétünk további

emelkedését.

Szombat esti közös imádságunk

A NAGY ROMBOLÖ ÉS ÉPÍTŐ

I. János. 3, 8.

m

Az Emberfeletti Gonosz hozta erre a világra a bűnt és keverte bűnbe az Isten kezéből bűntelennek kikerült embert. A bűn következtében megzavarodott az embernek Istenhez, embertársadhoz és önmagához való viszonya. Ez lett az ember igazi tragédiája. Istennel szemben lázadó és engedétlen, embertársaival szemben szeretetlen, irigy, a másikat elnyomó és kihasználó, háborúra és öldöklésre állandóan ké- szenálló lett az ember.

HTj Jézus Krisztus azért jött erre a világra, hogy az Emberfeletti Gonosz munkáját lerontsa, ö a nagy Romboló. Minden szavával, cselekedetével, különösképpen pedig életének odaáldozásával rombolta a Gonosz minden munkáját. Aki a Szentlélek által ébresztett hittel Jézus Krisztussal közösségbe kerül, abban Jézus Krisztus lerombolja a Gonosz művét. Es erőt ad néki arra, hogy a bűntől magát újra, meg újra elszakítsa. Aki hisz Benne, az ismételten megtapasztalja, hogy Jézus Krisztus győzelmes Ur. Ahol emberekben leromboltatik az Emberfeletti Gonosz műve, ott boldog örömmel szolgálják Istent, egymással békességre jutnak és helyreáll bennük az Istentől eredő egyensúly:

VALLJUK MEG, hogy sokszor Istent okozzuk a bűnért és nem IáU juk meg a magunk felelősségét.

ADJUNK HALÁT, hogy Jézus lerombolta a Gonosz művét és a Ben« ne hívőknek győzelmet ad a naponkénti harcban.

KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Jézus Krisztus uralma meglátszódjék egyéni és közösségi életünkön, legyünk az ö legyőzöttjei, akik viszont legyőzik Általa a bűnt. A szeretet és szolgálat leikével segítsük népünket a tavaszi munkák elvégzésében, hogy ke- nyer kerülhessen mindenkinek az asztalára.

K. Z.

B I B L! A-OLVASÓ

HETI IGE:

»Aki a bűnt cselekszi, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit megrontsa.«

I. Ján. 3, 8.

Március 7., vasárnap. II. Kor., 6., 1—10.

Böjt küszöbén Megváltónk ily üzenettel áll elibénk: »Kellemetes időben meghallgattalak*. Feltámasztotta »az üdvösség napját«, amikor a keresztfán szenvedett — érettünk. Most értjük meg igazán, hogy mi a szeretet. Ne feledjük el tehát soha, hogy mennyi jót tett velünk! Mert ma még felettünk őrködik a kegyelem: melyikünk tudhatja, meddig még? Azért kevesebbet beszéljünk a kegyelemről és tegyünk többet érte!

Március 8.. hétfő. Jak. 4., 1—10.

A külső nyomorúságok csak következményei annak a harcnak, amely az ember belsejében tombol. Az itt használt kifejezések erősen emlékeztetnek Rom. 7., 23-ra. Ezzel azonban mitsem lehet elérni. így még az imádság is hiábavaló, mivel csupán a testi vágyak kielégítését célozza; A keresztyén ember azért megalázza magát Isten előtt. Az alázatos szívűt pedig Isten felmagasztalja.

Március 9., kedd. Jak. 1., 13—18.

Végzetes dolog, hogy az ember mindig másban keresi nyomorúságának az okát. Pedig önmagunkban hordozzuk a legveszedelmesebb kisértők Legtöbbször még attól sem riadunk vissza, hogy gyarlóságaink következményeiért Istenre hárítsuk a felelősséget. Először tulajdon énünkkel kell felvennünk a harcot. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha híven kitartunk annál, aki »az út, az igazság és az élet«. Vele mindig győzelmet aratunk.

Március 10., szerda. Zsid. 4., 14—16.

A Teremtő és a teremtmény között mélységes szakadék tátong. Azt senki és semmi sem hidalhatja át, egyedül az Istentől rendelt főpapi szolgálat. A híd a Krisztus, aki egyszemélyben főpap és áldozat, ö is megkísértetett, noha nem volt benne bűn; de a kísértéseket Isten iránti engedelmességgel győzte meg. Jézus, a főpap szerzett nekünk engesztelési Isten előtt. Ott bűnbocsánat és kegyelem van »alkalmas időben«. De az »alkalmas időt« el is lehet mulasztani.

Március II., csürtörtök. Zsid. 12., 1—7.

A keresztre irányítja tekintetünket az Ige. Célhoz jutni és koronát nyerni csak az fog, aki sohasem tekintget másfelé. Ha csak magamra nézek, könnyen tévútra jutok. Mennyivel más az, aki csak Jézusra tekint: hűségesen munkálkodik és másoknak is örömet szerez. Még az sem keseríti, ha gond és bánat próbálja. Az Ürban bízva hordozza keresztjét és szól: »Ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te!«

Március 12 , péntek. Máté 16., 21—28.

önmegtagadás és kereszthordozás volt Megváltónk életútja. De bármily nehéz is volt az, mégis győzelemre vitte. Nem kereste a maga dicsőségét, mégis Hozsannával köszöntötték. Mi se keressük a magunk dicsőségét. Mert aki a Mester követésében, a szeretet szolgálatában jár, romol« hatatlan békét lel. Így válik a kereszt erővé és a szenvedés szeretetté,

Március 13., szombat. Máté 12., 38—42.

Két férfiút állít egymással szembe Jézus: Jónást és Salamont. Az egyik Isten küldötte, a másik a világ bölcse. Az próféta szőrcsuhában, ez 1 filozófus bíborköntösben. Mindkettőről ezt mondja Jézus: »Nagyobb van itt«. Ő mindkettőt magában egyesíti. Ninive lakosai megbánták bűneiket Jónás prédikációja nyomán. Délnek királyné asszonya elment Salamon bölcsességének meghallgatására. Nem kellene, hogy ez minket is megindítson?

Fürst Ervin