Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-12-25 / 52. szám

EVANGÉLIKUS ELET

s

Nagy igehirdetők karácsonyi prédikációiból:

Chrysostomus (Aranyszájú) János püspök (347—407):

Űj és szokatlan titok tárul szemem elé: pásztorok éneikét hallom, de nem csendes pusztai dalokat énekelnék. hanem diadalmas mennyei

tz /*an&aré7c cájíkwkról. A.ngya- lók dala cseng, arkangyalok énekelnek, mindnyájan együtt ujjongva köszöntik Istent a földön, és az embert az égben. Krisztus, Isten akaratából földre szállott és az ember Isten jóságából újra elnyerte az eget. Ma Betlehem olyan, mint az égbolt, csillagok helyett éneklő angyalok a díszei, a nap helyett az Igazság Napja tündöklik ott. Ne 'kutassuk, hogy történt mindez, mert ahol Isten akarja, enged a természet rendje. Ma, aki öröktől fogva van, születik és aki van, azzá lesz, ami nem volt, mert Isten emberré lett. bár maradt, arai volt, Isten. Mert nem istensége levetésével lett ember és nem fokozódó növekedéssel lett emberből Isten, hanem emberré lett isteni természetének változatlanságával.

Au&usztinuss püspök (354—430):

Az Ür dicséretét zengje szám: azét az Űrét, aki által minden lett, és aki az Atya kinyilatkoztatója, az anya teremtő je. Isitein Fia az Atyáitól anya nélkül. Emberfia anyától atya nélkül. Az angyalok nagy papja, kicsiny az, emberek között. A nap alkotója. s a nap alatt született. Az Atya öléből irányítja az egész világot s a 'mai napot megszenteli anyja ölébaL Az égnék és földnek teremtője, s az ég alatt, a földön születik. Kimondhatatlanul bölcs, s bölcsen gyermek. Betölti a világot, s a jászolban fekszik, Kormányozza a csillagokét, s anyja emlőjét szopja. Oly nagy Isten formájában s oly kicsiny a szolga alakjában, hogy e kicsinységgel nem csökken nagysága, sem nagysága által nem szűnik meg kicsiny lenni. Mikor ugyanis emberi tagokat vett magára, akkor seen hagyott fel isteni működésével. Nem szűjrtt meg elepni erejével egyik végtől a másikig s a monden- séget üdvösen igazgatni akkor sem, amikor a test gyengeségébe öltözött, szűzi méihbe fogadtatott.

Dr. iMther Márton (1483—1546):

A ti megtartótok e gyermek. Istennek Fia, fogadjátok be őt, mert Ilyen Üdvözítőre van szükségtek, ha a bűntől és a haláltól meg akartok menekülni. Csodálatos és dicső dolog az, hegy Isten Fia emberré lett, de még dicsőbb és még nagyobb az Atyának az az akarata, hogy ez nz emberré lett Isten a mi lelki és örök szabadítunk kíván lenni. Aki ezt igazán hiszi, az megmondhatja, mi a valódi öröm, annak szívében a legcsekélyebb szomorú gondotat sem foganhat. Hiszen maga Isten hirdeti nekem angyala által e gyermek bölcsőjénél, hogy ne féljek, se ne szomorkodjam, mert születeti nékem Megtartó. Isten nem szól e születés alkalmával másról, mint tiszta örömről és édes vigasztalásról, — így hirdeti ezt az angyal nekem és minden népnek.

Istennek ezt az evangéliumát tartozom rendületlenül és kételkedés nélkül hinni és érte hálát adni. Íme, ezt kell az angyal szózatának bennünk véghez vinnie. Ahol a SzentI lélek hathatósan munkálkodik és a szív a karácsonyi evangéliumot befogadja, ott az bizonyára erő kútfor- rása lesz, ami nemcsak vigaszt plántál szívünkbe, hanem olyan örömöt is, amelyet Fái apostol így fejez ki: dia Isten egyszülött Fiát adta értünk, mimódon ne adna mindent minekünk?«

És ha ezt valóban így hisszük, akkor hitünknek legalább annyiban kellene gyümölcsöt teremnie, hogy egymás Iránt szeretetteljesek vagyunk, őrizkedünk csalás, hazugság és más egyéb vétek által embertársainkat megkeseríteni, vagy nekik kárt okozni.

Bornemisza Péter püspök (1535—1584):

Feje taztosagunfianak, hogy ne Öljünk. ment a Krisztus ml érettünk született, a mi megszabadításunkra és idvösségünikre. Azért igen jól eszünkbe tartsuk az angyal imez szavát:

Ma született nektek Idvözítő.

Nekünk mondja, hogy született, a mi vigasztalásunkra és örömünkre, amint a pásztoroknak is mondta: Ne féljetek, mert íme hirdetőit ti- nekteűc nagy’ örömet. Mintha azt mondaná: Nem hogy féljetek, de sőt fölötte igen örüljetek és vígan tapsoljatok s teljes szívetekben gyönyörködjetek ez igen nagy örömön, kinél soha semmi nagyobb mám volt. sem vagyon, sem lessen' mind örökké. is. Mart az Istennek csalt egyetlen egy szülötte vagyon, ki természet szerént való fia. Hozzá hasonlatos ■ csak egy sincs több. Az pedig ma született tinektek üdvös- ságtekre, örökké való dics őségtek re

és végihetetlen való örömetekre. Székács József püspök (1809—1876):

Midőn Jézus az erkölcsi élet célját így fogalmazza: Szeressed Istent mindenek felett, emberfeledet mint tenmajadat, midőn az apostol felemlítve az emberélet hármas célfát: a hitet, a szeretetet, a reményt, azt vallja, hogy e három megmarad, de köztük legnagyobb a szeretet: félreismerhetetlenül tanúsítják, hogy az élet annál becsesebb, annál értékesebb, minél több volt benne a szeretet. Soha de soha e napon a keresztyénnek arról megfeledkeznie nem szabad, hogy 'karácsont ülni annyit tesz, mint újjdszüícmleni Annák szeretete által, 'kinek születését e nap hirdeti. Hit nélkül, mely őt befogadja, erény nélkül, mely őt kövesse, szeretet néjltül, mely őt kifejezze, ez merőben lehetetlen. Kérjük Istent, adjon a családikba ezer és ezer, millió és millió olyan életpályát. hogy az legyen élet Istenben, élet a Krisztusban,

Közli; Otílyk Érnő

KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

A SZOVJETUNIÓBAN tett látogatásaikor dr. Donald Soper rnetho- dista lelkész közel 2 ezer hívő előtt prédikált a moszkvai baptista templomban,

IZRAELBA látogat 80 angol lelkész, hegy ott töltsék a karácsonyi ünnepeket. Sok názáreti keresztyén lakos a hagyományhoz híven az ünnepet a Jeruzsálem! óvárosban szándékozik tölteni.

KARÁCSONYRA

anyjához tér az ember, mint a gyermek. Boldog, aki élő anyának karjai közt eszmélhet fel egy pillanatra. Szívünkre ma is úgy ül ez a nap, mint szemünk héjára az édes, puha hó. Kinyílik az emlékek kapuja s a korai évvégi alkony egyszerre megtelik fénnyel és kedves zsivajjal. Karácsony. Az ember arra emlékszik, hogy ez a készülődés ideje volt. Az egész család készülődött. S az anya, édesanyánk, volt a készülődés tengelye. Az erdő nyulai, a folyó halai, az ól sertései vonultak kiterítve elénk. A padlásról lejött az alma. A gerendáról leszakították a

cérnán csüngő szőlőt. A nyár forró búzakalászai süteményekben és kalácsokban torlódtak össze a tálakon. Megmozdult minden kéz, meghajolt százszor is minden hát. hogy tisztaság, rend, jóleső kényelem legyen karácsonyra. Lehet-e egyetlen napra mindezt megcsinálni? Ajándékok vártak ránk s mi ajándékkal vártuk az estéli órát. Gyermekéi szívünkben elhatároztuk, hogy újból jók leszünk, jól végezzük lec- h óinkét, ugrunk az első szülői szóra, segítünk minden kérőfelszólító szó nélkül. Hogyan lehet egyetlen egy órára ennyi érzelemmel túlnőni az emberi gyarlóságoloat? Ezen tűnődöm most a decemberi alkonyaiban. S eszembe jut megint az anyám. Ezen az estén, a vacsora előtt, mikor apám meggyújtotta a fenyőfán a gyertyákat. édesanyánk megölelt és megcsókolt minkét. Nem mondott semmit, de tóvedhetet- lenül éreztük a szeretet erejét. Soha az életben nem éreztem nagyobb biztonságot szívemben, mint abban az órában. Édesanyám csókjában rejtőzött a legnagyobb bátorság és erő számomra. Elmúlt minden -félelmem. Egyenesen álltam, szilárdan bíztam a jövőben. Az a benyomásom, hogy a nagy készülődés, a terített asztal, a sok fáradozás a ház körül: mind azért történt, hogy jelképeket rakjon oda az este anyám csókjához. Az élet anyagi javainak képét, szagát és izét adta ahhoz az egyetlen legnagyobb ízhez, ami az anyai szeretet. S anyánktól tudtuk meg, hogy ez a nap valóban a Szeretet emléknapja s azt a Gyermek hirdette meg a világnak. Milyen nagy üzenet van az anyai csókban. Itt nincs tévedés kétezer év óta. Ma is ebből az anyai csókból táplálkozom, ennek emlékétől bátorodom szóra és vallomásra s magatartásra. Nem tudok mást mondani ezen a napon. Mindnyájunknak ehhez az anyai csókhoz kell visszatérnünk.

Szalatnai Rezső

VIRÁGOS KARÁCSONYI ÉNEK

Óhajtozom el a Magasságba,

Nagy a csúfság idelenn.

De van Karácsony, Karácsony Istenem, én Istenem S ember-vágy küldte Krisztus úrikat.

Két gerllcét vagy galamb-fiókát.

Két szívet adnák oda.

Hogyha megint vissza-jönne A Léleknek mosolya S szeretettel járnánk jászolhoz.

Krisztus kivonata, Megtartóé, Lázong át a szivemen,

Mert Karácsony lesz, Karácsony, Istenem, én Istenem,

Valaha be szebbeket tudtál.

Óhajtozom el a Magasságba Gyermekségemben kötött Minden szüzséges jussommal.

Mert az emberek között Nem így igértetett, hogy éljek.

Követelem a hódító álmot, Karácsonyt, Krisztus-javat,

Amivel csőik hitegettek.

Amit csak hinni szabad.

Csúfság helyett a Magasságot.

Lábainlcnak eligazítását Kérem én szerelmesen,

Karácsony jöjjön, Karácsony És száz jézusi seberí Nyiladozzék éíces bokréta.

Ady Endre

■Sfr

SZÜLGTGTT NGKTGK A MSQTARTO AKI AZ (ÍR KRISZTUS

KAPUVÁR

Egyháztörténetünk lapjain szomorúan emlegetett és feljegyzett név. Az I. Lipót király alatt tartott pozsonyi törvényszékről idehurcolt prédikátorok és az ú. n. vadosíai zendülés áldozatai egyaránt itt szenvedtek súlyos várfogságot. Payr Sándor volt egyháztörtőnészühk, a vadosíai aatikuiári* gyülekezet rövidre összefogott történetében úgy ír Kapuvár- ól, hogy az »fenyítőháza« a rábaközi evangélifcusc&mauí s más protestáns üldözötteknek. Ugyancsak ő említi, hogy Kapuvárnak 1547-ből egy Kapui Mihály nevű evangélikus lelkésze ismeretes.

Rábaközben Kapuvar volt az evangélikusok egyk első anyagyülcke- aete. Csak akkor szűnik meg az egyházi élet és a gyülekezet, amikor egy évszázad múlva nagyravágyó földesura: Nádasdy Ferenc, Esztariházy nádor leánya kedvéért katolikus hitre tár. Bűtől fogva nincs gyülekezetünk Kapuváron 1893-ig. Ekkor a vadastul anyagyülekezet közgyűlésén kérik, hogy számukra évenként két alkatommal tartassák Kapuváron istentisztelet és úrvacsoraosatás. Payr Sándor említi, hogy 1909-ben 140

evangélikus él Kapuváron. Ma a lé- lekszám 80,

Tavaly, a gyülekezet újjáéledésének 80 esztendős évfordulóján hálaadó istentisztelet és ünnepi közgyűlés emlékezett meg e nap jelentőségéről. Most pedig, a 280 éves évfordulón a gályarabságra hurcolt és itt szenvedett prédikátorokról emlékeztek meg. Ebből az alkalomból a csornai társigyülekezet számos buzgó tagja meglátogatta őket. Az istentiszteleti helyiségben a felügyelő mondott megnyitót, a gyülekezet lelkésze pedig a kapuvári várbörtönben szenvedett prédikátorokról olvasott fel. A csornai vegyeskar három szép énekszámot adott elő. majd az egéssz gyülekezet és az énekkar azt az éneket énekelte, amelyet a kapuvári börtönben énekeltek annakidején a prédikátorok. Ezt az éneket a gyülekezet lelkésze fordította le latin nyelvű eredetiből. Az ünnepély befejezésekor pedig a 365. éneknek a bebörtönzött lelkészek által sokszor énekelt 6. versét énekelték.

h. r.

— Luther-kabát, magas termetre, alig használt eladó. Evangélikus lelkész: hivatal, Pápa.

— Zefir-rendszerű nagy samottos

kályha (fára, szénre) nagy terem, templom fűtésére igen alkalmas, eladó. Cím a kiadóhivatalban.

Készülj az ige hallgatására

Karácsony ünnepe. — Mik. S, 2—5/a.

Advent: Eljön — karácsony: eljöttl Amit Isten ígért, az most beteljesedett: valóban elküldőt te egyszülött Fiát erre a világra!

Karácsony az öröm ünnepe: az igazi örömnek ünnepe.

Milyen a te karácsonyi örömöd? Mi annak a tartalma?

Tudsz-e örülni annak, hogy a megszületett Jézus Krisztus a te örökkévaló Urad, valóságos Isten és valóságos ember, aki téged »elveszett és elkárhozott embert megváltott, vagyis minden bűntől, a haláltól és az őrdög hatalmaiból megszabadított-“? Tudsz-e örülni annak, hogy ö nemcsak a te életednek, hanem szeretteidnek, hitvestársadnak, gyermekeidnek, szüleidnek és testvéreidnek is Ura? Ura a te őseidnek és Ura az utánad következő nemzedéknek, mert az ö »származása eleitől fogva, öröktől fogva van«. Ura O nemcsak egyéni életeknek, hanem népek sorsának is, sőt az egész emberiség történelmének irányítója. Ura az anya- szentegyháznak. jó pásztora drága vérén megváltott nyájának (4. v.).

Tudsz-e örülni annak, hogy Ö azért lett emberré, hogy békességet szerezzen ennek a világnak. »Ö a mi békességünk“, mondja igénk. Igen: születésének, emberrélevésének tulajdonképpeni célja a békéltetés szolgálata. (V. ö. 2. Kor. 5, 18—20.) Vállalta, hogy bűneink miatt Isten haragja Öt sújtsa halálra, mert jobban szeret téged tulajdon életénél és azt akarja, hogy bóíkülj meg Istennel, mennyei Atyáddal, ö, az Isten Fia, emberré, gyermekké lett, hogy újból Isten igaz gyermeke lehess. De azt Is akarja, hogy békességben élj embertársaiddal, Isten képére teremtett testvéreiddel (4/b). Azt akarja, ihogy tekintsd te is hivatásodnak a békéltetés szolgálatát. (V. ö. Rm. 10, 15.)

Angyali kar magasztaló éneke csendült fel az Ö születésekor: »Dicsőség a magarságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat.“ (Dk. 2, 14.) Akkor lesz igazi karácsonyod, ha ennek a szózatnak megvalósítását tűzöd ki életed céljául: Istennek dicsőség — embereknek békesség!

Karácsony másodünnepe. — Ezs. 12, 1—6.

Igénk hálaéneük: Krisztus megváltott gyülekezetének háladala.

Miért adjunk hálát Istennek most karácsonykor? Azért, mert »Nagy dolgot cselekedett velünk az Ür/“ (5. v.) Szent Fiának, az Űr Jézus Krisztusnak e világra való küldésével megbiaomyította, hogy

haragját elfordította rólunk, (1. v.). Csak nemrégen is érezhettük egyéni, egyházi és nemzeti vonatkozásban ítéletes haragjának súlyát. De éreznünk kell azt is, hogy Ö, aki békességet szerzett nekünk a Krisztusban, azt akarja, hogy békességben éljünk ővele és embertársainkkal is.

Azért énekelünk néki héladalt, mert

Szabaditót küldött nekünk a testté lett Igében (2—3. v.). Krisztus eltávolította az akadályt, amelyet a bűn Isten és miközénk állított, azért most már Ö általa van menetelünk az Atyához.

Ezért félelmünk helyét a bizalom foglalja el. »Nem félek!“ — mondja igénk (2. v.). De te is mondhatod, ha a megszületett Krisztust valóban Szabadi-tódnak, Megváltódnak fogadod el.

Állj be te is ebbe a hálaadó karba és tégy bizonyságot Istennek életedben, egyházadban, nemzetedben megtapasztalt nagyságos dolgairól (4/b és 5/b). Mekis Ádám

Szenteste. — Ézs. 9, 6—7.

Karácsonyi ige ez az ószövetségi prófécia, amelyben Isten évszázadokkal előbb jelentette már be azt, ami karácsony éjszakáján Betlehemben beteljesedett.

Olvassuk el figyelmesen, hogyan mutatja be Jézus Krisztust a próféta. Vegyük sorra a neveit és vizsgáljuk meg, hogy ilyennek ismertük-e meg

mi is.

Ha ráismerünk a próféciából az Igén és a szentségeken keresztül

hozzánk érkező Jézus Krisztusra, altkor adjunk hálát, hogy a próféták Által megígért Messiás a mi életünk Ura. a Békesség Fejedelme.

Ne múljék el karácsony ünnepe a Jézus Krisztussal való személyes találkozás nélkül, mert ő a legnagyobb karácsonyi ajándék. Általa van igazán karácsonyunk!

ADJUNK HALÁT, amiért a békesség fejedelme ezen a karácsonyon is megörvendeztet minket közöttünk való megjelenésével.

VALLJUK MEG, hogy karácsony sokszor az életünkben csupán hangulatos ünnep és nem az élő Jézus Krisztussal való találkozás.

_ KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy a legdrágább karácsonyi ajándék, a próféták által megígért, az idők teljességében emberré lett Jézus Krisztus, a békesség fejedelme, lehessen a miénk és az egész emberiségé. Jávor Pál

HETI IGE: »Mostan bocsátód el Uram a Te szolgádat a Te beszéded szerint békességgél, mert látták az én szemeim a Te üdvösségedet.“ (Lk. 2, 29—30.).

December 26. Vasárnap, Karácsony másodünnepe. — Gál. 4, 1—7,

Aki csak kényszerűségből és félelemből Igyekszik Isten törvényének eleget tenni, olyan, mint a szolga, vagy a még kiskorú örökös. így élnek azok, akik még nincsenek Krisztus kegyelmében. De aki az övé, az hálából és szeretetből szolgálja Istent, gyermeki bizalommal kiáltja feléje: Édes Atyám!

December 27. Hétfő. — Lk. 2, 33—40.

Simeon a Szentlélek világosságában meglátja azt az igazságot, hogy a Krisztussal való találkozás órájában eldől minden ember földi és örök életének sorsa. Aki ellene mond, annak elesést, aki hittel fogadja, annak üdvösséget jelent. Legyünk mi is azok között, akik hálát adnak Istennek a rég várt bűn-bocsánatért.

December 28. Kedd. — Ézs. 63, 7—16.

Emlékezzünk meg mi is Istennek hozzánk való kegyelméről és irgalmáról. Gondviseléséről, mellyel naponként hordoz. Főleg pedig áldjuk Öt a Megváltóért, aki a mi szenvedésünket szenvedte, végül pedig örök nyugodalomba viszi az ö népét.

December 29. Szerda. — Jn. 12, 35—50.

Jól használjuk fel a mi »kevés időnket“ itt a földön. Ha felragyogott előttünk a világosság, induljunk követésére. Ha az alkalmas pillanatot elmulasztjuk, ismét besötétedhet körülöttünk és Isten felkínált kegyelmének el nem fogadása ítéletté válik rajtunk az utolsó napon.

December 29. Csütörtök. — 2. Kor. 5, 1—8.

Földi életünk vándorlás a mennyei haza felé. Testünk ideiglenes, törékeny bajlék, mint a sátor. De a feltámadáskor Isten lelki testet (I. Kor. 15, 44.) ad nekünk, örökkévaló házat.

December 31. Péntek. — óév este. — Um. 31—39.

Krisztus halála Istennek az az ajándéka, amiben mindent nekünk adott. Isten igazzá tesz. Krisztus mennyei dicsőségében közbenjár értünk. Isten szereteíétől soha, senki el nem szakitihat. Fejeztük be ezt az esz» tendőt hálaadó dicsérettel.

Január L Szombat, Újév. — Gál. 3, 23—29.

Kérjük Istent, hogy az új esztendőben járhassunk Krisztus törvényében: az önmagát ajándékozó és viszonzást nem váró szeretetben. ö így szeret minket, legyünk egyek az Ő szeretetében, Benes Miklós