Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-12-25 / 52. szám

4 rfÄte£trmrs élet Van-e közünk a nyugatnémet felfegyvétkezéshez? A huszadik század első felének történelmét a legjobban jellemzi az a két világháború, mely benne iszonyú véráldozatfcd és pusztítás­sal lefolyt. Az ás kétségtelen törté­nelmi tény, hogy mindkét világ­háború felidézésének bűne elsősor­ban a németeket terheli. Ilyen ta­pasztalatok alapján egészen termé­szetes az, hogy a második világ­háború befejezésékor általános volt az emberiségnek az a felfogása: a németeknek többé nem szabad fegyvert adni a kezükbe. Miért? Azért, mert komoly fegyve­res erők birtokában a német -nép elveszti a fejét s újabb háborúba kezd. Nagyon súlyos megállapítások ezek, azonban a tényeket kellene meghamisítani, ha mást mondanánk. El kellene felednünk az emberiség legsúlyosabb tapasztalatait, ha most egyszerre csak másképpen gondol­kodnánk a német felfegyverlkezés kérdéséről. Tíz óv egy-egy ember életében nagy idő. Sok mindent elfeledünk, ami ennyi idővel ezelőtt történt életünkben. Mi magyarok azonban soha, amíg élünk nem feledhetjük el azt, ami tíz éwdl ezelőtt zajlott le kis országunkban. Aki akkoriban már valamennyire is öntudatosan élte az életet, élénken emlékszik rá. hogyan is fejeződött be a máso­dik világháború. Mindenkinek meg­vannak az idevonatkozó emlékei, a német felfegyverkezés kérdéséről lé­vén szó. én csak egy-két idevonat­kozó emlékemet közlöm az alábbiak­ban. »Mindennek vége, már elvesztet­tük a háborút«, — mondották a visszavonuló német katonák, ha négyszemközt ' nyilatkozhattak. Ugyanakkor robbantották hídjain- kat, vasutainkát, gyárainkat, ágyúz­tak, pusztítottak. Ók maguk se lát­ták semmi értelmét, de mégis csi­nálták. A saját hazájukban azonban, mint később megtudtam, egyetlen hidat se robbantottak M. Ugyan­ilyen esztele-nséggel, a pusztulás ör­dögi megszállottságával robbantot­tak templomokat is.­Egy reggel arra ébredtünk, hogy a közvetlen szomszédságban nehéz ágyúk működnek. Az egyik nagy ágyút egy özvegyasszony kertjében állították fel úgy, hogy minden lö­vés egy csomó cserepet vitt le a kis nyugdíjából élő bányászözvegy há­záról. Az asszony sírt és könyör- gött, hogy vigyék tovább az ágyút, hiszen a környéken volt elég hely. A német tüzérek csak nevettek az asszony jajveszékelésén, az egyik fiatal tüzér pedig a téleíeji hajna­lon szájharmonikázott és táncolt, amíg meg nem kapta a parancsot az újabb lövésre. Nem is menteit el addig, amíg a szovjet tüzérség' fel nem fedezte őket. fenyegetett, ha visszajönnek, ami szerinte egy éven belül történik, ki fognak végezni. Amikor a felszabadulás után lát­tuk a szörnyű pusztulást, s megron­gált templomainkat annyira rend­behoztuk, hogy istentisztletetet tart­hattunk, az evangélikus hívekben és lelkészekben komoly lelki válsá­got okozott sokféle a hitlerista né­met katonaságnak a magatartása olyan értelemben, hogy ezek után lehet-e még közünk a lutheri refor­mációhoz, miután Luther is német volt. Volt lelkész, aki évekig meg se tudta említeni beszédeiben Luther nevét. Persze csakhamar belátták az evangélikus hívek és lelkészek, hogy se Luther, se a német nép sok ki­váló tudósa, művésze nem okolható mindazért, amit a német militariz- mus az emberiségre zúdított a két világháború soráin, s a helyes állás­pont az, hogy ugyanakkor, amikor mindent el kell követnünk a német milita- rizmus feltámasztása ellen, a tehetséges, szorgalmas, béke­szerető,' az emberiséget sok nagy értékkel megajándékozott német népet továbbra is szeret­nünk kell. Éppen ez a szerete­tünk indít arra, hogy most is segítségükre siessünk abban, nehogy újra végzetes bűnbe essenek. A német népnek tisztában kell len­nie, elsősorban pedig a reformáció német híveinek, egyházainak, ve­zető embereinek meg kell monda­nunk, hogy, amennyiben ők is nem küzdenek a német militaxizmus fel- támasztása ellen, veszélyeztetik mindazt a sok nagy értéket s a né- | pék vele kapcsolatos megbecsülé­sét, amellyel megajándékozták az emberiséget. A nagy német evangélikus egy­ház sok kiváló papja szenvedett a hiflerizmus kegyetlenségétől. Ami­kor ez év szeptemberében Weimar- ban voltam. Gr über berlini prépost a Keresztyén' Demokrata Unió gyű­lésén ezzel kapcsolatiban megrázó beszédet mondott. Elmondotta, hogy tizenhárom évvel azelőtt járt elő­ször Weimarban, amikor a buchen­waldi koncentrációs táborba vitték. Egy lengyel katolikus pappal volt összebdlincselve. Egy kis gyermek haladt el mellette a nagyanyjával s a kisgyerek megkérdezte: ezek miféle emberek. A nagymama ezek­kel a szavakkal rántotta el a gyer­meket: Ezek mind gonosztevők. »Nem egyszer megvertek, de nem sok dolog esett olyan rosszul, mint ezek a szavak«, mondatta Grüber. Megmondta a gyermeknek: Mi is ép­pen olyan jó emberek vagyunk, mint a te anyád és a te nagyanyád. A kísérő SS-kaitonák botütései ne­velték meg arra, hogy nem lett volna szabad szólnia. A napilapok hazánkban is gyak­ran megemlékeznek azokról a né­met egyházi személyiségekről, akik számtalan evangélikus hívővel együtt küzdenek a német újrafél- fegyverzés ellen. Olvashattuk mind­nyájan, hogy Niemöller Márton, a hesseni evangélikus tartományi egyház elnöke kijelentette legutóbb, hogy ha csakugyan sor kerül az' újrafelfegyverzésre, az ő három fia megtagadja a katonai szol­gálat teljesítését és vállalja cse­lekedetének várható következ­ményeit. Amikor mindnyájan felelőseknek érezzük magunkat a békéért, s vall­juk, hogy boldogok a békességre igyekezők, azzal a nagy veszéllyel szemben, amelyet a világbékére és hazánk békéjére nézve is Német­ország ú j raf el f egy vérzésé jelent, nekünk, magyar evangélikusok­nak is imádkoznunk és dolgoz­nunk kell a békéért, erősítenünk kell imáinkkal és buzdító sza­vainkkal a felfegyverkezés ellen és a béke mellett küzdő német hittesvéreinket. Erre indítson bennünket a közelgő karácsony ünnepe is, hogy ne hiába hangozzák templo­mainkban a karácsonyi evangélium: »Dicsőség a magasságos mennyek­ben az Istennek, és e földön békes­ség, és az emberekhez jó akarat!« (Lukács 2, 14.) D. dr. Vető Lajos Megjelent az 1955. évi Evangélikus Naptár Különös volt az is. hogy semmi­képpen se akartak belenyugodni abba, hogy a polgári lakosság, külö­nösen az értelmiség ne menjen ve­lük. Az egyik német járőr vezetője követelte, hogy azonnal induljak el családommal együtt a még szabad úton. Amikor hivatkoztam arra, hogy mint lelkész nem hagyhatom el a népemet, gyülekezetemet, meg­i Az Evangélikus Egyetemes Sajtó- j osztály ezidén is megjelentette ked- i veit kiadványát, az Evangélikus Naptárt. Az igen tetszetős külsejű könyv borítólapján fényképeket is közöl az elmúlt esztendő jelentősebb egyházi eseményeiről. A jól sikerült képeken láthatjuk az evanstoni úrvacsora i istentiszteletet, az evanstoni nagygyűlést tanácsko­zás közben, külföldi vendégeink kö­zül Paul Gennrichet, Nyikoláj met- ropolitát és Niemöller Mártont. Több kép a hazai egyházi élet eseményei­ről készült. A Naptár 96 oldala igen gazdag anyagot foglal magában. D. Dezséry László püspök »A felszabadulás tíz éve egyházunkban« címen, D. dr. Vető Lajos püspök »Helyünk a Ha­zafias Népfrontban« címen írt cik­ket. Benczúr László »Októbertől ok­tóberig« címen összeállította az 1953 —54. év egyházi krónikáját. A többi cikkírók között találjuk Friedrich Lajos, Koren Emil, Szalatnai Rezső és Zay László nevét is. Az igehir­detések között Gyöngyösi Vilmos, Pált'y Miklós és Karner Károly írá­sait olvashatjuk. Az egyháztörténet nagy évfordulóit is felidézi a Naptár. A tanulságos cikkeket a teológiai ta­nárok írták. A szépirodalmi részben Mikszáth Kálmán. Móricz Zsigmond és Bókay János elbeszéléseit, Cso- konay Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály, József Attila, Reviczky Gyula, Radnóti Miklós. Illyés Gyula, Vidor Miklós verseit olvashatjuk. Groó Gyula az egyházi és vallásos vonatkozású idegen szavak magya­rázatát állította össze. Az idei Nap­tár a gazdák számára is közöl hasz­nos tudnivalókat. A karácsony titkához tartozik, hogy kétféle karácsony van. Az egyik nem több egy karácsonyi gyer ­tyalángnál, amelyik mindössze né­hány óráig tart, azután kialszik, el­múlik és mindenki megy tovább a maga útján. Van aztán egy másik karácsony is. Ez a karácsony soha­sem múlik el az életünkből. Ez a karácsonyi fény a szívünkben ég és onnan világítja előttünk az utat az élet és az örökét et lépései elé. Ezért van az, hogy kétféle karácsonyi em­ber lép ki a karácsonyi szobából. Az egyik arcán nem változott meg sem­mi, a szívében és az életében nem történt semmi. Ügy megy tovább, mint akinek semmi különösebb nem történt az életében, hacsak annyi nem, hogy egy karácsony' mosolyra, vagy egy karácsonyi könnycseppre egy pillanaira megállóit. De van egy másik karácsonyi ember is, akinek egész más lett az arca, sokkal szebb, nyugodtabb, békességesebb, boldo­gabb. Van egy m.' nk [karácsonyi em­ber is, akinek egészen más lett az élete, mert neki igazán karácsonya volt. Vele történt valami karácsony ünnepén. Ö ezen az ünnepen való­ban Istennel talakozott... j\[os, a. karácsonyi ember első, új ^ ’ arcvonása az, hogy nem fél töb­bé. — A karácsony nélküli ember mindig fél, mindig nyugtalan. Fél mindentől, az időtől, az élettől, a szomorúságtól. Olyan gyengének és lehetetlennek érzi magát, mint egy magányos gyermek az utca forgata­gában. mint a vak koldus, aki kilép az otthonából. Mindig attól retteg, hogy jaj, most valami borzasztó tör­ténhetik az életével A karácsonyi A KARÁCSONYI EMBER ember nem fél. Nem fél azért, mert neki karácsonykor hatalmas és ál­dott Társ adatott, Istennel találko­zott és Krisztus az övé lett. Vtitár-.a és vezetője. Megtartója lett. Érzi, hogy nem jár már egyedül, hanem Jézus van vele. Most már nemcsak a karácsonyi angyalok dalolják néki egy varázslatos éjtszakán, hogy ne féljetek, hanem maga Jézus mond­ja: »Ne félj, mert én veled vagyok!* — így lesz a karácsonyi ember, nyu­godt ember. A 'karácsonyi ember második arc­vonása, hogy örvendező ember. A karácsony nélküli embernek csak hangulatai vannak, de nincs igazi öröme. Neki is van egy-egy vidám kacagása, neki is van egy-egy fellán­golása, de ez csak kivételes alkalom, rendkívüli eset, valójában azonban csak olyan ünnepi gyertyaláng. Ezért hamar ki is alszik. A karácsonyi em­ber számára az öröm otthon, az öröm tűzhely. Neki mindig van oka örülni, mert Jézus az övé. Akit sze­retnek. az mindig örülhet. A kará­csonyi embert pedig Jézus szereti. Ezért igaz, örök és elmúlhatatlan a.z öröme. Van-e néked ilyen Jézusban való örömöd?! Az angyalhajas és gyertyafényes karácsonyból marad-e néked boldog tűzhelyed., ilyen örök karácsonyod Jézus Krisztusban?! Jé­zus valóban olyan aranykút-e az életedben, ahonnan te mindig és mindenütt meríteni tudsz az örömök italából?! A karácsonyi ember végül bizony- sagtevő ember. — Olyan valaki, aki­ről mindig len az Istennel való ta­lálkozásának boldog és szent kará­csonyi otthona. Anélkül, hogy akar­ná, vagy erőltetné, sugárzik róla a békesség, az Isten gyermekének bol­dog, békés és nyugodt állapota. A ka­rácsonyi embernek mindig karácso­nyi angyalarca van, amelyik örömöt és Istent visz akkor is, amikor már régen elmúlt a karácsony. A munka­helyén, az otthonában és mindenütt, ahol emberek találkoznak vele, mind­nyájan azt látják, hogy neki van va­lami nagy karácsonyi titka, valami nagy karácsonyi ajándéka. Istent hordozza magával. És így is van. Jé­zus mellett mindig karácsonya van az embernek. persze, egyszer kialszanak a kará­x csonyfa gyertyák. Most még fé­nyesek a lángok, most még frissek az ajándékok. Nem kell hozzá pár nap és egy csomó házban szomorú szemmel nézik a kialvó karácsony­fát. Nem sok nap kell hozzá és sok helyen szomorú szemmel búcsúznak majd a karácsonyfától. Nekik is iga­zaik van: egyszer kiviszik a szobából a karácsonyfát és vele az egész »tün­dért c kis mennyországot és aztán egy évig megint nem lesz karácsony. — Testvér, Te ne így menj tovább. Te őrizd meg Jézust a szívedben. Te légy karácsonyi ember. Meglátod, Ö veled marad örök és mindennapi Ka­rácsonynak, hiszen Ű ezért jött, hogy veled maradjon. Ő ezért jött. hogy szeressen egy életen át, — egy örök- életen át- Egy boldog és bélkés kará­csonyi életen át. FRIEDRICH JxAJOS KARACSONYEST Ezüst csengetyűk hullanak az égből hópelyhek közt a Gyermek ünnepére. Tág lesz a csönd. Fölhullámzik a télben tgy régi dallam. Béke, béke, béke! Békesség üljön most a kis szobákban, hol kuporognak ámuló szemekkel a gyermekek, az örök csodavárók. Zsoltároshangú, tiszta ének cseng fel. Karácsonyfák ágával integessen hívó ablakok melege az útra. Ö, téli vándor, kopogtass be bátran, ünnepünket megáldotta a munka. Az asztalon rád vár borunk, kalácsunk, s míg kandallónkban pattog a hasábfa. te ülj közénk s mondd el az ezeréves nagy hirt, mit egyre hordasz a világba’! Vidor Miklós »Istennek tisztelete minden jó ügy szolgálata« A dunameíléki református egyház- kerület december 9-én tartotta ezévi közgyűlését. Az egyházkerület! köz­gyűlésen megjelent Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nöke. Veres Pál alosztályvezető kí­séretében. Egyházunk képviseletében D. Dezséry László püspök vett részt a közgyűlésen. Ugyancsak jelen volt a vendégként hazánkban tartózkodó Varga Imre szlovákiai református püspök is. ■ Bereczky Albert püspök hatalmas jelentésben számolt be az elmúlt esztendő egyházi életéről. Az espe­res! jelentések alapián elmondotta, hogy a református egyházban is az istentisztelet mélyebb és szélesebb értelmet nyert. »Istennek tisztelete minden jó ügy szolgálata, amit hit­ben végzünk embertársaink javára, amikor- az emberiség békéjéért har­colunk, amikor megteszünk mindent népünk fejlődéséért, becsületesen munkálkodunk a minden ember aszta­lára odaszánt mindennapi kenyérért« — mondotta a püspök. A továb­biakban a püspök elmondotta, hogy a református egyház teológiai fára­dozásai során megértette Krisztus dicsőségben való visszajövetefe és végső szabadítása, valamint a földi életünkben végbemenő szabadííások s örök bölcsessége szerint való kor­mányzása közötti mély összefüggé­seket. Utalt Bereczky püspök a má­sodik világháború szörnyűségeire, majd így szólott: »Sohasem tudnak helyesen elő­renézni, akik nem tudnak jól emlékezni. Emlékezésünkhöz szorosan hozzátartozik. hegy megható kegyelettel gondolunk arra a sok százezer magyar ha­lottra, akiket a második világ­háborúban anyák és hitvesek elveszítettek. Szivünk és akara­tunk minden odaadásával azon vagyunk, hogy ilyen véráldoza­tos gyász ne érje többé népün­ket.« »Fáradhatatlanul imádkozunk és dolgozunk a szörnyű feszültségben élő német nép egységének helyre­állításáért, nem fölfegyverzéséért, hanem leszereléséért, nem háborús tűzfészekké válásáért, hanem, hogy a többá nemzettel együtt bedében éljen.« Jelentésének további részében megemlékezett Bereczky püspök a külföldi egyházi vezetők magyaror­szági látogatásáról, az Egyházak Vi­lágtanácsa evanstoni nagygyűlésé­ről, protestáns egyházaink testvéri jó kapcsolatairól, a református gyülekezeteknek életéről és népünk között való szolgálatáról. Istentiszteleti rend DECEMBER HÓ 24-én, SZENTESTÉN Deák tér du. 6, este 12. — Fasor du. 6, este fél 12. — Üllői út 24.: du. 5. — Rákóczi út 57/b.: du. 5. — Karácsony S. u. 31.: du. 5. — Thaly K. u. 28.: du. 6. — Kőbánya du. 7, este 12. — Vajda P. u. 33.: du. 6. — Utász u. 7.: du. 5. — Zugló du. 6. — Fóti út 22.: du. 6. — Váci út t29.: du. 6. — Pesterzsébet du. 6. — Cinkota este 12. — Pestlőrinc du. 4. — Rákospalota du. 6. — Béosiikapu tér du. 5. — Óbuda du. 5. — XII.. Tarcsay V. u. 11.: du. 5 (úrv.). — Kelenföld du. 5 (úrv.), este 12. — Csillag­hegy du. 5. DECEMBER HO 25-ÉN, Deák-tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) D. Dezséry László, _ du. ö Gémes István. — Fasor de. fél 10 Sülé Ká­roly, de. II (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 4 Szeretetvéndégség süket-némák részére, du. 6 Juhász Géza. — Dózsa György út 7.: de. fél 10 Juhász Géza. — Üllői út 24.: de. fél 10 (úrv.). de. 11 (úrv.). — Rákóczi út 57/b.: de. 10 {szlovák) Szilády Jenő dr.. de. há­romnegyed 12 (úrv.). — Karácsony S. u. 31.: de. 10 (úrv.). — Thaly K. u. 28.: de. 11 (úrv.) Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sán­dor. — Kőbánva de. 10 (úrv.) Koren Emil. Vajda P. u. 33.: de. fél 12 (úrv.) Korén Emil. — Utász u. 7.: de. 9 (úrv.) Korén Emil. — Zugló de. 9 (gyerm.). de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 6 Muntág Andor. — Gyarmat u. 14.: de. fél 10 (úrv.) Muntág Andor. — Fóti út 22.: de. 11 (úrv.) Gádor András, du. 7 Rimár Jenő. — Váci út 129.; de. 8 (úrv.) Gádor András. — Újpest de. 10 (úrv.) Blázy Lajos, du. }/g7 Matúz László. — Dunakeszi de. 9 Matúz László. — Vas u. 2/c.: de. 11 Szimonidesz Lajos. — Pester­zsébet de. 10 (úrv.). — Soroksár-újtelep de. fé’* 9 (úrv.). — Pestújhely de. 10 (úrv.). — Cinikota de. 9 (gyerm.), de. 10 (úrv.), du. fél 3. — Mátyásföld de. fél 12 (úrv.). — Kerepes-Kistarcsa de. 9 (úrv.). — Kispest de. 10, du. 3. — Weikerle-ielep de. 8. — Pestlőrinc de. 11 (úrv.), du. 4. — Rákos­szentmihály de. fél li (úrv.), du. 5. — Rá­kospalota MÁV-telep de. 8 (úrv.). — Rákos­palota, Nagytemplom 10 ó. (úrv.) — Rákos­palota, Kistemplom du. 3. Bécsiikapu tér de. 9 Dóka Zoltán, de. 11 D. dr. Vető Lajos, du. 7 Pethő István. — Toroczikó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Vá- rady Lajos. — Óbuda de. 10 (úrv.) Kom­játhy Lajos, du. 5 Komjáthy Lajos. — XIL, Tarcsay V. u. 11.: de. 9 Danhauser László, de. 11 ^Danhauser László, du. 7 Ruttkay Elemér. — Hűvösvölgy. Lelkésznevelő In­tézet de. 10 Friedrich Lajos. — Szabadság- hegy, Diana-út 17,: de. fél 9 Ruttkay Ele­mér. — Budakeszi de. fél 10. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Muncz Frigyes—Bottá István, de. 11 (úrv.) Muncz Frigyes—Bottá István, du. 5 Rezessy Zoltán. — Németvölgyi út 138.: de. fél 9 (úrv.), du. 9. — Csepel de. 11 Gálát György, du. 7. — Budafok de. 10 (úrv.) Visontal Róbert. — Nagytétény de. 8. (úrv.) Visontai Róbert. — Kelenvölgy de. 9 (úrv.) Bodrog Miklós. — Albertfalva de. tél 11 (úrv.) Bodrog Miklós. — Csillaghegy de. fél 10 (úrv.) DECEMBER HÓ 26-ÁN, Deáik tér de. 9 (német), de. 11, du. 6. — Fasor de. fél 10, de. 11 (úrv.). du. 6. — Dózsa Gy. út 7.: de. fél 10. — Üllői út 24.: de. fél 1Ő, de. II. — Ráikóczi út 57/b.; de. 9 (úrv. szlovák), de. 10 (szlovák), de. há­romnegyed 12 (úrv.). — Karácsony S. u. 51.: de 10 (úrv.). — Thaly K. u. 28.: de. II, du. 6. — Kőbánya de. 10 (úrv.). — Vajda P. u. 33.: de. fél !2 (úrv.). — Utász u. 7.: de. 9 (úrv.). — Zugló de. 1! (úrv.). du. 6. f — Gyarmat u. 14.: de. fél 10 (úrv.). — Rá- \ kosfalva de. fél 12 (úrv.) — Fóti út 22.: de. í 11 (úrv.), du. 7. — Váci út 129.: de. 8. ,1 — Újpest de. .10, ck. fél 7. — Dunakeszi de. 9 (úrv.). — Pesterzsébet de. 10. <ki. 6 Szeretet vendégség. — Sorok« ár-Újtelep de. fél 9. — Pestújhely de 10 (úrv.). Bécsiikapu tér de. 9, de. 11, du. 7. — To­roczikó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9. — Óbuda de. 10, du. 5. — XII., Tarcsay V. u. 11.: de. 9. de. 1!, du. 7. — Hűvösvölgy', Lel­késznevelő Intézet de. 10. — Szabadság­hegy, Diana út 17.: de. fél 9. — Kelenföld de. 8, de. 11, du. 5. — Németvölgyi út 135.: de. 9. — XL, Bartók B. út 158.: de. 12. — Helyszűke miatt nem közölhettük a perem­városi gyülekezetek másodünnepi isten­tiszteleti rendjét. Német protestáns lelkészek felhívása az újrateliegyverzés ellen A nyugat-német Rajna-vidék. 350 protestáns lelkésze üzenetet írt alá a német néphez. A felhívás megál­lapítja. hogy a nyugat-német kor­mány lekötötte magát az eröpoldtika mellett és nyilatkozatai sem változ­tatnak azon a tényen, hogy valójá­ban a keleti államok eilen irányuló katonai szerződést kötöttek. A Né­met Evangéliumi Egyház zsinatai és népe ismételten kijelentették — mondja a felhívás —, hogy a jelen körülmények között az erő politikája csak elmélyíti az ellentéteket, fokoz­za a bizalmatlanságot és nem a bé­két szolgálja, hanem erőszakos meg­oldások számára készíti elő a talajt; A nyugat-német lelkészek a továb­biakban kijelentik, hogy lelkiismere­ti okokból ezt az utat megtagadják és a jelen körülmények között a be­hívó parancsnak, nem engedd-Tüs­kédnek. Ezt a fegyverszüneti egye' menyben minden német ember sp mára meglevő kötelezettségeknek jogoknak megfelelően teszik. Feli ják a szülőket, hogy kiskorú gyei, keik behívása esetén e jog alapján ne engedjék gyermekeiket bevonul­ni, s felhívják a német ifjúságot, ta­gadja meg az engedelmességet az al­kotmányba ütköző behívó parancs­csal szemben. »Él bennünk a re­ménység, hogy még nincs késő és né­pünk még ráeszmélhet arra az útra, amely a békéhez vezet« — fejeződik be a német protestáns lelkészek fel­hívása. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskín-u. 12. Telefon: 142-074. Szerkesztésért és kiadásért felei: Dezséry László szerkesztő. Budapest, III.. Dévai Biró Mátyás-tér 1. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft. félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412— Vili. _______tO.OOQ példányban nyomatott 2« 545635. Athenaeum (F. v. Soproni Béía^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents