Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-12-19 / 51. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET (10. folytatás) Az Egyházak Világtanácsa máso­dik nagygyűlése szép záróistentisz­telettel fejeződött be. Ezután még három napot maradtunk Ameriká­ban, elsősorban azért, hogy az Egy­házak Világtamácsa Központi Bi­zottságába beválasztott magyar egy­házi vezetőkkel végig együtt marad­hassunk s együtt térhessünk haza. A Központi Bizottság ugyanis rög­tön megtartotta Evanstonban első gyűlését. A száztagú Központi Bi­zottságba a nagygyűlés két magyart is választott. A reformátusok közül dr. Pap László teológiai dékánt, aki az Amsterdamban választott első Központi Bizottság tagja is volt, s most újraválasztották. Evangélikus részről D. Dr. Vető Lajos püspök tett a Központi Bizottság tagja. A Központi Bizottság tagjai között van testvérünk és barátunk: Ján Chabada, a Szlovákiai Evangélikus Egyház egyetemes püspöke és dr. Josef Hromádka, a prágai Come- nius Fakultás dékánja, a Cseh Test- véregy házbal. A Központi Bizottságot a nagy­gyűlés választja, így igaz örömünk volt, hogy az egyházi kiküldöttek a magyar és csehszlovák delegáció­ból négy tagot is beválasztottak a Központi Bizottságba, dacolva azzal a politikai hangulattal, melyet az amerikai kormány és sajtó a »vas- f üggöny-deíegátusok« ellen akart szítani. Az Egyházak Világtanácsa alkot­mánya szerint a Központi Bizott­ságnak külön elnöke van, akit nem a nagygyűlés, hanem a Központi Bizottság választ. Erre a tisztségre választották meg örömünkre az evangélikus dr. Franklin Clark Fryt, az Amerikai Egyesült Luthe­ránus Egyház elnökét, a Lutherá­nus Világszövetség égjük alelnökét. A Központi Bizottság a maga tag­jai közül végrehajtó bizottságot is küld ki, melynek tizenöt tagja van. A végrehajtó bizottság tagjai közé többek között beválasztották dr. Martin Niemöllert és dr. Josef Hro- mádkát is. A Központi Bizottság első ülésén több nagy vihar volt. Az elsőt a né­metek és a németül jobban beszélők rendezték azért, mert a második nagygyűlésen a német nyelvet túl erősen az angol nyelv mögé szo­rították. Az egész nagygyűlésen talán összesen két német felszólalás Volt, az egyik D. Bereczky Albert református püspöké, aki németül hívta meg a Központi Bizottságot budapesti ülésezésre. A német és francia fordítás, mely a nemzetközi konferenciák szokásos fülhallgató« rendszerével egyébként állandó volt, -— az angolhoz képest heve­nyészett fordításként szerepelt, an­nak szövegét senki sem tartotta hitelesnek. A németek tiltakoztak az angol nyelv egyeduralma ellen. A Központi Bizottság Ígéretet tett, hogy a jövőben jobb egyensúlyt biztosítanak a három nyugati vi­lágnyelv között. A másik vihart Michael orthodox érsek rendezte. Michael az észak­amerikai és latin-amerikai keleti orthodox egyház érseke és a Világ­tanács nagygyűlése a hat közül egyiknek választotta az Egyházak Világtanácsa elnökségébe. Michael már a nagygyűlésen is kitűnt azzal, hogy az .orosz fehér emigráció dü­hét öntötte ki a nagygyűlés előtt a Szovjetunió, sőt a Szovjetunió orthodox egyháza ellen. Ö magg gö­rög származású, hívei jórésze azon­ban orosz emigráns. Amikor a nagy­gyűlésen ő beszélt, a hallgatók jó­része tüntetőleg kiment a teremből és általános volt a felháborodás szűklátókörű és egyháziatlan poli­tikai förmedvénye miatt. Az elnök­ségben Marc Boegner, a francia re­formátusok elnöke, aki eddig tagja veit a Vilégtanács elnökségének, az előadás végén lefogta Athenagoras görög érsek tapsoló kezét. Athena- goras az orthodox egyház részéről Michael elődje volt a Világ tanács első hattagú elnökségében. Michael most értelmetlenül az ellen tiltako­zott, hogy a nagygyűlés határozatát a konkrét nemzetközi helyzetről megküldjék a Szovjetunió orthodox egyházának is. Javaslatát a Köz­ponti Bizottság 90 szavazattal 3 ellenében elvetette. Mellette csak az orthodoxok szavaztak. A Központi Bizottság ©egyébként letárgyalta a nagygyűlések utáni szokásos tárgysorozatot és ezek kö­zött volt az a számunkra igen nagy jelentőségű döntés is, mely szerint az Egyházak Vilégtanácsa elfogad­ta a magyar református és evangé­likus egyház meghívását és kilá­tásba helyezte, hogy második gyű­lését 1956-ban. Magyarországon tart­ja. Ennek a határozatnak igen nagy sajtója vote Amerikában és a világ minden valamirevaló egyházi lap­jában. Ezzel a nagy jelentőségű dön­téssel a ínagyar protestantiz­mus számára meg van adva a következő évek ökumenikus szolgálatának egyik legdön­tőbbike. Felkészülni az Egyhá­zak Világtanácsa Központi Bi­DEZSÉRY LÁSZLÓ: EVANSTONI RIPORT zottságának. ennek a több mint száztagú, a világ minden tájáról érkező nagy testületnek a vendégüllátására. A magyar protestantizmus számára igen megtisztelő ez a döntés és nem kétséges, hogy ezt a döntést olyanok hozták, akik a magyar meghívást megértették abban a vonatkozásban is, hogy a ma­gyar protestantizmus elszántan és komolyan hiszi azt, hogy az egyházak testvéri együttműkö- ködése át tudja törni a nyugat­ról annyira híresztelt vasfüg­gönyt és hozzá tud járulni a népek közötti feszültség enyhí­téséhez. Ebben a riportban lehetetlen min­dent felsorolni és éppen az maradt ki belőle, .ami talán a legérdekesebb. A magyar delegáció számtalan be­szélgetése egyénenként és közösen a világ minden tájáról Evans toriba jött egyházi vezetőkkel és azok cso­portjaival. Számtalan meghívást kaptunk Chikágón és Evanstonon kívül is, de ezeket nem tudtuk való­ra váltani, mert az amerikai kor­mány mozgásunkat korlátozó kiköté­sei miatt Evanstoniban kellett ma­radnunk. Itt Evanstorubam azonban különböző meghívásokat kaptunk családokhoz, egyházi közösségekbe és egyénekhez egyaránt. Az egyházi vezetőkkel való beszélgetések mel­lett ezek még talán érdekesebbek voltak, hiszen ezek a beszélgetések voltak a mi tulajdonképpeni talál­kozónk az amerikai néppel. Elmond­hatjuk, hogy ezek a találkozók mást mutattak, mint amit az amerikai kormány igyekezett felénk megbi- zonyítani. Az amerikai nép jórészé­ben nincs gyűlölet a Kelet iránt és szenvedélyes szabadságvágy és -béke­vágy fűt közülük sokakat. Szá­munkra rendkívül különös közössé­gekben is jártunk. Quakerek, ame­rikai unitáriusak, »Krisztus tanít­ványai« stb., között. A beszélgetések meggyőztek minket a felől, hogy az amerikai nép rendkívül rosszul van tájékoztatva a világ dolgairól, de ezt maga az amerikai nép is tudja. Ép­pen azért nem hisz kormányának és sajtójának, mert tudja, hogy el van fedve előle a valóság. Sok szeretettel szóltak a mi keleti egyházainkról és jókívánságot jókívánságra halmoz­tak a búcsúzások idején. Ezek a jó­kívánságok és. meleg -kézszorítások feledtették Velünk minden nap újra azt a sok rosszindulatot és orcátlan- ságot, amelyet a kormány és a kor­mány sajtója felénk mutatott. El­mondhatom, hogy jó volt megerő­södni abban a meggyőződésűn- .ben, hogy van egy másik Amerika is: Lincoln és Jefferson Amerikája, mely még nem feküdt kétvállra a fasizálódó kormány és a rendőrség erőszakosságai al-att. Nem egy ked­ves amerikai mosolyogva és hamis­kásan kacsintott ránk ilyen beszél­getések alatt, ugyanúgy mint ahogy köszönni szoktak egymásnak: »Halló«. Ilyen kacsintással ígérték, hogy nincsenek belenyugodva a mcearthyzmusfoa, majd csak tesznek ellene valamit. Azóta valóban tettek valamit. Az őszi szenátusi választásokon lesza­vazták Eisenhower pártját. Eisen­hower ma kisebbséggel kormányoz a szenátusiban. Mindenütt megvá­lasztották azokat, akik McCarthy el­len beszéltek és mindenütt kibuktat­ták azokat, akik McCarthy-t támo­gatták. Azóta a szenátus szavazat- többséggel megrótta McCarthyt és ellene, aki az »Amerikaellenes Te­vékenységet Vizsgáló Bizottság« kér­lelhetetlen és rettegett főnöke volt, kiküldött a szenátus egy másik bi­zottságot »McCarthy tevékenysé­gét vizsgáló bizottság« címen. Azóta újra elővették McCarthy nagy sik­kasztásáról mindazt a vádat, amely­nek képviselőit McCarthy két éven keresztül el tudta hallgattatni. McCarthy ugyanis jórészét elsik­kasztotta annak a pénznek, amelyet a szenátus az Amerikaellenes Tevé­kenységet Vizsgáló Bizottság számá­ra kiutalt. Mindebből persze még nem sok eredmény született. Amerika máso­dik pártja éppúgy a monopóliumok kezében van, mint a most megbuk­tatott első. Amerika urai továbbra is háborúra készülődnek. A londoni és a párizsi paktumok mögött mű­ködő szellem még veszélyezteti az egész világot. Vagy talán éppen most igazán! Amerikában azonban nem min­denki osztja ezeket a nézeteket és csaknem mindenki tudja, hogy a hadianyag-gyárosok ter­vei az amerikai népet éppúgy veszélyeztetik, mint bármely más népet. Amikor gépünk felemelkedett a New York-i repülőtérről, magunk mögött hagytuk az »újvilágot«, arra a birkózásra gondoltunk, mely most az amerikai nép és a saját kormá­nya között folyik az amerikai nép és más népek jövője ügyében. Azokra mondtunk áldást, akik eb­ben a birkózásban a békeszerető dolgozó népet képviselik. A többi pedig a világ népeinek kezében van, a világ népei pedig, — de jó ezt hinni! — az Isten kezében ... Az amerikai egyházi óiét Huszonnégy nap nem sok, — nnyit töltöttünk Amerikában — de tuszonnégy napot igen jól fel lehet íasználni, ha az ember nem fárad el ►eszélgetésben és olvasásban. így iát talán nem túl nagy merészség •alamit írni a magyar olvasóknak utói is, milyen az amerikai egyházi let. Amerikának két igazán benyo- nást keltő protestáns egyháza van. J methodisták, akik között a leg- öbb nyílteszű és nyíltszívű papot s hívőt találtuk és a lutheránusok, kiké úgy látszik a legszervezettebb anyagilag az egyik legjobban meg- ilapozott egyház Amerikában. Érde- nes volna figyelemmel kísérni a ró­nai katolikusokat is, akik immár íarmincmilliós egyházat jelentenek íz Egyesült Államokban s akik igen intudatosan küzdenek az »uralkodó igyház« státusáért. Mi jellemzi nagy általánosságban íz amerikai protestáns egyházakat? Az amerikai egyházi élet kétség­eién« nagy erő. A lakosságnak csak :ürült>elül fele tartozik az egyházak- íoz, de ez a fele komolyan áldoz ízért, hogy az .egyházak minél na- 'yobb hatásfokkal tudjanak dolgoz- >i. Az egyik legnépszerűbb amerikai vangélizátor Billy Graham, aki ízezres tömegeknek szokott beszélni, igyiik nyomtatott prédikációjában ilvastam, hogy »64 millió amerikai nég nem lépte át egyetlen templom Lüszöbét sem«. Az amerikai lakos­ágnak körülbelül fele nincs is meg- ceresztelve. Az egyházak azonban négis nagy erőt jelentenek ezen a öldrészen. Éppen ezért akarja az JSA kormánya megnyerni és a sa- át céljaira felhasználni ezeket az igyházakait. Az amerikai keresztyén­iég szorosan és szövevényesen van it- meg átszőve az amerikai társa- lalmd rend ideológiájával, az esy- íázaiknak a rendszerhez való viszo­nya azonban igen széles skálán kü- önböző. Lehet találkozni olyanokkal, ikik kritizálják az amerikai társa- laltni és gazdasági rendet. Olyanok- tal is, akik tudattalanul élnek bern­ié, olyanokkal is, akik öntudatosan «szolgálják azt. Lehet találni' otyan amerikai keresztyént, aki tagadja, hogy gondolkodásában valami köze is volna az amerikai életmód ideo­lógiájához, nagyjában és egészében azonban az ottani keresztyénség mégis abban a talajban gyökerezik és sokszor ijesztően elmerült az USA-propaganda hínárjában. Az amerikai keresztyénség fő vá­gya abban mutatkozik, hogy igen szeretne növekedni missziós erőben. Missziói beállítottsága nagymérték­ben azonos politikai beállítottságá­val. Ebben a tekintetben ott tart, ahol az ú. n. »keresztyén Magyar- ország« egyházai tartottak. A fenn­álló társadalmi rend védelmére sze­retné megnyerni az embereket. De helytelen kép volna, ha erről azt mondanánk, hogy egyáltalában nincs igazi evangelizáló szándék is az amerikai egyházakban. A lel­kekért való őszinte keresztyén fele­lősség sokakat indít itt is a bizony­ságtételre, az egyházi vezetők között azonban túl sok az olyan, süti ebben a missziói erőfeszítésben csak azt keresi, hogyan hajthatna ez hasznot az amerikai életformának. Ebbein a missziói erőfeszítésben nagy sze­repet játszik az üzlet is. Könnyű ki­számítani pl. a »What Must I Do to Be Saved« című evangelizációs röp- irat (huszonnégy oldal) hátlapján feltüntetett adatokból, hogy egyedül ezen a kiadványon legalább 30 ezer dollárt kerestek eddig a kiadók. A nagy vándorló evangélizátorok bevé­telei ellenőrizhetetlenül nagyok s az egész gyülekezeti életet valamennyi egyházban rikítóan jellemzi az üz­letszerűség. A nagyobb amerikai egyházak nagy erőfeszítéssel igyekeznek teo­lógus-rangra emelkedni. Rengeteg teológiai akadémiájuk van. Az ame­rikai Egyesült Lutheránus Egyház­nak például kétmillió tagja mellett harmincnyolc akadémiája van, és köztük nagy a verseny. Az európai teológusok sokszor nyilvánvaló mo­sollyal kísérték azt a látható erőfe­szítést, amellyel ezek az egyházak teológiailag művelt papság nevelé­sére igyekeznek. Az eredmény azon­ban még nem íúl-nagjs, A papság láthatóan alacsony szívonalú a teo­lógiai tudomány tekintetében, a teo­lógiai irodaiam pedig csak bizonyos tárgykörökben, így elsősorban a bibliai tudományokban tudott euró­pai rangra emelkedni. Az egyházak hívő tömegeinek hittudata igen pri­mitív, az egyházban egy bizonyos kispolgári egyesületi életet élnek, a keresztyénség mai alapvető proble­matikájával nem ismerősek. Ennek a népi vallásosságnak azonban mégis jellemzője egy bizonyos mély spirituális érdeklődés és különösen az amerikai színesek között nagy­mértékben tapasztalható benne egy bizonyos misztikába hajló enthuziaz- mus. Az amerikai prédikáció rendkívül praktikus, derűs és megnyerő, bár híjával van elmélyült teológiának. A prédikációba anekdotákat szőnek s előírás, hogy a lelkész arca derűs legyen és derűt sugározzon. Az amerikai egyházi élet általá­ban a kísérletezés állapotában van. Tekintettel a nagy anyagi és társa­dalmi lehetőségekre, ez az egyház modem tevékenységével való kísér­letezés sokat segíthetne az egész vi­lág keresztyénségének, ha az elvi alap, s különösen az egyháznak a társadalmi kérdéshez való viszonyu­lása tisztázottabb volna. Ezek tanulékony egyházak, út­juk felfelé ível, de öntudatuk­ban szüklátókörűek és messzebb távlatokban nagy csalódásoktól való megőríztetésükért kell imádkoznunk. A helyzetük kí­sértetiesen hasonlít a mi Horthy- korszakbeli egyházi helyzetünk­höz, annak minden kísértésével együtt. Az állam az egyház iránt jó arcot mutat, egészében azon­ban önző módon kihasználja, erkölcsileg zülleszti, tisztánlátá­sát homályosítja. Az egyház is egyik eszköz Amerikában arra, amire nálunk is volt a Horthy- korszakban. A tömegek figyel­mét elfordítani a társadalmi kérdésről, a tömegekben hamis öntudatot kelteni, az egyházat végsőkig felhasználni a fennálló társadalmi rend védelmére. Ezen az általános képen sugárzik át az őszinte keresztyénség, a lelki keresés, az igazságért való harc imbolygó tüze. Sokat kell imád­koznunk az amerikai keresz- tyénségért, mely mindenesetre nagy tartaléka a jövő egyházá­nak. A jövő egyházának útját és bizonyságtételét azonban nem ő fogja megtalálni... Az amerikai élet Az amerikai életszínvonal kétség­telenül magasabb, mint általában az európai. Ott úgy mondják, hogy prosperitás van. Ez a prosperitás azonban szorosan összefügg más nemzetek kizsákmányolásával és a hadiiparral. Egy amerikai lelkész igen világosan magyarázta azt, amit a józanabb amerikaiak túlságosan jól látnak ahhoz, hogy kétségbeejtőnek tartsák jövőjüket. E vélemény sze­rint Amerikában katasztrófa volna, ha »kitörne a béke«. Amerikának nincs a békét szolgáló gazdasági po­litikája, — mondotta ez az amerikai lelkész. Az amerikai nép tudja, hogy élete mindenestül függ a piactól, a gazdasági válságok sorozatát élte át és minden nap újra retteg újabb gazdasági válságtól. A józan ameri­kaiak tudják, hogy valami egészen hamis erőtudat propagandájának ha­tása alatt élnek és senki sem tud­hatja, meddig tart a »vénasszonyok nyara«, az elavult társadalmi rend­szer késői napsugara. Eisenhower a »szabad világról« beszél, de a tit­kos rendőrség a lakásán, a hivata­lában, vagy éppen a rendőrségen órákig faggatja az átlag-amerikait politikai véleménye tekintetében. Dulles az európai politikai üldözöt­tekért »száll síkra« és Amerikában tele van a sajtó a politikai boszor­kány-perek híranyagával. Az ame­rikai propaganda a magángazdaság fölényéről beszél és közben naponta kisemberek százai jutnak csődbe s egyik vállalat a másikat falja fel úgy, hogy a monopóliumok és a munkanélküliek száma egyaránt rohamosan nő. Az amerikai jólét magasabb mint az európai, de nem­régen egy Now York melletti kis fa­luban véletlenül lezuhant lökhajtá- sos repülőgép lángjától nyolc ház pusztult el s a lakosságon pánik vett erőt, a »jómódú« polgárok pedig fosztogatni kezdtek. Bizony, Ame­rika az ellentmondások hazája most, az ellentmondások pedig a kapi­talizmus ellentmondásaiból valók. Az amerikai nép alapjában ked­ves, joviális, jókedvű és naív. Szinte gyermekes. Érthető, hogy a nemzet­közi életben az a fő kérdése, hogy mi baja van a világnak Ameriká­val. »Miért nem szeretnek minket Európában?« Ez az átlag-amerikai kérdése az európaiakhoz. Az ameri­kai hetilapok, magazinok és nagy világlapok ugyanezt már »szenzáció- sabban« kérdezik. Miért gyűlöl­nek minket Európában?« — »Miért gyűlölnek minket Latin-Ameriká- ban?« — »Miért gyűlölnék minket a francia gyarmatokon?« stb. Az ilyen című cikkek egész sorozatát láttam Amerikában és mondhatnám, hogy ez a cikk-típus ma már majd­nem rovat a lapokban. Az egyszerű amerikai még nem érti. A világ bé­keszerető emberei jnár értik. Az amerikaiakat nem gyűlöljük. Miért gyűlölnénk őket? Nekünk Ameriká­nak azzal a vezetőrétegével van ba­junk, amely gyilkos háborúra készül, mely akadálya népek felemelkedésé­nek, mely erkölcsi és anyagi romlást szánt az európaiaknak, mely halált kiált azokra a népekre, melyek le­rázták magukról a kapitalizmust s mely fenn akarja tartani a gyarmati rendszert szerte a világon. A gyar­mati rendszert, vagy ahogy azt ma amerikai előkelőséggel mondják »a fejletlen népek«, vagy »a fejlődés­ben elmaradt népek« »gazdasági megsegítésének« rendszerét, vagyis a többi nép és elsősorban a színes népek kizsákmányolásának rendsze­rét. Ezzel az »Amerikával« van baja a világnak & nem egyszerűen az amerikaiakkal, Most pedig legközelebb Európá­ban dőlhet el, Nyugat-Németország felfegyverzésének kérdésén lehet napnál világosabbá, hogy mi okuk van más népeknek gyűlölni Ame­rikát. Mi keresztyének nem kis tapaszta­latokkal vagyunk arra nézve, hogy mit jelentenek azok a kérdések, me­lyeket ma Amerika vet fel a világ számára. A mi dolgunk az, hogy imád­kozzunk és dolgozzunk a népek test­vériségéért, a békéért s az egész emberiség jólétéért. Evanstonban 163 egyház delegációja mondott igent erre a programra. Ezzel a programmal, a, béke melletti ünnepé­lyes határozatokkal nem háláltuk meg az amerikai kormány »vendég­szeretet«, de boldog meggyőződésem szerint keresztyén bizonyságot tet­tünk és segítséget adtunk az ameri­kai keresztyénségnek ahhoz,. hogy vállalja, — akármibe kerül is neki, — VÁLLALJA ugyanezt a bizony­ságtételt! _______ Vége. Istentiszteleti rend 1954. december hó 19-én, vasárnap, Budapesten. Deák-tér délelőtt 9 (úrv.) * Madocsay Miklós, délelőtt 11 Madocsay Miklós, dél­után 6 Gémes István. — Fasor délelőtt fél 10 Gyöngyösi Vilmos, délelőtt 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, délután 6 Sü-le Károly. -7- Dózsa Gy.-út délelőtt fél 10 Sülé Károly. ÜUői-út 24. délelőtt fél 10, délelőtt 11 (úrv.), délután 5 Szeretetvendégség. — Rá- kóczi-út 57/b. délelőtt 10 (szlovák) Szti- lády Jenő dr., délelőtt háromnegyed 12. — Karácsony S.-u. 31. délelőtt (úrv.) — Thaly K.-u. 28. délelőtt 11 Bonnyai Sán­dor, délután 6 Bonnyai Sándor. — Kő­bánya délelőtt 10 Sárkány Tibor. — Vajda P.-u. 33. délelőtt fél 12 Koren Emil. — Utász-u. 7. délelőtt 9 Koren Emil. — Zugló délelőtt 11 Asbóth László teol. (szup- plikáció), délelőtt 12 (úrv.) Scholz László, délután Scholz László. — Gyarmat-u. 14. fél 10 Asbóth László. Ráfcosfalva délelőtt fél 12 (úrv.) Muntág Andor. — Fóti-út 22. délelőtt II Kimér Jenő, délután 5 Kará­csony faünnepély. — Váci-út 129. délelőtt 8 Rimár Jenő. — Újpest délelőtt 10 Matuz László, délután 5 Gyermekek karácsonya. — Dunakeszi délelőtt 9 Blázy Lajos. — Vas-u. 2/c. délelőtt 11 Szimoniidesz Lajos. — Pesterzsébet délelőtt 10. — Soroiksár­Ujtelep délelőtt fél 9. — Rákospalota MAV- telep délelőtt fél 9. — Rp. nagytemplom délelőtt 10. — Rp. fkistemplom délután 3. — Pestújhely délelőtt 10. — Rákoskeresztúr délelőtt fél 11. — Rálkoshegy délelőtt 9. — Rákosliget délelőtt 10. — Rákoscsaba délelőtt 9, délután fél 7. — Cinkota dél­előtt 9 (gyerm.) délelőtt 10, délután fél 3. Mátyásföld délelőtt fél 12. — Kerepes­Kistarcsa délelőtt negyed 10. — Pestlőrinc délelőtt 11, délután 5. — Pestlőrinc Erzsé- bet-telep délelőtt 8. — Kispest délelőtt 9, délelőtt 10, délután 6. — Wekerle-telep délelőtt 8. — Rákosszentmihály délelőtt fél 11, délután 5. Bécsükapu-tér délelőtt 9 Várady Lajos, délelőtt II Dóka Zoltán, délután 7 Várady Lajos. — Toroczkó-tér délelőtt fél 9 Dóka Zoltán. — Óbuda délelőtt 9 Mezősi György, délelőtt 10 (úrv.) D. dr. Vető Lajos, dél­után 7 Karácsonyi ünnepi játék. — XII. Tarcsay V.-u. 11. délelőtt 9 Zulauf Hen­rik, délelőtt 1! Zulauf Henrik, délután 7 Danhauser László. — Hűvösvölgy, Lel­késznevelő Intézet délelőtt 10 Danhauser László. — Szabadsághegy, Diana-út 17. délelőtt fél 9. — Kelenföld délelőtt 8 Bottá Isvtán, délelőtt 11 Bottá István, délután 6 Muncz Frigyes. — Németvölgyi-út 138. dél­előtt 9 Muncz Frigyes. — XI. Bartók B.-út 158. déli 12 (úrv.) Muncz Frigyes. — Cse­pel. délelőtt 11, délután 7. — Budafok dél­előtt 10 Bodrog Miklós. — Nagytétény dél­előtt 8 Bodrog Miklós. — Kelenvölgy dél­előtt 9 Visontai Róbert. — Albertalva dél­előtt fél 11 Viisontai Róbert. — Csillag­hegy délelőtt fél 10, délután 7. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest. III.. Dévai Biró Mátyás-tér 1. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott-2-545350^ Athenaeum (F., y, »Soproni -Bét#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents