Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-12-25 / 52. szám
XIX. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM 1954. DECEMBER 25—26. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS H'E T I LAP ARA: 1,40 FORINT DEZSÉRY LÁSZLÓ: HÁROM KARÁCSONY \M OST Tíz ÉVE, karácsony napján, két ukrán hadsereg körülzárta Budapestet. A vecsési és a balatoni országúton a németek lelőtték a szovjet hadsereg parlamen- terjeit — megindult az ostrom. A 'körülzárt Budapesten több mint egymillió lakos élelmiszerrel alig ellátva, leköltözött a pincékbe s a vesztett háború oktalan dühével védekező százezernyi német katona héthetes pokollá változtatta fővárosunkat. 1944. december 25-én, délelőtt a karácsonyi istentisztelet előtt nagy vita volt a Deák-téri lelkészt hivatalban. A vita a körül folyt, hogy a templomban vagy az óvóhelyen tairt- sák-e az istentiszteletet. Az óvatosak álláspontja győzött s a hívősereg levonult a pincébe. Már az istentisztelet végén tartottak, a karácsonyi evangéliumra mondták a hívek a lelkésszel együtt az áment s felcsendült a hutheránia karácsonyi kórusa. A karácsonyi zsoltár fürösztötte az áhitatos templomosok lelkét, amikor hatalmas robbanás rázkódtatta meg a levegőt. Bomba zuhant a Deák-téri templomba s a kórus mellett átfúrva a tetőt, a padok mellett robbant. A Deák-téren ekkor tömeghalált került• el a hivősereg, mely Istent imádta együtt a karácsonyi istentiszteleten, A két karácsonyi ünnepen kilenc belövés érte a templomot és a parókiát, Ikésőbb még vagy harminc... Megvolt rá az ok. A Deák-tériek elbeszélik, hogy német ágyú állott a templommal szemben az Erzsébet-téren, egy másik a Sem- melweiss-szobornál, egy másik a Szervita-téri templom előtt, ebbe ment tönkre a Szervita téri gyönyörű !katolikus templom. egy pedig közvetlenül a templom főbejáratának lépcsője mellett. Innen a németek Zuglót lőtték, tehát már »ellenséges területet, A Deák-téri templom kapujában volt a németek híradó berendezése. Innen irányították a tüzérséget, a környék lakói által jelképesen »ugató* ágyúknak nevezett lövegeket, melyek bizony még igen »ugattak«, de már nem tudtak harapni. Január 1-én, ugyancsak istentiszteleti időben, — bezuhant a templomba a második bomba, közvetlenül az oltár mellett, s hatalmas pusztítást okozott, de az oltár teljesen sértetlen maradt. Előtte még egy fel nem robbant bombát is találtak s csak egy kár esett az oltáron, leesett a magasból az Istenszeme szimbólum — ott találták a fel nem robbant bomba mellett. Ennek az Istenszemének is története van. Helyén, a gyönyörű oltár legfelső részén, azelőtt az ú. n. »szent tetragramm« volt zsidó írással — Isten szent neve. 1943-ban, mikor már a németek az egyházban is teljes nyomást fejtettek ki, a német egyházközség presbiterei 'követelték a zsidó írás eltávolítását az oltárról. Szomorú, de az egyház akikor ebben is engedett .. . Jahve neve lekerült az oltárról s helyére egy máisik szimbólumot tettek, Isten szemét háromszögben. A bomba becsapódásakor ez a szimbólum leesett az egyébként sértetlen oltárról. Nem ok nélkül váltak, akik ebben a jelben is Isten üzenetét látták akkor. Az óvóhelyen több mint száz ember volt, közöttük nyolc sárgacsitta- gos és néhány katonaszökevény is. A nagy tömeg fölött január közepéig szinte állandóan reszketett az épület. A férfiak hősiesen hordták a vizet az akkor már egyetlen vízcsapról, a Deák-téri földalatti állomás mélyéről. A földalattit a németek már aláaknázták és robbantani akarták, A parókia lakói szorongva várták a felszabadulást. Végül megszólalt a templom kapujában felállított német hiradógép előtt a jelentést tevő német katona hangja s többször ismételte: »... Stelle unmöglich«, »• •. Stelle unmöglich«. A hely tarthatatlan ... A németek elvonultak, a lakosság azonban ottmaradt s a romokon könnyezve körültekintve belefogott az új életbe. Ez történt tíz esztendeje, karácsonykor, a Deák-téren. ÉS EZ TÖRTÉNT 1954 ÉVE karácsonykor Bethlehemben: Utasok érkeztek Názáretből, Dávid, városából. Mária, szíve alatt a gyermekkel, akit a kinyilatkoztatás szerint szűzen fogant a Szentlélek- töl. szült meg Betlehemiben és helyezett a jászolba. És vele József, az ács. aki néki jegyese volt, de aki Isten intésére nem fogadta őt magához addig, míg meg nem szülte elsőszülött fiát. Ezt a fiút nevezték Jézusnak, mivelhogy ö a mi Szabaditónk. Őbenne lett az Ige testté, ö az Isten Fia, aki önmagát megüresítette és szolgai formát vett fel, hogy önmagát adja érettünk, bűnösökért, de ö ugyanaz a Király, aki előtt minden térd meg keU hajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. (Fii. 2.) E gyemnek felett tette Isten a karácsonyi kinyilatkoztatást: »Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, e földön békesség és az emberekhez jóakarat.« Űelőtte hajlottak meg azon az éjszakán a pásztorok és a keleti bölcsek térdei s azóta mindazoké, akik az Ö nevében hisznek, akik dicsőséget adnak Istewnék, békességet vágynak a földön s jóakarattal élnek az emberek iránt. Jézus neve azóta besugározza a földet. Békességet, áldást és üdvösséget ragyog azoknak, akik őt szeretik. Lelkiismeretfurda- lást, emésztő ítéletet sugároz azokra, akik Ő ellene, a Szeretet ellen vétenek. őbenne jelent meg az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, de Ö fog eljönni ítélni élók és holtak felett. <3 számunkra az emberi élet Fundamentuma. ÉS EZ TÖRTÉNIK 1954. KARÁCSONYÁN: Mi hívők dicsőséget adunk Istennek, vagyis hálát az életünkért, az Ö értünk tett cselekedeteiért s boldogan tudjuk magunkat az ő kezében. Dicsőséget adunk néki, vagyis egész életünk szolgálatát az Ő parancsa szerint arra, hogy az Ö Fiában, Jézus Krisztusban való váltságot minél többen megismerjék, benne higgyenek és üdvözöljenek. Arra, hogy növekedjék, fennmaradjon és mindenki számára áldás lehessen a béke a szívben és a béke a földön. Arra, hogy az emberek jóakarattal éljenek egymás között, távoztassék el az emberi életből a nyomor és a szolgaság, éhezés és rongyosság, elmaradottság és reménytelenség. Hanem inkább erősödjék az emberek között a jólét és a szabadság, a művelődés és a kilátásos élet. 1954. karácsonyán elszánjuk magunkat buzgó imádkozásra az emberiség ígéretes jövendőjéért és buzgó cselekvésre ugyanezért. Mi Isten gyermekei vagyunk. Hála legyen az Űr Jézus Krisztusnak, aki minket testtélételével és érettünk, bűnösökért feláldozott életével visszaszerzett az Istenfiúságral Az ég és a föld ölelkezése KARÁCSONYI NÉPDAL * i Mostan kinyílt egy szép rózsavirág, ki t régen te várt az egész világ. Betlehemben kibimbódzott zöld ág király mennyben méltóság, király mennyben méltóság. De nem talált szállást a városba, maradása lészen a pusztába, ökör, szamár állanak a jászlon, csudálkozván Jézuson, csudálkozván Jézuson. Bőcső vónék, gyengén ringatnálak, a hidegnek csípni nem hagynálak, betakarván úgy ápoigatnálak, szögéinek mint uramnak, szógálnék mint uramnak. MIKEÁS A szegények és a kicsinyek prófétája. Moréiéiból származik, ahol talán, iránt paraszt élt. Legalábbis erre utal, hogy tájékozott a paraszti élet mindennapi dolgai felől. Könyvének 1. verse ugyanazokat a király okát említi meg, akik Ézsaiás korában uralkodtak és így azt kell mondanunk, hogy kortársa a nagy prófétának. Jer. 26, 18—19 is megj említi, idézve igehirdetésének né- j hány szavát. * Talán az idegen hatalmak invá- : ziója miatt, menekülnie kellett j szülőföldjéről Jeruzsálembe. Itt számára igen meghökkentő dolgokat tapasztal. A kényelemkedvelő, az élet örömeit két kézzel habzsoló, anyagi haszna érdekében mindenkin átgázoló uralkodó réteg, amelyhez húz a papság is. semmibe veszi a legcsekélyebb vallási és egyben emberiességi törvényeiket is. Kirívó ellentétként emberek ezrei élnek állandó szegénységben, állandó félelemben. Ezeik bárhova fordulnak panaszaikkal, á nép bírái nem nekik, hanem az árvák és özvegyek, a szegények saoyarg'a tóinak adnak igazat. A próféta ilyen körülmények között a szegények, a kicsinyék mellé áll Isten Lelkének segítségével (3, 8), mint ahogyan mást nem is tehet. Hirdeti a királyok, főnemeseik (fejedelmek) és a hozzájuk húzó hatal- maskodók uralmának végét. Szilárd meggyőződése, hogy el kell jönnie egy kornak, amelyben többé nem lesz erőszakosság, igazságtalanság, és szerinte ez az idő a Messiás eljövetelekor következik be. (5. fej. első versei.) Egy kicsiny, szinte ismeretlen falucska: Betlehem szülöttje lesz Ö és azokat fogja pásztorolni, akik lélekben kicsinyek, hitben nagyok tudnak maradni. így nyer a próféta és vele együtt az őt hallgató gyülekezet is vigasztalást jelenük vigasztalanságában, reményt napjaik reménytelenségében, hitet koruknak hitetlenségében. Történt pedig ez a Messiás születése előtt több mint 700 esztendővel. Vámos József Az első karácsony éjszakáján mennyei seregek sokasága énekelte: »Dicsőség a magasságos mennyeikben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat.« Ebben az angyali énekben Isten kinyilatkoztatta, hogy Jézus Krisztus földre küldése által eltörölte azt a nagy távolságot, amely elválasztotta egymástól az eget és a földet, az Istent és az embert. Ádám bűnesete folytán ugyanis az egész teremtett világot, — amely az ember bűne következtében a külső és belső békétlenség szintesre lett —, hiábavalóság alá vetette, vagyis ítélet alatt tartotta. Az ítélő Isten és a megítélt világ között pedig legyőzhetetlen távolság uralkodott. Ez a távolság nemcsak képzelt, hanem valóságos távolság volt, mely mdatt szenvedett az egész teremtetbtség. m Karácsonykor megnyílt a menny és Isten odafordult a bűnös világhoz. A megnyílt égen keresztül löldreérkező angyalokban és még előbb a betlehemi jászolban fekvő Jézusban ä »hiábavalóság rabságában« sínylődő világ felé egész szeretetével odafordult a könyörülő Isten. Isten ettől kezdve benne is van a világban mint annak Megváltója. Többé már nem kell úgy gondolni Istenre, mint aki kimondhatatlan messzeségben trónol a világ felett és magára hagyja a világot, hanem szegény bűnös emberek úgy mehetnek Hozzá. Jézus Krisztus által, mint »szerető gyermekek szerető Atyjukhoz.« Az első karácsony óta nem záródott be újra a menny, hanem azóta is nyitva maradit és a mi Istenünk nem fordult el azóta sem a világtól, hanem rajta tartja azon szeméi, hiszen minden megromlottsága ellenére is az Ö teremtése az. Számára nem közömbös ez a világ. hiszen odaáldozta érte az Ö egyszülött Fiát. Nem alkarja magarahagyni ezt a világot, hiszen a teremtés és megváltás után céljához is akarja azt vezetni. Ezért odafordul a földön egyesekhez, családokhoz és népekhez. Hirdetteti igéjét és kiszolgáltatja szentségeit ezen a földön, hogy ezeken keresztül bűnös emberek bünbocsánatot és örök életet nyerjenek, de azért is. hogy már itt a földön szebb és boldogabb legyen az élet. A megnyitott mennyen keresztül küldi az Ö mennyei erejét a földre segítségül, megtartásul és szeretete bizonyságául. S Karácsonykor az eget és a földet Isten egy országgá fogta össze. Dicsőség a mennyben és békesség e földön azt jelenti, hogy Isten nemcsak a mennyben akar uralkodni, hanem ura akar lenni a földnek is. Istennek egy királyi országa van és abba beletartozik az ég és a föld, csak míg a mennyben nyilvánvaló az Ö urasága, addig a földön ez elrejtett és csak a hit szeme szirmára valóság. Nem lehet Istent bezárni a mennybe, mondván, hogy a löld pedig a Sátán birodalma, hiszen ö a földön is érvényesíti hatalmát. Karácsonykor Jézus Krisztus által újra összefogta Isten a két világot az Ö uralma alatt. Ez ösztökél bennünket arra, hogy ebben a világban végezzük hívő szívvel és örvendező lélekkel a reménység cselekedeteit. Hirdessük az evangéliumot, munkálkodjunk a slfcfretet szorgalmával és leleményességgel, segítsünk mindenütt, ahol az evangéliummal és szeretetünkkel segíthetünk, hiszen amikor e világiban élünk és dolgozunk, akkor ás az Ö királyi uralma alatt állunk. I o l Karácsonykor az ég és föld !—s ölelkezéséért minden dicsőséget Istennek kell adnunk. Így énekeltek az angyalok: »Dicsőség a magasságos mennyeikben Istennek«. Az ő énekük nyomán össze kell omlania minden önmegváltási erőlködésnek, minden emberi gőgnek és nagyravágyáanak. Az angyalok éneke megfosztja az embert minden saját dicsőségétől és egyedül Istennek ad dicsőséget. Karácsonykor meg kell tanulnunk egészen megalázkodni és békességünkért, életünkért, kenyerünkért, otthonainkért, munkánkért egyedül Isteninek adni minden dicsőséget. Erre tanít bennünket a Miatyánk első kérése is, melyben Isten nevének megszenteléséért könyörgünk minden más kérés előtt. Egyházunkban és nemzetünkben akkor végzünk jó szolgálatot, ha minden munkánkban Isten dicsőségének szolgálatát tartjuk szem előtt. Nem származhatik semmi jó sem egyházra, sem nemzetre nézve akkor, ha elfeledkezünk a karácsonyi angyalok bennünket is tanító énekéről: »Dicsőség a magasságos meny- nyékben Istennek«. Akármilyen nehéz megtanulnunk, de azt is világosan kell látnunk, hogy még akkor is az Isten dicsősége az első, ha az üdvösségünkről van szó. Luther ki merte mondani, hogy ha Isten dicsőségét az szolgálja, hogy el- kárhozzon, még azt is vállalja, csak az Isten dicsősége legyen nyilvánvaló. Mindez számunkra közelebbről azt jelenti, hogy egyre jobban meg kell tanulnunk a kegyesség! életünkben is nem magunk körül, hanem egyedül Isten körül forognunk és mindenben az Ö dicsőségét szolgálnunk. PJ] Karácsonykor azért ülelkczheJ----‘ tett az ég a földdel, mert Isten me gbékélt a világgal így hirdették ezt az angyalok: »...és e földön békesség«. Az első karácsony előtt az ember bűne álltai megharagított Isten és az engedetlen ember között békétlenség volt. Mivel az ember soha nem tudta volna megbékíteni a haragvó Istent, »Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket«. Jézus Krisztus földrejötte és kereszthalála által végeszakadt az Isten és ember közötti békétlenségnek. Isten többé nincs ellene az embernek, hanem Jézus Krisztusban vele van az emberrel. Ahol az emberek hisznek Jézus Krisztusban, ott a megbékélt Isten békessége uralkodik a szívekben. Ott az emberek tudják, hogy Krisztusban védelmük van, a bűnnek és halálnak minden hatalmával szemben. Azonban az angyalok nemcsak azt hirdették meg, hogy békesség van az emberekben Jézus Krisztus által, hanem azt is, hogy békesség legyen az emberek között is. Ahol emberek békességet nyernek, ott fölveszik a békesség saruját és a békesség szerzőivé lesznek. Hirdetik az embereknek, hogy béküljenek meg az Istennel, de hirdetik azt is, hogy béküljenek meg egymással. Magyarországi Evangélikus Egyházunk népe 1954 karácsonyán vegye át a karácsonyi angyalok énekét és igazi karácsonyi örömmel énekelje: »Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az embereikhez jóakarat«! , Káldy Zoltán „Megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek Vera. 2,114
