Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-12-19 / 51. szám

% EVANGÉLIKUS ÉLET »... a földön békesség...« Mialatt a keresztyének szerte a világon a békességszerető és békes­ségszerző Isten szereteténék megünneplésére készülnek, egyre erősbödik bennünk az aggodalom amiatt, hogy vannak emberék, akik inkább arra készülnék, hogy megzavarják a békességet a földön. Mi hisszük, hogy Isten szereteténék meg kell adnunk a dicsőséget és a magasztalást és ennek egyik igen fontos módja az, hogy mi a magunlk részéről mindent megtegyürűc annak érdekében, hogy legyen valóban a földön békesség. Ezért tölti el szivünket az aggódó felelősség és ezért imádkozunk Isten­hez, hogy áldja meg a világ népeinek szívből jövő óhajtását és erős el­határozását, hogy a béke fennmaradjon és meghiúsuljon minden gonosz törekvés, amely a béke veszélyeztetésére és megzavarására irányul. A mi gyülekezeteink hite és véleménye szólalt meg D. Dezséry László püspöknek a vecsési templom német SS-katonák által való fel- robbantása évfordulóján mondott igehirdetésében: »Nem szabad meg­engedni, hogy még egy olyan világ jöjjön, amikor az egész keresztyén- ség azzal foglalkozzék, hogy miképp tudjon az alá hulló templomaikon, gyülekezeteken, éhező embereiken segíteni. Intő jel a világ minden egy­háza felé, hogy hamarabb kell kezdeni a munkát, „rmint ahogyan ki­törne a háború. Hamarább kell kezdeni a tiltakozást, mint ahogyan megtörténik a pusztítás... Még ma el kell kezdeni a keresztyén cse­lekvést az emberiséget pusztító háború és nyomor ellen.« Egyházunk népe* ezért teljes szívvel részt vesz egész népünlk és a világ minden békeszéretö emberének erőfeszítéseiben, Európa és a világ békéjének biztosítására. December 9-én este az Országos Béketanács nagygyűlést rendezett a Sportcsarnokban, amelyen a Stock­holmban járt magyar küldöttek ~e- számoltaik a Béke Vilagtanács leg­utóbbi ülésszakáról. A nagygyűlé­sen jelen voltak egyházunk püspö­kei és többen a lelkészek közül is. Andics Erzsébet, az Országos Béke- tanács elnöke ismertette a BVT ülésszakát és határozatait. Bemuta­tott arra hogy a stockholmi tanács­kozás sokoldalú tevékenysége egy pillanatra sem homalyosította el azt a tényt, hogy jelenleg a béke­mozgalom főfeladata a Nyugat-Ne­me tország új rafelfegy vezését célzó londoni és párizsi egyezmények ra­tifikálásának megakadályozása s Európa kollektív biztonságának meg­teremtése. Az első hozzászóló Péter János re­formátus püspök, a Béke Világta­nács tagja volt. Idézte Sven Hektor Svéd lelkész és Hromádka cseh pro­fesszor szavait, velük illusztrálva, hogy az egyházak népe is remény­séggel tekint a Szovjetuniónak a kollektív biztonság megteremtése ér­dekében tett kezdeményezéseire s tiltakozik a német militarizmus fel- támasztása ellen. Ezt éppen a né et nép iránti szeretetből tesszük. Be­számolt Péter püspök arról, hogy Nyikoláj metropolita a stockholmi gyűlésről felhívást intézett a Kele­ten és Nyugaton élő egyházakhoz, hogy legyenek egységesek a béke el­érésére. A továbbiakban Péter püspök személyes tapasztalatai alap­ján elmondotta, hogy a »magyar protestáns felekezetek köreiben er­kölcsi felháborodás ítéli el az ame­rikai politika Nyugat-Németország- ban kísérletező új merényleteit és örömmel működik együtt a béke erőivel a merénylő tervek meghiú­sítása érdekében«. »Tudjuk — mon­dotta a továbiakban —, hogy ebben a szép küzdelemben az igazság és az erkölcsi és az anyagi hatalom a béke erőinek n oldalán áll.c A nagygyűlés a további felszóla­lások meghallgatása után egyhangú­lag elfogadta a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Béketanács együttes felhívását a magyar néphez. A felhívás bevezetőben azt a ve­szélyt tárja fel, amely Európa és a világ békéjét fenyegeti. Leleplezi a nyugati országok jelszavának: »előbb ratifikálni, azután tár­gyalni« hamisságát és megállapítja, hogy »a népek lelkiismerete Euró­pában és szerte a világon nemet mond erre a gyilkos tervre«. Elmondja a felhívás,' hogy a stock­holmi ülés harcba szólította a né­peket s azok hatalmas, közös ak­ciója kibontakozik az egész vilá­gon. »A háborús kormányok terveit a népek meghiúsíthatják... ha az erő politikájával a népek elszánt békeakaratát, a béketábor országai­nak növekvő gazdasági és honvé­delmi erejét szegezi k szembe.« A felhívás harcba szólítja .népünket is: »Nincs olyan magyar, akitől a né­met mdlitariarnus az elmúlt két vi­lágháborúban ne ragadta volna el apját, vagy testvérét, férjét, fiát, vagy közeli rokonát! Ki ne gyűlölné annyi balsorsunk és annyi szenve­désünk okozóját, a német mildtariz- must«? »Erőnk és egységünk tudatában, rendíthetetlen elszántsággal szálljunk szembe a háborús gyujtogatókkal s ugyanakkor teljes odaadással gyarapítsuk tovább hazánk erejét, szilárdít­suk meg jobban nemzetünk egy­ségét, támogassuk kormányun­kat népünk szabad, békés, vi­rágzó életének biztosításában«! CSALÁDI HÍREK: D. Kapy Béláné, nyugalmazott püspök felesége meghalt. Szlovák Pál ny. tanító, Szlovák Pál esperes, Szlovák Miklós hitoktatólel- kósz, dr. Szepesvári Elemér gyulai presbiter édesapja, Patonay János ny. tanító és Pohánka Ödön lelkész apósa november 28-án. 82 éves korában el­hunyt. November 30-án a szarvasi ótemetőben temették. Gávai Gaál Lajos ny. MÁV főfel­ügyelő december 12-én, 73 éves ko­rában elhunyt. December 15-én dél­után 3 órakor temette a Farkasréti temetőben Gyöngyösi Vilmos espe­res. ÜYüLticnni«É; 1954. december 19. — Advent negyedik vasárnapja. — Menjetek elébe örvendezéssel! — Zsolt. 100. — Jn. 3, 25—30. — Jel. 19, 6—8. Liturgikus szín: lila. A Sajtóosztály Huszár Gál emlékünnepélye Huszár Gál XVI. századbeli ma­gyar reformátorunk fellépésének 400., énekeskönyve megjelenésének 380. évfordulója alkalmából az Egye­temes Sajtóosztály Huszár Gál em­lékünnepélyt Rendezett december 12-én este a Deák téri templom­ban. A Huszár Gál énekeskönyv­ből való gyülekezeti ének után Zay László ügyvivő lelkész imádsága kezdte meg az ünnepélyt. Schulek Tibor komáromi lelkész előadásá­ban sok epizód elmondásával is­mertette Huszár Gál életét. A rész­vevők nagy érdeklődéssel hallgat­ták a könyvnyomtató reformátor hányatott élettörténetét. Beszéde befejező részében méltatta a nagy reformátort és megállapította, hogy a lutheri reformáció e hűséges híve a magyar protestantizmus drága értéke. »Jelentősége *' szá­munkra vetekedik Bornemi­száéval, amennyiben énekes­könyvében a tiszta lutheri is- tentiszeleti rend magyar for­mája maradt ránk. Életművé­nek gondos felmérése, kiérté­kelése felbecsülhetetlen fontos­ságú«. Dr. Ottlyk Ernő teológiai tanár igehirdetésében 1. Tim. 3, 16. alap­ján arról az igéről beszélt, amely Huszár Gál 1558-ban megjelent pré- dikációs kötete mottójául szolgált. A műsorban Peskó Zoltán orgo- n&művész Liszt Ferencnek Bach ne­vére írt preludium és fuga-ját adta elő, Éber Pálma operaénekesnő tiszta és csengő hangon énekelte Mozart: Alleluja és Reger: Mária bölcsődala című művét. Dobos András énekművész pedig Händel: Te Deum című művéből a basszus szólót énekelte nagy hatással. Az EVANGÉLIKUS NAPTÁR 1955-re érkezett megrendeléseket az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály teljes mennyiségükben leszállítja. A postázás még a karácsonyi ünnepek előtt megtörténik. A begyűjtött vétel­árat kérjük mielőbb beküldeni! A mi egyházunk vezetőihez is el­jutott Lilian M. Flood ausztráliai asszony levele, amelyet a világ ke­resztyén egyházaihoz intézett. A messzi Ausztráliából jött levél ugyanazon a hangon szól, mint ame­lyen a mi egyházunk is síkraszáll a béke érdekében. Egyházunk vezetői RÁDIÓS FÉLÓRA lesz a Petőfi rádióban december 19-én, délelőtt fél 9 órakor. Igét hirdet: Gyöngyösi Vilmos esperes. A BUDAI EGYHÁZMEGYE lel­készt munkaközössége december 8-án délelőtt Óbudán tartotta ülé­sét. A igetanulmányt Gálát György csepeli lelkész vezette be. Előadást tartott Bodrog Miklós budafoki se­gédlelkész »Az evolucionista világ­nézet és a bibliai teremtés-hit szol­gálatunk szempontjából« címen. Az előadást élénk vita követte. Dr. Ottlyk Ernő teológiai intézeti tanár a német újraf elf egyverzés elleni küzdelemről szólt és a vecsési egy­házközség ünnepélyéről számolt be. ZUGLÓBAN a december 12-i sze- retetvendégségen Kárpáti Sándor felügyelő kézi festésű emléklapokat és ajándékkönyveket osztott ki azok között a templomépítő presbiterek között, akik ebben az esztendőben 42 munkadélutánon szorgoskodtak a templomépítésen. A gyülekezet azt reméli, hogy karácsonyra elkészül az új szentély óriási tölgyfa-ke­resztje is. A VECSÉSI GYÜLEKEZET em­lékünnepélyéről »Tiltakozás a ve­csési templomból« címen Parragi György Kossuth-díjas újságíró, az Országos Béketanács elnökségének tagja tollából kéthasábos vezércikket közöl a Magyar Nemzet december 10-i száma. SZENTENDRÉN december 6—11-ig ádventi igehirdetés-sorozat volt Ha­fenscher Károly szolgálatával. A gyülekezet fokozódó érdeklődéssel hallgatta az igét s végül is egészen megtöltötte a templomot. A sorozatot vasárnap úrvacsorái igehirdetés fe­jezte be, amelyen a gyülekezet beik­tatta újonnan megválasztott felügye­lőjét és presbitereit. és gyülekezetei továbbra is küzde­nek az ausztráliai levélíróval és a világ minden becsületes, békét akaró keresztyénével és nem-keresztyéné­vel, hogy igazi keresztyénjeként szolgáljuk Krisztust, a békesség fe­jedelmét. A DÉLI EGYHÁZKERÜLET lel­készképesítő bizottsága előtt vizs­gát tettek s így ielkészi oklevelet nyertek: Cserháti Sándor, Gémes István, Hrusz János, Kinczler Irén, •Kiszely Sándor, Kovács Pál, Mado- csay Miklós, Sárkány Tibor. A DUNÁNTÜLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET november 30-án ünnepi közgyűlésen iktatta be új főgondnokát, Búza László akadémi­kus, szegedi egyetemi tanárt. A TOLNÄ^B ARANY AI EGYHÁZ­MEGYE Ielkészi munkaközössége Szeíkszárdon kétnapos értekezletet tartott. Kari Béla. írásmagyarázata után Krdhling Dániel, Sólyom Ká­roly, Németh Gyula, Allinger János, Mihácsi Lajos, Liáka Endre és Káldy Zoltán tartott előadást. A testvéri együttlét úrvacsora vétellel zárult. AZ ORSZÁGOS BÉKETANÁCS »Elmékézzetek ránk« címmel füzetet jelentetett meg, amely a második világháború idején, a német börtö­nökben és haláltáborokban kivégzett mártirotk utolsó leveleit tartalmazza. Soraik hitet és kitartást sugároznak és megrázó erővel hirdetik: milyen veszélyeket, emberi szenvedéseket okozott a világnak a német fasiz­mus. A nyugat-német támadó had­sereg újjáéledésének veszélye teszi ma különösen időszerűvé a füzet olvasását. ENYINGEN advent második va­sárnapján Balassi-ünnepély volt. Dr. Ittzés István, Gróf Éva és Szabó Vilma szolgált. LEVÉLEN december 5-én vallásos est volt, közösen a szomszédos gyü­lekezetekkel. Mészáros Sándor lel­kész prédikált. SIÓFOKON advent első vasárnap­ján ünnepélyt tartottak, amelyen megemlékeztek Balassi Bálintról. Előadást tartott dr. Dallos Rudolf, énekelt Molnár Lajosné, szavalt Dómusz Mlhályné. Kalmár Dénes presbiter imádkozott. DEBRECENBEN december 5—7-ig gyülekezeti csendes-napdk voltak Zás2tkaliczky Pál fóti lelkész szol­gálatával. A PÁPAI GYÜLEKEZETBEN december 12-én zenés áihitat volt. Bach, Händel, Gárdonyi, Mozart és Liszt műveit M. Molnár Éva ének­művésznő, Murányi Róbert orgona- művész és Barsi Ernő hegedűmű­vész szólaltatták meg. Eladó egy 12 regiszteres ogonamű, a legjobb állapotban, részletfizetésre is. 1 manuál, 1 pedál, csuszkaláda orgonaszekrénnyel és orgonaventil- 1 átorral 220/380 V. Cecilia orgona- gyár, Vác. Megbízható bejáró takarítónőt ke­resek mindennap fél 9-től fél 2-ig koszt nélkül. Jelentkezés 8—10-ig, 4—8-ig, II., Ady Endre-u. 8. fszt. Ausztrália, Balmain N. S. W., Killeen u. 2. Mint olyan anya, aki már egy fiát elveszítette a háborúban, a többi ezer és ezer ifjú érdekében fordulók Önökhöz. A háború réme most kisebbik, 19 éves fiam után nyúl. ön jól ismeri a másik háború rettenetes történetét. Ne engedje, hogy a világ ifjúságát feláldozzák, önön is múlik, hogy ezt a szörnyű háborút megakadályozzák. A keresztyén világ egyházi vezetőihez kiáltok Krisztus nevében, hogy államaik vezetői teljesítsék az Ö kívánságát: »Szeresd 'felebaráto­dat, mint tenmagadat.« »Ne ölj.« Egyszóval követelje, hogy legyenek igazi keresztyének, és ezt hirdesse Ön is. . Nem szolgálhat egyszerre két urat, a háború istenét és Krisztust. A háború koholói már csordulásig töltötték poharukat, nekik akar majd segíteni? Mint anya, igazságos közreműködéséért könyörgöm. Ha ezt nem teszi, az emberiség csalói közé áll. Mrs. Lilian M. Flood »•••legyenek igazi keresztyének...« AKI A SZÍVÉT DALRA BÍZTA Este volt már és megnyúltak az árnyak. Belengtél: a jeruzsálemi házak vastag brokát­tal befüggönyözött ablakain s ráestek a mé­cseket őrző imazsámolydkra. Félelmetes éjszaka volt. Nem az árnyak bor­zoltak félelmet ezen az estén a kétségbeesett, töprengő arcokra, ezek csak kiváltották, csak tudatossá tetteik talán a zsidó szívek roppant félelmét, ami úgy reszketett át a lelkűk al­ján, mint magára hagyatott kisgyermek testén reszkethet át a reá szakadó vihar. Ezen a félelmetes estén megnémultak a zsidó anyák. Ezen az estén könny futotta át az apák szemét, ha serdülő fiaikra néztek. Ezen az estén Jeruzsálem falain kívül kacagtak a sakálok. Fájdalmas, elnyújtott kacagás tolt ez: velőtrázó. Volt, aki ujjúval dugta be fülét, hogy ne hallja, de a reszkető ujjak csak megszűrtél: a dobhártyába érkező hangot s a tompábbá fa­kult sakálüvöltés még félelmetesebbnek tet­szett, -mint a szabadon szálló állati hangerő. Sabbath, a tébolyult szemű, akinek tányér­jába zuhant e hang, félrelökte az edényt és kirohant az utcára. Bevágta maga mögött a nehéz cédrustkaput és futott a királyi palota felé. Mezítelen lábával szökött fel a komor már­ványlépcsőkön és amikor a legfelsőt is elérte már, széttárta karját és rézportól kikezdett öreg melléből sípolva szállt a kétségbeesett hang: »Segíts, Uram!« Két Icápuőr is ugróit egyszerre. Mind a kettőt az este elfogyasztott fügebor okozta má­mor gúzsolta még. Bamba arccal, de a része­gek nagy jóindulatával szólalt meg az egyik: »Ki bántott, szólj.'« Sabbath szeme a kérdőre tapadt s mutató­ujját magasra emelte. A hold éppén áttörte az este felhőpalástját s megült fényesen a fel­emelt mutatóujjának hegyén. Olyanná vált most e riadt arcú bibliai vén, mintha e pilla­natban az egész teremtettséget, magát az éle­tet tartotta volna az ujjún. Szólni azonban nem tudott. Szoborrá kö­rűit, mozdulatlan, félelmetes szoborrá. Az őrök egyszerre kijózanodtak. Néztek a mozdulatlan vénre s a pillanatnyi csendet is­mét megzavarta a késő esti óra szokatlan irtózata. Jeruzsálem falain kívül ismét kacagtak a sakálok. Sabbath nem bírta tovább. Térdre esett. Arcát kezével takarta, mintha védeke­zett volna. És megszólalt törött, erötelen han­gon: »Akkor is így kacagtak, mikor jöttek a filiszteusok. És meghalt elsőszülöttem. Áron. a legidősebb ...« »Akkor is így kacagtak, mikor jöttek az ammoniták. És meghalt Eliézer és Jirmijjahu, a másik kettő...» »És akkor is így kacagtak éppen, mikor az edomiták álltak a kapuink előtt és letört lá­nyom élete, aki olyan szép volt, mint az ég csillagai. Haját cibálták és a vad katonák le­tépték róla a szemérmét takaró ruhát.« »Most már csak egy fiam van, a legkisebb mag, a legfiatalabb ... A szemünk fénye ... A reménységünk ... Sakálok, nem adom ... Nem, nem, nem, nem adom!« Hangja elcsvSklott és sírni kezdett. Összezsu­gorodott jelentéktelenné és olyan lett Sabbath, mint egy, a márványlépcsökre lökött rongy­csomó. Az amálekiták hadüzenetének előestéjén tör­tént mindez. Tengernyi haddal indult e nép Izráel fiai ellen. Zsidóországban ekkor alig volt már ház, ahol a gyász jeléül ne öltötték volna fel apák, anyák, hitvesék és fiák a gyászruhát és úgy tetszett, azért égnek csak a zsidó tüzek, hogy termelődjék a szürke hamu, amit a gyász jeléül fejükre hinthetnek. Ez volt az az este, a mikor Sabbath a saká­lok kacagását hallotta s az álmos, fűszer- illatú keleti este, mintha óriási hangerösitő lett volna. Felerősítette még e borzalmas ka­cagást. Hallatára sötét humuszaikba burkolózva tódultak ki az emberek az utcára és vártak valamire. Szóra vártak talán, valami biztató igére, ami erősebb a sakál üvöltésénél s ami áttöri szíveikben a félelem kérgét. Mágikus erő fogta át ezen az estén a szíveket. A nép megmoz­dult és elhullámzott a király palotája felé. Onnan a magasból, a márványpalota cirádás erkélyéről várták a hangra, amire lelkűk éhezett. S ekkor... kinyílt a palota ajtaja s az er­kélyen megjelent Dávid, a zsoltáros király ... Erőteljes, középkorú férfiú volt. Gazdagalá- omló hajfürtjein megült a holdfény. A sakálok most is kacagtak, de Dávid ki­rályról lehullott ez a halált ígérő, torz kaca­gás. Mit mond a király?... — suttogta Náthán. Persze, hogy nem kell félnünk., csak ezt mondhatja. Erősek vagyunk, igen erősek. Op­timista ember volt a kis' sakter és bízott Iz- ráel fiainak erős karjában s így csendes bol­dogsággal bugyborékolt ki leikéből az öntett kacagás. A szomszédja válaszolt volna a sza­vaira, de a szóig már nem jutott el, mert fel­nyitotta száját Dávid, a király. Szép volt ez az uralkodó. Kék palástja sima vonalú, egyszerű s a mozdulataiban semmi póz. Arca is olyan nyugodt volt, mint szél­csöndben a víztükör, amiben az ég tükröző­dik. Szelíd volt ez az arc és csodálatos módon zengőn fénylő. A népre nézett, az övéire. A sók vért ve­szített, meg szomorodott szívű, nyugtalan ez­rekre és — lenyúlt a hárfáért. Vjja nem érin­tette még a húrokat, de e csodálatos hangszer, a király félelmetes fegyvere, már titokzatosan zengett a megfagyott csendben. Gyenge szellő csókolt rá az ajzott húrokra. Talán ettől rez­zent a hárfa sóhaja, S ekkor Dávid hosszú, fe­hér ujjai végig simítottak a hárfa húrjain:;; S egyetlen mozdulatától, mintha muzsikálni kezdett volna roppant magasságban az ég. Hangjára elhallgattak a sal<álok. A város falán szolgálatot teljesítő őr hatá­rozottan állította másnap, hogy a bestiák be­húzott farkkal, riadtan iramodtak el az első akkordok lágy dallámára a sötét hegyek rej- tekét kínáló zugai felé. Titokzatos, mély csend lett a világ. Fensé­ge* templommá változott, amire méltóságtel­jes kupolaként borult rá a csillagos ég. Először csak a hárfa zengett, aztán ujjongón csattant fel Dávid éneke. Olyan volt a hangja, mint a bársony. Simo­gató is, megnyugtató is. És betöltötte a mín- denséget.,. Az Űrről énekelt Dávid, az erős Istenről. Izráel vértjéről és paizsáról. A reménység­ről, aki a tenyerén hordozza az ő népét. »Erősségem és énekem az Űr...« Ezzel a sorral kezdődött az Istenre néző király nagy éneke s szállt a hangja bízóan, bátran. Ügy kúszott ég felé ez a forróhangú ének, mint hegytetőn felgyújtott pászlortüzek lángja kú­szik a magasságok felé. S a remegő szívű fiák megérezték, hogy dia­dal árad szét a dallamon... Ujjongás, az Is­ten emberének csodálatos bizonyossága... És énekelt advent királyáról. Arról, hogy fiú adatik nékünk és hívják nevét csodálatos­nak,^ erős Istennek, békesség fejedelmének s tanácsosnak... A Messiásról énekelt, aki adatik a föld megtartójául. Éjszaka volt már és a világ szíve megtelt tíz Isten szülte első ádventi varázzsal. Dávid lényéből áradt ez a varázs, de a ki­rály messzelátó lelkén túl — Őreá mutatott. Az idők teljességének ajándékára, a Messiásra. Mire pirkadt a hajnal, Izrael fiai elfelejtet­ték a küszöbön álló véres háborút, s a halál, a félelem, a jajgatás szavai helyett megtelt a lelkűk bízó reménnyel. És mint a Biblia ódon lapjain írva vagyon, másnap, Dávid vezetésével,, világraszóló győ* zclrnet aratott Izráel népe. JAKÜS IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents