Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-12-19 / 51. szám

%

EVANGÉLIKUS ÉLET

»... a földön békesség...«

Mialatt a keresztyének szerte a világon a békességszerető és békességszerző Isten szereteténék megünneplésére készülnek, egyre erősbödik bennünk az aggodalom amiatt, hogy vannak emberék, akik inkább arra készülnék, hogy megzavarják a békességet a földön. Mi hisszük, hogy Isten szereteténék meg kell adnunk a dicsőséget és a magasztalást és ennek egyik igen fontos módja az, hogy mi a magunlk részéről mindent megtegyürűc annak érdekében, hogy legyen valóban a földön békesség. Ezért tölti el szivünket az aggódó felelősség és ezért imádkozunk Istenhez, hogy áldja meg a világ népeinek szívből jövő óhajtását és erős elhatározását, hogy a béke fennmaradjon és meghiúsuljon minden gonosz törekvés, amely a béke veszélyeztetésére és megzavarására irányul.

A mi gyülekezeteink hite és véleménye szólalt meg D. Dezséry László püspöknek a vecsési templom német SS-katonák által való fel- robbantása évfordulóján mondott igehirdetésében: »Nem szabad megengedni, hogy még egy olyan világ jöjjön, amikor az egész keresztyén- ség azzal foglalkozzék, hogy miképp tudjon az alá hulló templomaikon, gyülekezeteken, éhező embereiken segíteni. Intő jel a világ minden egyháza felé, hogy hamarabb kell kezdeni a munkát, „rmint ahogyan kitörne a háború. Hamarább kell kezdeni a tiltakozást, mint ahogyan megtörténik a pusztítás... Még ma el kell kezdeni a keresztyén cselekvést az emberiséget pusztító háború és nyomor ellen.«

Egyházunk népe* ezért teljes szívvel részt vesz egész népünlk és a világ minden békeszéretö emberének erőfeszítéseiben, Európa és a világ békéjének biztosítására.

December 9-én este az Országos Béketanács nagygyűlést rendezett a Sportcsarnokban, amelyen a Stockholmban járt magyar küldöttek ~e- számoltaik a Béke Vilagtanács legutóbbi ülésszakáról. A nagygyűlésen jelen voltak egyházunk püspökei és többen a lelkészek közül is. Andics Erzsébet, az Országos Béke- tanács elnöke ismertette a BVT ülésszakát és határozatait. Bemutatott arra hogy a stockholmi tanácskozás sokoldalú tevékenysége egy pillanatra sem homalyosította el azt a tényt, hogy jelenleg a békemozgalom főfeladata a Nyugat-Neme tország új rafelfegy vezését célzó londoni és párizsi egyezmények ratifikálásának megakadályozása s Európa kollektív biztonságának megteremtése.

Az első hozzászóló Péter János református püspök, a Béke Világtanács tagja volt. Idézte Sven Hektor Svéd lelkész és Hromádka cseh professzor szavait, velük illusztrálva, hogy az egyházak népe is reménységgel tekint a Szovjetuniónak a kollektív biztonság megteremtése érdekében tett kezdeményezéseire s tiltakozik a német militarizmus fel- támasztása ellen. Ezt éppen a né et nép iránti szeretetből tesszük. Beszámolt Péter püspök arról, hogy Nyikoláj metropolita a stockholmi gyűlésről felhívást intézett a Keleten és Nyugaton élő egyházakhoz, hogy legyenek egységesek a béke elérésére. A továbbiakban Péter püspök személyes tapasztalatai alapján elmondotta, hogy a »magyar protestáns felekezetek köreiben erkölcsi felháborodás ítéli el az amerikai politika Nyugat-Németország- ban kísérletező új merényleteit és örömmel működik együtt a béke erőivel a merénylő tervek meghiúsítása érdekében«. »Tudjuk — mondotta a továbiakban —, hogy

ebben a szép küzdelemben az

igazság és az erkölcsi és az

anyagi hatalom a béke erőinek n oldalán áll.c

A nagygyűlés a további felszólalások meghallgatása után egyhangúlag elfogadta a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos

Béketanács együttes felhívását a magyar néphez.

A felhívás bevezetőben azt a veszélyt tárja fel, amely Európa és a világ békéjét fenyegeti. Leleplezi a nyugati országok jelszavának: »előbb ratifikálni, azután tárgyalni« hamisságát és megállapítja, hogy »a népek lelkiismerete Európában és szerte a világon nemet mond erre a gyilkos tervre«.

Elmondja a felhívás,' hogy a stockholmi ülés harcba szólította a népeket s azok hatalmas, közös akciója kibontakozik az egész világon. »A háborús kormányok terveit a népek meghiúsíthatják... ha az erő politikájával a népek elszánt békeakaratát, a béketábor országainak növekvő gazdasági és honvédelmi erejét szegezi k szembe.« A felhívás harcba szólítja .népünket is: »Nincs olyan magyar, akitől a német mdlitariarnus az elmúlt két világháborúban ne ragadta volna el apját, vagy testvérét, férjét, fiát, vagy közeli rokonát! Ki ne gyűlölné annyi balsorsunk és annyi szenvedésünk okozóját, a német mildtariz- must«?

»Erőnk és egységünk tudatában, rendíthetetlen elszántsággal szálljunk szembe a háborús gyujtogatókkal s ugyanakkor teljes odaadással gyarapítsuk tovább hazánk erejét, szilárdítsuk meg jobban nemzetünk egységét, támogassuk kormányunkat népünk szabad, békés, virágzó életének biztosításában«!

CSALÁDI HÍREK:

D. Kapy Béláné, nyugalmazott püspök felesége meghalt.

Szlovák Pál ny. tanító, Szlovák Pál esperes, Szlovák Miklós hitoktatólel- kósz, dr. Szepesvári Elemér gyulai presbiter édesapja, Patonay János ny. tanító és Pohánka Ödön lelkész apósa november 28-án. 82 éves korában elhunyt. November 30-án a szarvasi ótemetőben temették.

Gávai Gaál Lajos ny. MÁV főfelügyelő december 12-én, 73 éves korában elhunyt. December 15-én délután 3 órakor temette a Farkasréti temetőben Gyöngyösi Vilmos esperes.

ÜYüLticnni«É;

1954. december 19. — Advent negyedik vasárnapja. — Menjetek elébe örvendezéssel! — Zsolt. 100. — Jn. 3, 25—30. — Jel. 19, 6—8.

Liturgikus szín: lila.

A Sajtóosztály

Huszár Gál emlékünnepélye

Huszár Gál XVI. századbeli magyar reformátorunk fellépésének 400., énekeskönyve megjelenésének 380. évfordulója alkalmából az Egyetemes Sajtóosztály Huszár Gál emlékünnepélyt Rendezett december 12-én este a Deák téri templomban. A Huszár Gál énekeskönyvből való gyülekezeti ének után Zay László ügyvivő lelkész imádsága kezdte meg az ünnepélyt. Schulek Tibor komáromi lelkész előadásában sok epizód elmondásával ismertette Huszár Gál életét. A részvevők nagy érdeklődéssel hallgatták a könyvnyomtató reformátor hányatott élettörténetét. Beszéde befejező részében

méltatta a nagy reformátort és megállapította, hogy a lutheri reformáció e hűséges híve a magyar protestantizmus drága értéke. »Jelentősége *' számunkra vetekedik Bornemiszáéval, amennyiben énekeskönyvében a tiszta lutheri is- tentiszeleti rend magyar formája maradt ránk. Életművének gondos felmérése, kiértékelése felbecsülhetetlen fontosságú«.

Dr. Ottlyk Ernő teológiai tanár igehirdetésében 1. Tim. 3, 16. alapján arról az igéről beszélt, amely Huszár Gál 1558-ban megjelent pré- dikációs kötete mottójául szolgált.

A műsorban Peskó Zoltán orgo- n&művész Liszt Ferencnek Bach nevére írt preludium és fuga-ját adta elő, Éber Pálma operaénekesnő tiszta és csengő hangon énekelte Mozart: Alleluja és Reger: Mária bölcsődala című művét. Dobos András énekművész pedig Händel: Te Deum című művéből a basszus szólót énekelte nagy hatással.

Az EVANGÉLIKUS NAPTÁR 1955-re érkezett megrendeléseket az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály teljes mennyiségükben leszállítja. A postázás még a karácsonyi ünnepek előtt megtörténik. A begyűjtött vételárat kérjük mielőbb beküldeni!

A mi egyházunk vezetőihez is eljutott Lilian M. Flood ausztráliai asszony levele, amelyet a világ keresztyén egyházaihoz intézett. A messzi Ausztráliából jött levél ugyanazon a hangon szól, mint amelyen a mi egyházunk is síkraszáll a béke érdekében. Egyházunk vezetői

RÁDIÓS FÉLÓRA lesz a Petőfi rádióban december 19-én, délelőtt fél 9 órakor. Igét hirdet: Gyöngyösi Vilmos esperes.

A BUDAI EGYHÁZMEGYE lelkészt munkaközössége december

8-án délelőtt Óbudán tartotta ülését. A igetanulmányt Gálát György csepeli lelkész vezette be. Előadást tartott Bodrog Miklós budafoki segédlelkész »Az evolucionista világnézet és a bibliai teremtés-hit szolgálatunk szempontjából« címen. Az előadást élénk vita követte. Dr. Ottlyk Ernő teológiai intézeti tanár a német újraf elf egyverzés elleni küzdelemről szólt és a vecsési egyházközség ünnepélyéről számolt be.

ZUGLÓBAN a december 12-i sze- retetvendégségen Kárpáti Sándor felügyelő kézi festésű emléklapokat és ajándékkönyveket osztott ki azok között a templomépítő presbiterek között, akik ebben az esztendőben 42 munkadélutánon szorgoskodtak a templomépítésen. A gyülekezet azt reméli, hogy karácsonyra elkészül az új szentély óriási tölgyfa-keresztje is.

A VECSÉSI GYÜLEKEZET emlékünnepélyéről »Tiltakozás a vecsési templomból« címen Parragi György Kossuth-díjas újságíró, az Országos Béketanács elnökségének tagja tollából kéthasábos vezércikket közöl a Magyar Nemzet december 10-i száma.

SZENTENDRÉN december 6—11-ig ádventi igehirdetés-sorozat volt Hafenscher Károly szolgálatával. A gyülekezet fokozódó érdeklődéssel hallgatta az igét s végül is egészen megtöltötte a templomot. A sorozatot vasárnap úrvacsorái igehirdetés fejezte be, amelyen a gyülekezet beiktatta újonnan megválasztott felügyelőjét és presbitereit.

és gyülekezetei továbbra is küzdenek az ausztráliai levélíróval és a világ minden becsületes, békét akaró keresztyénével és nem-keresztyénével, hogy igazi keresztyénjeként szolgáljuk Krisztust, a békesség fejedelmét.

A DÉLI EGYHÁZKERÜLET lelkészképesítő bizottsága előtt vizsgát tettek s így ielkészi oklevelet nyertek: Cserháti Sándor, Gémes István, Hrusz János, Kinczler Irén, •Kiszely Sándor, Kovács Pál, Mado- csay Miklós, Sárkány Tibor.

A DUNÁNTÜLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET november 30-án ünnepi közgyűlésen iktatta be új főgondnokát, Búza László akadémikus, szegedi egyetemi tanárt.

A TOLNÄ^B ARANY AI EGYHÁZMEGYE Ielkészi munkaközössége Szeíkszárdon kétnapos értekezletet tartott. Kari Béla. írásmagyarázata után Krdhling Dániel, Sólyom Károly, Németh Gyula, Allinger János, Mihácsi Lajos, Liáka Endre és Káldy Zoltán tartott előadást. A testvéri együttlét úrvacsora vétellel zárult.

AZ ORSZÁGOS BÉKETANÁCS »Elmékézzetek ránk« címmel füzetet jelentetett meg, amely a második világháború idején, a német börtönökben és haláltáborokban kivégzett mártirotk utolsó leveleit tartalmazza. Soraik hitet és kitartást sugároznak és megrázó erővel hirdetik: milyen veszélyeket, emberi szenvedéseket okozott a világnak a német fasizmus. A nyugat-német támadó hadsereg újjáéledésének veszélye teszi ma különösen időszerűvé a füzet olvasását.

ENYINGEN advent második vasárnapján Balassi-ünnepély volt. Dr. Ittzés István, Gróf Éva és Szabó Vilma szolgált.

LEVÉLEN december 5-én vallásos est volt, közösen a szomszédos gyülekezetekkel. Mészáros Sándor lelkész prédikált.

SIÓFOKON advent első vasárnapján ünnepélyt tartottak, amelyen megemlékeztek Balassi Bálintról. Előadást tartott dr. Dallos Rudolf, énekelt Molnár Lajosné, szavalt Dómusz Mlhályné. Kalmár Dénes presbiter imádkozott.

DEBRECENBEN december 5—7-ig gyülekezeti csendes-napdk voltak Zás2tkaliczky Pál fóti lelkész szolgálatával.

A PÁPAI GYÜLEKEZETBEN december 12-én zenés áihitat volt. Bach, Händel, Gárdonyi, Mozart és Liszt műveit M. Molnár Éva énekművésznő, Murányi Róbert orgona- művész és Barsi Ernő hegedűművész szólaltatták meg.

Eladó egy 12 regiszteres ogonamű, a legjobb állapotban, részletfizetésre is. 1 manuál, 1 pedál, csuszkaláda orgonaszekrénnyel és orgonaventil- 1 átorral 220/380 V. Cecilia orgona- gyár, Vác.

Megbízható bejáró takarítónőt keresek mindennap fél 9-től fél 2-ig koszt nélkül. Jelentkezés 8—10-ig,

4—8-ig, II., Ady Endre-u. 8. fszt.

Ausztrália, Balmain N. S. W., Killeen u. 2.

Mint olyan anya, aki már egy fiát elveszítette a háborúban, a többi ezer és ezer ifjú érdekében fordulók Önökhöz.

A háború réme most kisebbik, 19 éves fiam után nyúl. ön jól ismeri a másik háború rettenetes történetét. Ne engedje, hogy a világ ifjúságát feláldozzák, önön is múlik, hogy ezt a szörnyű háborút megakadályozzák.

A keresztyén világ egyházi vezetőihez kiáltok Krisztus nevében, hogy államaik vezetői teljesítsék az Ö kívánságát: »Szeresd 'felebarátodat, mint tenmagadat.« »Ne ölj.« Egyszóval követelje, hogy legyenek igazi keresztyének, és ezt hirdesse Ön is. .

Nem szolgálhat egyszerre két urat, a háború istenét és Krisztust. A háború koholói már csordulásig töltötték poharukat, nekik akar majd segíteni?

Mint anya, igazságos közreműködéséért könyörgöm. Ha ezt nem teszi, az emberiség csalói közé áll. Mrs. Lilian M. Flood

»•••legyenek igazi keresztyének...«

AKI A SZÍVÉT DALRA BÍZTA

Este volt már és megnyúltak az árnyak. Belengtél: a jeruzsálemi házak vastag brokáttal befüggönyözött ablakain s ráestek a mécseket őrző imazsámolydkra.

Félelmetes éjszaka volt. Nem az árnyak borzoltak félelmet ezen az estén a kétségbeesett, töprengő arcokra, ezek csak kiváltották, csak tudatossá tetteik talán a zsidó szívek roppant félelmét, ami úgy reszketett át a lelkűk alján, mint magára hagyatott kisgyermek testén reszkethet át a reá szakadó vihar.

Ezen a félelmetes estén megnémultak a zsidó anyák. Ezen az estén könny futotta át az apák szemét, ha serdülő fiaikra néztek. Ezen az estén Jeruzsálem falain kívül kacagtak a sakálok. Fájdalmas, elnyújtott kacagás tolt ez: velőtrázó.

Volt, aki ujjúval dugta be fülét, hogy ne hallja, de a reszkető ujjak csak megszűrtél: a dobhártyába érkező hangot s a tompábbá fakult sakálüvöltés még félelmetesebbnek tetszett, -mint a szabadon szálló állati hangerő.

Sabbath, a tébolyult szemű, akinek tányérjába zuhant e hang, félrelökte az edényt és kirohant az utcára. Bevágta maga mögött a nehéz cédrustkaput és futott a királyi palota felé.

Mezítelen lábával szökött fel a komor márványlépcsőkön és amikor a legfelsőt is elérte már, széttárta karját és rézportól kikezdett öreg melléből sípolva szállt a kétségbeesett hang: »Segíts, Uram!«

Két Icápuőr is ugróit egyszerre. Mind a kettőt az este elfogyasztott fügebor okozta mámor gúzsolta még. Bamba arccal, de a részegek nagy jóindulatával szólalt meg az egyik: »Ki bántott, szólj.'«

Sabbath szeme a kérdőre tapadt s mutatóujját magasra emelte. A hold éppén áttörte az este felhőpalástját s megült fényesen a felemelt mutatóujjának hegyén. Olyanná vált most e riadt arcú bibliai vén, mintha e pillanatban az egész teremtettséget, magát az életet tartotta volna az ujjún.

Szólni azonban nem tudott. Szoborrá körűit, mozdulatlan, félelmetes szoborrá.

Az őrök egyszerre kijózanodtak. Néztek a mozdulatlan vénre s a pillanatnyi csendet ismét megzavarta a késő esti óra szokatlan irtózata.

Jeruzsálem falain kívül ismét kacagtak a sakálok. Sabbath nem bírta tovább. Térdre esett. Arcát kezével takarta, mintha védekezett volna. És megszólalt törött, erötelen hangon: »Akkor is így kacagtak, mikor jöttek a filiszteusok. És meghalt elsőszülöttem. Áron. a legidősebb ...«

»Akkor is így kacagtak, mikor jöttek az ammoniták. És meghalt Eliézer és Jirmijjahu, a másik kettő...»

»És akkor is így kacagtak éppen, mikor az edomiták álltak a kapuink előtt és letört lányom élete, aki olyan szép volt, mint az ég csillagai. Haját cibálták és a vad katonák letépték róla a szemérmét takaró ruhát.«

»Most már csak egy fiam van, a legkisebb mag, a legfiatalabb ... A szemünk fénye ... A reménységünk ... Sakálok, nem adom ... Nem, nem, nem, nem adom!«

Hangja elcsvSklott és sírni kezdett. Összezsugorodott jelentéktelenné és olyan lett Sabbath, mint egy, a márványlépcsökre lökött rongycsomó.

Az amálekiták hadüzenetének előestéjén történt mindez. Tengernyi haddal indult e nép Izráel fiai ellen. Zsidóországban ekkor alig volt már ház, ahol a gyász jeléül ne öltötték volna fel apák, anyák, hitvesék és fiák a gyászruhát és úgy tetszett, azért égnek csak a zsidó tüzek, hogy termelődjék a szürke hamu, amit a gyász jeléül fejükre hinthetnek.

Ez volt az az este, a mikor Sabbath a sakálok kacagását hallotta s az álmos, fűszer- illatú keleti este, mintha óriási hangerösitő lett volna. Felerősítette még e borzalmas kacagást.

Hallatára sötét humuszaikba burkolózva tódultak ki az emberek az utcára és vártak valamire.

Szóra vártak talán, valami biztató igére, ami erősebb a sakál üvöltésénél s ami áttöri szíveikben a félelem kérgét. Mágikus erő fogta át ezen az estén a szíveket. A nép megmozdult és elhullámzott a király palotája felé. Onnan a magasból, a márványpalota cirádás erkélyéről várták a hangra, amire lelkűk éhezett.

S ekkor... kinyílt a palota ajtaja s az erkélyen megjelent Dávid, a zsoltáros király ... Erőteljes, középkorú férfiú volt. Gazdagalá- omló hajfürtjein megült a holdfény.

A sakálok most is kacagtak, de Dávid királyról lehullott ez a halált ígérő, torz kacagás.

Mit mond a király?... — suttogta Náthán.

Persze, hogy nem kell félnünk., csak ezt mondhatja. Erősek vagyunk, igen erősek. Optimista ember volt a kis' sakter és bízott Iz- ráel fiainak erős karjában s így csendes boldogsággal bugyborékolt ki leikéből az öntett kacagás. A szomszédja válaszolt volna a szavaira, de a szóig már nem jutott el, mert felnyitotta száját Dávid, a király.

Szép volt ez az uralkodó. Kék palástja sima vonalú, egyszerű s a mozdulataiban semmi póz. Arca is olyan nyugodt volt, mint szélcsöndben a víztükör, amiben az ég tükröződik. Szelíd volt ez az arc és csodálatos módon zengőn fénylő.

A népre nézett, az övéire. A sók vért veszített, meg szomorodott szívű, nyugtalan ezrekre és — lenyúlt a hárfáért. Vjja nem érintette még a húrokat, de e csodálatos hangszer, a király félelmetes fegyvere, már titokzatosan zengett a megfagyott csendben. Gyenge szellő csókolt rá az ajzott húrokra. Talán ettől rezzent a hárfa sóhaja, S ekkor Dávid hosszú, fehér ujjai végig simítottak a hárfa húrjain:;;

S egyetlen mozdulatától, mintha muzsikálni kezdett volna roppant magasságban az ég. Hangjára elhallgattak a sal<álok.

A város falán szolgálatot teljesítő őr határozottan állította másnap, hogy a bestiák behúzott farkkal, riadtan iramodtak el az első akkordok lágy dallámára a sötét hegyek rej- tekét kínáló zugai felé.

Titokzatos, mély csend lett a világ. Fensége* templommá változott, amire méltóságteljes kupolaként borult rá a csillagos ég.

Először csak a hárfa zengett, aztán ujjongón csattant fel Dávid éneke.

Olyan volt a hangja, mint a bársony. Simogató is, megnyugtató is. És betöltötte a mín- denséget.,.

Az Űrről énekelt Dávid, az erős Istenről. Izráel vértjéről és paizsáról. A reménységről, aki a tenyerén hordozza az ő népét.

»Erősségem és énekem az Űr...« Ezzel a sorral kezdődött az Istenre néző király nagy éneke s szállt a hangja bízóan, bátran. Ügy kúszott ég felé ez a forróhangú ének, mint hegytetőn felgyújtott pászlortüzek lángja kúszik a magasságok felé.

S a remegő szívű fiák megérezték, hogy diadal árad szét a dallamon... Ujjongás, az Isten emberének csodálatos bizonyossága...

És énekelt advent királyáról. Arról, hogy fiú adatik nékünk és hívják nevét csodálatosnak,^ erős Istennek, békesség fejedelmének s tanácsosnak... A Messiásról énekelt, aki adatik a föld megtartójául.

Éjszaka volt már és a világ szíve megtelt tíz Isten szülte első ádventi varázzsal.

Dávid lényéből áradt ez a varázs, de a király messzelátó lelkén túl — Őreá mutatott. Az idők teljességének ajándékára, a Messiásra.

Mire pirkadt a hajnal, Izrael fiai elfelejtették a küszöbön álló véres háborút, s a halál, a félelem, a jajgatás szavai helyett megtelt a lelkűk bízó reménnyel.

És mint a Biblia ódon lapjain írva vagyon, másnap, Dávid vezetésével,, világraszóló győ* zclrnet aratott Izráel népe. JAKÜS IMRE