Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-02-07 / 6. szám
Ökuménikus találkozók hazánkban ■ LIG NÉHÁNY NAPJA hagyta el hazánk határait Nyikoláj met- ropolita, hogy hazautazzék hatalmas hazájába és ahogy ő mondta: testvéri beszámolót adjon Alexijnek, a moszkvai patriarchának arról a vendégbarátságról s a testvériség oly mélyen kifejezett szeretetéről, amelyet a magyar protestáns egyházaknál tapasztalt itt Magyarországon. Ez a beszámoló Alexij patriarchának nyilván azt jelenti, hogy beszámoló az orosz ortodox egyháznak. Testvéri beszámoló testvérek szeretetéről. Ne felejtsük el: a Szovjetunió ortodox egyházáról (magyar- országi fogalmak szerint »görögkeleti« egyházáról) van szó s a másik oldalon a magyar református egyházról és a magyar evangélikus egyházról. Ezt nem felejtve, gondoljunk vissza az akárcsak egy évtized előtti nemzetközi és egyházi helyzetre. Ha így gondolunk vissza, akkor tudjuk valójában áldani Istent az eseményekért, amelyeket ö kegyelmesen megvalósított közöttünk. A félfeudális, a hitleri rabságban nyögő Magyarország protestánsai mit tudtak akkor a Szovjetunió egyházairól és ugyanakkor tudtunk-e egyáltalában olyan egyházi ökuménikus hitről és öntudatról, amely az ortodox egyház és a protestáns egyházak között oly mély ökuménikus valóságot tudott volna elképzelni, mint azok, akik a krutyicai és kolomnai met- ropolita magyarországi látogatása során valamennyi, vagy csak valamelyik egyházi esemény tanúi lehettek. Nagyot változott körülöttünk a világ. De mondjuk ezt inkább így: nagyot változott bennünk a világ. Isten kegyelmes keze mozgatja a keresztyéneket szerte a világon mindenütt, ahol keresztyének engedelmeskedni tudnak neki. Szerétetre, engedelmességre, egymás támogatására, igaz ügyekben való emberi együttmunkálkodásra mozgatja őket. A parancsok előtt pedig, amelyeket kiad számunkra, felkészíti a szíveinket engedelmességre, a parancsok végrehajtására. Mi azt tanultuk a felszabadulás óta eltelt nyolc esztendő alatt, hogy a világ egyházairól vétkesen tájékozatlanok voltunk. Szinte nem is érdeklődtünk irántuk és éppen ezért tele voltunk előítéletekkel. Azután azt tanultuk, hogy a világ egyházai között elszakíthatatlan kapcsolat van: a Jézus Krisztusban való hit köteléke. Boldog felismerésként vettük ezt az elmúlt nyolc esztendőben s most már kezdjük érteni az igét, amit Pál apostol jegyzett le: »ismeretlenek és mégis ismerősek«. Az egyházak ökuménikus kapcsolatai felől hitetlenek voltunk. Nem hittük a másik egyházat egyháznak és nem hittük, hogy a másik egyházzal együtt vagyunk egyház. Ha belegondolunk, megijedhetünk attól az ürességtől, amellyel felmondtuk istentiszteletről isten- tiszteletre az Apostoli Hitvallást: »Hiszek a Szentiélekben, egy keresztyén anyaszentegyházat, szenteknek közösségét.« Felekezeti gőgünkben és elfogultságunkban nem is engedtük meg magunknak, hogy ezt a hitvallást komolyan vegyük. De hatalmas Istenünk van és irgalmas Istenünk. A történelem vaskerekeivel támadt reánk, hogy esz- mélkedjünk és elkezdjük a saját dolgainkat igazán komolyan venni, saját hitünket őszintén hinni és hitünk szerint cselekedni. Nyikoláj metro- politának, az orosz ortodox egyház szent szinódusa tagjának a református egyház teológiáján történt dísz- doktorrá avatása hatalmas jel Istentől. Ő a keresztyéneket, akiket ő az újszövetség vérével pecsételt egy sereggé, minden emberi terv és elképzelés felett tudja együtt tartani és együtt felhasználni az emberiség javára: D E HOGY ISTEN HATALMASSÁGÁNAK és irgalmasságának teljes örömében élhessünk, a magyarországi protestantizmust most megajándékozza Isten egy másik nagy ökuménikus élménnyel. A hét végén Magyarországra érkezik George Bell chichesteri püspök, a brit anglikán egyház egyik főpapja, aki egyben az Egyházak Világtanácsa egyik elnöke is. Az Egyházak Világtariácsa központi bizottságának elnöke, az a püspök, aki az 1953 januárjában tartott lucknowi ökuménikus gyűlés elnöke volt s az Egyházak Világtanácsa evanstoni világzsinatának egyik előkészítője. Vele érkezik dr. Visser’t Hooft, az Egyházak Világtanácsa főtitkára, holland teológiai tanár, aki a különböző nem római katolikus felekezetek világot átfogó egyházi szervezetének genfi központját igazgatja s aki legutoljára 1947-ben járt Magyarországon. Ez a látogatás az 1954 nyarán az Egyesült Államokbeli Evanstonban tartandó keresztyén világzsinat előtt igen jelentős és a magyar református és evangélikus egyháznak éppen a világzsinat elé küldött tanulmányi munkája elismerésének számít. Tudvalevő, hogy a magyar protestáns egyházak igen számottevő tanulmányi munkát fejtettek ki a világzsinat anyagához való magyar hozzászólásképpen. Ezt a magyar hozzászólást hetven magyar protestáns teológus alapos és nagy fáradságot igénylő együttes munkájával készítették és közölték az Egyházak Világtanácsa tanulmányi osztályával, valamint a tagegyházakkal. Soha magyar egyházi megnyilatkozás annyi elismerést nem kapott, mint ez a tanulmányi munka. A magyar protestáns egyházak mélyrehatóan vették szemügyre az Egyházak Világtanácsa evanstoni témáit, a Géniben kiadott tanulmányi anyaghoz bíráló és továbbfejlesztő módon szóltak hozzá s ez a magyar tanulmányi munka most mindenütt az evanstoni keresztyén világzsinat egyik igen fontos hozzájárulásaként tárgyalta- tik. Bell püspök és Visser’t Hooft főtitkár útja Magyarországra nemcsak azt jelenti, hogy az Egyházak Világtanácsa ismét személyes kapcsolatot keres a magyar protestáns egyházakkal. Nemcsak azt jelenti, hogy a magyar protestáns egyházak szívesen látják a világkeresztyénség egységének két élvonalbeli munkását, hogy velük a világkeresztyénség dolgairól és problémáiról eszmét cseréljenek. Igen erőteljesen azt jelenti, hogy ezekkel az egész világkeresz- tyénségre nézve befolyásos egyházi emberekkel a magyar protestáns egyházak vezetőinek és teológusainak alkalma nyílik az evanstoni zsinat előtt mélyreható beszélgetést folytatni a világkeresztyénség felelősségéről. Miért felelős a mi mostani nemzedékünkben a világkeresztyénség? Az egész emberiségért felelős. Jézus Krisztus azért teremtette az egyházat, hogy az ő szeretetének, megváltói művének, minden emberért való irgalmasságának hirdetője, szószólója és cselekvője legyen. A keresztyénséget Isten áldásként szánta az egész emberiségnek. Jó- és balsorsban, reménységek és veszedelmek között egyaránt Isten akaratának hírnökévé szentelte a maga egyházát. Az idők teljességének, vagyis a szorongató idők, a döntésre hívó idők, a nagyfelelősségű idők korszakainak különös felelősévé tette Isten az egyházat. Az egyháznak az a dolga, hogy a Szentlélek erejében legyen vigasztalóvá, tanácsolóvá, jó útra vezetővé az emberiség tanács- I talanságai idején és útvesztői helyén. Mit jelent ez különösképpen ma? F élreérthetetlen a kötelezésünk. Most a háború és béke kérdéséről van szó. Az emberiség nagy tömegmozgalmainak idején élünk és kiáltó a szükség, amelyben szólanunk kell. Az emberiségnek jó tanácsot kell adnunk. A jó tanács Isten szavának, Isten erkölcsi törvényének megfelelő tanács. Békét kell javasolnunk az emberiségnek. Milyen nagy áldás, hogy Isten a magyar protestantizmust javaslattevőként használhatja fel. Ügy kell tekintenünk a magyar protestantizmus ma élő nemzedékének helyzetét, hogy azt Isten úgy építette ki, hogy keletről és nyugatról egyaránt vendégeink lehessenek, keletről és nyugatról egyaránt lehetséges legyen velünk az eszmecsere, ö tette lehetővé, hogy a bizonyság- tétel, melyben a szocializmusban helytálló és a békéért harcoló keleti egyházakkal oly igen egyetértünk, elhangozhassák nyugat felé is. A mi számunkra a vendéglátás nem öncél. Szolgálatvállalás ez és az egyetértés keresése egyházak és nemzetek között. Adja Isten, hogy a keleti vendéggel tapasztalt keresztyén légkör alakulhasson ki a nyugati vendégek ittléte idején is egyházainkban. Adja Isten, hogy az Egy Anyaszentegyház valósulásának alkalma lehessen az Egyházak Világtanácsa egyik elnökének és főtitkárának magyarországi látogatása s mint ilyen, lehessen ez a látogatás az emberiség iránti felelősség- vállalás és jó szolgálat alkalmává is. Február 7-én délután a Deák-téren prédikál az Egyházak Vilástanácsa egyik elnöke és főtitkára Február 6-án reggel Magyarországra érkezik dr. George Bell chichesteri püspök, a brit anglikán egyház egyik püspöke és az Egyházak Világtanácsa egyik elnöke. Vele érkezik Magyarországra dr. Visser’t Hooft holland református teológiai tanár, az Egyházak Világtanácsa főtitkára. Az Egyházak Világtanácsa vezetői Magyarországon egy ökuménikus tanulmánya konferencián vesznek részt és a magyar protestáns egyházak vezetőivel tanácskoznak, elsősorban az Egyházak Világtanácsa második világzsinatának anyagáról. A világzsinat 1954 nyarán lesz Evanstonban, Chicago külvárosában, az Amerikai Egyesült Államok területén. A világzsinatra a magyar református és evangélikus egyház püspökei készülnek kiutazni, mint egyházaik küldöttei. Dr. Bell és dr. Visser’t Hooft vasárnap délelőtt 10 órakor a Kálvin- téri református templomban prédikál. Ugyanaznap, február 7-én, délután 5 órakor mindketten a Deák-téri evangélikus templomban prédikálnak. Az istentiszteleten a Lutheránia Énekkara hangversenyt ad. A Deáktéri evangélikus gyülekezet szeretettel várja Budapest evangélikusait erre az alkalomra. , Az Egyházak Világtanácsa végrehajtóbizottságának ülése Az Egyházak Világtanácsának végrehajtó bizottsága február 2-től 5-ig ül össze Frankfurtban. Az ülés főcélja, hogy kiegészítse az előkészületeket a tanács augusztusban Evanstonban tartandó második össz- gyűlése számára. így a bizottságnak az lesz a feladata, hogy kidolgozza végelges javaslatait, amelyek az össz- gyűlés programmjára vonatkoznak, hogy kijelölje az egyes osztályok vagy bizottságok vezetőségét és kiválassza a tanácstagokat és megfigyelőket. Vizsgálat tárgyévá fogja tenni a tanács szerkezetére és működésére vonatkozó terveket a tanács következő szakában. A bizottság elé terjesztik a különleges tanácsadói bizottság jelentését az összgyűlés főtémájáról, s a bizottság fogja elhatározni, hogy milyen módon jutatja el a jelentést az össz- gyűlésnek. Az Egyházak VHágtaisácsa üzenete a négyhatalmi értekezlethez A Neue Zeit közlése szerint az Egyházak Világtanácsa dr. Frederick Nolde, a nemzetközi ügyek bizottsága igazgatójának aláírásával levelet intézett a Berlinben ülésező négyhatalmi értekezlethez. Üdvözölte a négy külügyminisztert és az Egyházak Világtanácsa Nemzetközi Bizottsága nevében köszönetét fejezte ki nekik a berlini konferencia összehívásáért. A levélben dr. Nolde kifejezi az Egyházak Világtanácsa azon reménységét, hogy a külügyminiszterek és a négy nagyhatalom minden lehetőt megtesznek s minden erejüket arra fordítják, hogy az értekezleten konstruktív építő határozatok jöjjenek léire. . Az Egyházak Világtanácsa nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának ez az üzenete jóleső hír mindazon tagegyházak részére, akik hittel imádkoztak és dolgoztak a nagyhatalmak békés megegyezése érdekében a négyhatalmi értekezlet összehívásáért. Bízunk benne, hogy az Egyházak Világtanácsa tagegyházai mindig több erőfeszítést fejtenek ki a világ békéjéért. Nyikoláj metropolisa üzenete egyházunk híveihez Nyikoláj metropolita magyarországi tartózkodása végén a következő üzenetet intézte evangélikus egyházunk híveihez: Krisztusban szeretett evangélikus Testvérek! Isten békessége, a testvérszeretet s a barátság öröme étjen közöttünk és közöltetek örökké! Az irániam való szeretet, melyet püspökeitek és a Teológiai Akadémia professzorai, nemkülönben lelkészeitek tanúsítottak irántam, kitörölhetetlenül bevésődtek emlékezetembe és benneteket szerető szívembe. Az Cristen áldása legyen Mindnyájatokon! Budapest, 1954. január 30. NYIKOLÁJ, krutyicai és kolomnai metropolita. Nyikoláj metropolita látogatást tett az Egyetemes Egyháznál Nyikoláj krutyicai és kolomnai metropolita, a szovjetunióbeli orosz ortodox egyház Szent Szinódusának tagja egy hetet tartózkodott Magyarországon, hogy átvegye a debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktori oklevelét. Nyikoláj metropolita felhasználta magyarországi tartózkodásának alkalmát arra, hogy előadásokat tartson Debrecenben és Budapesten, áz orosz ortodox egyház életéről, az egyházi békeharc kérdéseiről és egyháza lelkészneveléséről. A díszdoktori értekezésen kívül Nyikoláj metropolita előadást tartott Debrecenben és Budapesten. Január 28-án az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke: Horváth János ebédet adott a metropolita tiszteletére, melyen a protestáns egyházak püspökei, világi vezetői is részt vettek, a magyarországi görögkeleti egyház vezetőivel együtt, majd az elnök az Állami Egyházügyi Hivatalban fogadta a metropolitát, ugyancsak a református és evangélikus püspökök, valamint közvetlen munkatársai jelenlétében. Az elnök ez alkalommal nyújtotta át a metropolitának az Állami Egyházügyi Hivatal ajándékát, egy stilizált ortodox templomot, melyet kiváló magyar ötvösök készítettek. A magyarországi református egyház Debrecenben nyújtotta át a metropolitának igen szép ajándékát, egy művészi plakettet, mely egyik felén a debreceni református nagytemplomot, másik felén a debreceni ősi kollégiumod domborműben ábrázolják, a feliratok a díszdoktorrá avatás alkalmára emlékeztetnek. Ugyancsak január 28-án ünnepélyes vendéglátást rendezett a református Egyetemes Konvent, melyen csaknem száz protestáns vezető egyházi férfiú vett részt. Január 29-én délután a metropolita látogatást tett a Magyarországi Evangélikus Egyház egyetemes irodájában, ahol őt dr. Vető Lajos püspök, zsinati lelkészelnök és Grünvalszky Károly egyetemes főtitkárhelyettes fogadták. Jelen volt dr. Pálfy Miklós, a Teológiai Akadémia dékánja is. Nyikoláj metropolita a magyar- országi görögkeleti egyház ügyeivel is foglalkozott magyarországi tartózkodása idején. Január 31-én a görögkeleti egyház Lendvay-utcai templomában ünnepi istentisztelet keretében, melyen dr. Kopolovics Iván adminisztrátor vezetésével több lelkész együtt szolgált vele a liturgiában, a metropolita lelkészt és diakónust szentelt fel. Az ünnepi istentiszteleten protestáns püspökök és teloógiai tanárok is részt vettek. , Január 30-án megérkezett Budapestre dr. J. L. Hromádka profesz- szor is, a prágai Comenius-fakultás dékánja, aki részt vett már azon a protestáns lelkészértekezleten is, melyen Nyikoláj metropolita előadást tartott a Szovjetunió egyházi életéről. Nyikoláj metropolita utolsó magyarországi szolgálatát templomi ünnepély keretében végezte január 31-én, délután a Kálvin-téri református templomban. Itt dr. Bereczky Albert bevezető beszéde után előadást tartott, majd a hatalmas gyülekezet Hromádka dékán beszédét és az egyházi hangversenyt hallgatta meg. A metropolita január 31-én éjszaka utazott vissza hazájába: A harangok békét kérő imádságra szólították fel Berlin protestánsait A Berlin-brandenburgi evangélikus egyház vezetősége utasítást adott, hogy Kelet- és Nyugat-Berlin valamennyi templomának harangját szólaltassák meg január 24-én, vasárnap déli tizenkettőkor, a négyhatalmi konferencia megkezdése előtti napon. Déli tizenkettőkor a gyülekezetek összegyűltek ezekben a templomokban, hogy az istentiszteleteken egyesüljenek a békéért való imádkozásban. (E. P. S.) „A ti hitetek reménység is Begyen Istenben“ (1. Péter 1, 21b.)
