Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-02-07 / 6. szám

* EVANGÉLIKUS ÉLET „Bizonyossággal haladunk előre“ — mondotta Nyikoláj metropolita a budapesti protestáns lelkészértekezleten Nyikoláj metropolita január 30-án a budapesti református Teológiai Akadémia dísztermében a budapesti és budapestkörnyéki református és evangélikus lelkészek közösen tar­tott értekezletén »Egyházi élet a Szovjetunióban« címmel tartott elő­adást. Előadásából a következő moz­zanatokat emeljük ki. Az 1917 esztendőig az orosz pra­voszláv egyház papjai állami tisztvi­selők voltak s mint ilyenek, kiszol­gálták a cári rendszer népelnyomó törekvéseit. A pravoszláv államval­lás érdekében a többi vallásfeleke­zetet és keresztyénségen kívüli val­lásokat a cári rendszer pusztán csak eltűrte, vagy pedig egyenesen ül­dözte. Természetesen nemcsak az üldözött felekezetek hívei, hanem a pravoszláv egyház hű fiai is látták az egyházi élet ilyen menetének a tarthatatlanságát és nem szűntek meg arról a korról álmodozni, ami­kor az egyháznak ez a helyzete meg­szűnik; El is jött ez az idő, amikor 1918 januárjában a szovjet állam dekré­tuma kimondotta a következőket: »Az egyház az államtól szétválaszta- tikj Minden polgárnak jogában áll tetszés szerinti vallást válasz­tani Vagy semilyen vallást sém választani. A vallás szabad gya­korlása biztosíttatik, amennyiben az nem zavarja az állami életet. Az anyakönyvezést az állam veszi át. Az iskola az egyháztól elválik.« A törvény szerint a templomok és a templomokhoz tartozó ingatlanok is állami tulajdont képeznek, de az állam a hívőknek a templomokat és a templomokhoz tartozó ingatla­nokat örök és ingyenes használatra adja át; Az egyházak által használt épü­letek újjáépítését, javítását az állam eszközli. Hogyha akár csak húsz hívő igényel templomot vagy imatermi helyiséget a megfelelő állami szervtől, megkapja az en­gedélyt lerombolt templom újjáépítésére, vagy új templom építésére, ahol addig még nem volt templom. Nyilvánvaló, hogy húsz embernek nincs annyi építkezési anyaga és annyi anyagi ereje, amelyből az épít­kezést vagy javítást el tudná végez­tetni. Az állam azonban ilyen eset­ben segítséget nyújt. Az Állami Egyházügyi Hivatalon keresztül fordulnak az egyházak teljes bizalommal az államhoz minden olyan kérdésben, amely­ben igénylik az állam támoga­tását. Például az Állami Egyházügyi Hiva­talon keresztül kaptak épületet a Teológiai Akadémiák elhelyezésére, sőt az állam átadott egy nyomdát is, az egyházi kiadványok előállítása céljára. Az 1945. esztendőben folyt le a pravoszláv egyház egyetemes zsinata, amelyre Ázsiából, Távol- Keletről, Afrikából jöttek egyházi küldöttek. Az állam lehetővé tette, hogy repülőgépen utazzanak az egy­házi küldöttek, sőt a nagy orosz tél­ben bundákkai is megajándékozta a déli vidékekről érkező küldötteket. A sok-sok millió hívőt számláló hatalmas orosz pravoszláv egyház­nak húszezer temploma, 90 férfi és női kolostora, 70 püspöke van. Ennek a hatalmas egyházszervezetnek a szolgálatában áll a központi Szent Szi- nódus külügyi osztálya, tanulmányi osztálya, sajtóosztálya, nyugdíjosz­tálya és gazdasági osztálya. Ennek a hatalmas egyháznak- a tagjai ugyanakkor hű fiai szeretett hazájuknak. Erről Nyikoláj metro­polita a következőket mondotta: »A második világháború idején az orosz pravoszláv egyház hatalmas összege­ket gyűjtött össze a hadsereg szá­mára is, a háború áldozatai és a gyermekek számára is. Amint isme­retes, Leningrádot körülvette az el­lenség. Ezekben a válságos időkben, amikor 900 napig tartott Leningrád ostroma, Alexij, akkori metropolita, a mostani pátriárka, egy pillanatra sem hagyta el a várost és nem szűnt meg a város lakosságát a maga buz­dító prédikációival és beszédeivel lel­kesíteni a hősies kitartásban.« A pravoszláv egyház teológiai ala­pon kívánja híveitől a hazához való feltételen hűséget s csak azt tekinti igazi keresztyénnek, aki kiveszi ré­szét a hazáért és az emberiség bé­kéjéért való munkából. »Krisztus egyháza tagjainak csupán csak azo-. kát valljuk — mondotta Nyikoláj metropolita —, akik nemcsak imád­ságukkal, hanem erkölcsös életükkel is mintegy keresztyén kötelességük­nek tartják a hazafias kötelességeik teljesítését is. A keresztyének állampolgári kö­telességtel jesítésc éppen annyira lelkiismeretbeli ügy, mint ami­lyen lelkiismeretbeli ügy a ma­guk igaz hite és lelkűknek üdvös­sége. Az egyház tagjai méltó pol­gárai és méltó tagjai a társa­dalomnak és kötelesek állami szolgálataikat hűségesen végezni. A pravoszláv egyház éppen úgy, mint a Szovjetunió többi egyháza is, aktív részt vesznek abban a hatal­mas, világszerte elterjedt mozgalom­ban, amely ma az emberek millióit érdekli: a békemozgalomban.« Végül ennek a hatalmas és virágzó egyháznak az életéről a következő összképet adta a metropolita: »Az utóbbi időben sok vendég érkezik hozzánk külföldről is. Aki nálunk volt, az látta, hogyan fejlődik és hogyan virágzik ná­lunk az egyházi élet. A temp­lomok — szinte minden felekezet temploma — tele vannak hívők­kel. működnek teológiai szemi­náriumaink és akadémiáink, megvannak a jövendő embereink. Sok-sok millió hívő emberünk van. Államunk biztosítja szá­munkra a vallásunk és lelkiisme­retűnk szabadságát és nagy bi­zonyossággal haladunk előre!« A budapesti és budapestkörnyéki protestáns lelkészek igen nagylét­számú közös értekezlete nagy figye­lemmel hallgatta a metropolita be­számolóját saját egyházának életé­ről. Az értekezleten rajta kívül még Fekete Sándor református esperes mondott megnyitó beszédet, D. De- zséry László evangélikus püspök a lelkészek nevében, azok háláját fe­jezte ki a tanulságos előadásért, majd D. Bereczky Albert református püs­pök zárószavaival fejeződött be az értekezlet, Ottlyk Ernő MAG HÓ ALATT Gyötrött és tépett magamat Régi hiteiben fürösztve Vérből, jajból és lángból Szedegetem össze S elteszem, mint életes holtat. Kell még Tegnapról hív tanú S kell talán az én hadi-sarcom, Hogy drága mementóként Fölemeljem arcom Egy új emherű új világra. Vád nélkül széttekintgetek Majd vertségek és diadalmak Földjén, hogy a káoszból Harsos igét halljak Vagy harsos igét én hallassak, Hős emberségem, várakozz, Szép álmokat aludj, lefénylett Jós és jó magyarságom, Hívni jog az Elet S jöltámadások örök Rendje, Most tél van s szegény mag-magam Megnémítva és behavazva Rendeltetés hitével Őrzöm meg tavaszra, Igazimnak sarjadásáig. 1916 « Ady Endre GYÜLEKEZETI HÍREK 1954. február 7. Vízkereszt után 5. vasárnap. Igék: 1. Thess. 2, 9—13. — Jn. 3, 31—36. Az ige hirdetésének szolgálatában. — Liturgikus szín: zöld. VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE A Veszprémi Egyházmegye Lelkész! Munkaközösségének bakonyvidéki köre január hó 25-én Veszprém­ben, a somlóvidéki köre pedig január hó 27-én Pápán tartotta ren­des havi összejövetelét Halász Béla esperes elnöklete mellett. Az értekez­let előtt úrvacsorái istentisztelet volt, melynek szolgálatát Kiss Fe­renc, illetve Jakab Sándor látták el. Az értekezleten a kiküldöttek beszá­moltak a bibliafordítási konferen­ciáról, majd Szentgyörgyi Ferenc a szekta-kérdésről olvasott fel dolgo­zatot, Bácsi Sándor pedig »Isten igéje magyarul« címen tartott előadást. Az előadásokat mindenütt élénk eszme­csere követte, majd pedig a részve­vők megvitatták az esperes által elő­terjesztett időszerű kérdéseket. ANGYALFÖLD Vasárnap, február 7-én, délután 5 órai kezdettel tartja a gyülekezet ren­des havi szeretetvendégségét. Kísérő­műsor keretében a helyi református gyülekezet ifjúsága A tékozló fiú tör­ténetét adja. elő. Műsoros szeretet- vendégségére a gyülekezet barátait és minden érdeklődőt ezúton is hív és vár az angyalföldi gyülekezet, SURD Szép ünnepe volt a surdi gyüleke­zetnek január 17-én. Kutas Elek, a somogy-zalai egyházmegye esperese ezen a napon iktatta hivatalába a gyülekezet egyhangú bizalommal meghívott új lelkipásztorát: dr. Pusz- tay László volt ágfalvi lelkészt. A ke­mény téli idő ellenére az ősi artikulá- ris templomot zsúfolásig megtöltötte az ünneplő gyülekezet. Sokan jöttek vidékről is, hogy részt vegyenek a súrdiak örömében. A felejthetetlenül szép ünnepség sokáig emlékezetes marad. HALÁLOZÁS Kring Gyula nyug. áll. tanító 88 éves korában, január 23-án Bonyhá- don elhunyt. Január 25-én helyezték örök nyugalomra Kétyen, az ottani családi sírboltban. Gyász az Egyházak viíagtanacsában Az ökuménikus Sajtószolgálat, az Egyházak Világtanácsa hivatalos lap­ja hírt ad Sarah Chakko haláláról, az Egyházak Világtanácsa elnöksé­gének egyik tagjáról. 1954. január 27-én, 49 éves korában húnyt el. Váratlan elköltözése nagy csapást és súlyos veszteséget jelent nem­csak az indiai keresztyénség, hanem számtalan ország különböző egyhá­zai számára is. Sarah Chakko az ökumenikus mozgalom vezető egyé­nisége volt és nagy bizalomnak és közkedveltségnek örvendett. A tra- vancorai szir-orthodox egyház tagja volt és több keresztyén világmoz­galomban vezető szerepet töltött be. Mint ilyen, mind Európa, mind Amerika számtalan egyházát meg­látogatta s 1951-ben egyetlen női tagként az Egyházak Világtanácsa elnökségébe is meghívták. — Az ökumené iránti szolgáló készsége, önzetlensége, egészséges keresztyén ítélőképessége és lángoló hite feledhetetlen marad mindazok számára, akik vele együtt munkál­kodhattak és vele személyesen ta­lálkozhattak — Írja az Egyházak Vi­lágtanácsa hivatalos lapja. Őszinte együttérzéssel veszünk részt mi is az Egyházak Világtanácsa és így az ökuménikus mozgalom gyászában.; MEGJELENT AZ ÚTMUTATÓ a Biblia rendszeres olvasásához az 1954. évre Evangélikus Egyetemes Sajtó-osztály^ Budapest, VIII., Puskin-utca 2, Csekkszámlaszám 220,278; HÁROM ÉVFORDULÓRA ADY ENDRE harmincöt évvel ezelőtt halt meg, 1919 január 27-én. Nem az jut ezzel az évfordulóval kapcsolatban az eszünkbe, hogy itt halt meg Buda­pesten, hogy kik búcsúztatták a Nemzeti Múzeum előtt. Barátai még itt élnek körülöttünk, még megkér­dezhetjük őket, valóban olyan volt-e, amilyennek versei s harmincöt év Ady-irodalma állítja. Nem ez érde­kel minket. Legalábbis elsődlegesen nem ez; Ady kivételes ember volt, kivételes életet élt. Nagyon sietett, két végén égette a gyertyát. Az élet ilyenkor hamar elég. Ám a költő, a nagy költő, egy kis nép nagy köl­tője, olyan, mint a próféták. Annak Aem a teste formája érdekli az em­bert az idők múltával, hanem a sza­va. Michelangelo megfestette Jerémiás tűnődő alakját s mi mégis mindig Jerémiás igéit keressük, igéi­ből ismerjük őt s nem tudunk semmi adatot róla. A festőművész is a kép­zeletét hívta elő, amikor formába és színbe öltöztette a Sixtusi-kápolná- ban azt, ami előtte csupán szöveg volt. A mi képzeletünk már har­mincöt éve Ady Endre egyetlen hi­teles hagyatéka körül járkál: Írás­műveit olvassuk. Az idő s egy nem­zet élete sok mindent megváltoztat, ami annak előtte egészen másként festett. Mi eszmélésünk óta egy. dis­putába csöppentünk. A disputa Ady körül folyt. Verseit átkozták az egyik oldalon, verseit imádták a másikon. S nem csupán a költőről volt szó. Minthogy a nagy költő pró­féta, szó volt, megvallva vagy meg- vallatlan, az Ady prófétaságáról, magyarságáról s a magyar nemzet­ről és országáról. Ügy vélték az öre­gek, hogy miatta, az élő tekintélye­ket és formákat döngető költő miatt (3 elérte a Sors keze hazánkat. De hissen ugrottak fel a fiatalok s hegmond ták: Ady az élet s a ma- < |yar megújhodás költője, ifjú szí- j; lekben él, mint maga is mondotta, I t vele győzni fog az új magyarság! Már nem vitázunk egymás közt Adyról. Az öregek és fiatalok kardja keresztbe fektetve pihen, okosan ok­tatva a magyart, hogy békére és egyetértésre van szükségünk min- denekfelett. Ady költészete egyre inkább hagyomány már, élő és lük­tető erő, mint minden igaz hagyo­mány, amely nélkül eltéved a nem­zet a világban. Nagy költőinkkel van együtt velünk, nagy örökha­gyóinkkal egyszerre szól hozzánk. Igaz, forró, tiszta s nagy ige az Ady- poézis. Nem kerülheti el senki, aki magyar és igaz ember, amire meg ép Ady tanít minket, hogy az egy és elválaszthatatlan. Makkai Sán­dor kitűnő könyve, a »Magyar fa sorsa«, mutatta meg, hogy Ady — Balassi Bálint mellett — az egyetlen igazi vallásos költőnk, mert bűntudata volt s bűntudatából szál­lott fel a nemzeti jövő forradalmas, szépséges derűjéhez. Értünk volt Ady Endre forradalmas s bűntuda­tos, mert az ember nemcsak önnön bűnét és erejét hordozza magában, hanem elődeiét is. A nagy ember csak kortársainak hal meg, a nem­zetnek akkor kezd örökké élni és örökké üzenni. Olvassuk verseit, s kell, hogy érezzük, amit ő mondott: »Á magyarnak van még mutatni- és mondanivalója Európa számára«. KEMPELEN JFARKAS sakkozó gépe néz reánk Budapesten, a Nemzeti Színházzal szemben, az Országos Műszaki Könyvtár házfalán 6 bent, ahol csöppnyi Kempelen-ldál- lítás van, ott láthatók a nagy felta­láló kéziratai, könyvei, térképei, em­lékei. Öh, de nagyon érdekes. Kem- p e 1 e n Farkas 220 évvel ezelőtt, 1734. január 23-án született Pozsony­ban. De dupla az évforduló, mert nemsokára, március 26-án lesz száz­ötven éve annaik, hogy meghalt. A 18. század legnagyobb magyar láng­elméje volt ez az ember. Kortársai Csupán titokzatos sakkozó törökéről ismerték. Kempelen egyszer Mária Teréziának tréfás fogadkozásból ké­szítette a híres asztalt a török ba­sának töltözött fabábuval. Az asz­talon oda volt erősítve a sakktábla. A bábu bárkivel, akinek kedve ke­rekedett rá, elsakkozott. Még­pedig oly kitűnően, hogy soha senki se tudta legyőzni, a legkiválóbb sakk­mesterek éppúgy, mint Nagy Frigyes vagy Napóleon. A gép akor tűnt fel a világon; mi volna, ha nem csupán emberi munkát végezne, hanem em­berként mozogna is és gondolkodna. Kempelen ilyen légkörben aratott káprázatos sikereket Európában. Er­ről a találmányáról egész könyvtár­nyi irodalom s városról városra szálló anekdota keletkezett. És soká nem merték elhinni, hogy egy nagyszerű szemfényvesztésről van szó. Mert a csodálatos gépben természetesen em­ber ült s egy remek szerkezet révén irányította a török bábú kezét. De Kempelen Farkas komoly tudós és feltaláló volt. a sakkozó embert maga mindig csupán szórakoztató játéknak nevezte. A 18. század Edisonját kell tisztelnünk benne. Pozsonyi há­zában titkokkal körülvett mechanikai műhelyt rendezett be magának. Minden találmánya emberi szükség­letek meglátásából és humánus se- gíteni-akarásból sarjad. Kempelen találta fel az írógépet, melyet vakok számára készített. A süketnémák szenvedése láttán s egy- csalló­közi magyar dudás megfigyelé­sén alapult ugyancsak világhírű beszélőgépe. 1780-ban feltalálja a gőz­gépet, utána a forgattyút és a turbi­nát, amelyet Bácskában helyeznek üzembe. A bécsi Schönbrunn parkjá­nak híres szökőkútját, a pozsonyi vár vízvezetékét, a budai várbeli Várszín­házát ő építi. Mindezt szinte melléke­sen míveli, mivelhogy tulajdonkép­pen magasrangú tisztviselő, a pozso­nyi magyar kamara tanácsosa, akire a bécsi császárok egymásután a leg­kényesebb feladatokat bízzák. Kem­pelen a Bácska császári telepítési biz­tosa, a bácskai textilgyártás megala­pítója. Kempelen a nagyszombati egyetem Budára költöztetője. Kempe­len a magyar sóbányák felügyelője, aki duplájára emeli az ország sójö­vedelmét. S korszakalkotó tudós. 1791-ben jelent meg főműve, a máig legkiválóbb fiziológiai hangtan, me­lyet Pozsonyban írt s Bécsben adott ki németül. A könyv a magyar nyelv egyik legszebb tudományos hangtani elemzését tartalmazza s összehasonlí­tását más nyelvekkel. Könyvét Kem­pelen Born Ignáonak, a természet- tudósnak ajánlotta, akiről tudjuk, hogy Martinovicsék támoga­tója volt Bécsben, az udvarnál. Kempelen a század haladó ma­gyar értelmiségéhez tartozott tehát. Azok közé, akikre Martinovics, Ka­zinczy és társad számítottak: a fel­világosult magyar polgárság egyik oszlopa. Hogy a városi és me­gyei maradi urakat elkerülje s vi­szonylag önálló lehessen, a királlyal támasztja alá szellemi és emberi füg­getlenségét, mint kortársa, Jókai regényhőse, Ráby Mátyás. Sokat írhatnánk erről a nagyszerű ember­ről. Nemzedékünk a sakkozó géphez fűződő anekdotákon kívül mit sem tud róla. Illő volna, ha ezen az év­fordulón nem egy könyvtár kis fo­lyosóján,, hanem a legnagyobb mú­zeum helyiségeiben találkozhatnék vele az emlékező nemzet. BAJZA JÓZSEF százötven évvel ezelőtt született, 1804 január 31-én, Szűcsiben, Heves me­gyében — mint T o 1 d y Ferenc mondja életrajzában — »ágos­tai vallasd nemes és birtokos szülőktől«. S 1858 március 3-án halt meg. Ez alatt az aránylag rövid idő alatt sokoldalú, ki­tűnő irodalmi munkásságot végzett. Költő volt, prózaíró, kritikus, szer­kesztő, színigazgató és műfordító. Igaz, élménye nem az élet, hanem az irodalom volt. Tehát a kútforrás: már az alakított élmény. De az ilyen írás­tudó is fontos egy nemzet szolgálatá­ban, sőt nagyon is fontos. Bajza Jó­zsef Vörösmarty és Toldy társaságában Kisfaludy Ká­roly kezdeményező lépéseire a magyarság irodalmi fővárosává teszi barátaival együtt Budapestet. Kölcsey elhallgatása után Baj­za az igazi kritikus: határozott, mű­velt, nagy látókörű bíráló, aki bátran harcol a tehetséges íróért s nem fél attól, hogy megrójja és kirekessze a nemzet szent helyére betolakodó te­hetségtelent és a nagyhangú ripacsot. vagy pláne az irodalmi tolvajt. S nem volt elfogult. Mindnyájan tudjuk, jó­formán ez tartja nevét frissen emlé­kezetünkben, mint támogatta a kezdő Petőfit, aki fiúi érzelemmel keresi fel az ország minden pontjáról bolyongá­sai közepette. Bajza folyóiratában, sz »Athenaeum«~ban, jelent meg Petőfi első verse s első nagy költeményé ­nek egész sora. Felismerte a nagy kö ­tőt már az első szárnypróbálgatások nál, biztatta az ifjú diákot, pénz' Petőfi csak azért fogadott el, me­tró adta az írónak, s ez is elismerés­nek számított. Bajza József évfordulója felveti a gondolkozó emberben a másodrangú szellemek kérdését. Minden nemzet­nek szüksége van az olyan adminiszt­rátor-tehetségekre, mint aminő Bajza József volt. A lángelmék munkáját ők viszik s vihetik szépen s méltó magyarázattal a nemzet és világ színe elé. A másodrangú írónak is kijár a tisztelet, az emlékezés, Bajza József évfordulója ugyanazt juttatja eszünk­be, mint a nagy költőké: olvasásra méltó ő is. Olvasnivaló verseit, cik­keit, tanulmányait nézzük. Abból lát­juk, minő igaz és gondos gazda volt. Még Petőfi és Tompa is írtak verset az ő hatása alatt. Ébresztő és ébren- tartó szellem volt Bajza József. Idéz­zük itt ízelítőül e pár sorát: Mutasd meg a világnak, Hogy még erőd szilárd, Hogy ezredes fokodnak Űj ezredév sem árt. Mutasd meg, mit vihet ki, Erős szívláng alatt, Az elszántság hatalma, És az érc akarat. Ébredj nagy álmaidból, Ébredj, Árpád fia! Fölkelt a nap: hazádnak Föl kell virulnia! Ezt 1845-ben írta; s ott volt híven, segítő erővel Kossuth jobbján, a sza­badságharcban is, . Szalatuai Rezsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents