Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-11-14 / 46. szám
4 EVANGÉLIKUS ELET (5. folytatás) Evanstara szállásunkhoz néhány száz lépésnyire állt az Első Metho- dista Egyház temploma. Ez a templom a v i Lágkeresztyénség történetében most éppen olyan nevet szerzett magának, mint az amszterdami Nieuwe Kirke, a holland reformátusok szép katedrálisa. Ebben volt az Egyháziak Viláigtamácsa első amsterdami nagygyűlésének megnyitó istentisztelete, s ebben folyt az első nagygyűlés egész istentiszteleti élete. A második nagygyűlés istentiszteletei az Első Methodista Egyház templomában voltak. A methodista egyház a legnagyobb az amerikai egyházak között, s úgy tapasztaltuk, hogy lelkileg, szellemileg is a legerősebb. Méltán illette őket a templomi vendéglátás joga és az első szó is Evanstonban. Az Első Methodista Egyház temploma különböző európai építészeti stílusokat kever. Kívülről nem látszik nagynak, a befogadó képessége azonban legalább kétezer ülőhely. A DEZSÉRY LÁSZLÓ: EVANSTONI RIPORT templomihoz egész kis háztömbre terjedő gyülekezeti helyiségek tartoznak. Az amerikai egyházi élet jellegzetes jelenségei számára épített és berendezett társalgók, kis könyvtár, kávézó-, teázószobák, melyekben egész nap frissítőket lehet kapni, és kisebb-nagyobb termek klubszerű gyülekezésre berendezve. Maga a templom egész hosszában és hátsó felében elhelyezett nagy karzattal tekint a szentélyre, melyben faíara- gású magas oltár van, összhatásában inkább érzelmes, mint művészi jelleggel. A toronyban az Amerikában oly jellegzetes zenélő óra, mely napjában — ki tudja hányszor — játssza az ugyancsak érzelmes hallelujákat, és néhányszor az Európában is ismert egyházi énekek egyikét. A hangját már megszoktuk, s már meg is tanultuk fülbemászó énekeit. Bffiecf&ftYiSó istemtissteSet Augusztus 15-én, délelőtt 10 óra előtt, megkondultak a templom harangjai, s a nagygyűlés felsorakozott az istentiszteletre. A templom és az egyházi épületek alagsorában fullasztó melegben öltözködtek be liturgikus öltözékeikbe a világ minden tájáról érkezett egyháziak. Methodisták könnyű, sotoredőnyös palástjukban, a jellegzetes vörös selyemmel a papi köntös egész hosszában. Anglikánok régi divatú papi ruhája és karinged villogtak a tömegben. Reformátusok fekete palástjai, nagy szakállú ortodoxok jellegzetes fövegei, pásztori botja, az afrikai és ázsiai különböző keresztyén egyházak papjainak, a különböző teológiák díszdoktcrainak köpenyei és a meglehetősen sok asz- szony-delegátus ruhái tették színessé az együttest. Mindezek között itt is, ott is igen nagy számban a lutheránusok Luther-kábátjai, fehér Mózes-táblákkal, s egyeseken a sűrűn redőzött fehér csipke-körgallér. A legnagyobb felekezet, a lutheránusok voltak a legnagyobb számban az evanstoni nagygyűlésen. A templom eddig már megtelt a hivatalos látogatók és tanácsadók seregével, s a helyi gyülekezettel. Tíz óra után néhány perccel megindult a delegátusok menete, s a főbejáraton keresztül bevonult a templomba. Az amerikai ábécé szerint vonultunk, körülöttiünk, Németország, India és Iziand egyházainak képviselői. A megnyitó istentisztelet s egyben az egész evanstoni nagygyűlés első himnusza a lutheri ének volt: ♦Erős vár a mi Istenünk«. Az isten tisztelet liturgiáját ángol, francia és német szövegben ott találtuk a padunkban, ökumenikus isten- tisztelet volt. A különböző isten- tiszteleti részeket közismert nagy egyházi vezetők, elsősorban az Egyházak Világtanácsa elnökei olvasták. Eivind Berggrav, norvég lutheránus püspök, dr. Marc Boegner, a francia református egyház elnöke, dr. Fischer, canterbury-i anglikán érsek, C. K. Jacob, az indiai ókato- litkus egyház püspöke, G. Bromley Oxnam, amerikai methodista püspök, a Thyateira-i orthodox érsek és a helyi methodista lelkész. Dr. Harold A. Bosley. A gyülekezeti énekkar művészi színvonalú éneklése kísérte az egész istentiszteletet. Az énekkar halványlila tógákba öltözve, az oltár mellett helyezkedik el kétoldalt, belül a szentélyben épített széksorain. Az istentiszteleten G. Bromley Oxnam, methodista püspök prédikált. Nagyhatású prédikátor, rendkívül gyorsan, lendületesen beszél, nagy szuggesztív erővel. Bátor beszédet mondott. Harcos ember, McCarthy nagy ellenfele, s az amerikai ólet ellentmondásainak állandó bátor ostoroznia. Hosszú kihallgatáson volt McCarthy előtt, s a -faggatás« jegyzőkönyvét kiadta könyvben: »I protest!« — »Tiltakozom« címmel. A könyv kézről kézre jár Amerikában, és Oxnam nevét az egész világon ismertté tette. Oxnam püspök ebben a prédikációjában is félelmet nem ismerő módon mondta el véleményét a szabadságról, az igazságról és a békéről. A prédikációt az egyházi vezetők úgy fogták fel, mint annak a vádnak visszautasítását, hogy a modern egyház elvesztette érintkezését világunk mai, uralkodó valóságaival Megvallotta, hogy nem híve az ú. n. »szocialista-evangéliumnak«, de igehirdetése döntő részében követelte a szociáiis igazságosságot. »A lelkészek és az egyháztagok számára nincs időszerűbb isteni parancs, mint az, hogy keresztyén hitük alapján fáradozzanak a világ törvényes rendjéért, a gazdasági igazságért és a nemzetek testvériségéért..« »Egyetlen evangélium van és ez a teljes evangélium a Jézus Krisztusról, mely üdvüzenetével az egyesnek és a közösségnek egyformán szól. A keresztyének mindenek felett az igazságért való síkraszáilásra kötelezettek.« Azt követelte, hogy az egyház harcoljon azért, hogy nagyobb hitele legyein a mindennapi életiben megnyilvánuló erkölcsi követelésed érvényesítése közben. Azt mondotta, hogy a világ megváltozott és lehetnek esetek, amikor valakit 1954-ben már gengszternek neveznek, akit 1900-ban géniusznak tartottak. Ezt a célzást a prédikációjából kevesen értették, a »The Christian Century« azonban később megírta, hogy ez a kitétel arra a Patten-nevű emberre vonatkozhatott, akiről el van nevezve az evanstoni egyetem nagy tornacsarnoka, melyben a nagygyűlés központi hivatala dolgozott. Ez a Patten állítólag gengszter volt, de nagy összegű pénzt adott az egyetem fejlesztésére. Oxnam püspöknek igaza voflit. Az emberek öntudata szerte a világon nagyot változott ilyen dolgokban... A püspöknek volt egy mondata, melyen a hatalmas, díszes templomi közönség megértőén, hangosan derült. »Ha mi itt, a társadalmi igazságról beszélünk, azt mondják rólunk, hogy marxisták vagyunk. Ennek megfelelően valószínűen Mózes is tanulmányozta Marxot, mielőtt a tízparancsolatot kihirdette a Sinai hegyen.« .., Az embert szabadságról szólva, Oxnam püspök így beszélt: »Az embereknek, akik a teremtésben valamivel alacsonyabbak ugyan, mint az angyalok, de akik nem választhatók el az Isten megváltó szeretetétől, — szabadoknak kell lenniök. Az ember értéke oly nagy, hogy maga az Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus halt meg érte.« Beszéde harmadik, nagy részében a bókéért szólott, mint amelyért harcolni az egyháziak döntő kötelessége. Prédikációja végén egy megrázó erejű, angol vers állott, egy pacifista szellemű óda a katonáiról, aki megcsömörlött, szenvedett és tönkrement a háborúban, s aki békés világot követel. Oxnam püspök prédikációja sok beszélgetés tárgyává lett Evanstonban. Prédikációja természetesen a nyugati gondolkodásmódot tükrözte, de meghallgatása után mi is megértettük, miért nevezik őt Amerikában a legbátrabb egyházi emberek egyikének. Úrvacsorái istentisztelet Még két, nagyszabású ökumé- nikus istentisztelten vettünk részt. A következő vasárnap volt a nagy ökumenikus úrvacsora . az »inter- communio« jegyében. (A konferencia alatti második vasárnap istentisztelet szempontjából szabad volt. Ki-ki olyan templomiba ment, amely érdekelte.) A konferencia zárónapján, augusztus 31-én volt záró ökumenikus istentisztelet, ugyancsak az Első Methodista Egyház tempi cmában. Az úrvacsorái istentisztelet, mint mindig, úgy Evanstonban is bizonyos »ökumenikus izgalomban« készült. Amszterdamban is, Lundban is, de már régebben Stockholmban, Edinburghiul és minden szélesebb körű ökumenikus gyűlésen mindig újra gyakorlatiassá válik az elvi ökumenikus beszélgetés az inter- communióról, vagyis a különböző felekezetek együttes úrvacsorájáról, mert mindenki számára megterítik az Ür asztalát. Itt válik el, hogy mely egyházak és mely egyházi férfiak tudják vállalni a többiekkel együtt az úrvacsorái közösséget. Az ökumenikus szokás az, hogy a helyi többségi egyház szertartása szerint kínálják fel a szentséget mindenki számára. Amszterdamban a református egyház hollandi szertartása szerint hosszú asztalok mellett, csoportosan járultak az úrvacsorához és ülve vették a szent kenyeret és a bort, kézről-kézre adván a szent edényeket. Lundban 1952-ben az úrvacsorát lutheránus módra, a svéd evangélikus egyház szertartása szerint vettük, a gyönyörű lundi székesegyházban. A methodista egyház szertartása sokban hasonlít az evangélikus egyházéhoz. A liturgiát csak methodis- ták végezték. Az oltárnál Ivan Lee Holt püspök, a methodista világszöE ynberi életünk szent komolysága és boldog vigasztalása az, hogy mi hivő emberek Isten előtt éljük életünket. Az a mi hitünk, hogy nem véletlenül kerültünk ide, hanem Valaki küldött. Nem vaktában hullunk a halálba, hanem Valaki hazahív. Az a mi hitünk, hogy Születésünk hajnalén Isten hajol bele a bölcsőnkbe és amikor a halál fekete hajóján megérkezünk, Isten áll és vár minket az alkonyati parton. Ami a kettő között történik, az nem az őszi falevél sorsa, amit kénye-ked- ve szerint kerget a kósza szél, hanem a hazatartó gyermek útja, aki tudja, hogy amikor megérkezik, ezt az utat számonlcérik tőle. Ezért a hivő embernek úgy kell élnie és úgy kell meghalnia, hogy nyugodtan nézhessen önmaga az emberek és az Isten szemébe. Isten a számonkérést, az Ítéletet Jézusra bízta, ö az utolsó ítélet ítélő Krisztusa. Az ítélő Krisztus ekkor meg fogja, ítélni az egész életemet. Nemcsak Ö lesz láthatóvá, de láthatóvá lesz az egész elfelejtett életem. Minden bűnöm és minden titkom. Minden gem- dolatom és minden mozdulatom. Mint egy visszafelé forgatott filmen, látni lehet majd minden elszáll'ó napomat; embereket, akiket szerettem és emberéket, akiket gyűlöltem. Megjelenik majd minden könny, amit miattam sírtak, minden sóhaj, aminek én voltam az oka. Ott lesznek majd a szeretteiim, a munkatársaim, a barátaim és az ellenségeim, idegenek és ismeretlenek. Száz és száz tanú és mindegyik mond rólam valamit... £3 es utolsó ítélet teszi komollyá AKIT MINDENNAP LATNAK... Máté 25, 31—46. az életünket. Mert az ítélet, az örök sorsunk már itt dől el a földön. Utolsó sóhajunk befejezi a földi filmet és a halállal lezárulnak az életünk aktái. Ott már nem lehet semmit sem javítani, vagy jóvá tenni. Ott nincs bűnbánat és nincs bűnbocsánat. Az ember innen viszi magával marasztaló vagy felmentő levelét. Múló napjaim formálják számomra az örökkévalóságot: az örök üdvösséget, vagy az örök kárhozatot. Itt kell megtalálnom, megismernem a Megváltó Jézitst, hogy ott nyugodtan állhassak az ítélő Krisztus elé. Bűneimet és sorsomat itt, most kell Jézus irgalmába adnom. Jézust két helyen lehet megtalálni. Először is az Igében. Ahol ö megszólal. ahol Ö láthatóvá válik. így lehet Vele találkozni aé istentiszteleten, a Bibliában, a téged váró úrvacsorában. Vájjon te már láttad-e öt és látod-e Öt, Aki minden nap lát téged és minden nap szólni kíván hozzád? És lehet találkozni Jézussal az emberekben, az ö kicsinyeiben, az Ö testvéreiben. — Lehet, hogy hallottál már a negyedik napkeleti bölcs történetéről, ö is elindult a betlehemi csillag után, mert Jézussal találkozni akart. Alig ment egy napig, útja mentén egy kis kunyhóban gyermeksírást hall. Bemegy, kérdi az édesanyától: »Miért sír a gyermeked? — Mert éhes szegény és nekem nincs se lisztem, se pénzem. A negyedik bölcs a legközelebbi városban lisztet vásárolt és visszavitte az éhezőknek. Amikor tovább folytatta az útját, egy sebesültet talált az úton. A csillag hívja, hogy siessen, ő mégis megáll. Bekötözi a beteget és fedél alá viszi. Most már sietve megy a csillag után. De újra elébe áll a nyomorúság. Részeg rablók viaskodnak egy kis leánnyal. Kiszabadítja kezeik közül. Harminchárom évig járta így a vándorlás útját mindig megállva és mindig segítve az élet Kicsinyeinek... Amikor végre kimerültén, lerongyolódva, koldusszegényen Jeruzsálembe ér, megtudja, hogy a Messiás, akiért 33 évig bolyongott, halott. Keresztre feszítették. Harmadnapon szomorúan megy ki a város kapuján. Ajkán keserűség: hiábavaló volt az életem ... Ekkor valaki Sfembejö vele és megszólítja: Miért vagy szomorú? — Mert hiába éltem, hiába kerestem az én Megváltómat! — De hiszen — mondja az ismeretlen — te útközben egy éhezőnek enni adtál. Tudd meg, hogy az — én voltam. Egy sebesültet bekötöztél — én voltam. Egy leányt megvédelmeztél — én voltam. Mind, mind én voltam! Én vagyok a te Megváltód, Óh, én már ismerlek téged. Te nem jártál erre hiába. Egyszer majd minket szólít meg az ítélő Krisztus. Vájjon elmondhatja-e majd akkor: óh, én már ismerlek téged. Ismerlek az én Kicsinyeimen át... Te nem éltél hiába.. s FRIEDRICH LAJOS vétség elnöke állott, a többi litur- gus között az oltár lépcsőin állott Oxnam püspök, az Egyházak Világtanácsa egyik elnöke, William C. Martin, methodista püspök, az Amerikai Egyházak Nemzeti Tanácsának elnöke, Charles W. Brashares, az Amerikai Methodista Egyház Püspöki Tanácsának elnöke és dr. Harold A. Bosley, az evanstoni Első Methodista Egyház lelkésze. Az úrvacsora kiszolgálását viszont valamennyi jelenlevő és az úrvacsorában j ezt hallotta, A záróistentisztelet részt vevő felekezet egy-egy lelkésze végezte. A methodista űrvacsorai liturgia a »Krisztus ártatlan bárány« kezdetű énekkel nyílott s az Isten imá- dására való felhívás és az Isten igéjéből összeállított imádságok elmondása után jellegzetes részlet következett: Isten törvényének: a 10 Parancsolatnak megvallása és a Hegyi Beszéd-beli boldogságmondások reci- tálása. Az űrvacsorai előkészületnek ez a szép mozzanata azután a szokásos és általunk is ismert űrvacsorai liturgiái elemekkel folytatódott, mígnem tíz különböző felekezet papjának kezéből térdelve vettük az úrvacsorát: az amerikai methodistáik szokása szerint kockára vágott, könnyű fehér kenyeret és bor helyett édes szőlőlevet, külön kelyhekből.;; A liturgia ismerős volt és szép, közel a sajátunkéhoz. Az úrvacsora módja szokatlan volt és furcsa. A közösséget a többi egyházakkal őszinte szívvel kerestük. Az amerikai közélet azonban, mely az egész konferenciát végig zavarta és szinte naponta új módszert és új ötletet talált ahhoz, hogy az egyházak gyűléséből szenzációt teremtsen, az egyházak közösségét bontsa és általában zavarja az áhítatot, most megint el tudta végezni a botrán- koztatást. A templom tele volt fényképészekkel, rádiósokkal és televíziósokkal. Az úrvacsorázás első köre után viszont a presbiterek kirekesztették a fényképészeket a templomból. Két nap múlva hallottuk, hogy a helyi lelkészt azzal támadták a riporterek, hogy ezzel lehetetlenné tette, hogy lefényképezzék a »vasfüggöny mögötti« delegátusokat, vagyis a magyarokat és a csehszlovákokat, mikor az oltárnál térdepelnek. Azt követelték, hogy velünk külön újra rendeztessék meg az úrvacsoravételt, mert ez a kép igen kellene a sajtónak. Velünk együtt mélyen felháborodott mindenki, aki A záróisteritiszteleten ökumenikus liturgia volt, azon Berggrav püspök pédikált. A tőle megszokott rövid, frappáns fogalmazás átütő erejű volt. Azt hangsúlyozta, hogy mindaz, ami történt az ökumenikus mozgalomban, Isten ajándéka a hívők számúra. De meg kell emlékeznem az amerikai egyházi élet egyik újításáról is, melynek ugyancsak az első napon voltunk tanúi. A »Hit fesztiválját« rendezték meg a chicágói nagy stadionban, a Soldier’s Flelden. Hatalmas tömeg gyűlt össze erre a nyílt »istentiszteletre«, mely azonban inkább látványos mozgásművészeti bemutató volt. Egyesek szerint 140 ezer néző vett részt ezen az ünnepen és 30 ezer még kívül is maradt a nagy stadionból, amely két nappal előtte az »All-Star« rugby- meccsének színhelye volt s amellyel kapcsolatban ugyancsak a »The Christian Century« arra emlékeztet, hogy itt játszódtak le három évtizeddel ezelőtt Dempsey és Tunney nagy profi boxmérkőzései. De a chicagói tömegeket lázba hozta a világ minden tájáról érkezett delegátusok serege és látni akarta a nagygyűlés részvevőit. Autóbuszokon szállítottak minket Chicágóba, ott a Soldier’s Field-i stadion alagsorában hosszú asztaloknál vendégül látott minket a Nagy-chicágói Keresztyén Egyházszövetség, majd istentiszteleti ruháinkba öltöztünk és hosszú sorokban felvonultunk az aréna gyepére, majd onnan a tribünre. Vakító reflektorok fényében élvezte a tömeg az egyházi felvonulást, melyre egyébként semmi szükség nem volt s mellyel kapcsolatban nem egy külföldi egyházi férfiú megjegyezte, hogy azon teljesen oda nem illő módon hordottuk templomi ruháinkat. Dr. Visser't Hoofí beszélt magas emelvényről a tömegnek és ismertette az Egyházak Világtanácsa munkáját, majd hatalmas kórus és zenekar éneke és egyházi zenéje mellett mozgásművészeti elemekből felépített bemutató következett. Ez arra szolgált, hogy a biblia különböző történeteit megjelenítse. A bibliai szövegekből összeállított kísérő narra- tio mellett többezer ifjú és leány valóságosan »eltáncolta« a bibliai kinyilatkoztatás minden fontosabb mozzanatát a teremtéstörténettől kezdve Kain testvérgyilkosságán, a babyloni tornyon, Krisztus kereszthalálán a Szentlélek kitöltetésén keresztül egészen Krisztus visszajöve- teléig. Az egyháziak, — különösen az európaiak — vegyes érzelmekkel nézték ezt a bemutatót, de őszinte bírálatot mondani róla, a továbbiak során is szinte lehetetlen volt. Az amerikaiak oly büszkék voltak a »tömeg-evangélizációnak« erre az újítására, hogy inkább nem szóltunk a magunk botránkoztatottságá- ról, csakhogy ne kelljen őket botrán- koztatni. Ez az előadás és még egy másik, melyet az emigránsok ügye iránti részvétkeltés okából az evanstoni McGaw Hall-ban rendeztek, furcsa és szomorú emlékünk maradt az amerikai keresztyénségről. De hála Istennek, nemcsak ezt és nemcsak ilyet tudturfk meg az amerikai egyházak életéről.;.. (Folytatjuk.) istentiszteleti rend 1954. november 14-én, vasárnap, Budapesten. Deák-tér délelőtt 9 Gémes István, délelőtt 11 Gémes István, délután 7 Madocsai Miklós — Fasor délelőtt fél 10 (gyerm.) Sülé Károly, délelőtt 11 Gyöngyösi Vilmos, délután 6* Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Gy.-út 7. délelőtt fél 10 Juhász Géza. — Üllői-út 24. délelőtt fél 10, délelőtt 11 (úrv.). — Rákóczi-út 57/b. délelőtt 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., délelőtt háromnegyed 12. — Karácsony S.-u. 31. délelőtt 10. — Thaly K.-u. 28. délelőtt 11 Bonnyai Sándor, délután 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya délelőtt 10 Koren Emil, délután 5 Szeretetvendégség. — Vajda P.-u. 33. délelőtt fél 12 Koren Emil. — Utász-u. 7. délelőtt 9 Sárkány Tibor. — Zugló délelőtt 11 Ferenczy Zoltán, délután 4 Szeretetvendégség. délután 6 Scholz László. — Gyarmat-u. 14. délelőtt 10 (úrv.) Ferenczy Zoltán. — Rákosfalva délelőtt fél 12 Muntág Andor. — Fóti-út 22. délelőtt 11 (úrv.) Gádor András, délután 7 Ri- már Jenő. — Váci-út 129. délelőtt 8 Gádor András. — Újpest délelőtt 10 Blázy Lajos, délután 5 Szeretetvendégség. — Dunakeszi délelőtt 9 Matuz László. — Vas-u. 2 c. délelőtt 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Újtelep délelőtt fél 9. — Rákospalota MAV-telep délelőtt fél 9. — Rp. Nagytemplom délelőtt 10. — Rp. Kistemplom délután 3. — Pestújhely délelőtt 10. — Rákoskeresztúr délelőtt fél 11. — Rákoshegy délelőtt 9. — Rákosliget délelőtt 10. — Rákoscsaba délelőtt 9 délután fél 7. — Cin- kota délelőtt 9 (gyerm.) délelőtt 10, délután fél 3. — Mátyásföld délelőtt fél 12. — Kerepes- Kistarcsa délelőtt negyed 10. — Pestlőrinc délelőtt 11, délután 5. — Pestimre délelőtt 10. — Kispest délelőtt 9, délelőtt 10, délután 6. — Wekerle-telep délelőtt 8. — Rákosszentmihály délelőtt fél 1L délután .5. I Bécsikapu-tér délelőtt 9 Dóka Zoltán, délelőtt 11 Várady Lajos, d. u. 7 Várady Lajos. — Toroczkó-tér délelőtt 8 Pethő István — Óbuda délelőtt 9 Mezősi György, délelőtt 10 Mezősi György, délután 5 Mezősi György, — XII., Tarcsay V.-u. II. délelőtt 9 Danhauser*' László, délelőtt 11 Danhauser László, délután 6 Cantate-sorozat. — Hűvösvölgy, Lel- késznevelő Intézet délelőtt 10. — Szabadsághegy, Diana-út 17. délelőtt fél 9 Ruttkay Elemér. — Kelenföld délelőtt 8 Muncz Frigyes, délelőtt 11 Muncz Frigyes, délután 5 Muncz Fdigyes. — Német völgyi-út 138. délelőtt 9 (gyerm.) Bodrog Miklós. — XI., Bartók B.-iít 158. déli 12 Rezessy Zoltán dr. — Csepel délelőtt 11, délután 7. — Budafok délelőtt 10 Visontai Róbert. — Nagytétény délelőtt 8 Visontai Róbert — Kelen- völgy délelőtt 9. — Albertfalva délelőtt fél 11. — Csillaghegy délelőtt fél 10, délután 7. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest. III.. Dévai Bíró Mátyás-tér 1. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott .2-545045. Athenaeum (F. r, S rproni Béla)
