Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-11-14 / 46. szám

4 EVANGÉLIKUS ELET (5. folytatás) Evanstara szállásunkhoz néhány száz lépésnyire állt az Első Metho- dista Egyház temploma. Ez a temp­lom a v i Lágkeresztyénség történeté­ben most éppen olyan nevet szerzett magának, mint az amszterdami Nieuwe Kirke, a holland reformá­tusok szép katedrálisa. Ebben volt az Egyháziak Viláigtamácsa első amsterdami nagygyűlésének meg­nyitó istentisztelete, s ebben folyt az első nagygyűlés egész istentisz­teleti élete. A második nagygyűlés istentiszteletei az Első Methodista Egyház templomában voltak. A methodista egyház a legnagyobb az amerikai egyházak között, s úgy ta­pasztaltuk, hogy lelkileg, szellemi­leg is a legerősebb. Méltán illette őket a templomi vendéglátás joga és az első szó is Evanstonban. Az Első Methodista Egyház temp­loma különböző európai építészeti stílusokat kever. Kívülről nem lát­szik nagynak, a befogadó képessége azonban legalább kétezer ülőhely. A DEZSÉRY LÁSZLÓ: EVANSTONI RIPORT templomihoz egész kis háztömbre ter­jedő gyülekezeti helyiségek tartoz­nak. Az amerikai egyházi élet jelleg­zetes jelenségei számára épített és berendezett társalgók, kis könyvtár, kávézó-, teázószobák, melyekben egész nap frissítőket lehet kapni, és kisebb-nagyobb termek klubszerű gyülekezésre berendezve. Maga a templom egész hosszában és hátsó felében elhelyezett nagy karzattal tekint a szentélyre, melyben faíara- gású magas oltár van, összhatásában inkább érzelmes, mint művészi jel­leggel. A toronyban az Amerikában oly jellegzetes zenélő óra, mely nap­jában — ki tudja hányszor — játssza az ugyancsak érzelmes hallelujákat, és néhányszor az Európában is is­mert egyházi énekek egyikét. A hangját már megszoktuk, s már meg is tanultuk fülbemászó énekeit. Bffiecf&ftYiSó istemtissteSet Augusztus 15-én, délelőtt 10 óra előtt, megkondultak a templom ha­rangjai, s a nagygyűlés felsorako­zott az istentiszteletre. A templom és az egyházi épületek alagsorá­ban fullasztó melegben öltözködtek be liturgikus öltözékeikbe a világ minden tájáról érkezett egyháziak. Methodisták könnyű, sotoredőnyös palástjukban, a jellegzetes vörös selyemmel a papi köntös egész hosszában. Anglikánok régi divatú papi ruhája és karinged villogtak a tömegben. Reformátusok fekete palástjai, nagy szakállú ortodoxok jellegzetes fövegei, pásztori botja, az afrikai és ázsiai különböző keresz­tyén egyházak papjainak, a külön­böző teológiák díszdoktcrainak kö­penyei és a meglehetősen sok asz- szony-delegátus ruhái tették színes­sé az együttest. Mindezek között itt is, ott is igen nagy számban a lu­theránusok Luther-kábátjai, fehér Mózes-táblákkal, s egyeseken a sű­rűn redőzött fehér csipke-körgallér. A legnagyobb felekezet, a luthe­ránusok voltak a legnagyobb szám­ban az evanstoni nagygyűlésen. A templom eddig már megtelt a hivatalos látogatók és tanácsadók seregével, s a helyi gyülekezettel. Tíz óra után néhány perccel meg­indult a delegátusok menete, s a fő­bejáraton keresztül bevonult a templomba. Az amerikai ábécé sze­rint vonultunk, körülöttiünk, Né­metország, India és Iziand egyhá­zainak képviselői. A megnyitó istentisztelet s egy­ben az egész evanstoni nagygyűlés első himnusza a lutheri ének volt: ♦Erős vár a mi Istenünk«. Az is­ten tisztelet liturgiáját ángol, fran­cia és német szövegben ott találtuk a padunkban, ökumenikus isten- tisztelet volt. A különböző isten- tiszteleti részeket közismert nagy egyházi vezetők, elsősorban az Egy­házak Világtanácsa elnökei olvas­ták. Eivind Berggrav, norvég luthe­ránus püspök, dr. Marc Boegner, a francia református egyház elnöke, dr. Fischer, canterbury-i anglikán érsek, C. K. Jacob, az indiai ókato- litkus egyház püspöke, G. Bromley Oxnam, amerikai methodista püs­pök, a Thyateira-i orthodox érsek és a helyi methodista lelkész. Dr. Harold A. Bosley. A gyülekezeti énekkar művészi színvonalú ének­lése kísérte az egész istentiszteletet. Az énekkar halványlila tógákba öl­tözve, az oltár mellett helyezkedik el kétoldalt, belül a szentélyben épí­tett széksorain. Az istentiszteleten G. Bromley Oxnam, methodista püspök prédi­kált. Nagyhatású prédikátor, rend­kívül gyorsan, lendületesen beszél, nagy szuggesztív erővel. Bátor be­szédet mondott. Harcos ember, McCarthy nagy ellenfele, s az ame­rikai ólet ellentmondásainak ál­landó bátor ostoroznia. Hosszú ki­hallgatáson volt McCarthy előtt, s a -faggatás« jegyzőkönyvét kiadta könyvben: »I protest!« — »Tilta­kozom« címmel. A könyv kézről kézre jár Amerikában, és Oxnam nevét az egész világon ismertté tette. Oxnam püspök ebben a prédikáció­jában is félelmet nem ismerő módon mondta el véleményét a szabadság­ról, az igazságról és a békéről. A prédikációt az egyházi vezetők úgy fogták fel, mint annak a vádnak visszautasítását, hogy a modern egy­ház elvesztette érintkezését vilá­gunk mai, uralkodó valóságaival Megvallotta, hogy nem híve az ú. n. »szocialista-evangéliumnak«, de ige­hirdetése döntő részében követelte a szociáiis igazságosságot. »A lelkészek és az egyháztagok számára nincs időszerűbb isteni parancs, mint az, hogy keresz­tyén hitük alapján fáradozzanak a világ törvényes rendjéért, a gazdasági igazságért és a nem­zetek testvériségéért..« »Egyetlen evangélium van és ez a teljes evangélium a Jézus Krisztusról, mely üdvüzenetével az egyesnek és a közösségnek egyformán szól. A keresztyé­nek mindenek felett az igazsá­gért való síkraszáilásra kötele­zettek.« Azt követelte, hogy az egyház har­coljon azért, hogy nagyobb hitele legyein a mindennapi életiben meg­nyilvánuló erkölcsi követelésed ér­vényesítése közben. Azt mondotta, hogy a világ megváltozott és lehet­nek esetek, amikor valakit 1954-ben már gengszternek neveznek, akit 1900-ban géniusznak tartottak. Ezt a célzást a prédikációjából kevesen értették, a »The Christian Century« azonban később megírta, hogy ez a kitétel arra a Patten-nevű emberre vonatkozhatott, akiről el van ne­vezve az evanstoni egyetem nagy tornacsarnoka, melyben a nagygyű­lés központi hivatala dolgozott. Ez a Patten állítólag gengszter volt, de nagy összegű pénzt adott az egye­tem fejlesztésére. Oxnam püspök­nek igaza voflit. Az emberek öntu­data szerte a világon nagyot válto­zott ilyen dolgokban... A püspök­nek volt egy mondata, melyen a ha­talmas, díszes templomi közönség megértőén, hangosan derült. »Ha mi itt, a társadalmi igazságról beszé­lünk, azt mondják rólunk, hogy marxisták vagyunk. Ennek meg­felelően valószínűen Mózes is tanul­mányozta Marxot, mielőtt a tízpa­rancsolatot kihirdette a Sinai he­gyen.« .., Az embert szabadságról szólva, Oxnam püspök így beszélt: »Az embereknek, akik a terem­tésben valamivel alacsonyabbak ugyan, mint az angyalok, de akik nem választhatók el az Isten megváltó szeretetétől, — szaba­doknak kell lenniök. Az ember értéke oly nagy, hogy maga az Isten egyszülött Fia, Jézus Krisz­tus halt meg érte.« Beszéde harmadik, nagy részében a bókéért szólott, mint amelyért harcolni az egyháziak döntő köte­lessége. Prédikációja végén egy megrázó erejű, angol vers állott, egy pacifista szellemű óda a kato­náiról, aki megcsömörlött, szenvedett és tönkrement a háborúban, s aki békés világot követel. Oxnam püspök prédikációja sok beszélgetés tárgyává lett Evanston­ban. Prédikációja természetesen a nyugati gondolkodásmódot tükrözte, de meghallgatása után mi is meg­értettük, miért nevezik őt Ameri­kában a legbátrabb egyházi embe­rek egyikének. Úrvacsorái istentisztelet Még két, nagyszabású ökumé- nikus istentisztelten vettünk részt. A következő vasárnap volt a nagy ökumenikus úrvacsora . az »inter- communio« jegyében. (A konferen­cia alatti második vasárnap is­tentisztelet szempontjából szabad volt. Ki-ki olyan templomiba ment, amely érdekelte.) A konferencia zá­rónapján, augusztus 31-én volt záró ökumenikus istentisztelet, ugyan­csak az Első Methodista Egyház tempi cmában. Az úrvacsorái istentisztelet, mint mindig, úgy Evanstonban is bizo­nyos »ökumenikus izgalomban« ké­szült. Amszterdamban is, Lundban is, de már régebben Stockholmban, Edinburghiul és minden szélesebb körű ökumenikus gyűlésen mindig újra gyakorlatiassá válik az elvi ökumenikus beszélgetés az inter- communióról, vagyis a különböző felekezetek együttes úrvacsorájáról, mert mindenki számára megterítik az Ür asztalát. Itt válik el, hogy mely egyházak és mely egyházi fér­fiak tudják vállalni a többiekkel együtt az úrvacsorái közösséget. Az ökumenikus szokás az, hogy a helyi többségi egyház szertartása szerint kínálják fel a szentséget mindenki számára. Amszterdamban a reformá­tus egyház hollandi szertartása sze­rint hosszú asztalok mellett, csopor­tosan járultak az úrvacsorához és ülve vették a szent kenyeret és a bort, kézről-kézre adván a szent edényeket. Lundban 1952-ben az úr­vacsorát lutheránus módra, a svéd evangélikus egyház szertartása sze­rint vettük, a gyönyörű lundi szé­kesegyházban. A methodista egyház szertartása sokban hasonlít az evangélikus egy­házéhoz. A liturgiát csak methodis- ták végezték. Az oltárnál Ivan Lee Holt püspök, a methodista világszö­E ynberi életünk szent komolysága és boldog vigasztalása az, hogy mi hivő emberek Isten előtt éljük életünket. Az a mi hitünk, hogy nem véletlenül kerültünk ide, hanem Valaki küldött. Nem vaktá­ban hullunk a halálba, hanem Valaki hazahív. Az a mi hitünk, hogy Szü­letésünk hajnalén Isten hajol bele a bölcsőnkbe és amikor a halál fekete hajóján megérkezünk, Isten áll és vár minket az alkonyati parton. Ami a kettő között történik, az nem az őszi falevél sorsa, amit kénye-ked- ve szerint kerget a kósza szél, ha­nem a hazatartó gyermek útja, aki tudja, hogy amikor megérkezik, ezt az utat számonlcérik tőle. Ezért a hi­vő embernek úgy kell élnie és úgy kell meghalnia, hogy nyugodtan néz­hessen önmaga az emberek és az Is­ten szemébe. Isten a számonkérést, az Ítéletet Jézusra bízta, ö az utolsó ítélet ítélő Krisztusa. Az ítélő Krisztus ekkor meg fogja, ítélni az egész életemet. Nemcsak Ö lesz láthatóvá, de láthatóvá lesz az egész elfelejtett életem. Minden bű­nöm és minden titkom. Minden gem- dolatom és minden mozdulatom. Mint egy visszafelé forgatott filmen, látni lehet majd minden elszáll'ó napomat; embereket, akiket szerettem és em­beréket, akiket gyűlöltem. Megjele­nik majd minden könny, amit miat­tam sírtak, minden sóhaj, aminek én voltam az oka. Ott lesznek majd a szeretteiim, a munkatársaim, a bará­taim és az ellenségeim, idegenek és ismeretlenek. Száz és száz tanú és mindegyik mond rólam valamit... £3 es utolsó ítélet teszi komollyá AKIT MINDENNAP LATNAK... Máté 25, 31—46. az életünket. Mert az ítélet, az örök sorsunk már itt dől el a földön. Utol­só sóhajunk befejezi a földi filmet és a halállal lezárulnak az életünk aktái. Ott már nem lehet semmit sem javítani, vagy jóvá tenni. Ott nincs bűnbánat és nincs bűnbocsá­nat. Az ember innen viszi magával marasztaló vagy felmentő levelét. Múló napjaim formálják számomra az örökkévalóságot: az örök üdvös­séget, vagy az örök kárhozatot. Itt kell megtalálnom, megismer­nem a Megváltó Jézitst, hogy ott nyugodtan állhassak az ítélő Krisz­tus elé. Bűneimet és sorsomat itt, most kell Jézus irgalmába adnom. Jézust két helyen lehet megtalál­ni. Először is az Igében. Ahol ö meg­szólal. ahol Ö láthatóvá válik. így lehet Vele találkozni aé istentiszte­leten, a Bibliában, a téged váró úrvacsorában. Vájjon te már láttad-e öt és látod-e Öt, Aki minden nap lát téged és minden nap szólni kíván hozzád? És lehet találkozni Jézussal az em­berekben, az ö kicsinyeiben, az Ö testvéreiben. — Lehet, hogy hal­lottál már a negyedik napkeleti bölcs történetéről, ö is elindult a betle­hemi csillag után, mert Jézussal ta­lálkozni akart. Alig ment egy napig, útja mentén egy kis kunyhóban gyer­meksírást hall. Bemegy, kérdi az édesanyától: »Miért sír a gyermeked? — Mert éhes szegény és nekem nincs se lisztem, se pénzem. A ne­gyedik bölcs a legközelebbi város­ban lisztet vásárolt és visszavitte az éhezőknek. Amikor tovább folytatta az útját, egy sebesültet talált az úton. A csillag hívja, hogy siessen, ő mégis megáll. Bekötözi a beteget és fedél alá viszi. Most már sietve megy a csillag után. De újra elébe áll a nyomorúság. Részeg rablók viaskod­nak egy kis leánnyal. Kiszabadítja kezeik közül. Harminchárom évig járta így a vándorlás útját mindig megállva és mindig segítve az élet Kicsinyeinek... Amikor végre kime­rültén, lerongyolódva, koldusszegé­nyen Jeruzsálembe ér, megtudja, hogy a Messiás, akiért 33 évig bo­lyongott, halott. Keresztre feszítet­ték. Harmadnapon szomorúan megy ki a város kapuján. Ajkán keserű­ség: hiábavaló volt az életem ... Ek­kor valaki Sfembejö vele és megszó­lítja: Miért vagy szomorú? — Mert hiába éltem, hiába kerestem az én Megváltómat! — De hiszen — mond­ja az ismeretlen — te útközben egy éhezőnek enni adtál. Tudd meg, hogy az — én voltam. Egy sebesültet be­kötöztél — én voltam. Egy leányt megvédelmeztél — én voltam. Mind, mind én voltam! Én vagyok a te Megváltód, Óh, én már ismerlek té­ged. Te nem jártál erre hiába. Egyszer majd minket szólít meg az ítélő Krisztus. Vájjon elmondhatja-e majd akkor: óh, én már ismerlek té­ged. Ismerlek az én Kicsinyeimen át... Te nem éltél hiába.. s FRIEDRICH LAJOS vétség elnöke állott, a többi litur- gus között az oltár lépcsőin állott Oxnam püspök, az Egyházak Világ­tanácsa egyik elnöke, William C. Martin, methodista püspök, az Ame­rikai Egyházak Nemzeti Tanácsának elnöke, Charles W. Brashares, az Amerikai Methodista Egyház Püs­pöki Tanácsának elnöke és dr. Ha­rold A. Bosley, az evanstoni Első Methodista Egyház lelkésze. Az úr­vacsora kiszolgálását viszont vala­mennyi jelenlevő és az úrvacsorában j ezt hallotta, A záróistentisztelet részt vevő felekezet egy-egy lelkésze végezte. A methodista űrvacsorai liturgia a »Krisztus ártatlan bárány« kez­detű énekkel nyílott s az Isten imá- dására való felhívás és az Isten igé­jéből összeállított imádságok elmon­dása után jellegzetes részlet követ­kezett: Isten törvényének: a 10 Pa­rancsolatnak megvallása és a Hegyi Beszéd-beli boldogságmondások reci- tálása. Az űrvacsorai előkészületnek ez a szép mozzanata azután a szokásos és általunk is ismert űrvacsorai li­turgiái elemekkel folytatódott, míg­nem tíz különböző felekezet papjának kezéből térdelve vettük az úrvacso­rát: az amerikai methodistáik szo­kása szerint kockára vágott, könnyű fehér kenyeret és bor helyett édes szőlőlevet, külön kelyhekből.;; A liturgia ismerős volt és szép, közel a sajátunkéhoz. Az úrvacsora módja szokatlan volt és furcsa. A közössé­get a többi egyházakkal őszinte szívvel kerestük. Az amerikai közélet azonban, mely az egész konferenciát végig zavarta és szinte naponta új módszert és új ötletet talált ahhoz, hogy az egy­házak gyűléséből szenzációt teremt­sen, az egyházak közösségét bontsa és általában zavarja az áhítatot, most megint el tudta végezni a botrán- koztatást. A templom tele volt fény­képészekkel, rádiósokkal és televí­ziósokkal. Az úrvacsorázás első köre után viszont a presbiterek kirekesz­tették a fényképészeket a templom­ból. Két nap múlva hallottuk, hogy a helyi lelkészt azzal támadták a ri­porterek, hogy ezzel lehetetlenné tette, hogy lefényképezzék a »vas­függöny mögötti« delegátusokat, vagyis a magyarokat és a csehszlo­vákokat, mikor az oltárnál térdepel­nek. Azt követelték, hogy velünk külön újra rendeztessék meg az úr­vacsoravételt, mert ez a kép igen kellene a sajtónak. Velünk együtt mélyen felháborodott mindenki, aki A záróisteritiszteleten ökumenikus liturgia volt, azon Berggrav püspök pédikált. A tőle megszokott rövid, frappáns fogalmazás átütő erejű volt. Azt hangsúlyozta, hogy mindaz, ami történt az ökumenikus mozga­lomban, Isten ajándéka a hívők szá­múra. De meg kell emlékeznem az ame­rikai egyházi élet egyik újításáról is, melynek ugyancsak az első napon voltunk tanúi. A »Hit fesztiválját« rendezték meg a chicágói nagy sta­dionban, a Soldier’s Flelden. Hatal­mas tömeg gyűlt össze erre a nyílt »istentiszteletre«, mely azonban in­kább látványos mozgásművészeti bemutató volt. Egyesek szerint 140 ezer néző vett részt ezen az ünne­pen és 30 ezer még kívül is maradt a nagy stadionból, amely két nap­pal előtte az »All-Star« rugby- meccsének színhelye volt s amellyel kapcsolatban ugyancsak a »The Christian Century« arra emlékeztet, hogy itt játszódtak le három évti­zeddel ezelőtt Dempsey és Tunney nagy profi boxmérkőzései. De a chi­cagói tömegeket lázba hozta a világ minden tájáról érkezett delegátusok serege és látni akarta a nagygyű­lés részvevőit. Autóbuszokon szál­lítottak minket Chicágóba, ott a Soldier’s Field-i stadion alagsorában hosszú asztaloknál vendégül látott minket a Nagy-chicágói Keresztyén Egyházszövetség, majd istentiszteleti ruháinkba öltöztünk és hosszú so­rokban felvonultunk az aréna gye­pére, majd onnan a tribünre. Va­kító reflektorok fényében élvezte a tömeg az egyházi felvonulást, mely­re egyébként semmi szükség nem volt s mellyel kapcsolatban nem egy külföldi egyházi férfiú megjegyezte, hogy azon teljesen oda nem illő mó­don hordottuk templomi ruháinkat. Dr. Visser't Hoofí beszélt magas emelvényről a tömegnek és ismer­tette az Egyházak Világtanácsa mun­káját, majd hatalmas kórus és zene­kar éneke és egyházi zenéje mellett mozgásművészeti elemekből felépí­tett bemutató következett. Ez arra szolgált, hogy a biblia különböző történeteit megjelenítse. A bibliai szövegekből összeállított kísérő narra- tio mellett többezer ifjú és leány va­lóságosan »eltáncolta« a bibliai ki­nyilatkoztatás minden fontosabb mozzanatát a teremtéstörténettől kezdve Kain testvérgyilkosságán, a babyloni tornyon, Krisztus kereszt­halálán a Szentlélek kitöltetésén ke­resztül egészen Krisztus visszajöve- teléig. Az egyháziak, — különösen az európaiak — vegyes érzelmekkel nézték ezt a bemutatót, de őszinte bírálatot mondani róla, a továbbiak során is szinte lehetetlen volt. Az amerikaiak oly büszkék vol­tak a »tömeg-evangélizációnak« erre az újítására, hogy inkább nem szól­tunk a magunk botránkoztatottságá- ról, csakhogy ne kelljen őket botrán- koztatni. Ez az előadás és még egy másik, melyet az emigránsok ügye iránti részvétkeltés okából az evan­stoni McGaw Hall-ban rendeztek, furcsa és szomorú emlékünk maradt az amerikai keresztyénségről. De hála Istennek, nemcsak ezt és nemcsak ilyet tudturfk meg az ame­rikai egyházak életéről.;.. (Folytatjuk.) istentiszteleti rend 1954. november 14-én, vasárnap, Budapesten. Deák-tér délelőtt 9 Gémes István, délelőtt 11 Gémes István, délután 7 Madocsai Miklós — Fasor délelőtt fél 10 (gyerm.) Sülé Károly, délelőtt 11 Gyöngyösi Vilmos, délután 6* Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Gy.-út 7. dél­előtt fél 10 Juhász Géza. — Üllői-út 24. dél­előtt fél 10, délelőtt 11 (úrv.). — Rákóczi-út 57/b. délelőtt 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., délelőtt háromnegyed 12. — Karácsony S.-u. 31. délelőtt 10. — Thaly K.-u. 28. délelőtt 11 Bonnyai Sándor, délután 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya délelőtt 10 Koren Emil, délután 5 Szeretetvendégség. — Vajda P.-u. 33. délelőtt fél 12 Koren Emil. — Utász-u. 7. délelőtt 9 Sárkány Tibor. — Zugló délelőtt 11 Ferenczy Zoltán, délután 4 Szeretetvendégség. délután 6 Scholz László. — Gyarmat-u. 14. délelőtt 10 (úrv.) Ferenczy Zoltán. — Rákosfalva dél­előtt fél 12 Muntág Andor. — Fóti-út 22. dél­előtt 11 (úrv.) Gádor András, délután 7 Ri- már Jenő. — Váci-út 129. délelőtt 8 Gádor András. — Újpest délelőtt 10 Blázy Lajos, délután 5 Szeretetvendégség. — Dunakeszi délelőtt 9 Matuz László. — Vas-u. 2 c. dél­előtt 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Újtelep délelőtt fél 9. — Rákospalota MAV-telep délelőtt fél 9. — Rp. Nagytemplom délelőtt 10. — Rp. Kis­templom délután 3. — Pestújhely délelőtt 10. — Rákoskeresztúr délelőtt fél 11. — Rákos­hegy délelőtt 9. — Rákosliget délelőtt 10. — Rákoscsaba délelőtt 9 délután fél 7. — Cin- kota délelőtt 9 (gyerm.) délelőtt 10, délután fél 3. — Mátyásföld délelőtt fél 12. — Kerepes- Kistarcsa délelőtt negyed 10. — Pestlőrinc délelőtt 11, délután 5. — Pestimre délelőtt 10. — Kispest délelőtt 9, délelőtt 10, délután 6. — Wekerle-telep délelőtt 8. — Rákosszentmihály délelőtt fél 1L délután .5. I Bécsikapu-tér délelőtt 9 Dóka Zoltán, dél­előtt 11 Várady Lajos, d. u. 7 Várady Lajos. — Toroczkó-tér délelőtt 8 Pethő István — Óbuda délelőtt 9 Mezősi György, délelőtt 10 Mezősi György, délután 5 Mezősi György, — XII., Tarcsay V.-u. II. délelőtt 9 Danhauser*' László, délelőtt 11 Danhauser László, dél­után 6 Cantate-sorozat. — Hűvösvölgy, Lel- késznevelő Intézet délelőtt 10. — Sza­badsághegy, Diana-út 17. délelőtt fél 9 Ruttkay Elemér. — Kelenföld délelőtt 8 Muncz Frigyes, délelőtt 11 Muncz Frigyes, délután 5 Muncz Fdigyes. — Német völgyi-út 138. délelőtt 9 (gyerm.) Bodrog Miklós. — XI., Bartók B.-iít 158. déli 12 Rezessy Zoltán dr. — Csepel délelőtt 11, délután 7. — Buda­fok délelőtt 10 Visontai Róbert. — Nagy­tétény délelőtt 8 Visontai Róbert — Kelen- völgy délelőtt 9. — Albertfalva délelőtt fél 11. — Csillaghegy délelőtt fél 10, délután 7. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest. III.. Dévai Bíró Mátyás-tér 1. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott .2-545045. Athenaeum (F. r, S rproni Béla)

Next

/
Thumbnails
Contents