Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-11-07 / 45. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET (4. folytatás.) Augusztus 14-e, a megnyitás előtti nap volt a gyülekezés nagy napja. Szinte varázsütésre megtelt Evanston külföldiekkel. Az evanstoni utcák tele voltaik üdvözlő plakátokkal, az üzletekben megjelenítek az egyházi reklámok, a napilapok nyilatkozato­kat hoztak a városi vezetőktől, ven­déglők és szállodák tulajdonosaitól, az üzletek 10 százalékos vásárlási en.gedményit kínáltak a delegátusok­nak, — Evanston átadta magát a nagygyűlésnek. A politikai levegőnél még forróbb volt a Miohigan-tó párájával nehe­zített chikágói nyár. Az egyetem egyik nagy tornatermében folyt a regisztrálás. Püspökök, teológusok, asszonyok-férfiak érkeztek csapato­DEZSÉRY LÁSZLÓ: EVANSTONI RIPORT san és mentek végig a hosszú aszta­lok előtt. Futószalagon vették fel az adatainkat s adták át a szükséges iratokat, igazolványokat, vették be a szükséges befizetéseinket. Chikágói lakosok felajánlották az autójukat a delegátusok házhoz szállítására, estig minden elrendeződött. A délután és az este már barátkozással telt, is- merkedésisel és beszámolókkal, — és ez figyelemreméltó — az ökumenikus nagygyűlés előtt tartott felekezeti nagygyűléseikről. A nagyobb feleke­zeti tömbök Evanston előtti konfe­renciákat tartottak. A Selekeseti RofiSeresaclák Az Egyházak Világtanácsa azon az alapelven épül, hogy abban a hitvallásaikat tartó egyházak működnek együtt és nem úgy keresik az egységet, hogy fel­áldoznak mindig többet saját hitvallásos elveikből, hanem gaz­dagítják a saját hitükkel a töb­biekét. Ez persze nem megy kísértések nél­kül. Az Egyházak Világtanácsa mel­lett mindig jobban megerősödnek a konfesszionális egységek, a feleke­zeti világszövetségek. Szinte mind­egyik rendszeresen hangsúlyozza, hogy a legteljesebb készséggel és egészen nyugodt szívvel működik együtt az Egyházak Világtanácsával a keresztyénség egységéért, de most mintha még mindegyik ott tartana, hogy először azért tisztázzuk a kü­lönállás alapjait és biztosítsuk a fe­lekezeti együvétartozást. Hatalmas szervezkedés folyik világszerte kon­fesszionális alapon s a felekezeti vi­lágszövetségek azon vannak, hogy a hozzájuk tartozókat szerte a világon egyesítsék. Némelyek még külön arra is törekszenek, hogy az egy or­szágban élő egy hitvallás alapján álló, de mégis különböző egyház- testeket jelentő részegyházakat nem­zeti egyházakban egyesítsék. A Lutheránus Világszövetség például számottevő módon ihleti és segíti az öt különböző amerikai lutheránus egyházat ilyen egység felé és jelen­tős eredményeket ért el ugyanilyen irányban a latin-amerikai evangé­likusak között. Ma még nehéz látni, hogy ezek a hitvallásos szervezkedé­sek a távolabbi jövőben mit fognak jelenteni. Nagyjából azonban két le­hetőség van. Vagy az történik majd, hogy ezek a hitvallásos tömbök meg­merevednek és az egymás közötti együttműködés biztosításán túl kép­telenek az egyház egysége felé lé­nyeges előrehaladást tenni, vagy az történik, hogy éppen ezek a hitvallá­sős egységek tudják majd könnyebbé tenni a járást az egység útján az Egyházak Világtanácsa keretében. Ez az egész jövő azonban Isten ke­zében van. Nagyon jól kell tudnunk, hogy az emberi erőfeszítések sokat tehetnek, de mégjobban kell tud­nunk, hogy Isten Szentleikének egy­ségre vezető ereje nélkül mindez hiábavaló. Jó néha a kívülállókra is figyelni. Az Egyházak Világtanácsát meghökkentette a világi sajtótól ér­kező néhány szkeptikus megjegyzés, de mégjobban rettenthette a hitval­lásos tömbök néhány előnyilatko- zata s nagyon elszomorította egy kel­lemetlen római katolikus hang. Stritch bíboros, Chikágó katolikus érseke pásztorlevélben figyelmez­tette a római katolikusokat, hogy nem szabad részt venniök a nemkato­likus szervezetiek összejövetelem. Nem említette az Egyházak Világ­tanácsa nagygyűlését, de az irat ki­bocsátásának időpontja, helye és a benne felvetett alapkérdés túlságo­san árulkodó volt ahhoz, hogy meg ne értsék. Ismét a büszke, pápai hang! »Mint annak az egy egyház­nak a tagjai, amelyet maga Jézus Krisztus alapított, semmiféle formá­ban nem veszünlk részt olyan össze­jöveteleken, amelyek a keresztyén szektáknak emberkéz által való egyesítését tűzték ki céljokul.« A hang sértő volt és kellemetlen. Dr. Visser’t Ilooft főtitkár ünnepé­lyesen tiltakozott a katolikus meg­nyilatkozás ellen és a Világtanács végrehajtó titkárával együtt választ közölt a pásztorlevélre. Visszautasí­totta, hogy egyházainkat szektáknak nevezzék és felhívta a chikágói ér­sek figyelmét arra, hogy a Vatikán 1949-ben más szellemben foglalko­zott az ökumenikus mozgalommal. Emlékeztetett arra, hogy Lundban, a »Hit- és Egyházszervezet« világkon­ferenciáján, 1952-ben a római kato­likus egyház megfigyelők által kép­viseltette magát. Visser't Ilooft vá­lasza hivatkozik a közös bizonyság­tétel szükségére és arra utal, hogy azok között az egyházak között, ame­lyek Jézus Krisztust Istenüknek és Megváltójuknak ismerik el, az érintkezésre jutás és az együttműkö­dés minden lehetőségét ki kell hasz­nálni és vallja azt, hogy az Egyhá­zak Világtanácsa a maga részéről erre minden alkalmat megragad. Ez azonban megint olyan kérdés, amit bizony különböző módon lehet megítélni. Vannak a nyugati protes­táns egyházak körében olyan irány­zatok, melyek a Vatikánnal való együttműködést lényegében politikai okokból tartják fontosnak. Egy vi­lágra szóló keresztyén front kialakí­tása nyilvánvaló politikai cél volna az amerikai politika számára is, hogy a keresztyének által támogatott világnézeti kérdéssé tegye a társa­dalmi rendszerek közötti vitát. Is­mét másokban őszinte törekvés van a Krisztus-hivő keresztyénség jobb belső viszonyainak megteremtésére. De nem kisebb azoknak a száma, akik ugyancsak jóindulattal, de egé­szen reálisan nézik azt a tényt, hogy a Vatikán meg nem alkuvó módon abban látja az “ökuménikus mozgal­mat«, hogy minden egyéb keresztyén felekezet térjen vissza az »egyedül üdvözítő« pápás egyházba .., A Lsutínesfánsas Vílágsxöveiség kosaSesfesiciáfa Az Evanston előtti felekezeti kon­ferenciák között a Lutheránus Világ- szövetség is tartott konferenciát az evanstoni nagygyűlésen részt vevő lutheránus delegátusok és látogatók számára. Több mint kétszáz lutherá­nus részvevő gyűlt össze Chikágó- ban augusztus 13—14-én, hogy a nagygyűlés témájához szolgáló lutheránus hozzájárulás tekintetében tanácskozzék. Dr. Hans Lilje, a Vi­lágszövetség elnöke nyitotta meg az ülést, majd Anders Nygren svéd püspök (Lund) a jelenleg legnagyobb élő lutheránus teológusnak tartott férfi beszélt a közgyűlés főtémájára vonatkozó evangélikus állásfoglalás­ról. Azon kell gondolkoznunk — mondotta — miként járulhatunk hozzá a nagygyűléshez. »Mindaz, amiről tárgyalunk, az együttműködés pozitív akaratát kell, hogy visszatükrözze. Nem azért jöttünk Evanstonba, hogy bírálókként félreálljunk, sem azért, hogy pusztán tárgyilagos megfigye­lők legyünk, hanem hogy együttmű­ködők legyünk, akiknek legjava ké­pességeink szerint kell az ügyet elő­segítenünk. Még amikor kritikai megjegyzéseket kell tennünk, azokat is a mi közös feladatunk előmozdí­tásának pozitív céljával tesszük.« Ezzel Nygren hangot adott a világ lutheránusai ökuménikus készségé­nek. Viszont a továbbiakban azt hangsúlyozta, hogy má nem hiába keressük a különleges evangélikus hozzászólás tartalmát, mert az a felfogásunk, hogy a saját »külön ajándékainkkal« kell hozzájárulnunk a Világtanács munkájához. »Mi saját szempontunkból törekszünk mélyen behatolni ebbe a nagy problémába éppenúgy, mint ahogy mások ezt a saját nézőpontjukból teszik.« Ezzel Nygren igazságot szolgáltatott az ál­Bach: H-moll mise talános felekezeti felfogásnak, de óvta a lutheránusokat attól, hogy arra törekedjenek, hogy valamilyen lutheránus partikularizmust szólal­tassanak meg. A felekezeti hozzájá­rulások értékét így fogalmazta: »Ha együttesen hatolunk bele mélyen (a főtérma kidolgozásába) — több siker­rel járhatunk, mintha külön-külön lennénk.« De megszólaltatta Nygren a lutheránus büszkeséget is, ami — valljuk meg — nem ritka jelenség. »Tulajdonképpen szófecsérlés, ha az Egyházak Világtanácsa tőlünk teo­lógiai hozzájárulást kér. Hiszen, ha a lutheránizmusnak egyáltalán van hozzászólása, akkor az kétségte­lenül csak teológiai módon tör­ténhetik.« A lutheránizmus teológiá­jának lényegét viszont ebben raj­zolta meg: »Akkor vagyunk a refor­máció örökösei, ha folytatjuk az evangéliumra irányuló koncentrá­lást.« Számunkra igen érdekes volt hall­gatni az ehhez’ csatlakozó későbbi hozzászólásokat. A vitát először dr. Taito Kantonnen finn professzor, majd dr. Regin Prenter dán profesz- szor vezette. A konferencia többsége német volt. A németek többségén nehezen látszott az ökuménikus fel- aldódobtság. Második napon dr. H. Meyer hamburgi professzor tartott a Nygrenéhez hasonló előadást a nagygyűlés melléktémáihoz való evangélikus hozzájárulás tartalmát keresvén. A konferenciát dr. Frank­lin Clark Fry, a Lutheránus Világ- szövetség alelnöke előadása fejezte be, ismertetvén az Egyházak Világ­tanácsa felépítését és tevékenységét, nagyszerű humorral és kedvesen, a táblán rajzolgatva, a Világtanács különböző osztályainak és alosztá­lyainak rendkívül komplikált szer­kezetét és összefüggéseit. Dr. Fry igen otthon volt ebben a témában és jót tett azzal, hogy a lutheránus de­legátusokat megismertette ezekkel a rejtelmekkel. A szünetekben és a közös ótkezé­hosszú évtizedek óta nem kétséges, hogy az úrvacsora közösségét egy­más közt vállalni tudjuk, sőt gya­koroljuk. Ax anglikánok vllággytálése Augusztus 4-e és 13-a között tar­totta az egész világra kiterjedő Anglikán Közösség a maga világ­kongresszusát. Az egész világon meglevő 325 anglikán püspökségből mintegy hatszáz delegátus vett részt ezen a Minneapolisban rendezett kongresszuson. Az Anglikán Közös­ségnek ez volt az első kongresszusa, melyet valaha is Nagy-Britannián kívül tartottak. A kongresszus célja volt e közösségen belül az összes egyházak és tartományok egységének erősítése és az, hogy az anglikán missziónak új ösztönzést adjon. Az utolsó anglikán kongresszust csak­nem félévszázaddal ezelőtt, 1908-ban tartatták Londonban. Az Anglikán Közösség egyébként a canterbury-i érseki székhellyel közösségben álló egyházaik társulása. A közösségnek, mint egésznek, egyetlen rendszeresen működő kifejező szerve van, az ú. n. Lambeth-i konferencia, melyet ren­des körülmények között tíz évenként tartanak. A lambeth-konferenciák kizárólag püspökökből álló közgyű­lések. Az Anglikán Kongresszus vi­szont arravaló, hogy az egyház egész életének kifejezésére összehozza az anglikán papságot és világi eleme­ket a püspökökkel. A minneapolisi kongresszus főté­mája volt »Isten hívása és az Angli­kán Közösség missziója«. A főtémá- böl eredő mellékkérdéseket húsz vitacsopart tárgyalta, »hivatásunk, istentiszteletünk, üzenetünk, mun­kásságunk« címen. A megnyitó elő­adást dr. Fisher canterbury-i érsek tartatta, a második előadást Henry Knox Sherrill amerikai anglikán püspök, akit az evanstoni nagygyű­lés után az Egyházak Világtanácsa egyik elnökévé választották. Fonto­sabb előadást tartott még dr. Wand, London anglikán püspöke. A kon­gresszus szép nyilatkozatokat tett a keresztyén családi élet erkölcsi és szociális kérdéseiről és különösen a faji kérdés tekintetében, elítélvén mindenfajta faji megkülönböztetést és kifejezvén az.t, hogy az anglikán gyülekezetekben mindenütt a vilá­gon nyitva áll a közösség minden fajta és minden népiség számára. Az anglikán egyház hivatását a kongresszus ebben jelölte meg: »Hű­séges anglikánnak lenni annyi, mint önmagunkban egyesíteni a katolikus és protestáns tradíciókat egy dina­mikus összefüggésben. A különböző tradíciók közötti feszültség te­remtő erejű lehet, ha azokat szere­tet tartja össze.« Az ökuménikus mozgalomról viszont ismét két ol­dalú nyilatkozatot tettek, »örülünk a ténynek, hogy az Anglikán Kö­zösség különböző tagegyházai mind alkotó tagjai az Egyházak Vüág- tanácsának... Felhívjuk az Angli­kán Közösség minden egyházát, hogy erősítse az ökuménikus moz­galomhoz való hozzájárulását és mozdítsa elő a további egységet a keresztyének között.« Viszont a dél­indiai egyesült egyházban részt vevő anglikán egyháztestek felé olyan ki­jelentést tett a kongresszus, hogy azoknak helyzetéről és fejlődéséről többet szeretne tudni, hogy azokkal fenntartja a közösséget, de arra a napra vár, »amikor a velük való tel­jes közösséget realizálni lehet«. A »teljes« szónak ez a hangsúlyozása nem jelenthet egyebet, mint azt, hogy most az anglikánizmus nem vállalja az úrvacsorái közösséget a dél-indiai egyházzal. Az Anglikán Közösség kongresszusán egyébként jelentős nyilatkozat történt az atom­fegyverek ellen. »Hisszük, hogy Isten az atom- erőt az Ö céljainak előmozdítá­sára teremtette. A keresztyén állampolgárnak tehát az a köte­lessége, hogy imádságaival és be­folyásával mindent elkövessen, hogy a világ nemzetei a nukleá­ris energiát csakis Isten békés és teremtő céljaira használják.« A Református Világszövetség gyűlése A reformátusok ugyancsak össze­gyülekeztek Evanston előtt és nagy­gyűlést tartottak Princetonban. Ez az a nagygyűlés, melyre a magyar református egyház képviselői nem tudtak elmenni, mert Péter János püspököt az amerikai hatóságok erre a gyűlésre nem engedték , be, A gyűlés testvéri légkörben folyt le s azon dr. Josef Hromádka, prágai teológiai dékánnak nagy szerepe volt, bár igen erős politikai táma­dásokat kapott a világi sajtóból. A nagygyűlés az egyház belső életének megújulásáról tárgyalt. Hromádkát a Presbiteriénus-Refomnátus Világszö­vetség aielnökévé és az európai szekció elnökévé választották. A tá­vollevő magyar egyházat — mely létszáma tekintetében a legnagyobb európai református egyház — »ki­felejtették« a végrehajtó bizottság­ból. Ez nagy fájdalom volt Evans­ton előtt és megmutatta, hogy Evanstonban az egyházak között sem lesz könnyű dolgunk abban a tekin­tetben, hogy a magyar protestantiz­mus erejéhez és ökuménikus hűsé­géhez méltó helyzetben maradhas­son. A nyugati politika árnyékában fog lefolyni az evanstoni nagygyű­lés .. t Az ortodoxok A nyugaton élő ortodox egyházak voltak az egyházi ökuménikus moz­galom legszomorúbb jelenségei Evanstonban. Szinte minden témá­hoz külön deklarációkat és ellenvé­leményeket terjesztettek be. A pro­testánsoktól való félelem, a protes­tánsok iránti gyanú jellegzetesen ki­tűnt minden iratukból. Komolyan veszélyeztették az evanstoni nagy­gyűlés sikerét. Amikor a nagygyű­lés végén az Egyházak Világtanácsa egyik vezető funkcionáriusát meg­kérdeztem, fel akarják-e vetni az ortodox kérdést a továbbiakban, mert úgy látszik, hogy közöttünk ko­moly feszültségek vannak, a vezető funkcionárius így Válaszolt: »A kér­dés már fel van vetve, maguk az ortodoxok vetették fel, de bízunk abban, hogy ha Evanstonban az öku­menikus mozgalom kibírta ezeket a feszültségekeit, akkor Isten továbbra is meg fog minket segíteni.« Mi mégis nagy reménységgel jöt­tünk el Evanstonból. 1954-ben em­berileg elképzelhetetlen módon nyil­vánult meg az, hogy »együtt tudunk maradni«. Visser’t Hooft főtitkár így nyilatkozott az Evangelischer Pres- sediensifcben: »A világ feszültségében Evanston a béke szigete volt.« Berggrav norvég püspök ezt mondta: »Még sok türelemre van szükség, de az ökumenikus mozgalom most már erősen ül a nyeregben.« Dr. Lilje püspök, a Lutheránus Világszövet­ség elnöke így nyilatkozott: »Az ökuméné megerősödött. Ez egy darab egyháztörténet, amit már nem lehet visszacsinálni.« ... (Folytatjuk.) A Lutheránia 50 éves jubileumi estje november 8-án, hétfőn este 8 órakorr a Deák-téri evangélikus temp­lomban. Szólóénekesek: M. Molnár Éva, Sándor Judit, Tiszai Magda, Szabó Miklós, Littasy György. A mise szövege: 1. tétel: KYRIE 1. ötszólamú kar, 2. Szoprán és alt-duett, 3. négyszólamú kar. Szövege: Uram irgal- mazz nékünk! Krisztus irgalmazz nekünk! Uram irgalmazz nekünk! — A bűnös lélek kétségbeeséséből fakadó könyörgés után Krisztushoz fordul reménykedve, majd mint­egy a bűnbocsánat hitével szólal meg újra irgalmat kérve. 2. tétel: GLÓRIA 4 Kar, 5. szoprán-ária, 6. kar. 7. szoprán- tenor-duett, 8. kar, 9. alt-ária, 10. basszus­ária, 11. kar. Szövege: Dicsőség Istennek a magasban és békesség a földön a jóakaratu embereknek, (5.) Téged dicsérünk, Téged áldunk. Téged imádunk, Téged dicsőítünk. (6) Köszönetét mondunk Néked nagy dicső­ségedért, (7) ’ Úristenünk, ég királya, minden­ható Atya, az Ür egyszülött Fia, Jézus Krisz­tus, Úristenünk, Isten báránya, az Atyának Fia, (8) Ki elveszed a világ bűneit, irgalmazz nékünk, hallgasd meg imánkat, (9) Ki ülsz az A tv a jobbján, könyörülj rajtunk, (10) Mert egyedül Te vagy szent, egyedül Te vagy az Ur, Te vagy a legfelségesebb Jézus Krisztus, (1Ú A Szentlélekkel az Atytaistennek dicső­ségében. Amen. — Istent magasztaló három himnusz után Krisztus dicsőítése szólal meg, részben Lk. 2,14. alapján, részben hitvallás- tzerű gondolatokban. 3. tétel: CREDO 12. és 13. kar. 14. szoprán-alt-duett, 15—17. kar, 18. basszus-ária, 19. kar. Szövege: azo­nos a nicaeai hitvallással. Hiszek egy Isten­ben. (13) Mindenható Atyában, mennynek és tőidnek, minden látható és láthatatlan dolgok teremtőjében, (14) És az egy Ur Jézus Krisz­tusban. Isten egyszülött Fiában, ki minden Idők előtt az Atyától született, Istentől való Isten, világosságból való világosság, igaz Istenből való igaz Isten, született, nem te­remtetett, az Atyával egylényegű, mindenek teremtője. Értünk, emberekért és a mi üdvös­ségünkért leszállt a mennyekből, (15) a Szentlélek által testet öltött és Szűz Máriá­tól emberré lett. (16) Keresztre feszíttetett, érettünk szenvedett és elteméttetett. (17) Harmadnapon feltámadott az írások szerint és felment a mennyekbe, az Atya jobbján ül és ismét eljön majd dicsőségben, hogy az élőket és holtakat megítélje s országlásának nem lesz vége. (18) Hiszek Szeptlélekben, Uramban és éltetőmben, aki az Atyától s a Fiútól ered, az Atyával és a Fiúval együtt imádandó, dicsőítendő és Ö szólt a próféták által. Hiszek egy szent, egyetemes apostoli egyházat. (19) Vallom a keresztséget a bűnök bocsánatára és várom a holtak feltámadását s az örök életet. Ámen. 4. tétel: SANCTUS 20. kar. 21. tenor-ária. 21. kar. Szövege: Szent, szent, szent az Ur a seregek Istene! Telve az ég és a föld az ö dicsőségével. (21) Áldott aki jő az Ür nevében, (22) Hozsánna a magasságban! , A darab legnagyszerűbb részé ez a tetei. 6. tétel: AGNUS DEI 23. alt-ária, 24. kar. Szövege: Isten bá­ránya, ki elveszed a világ bűneit, könyörülj rajtunk, (24) adj békességet nékünk! seken, baráti beszélgetéseken sür- gött-forgott a lutheránus család. A Világszövetség 1952-ben tartott han­noveri üléséről már sok ismerősünk volt s most még többel megismer­kedtünk. Hannover óta nagyot válto­zott a világ. A világfeszültség talán erősebb lett, de a Lutheránus Világ- szövetség belső viszonyai javultak. Lényegesen jobban éreztük magun­kat közöttük, mint régebben. A Lutheránus Világszövetség ve­zetői láthatólag éppúgy igyekez­tek a velünk való viszony javítá­sára, mint mi arra, amire már Hannoverben is oly erőteljesen törekedtünk, hogy t. i. őszintén megéljük közösségünket és fenn tudjuk tartani közösségünket a világ minden táján élő lutherá­nusokkal. Egészében véve azonban a luthe­ránusok konferenciája sem volt men­tes felekezetieskedéstől. Nekünk na­gyon fájt, hogy a német lutheránu­sok később a nagygyűlés folyamán olyan meghívót bocsátottak ki külön úrvacsorájukra, mellyel már a meg­hívó fogalmazása miatt is, tulajdon­képpen kirekesztették az úrvacsorái közösségből a reformátusokat. Ide­haza mi már többre jutottunk. A magyar protestantizmus számára Istentiszteleti rend 1954. november 7-én, vasárnap, Budapesten Deák-tér délelőtt 9 Gémes István, délelőtt 11 Hafenscher Károly, délután 6 Szeretet- vendégség. — Fasor délelőtt fél 10 (gyerm.) Juhász Géza, délelőtt 11 (úrv.) Sülé Károly, délután 6 Juhász Géza. — Dózsa Gy.-út 7. délelőtt fél 10 Sülé Károly. — Ullői-út 24. délelőtt fél 10 (úrv.), délelőtt 11. — Rákóczi- út 57/b. délelőtt 10 (szlovák) Szilády Jenő dr. délelőtt háromnegyed 12 (úrv.). — Karácsony S.-u. 31. délelőtt 10 (úrv.). — Thaly K.-u. 28. délelőtt 11 Bonnyai Sándor, délután 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya délelőtt 10 Sár­kány Tibor. — Vajda P.-u. 33. délelőtt fél 12 Sárkány Tibor. — Utász-u. 7. délelőtt 9 Sár­kány Tibor. — Zugló délelőtt 9 (gyerm.) Scholz László, délelőtt 11 (úrv.) Muntág Andor, délután 6 Muntág Andor. — Gyarmat­it. 14. délelőtt fél 10 Muntág Andor. — Rákos­falva délelőtt fél 12 Scholz László. — Fóti- út 22. délelőtt 11 (úrv.) Rimár Jenő, délután 5 Szeretetvendégség Várady Lajos. — Váci-út 129. délelőtt 8 Rimár Jenő. — Újpest dél­előtt 9 (ifj.) Blázy Lajos, délelőtt 10 Blázy Lajos, délután fél 7 Matúz László. — Duna­keszi délelőtt 9 Matúz László. — Vas-u. 2/c. délelőtt 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Ujtelep délelőtt fél 9. — Rákospalota MÁV-telep délelőtt fél 9. — Rp. Nagytemplom délelőtt 10. — Rp. Kis­templom délután 3. — Pestújhely délelőtt 10. — Rákoskeresztúr délelőtt fél 11. — Rákos­hegy délelőtt 9. — Rákosliget délelőtt 10. — Rákoscsaba délelőtt 9, délután fél 7. — Cin- kota délelőtt 9 (gyerm.) délelőtt 10, délután fél 3. — Mátyásföld délelőtt fél 12. — Kere- pes-Kístarcsa délelőtt negyed 10. — Pest­lőrinc délelőtt 11 (úrv.). délután 5. — Pest­lőrinc, Szemere-telep délelőtt háromnegyed 8. — Kispest délelőtt 9, délelőtt 10, délután 6. — Wekerle-telep délelőtt 8. —■ Rákosszentmihály délelőtt fél 11, délután 5. Bécsikapu-tér délelőtt 9 Pethő István, dél­előtt 11 Várady Lajos, délután 7 Dóka Zol­tán.— Toroczkó-tér délelőtt 8 Várady Lajos. — Óbuda délelőtt 9 Mezősi György, délelőtt 10 (úrv.) Gaudy László dr., délután 6 Sze­retetvendégség. — XII., Tarcsay V.-u. 11. délelőtt 9 (gyerm.) Danhauser László, dél­előtt 9 Ruttkay Elemér, délelőtt 11 Ruttkay Elemér, délután 7 Ferenczy Zoltán. — Hűvös­völgy, Lelkésznevelő Intézet délelőtt 10 Gyön­gyösi Vilmos. — Szabadsághegy, Diana-út 17. délelőtt fél 9. — Budakeszi délelőtt 10. — Kelenföld délelőtt 8 (úrv.) Bottá István, dél­előtt fél 10 (gyerm.) Bottá István délelőtt 11 (úrv.) Bottá István, délután 5 Muncz Fri­gyes. — Németvölgyi-út 138. délelőtt 9 Muncz Frigyes. — XI., Bartók B.-út 158. déli 12 Müncz Frigyes. — Csepel délelőtt 11. délután 7. — Budafok délelőtt 10 Bodrog Miklós. — Nagytétény délelőtt 8 Bodrog Miklós. — Kelenvölgy délelőtt 9 Visontai Róbert. — Albertfalva délelőtt fél 11. — Csillaghegy délelőtt fél 10, délután 7. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili., Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest. 111 Dévai Biró Mátyás-tér I. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. ______10.000 példányban nyomatott_______ 2­544956. Athenaeum (F. v. Soproni Béla$

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents