Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-11-14 / 46. szám

Dr. Luther Márton prédikál Lk. 17, 11—19. J7Z AZ IGE a hitet magasztalja. ■ Így szól az Ür a samaritánnshoz, aki bélpdklosságból megtisztult: »A te hited megtartott téged. A samaritá- nus gyógyulásáért tehát az Ür nem önmagát dicsőíti, hanem a hitet. Ezzel minket is arra tanít, hogy e példa után indulva, teljes bizalom­mal higgyünk Istenben és legyünk bi­zonyosak afelől, hogy amit hiszünk, Jézus Krisztus által meg is kapjuk. Ha Krisztus által hisszük bűneink bocsánatát és az örök életet, bizto­san el is nyerjük azt. Ha hisszük, hogy Isten a Krisztusért irántunk kegyelmes, akikor úgy is lesz az. így látjuk ezt a tíz bélpokloscm is, akik így kiáltanak: »Jézus, mester, könyörülj rajtunk!« Ök nyugodtan állnak, és nem kételkednek benne, hogy segíteni fog rajtuk, és éppen azért minden úgy is történt, amint hittek. Jegyezzük meg ezt jól, és bíz­zunk rendületlenül Isten jóságában. Szívünk ne ingadozzék, hanem szi­lárdan bízzék abban, amit kér, akár egészség, akár jólét, akár bölcseség, akár igazság legyen is az. Mert Isten mindezt szívesen megadja, amennyi­ben az ő dicsőségére és a mi üdvössé­günkre szolgál az, még ha talán ké­sik is kérésünk teljesítése, mert az­zal próbára akar tenni, vájjon az imádságban és a hitben kitartók va­gyunk-e. Ez ennek az igének az egyik része, amely arra int, hogy erős hit­tel imádkozzunk és Istennek irán­tunk való jóakaratában ne kételked­jünk. A MÁSIK RÉSZE elijesztő példát tár elénk. Tíz szerencsétlen beteg embernek volt ilyen szilárd hite, tíz gyógyult meg közülük, és kilenc mé­gis elpártol és Jézus Krisztusnak a jótettéért köszönetét nem mond. Az ige hálás szívre akar ösztönözni min­ket, mert Isten méltán követelheti tő­lünk az Ö magasztalását és jótétemé­nyeiért gyermeki hálánkat. Cseleked­jek meg ezt szíves készséggel, hiszen olyan kevés fáradságba kerül. Ugyan mi károd van abból, ha Is­tenhez fordulva így sóhajtasz: ó Uram, Te nekem egészséges testet, szemet, kezet, lábat adtál, és napon­ként számtalan jótéteményt árasz­tasz rám, szívből hálát adok érte, mert hiszen a Te ajándékod, a Te jó­ságodnak adománya mindez. És mi­féle kárt szenvedsz azáltal, ha apád­nak és anyádnak, férjednek és fele­ségednek, szomszédodnak és ember­társadnak köszönetét mondasz jótet­tükért, amelyben részesültél? Hiszen nem törik bele a lábad, ha ezt meg­teszed. és a célja csupán annyi, hogy lássák jóságuk megbecsülését, és még több jót tegyenek veled. ÍGY CSELEKSZIK ITT ez a sama­ritánus is, visszatér az Űrhoz és kö­szönetét mond. Nem kerül az egy fil­lérjébe sem, hanem csak néhány jó szavába, és mégis mennyire tetszik az az Urnák. Az emberek is szívesen látják a hálát, jól esik nekik és arra ösztönzi őket. hogy máskor mégin- kább segítsenek. A pogányok azt tar­tották, hogy a hálátlanság a legcsú­nyább gonoszság, és a legnagyobb gyalázatnak azt vették, ha valaki őket hálátlanoknak mondta. Azon­ban azt tapasztaljuk, hogy ez a csú­nya bűn nagyon is el van terjedve, és leginkább azokkal szemben nyil­vánul meg. akik legmélyebb hálán­kat, legmelegebb köszönetünket ér­demelték meg, például a szülőkkel szemben, akik gyermekeikért életü­ket és egészségüket, vagyonukat és mindenüket, amivel csak bírnak, ké­szek feláldozni. Ha tehát igaz keresztyének akar­tok lenni, kerüljétek a hálátlansá­got. Legyetek hálásak először is Is­ten, a mi kegyelmes mennyei Atyánk iránt, aki testünket és életünket adta, fenntartja és minden jóban ré­szesít, és örök életre segít. Azután legyetek hálásak születtek, barátai­tok, szomszédaitok iránt is, és min­denki iránt, aki jót tett veletek, vi­szonozzátok ti is azt jóval, és ha eset­leg cselekedettel nem hálálhatjátok meg azt nekik, legalább szóban le­gyetek hálásak irántuk. Ez illik hoz­zátok, ezt kívánja Isten is tőletek. AKI PEDIG IGAZ KERESZTYÉN AKAR LENNI, gondolja meg, hogy minden jócselekedete, hűsége, szol­gálatkészsége mellett is nem min­dig számíthat hálára, sőt igen gyak­ran hálátlansággal fog találkozni. Azonban ez őt ne keserítse el, mert abban áll az igazi keresztyén élet, és az a hitnek valódi gyümölcse, hogyha a te jóságodért hálátlanság­gal fizetnek is, te a jó cselekvésé­ben meg nem lankadsz, és türelmed fonalát elszakadni nem engeded. Ha Krisztus híve vagy, tanuld meg ezt, tégy jót másokkal, segíts, ahol csak teheted, de a hálátlanság el ne ke­serítsen, se haragra ne ingereljen. KÉT ÜDVÖS TANULSÁGOT me­ríthettek tehát keresztyén testvéreim ebből az igéből. Az első a hitre vo- natlcozik. a másik pedig arra, hogy hálásaknak kell lennünk és ugyan­akkor a hálátlanságot el kell visel­nünk. A hálát tanuljuk meg attól az egy bizonyos samarítánustól, köves­sük példáját, hogy Isten és emberek iránt hálátlanok ne legyünk, Krisz­tustól pedig tanuljuk meg, hogyha valakivel jót tettünk és köszönetét nem is nyerünk érte, emiatt a jóban meg ne lankadjunk. Akkor leszünk igaz keresztyének, ha egyrészt ren­díthetetlenül hiszünk és Isten jósá­gában tántoríthatatlanul bízunk, másrészt pedig nemcsak a hálátlan­ságot kerüljük, hanem azt mások ré­széről is el tudjuk viselni. Hiszen Krisztusnál mi sem lehetünk job­bak. ö is tizet gyógyított meg, és csak egynek jutott eszébe a köszö­net. Nyugodjál bele, ha neked is ha­sonlót kell tapasztalnod. Tégy jót felebarátaiddal, és elégedj meg vele, ha jócselekedeted közben tíz eset kö­zül egyszer kapsz hálát. Az is meg­lehet. hogy ott aratunk hálát, ahol azt legkevésbé vártuk volna, amint az ennél a samarítánusnál történt. Isten nyújtsa nekünk kegyelmét, hogy mindezt szívünkre vegyük és e szerint éljünk! Áment Ford. Zábrák Dénes — Ottlyk Ernő A Hungarian Church Press ■— a magyarországi protestáns egy­házak külföldet tájékoztató kőnyo­matos folyóirata — októberi számá­ban első helyen kivonatosan közli D. Bereczky Albert református püspöknek a budapesti Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem aulájában az EVT evanstoni világgyűléséről el­mondott előadását. Ezután a buda­pesti Református Teológiai Akadémia századik tanévével kapcsolatban hoz hírt a kőnyomatos, majd az evan­gélikus Egyházegyetem Tanácsa és az Országos Esperes! értekezlet ösz- szehívásáről, valamint D. Dezséry László püspök »Evanstoni riport« című cikksorozatáról - olvashatunk rövid hírt. Weltler Rezső és Fülöp Dezső esperesi beiktatásának be­számolója után D. Dr. Vető Lajos püspök és Dr. Kádár Imre reformá­tus teológiai professzor németorszá­gi utazásáról számol be a HChP. Az Evangélikus Élet október 10-i szá­mában megjelent »-Hogy mindnyá­jan egyek legyenek-« című cikkből részleteket közöl a kőnyomatos, majd beszámol Dr. Vető Lajos püs­pök. 50-ik születésnapja alkalmából a püspökhöz intézett áldáskívánsá­gokról. A reformáció-heti evangéli­kus igehirdetés-sorozatról és az Or­szágos Protestáns Reformációi em­lékünnepélyről szóló hír után Dr. Nagy Gyula teológiai tanár ismer­teti Karner Károly »Bevezetés a teológiába« című könyvét. Egy rö­vid hír közli Bottá István hittan­könyvének megjelenését. A baptista egyház szolgálatáról szóló rövid be­számoló után a HChP-hoz érkezett két külföldi levelet ismertet a kő­nyomatos, végül pedig az evanstoni világgyűlés tanulmányi anyagának további tanulmányozásáról ad hírt. Szeretettel kiszönijük ez 50 é^es Lutheromat Bach H-moll miséje a Lutheránia ünnepi estjén Egyházunkat és az egyházi zenét szívükön viselő emberek: Rőthy Károly és Füzesi István 50 esztendő­vel ezelőtt 1904-ben egyházi énekkar alapítását kezd­ték tervezni sétálgatás közben. Tervezgetésük nyomán jött létre az a férfikar, amely a mai Lutheránia ének­és zenekar cíteő formája volt. A kicsiny kezdet 50 esz­tendő alatt hatalmas erővé növekedett, s ma már al­kalmas és képes egyházi zeneművek önálló hangver­senyen való bemutatására. Ezt bizonyította november 8-án este a zsúfolt Deák­téri templomban elhangzott nagy jubcliumi est. A kö­zönség sorában ott voltak egyházunk vezetői: D. Dr. Vető Lajos püspökkel az élen, számos vidéki lelkész, akik nemcsak maguk utaztak fel az ország különböző részeiből erre a hatalmas hangversenyre, hanem velük jöttek néhányan gyülekezetük tagjai közül is. Az estet D. Dezséry László püspök nyitotta meg. Megemlékezett a Lutheránia alapítóiról, eddigi kar­nagyairól: Bruckner Frigyesről, Mendöl Ernőről, Dr. Kirchknopf Gusztávról és Kapi-Králik Jenőről. Köszö­netét mondott az énekkar buzgó tagjainak, mindenek­előtt a lelkes és fáradságot nem ismerő karnagynak, Weltler Jenőnek, valamint az énekkar munkáját mű­vészi szaktudásával támogató Zalánfy Aladár profesz- szornak, majd így folytatta: »Mint ennek a gyülekezet­nek a lelkésze és mint a Déli Egyházkerület püspöke ki merem mondani: a Deák-téri gyülekezet Lutheránia énekkara valójában értéke és megbecsült kincse egész egyházunknak és evangélikusságunknak.« Az esten részt vevő hatalmas tömeg áhitatos csend­ben figyelte a két és félóra hosszat tartó hatalmas művet. A Lutheránia ezen az estén minden eddigi elő­adását felülmúló teljesítményt nyújtott. A szólóéneke­sek: M. Molnár Éva, Sándor Judit, Tiszai Magda, Szabó Miklós és Littasy György tudásuk legjavát nyújtották. Kitünően játszottak a zenekar tagjai is. Bachnak ez a kiváló műve régi liturgikus hagyo­mányokra támaszkodva az istentisztelet felépítése sze­1483 NOVEMBER 10 Ezen a napon született Luther Márton, egyszerű szülők gyermeke­ként. »-Parasztgyerek vagyok — írta —, őseim mind igazi parasztok voltak.« Apja, Luther János Möftrá- bam, a türinigiiai erdők egyik kis fa­lujában, nemzetsége ősi fészkében dolgozott, mint bányász. Majd a jobb kereset reményében feleségé­vel, Ziegler Margittal a mansfeidá grófság egyik kis városában, lebenben telepedett le. Lutherek gyermekáldásra Eislebenbe, 1483. november fiuk született. Az újszülöttet nap meg is keresztelték s a kereszt- ségbefl a nap szentjének, toursi Márton püspöknek a nevét kapta, így lett a gyermek neve Luther Márton. Hiába égett a dolog Lutherek ke­zében, csak rájiuk nehezedett az ín­ség gondjia. Félév múlva újból fel­kerekedtek s átköltöztek Mánsfeidre, a grófság székhelyére. Erre az időre visszaemlékezve azt írja: Luther: »Apám nagyon szegény bányász volt, anyám minden nap hátalta a fát. Majd megszakadtak a munká­ban. Most dehogy bírnának ki anv- nyit az embereije.« Közben egyre nőtt a család s lassan hét gyermek kért naponta kenyeret Luther Jánostól. Lutherek gyermeked örökségre úgysem számíthattak, szüleik meg­adták nékik a legjobb örökséget, a jó nevelést. Márton eleinte Mans- feldien, majd Magdeburgban és Eise- nachban tanult, miig végre 1501-ben beiratkozhatott az erfurti egytemre. »Apám szeretete és gondoskodása mindennel ellátott az erfurti főis­kolán« — emlékezett vissza ezekre az évekre. Először a jogi pályára készült. Szép eredménnyel tette le vizsgáit. Majd életveszélyes helyzet­ben tett fogadalma miatt belspc't az erfurti ágostonos szerzetesek kolos­torába. Az erfurti kolostorban döntő ese­mény következett be Luther éle­tében: Bibliát adtak a kezébe. Mohó vággyal olvasta a latin nyelvű, piros bőrkötésű könyvet. A Bibliával való találkozásával új korszak kezdődik az életében. Az 1483. november 10-én. szüleitett kis bányászgyerek életét Isten el­vezette a Szentírás erőforrásához, hagy abból táplálkozva induljon el nagy és szent munka az egyházban: az Isten. Lelkiétől vezetett állandó megújulás, az örök reformáció! O. E. rint 5 tételre tagozódik. -A bűnbánat és bűnbocsánat«­keresés hangja az első tétel, a Kyrie. A második a meg­tapasztalt bűnbocsánat nyomán felhangzó dicsőítő ének: Dicsőség Istennek (Gloria). A harmadik a ke­resztyén gyülekezet ősi hitvallása, amelynek feldolgo­zása a hitvallás tételei szerint alakul. A negyedik tétel szinte a mennyei istentisztelet felé nyit ajtót (Sanctus), míg a zárótétel (Agnus Dei) őszinte szívből fakadó imádság. Bach minden tételben átélte azt, amit zenei hangokba foglalt, és ezért minden tétele valóban isten- tiszteletté lett. Ezt érezte a Lutheránia jubileumi est­jén részt vevő hatalmas tömeg is, akiket a bűnbocsá­natban vagy a dicsőítésben, a hitvallásban, vagy az imádkozásban magával ragadott ez a zenei hangokba foglalt istentisztelet. A krónikásnak nehéz a dolga, ha a kitűnően sikerült előadásból ki akarja emelni a leg­jobbat. Nem is lehet ezt megmondani, mert ez az előadás elejétől végéig a legjobb volt. A mű természe­ténél fogva legnagyobb hatású mégis talán a Credo, amely minden egyes mondatában olyan, mint amit megvall. Drámai és megrázó különösen is a »Keresztre feszíttetett, érettünk szenvedett és eltemettetett, har­madnapon feltámadott...« résznél. A keresztyén hi­tünk alapját és középpontját képező hatalmas isten! cselekedet igaz megvallása ez a két tétel. Ugyancsak hatalmas és kifejező része az örökkévaló Istent dicsőít« Sanctus, Bach e® örökbecsű művének. A részt vevők igaz áhítattal és őszinte örömmel hallgatták az előadást. Kitűnő énekkarunkra jogos büszkeséggel tekinthetünk. Az előadás sikere olyan nagy volt, és olyan sokan rekedtek kívül a zsúfolt templom­ból, hogy a Lutheránia november 29-én este 8 órakor megismétli az előadást. Evangélikus egyházunk szeretettel köszönti a ju­biláló Lutherániát, köszönetét mond önzetlen szolgála­táért és Isten áldását kívánja minden további mun­kájára! El­jöttek 10-én más­Dezséry László püspököt jelölték a Budapesti Városi Tanácsba D. Dezséry László püspököt lakó­helyén, a III, kerületben kilenc sza­vazó körzet jelölte Budapest Köz­ponti Városi Tanácsába tanácstag­nak. Ezek a körzetek Óbuda gyár­negyedében vannak. A Hazafias Népfront kerületi bizottsága által rendezett szavazókörzeti lakógyűlé­sek során a püspök több jelölő gyű­lésen megjelent és beszédet tartott. A gyűlések közül kettő az óbudai Fehérítő, egy pedig a Mosógépgyár kultúrházában folyt le lelkes han­gulatban. Dezséry László püspök többek között hangsúlyozta, hogy »a Népfront zászlóbontása után az egy­háznak új és minden eddiginél na­gyobb lehetősége nyílott arra, hogy a saját erejét hozzá adja a nemzet erejéhez a közös boldogulás érdeké­ben«. A püspököt az egyik gyűlésen Vészi Gyula, a Hazafias Népfront III. kerületi elnöke üdvözölte, me­leg szavakkal a Városi Tanács tanács­tag-jelöltek sorában. Áz Egyházegyefem Tanácsa Tatnak és Kurittyannak ítélte a jövő évi templomépítési oífertóriumot Az Egyházegyetem Tanácsa oifcló- ber 27—28-i ülésén jelentős határo­zatokat hozott, melyeik egyházunk népét közelről érintik. A püspökök javaslatára elrendelte a jövő évi egyetemesen kötelező offer- tóriuimókat, E szerint az 1955. éviben országos kötelező offertóriumot kell tartani templomépítési offertóriúm címén, sajitóaffértórium, nyugdíjas offertóriúm, bifoliafeirjesztési Offer­torium és szeretetszolgiálati offer- tóriiwn címón. A jövő évi templomépítési Of­fertorium felől az Egyházegye­tem Tanácsa elfogadta az Orszá­gos Esperesi Értekezlet javasla­tát, mely szerint annak felét az Északi Egyházkerületből a sajó- kazai egyházközség leányegy­házközsége: Kurittyán kapja, a másik felét pedig a Déli Egy­házkerületből a tabi egyházköz­ség. A kurittyánii leányegyhfázközség- nek a XVI. századiból való szép temploma van, mely sürgős reno­válásra szorul, a tabi egyházközség szép templomát pedig fiaronitó-gomba támadta meg s ennek következté­ben a templom falait hevítéssel fer­tőtleníteni kell, faberendezésé't pedig újjá kell építeni. Hazánk evangé- Likussáiga szeretetébe ajánljuk eze­ket az offertóriuimokat! Az Egyház­egyetem Tanácsa bízik abban, hogy a templomépítési offertóriúm ered­ménye mindkét gyülekezetét hozzá­segíti a cél megvalósításéihoz. A Tanács felhívta a Gyülekezeti Segély országos és egyházmegyei ve­zetőit, hogy három évre szóló temp­lomépftésd és renoválási tervet ké­szítsenek s azt javaslat formájában terjessze az Egyházegyetem Taná­csának legközelebbi ülése elé. A Tanács meghallgatta Gyöngyösi Vilmos esperes. jelentését arról a bi­zottsági munkálatról, mely a Ke­resztyén Émekesköuyiv új kiadását készíti elő. A jövő évben sorra kerül a Ke­resztyén Énekeskönyv új kiadá­sa, mely ebből az énekeskönyv­ből a kb. 300 leghasználatosabb éneket tartalmazza és kb. 100, a gyülekezeti éneklésben megho­nosodott magyar és ökumenikus éneket közöl. A Dunántúli, vagy Keresztyén Énekeskönyv anyagának váloga­tása már megtörtént és jól előreha­ladt a többi, egyházunkban haszná­latos énekeskönyv anyagából való válogatás is. A tervezett énekes­kön yv-kiad vány november végén kerül az Egyetemes Sajtóosztály énék- és liturgiaügyd alosztálya elé, majd decemberben az Bgyházegye- tem Tanácsa elé. Az Enekeskönyv kiadását a jövő év első felében ter­vezi az Egyetemes Sajtóosztály. Jelentős határozatot hozott mlég az Eigyházegyetem Tanácsa az Egy- házegyetem és az Északi Egyházke­rület közös székhazának külső és belső renoválásáról. A teljes reno­válás munkálatairól meghallgatta a jelentést és örömmel vette tudo­másul, hogy a renoválás munkája kb. egy hónap múlva már be is fe­jeződik. Egyházunk ez egyik köz­pontja így méltó módon szolgálja majd egyházunk egészét. „Minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz" (Préd. 12, i6.)

Next

/
Thumbnails
Contents