Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-10-24 / 43. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 Két új lelkészt szenteltek püspökeink Október IQ-én, a budavári gyüle­kezet esti istentiszteletén D. dr. Ve­tő Lajos püspök lelkésszé szentelte Völjryes Pál végzett teológust. Jézus főpapi imájából vett alapige alapján szólt a püspök: Jézus azokért imád­kozott, akik tanítványainak igehir­detése nyomán majd hisznek őben­ne. Krisztusnak nagyon kedves a? ö nyája, az egyház és nem akarja, hogy egy is elvesszen közülük. Ezért küldi a világba apostolait, hogy megtart­sa övéit. Lehet, hogy a kívülállók úgy látták, hogy Jézus rosszul vá­lasztott: gyenge, erőtlen embereket választott tanítványaiul és Isten mégis hatalmas dolgot cselekedett általuk. Amikor Isten szolgálatába állunk, jó, hogyha érezzük alkalmat­lan voltunkat, mert Krisztus az erőtleneket megsegíti és az alkalmat­lanokat alkalmassá teszi. A lelkészszentelésen részt vettek Tessényi Kornél püspöki titkár, dr. Ottlyk Ernő teológiai intézeti tanár, Várady Lajos esperes és Turesányi Károly kerületi lelkész. A püspök a felszentelés után a lelkész! hivatal­ban hosszasan elbeszélgetett az új lelkész Ipolyszögről érkezett szülei­vel és hozzátartozóival. Következő vasárnap, október 17-án a kispesti gyülekezet volt lelkész- szentelés színhelye. A kispesti gyülekezetben nevelkedett Dre- nyovszky János, akinek az édesapja húsz éven át szolgált vallástanító-lel- kéisjjként ugyanebben a gyülekezet­ben. D. Dezséry László püspök az ol­tár előtt álló fiatal lelkészhez szólva, a vasárnap epistolája: I. Jn. 3, 18—24. alapján hirdette az igét. »Az a ka- fcaszstrótálls lehetőség áll fenn a ke­resztyén egyház számára — mon­dotta a püspök — hogy rendkívül erősen álljon a maga hitében és köz­ben hiányozzék belőle a szeretet. Egy kihűlt kazánná lehet az egyház, amelynek nem melegít többé a háza. — Mpst nemcsak azt kérdem tő­led, drága ifjú testvér, hogy vettél-e abból a tudományból, amit a mi evangélikus Teológiai Akadémiánk át tudott adni neked és ami szüksé­ges, hogy hirdesd a Jézus Krisztus evangéliumát, nemcsak azt kérde­zem, hogy hiszed-e azt, amit taní­tanak, hanem hogy vettél-e a Jézus Krisztus leikéből, hogy tudjad sze­retni az embereket? És tőletek, akíik itt vagytok, kérem, hogy szintén ves­sétek fel ezt a kérdést magatok félé.« A lelkészszentelésen dr. Nagy Gyu­la teológiai tanár olvasta fel a lel- késsi eskü szövegét és Benczúr László püspöki titkárral együtt szolgál­tatta ki az úrvacsorát. A felszen­telt lelkészt Isten igéjével áldotta meg Nandrássy Elek, Tomcsányi László kispesti, valamint Bencze Im­re pesterzsébeti lelkész. A lelkész- gzentelés kedves mozzanata volt a gyülekezet énekkarának egy szó­lamban előadott Luther-éneke. Az énekkart a fiatal lelkész húga vezet­te, aki a Luther Márton Intézetben szerzett kántori képesítést. A kispesti gyülekezet presbiterei felhasználták az alkalmat arra, hogy meghívják a püspököt Nandrássy Elek lelkészük 25 éves kispesti szol­gálatának jubileumára. A Drenyov- ssky-családnál tett látogatáskor pedig az tűnt ki a beszélgetésekből, hogy mennyi áldozatos szeretettel készítet­tek fel a szélesebb értelemben vett családban is mindig egy-egy gyerme­ket a lelkészt pályára. AZ ANGYALOKRÓL i. „ELKÜLDVE SZOLGÁLATRA“ Az angyalok szolgálata: küldetés. Isten követei ők. küldöttek, hírmon­dók, nevük is — mint mondottuk már —, ezt jelzi: küldött, követ, Mindig akkor jelennek meg, ami­kor az üdvösség története döntő for­dulóihoz ér, Isten személyes beavat­kozásának jelei, mintegy a Királyok Királyának díszkísérete. Egyébként számunkra érzékelhetetlen mennyei dicsőségből mutatnak meg valamit, egy sugárt a -nemteremtett« fény­ből, egy hangot a mennyei szimfó­niából. Innen érthető, hogy kivált­képp az ótestamentomban az angya­lok jelenései gyakran Istennek ma­gának szentsége® jelenlétét érzékel­tetik s az angyali szózat egyszercsak Istennek magának a szavába megy át (pl. I. Móz. 18; I. Móz. 32, 21—32, stb.). Az egyházművészet festményem és szobrain legtöbbször szárnyakkal ábrázolta az angyalokat. Ez termé­szetesen értelmetlenség. Szellemi lé­nyeknek nincsen szükségük hely­változtatásukhoz ilyen eszközökre, már csak azért sem, mert egyébként sincsenek a tér és idő korlátáihoz kötve. E szárnyak azonban jól jel­képezik azt, hogy e követek, az an­gyalok Istennők hozzánk lehajló, kö­zénk érkező mozdulatának hordo­zói, szerszámai s így kegyelmes in­dulatának, mentő szereteténsk je­lei és művének végrehajtói. Jönnek mennek, érkeznek s távoznak, szün­telen útban vannak, hiszen — köve­tek! Hiszen Isten maga is útban van felénk s meg is érkezett a Jézus Krisztusban, aki Szent leikével je­lenvaló s az idők végén eljövendő hozzánk, »az ő dicsőségében és vele mind a szent angyalok-« (Mt. 25, 31). Isten követei az angyalok, akik az Ürral tanúskodnak. Tanúk a prófé­ták és az apostolok is, tanúskodás minden igehirdetés és az egész ke­resztyén élet, ám az angyalok ta­núskodása sajátos és mindettől kü­lönböző. Olyan igaz tanúk ők, ami­lyenek mi emberek, -— bűnös embe­rek — nem lehetünk e földi életben. Ahol hallgatnak az emberek, ott szólanak az Úrnak angyalai. Ők az elmaradhatatlan felelet Isten igéjére, az igen & az ámen e meny- nyet-földet átfogó liturgiájában, a visszhang Isten beszédére és cse­lekvésére, amelynek el kell liang- zania, — mert »ha ezek elhallgat­nak, a kövek fognak kiáltani.« (Lk. 19, 40). Mielőtt megszólalnának a kö­vek, tanúskodnak az angyalok. Épp ezért az angyalok megjelenése mindig Isten szentséges, ítélete* és kegyelmes jelenlétének jele s ezért legtöbbször félelmetes. Megretten­nek az ótestámentom kegyesei, Ab­raham s Jákob, Mózes és Gedeon, amikor az Űr követe jelenik meg előttük. Félelem tölti el az újtestá- mentcmr választottainak szívét is: fél Zakariás pap és Mária, a pászto­rok Karácsonykor és a tanítványok Hús vét reggelén. Az egyházművé­szet sok hamis elképzelésnek -nyúj­tott tápot, amikor hol pufók kisde­deknek, hol ábrándos szüzeknek vagy ifjaknak ábrázolta gyakran Is­ten angyalait. Pedig sokkal inkább Isten erős vitézei (Zsolt. 103, 20; Lk. 16, 22) ők. Hogyne, hiszen a memy- nyei világ részei, Isten trónállói, di­csőségének hordozói, — az Úrnak angyalai, »elküldve szolgálatra«. ________ G. GY. Is tentisztelet liturgia nélkül Két, ma élő emberről beszélek. Az egyik jó pár évvel ezelőtt egy kert gondozását vállalta Mátyásföl- dön. Ide járt az egyik szomszédos faluból és itt dolgozott naponta egye­dül. Nem ügyelt fel reá senki sem. A kelő nap már minden reggel ott találta munkahelyén és csak a le­nyugvó nappal zárta be maga után a kert ajtaját. Délben, amikor a közeli templom harangja megszólalt, letette a szerszámot és evett. Rövid pihenő után pedig ott folytatta, ahol az imént abbahagyta. Heteken át szótlanul figyelte őt a szomszéd. Egy­szer azután közellépett a kerítéshez és beszélgetés közben megkérdezte: ki ügyel fel magára, hogy olyan hű­ségesen dolgozik? Az Isten — hangzott a felelet. A második eset Budapest ostroma után történt. A gyülekezet temploma és egyházi épületei romokban hever­tek. Abban a városrészben villany sem volt sokáig. Nem volt helye a biblíaóráknak sem. Ekkor ajánlotta fel, nagyjából lakhatóvá tett, romos lakását ez a második, akiről írok, gyülekezeti bibliaórák céljaira. Meg­történt, hogy százhúszon is szorong­tak ott az ige mellett, Bizony volt mit takarítani ott egy-egy össze­jövetel után. S mégis, így mondja az a boldog ember: »Soha olyan boldo­gan nem takarítottam lakásomat, mint ezekben az időkben, mert úgy éreztem, hogy az Úr Jézus járt ná­lam és az ő lábanyorr.át takarítom.« Hogy jutottak el ide? Mind ez az Isten Szent Lelkének ajándéka. Üj életet kaptak: az Isten fiainak fel­szabadult életét. Ebből az új életből fakad munkaerkölcsük is, mert Isten a sok és előbbre való ajándék mellett, megszabadította övéit a ve- rítékes rminika átkától — I. Mózes 3, 17—19. — is. Gálát György A MUNKA EVANGÉLIUMA — 2- Tessz. HA VALAKI nagyon szépet, jót és találót öltorna mondani rólunk egy távoli világnak, bizonyára azt mondaná, hogy a mi világurik a — munkások világa! Hiszen az életünk éppen a munlka örömétől szép. Azárt gyönyörű élni, mert én is tehetek valamit, Valahol a teremtettség egyik helyén nékem is van helyem, ahol én is részt vehetek abban a gyönyörű munkában, ahol az épülő élet holnapja születik. Vájjon, amikor munkába megyünk, érezzük-e ennek az örömszerzésnek nagyszerű érzését?! Aztán azt is el kell mondani, hogy •nincs ellentét világunk és Istenünk, munkánk és imádságunk, műhelyünk és templomunk, otthonunk és menny­országunk között. A kettő akkor igaz és jó, ha mind a kettő egyszerre. A műhelyünkben akkor a legáldattabb és a legboldogabb a munkánk, ha azt a teremtés templomának tekintjük, és a templomunk akkor nem hiábavaló, ha az a Szentlélek műhelye. Az ott­honunk akkor lesz otthonná, amikor számunkra mennyországgá válik és a mennyország akkor igazán a miénk, ha benne otthonra találunk. A SZENTÍRÁS sokszor beszél a munlka evangéliumáról. Arról az örömhírről, hogy nekünk embereknek szabad, lehet és kell dolgoznunk, mert az Isten adta és az Isten pa­rancsolja. Az első emberpár megáll a teremtés hajnali határán és Isten a munka parancsával bocsátja el őket a világ felé. Bibliás emberek bizony­ságot tehetnek arról, hogy a Szent­írás tele van a munka megáldott mondataival. 3, 10—13. — Isten azonban nemcsak szavakkal parancsolja a munkát a magány messzi magaslataiból, hanem. maga is dolgozik. Mutatja magán és mintázza a munka parancsait, Világunk és éle­tünk minden pontján és minden pil­lanatáéi látni és hallani, hogy Isten dolgozik, örök teremtésének és gond­viselésének csodáival tele van a világ és tele van az életünk. — Jézus ácsmester volt: gerendákat faragott és lelkdket formált, így lesz minden munkás az ácsmester testvére. Krisz­tus keresztje pedig a mennyország műhelye: ott születnek Isten megvál­tott gyermekei. — Pál apostol sátor­készítő volt. Vándoroknak nemcsak sátort készített a viharok ellen, de örök otthont és erőt adott az Istenben való élet békességéhez, amikor mun­kás életével azt prédikálta:. »Min­denre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít!» A MUNKA EVANGÉLIUMA öröm­hír arról is, hogy az alkotás szent pillanataiban Isten munkatársa va­gyok. Ilyenkor mindig Reá hasonlí­tok. A munkám által leszek igazán emberré, földre küldött értékké, aki­nek hite, hűsége, engedelmessége va­lahol a földön növeli az Isten teremtő dicsőségét. A murika evangéliuma örömhír ar­ról, hogy az igazi munlka mindig is­tentisztelet. OLVASD EL A TEREMTÉS és a gondviselés nagy regényét és benne a saját életrajzodat és azt fogod mon­dani, Isten dolgozik és a munkája mestermunka. Állj a Kereszt alá, ahol Jézus munkája néked is üdvösséget készí­tett és el fogod ismerni, hogy a Ke­reszt a világ első mestermunkája, Nézd meg egyszer azokat, akik ma­gúkat alázatos és engedelmes estikö­zül Istennek odaadták, akikben az ö Lelke lakik és akiket az ö Lelke ve­zet az engedelmesség útjain, örök munkában, de örök békében, és el fogod ismerni, hogy amit a Szent­lélek mível gyarló és bűnös embe­rekkel — ez valóban a mennyország mestermunkája. Igen, Isten műhelyében leszűrik igazán örökkévaló tervek és földi feladatok hűséges mesterei. NE GONDOLJA SENKI, hogy az ő munkája túlságosan is egyszerű, szürke és jelentéktelen, amit ha nem is végez el rendesen, attól még to­vább megy a világ. Isten előtt nincs hiábavaló murika. Isten nemcsak maga dolgozik, de minderikit lát, aki dolgozik. Nemcsak a munkáját, ha­nem a hitét, a hűségét, a szívét és az egész életét. Akkor is, ha kicsi, akkor is, ha senki sem látja. Hadd mondjam el újra a régi történetet. Óriási zenekar készült a hangver­senyre, Ott az első sorban sírtak a hegedűk, zúgtak, a trombiták. A kar­mester pálcájára száz hangszerről szállták fel a melódiák. Valahol az utolsó sorban egy kicsi, szürkeruhás, sápadt arcú emberke fújta a kis fló­tát. Egyszer csőik azt gondolta magá­ban: Minek is dolgozik 6, hiszen en­nek a kicsi flótánák ki sem haitik a hangja ebből az óriási zenekarból. Fáradtan és szomorúan levette az ajkáról a Ucis flótát és az ölébe tette. Abbahagyta a nótát... De ebben a pillanatban a karmester leintette a zenekart és megszólalt: — »Hol ma­radt a flóta?-» — Soha ne felejtsd el, hogy amikor te valahol munkában, hitben, hűségben, vagy imádságban elfáradsz és. abbahagyod a »nótát», olyankor mindig megszólal az Isten és a nevedet mondja, így: »Hol ma­radt a flóta?!» FRIEDRICH LAJOS Készülj az ige hallgatására Csel. 20, 32—35. PÁL MUNKÁS életet ÉLT. Ez vonatkozik mind a testi munkára, mind pedig az igehirdetés szolgálatára. Nem vonogatta magát, hogy hir­desse Istennek teljes akaratát. (Csel. 30, 27.) Az efezusi gyülekezettől való búcsúvételekor mondja: »Vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit.« (20,31.) A maga és a vele valók szükségeiről saját maga gondoskodott. A mostani vasárnapok igehirdetései arra szólítanak fel minket, hogy »járjunk elhivatásunkhoz méltóan.« Járjunk elhivató- sunkhoz méltóan — munkában! a mai vasárnap témája. A példa hozzá Pál előbb említett munkás élete. Készülve az ige hallgatására, elmél­kedhetünk afelett, hogy milyen hűségesen végezzük a magunk munkáját, de azt Is végig gondolhatjuk, hogy mennyit fáradozunk Isten dolgában, Vájjon minden rendben van-e a magunk munkájával kapcsolatban? fvs milyen az egyházi munka, milyen gyülekezetünk munkálkodása? AZ EGYHÁZI MUNKA CÉLJA Pál megfogalmazása szerint az, hogy ajánlja övéit »az Istennek és az ő kagyelmessége igéjének, aki fel­építhet és adhat nektek örökséget minden megszenteltek közt.« (32. v.) Az egyházi munka célja, hogy mindenkivel megismertesse a megszen­teltek közt való örökséget. Az egyházi munka célja az embereknek Isten­hez való elvezetése. Az egyházi munka célja az Isten kegyelmességévf 1 való megismertetés. Minden egyházi munka elkezdője Isten, aki felépít és örökséget ad. Sok minden más munka is előfordul az egyházban, de csak altkor van létjogosultsága, ha összefüggésben van az előbb emlí­tettekkel és ha azokból folyik, szerves kapcsolatban áll Isten munká­jával, amelyet általunk végeztet. PAl két KEZE munkájából élt MEG. Rá is vonatkozott az ige, hogy méltó a munkás a maga jutalmára. Ö maga tanítja a híveket arra, hegy »aki pedig az igére taníttatik, közölje mindem javát tanító­jával,« (Gál. 6. 6.) I. Kor. 9.-ben kifejti, hogy nagy dolog-e, hogy a testi javaikat arassák, ha a lelkieket vetették? Mégis Pál keze munkájából élt. Senkinek ezüstjét vagy aranyát, vagy ruháját nem kívánta. Népi kívánta el a másét, nem kívánt a máséból élni, nem tört a máséra, sőt még attól is eltekintett, amire Isten igéjének a hirdetése alapján igényt támaszt­hatott volna. Példát mutatott arra is, hogy mindenki a maga munkájá­ból éljen s ne akarjon ólösdiskednj. De nem feledkezik meg az erötelenek- ről, a rászorulókról sem, mert nemcsak önmagunk eltartásáért, csalá­dunk életszükségletének a biztosításáért munkálkodunk, hanem azért is, hogy tudjunk segíteni a rászorulókon. Ha mindenki szeme előtt tar­taná a keresztyén szabályt, hogy a maga kezének a munkájából éljen s ne akarjon senkit sem kihasználni, sem más javát eltulajdonítani, ha mindönki gondolna rászoruló embertársára Is, minden bizonnyal több embernek szerezhetnénk boldogságot és kevesebb ember volna szomorú, Járjunk hát elhivatásunkhoz méltóan — munkában, ilyen munkában­A bíínbocsánat boldogsága. — Zsolt. 32, 1—7. A MEGTERHELT LELKIISMERET, a megterhelt szív elviselhetetlen. A tartozást azonban csak az engedheti el, aki a kölcsönt adja. Istentől kaptuk életünket, Neki tartozunk vele. Elásott talentumainkat, bűnös lényünket hogyan adjuk vissza? Tartozunk vele. Ez az a vétkes tartozás, amely életünkben nem fogy, csak szaporodik. Adósck maradunk vele. Ezért terhelt a lelkiismeretünk s a szívünk. VALLJUK BE BŰNEINKET, hogy megkönnyebbüljünk. Ez a leg­személyesebb ügyünk. Csak Istenre és csak énreám tartozik az adósság és a tartozás. Az én vétkem/az én bűnömVT Isten kéri számon. Csak' 0‘ engedheti el, csak Ö bocsáthatja meg. Neki'kell beváltanom. »Vétkemet bevallóm Néked.« »És Te elvetted rólam bűneimnek terhét.« ELENGEDTETETT! Miért és kiért? Ki engedte el és ki fizette ki? Ingyen, kegyelemből. Miért? Kiért? Isten Szent és Egyszülött Fiáért, a váltságért, drága, szent vénéért, a megöletett Bárányért. Isten engedte el, és Szent Fia, Jézus Krisztus fizette ki. Ez bizonnyal égaz és egyszer s mindenkorra elvégeztetett! » VALLJUK MEG minden bűnünket Istennek minden kertelés nélkül, mindennap, újra meg újra. ADJUNK HÁLÁT, hogy ezt minden gátlás nélkül tehetjük, mert Isten úgyis tudja, de a beismerést elvárja tőlünk, mert Neki tartozunk. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Szent Fia, az Ür Jézus Krisztus által adjon nekünk bűnbocsánatot, lelkiismeretűnknek békességet Isten és emberek iránt és a bűnbocsánat örömét s boldogságát nyújtsa általunk Is azoknak, akik ellenünk vétettek. Könyörögjünk a refor­máció-heti igehirdetések megoldatásáért. HETI IGE: »Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert Te vagy az én di- csekedésem!« Jer. 17, 14. Október 21. Vasárnap. — És. 1, 48—20. Bűneinkre csak ítélet, vagy kegyelem lehetséges. Ha engedelmesek leszünk és hallgatunk Isten hozzánk szóló szavára, az evangéliumra, már földi életünkben megtapasztalhatjuk javait, a bűnbocsánat boldog­ságát és mindennapi szükségeinkben ajándékait. Október 25. Hétfő. — Mk. 8, 22—26. Ha Jézus Krisztus a mi Urunk, ha öt (kérjük, hogy illesse Igéjével, Szendéikének kezeivel szemeinket, úgy a káprázat látszata mögött meg­látjuk a valót, világosan látunk mindent. Megláthatjuk és megértjük Isten dolgait, csodáit, akaratát és jóságát. Október 26. Kedd. — Kol. 3, 5—11. Küzdenünk kell keresztyén életünk megvalósításáért. A sátán erői le akarják rombolni a Krisztus szerint valót, melynek újulását Isten nap­ról napra akarja látni bennünk, hogy még az emberi válaszfalak is eltűn­jenek és Krisztusban minden mindenekben eggyé legyen. Október 27. Szerda. — Kol. 3, 12—17. Istennek a Jézus Krisztusban megjelenített és őbenne testet öltött tulajdonságait kell felöltöznünk. Az új életben csakis Jézus Krisztussal juthatunk előbbre. Október 28. Csütörtök — Lk. 19, 1—10. Zákeus látni akarta Öt. hogy megismerje. Az evangéliumban és a róla szóló igehirdetésben Övele találkozhatom személy szerint, miként Zákeus és én is megláthatom, miként ő is, a bűneimet és ha Jézus betért hozzám, azt is tudni fogom, hogy ő megbocsát. Október 29. Péntek — I. Jn. 1, 5—10. A lét értelmét a hit világosságában, az Ige fényében, Krisztusban ismerhetjük fel. Halála bűnbocsánat, feltámadása örökéáet. Október 30. Szombat. — Judás 20—25. A keresztyén élet summája: Hitben épülni, Szentlelke! kérve imád­kozni, könyörülni másokon, lelkeket megmenteni, a bűntől őrizkedni. Jézus őrizhet és tisztíthat meg erre, aki nagy örömmel meg is teszi, hogy Istent dicsőítsüik ővele. Gyimesy Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents