Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-10-24 / 43. szám

2 gVA»cgttKt» ÉK«* Hazafias Népfront Október 23, és 24-én tartja országos kongresszusát a Hazafias Nép­front, a magyar nemzeti erőik országépítő egységes mozgalma. Ezen a kongresszuson a magyar nép hangja szólal meg, az egyszerű embereké, akik mindennapos munkájúikkal építik magúiknak az országot, a hasát. Széles és átfogó összefogás ez, amelyben minden becsületes és jóérzésű magyar ember részt vesz. Egységes megmozdulás, nincs benne különbség párttagok és pártonkívüliék, munkások, parasztok és értelmiségiek kö­zött. A Hazafias Népfront az államhatalom kiszélesítését jelenti a leg­szélesebb tömegeikre, az egész magyar népre. Az államhatalom és államigazgatás akkor működik jól, ha valóban a népre, a széles tömegekre támaszkodhat. Így van ez és így kell lennie a mi szocializmust építő népi demokratikus államunkban. Ezért a tanácsok újraválasztása, a helyi államigazgatás szerveinek megújulása is a Haza­fias Népfront kereteiben történik majd. A Népfront jelentősége, hogy a társadalom élenjáróit egyesíti magában, köztük mindenfelé azokat a papokat is, akik hűen szolgálják a népet. Egyházunk egysége és egyiitt- munkálkodása mutatkozik meg ebben, az osztozás népünknek boldogu­lásáért való küzdelmében. Amikor a különféle Népfront-gyűlésekről szóló híreket olvassuk, azt látjuk, hogy mindenütt megélénkül az embe­rek részvétele a helyi 'és országos problémák megoldásában. A Népfront-bizottságok jelöltjeit a nép mindenütt komolyan meg­vizsgálja, hogy becsületesek-e a munkában, példamutaták-e a hazafia­ságban és valóban a béke emberei-e? Ez a Hazafias Népfront. Hazafias, mert azokat az embereket egyesíti magában, akik két kezükkel, minden jószándékú törekvésükkel magyar hazánkat építik. Ez a hazafiság új lendületet hozott a demokratikus állam-feladatok megoldásában, A hazaszeretetnek új kifejezési módjai és új megnyilvánulásai születnek ebben a széles tömegmozgalomban. A nagy nemzeti összefogás mindig boldogulást és fellendülést hozott. Mi is azt várjuk, a Hazafias Népfront munkájától, hogy szeretett magyar hazánk és magyar népünk életébe további fellendülést hozzon. ŐSZI ÉNEK Világ teremtöje t atyja! Ki ne imádna téged? Mindeneknek osztogatja Javait kegyességed. A nap eddig közel vala, S termők lettek mezeink, Most elmem s áldást áltála Nyernek más testvéreink. Vele a nyár örömei Mitölünlk eltávoznak; De most is az ősz kincsei Sok jó kedvet okoznak. Mely kegyes a mi Istenünk! Mely boldog így életünk! Mint kijár tőle mindenünk! Még több is, mint kérhetünk. Hivek, oh ■magasztaljátok, Bölcs, kegyes atyátokat. Ki minden időben rátok Halmoz sok áldásokat. Fogadjátok haladással Amit tesz tlveletek, Tegyetek H is jót mással, És örömest tegyetek. A szegény panaszt ne tegyen, Hogy elfogyott kenyere, Segítsétek, s közös legyen Közietek minden teher. Az űr kegyesen fogadja Az ily irgalmasságot, S az ily háladóknak adja Az örök boldogságot. (Győri ónekeskönyv 70. éneke.) Egyházzenei ECrónika OKTOBER 24-én, vasárnap este 6 óráikor a kelenföldi evangélikus templomban egyházzenei est lesz Peskó Zoltán orgonaművész, valamint a gyülekezet ének- és zenekara közreműködésével. Vezényel Sulyok Imre. Műsoron: Bach: Erős . vár korálelőjáték, — Kapy-Králik Jenő: Ünnepi ének, — Gárdonyi, 62. Zsoltár, — Händel: D-moll orgonaverseny. — Su­lyok: 28. Zsoltár (Bemutató előadás), — Kodály: A 114. genfi zsoltár, NOVEMBER 8-án, hétfőn este 8 órakor a Deák-téri templomban a LUTHERÁNIA 50 éves Jubileumi estje. Műsoron: BACH J. S. : H-MOLL MISE Szólóénekesek: M. Molnár Éva, Sándor Judit, Tiszai Magda, Szabó Miklós, Littassy György. BOTTÁ ISTVÁN: BIBLIAI TÖRTÉNETEK az általános iskola I. és III. osztályú tanulói részére Ára: 8.— Ft Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály A H-moll mise A passiók mellett Bach legmanu- mentállsabb műve kétségtelenül H-moll miséje. Első pillantásra ta­lán szokatlanul hangzik, hogy Bach. az evangélikus kántor és zeneszerző misét ír. Vájjon ml késztette erre? Bizonyára nem az a külső ók. hogy a két első részt, a Kűriét és Glóriát a drezdai udvarhoz intézett beadvá­nyához mellékelte, melyben az ud­vari zeneszerzői cím adományozását kiérte. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Luther a misét nem törülte el, csak annak a Szentírás tanításaival el­lenkező részeit emelte ki az isten- tiszteleti részből. így megmaradt a liturgiában és még hosszú ideig az evangélikus istentiszteleten és vál­tozatlanul énekelték a mise ú. n. állandó énekeit, s ezek még ma is használatosak. Ez állandó részek szövege egyrészt bibliai, másrészt olyan óegyházi eredetű himnusz, ill. hitvallás, mely az egyetemes ke­resztyénig, tehát evangélikus egy­házunknak is közös kincse. (Bach előtt is számos evangélikus zene­szerző komponált misét.) Az isten­tisztelet ilyen részeit mai liturgiánk­ban is megtaláljuk. A Kűrié a bűneivel megterhelt ember könyörgése az Atyához és Jézushoz irgalomért és szabadítá- sért. A Glóriában, mely az angyalok dicsőítő énekével kezdődik és di­csőítő himnuszban folytatódik, Isten dicsőségéért és a Fiú szabadi'tásáért a Szentlélekkel egyetemben ad hálát az ember. A Kredo nem más, mint a Niceai Hitvallás. Zenei szem­pontból a legnehezebb szöveg, hi­szen itt nem dicsőítésről, nem kö­nyörgésről van szó, hanem benne az egykori görög teológusok fogal­mazták meg helyes és igaz hitüket és felfogásukat Krisztus istenségé­ről. A Sanctus szövege Ézs. 6. rész­ből van véve. E szöveggel dicsőítik az Urat a trónusa körül álló angya­lok. Ezt követi ugyancsak két szent­írási hely: a Hozsánna a magasság­ban és az Áldott, aki jő az Űr nevé­ben. S végül az Agnus Dei a meg­váltott lélek bensőséges énéke: Isten Báránya, ki hordozod a világ bű­neit, könyörülj rajtunk és adj pé­künk bókét. Nem véletlen tehát, hogy Bach is a mise szövegéhez nyúl, hiszen en­nél tömörebben és magasztosab- ban egy szöveg sem tudja kifejezni a keresztyén lüt igazságát és fensé­gét, az Űr dicsőségét. A H-moll mise oly nagyszabású és nagyméretezésű alkotás, hogy semmiféle liturgikus keretbe nem fér bele. Teljes előadáséra is csak majdnem száz évvel születése után került sor először. Bach maga min­den valószínűség szerint részeit kü- lön-külön adta elő az istentisztele­teiken. A Luthe rónia nagy gonddal és lel­kesedéssel készül a nagy és ugyan­akkor magasztos feladatra: a legna­gyobb evangélikus mester e remek­művének megszólaltatására. Május eleje óta ötvenes létszámmal, heten­ként kétszer próbálnak s a próbák még nyáron sem szüneteltek. Októ­ber eleje óta pedig hetenként egy­szer a vonószenekar is csatlakozik az énekkarhoz:. Sulyok Imre 1954. október 24. Szentháromság után 19. vasárnap. — Csel. 20., 32—35. — Mt. 12., 9—14. — »Járjunk elhivatásunkhoz méltóan: munkában!« — Liturgikus szín: zöld. PESTI EGYHÁZMEGYE A lelkészi munkaközösség október 20-án, délután 3 órakor az angyal­földi gyülekezet vendégeként tar­totta munkaülését. Matuz László írásmagyarázata után dr. Szilády Jenő és Gémes István vezetésével az egyházi sajtó kérdéseivel foglal­koztak, majd Gyöngyösi Vilmos es­peres vezetésével aktuális kérdé­seket tárgyaltak meg. ZUGLÓ Október 27—31-ig reformációi so­rozatot tartanak a Gyarmat-utca H- szám alatti kápolnában »Légy hű evangélikus örökségedhez« címen. Szerdától szombatig, este 7 órakor kezdődnek az előadások, vasárnap pedig délután 5 órakor szeretetven- dégség keretében hangzik el az utolsó. Előadók: Madocsai Miklós, Gémes István, Sárkány Tibor, Juhász Géza és Dóka Zoltán segédíelkészek lesz­nek. VARPALOTA Az egyházi épületek a háború alatt súlyos barmbakárokat szenved­tek és erősen megrongálódtak. A felszabadulás után azonnal hozzá­láttak a romok eltakarításához és az Újjáépítéshez. 1948-ban a templomot renoválták 18 ezer forintos költség­gel. A következő években művészi kivitelű új oltárterítőket készítettek több mint 5 ezer forintos értékben, majd a bombák által lerombolt pa­rókiát építették újjá 53 ezer forin­tos áldozattal. 1951-ben orgona-har- móniumot vásároltak, mfg ez évben megrongálódott orgonájukat hozat­ták rendbe. Erre a célra a gyüleke­zeti tagok több mint 10 ezer forin­tot adakoztak. A megújított orgonát nagy örömmel vette használatba a gyülekezet október 10-én. Ez alka­lommal dr. Bányai Béla lelkész Zsolt. 33, 2—3. alapján prédikált az egyházi zene fontosságát és jelentő­ségét hangsúlyozva. Isten áldása le­gyen az áldozatkész gyülekezeten és minden munkáján! VANYOLA Október 10-én délelőtt Sr.ent- györgyi Ferenc bakonyszentlászlói lelkész hirdette az igét. Este zenés áhitat volt, ahol Szentgyörgyi Fe­renc igetnagyarázattal szolgált és Bach-műveket orgonáit. A Vajda Erzsébet, Simon Margit és Tóth Emma szavalatával teljessé tett mű­sort a gyülekezet örömmel hallgatta. HELYREIGAZÍTÁS Az Északi Evangélikus Egyházke­rület Püspöki Hivatala közli, hogy az árvízkárosultak javára adott of- fertóriumok adataiba — gépelési hi­ba folytán — két téves adat csú­szott be. Salgótarján offertóriuma helyesen 130 forint, Hegyeshalom- Levélé pedig helyesen 180 forint. A Déli Evangélikus Egyházkerület offertóriumi adataiban — hasonló okból — Vasas offertóriumát 88 fo­rintra kell javítani. ŐSAGÁRD Október 10-én a környező gyüle­kezetekkel együtt csendes nap volt »Az egyház Krisztus teste« összefog­laló címen, 1. Kor. lg., 12-—26. alap­ján. Tarjáni Gyula: »Krisztus testé­nek erőtlen tagjai- és -Keresztyén együttélés«, — Záborszky Csaba: »Ne legyen hasonlás a testben- és Harmati Béla: »Egy testté keresztel- tettünk meg« és »Mindez Isten műve« címen hirdették az igét. Énekelt Dobos Mihályné és Harmati Béláné, Szavalt Dobos Mária és Szúnyog Erzsébet. Az Istentisztele­ten sokan járultak úrvacsorához, PÉCEL Október 10-én gyülekezeti n*p volt. A vallásos estén cselló- és énekszámok hangzottak el. Énekelt Békés József né. »Krisztus a világ reménysége« címen dr. Gytmesy Károly lelkész tartott előadást, Bé­kés József lelkész pedig igét httde- dett. A vallásos estet a gyülekezeti teremben szeretetvendégség követte, melyen a gyülekezet fiatalsága élet­képet mutatott be »Hittel vagy bit nélkül« címen. NAGYSZÉNÁS Október 24-én egésznajpes gyüle­kezeti találkozó lesz. Az Igehirdeté­sek összefoglaló témája: »Isten pere*, alapigéje: ®zs. 1., 18—20. Egyed Róbert, Kálmán Lajos, Kalavszky Kálmán, Zátonyi Pál, Székács Sá­muel és Boro3 Károly lelkészek, valamint Ladányi Imre ref. lelki­pásztor szolgálnak. Ez úton is szere­tettel hívják a környék gyülekeze­teit találkozóra! OROSHÁZA Október 24-én délután dr. Nádor Jenő, a Nyugat-békési egyházmegye felügyelője előadást tart »Képek az orosházi egyház múltjából, egyházi vezetőkről és hagyományainkról« címen. GYOR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE A lelkészi munkaközösség győri körzete október 13-án, Győrben Ülést tartott. Ürvaesorát osztott Sikter László hegyeshalmi lelkész. A biblia­tanulmányozást Laborozy Zoltán nagybaráti lelkész vezette, majd az egyházi sajtó kérdéseivel foglalkoz­tak Dombi László, Kovács Géza és Biczó Ferenc lelkészek előadásai nyomán. Lukácsy Dezső egyház- megyei főjegyző aktuális egyházi kérdésekről számolt be. Végül a győri és Győr megyei árvízkárosul­taknak további gyülekezeti segélye­zését beszélték meg. — Egy 16 szóló- és 9 mechanikus regiszteres, 5 oktávos, szívólég rend­szerű Lindholn (Leipzig) gyárt­mányú harmonium eladó. Cím a kiadóhivatalban. — Egy Tóthfalussy J. szerkeszté­sében megjelent nagy képes Szent­biblia eladó. Cím a kiadóhivatalban. A MfűLT FOGAD, ahogy Dunabogdányt elhagyva továbbkanyarodik az ország­úton az autóbusz. Végig a mormoló folyót kö­vetve, a part mentén húzunk tovább, aztán az utolsó hajlás után kibukkan a túloldalon a zöldtornyú nagymarosi templom. A bör­zsönyi hegyek szürkés ködöt pipálnak. Rossz jel, holnapra sem tisztul ki az idő. De a nyug­talan tekintet visszafordul s a hegy alatt vivő, szürke betonúira tapad. S a kései, sti­lizált diadalkapu már elénk tárja ívét. Fenyegető magasságból mered lefelé a csú­cson az egykori vár romja. Néhány magányos pillér kiégett, üszkös maradványa: ennyi őrzi az ősi fellegvár emlékét. Idelenn, a parton, fegyveres pajzsos férfiszobor áll. Alatta a föl- irás: IV. Béla. De arcát hiába keresnéd. A sok vihart látott táj utolsó földrengése, a tíz éve elvonult háború nyomát viseli az Árpád- házi várépítő szobra is: fejetlenül áll a ki­rály, két marka szorul csak pallosára. VISEGRÁDI LEVÉL Hatalmas katonai tábor volt egykor itt. A vidék kiemelkedő stratégiai pontja a viseg­rádi vár. A hatalmas Dunakanyar itt be­szűkül, aki ezt a magaslatot kézben tartja, úr a vidéken. A várnak vivő hegyi út — ma a kálvária tizenhárom stációképe ül meg rajta apró, fehérfalú házikókban — volt itt hét századdal ezelőtt az országút. Erre vonultak a hadak, a köves meredeken, a hegygerincen át. Innen tekintették szét a lovasok a tündéri völgyeken, ahol ma is úgy érzi az ember, ta­lán még él a mesék csöndes, boldog világa. Szelíd lejtő vezet a négyszögletes, hatalmas torony felé, jóval a vár alatt. A néphit szerint ebben a toronyban tartották fogva Salamont. Ma már tudjuk, hogy csak a regényes képze­let fűzte össze a tragikus alakot a zord, ma­gányos toronyépülettel. Kétszáz esztendővel későbbi a torony Salamon koránál. Már az Árpádok utódai, a magyar XIV. század lo­vagkirályai építették: a liliomos Anjouk. Károly Róbert ebben a várban kötött há­zasságot Erzsébet lengyel királylánnyal, itt fooadták a lengyelek trónörökösükké húsz esztendővel később Nagy Lajost s egy ideig a lengyel koronát is itt őrizték. Az Anjou­kor fénye, ragyogása elevenedik meg sze­münk előtt, az a kor, amelybe Arany János képzelete szárnyalt vissza, amikor a Toldi- triológiát megálmodta. Ma is az ő szemén ót villan vissza képzeletünkben a délceg, győ­zelmes uralkodó, az ifjú Lajos. S ha körüljárjuk a hatalmas kőtömbökből emelt, zord épületet, a torony belsejében ki­égett falak közé már nem fogolytartó töm- löcöket rajzol képzeletünk, hanem pompás termeket, ahol a király fogadja barátait és szövetségeseit s évszázadokkal megelőzve korát, magyar-cseh-lengyel kereskedelmi szerződést valósít meg, a nyugatról beáradó kereskedelmi törekvések ellensúlyozására BALLAGJUNK TOVÁBB a szelíd Duna- parton, az őszfestette lombok !között. Mielőtt a sétány keskeny szalagja leválik az ország­utat folytató Fő-utcáról, Mátyás bronz mell­szobra állít meg bennnünket. Koszorúsán, messziségek párás ködébe feszülő, merész arccal mereng a táj fölött. Évszázadokig titok volt, hol lehetett Mátyás híres visegrádi palotája? Folytak az ásatások, kutattak, de teljesen eredménytelenül. Az ősi dicsőség romjait eltemette a hegy omladéka, záporok zúdultak végig rajta, fű zöldéit ki és fa lombosodon a magasba fölötte. És ez a szerencse. Mert odalenn, a föld alatt, jól rejt­ve, sok minden megmaradt, ami különben, így, vagy úgy, elkallódott, tönkrement volna. S -mikor két tudós, apa és fia: Schulek Fri­gyes és János, az eredeti forráshoz tért vissza, Bonfinius leírása alapján, végre sikerült meg­találniuk a Mátyás -palotát. Napfényre került a korában Európaszerte híres reneszánsz fogadóudvar, közepén a pá­ratlan szépségű piszkei vörösmárvány szökő­kút tál, melyből vörös és fehér bor ömlött ün­nepélyes alkalmakkor, fis körülötte rendre ki­bukkantak a palota szobáinak, termeinek alapfalai. Északabbra megtalálták a palota másik ré­szét, a Beatrix-számyat is, s a két szárny között a templom alapjai tűntek elő. Hatal­mas szélességű lépcsősor vezetett le innen a Dunához. A számtalan apróbb lelet — szob­rocskák, címerpajzs-törmelékek, ablakszemek, mázos kályhacserepek, edények, — mind az ásatásak múzeumába került. KÉSŐBBI KOROKRÓL is vallanak a vi­segrádi emlékek. A vár végképp lerombolt citadellája nem hősi harcban pusztult el. Lipát császár rendeletére robbantottál-: föl hazánkban az utolsó várakat is: a Habsbur­gok reszkető zsarnok-félelme a kuruc szabad­ságharc leveretése után sem csillapult. Nem akarták több magyarországi fölkelést s Iköny- nyü szívvel adták ki a parancsot annak el­pusztítására, amit nem ők emeltek. A nép előtt !költött mesékkel, becsapó villámokkal és véletlenül Ikiütött tüzekkcl próbálták el­kendőzni az ősi várak pusztulását. Hasztalan. Európa leghitványabb dinasztiáját 1848-ban újabb vihar rémítette meg, mielőtt végképp lesöpörte volna színpadáról a történelem. A szabadságharcbeli Felsődunai hadtest parancsnoka, a későbbi fővezér, Görgey Ar­túr, karinthiai száműzetéséből visszatérve, Visegrádon töltötte öregkorát. A Görgey-villa üveges verandája a domboldalról néz le a hajóállomásra. A MÁBA VEZET AT ez az épület. Nap­jainkban üdülővé alakították, mint annyi más főűri kastélyt szerte az országban. A Sa­lamontornya-utcábam. egymás mellett három* négy nagy üdülőt is találunk. A -ritkás őszi napsütésben szabadságukat itt töltő, napozó nők, férfiak pihennek most a jekvőágyakan, néhány lépésnyire Nagy Lajos és Mátyás haj­dani palotáitól. A visegrádi Alkotóház lakói: a magyar írók is itt találnak munkájukhoz szükséges nyu­galmat az Irodalmi Alap főutcai kettős épü­letében. A régi Újságíró-üdülő sárga, patkó- alakú villája mellett meghúzódó Csiky-villa is az Íróké már. VASÁRNAP — egy héttel a budapesti Után — megkezdődött a visegrádi könyvhét. A templom előtt állították föl a könyvsátrat. Érdeklődéssel néztünk a nap elé. De estére sok-sok könyv fogyott el. A magyar írók művei keltek el leghamarabb. De Áprily La­jos remekbe készült új Any epin-f ordítása, Erenburg új regénye, a meséskönyvek, mind­mind keresettek voltak. S ormi a legmegle­pőbb, nem is a legolcsóbb áru Űcönyveket vá­sárolták. A kőbányai és hajógyári munkások, a visegrádi termelőszövetkezet tagjai megis­merték az olvasás örömét. Űj, csodálatos távlatot nyitó kép ez: Ma* gyarországon is elérkezett az író munkája azokhoz, akiknek elsősorban szánta: a nép tömegeihez. S ha a régi magyar 'közönség jut eszünkbe, amely lehetőleg külföldi szerző­ket keresett, mert úgy érezte, a magyar író munkája kevés és színtelen számára, most egyszerre úgy érezzük, végre hazatalált itt­hon a nemzet minden napszámosa. A tavalyi könyvnap eredményéhez képest négyszere­sére szökött a forgalom Visegrádon. Le­hajtjuk fejünket és a nyomorgó, országfutó­vá alázott debreceni diák jut eszünkbe: Cso­konai, aki Tempefőijével még így kiált föl: »Az is bolond, aki poéta lesz Magyarorszá­gon!« Milyen megkönnnyebbülés, hogy ez az évszázados igazság végre-valahára megkopott! Viator

Next

/
Thumbnails
Contents