Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-10-17 / 42. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET (Folytatás.) Hatszázharmincat kilométert, jó másfél órát repültünk Amsterdamtól az angliai Glasgow melletti Prest­wick repülőtérig, ahol a gép mégegy- szer leszállt. Már éjfél volt, az uta­sok frissítőt kaptak és repültünk to- váb New York felé. Most már végig a tenger volt alattunk. Kanada északi partjai mellé a ma­gas északon levő Labrador-alatti New Foundland felé repülünk. A hollandi repülőtársaság gépe négymotoros, száz személyes gép, mely persze soha sem visz száz személyt, mert csoma­gokat is szállít, és a tenger feletti tá­volsági repüléshez az üléseket az al­vás miatt megritkították. Az ülése­ket hátrafelé le leltet hajítani s akkor ágyként szolgálnak. Hétfőinyi repülő- személyzet van velünk, hárman pe­dig az utasokat szolgálják ki. A gép utasokkal együtt kb. 57 tonna, 13.000 lóerő repíti a magasban. Különös érzés: az ember az emberi technika fejlettségére gondol s igyek­szik kényelmesen elhelyezkedni az ülésen, de egy magas, szőke hollandi leány a kiszolgáló személyzetből ki­osztja az első tengerfeletti olvasni­valót. öt nyelven megírt ábrákkal szemléltetett tanítás arról, hogyan kell viselkednünk, ha a gép lezu­hanna, vagy kényszerleszállást haj­tana végre. Az ábrák alapján ki­próbáljuk, hogyan kell ülni, ha a gép zuhan, hol van a vészkijáró, hogyan kell meghúzni a vészkijáratok abla­kainál elhelyezett, üveggel takart fo­gantyúkat, hol vannak az úszó­mentőövék, hogy kell azokat fel­kötni és felfújni és hol vannak a gumicsónakok, melyeket vízre eresz­tenek, ha kényszerleszállás után még élünk. Mindez mosolyogva történik. Megbeszéljük, hogy kell majd ülnünk a gumicsónakban. A mélységnek most fele sem látszik, alattunk sűrű felhő van, körülöttünk sötét éjszaka, melyből csak a motorok kipufogói­ból kilövelő tűzcsóva világít. A ten­gerről csak azt tudjuk, hogy majdnem hatezer méter távolságban csak az van alattunk. A gép zúg s annyi biz­tos, hogy a technika vívmányában az élő Isten őriz minket. A távolsági repülés szerencsétlen­ség-statisztikája a repülőtársaságok szerint rendkívül kedvező. Ez a gép viszont, amelyen mi utaztunk New Yorkból visszajövet, másnap Amster­dam előtt húsz mérföldnyire lezu­hant. A gép a levegőben robbant fel, az utasok nem használták a gumi­csónakot. ; ; Amerikában hallottuk azután, hogy nemrégiben a svájci repülőtársaság egyik gépe zuhant le az Alpok felett. A gépben nem volt benzin... Chica­góban olvastuk, hogy lassan befejező­dik az angol lökhajtásos Commet utasszállító gépek botránya tekinte­tében a vizsgálat. Ezt a repülőgép- típust — miután már öt-hat gép kü­lönböző helyéken lezuhant — az an­gol kormány betiltotta és vizsgálatot indított a gépek ügyében. A lapok most azt írják, hogy a vizsgálat meg­állapította, hogy ezek a gépek »lé­nyegében jók«, »kisebb szerkezeti hibák kijavítása után« újra kezde­DEZSÉRY LÁSZLÓ: EVANSTONI RIPORT nek repülni. Mikor New Yorkból visszafelé repültünk s Amsterdam­ban megszálltunk, másnap reggel a lapok különkiadását kiabálták a rik­kancsok. »Üjabb hollandi gép hajtott végre kényszerleszállást az írországi Shennon mellett, két perccel a fel­szállás után.« Ez a gép New York­ból jött, akárcsak egy nappal hama­rabb mi. A gép a Shennon-folyó iszapos vízére szállt le, 29 utasa meg­fulladt a vízben. A vizsgálat a zuha­nás okát nem tudta megállapítani, de az utasok azért haltak meg, mert a Shennoni repülőtér rádió személy­zete hamarabb megszakította a gép­pel ■ az összeköttetést. minit szabadott volna és senki sem tudott arról, hogy a gép süllyed a víziben. A technika évszázadában óriá­sivá lett az emberkérdés. Aho­gyan haladunk mindig előre a gépi korszak felé, úgy lesz fon­tossá és mindig fontosabbá a több! embert szolgáló emberi helytállás, az emberi lelkiisme­ret és kötelességtudás. A fogadtatás New Foundlandiban a repülési terv ellenére sem szállunk le. A gépnek jó hátszele volt, ragyogó időiben re­pültünk Űj Skócia hegyei fölött dél­nyugatnak, majd az amerikai par­toknál a Long Island hosszú öble felett New Yorkba. A leszállás előtt hatalmas látkép, a hallatlanul nagykiterjedésű New York városára. Kilenc millió ember él és nyüzsög itt megye nagyságú területen. A város közepe, a Manhattan, sziklákra épí­tett felhőkarcolok tömege. Benyo­mást keltő látvány, méreteiben egye­dül álló . Már közeledik a repülőtér s a fo­gadtatásra gondolunk. Eszembe jut a budapesti ameri­kai követség, ahol ujjlenyomatot vettek rólunk. Mind a tíz ujjúnk­ról külön-külön. Itt írták rá fény­képes ujjlenyomatunkra azt is, hogy »fehér emberek«; vagyunk s itt kérdezték meg, hogy vol­tunk-e már bebörtönözve otthon, vagy bármely más országban. Csodálkozásunkra az volt a vá­lasz, hogy ugyanezen kell átesnie a canterbury-i anglikán érsek­nek is, ha Amerikába akar utazni. Ez az »egyenlő elbánás-“ szívderítő volt számunkra. El­végre is a canterbury érsek ko­ronázza az angol királyt... Az óriási forgalmú repülő-téren ha­talmas gépek erdeje között vezet az egyenruhás kisérő az útlevélvizsgá­lat helyéhez. Európában csak elő- vízumot adnak, itt adják az igazit. Az embermagasságú falakkal fülkékre osztott nagy helyiségben felsorako­zunk egy tisztviselő előtt, aki már vár minket. Pontosan tudta, hogy most érkezünk s íróasztalának fiók­jából előre elkészített, névre szóló le­velet kapunk Amerikától, »a szabad­ság hazájától“. A tartalmát elolvas­suk és tudomásul vesszük. Ebben a levélben vannak azok a korlátozások, vagy kikötések, melyeknek kísére­tében beutazhatunk Amerikába, ösz- szefűzák velük a vízumunkat és mindkettőt becsatolják az útleve­lünkbe. Vető püspök és jómagam egyforma korlátozás alá esünk. A szöveg így szól: Az ön belépése az Egyesült Álla­mokba a következő feltételek hatálya alatt történik: 1. Hogy ön a belépés után azon­nal egyenesen Evanstonba (Illi­nois állam) utazik abból a cél­ból, hogy részt vegyen az Egy­házak Világtanácsának második nagygyűlésén 1954. augusztus 15—31-ig és hogy Ön nem ké­sőbben, mint 1954. szeptember 3-án folyamatba teszi elutazását az Egyesült Államokból. 2. Hogy ön nem fog semmi olyan tevékenységbe bocsátkozni az Egyesült Államokban, amely veszélyeztetné a közérdeket, vagy az Egyesült Államok jó­létét, biztonságát és rendjét. 3. Hogy ön semmiféle beszédre nem vállalkozik másra, mint val­lásos témák kifejtésére, kizáró­lag olyan alkalmakon, melyeket az Egyesült Államok valamelyik vallásos szervezetének ellenőr­zése alatt rendeznek és 4. hogy abban az esetben, ha megszegi az Egyesült Álla­mokban való tartózkodás kivált­ságát bármely olyan tevékeny­séggel, amely kívül van a fent felsoroltakon, — beleértve azt is, hogy beszédeit hanglemezre vegyék abból a célból, hogy azo­kat az Egyesült Államokban újrajátsszak, itt tartózkodása alatt vagy után, — ön megsérti itt tartózkodási státusát.“ A magyar delegáció többi tagjai is különböző sziigorúságú korlátozá­sok keretében kapták meg a be­utazási vízumot. A mieinknél is Súlyosabbat kapott Péter János re­formátus püspök, akinek azt is elő­írták, hogy végig Evanstonfoan kell tartózkodnia és nem beszélhet más­hol, mint az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésein. Beireczky püspöknek is megtiLtották, hogy nem vallásos témákról beszélhessen az Egyesült Államokban. Evanston lesz tehát a kényszerliakchelyünk és kiutasíta­nak Amerikából, ha a fenti felté­teleket megszegjük. A tisztviselőt biztosítottuk, az Egyesült Államok iránti jóindulatunkról és közöltük vele, hogy tekintettel az amerikai SZERETET NÉLKÜL NINCSEN ^ ELET! Annyira nincs, mint ahogy nem tudnánk élni nap nélkül. Kép­zeljük csak el, mi lenne, ha egyszer lehullana és széttörne a nap. Többé nem lenne kenyér, tavasz és kék ég. Lehet, hogy a lámpák még vilá­gítanának az utcákon, de az árnyé­kukban sápadtan járnának az embe­rek. Kihűlne és megfagyna a föld. Szeretet nélkül nincsen élet. Ami­kor Isten országának az utalt elő­ször jártam végig, az volt számom­ra a legboldogabb tapasztalás, hogy a mennyország olyan hely és olyan állapot, ahol Isten szerető közelségé­ben vagyunk, mert a pokol az ár­vaság kongó birodalma. Megfagyott jégvilág, ahol senki sem szeret. Képzeld el a világot szeretet nél­kül. Az anyacsók, a párod mosolya, a gyermeked simogatása, a kará­csonyeste nélkül és nem kívánsz többé élni. Ady Endre három szép szavát milliók könnye sírja végig a világon: »Szeretném, ha szeretnének!« — Minden szívnek szívre van szük­sége, amelyik föléje hajol és beta­karja. És mindenki átölel valakit, amikor az embererdőn végig süvít az ősz: jaj, csak ezt az egyet el ne rabolja tőlem a halál! AMIKOR JÉZUSNAK ODATART­JÁK A TÖRVÉNY TÁBLÁKAT, hogy húzza alá azt, amit a legfonto­sabbnak és a legnagyobbnak tart a parancsolatok között, akkor Ö két parancsolattal írja át a kihűlt kő­táblákat. Az egyik ez: szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, tel­jes lelkedből és teljes elmédből. Jézus nagyon jól tudta, hogy aki szeret, annak nem kell külön meg­mondani, hogy mit tegyen és hogyan viselkedjék. Az édesanyának nem kell könyv és nem kell kőtábla, hogy arról leolvassa és megtanulja, ho­gyan szeresse a gyermekét. Nem kell kotta a bölcsődalhoz. Nincs törvénye annak az áldozatnak, amelyik vir­A legszebb parancsolat — Mt. 22 , 34—40. — rasztásos éjszakákon veríték, könny és imádság között ezer és ezer ólál­kodó veszélyen át az élet napfényes útjára ringatja a gyermeket. Csak egy szív jön utánunk, amelyik sze­ret. — Paul Geraldy, a fehérhajú költő, az élete utolsó karácsonyesté­jén boldog könnyekkel csákolta hit­vese arcára ennek az igazságnak örökszép vallomását: — tudod, Ked­ves, a mi életünkben az volt számom­ra a szép, hogy mindig éreztem, hogy a lépéseimet annak a léptei kísérik, aki szeretett engem. Isten akartához nem törvény kell, hanem szív, amelyik szereti öt, ame­lyik az Ö szívével minden pillanat­ban összedobban. Ez az összhang, ez a harmónia — ez a legszebb és a leg­nagyobb parancsolat. A magunk tel­jes átadása. Aki szeret, az mindig világokat söpör ki a szívéből, hogy annak minden zugát átadja tisztán és fényesen a megérkező új lakónak, a kedves vendégnek, akit szeret. Hitetlen, nyugtalan és megriadt életünknek éppen az a nagy szomo­rúsága, hogy az egész szívünket so­hasem engedjük át Istennek. Ö csak egy részében lakik. A szívünk egy parányi, jól bezárt kis kápolnájában. Istent teljes szívedből szeresd — mondja ma Jézus. AKKOR SZERETNI FOGOD AZ EMBERT IS. Mindenkit, aki a kü­szöbödre lép. Akkor otthona leszel ás testvére mindenkinek: barátnak és idegennek. Akkor majd lekerül a szíved faláról Nietzsche pogány pa­rancsolata: »Légy kemény, mint. a gyémánt, amelyik mindent karcol, de őt nem karcolja semmi.« És helyébe cdahelyezed a másik nagy parancso­latot: — Szeresd felebarátodat, mint önmagodat! Szeretni fogsz, mert megérted, hogy akit szeretek, azt meghódítot­tam Isten számára. Akit magamhoz, a szívemhez engedtem, azt Istenhez vezettem. Akkor majd nem lesz előtted senki sem idegen, hanem csak egy új, még ismeretlen — test­vér! MILYEN SZÉP EZ A TÖRVÉNY! — Hallgasd csak. Az emberi köny- nyek költője, Dosztojevszkij így éne­kel róla: — Ha mindenki csak egyet­len fát ültetne el a világon, aklcor újra édenkertté válna a föld és ha mindenki csak egyetlen embert ten­ne boldoggá — boldoggá lenne a vi­lág. Milyen szép ez a törvény! Róla be­szélnek a verssorok is: A kezet csak megfogni szabad elereszteni vétók, ellökni átok: egymásba simuló kezek tartják össze az Eget és a világot! És te mégsem tudsz szeretni. — Mert egyedül nem is lehet. Magában minden szeretet csak hangulat, csak önzés, csak sírásba hanyatló emberi erőlködés. EGY HELYEN LEHET MEGTA­NULNI igazán és örökké szeretni: a gyűlölet hegyén — a Golgotán. Jé­zus azért jött, hogy erre a nagy pa­rancsolatra megtanítson minket. Ke­resztje két tárt kar. Hozzá kell men­nem. Az Ö ölelésében találkozom Istennel és a másik emberrel. Két parancsolat — két gyönyörű mondat és kitelik belőle a mennyor­szág Égen és a földön. És csak egy valaki kell hozzá — Jézus! FRIEDRICH LAJOS »szabadságijogokra«, meg leszünk elégedve, ha mint egyházi emberek egyházi viláigigyűilésen legalább egy­házi kérdésekről beszélhetünk ... Miután Evanston Chicago külvá­rosa, a gazdag emberek villanegyede s teljesen egybeépült Chicagóval, a dolog úgy festett, mintha mi ezév elején pi. úgy hívtuk volna meg Maievarországna Dr. Bell chiahesteri püspököt és Dr. Visser’t Hooft-ot, az Egyházak Viláigtanácsámak fő­titkárát, hogy csak Mátyásföldön, vagy a Hűvösvölgyben tartózkod­hattak volna. Az a számos egyházi vezető ember azonban, akik a fel- szabadulás óta meglátogatták egy­házainkat, templomainkban prédi­kált és teljes szabadsága volt arra, hogy maga választhassa meg témáit. Visser’t Hooft főtitkár ezév április elején Rómában, a valdens egyház egyik gyűlésén beszédet mondott az evanstoni előkészületekről. Abban a beszédben többek között a követ­kezőket mondta: »Egy pár héttel ezelőtt Buda­pesten voltam és meggyőződ­tem a magyar protestáns egy­házak érdeklődésének komoly­ságáról az evanstoni nagy­gyűlésre való előkészületben. Megmondtuk az amerikai poli­tika vezetőinek, hogy semmi módon sem engedhetjük, hogy az egyházak közé is »függönyt« húzzanak. Készek lettünk volna lemondani arról, hogy a kon­ferenciát az Egyesült Államok­ban tartsuk, mintsem, hogy meg- liosszabítsuk azt az elválasztó függönyt, mely sajnos Kelet és Nyugat népeit elválasztja.“ Az Egyházak Világtanácsa főtit­kárának ezekre a szavaira emlékez­tünk. A szívünkben békesség volt s a tarsolyunkban valóban az a szere­tet és érdeklődés, amelyet a magyar protestánsok hordoznak a testvér- egyházak s az egyházak gyümöl­csöző együttműködése iránt. De már sodornak is tovább a vámhivatalba. Csomagjainkat néger szállítómunkások teszik a nagy asz­talokra s megkezdődik a vámvizsgá­lat. Isten már mindannyiunknak megengedte, hogy több ízben lehe­tünk külföldön, különböző nyugati és keleti országokban, különböző egy­házi gyűléseken. Az amerikai vám- vizsgálat azonban egyedülálló. Soha sem fogom megérteni, hogy miért kellett az úti-neszesszerekből elő­venni a használt szappanokat és megkopogtatni azokat. Miért kellett a borotválkozó pamacsot csavar­gatni a ruhák zsebeit és béléseit ta­pogatni, a cipők talpait feszegetni, az aktatáskák minden rekeszét felülvizsgálni, a harisnyákat szét­rázni és még sok egyéb titokzatos érdeklődést tanúsítani csomagjaink iránt?! A vizsgálat több mint fél­óráig tartott. A tisztviselők egymást váltották, az egyik befejezte, a má­sik újra kezdte. Közben megérkezett az Egyházak Világtanácsa kiküldötte, akit elibónk küldtek, aki nagy udvariassággal biz­tosította azt, hogy valóban egyenesen Evanstonba utazzunk. Autóbuszon utaztunk át a La Guajdda repülő­térre, melyen a hazai forgalmat bonyolítják le. Egy óra múlva indult a gépünk Chicago felé. A csehszlo­vák reformátusokkal itt találkoztunk beszálláskor. A gépen már több egy­házi ember is utazott. A csehszlová­kok a princetoni református nagy­gyűlésen vettek részt, New Yorkban töltöttek néhány napot s most nagy örömet okozott a váratlan találkozás. Chicago felé négy órát repül a gép. Közben leszálltunk Clevelandiban az Erie-tó partján, a nagy kitérjedés ű lapos városban, melyben a század­végi magyar kivándorlás százezer magyart gyűjtött össze. Most már a közópamerikai nagytavak vidékén repültünk s megérkeztünk Chica­góba,, a Michigan-itó partjára. A há­rom és félmilliós Chicago repülőte­rén Robert Mackie, az Egyházak Vi- iágtanácsa főtitkárhelyettese és Dr. Robert Bilheimer, az evanstoni nagygyűlés technikai szervezője várt miniket. A chicagói egyetemre mentünk, ahol az evanstoni gyűlés előkészítő értekezletei folytak. Itit kezdődött másnap az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának ülése, me­lyen Dr. Papp Lásziló dékánnak és Dr. Vető Lajos püspöknek kellett megejelennie, mint a bizottság tag­jainak. Itt lesz két nap múlva a POSTALÁDA »Szeretettel küldöm a mai postá­val adományomat »Két templomért«, imádkozva, hogy szeretetben, megér­téssel tudjunk hazánk, családunk, egyházunk javára lenni. Bűneink el­len küzdeni, keskeny úton járni, amint egyházunk tanít, vezet, amiért »a Te házadhoz való féltő szeretet emészt engem!« Isten vezérelje mun­kájukat ás áldása kisérje életüket!« Lutheránus Világszövetség értekezz lete, melyen részt akarunk venni és itt lesz másnap az Egyházak Világ­tanácsa társadalmi bizottságának ülése, melynek Péter János reformá­tus püspök a tagja. A kora délutáni órákban két gyű­lést találtunk az egyetemen. Az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó- bizottsága ülésezett. A gyűlésekről jöttek elénk Dr. Visser’t Hooft fő­titkár és Dr. Nolde, a nemzetközi ügyek igazgatója. Szégyenkezve és bosszankodva olvasták a vizűn: korlát ozásain­kat g az amerikai hatóságokat el­ítélő nyilatkozatokat téve el­mondják, hogy az Egyházak Vi­lágtanácsa vezetősége többször tárgyalt a külügyminiszterrel, sőt Eisenhower elnökkel is az evan­stoni világgyűlés teljes szabad­ságának érdekében és annak ér­dekében, hogy a nyugati egyhá­zak az Amerikában rendezett nagygyűlés keretében is fenn­tarthassák testvéri közösségüket valamennyi egyházzal. Ennél többet nem tudtak elérni. Hamar kiderül, hogy Chicagóban sem maradhatunk, hanem azonnal Evanstonba kell mennünk. Sok, a testvéri együttérzést kifejező kéz­szorítás egyházi emberekkel, majd indulás Evanstonba. Másnap az Egyházak Világtaná- csa társadalmi bizottsága Péter János református püspökkel szo­lidaritást vállalva áttette műkö­dési helyét Evanstonba. A népes bizottság, a világ külön­böző részeiről összegyűlt egyházi férfiak napi három órás utazást vál­laltak s ezzel az amerikai hatóságok elleni tüntetést is, csakhogy ne kell­jen a magyar püspök részvéteiéről lemond a niök. Vető püspököt és Pap dékánt a Központi Bizottság gyűléseire, majd engem a Lutheránus Világ­szövetség gyűléseire naponként autókon vittek az állami tilalmak ellenére Chicagóba, hogy részt vehessünk a gyűléseken. Az egyház mindenképpen meg akarta mutatni, hogy Krisztus­ban testvérek vagyunk s hogy az amerikai politikai hisztéria sem törheti meg az Egyházak Világtanácsa testvéri közösségét... (Folytatjuk.) Istentiszteleti rend 1954. október hó 17-én, vasárnap, Budapesten A PESTI OLDALON: Deák-tér délelőtt 9 Gémes István, délelőtt 11 Madocsay Aliklós, délután 7 Gémes István, — Fasor délelőtt fél 10 Sülé Károly, délelőtt U Gyöngyösi Vilmos, délután 6 Juhász Géza. — Dózsa Gy.-út 7. délelőtt fél 10 Gyöngyösi Vilmos. — Üllői-út 24. délelőtt fél 10 (úrv.), délelőtt 11. — Rákóczi-űt 57/h. délelőtt 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., dél­előtt háromnegyed 12. — Karácsony S.-u. 31, délelőtt 10 (úrv.). — Thaly K.-u. 28. dél­előtt 11 Bonnyai Sándor, délután 6 — Kőbánya délelőtt 10 Koren Emil. — Vajda P.-u. 33. délelőtt fél 12 Sárkány Tibor. — Utász-u. 7. délelőtt 9 Sárkány Ti­bor. ^— Zugló délelőtt 11 (úrv.) Scholz László, délután 4 Szeretetvendégség Kósa Pál dr., délután 6 Scholz László. — Gyár* mat-u. 14. délelőtt fél 10 Scholz László. —. Rákosfalva délelőtt fél 12 Muntág Andor. — Fóti-út 22. délelőtt 11 Rimár Jenő, délután 7 Gádor András. — Váci-út 129. délelőtt 8 Ri­már Jenő. — Újpest délelőtt 10 Blázy Lajos, délután 5 Szeretetvendégség, Bonnyai Sán­dor. — Dunakeszi délelőtt 9 Matuz László. — Vas-u. 2 c. délelőtt 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Üjtelep délelőtt fél 9. — Rákospalota MÁV-telep dél­előtt fél 9. — Rp. Nagytemplom délelőtt 10. — Rp. Kistemplom délután 3. — Pestújhely délelőtt 10. — Rákoskeresztúr délelőtt fél 11. — Rákoshegy délelőtt 9. — Rákosliget dél­előtt 10. — Rákoscsaba délelőtt 9, délután fél 7. — Cinkota délelőtt 9 (gyerm.), délelőtt 10, délután fél 3. - Mátyásföld délelőtt fél 12. — Kerepes-Kistarcsa délelőtt negyed 10. — Pestlőrinc délelőtt 11, délután 5. — Pest­lőrinc, Erzsébet-telep délelőtt 8. — Kispest délelőtt 9, délelőtt 10, délután 6. — Wekerle- telep délelőtt 8. — Rákosszentmihály délelőtt fél 11, délután 5. A BUDAI OLDALON: Bécsikapu-tér délelőtt 9 Asbóth László (teol.), délelőtt 11 Friedrich Lajos, délután 7 Keveházi László (teol.). — Toroczkó-tér dél­előtt 8 Magassy Sándor (teol.). — Óbuda délelőtt 9 Komjáthy Lajos, délelőtt 10 Kom­játhy Lajos, délután 5 Szeretetvendégség. — XII., Tarcsay V.-u. 11. délelőtt 9 Danhauser László, délelőtt 11 Danhauser László, dél­után 7 t)anhauser László. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelő Intézet délelőtt 10 Ruttkav Elemér. — Szabadsághegy, Diana-út 17. dél­előtt fél 9. — Kelenföld délelőtt 8 (úrv.) Re* zessy Zoltán dr., délelőtt 11 (úrv.) Rezessy Zoltán dr., délután 5 (úrv.) Muncz Frigyes. — Németvölgyi-út 138. délelőtt 9 (úrv.) Muncz Frigyes. — XI., Bartók B.-út 158. déli 12 (úrv.) Muncz Frigyes. — Csepel délelőtt !1, délután 7. — Budafok délelőtt 10 Visontai Róbert. — Nagytétény délelőtt 8 Visontai Róbert. — Kelenvölgy délelőtt 9 Bodrog Miklós. — Albertfalva délelőtt fél 11 Bodrog Miklós. — Csillaghegy délelőtt fél 10, dél­után 7. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074 Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest, III Dévai Biró Mátyás-tér I, Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft, Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott 2-544612. Athenaeum (F. v. Soproni Béla)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents