Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-10-17 / 42. szám

XIX. ÉVFOLYAM 42. SZÁM 1954. OKTÓBER 17.

0

R 5ZÁG OS

E V A N6ÍL 1 K US h

JETI L A P

ÁRA: 1,40 FORINT

Di*. Luther Márton prédikál

Ez az igehirdetés-részlet Luthernek 1514-ben megjelent »Házi posztillák« című prédikáció-gyűjteményéből való. Az igehirdetés alapigéje: Mt. 22, 34—40.

A keresztyén ember így szól: a tö- kéletesség Isten félelmében és szereidében, embertársunk iránti jót- tevésbem áll, ment más cselekedeteket Isten nem parancsolt meg.

Észszerűtlenség és vakság keletkezik abból, íha valaki a külső cselekedeteikre helyezi a hangsúlyt, amikor például különleges napokat tartanak meg, feltűnő ruházatot viselnek, nem úgy és nem azt esznek és isznak, mint amit más eszik és iszik, kiváló szentség színét hordják magukon és az embereket áimélkodésra biztat ják, de emellett mellőzik a leg- magasztosabb cselekedeteket és parancsokat, amelyeknél fogva Istent szeretnünk és másokkal jót tennünk kell. A farizeusok és írástudók éppen azért keresik a legfőbb parancsolatot a törvényben, mert arra nézve maguk sincsenek tisztában, s egyik ezt, másik meg amazt tartja a legjobbnak.

Őrizkedjünk tehát az ilyen tévelygéstől és kerüljük az önmagunk által kieszelt áhitatosságot. A Kátét ne tartsuk jelentéktelen könyvnek, mert: abból érthetjük meg, hogy mit keil cselekednünk és abból tudjuk meg, hogyan kell Istent szeretnünk.

Magasztos intés az, amelyet az Ür itt a lelkünkre köt, amikor így szól: a legnagyobb parancs, szeresd az Istent, a második pedig ehhez hasonló, szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancs magába foglalja mindazt, amit a jó cselekedetekre vonatkozólag tanítunk és hirdetünk. Ebből a forrásból fakad a többi mind és ebbe tér ismét vissza. Mert nem szolgálhatsz Istennek másként, mint hogy Istent és felebarátodat szereted.

Szolgálni annyit tesz, mint teljesíteni azt, amit megparancsoltak, tehát Istennek csak az szolgálhat, aki Isten parancsát teljesíti, nem pedig azt teszi, ami néki magának tetszők. Mit parancsol pedig Isten, hogyan szolgálhatunk néki? Itt áll világosan: ha Istennek akarsz szolgálni, nem kell messzire menned, a távolba zarándokolnod, sem pedig pénzedet oda áldoznod, hanem szeresd Istent És felebarátodat. Hogyan tehetné még könnyebbé és hogyan adhatná még Dicsőbben Isten a maga szolgálatát, mint így, amikor azt mondja: szeresd felebarátodat, tégy vele minden jót, és én ezt úgy tekintem, mintha ónvelem cselekedted volna? Csodálatos tudomány ez: ha felebarátoddal jót teszel, Istennel teszel Jót és ezzel Istennek tetsző szolgálatot végzel.

— Igen — mondod talán —, de hiszen Isten a mennyekben van. Nem tesz semmit, mert Ö e földön is van. Ha tehát látod, hogy a te atyádfia szükséget szenved, gondold, hogy Krisztus szenved szükséget, és ő szorul segítségedre, hiszen maga mondja, hogy az ítélet napján az a panasza lesz ellenünk, hogy éhezni és szomjúhozni engedtük. Éppen az a nagy baj, hogy a parancs ennyire világos és határozott, és mi mégis szelnek eresztjük, mintha Isten nem volna, pedig minden nap és minden árában bőven szolgálhatnánk neki. Ezt az engedetlenséget nem mentegethetjük és nem mondhatjuk, hogy nem tudtuk Isten parancsát. Mert itt azt olvasod: a második hasonlatos ehhez, aki felebarátját szereti, Istent szereti. Ezért az ítélet napján ezt a szózatot fogod hallani: szolgáltál volna felebarátodnak — nekem szolgáltál volna, és gazdagon megfizettem volna érte; azonban miattad éhenhal- hattam és elpusztulhattam volna! őrizkedjünk hát ezen ítélettől, mert erre örök kárhozat következik.

Alki Istennek alkar szolgálni, ne húzódjék a sarokba, hanem maradjon az emberek között s szolgáljon nekik tehetsége szerint s bizonyos lehet afelől, hogy ezzel Istennek szolgál. Mert így parancsolta: ha nekem akarsz szolgálni, felebarátodhoz uta- 6Ítlak. Van feleséged, gyermeked, vannak szomszédaid, fejedelmeid,

van hivatásod, elég munka várakozik rád, itt szolgálj nekem.

Tanuljátok meg tehát, * hogy aki felebarátjának a javát mozdítja elő, az nemcsupán annak, hanem Istennek is szolgál. Mert itt íratott meg, hogy Isten ezt a szolgálatot úgy veszi, mintha vele szemben tettük volna azt. Máskülönben nem mondaná Krisztus: A második parancs hasonló az elsőhöz. Akit pedig mindez nem bír arra, hogy már itt e földön mennyországot teremtsen magának, és saját házát, világi foglalatosságát Isten házává, templommá avassa, ám tessék, maga látja kárát. Mert amint felebarátodnak szolgálva, mennyországot és paradicsomot alkothatnál magadnak, — úgy felebarátoddal nem törődve, magadnak készítesz poklot már itt e földön, mivel a pokolbeli ördögöknek szolgálsz! Hogy mindezt nem látod, nem érzed, amiatt ne bízd el magad, mert majd ütni fog az óra, amikor látni is, érezni is fogod azt, jajgatsz és elátkozod önmagádat, átkozni fogod engedetlenségedet. Bárcsak megértenénk ezt és magunkat a felebaráti szeretetben gyakorolnánk! Hiszen azért adta Isten nyelvünket, szemünket, kezünket, lábunkat, pénzünket, vagyonúnkat, értelmünket és minden más tehetségünket, hogy ezt a parancsát kövessük és az ő szolgálatában hűségesen járjunk!

Fordította Zábrák Dénes — Ottlyk Ernő, ________

A ha

llgatás vétke

Halott a hárfa húrja, ha elcsitult a dal, ha régi rozsda marja, mit szürke por takar,

de kárhozott a kéz is, ha veszni hagyja azt, amit vele a húron az új erő fakaszt.

BODROG MIKLÓS

Tessedik-múzeum nyílt meg Szarvason

Szarvas felszabadulásának 10-ik évfordulója alkalmából Tessedik- múzeum nyílt meg a város középpontjában. Egy különálló ház három szobájában vannak kiállítva mindazok az emlékek, használati tárgyak, híressé vált könyvek eredeti kéziratai* és a könyvek első kiadásai, valamint térképek, egykori mezőgazdasági felszerelések, növénybemutatók, szemléltető rajzok és makettek, amelyek Tessedik életére és művére utalnak.

Mindenkit, aki belép a Tessedik- múzeumba, lenyűgöz az az óriási munka, amit ez az egykori szarvasi evangélikus lelkész végzett.

Munkájának hajtóerejét Önélet- írás-ában így jelöli meg: »Ki akartam kutatni az emberi nyomorúság forrását, reámutattam arra, s amennyire lehetett, azon igyekeztem, hogy azt betömjem.«

Az elmaradottságban és a tudatlanságban találta meg az emberi nyomorúság forrását. Ez ellen harcolva állította fel híressé vált mezőgazda- sági iskoláját az ifjak számára, amint mondja: »Hogy belőlök értelmes, jó keresztyéneket, munkás polgárokat, ügyes gazdákat és gazdaasz- szonyokat képezzek.« A nyomorúsággal küzdve kezdett széleskörű felvilágosító munkába: «-Hogy az ifjú és öreg földműves teljesen megismerkedjék vidéke jóllétének dús forrásaival«;

Ezért mutatja meg, hogyan lehet a szikes földet javítani, hogyan lehet új és jobb mezőgazdasági módszereket bevezetni, ezért irányítja a figyelmét a tudományos alapokra helyezett földművelésre.

Mikor a látogató tekintete végigsuhan a Tessedik-korabeli ültetésű, százéves, hataJjmqs akácfa-törzsön, vagy a szekrényekben elhelyezett növénymimtákon, vagy a talajjavítást szemléltető maketteken, és áttekinti • mindannak a sok-sok tanításnak és újításnak az emlékét, amelyekkel Tessedik parasztságunkat tanította, akkor értheti meg igazán Tessedik munkamódszerét: személyes példájával, mezőgazdasági bizonyítékokkal akarta felébreszteni az új iránti lelkesedést: »Csak így vész el lassankint a minden jó újításnak hatalmas gátolója, . mely a kemény fejüeknél »ez nem lehet«-féle kifejezésekben nyilvánul.«

Mezőgazdasági intézete hatalmas épületeinek létrehozásával is be tudta bizonyítani, hogy mire képes a jó és igaz ügyért küzdő emberi akarat. »Sokan azt hitték, hogy én valami kincset találtam, melyből azokat a hagy épületeket emeltem. Igenis, kincset lehetne találni, ha azt ott keresnék, ahova a természet és az isteni gondviselés helyezte, t. i. az emberek fejében és kezében«.

Akkor is pap volt Tessedik, amikor a szegénység és az emberi nyomorúság ellen küzdött papi funkcióitól látszólag távoleső területen. Fáradozásaiban az a magasztos erkölcsi célkitűzés vezette, hogy segítsen embertársain, és előmozdítsa boldogulásukat.

Ő maga így adja meg munkásságának értelmét és jelentőségét: »Fáradozásaimban és kísérleteimben nem az volt a fókérdés, hogy nyerek-e, vagy veszítek valamit hanem az, hogy az igazságot keressem, a munkásságot és erkölcsiséget előmozdítsam, mert a csekélynek látszó érdem mellett fő és maradandó hasznom abban állott, hogy az embereket megmentettem a céltalanságtól és kedvet szereztem nekik a jó munkához.«

Tessedik emberi nagysága abban is megmutatkozik, hogyan viselte el a megnemértést és bántalmazást. Azt írja: »Szenvedéseim nagyban szaporodtak az által, hogy azon jót, melyet én elismert tekintélyű írókból, utazásaimból és saját tapasztalásom után jónak, s hazámra és az emberiségre nézve hasznosnak ismervén

Képek a mai Amerikából

Bereczky Albert református püspök előadása az Országos Béketanács értelmiségi gyűlésén

Október 12-én d. u. 6 órakor az Eötvös Lóránd Tudományegyetem aulájában az Országos Béketanács gyűlést rendezett meghívott tudósok, írók és művészek előtt. Az elnökségben a magyar protestáns egyházak evanstoni delegátusai ültek, D. dr. Vető Lajos és D. Dezséry László püspök, Bereczky Albert és Péter János református püspök, valamint Pap László református teológiai dékán. A gyűlésen számos budapesti lelkész és egyházi vezető is részt vett.

A gyűlésen Bereczky Albert református püspök előadást tartott az Egyházak Világtanácsa evanstoni nagygyűléséről és amerikai élményeiről. Foglalkozott a nagygyűlés jelentős, az egyházak testvéri együttműködését és a nemzetek közötti barátságot szolgáló munkájával. Beszédéből az alábbiakban néhány részletet közlünk.

Az Egyfházak Világtanácsa elnöke és főtitkára élőszóval közöttünk is többször kifejezték, milyen nagy súlyt helyeznék arra, hogy az evams- toni nagygyűlésen részt vegyünk. Számunkra azonban nem könnyű probléma volt, hogy az Egyesült Államok csak ujjlenyomat-adással volt hajlandó vízumot adni ... Amikor kifejeztem azt a véleményemet, hogy elég hosszú életet éltem anélkül, hogy ujjlenyomat-adásra kényszerítettek volna, a főtitkár megjegyezte, hogy nemcsak a chicagói gengszterek, hanem a canterbury-i érsek is ad ujjlenyomatot s lám, ez a demokrácia. Siettem válaszolni, hogy ez pontosan ellenkezője a demokráciának, mert az igazi demokráciában a can- terbury-i érseknek az a feladata, hogy a katedrálisban prédikáljon, a gengszternek pedig, hogy üljön a börtönben.

John Foster Dulles amerikai külügyminiszter » támogatta« a vízum kiadását, azt mondván, hogy a delegátusokra »talán jótékony hatással lehetnek« az amerikai szellemi élettel való kapcsolatok. Azt hiszem, ha ezt a talán-mal és hat-het-tel is kétségessé tett nyilatkozatot szem előtt tartjuk, azt kell mondanom, hogy tapasztalataink által csak fokozódott bennünk a megbecsülés népünk minden jó törekvése és mindig jobban kibontakozó új élete iránt;

Az Egyesült Államok népének bizonyára nagy többségét súlyosan terheli a feszültség, mely ennek a nagy országnak népét belül is és külpolitikája révén is háborús pszichózisban tartja. Az ottani becsületes, békeszerető emberek küzdelme a belső békességért és a világ békességéért azért tiszteletreméltó, mert az ellenséges indulatú erők hatalmon vannak.

Mérhetetlen hála töltött el minket, amikor hazaérkezve köszönthettük az őszi verőfényben mosolygó magyar tájat s összedobbant a szívünk múltjának sötét árnyaitól megszabadult, jövőjét reménységgel építő népünkkel. Hála Istennek, hogy itt élhetünk és szolgálhatunk!

Michael newyorki ortodox érsek beszéde alatt, aki a legsötétebb gyűlölet hangján beszélt a Szovjetunió és a népi demkoráciák ellen, a terem egyre jobban kiürült. A beszéd után sokan kifejezték elítélő véleményüket s kedves jelenség volt, amikor egy újzédandi delegátusnő tüntetőén oda ment Pap László dékánhoz és kifejezte meleg kézszoríitás közben, hogy ők e beszéddel nem értenek egyet, velünk viszont együtt éreznek. Ez az együttérzés a magyar delegáció iránt az egész nagygyűlés részéről több ízben megnyilvánult. Kiemelem art az élményt, amikor a teljes ülésen a delegáció nevében bejelentettem, hogy az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságát meghívjuk Magyarországra, a lehetséges legközelebbi időn belül. A központi bizottság egy száztagú nagy testület s üléseit évenként egyszer tartja. A meghívás általános tetszést és bizonyos körök számára meglepetést jelentett s nem jelentéktelen zavart is akozott. Felvetették ugyanis a kérdést: vájjon kapnak-e a központi bizottság amerikai tagjai az Egyesült Államok kormányától kiutazási engedélyt Magyarországra? De azt a továbbmenő kérdést is felvetették, hogy ha kapnának is útlevelet — amit többen kétségesnek mondottak — a gyűlés után hazatérve - ki volnának téve a különböző »szabadon futó« kongresz- szusi bizottságok vizsgálatainak és esetleg más rossz következményeknek. Mi természetesen ■■ derülten bíztattuk őket, hogy hasonló nehézségeikre nekünk nem kell gondolni. Végtére is ők szokták sűrűn emlegetni a »szabad világot«, most alkalmuk van egy szerény próbát tenni jelszavaik valódiságáról.

Vannak élő, nagy, kisugárzó egyházak az Egyesült Államokban, amelyek látják feladataikat, vállalják szolgálatukat és hitelképesen képviselik azt a keresztyénséget, amelyik élő forrás és bátorítás akar lenni minden rosszal szemben és minden jó mellett. De van az amerikai életnek másik oldala is. A Chicago American augusztus 18-i száma »egyházi hírek« rovatban ezt közli: »A Chicago Country Side Churdh« lelkésze meghívja önt a vasárnapi istentiszteletre. Az igehirdetés témája: hogyan tesz az evangélium gentlemanné. A templomépület virágos, színpompás kert közepén fekszik, bizonyára meg fogja nyerni az ön tetszését.«

fel, valósítani igyekeztem, nem bírtam keresztülvinni, mert az elöljárók gyakran, ah oly gyakran, nem akarták elfogadni s utamba nehézségieket gördítettek mind az egyházi és iskolai, mind a községi téren.«

A kiállítás is dokumentálja art a törhetetlen kitartást, amellyel Tessedik az őt ért csapások súlya alatt is végezni tudta munkáját. Megszűnésre kényszerült mezőgazdasági intézetét újra megnyitotta, bikákkal letapostatott mintakertjét elpusztíthatatlan lelkesedéssel újra rendbehozta, áskálódások, gúnyolódások ellenére útján meg nem tántorodott. Küzdelmében erőforrása Istentől kapott hite volt:

»Én még a legkeserűbb csalódások és ellenműködések között is folyvást szemem előtt tartottam azt, hogy hazámnak és az emberiségnek használjak; és az Ür megsegített engem any- nyira, hogy minden ellenmondást, eUenműködést, rágalmazást, gyanúsítást és ármányt ki bírtam állami, ellensúlyozni és legyőznL Az ő neve legyen ezért áldott most és mindörökké. Ámen.«

Tessedik egyetlen eredeti arcképe függ a múzeum falán. Fiatalság és derű, finomság és bölcsesség sugárzik a Luther-kabátos képről. Jól van ez így. Ilyen ő az utókor számára. Csodálatos energiájából — önéletírása szerint —, 135 kéziratot írt meg, közülük sok híressé vált könyvvé lett, egy része elveszettnek tekinthető, másik része még kiadatlan; Üvegszekrények védelme alatt olvashatók Tessedik gondosan megrajzolt betűkkel írt kéziratai. Paplaka híres volt arról, hogy az ő dolgozó- szobájában aludt ki utoljára a világosság Szarvason. Nappali lelkészi szolgálat, gazdasági munka, éjjel pedig szorgalmas irodalmi tevékenység — ez volt Tessedik élete. Ez a tetterő és messzire tekintés a Tessedik arcképe.

önéletírásában arról szól, hogy a megpróbáltatások . ellenére is mindig vidám és elégedett volt, mert egyrészt a természet szépségei, másrészt a gyermefckacaj mindig meg- vidámította és új reménységgel töltötte el: «A természet szépségeiben, kertemben, a vetésekben és szőlős- kertekben, saját és mások gyermekeiben, a kertészkedésben és a méhészetben nagy gyönyörűségem volt, s ezek körül oly sok mulatságot találtam, hogy mindig vidám és elégedett voltam.«

öreg napjaiban ez a vidámság Isten iránti hálában nyilvánult meg és abban a reménységben, hogy amit életművével végzett, az egykor jó vetésként fog kikelni, ötvenéves papi szolgálatának jubileuma alkalmából, 77 éves korában írta ezeket a sorokat: »Istenem iránti legforróbb hálával tekintek vissza életem lefolyt éveire. Mily sok nagy örömben részesített engem az O kegyelme! és mily sok nehéz fájdalmat segített az O keze elviselnem és legyőznöm! Mindezek elmúltak, mint súlyos viharteljes felhők s nem is sejtett áldásokat hagytak számomra hátra! Ö mi szép, mi jóval bővelkedett azon hatáskör, melyet én 50 esztendő alatt az utamba gördített minden akadályok ellenére betölteni igyekeztem, mert ott is, ahol nem gyanítottam, nem gondoltam, bő gyümölcsöket termett a mag, melyet szóval és írással elhintettem. Áldott legyen ezért az Ürnak szent neve! Remélem, Isten megadja, hogy még siromra is ki fognak kelni ama virágok, melyeknek magvait, talán idő előtt, talán terméketlen földbe, jó reménység fejében elvetettem!« Tudjuk, hogy Tessedik elvetett magja kikelt, és amiért küzdött, megvalósult. De az a magatartás, amivel küzdött, a föld és az ember mélységes szeretete, az mindig példaképünk marad.

A Tessedik-múzeum falán ott áll sírkövének felnagyított fényképe s rajta egész életművét kifejező sírfelirat olvasható: »-Nem annyira magának, mint inkább népe javának élt sokáig és egészen...«

Ottlyk Ernő

„Önmagát adta mi érettünk, hogy... tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezet“

(TU. 2, lé)