Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-10-10 / 41. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET DEZSÉRY LÁSZLÓ: EVANSTONI RIPORT A riport, — jelentés. Ez a szó eredeti értelme és ezzel a beszámolóval nekem is az a szándékom, hogy jelentést tegyek küldőinknek, a Magyar- országi Evangélikus Egyház gyülekezeteinek. Mert ők küldtek minket az Egyesült Államokbeli Evanstonba, az Egyházak Világtanácsa második nagygyűlésére, hogy képviseljük őket s bizonyságot tegyünk arról a re­ménységről, amely a magyar evangélikus gyülekezetekben él s része annak a reménységnek, melyet a világ egyházai így vallottak meg együttesen az evanstoni nagygyűlésen: »Krisztus a világ reménysége.-« Indulás 1954. augusztus 5-én indultunk a ferihegyi repülőtérről Prágába. Péter János református püspök egy nappal hamarabb már vonaton uta­zott. Most négyen búcsúzlkod tunk a repülőtéren D. dr. Vető Lajos és D. Dezséry László evangélikus püspök, O. Bereczky Albert református püs­pök és dr. Pap László, a Budapesti Református Teológiai Akadémia dé­kánja. Egyházi lapjaink már beszá­moltak az indulásról, úgy, amint azt a repülőtérről érezték át. Most be­számolok arról, ahogy mindez a re­pülőtérről látszott. A ferihegyi re­pülőtér gyönyörű várócsarnokának teraszán családjaink, legközvetle­nebb munkatársaink, élükön Mekis Ádám és Bácsi Sándor püspökhe- lyettesekkel. Rájuk gondoltam az indulás percében a hosszú út előtt. Rájuk és a mi rendezett, kiegyen­súlyozott életet élő, az egész népnek szolgáló evangélikus egyházunkra. Tudtam, hogy sok hivő és vala­mennyi gyülekezet imádkozik a most kezdődő hetekben az evanstoni nagygyűlésért. Miérettünk és legfő­képpen az egész világkeresztyénség közös bizonyságtételéért, hogy az az Egyház Urának szándéka szerint történjék, az egész egyház és az egész emberiség javára. Előző este a pesti gyülekezetek lelkészeivel és felügyelőivel voltam együtt. Még fülemben csengtek az áldó kívánságok és éreztem a kéz­szorításokat. Gondolataim az utóbbi hónapok lelkészgyűlései felé is száll­tak. A lelkészek kifejezték azt a mély érdeklődést, mely gyülekeze­teinkben él az Egyházak Világta­nácsa munkája iránt, az egyházak közötti egység előmozdítására és azt a hivő aggodalmat, melyet ugyanők ' hordoznak ezekben az években, .melyekben annyi ártó szándék, annyi hamisság és ár­mánykodás próbálja kettéhasítani az emberiséget. Az emberiség életének feszült szakaszán küldenek minket a világ másik felére, hogy jó szolgálatokkal és bátor bizony­ságtétellel segítsük útját állani az emberiség katasztrófájának az által, hogy az egyházak kö­zött a jó barátságot s az embe­riség nagy ügyeiben való fele­lősségteljes együttműködést munkáljuk. Ahogy elhagytuk a repülőteret, már ütünk végcéljára gondoltunk, Evanstonra, erre a most még is­meretlen városra, máris a Prin- ceton-i árnyék esett. Princetonban már be is fejeződött a reformátu­sok Világszövetségének gyűlése, melyen a Magyar Református Egy­ház delegációja nem vehetett részt, bár nagy szeretettel készült ott ta­lálkozni a testvéregyházak küldöt­teivel. Az amerikai hatóságok meg­tagadták Péter János református püspök beutazási engedélyét az Egyesült Államokba, a református delegáció másik két tagja azután a zsinati tanács határozata alapján szolidaritást vállalt vele és nem utazott Princetonba. A több mint kétmillió lelket számláló, — a legnagyobb európai reformá­tus egyház így kirekesztetett a testvéregyházak üléséből. Az a református egyház, mely a princetoni református nagygyűlés és az evanstoni világzsinat tanul­mányi előkészítéséért is oly sokat fáradozott és imádkozott. A prin­cetoni gyűlésnek ez az egész föld­kerekség egész keresztyónségáre ve­tett árnyéka futott velünk együtt egész Evanstonig, együtt a repülő­gépünk árnyékával, melyet ezen a 10 ezer kilométeres repülőúton szün­telenül magunk alatt futva láttunk a földön, valahányszor Isten áldó napja sütött reánk. Mert az árnyé­kot a fény mutatja meg. A keresz- tyénség egysége elleni amerikai támadásnak a Magyar Református Egyház princetoni akadályoztatásá­nak árnyéka éppen abban a vilá­gosságban lett erőteljessé, amelyet Isten a mi napjainkban gyújtott a kereszténység millióiban hazánk­ban s a világ sok más táján. Ez a világosság pedig ugyanaz a békes­ségre való igyekezet, melynek első fényes csillagát Isten a Testtélétel éjszakáján, Betlehembe helyez­tette. Verőfényben repültünk a Duna északi kanyarulata fölött magyar, majd csehszlovák falvak és városok fölött. Földek fölött, melyek közt mindkét országban folyik a társas­gazdálkodás és az egyéni gazdálko­dás korszakot jelentő versenye. Nadrágszíj keskenységű földek kö­zött széles nagy tagokban művelt társas gazdaságok, a földeken dol­gozó népek, füstölgő gyárkémények és hosszú fehervonatok emlékeztet­tek, miniket mindkét ország fölött arra, ami az elmúlt tíz esztendő alatt történt érdekünkben. A haza- szeretet, melyet az elmúlt tíz év alatt úgy tettünk magunkévá, hogy az elmaradott országaink fejlett, boldog országokká változtatásának szándékává lett bennünk s a haza­szeretet, mely az elmúlt dolgos esz­tendők eredményeiben lett mind­annyiunk' számára boldogító érzés­sé, — dobogtatta a szíveinket a re­pülés alatt. Már túljutottunk Pozsonyon* melyben nemrégen éltük át a szlo­vák és magyar evangélikusok törté­nelmi kibékülésének szép aktusát, a két magyar evangélikus püspök díszdoktorrá avatásán. Már a morva rónák felett repülünk Csehország felé. Már feltűnnek a prágai dom­bok, s a dombokon rendben sora­kozó új munkás lakóházak százai fölött egyszerre nyílóik a völgy és leszállunk a prágai repülőtéren, Ffága Ismerős, mosolygós arcok a repü­lőtéren. A csehszlovák egyházak vezetőségéből, a csehszlovák Állami Egyházügyi Hivatalból és a magyar követségből. Újra Prágában va­gyunk, ebben a gyönyörű, történelmi városban. Ügy járnak már ide a magyar egyházi vezetők, mintha hazaérkeznének. Azelőtt a magyar protestáns egyházak egymásközt sem érintkeztek annyit, mint mos­tanában a csehszlovák és magyar protestantizmus. Délután séta Prágában. Megint megismerünk valamit ebből a ha­talmas városiból. A csehszlovák ál­lam újjáépíttette Húsz János Bet­lehem Kápolnáját. Ócska, nagy bér­házak közül hámozták ki újra és történelmi emlékek alapján újjáépí­tették ezt a hatalmas prédikáló he­lyet, amelyben több ezer ember tudta állva hallgatni a Mestert. A Mester itt lakott, a szobájából lé­pett ki a szószékre. Ősi kút van a kápolna egyik sarkában, mintha szimbolizálná az örök forrást, az Igét,' melynek hirdetéséből a pro­testánsok élesztették újra és éb­resztették újkori feladataira az egy­házat. Húsz János volt a legcsillo­góbb ősük. A falakon töredékes régi írásokat egészítettek ki a régi szövegre. Nagyszerű gúnyversek a pápáról s az elnyomó feudális ura­lomról. Hétszáz év történelmi tanul­ságát idézik itt a világ minden tá­járól zarándokló protestánsok s a csehek egyik legnagyobbjukat — János mestert — úgy idézik itt, mint a nemzeti öntudat egyik atyját. A Betlehem Kápolna a történelmi lát­nivalókban bővelkedő Prága egyik elsőrangú idegenforgalmi látványos­ságává lett. Megnéztük Prága irodalmi múzeu­mát is. A hatalmas anyagból a készséges állami tisztviselő elsősor­ban a csehországi keresztyénség emlékeit emelte ki a számunkra. Ciryll és Method ősi bibliafordítá­sát, a középkori egyházi irodalmat, Húsz János élete művét, a protes­táns reformáció irodalmi emlékeit, a králici bibliát s a legújabbkori számtalan irodalmi emléket, mely bőven bizonyítja nemcsak azt, hogy milyen nagy szerepe volt a cseh nemzeti öntudat fejlesz­tésében az evangélium egyhá­zainak, de azt is, hogy mindezt a nemzetépítő szellemi kincset mily nagy becsben tartja a cseh­szlovák népi demokrácia. Este testvéri vacsorázás a prágai [ vár egyik több száz éves vendéglő­LATHATATLAN LÁNC — Máté 23:32—39. — ISTEN első szava hozzánk ma az, ' hogy az élet felelősség. Ez elő­ször is annyit jelent, hogy nem va­gyok a magam tulajdona. Hiába mpndjálk az önző emberek, hogy az élet az enyém s ha kétszer élnék is, mind magamra költeném. Előbb- utóbb mindenki megtudja a valósá­got, hogy hozzá tartozom emberek­hez, akik mellettem és körülöttem élnek, tagja vagyok egy nagy emberi közösségnek, amelyik igényt tart rám és sokszor rendelkezik is velem. Az­tán előbb-utóbb megtudja mindenki azt a valóságot is, hogy az életem mindenestől, úgy ahogy van: az Is­ten tulajdona. Hiába szeretném el­felejteni, hiába tiltakoznék ellene, hiába akarnék elfutni előle. sohasem tudnék kifutni Isten országából. AZ ÉLET FELELŐSSÉG: ez má­sodszor azt jelenti, hogy nem vagyok cél, hanem csak eszköz. Nem azért vagyok itt, hogy magamat magam­nak megépítsem, hogy valami rette­netes nagy földi boldogság hegyol­dalán legyen a kényelmes palotám, hogy az öröm összes kottáját végig­daloljam, hanem azért, hogy velem és bennem egy örök terv valósággá váljék. Eszköz vagyok Isten kezében és az embereik életében. Az életem tehát nem akkor igazi, ha külsőleg szép, boldog vagy gazdag, hanem ak­kor, amikor legjobban odasímul Is­ten gondolataihoz, terveihez, amikor legközelebb kerül egy másik ember életéhez és ebbe a nagy közösségbe alázatosan beleépül. Az élet felelősség: ez harmadszor annyit jelent, hogy ezt az életet egy­szer számonlkérik tőlünk. Számon- kéri az Ég a Földet és a Föld az Eget. Isten egyszer elkéri az el­porladt pillanatokat és egyszer egy megütött, árva és elhagyatott ember sírva kéri majd tőled számon a sze­re te tét, amit nem adtál néki, Istent. Akit eltakartál előle. Az élet felelősség: ez annyit je­lent, hogy minden pillanatban Isten és emberek elé kell állnunk, mert előttük pereg le az életünk. ISTENNEK MA AZ A MÁSODIK SZAVA hozzánk, hogy ez a felelős­ség félelmetes, mert a bűnnek foly­tatása van. Borzalmas örökség, amit másoktól kapok és szörnyű fertőzés, amit másoknak adok. Apáink bűne szörnyű áradat, ami valahol elönti az életünket és valahol elmossa leg­szebb örömeinket. A mi vétkeink gu­ruló fekete kövek a lejtőn: valahol majd utolérik és elütik a gyerme­künket. Volt egy magyar költő, aki úgy álmodta meg az életünket, mint egy láthatatlan láncot az Isten kö­rül. Ügy látta, hogy ezen a földön kiterjesztett két kezünkkel egy má­sik ember kezét fogjuk. Ez a másik ugyanígy tart egy következőt. Az első és az utolsó ember keze Isten kezéhez ér. Így élünk egymás kezét fogva egy láthatatlan láncban, gyö­nyörű körben az Istennel. Ha valaki kíszalcad ebből a körből, ha valaki el­engedi a másik ember kezét, akkor tulajdonképpen Isten kezét engedte el. Ez a bűn! De ilyenkor nemcsak maga szakadt el az Istentől, hanem leszakított Isten kezéről egy csomó embert, aki az 6 kezét fogja, aki ő utána jön. így telik be az atyák bű­nös mértéke a fiakon. ISTENNEK MA AZ A HARMA­DIK SZAVA HOZZÁNK, hogy nem­csak a bűn, de a kegyelem is folyta­tódik. — Akit egyszer Jézus vissza­állít a sorba, Isten gyermekeinek a sorába, az nemcsak maga menekül meg, de egy egész sort visz magá­val az üdvösség útjára. Így telik be az atyák mértéke a kegyelemben. Egy imádkozó édesapa, egy hivő asz- szony, egy Jézusnak odaadott élet, mindig megnagyobbítja a kegyelem körét. Azt a láthatatlan láncot, ahol Isten erői a szeretet és a hit áldott kézfogásain végig ömlenek, megerő­sítenek, megvigasztalnak és megtar­tanak Isten és az örökélet számára. Azt a láthatatlan láncot, ahol Krisz­tus megváltó vérének szent, piros patakja lemossa arcunSkról bűneink kárhozatos viharát, ahol az élő Jé­zus szíve bátorítólag végigdobban re­megő életeken át: ne félj, az enyém vagy! Az Istené vagy! Milyen sokat álmodozol, imádko­zol, vagy gyötrődöl a magad és Sze­retteid sorsa felől. Hogy szeretnéd biztosítani nekik az örömöt, a békés életet és az üdvösséget. Miért nem állasz be akkor a sorba?! Miért nem akarod, miért nem engeded, hogy Jézus Isten mellett összegyüjtsön ti­teket. Látod, most is megnyílik a sor. Melletted Jézus áll és nyújtja feléd a kezét. Hívja a gyülekezetbe mind­azokat, akik nincsenek ott. Fogd ké­zen azt, akit szeretsz és álljatok be a sorba. A megváltották sorába. ISTEN ÉS EMBEREK ELŐTT él­jük az életünket. Hogy vár bennün­ket az Isten és hogy várnak az em­berek. Isten várja vissza a gyerme­két s az emberek... Talán nem is tudják, hogy Jézust várják bennünk. Az Isten országát. A békességet, a szeretet, az üdvösség országát. Siess! *— Ne várjanak hiába. FRIEDRICH LAJOS jében, másnap egész délelőtt kon­ferencia a csehszlovák egyházi ve­zetőkkel, köztük Ján Chabada egye­temes püspökkel és dr. Ján Michalko dékánnal, Molnár és Turnsky pro­fesszorokkal, a cseh testvérek Co* ménius Fakultásáról, majd utazás tovább Amsterdamba. Amsterdam Most mór holland gépen repü­lünk. A nagy utasszállító négyezer méternél magasabbra visz, a fel­hőket alattunk a nap fényesíti s csak néha látszik Németország földje. Sötétedik, mikor beérünk a holland csatornák fölé, majd átre­püljük a Zuider-tavat s feltűnik a rendkívül szép Amszterdam. Neon­fényes utcák, mértani pontossággal épített. háztömbök, egymás mellett futó és egymást keresztező csator­nák belül a városon, sokszor úgy, hogy a csatornák partja maga a házsor. A holland Velence felett félkört teszünk meg s a tenger fe­lől berepülünk Shipholba, az amsz­terdami repülőtérre. A nagy nem­zetközi forgalmú repülőtéren már »nyugati« útlevél-vizsgálat és »nyu­gati« vámvizsgálat fogad. Az ame­rikai egyenruhákról másolt holland katonaruhák seregét látjuk az egy­más mellett álló útlevélvizsgáló asztaloknál, akik alaposan kérdez­nek utazásunk célja felől. A cso­magokat gondosan átvizsgálják, majd jó félórás autó-úttal megér­kezünk amszterdami szállásunkra. A newyorki repülőgép-csatlako­zás miatt három napot töltöttünk Amszterdamban. Már esti sétával elkezdtük az ismerkedést a város­sal. Amszterdam az egyik legszebb európai város. A jellegzetes holland stílusban épített szűk, két ablak szélességű barna házak végtelen sora sorakozik az utcákon és a csa­tornák mellett. A házakba szűk kapu vezet és nyaktörően meredek lépcső. A bútorokat csigán húzzák fel a lakásokba. Az ablakokon ké­résziül költözködnek. Valamennyi ház homlokzatán ott látható a 'ki­álló vasrúd, mely a csigát tartja. A belvárosi utcákon rikító az amerikanizáltság. Közülünk már többen voltak régebben Hollandiá­ban. Nem ismernek rá az életre. A házak a régiek, az élet közöttük már nem az. Rengeteg a külföldi. A mozikban amerikai filmek, az újságárusoknál a feslett képekkel teli nyugatnémet és amerikai fo­lyóiratok. Az utcákon a fiatalkorú prostuticó éktelenkedik s lépten- nyomon az ingyenélők figuráira esik az ember szeme. Utcai zené­szek hármas-négyes csoportokban, komédiások, pénzváltók a cigaratta- automaták előtt, kávéházak tera­szain megjelenő cipőpucolók, a mozipénztárak előtt a »jegytanács­adó« ciíraruhás, akiinek kötelező borravalót adni minden jegyváltás­nál. Utcai árusok és lumpok. A fia­talság csapatokba verődve kurjongat és riasztgatja a járókelőket. A hul­lámzó tömeg közt öt percenként rendőrautó megy végig lassan, s ilyenkor széjjeloszlik a lármás kis ivók előtt sereglő »ifjúság«. Az egykor gazdag, józan, puritán Hollandia ma a parasztelszegénye­dés, a munkanélküliség, a kiván­dorlás évei felé menetel. Két éve rendkívül rossz a termés a szokat­lan hideg és esős nyári időjárás következtében. Sok milliós kárról beszélnek az idei aratásideji esőzés miatt. A katonaságot is kirendelték idén az aratáshoz, mert a gépek­kel nem tudtak rámenni az ázott földekre, de így is a lábán rothadt meg a gabona, s mentek tönkre a kapások is. Hollandiából évente 50—80 ezer fiatalember vándorol ki a világ minden tája felé. Állami pro­paganda gyűjti őket. A hollan­dok számára kicsi lett az egy­kori virágzó holland föld. Első­sorban a paraszt fiatalság vándo­rol ki, s az öregek nem bírnak a földekkel. Hollandiában egyébként most leg- kopottabbak az állami alkalmazot­tak és a közlekedési dolgozók. A városi villamoskalauz az éhség el­len hétvégi mezőgazdasági munká­val védelmezi a családját. Az újsá­gokban megírják, hogy az átlag holland nem tudja megvenni a va­jat, ami pedig élelmezési alap a számára. Viszont a margarinok kü­lönböző fajtáit hirdethetik a reklá­mok. A szállodai alkalmazottak az elkeseredés hangján beszélnek, ha kíváncsi rá a vendég, s versenyez­nek a borravalóért, amelyet min­denütt a hivatalosan levont 15 szá­zalék mellett legalább ilyen mér­tékben le kell adni a vendéglátó­ipari személyzetnek. Amszterdamnak két viléghíressége van. Az országos Múzeum Rem­brandt, Van Dyck és a nagy hol­land festőiskola remekeivel s való­ban nagyszerű keletázsiai, középke­leti antik művészeti kincsekkel, valamint a nagy Állatkert, ebben az Aquarium. Valószínűen egy külföldi I sem kerüli el ezeket a helyeket, de a hollandok dicséretére legyen mondva, a Múzeum nézőserege óriási. Aránylag sok a templom, de az egyházi élet valószínűen erősen lanyhul. Vasárnap a híres Nieuwe Kirke-be mentünk, a királyi palota melletti, hatalmas, gyönyörű üveg­ablakokkal díszített református templomba. Az Egyházak Világta­nácsa itt tartotta 1948-ban első Vi­lággyűlését. A templom belső tere színfalszerű vászonfalakkal ketté­osztva és szőkébbre véve, mert túl nagy a templom a lehangolóan kicsi gyülekezethez. A templom második felében tanácsteremszerű berende-i zés. A vászonfalakon körbe, kívül, mintegy széles folyosón, a templom vastag kőfaláig kerékpár tároló helyek és gyermekkocsi megőrzők. A vasárnapi főistentiszteleten száz­ötvenen sem lehettek. A választé­kosán öltözött lelkész a reményte­lenséget prédikálta, mondván, hogy a földön minden hiába, csak Jézus Krisztus segíthet az emberen. De abba nem bocsátkozott bele, hogy miképp és mivel tud Jézus Krisztus új életet teremteni a föl­dön. A gyülekezet halk zümmögés­sel kísérte a hatalmas orgona hang­ját. A mi otthoni gyülekezeti ének­lésünk mennyire hiányzott ezen a vasárnapon. Majd elérkezett augusztus 9-e es­te, s megindultunk a tengeren túl­ra. Az amerikai beutazási engedély szerint 10-én léphetjük át először az Egyesült Államok határát. Ti­zenhat és fél órás repülés után meg­érkezünk. Ez holnap délután fél négy körül lehet, newyorki idő sze­rint reggel fél tíz. Mire Chikagoba érkezünk, már hét órával toljuk hátrafelé az óránk mutatóját. A newyorki négy motoros gép este tíz óra tájban indul. Az indulás előtt izgalom támad. Felfedezik, hogy nem vagyunk beoltva himlő ellen, s ennek igazolása nélkül nem léphetjük át az Egyesült Államok határát. Végül a repülőtér orvosa elvégzi rajtunk az oltást, és beszál­lunk a gépbe. A gép pilótája tíz percen .beiül tájékoztatót küld az utasoknak. Csaknem hatezer méter magasan repülünk, ötszáz kilométe­res sebességgel. A gépen kívül —13 fok a hőmérséklet, belül +20. Az ég sűrűn felhős. Csaknem hétezer kilométert fogunk repülni, míg meg­érkezünk küldetésünk helyére.,, (Folytatjuk.) isiLgnűszisleii rend 1954. október hó 10-én. Vasárnap, Budapesten. Deák-tér délelőtt 9 Gémes István, délelőtt 11 D. Dezséry László, délután 7 Madocsay Miklós. __— Fasor délelőtt VzlO Gyöngyösi Vil­mos, délelőtt 11 Gyöngyösi Vilmos, délután Gé2-*- — Dózsa Gy.-út 7. délelőtt /zlO Sule Károly. — Üllői-út 24. délelőtt V2IŰ délelőtt 11. — Rálkóczi-út 57/b. délelőtt (szlo­vák) Szilády Jenő dr., .délelőtt 3A12 — Karácsony S.-u. 31. délelőtt 10. — Thaly Kálmán-u. 28. délelőtt 11 Bonnyai Sándor, délután 6 Bonnyaii Sándor. — Kőbánya dél­előtt 10 Sárkány Tibor. — Vajda P.-u. 33. délelőtt Val2 Koren Emil. — Utász-u. 7. dél­előtt 9 Korén Emil. — Zugló délelőtt 11. dél­után 6. — Gyarmat-u. 14. délelőtt ValO. — Rflkosfalva délelőtt Mi 12. — Fótl-út 22. dél­előtt 13 (urv.) Gádor András, délután 5 Sze- retetvendégség, Danhauser László. — Váci-út 129. délelőtt 8 Gádor András. — Újpest dél­előtt 10 Matuz László, délután 7 Blázy Lajos, — Dunakeszi délelőtt 9 Blázy Lajos. Vas-u. 2/c. délelőtt 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Új­telep délelőtt V*9. — Rákospalota MAV-telep délelőtt V*9. — RP. nagytemplom délelőtt 10. — RP. kistemplom délután 3. — Pestújhey délelőtt 10. — Rákoskeresztúr délelőtt Vall. — Rákoshegy délelőtt 9. — Rákosliget délelőtt 10. — Rákoscsaba délelőtt 9, délután Vs7. — Citnikota délelőtt 9 (gyerm.), délelőtt 10, délután V*3. — Mátyásföld délelőtt Mi 12. — Kerepes—Kistarcsa délelőtt negyed 10. — Pestlőrinc délelőtt 11 délután 5. — Pest- imre délelőtt 10. — Kispest délelőtt 9, dél­előtt 10, délután 6. — Weikerle-telep dél­előtt 8. -- Rákosszentmihály délelőtt Vili. délután 5 Bécsilkaipu-tér délelőtt 9 Pethő István, dél­előtt 11 D. Dr. Vető Lajos, délután 7 Vá- rady Lajos. — Toroczkó-tér délelőtt 8 Vá- rady Lajos. — Óbuda délelőtt 9 Mezősi György, délelőtt 10 Mezősi György, délután 5. — XII., Tarosay V.-u. 11. délelőtt 9 Zu­lauf Henrik, délelőtt 11 Zulauf Henrik, dél­után 7 Ruttkay Elemér. — Hfívösvölgj', Lel­késznevelő Intézet délelőtt 10 Öamhauser László. — Szabadsághegy, Diana-út 17. dél­előtt V29 Ferenczy Zoltán. — Kelenföld d. e. délelőtt 8 Bottá István, délelőtt 10 Bottá Ist­ván, délután 5 Rezessy Zoltán dr. — Német- völgyi-út 138. délelőtt 9 Rezessy Zoltán dr. — XI. Bartók B.-út 158. délelőtt 12 Rezessy Zol­tán dr. — Csepel délelőtt 11 Galáth György, délután 7 Csonka Albert. — Budafok d. e. 10 Visontai Róbert. — Albertfalva délelőtt V2II Vi son táj Róbert. — Csillaghegy délelőtt V?10, délután 7. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074 Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest, III.. Dévai Bíró Mátyás-tér I. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412-VIII. 10.000 példányban nyomatott 2-544406. Athenaeum (F. v. Soproni Béla)

Next

/
Thumbnails
Contents