Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-10-03 / 40. szám

Felhívás Olvasóinkhoz! SALAMON TEMPLOMSZENTELÉSI IMÁJA Adakozzunk a „Két templomért — 1954“ szent céljára (GYÜLEKEZETEINKBEN hosszú[ évtizedeken keresztül ismert fo­galom volt a Gyámintézet. Templom­építő, épületeit tatarozó, szórvány- gondokkal küzdő gyülekezeteinket segítette ki ez az egyesület. A se­gélyösszegeket országos gyűjtésekkel, a gyülekezetekben hosszú időn ke­resztül megszokott módszerekkel ra­kosgatta össze s a »nagy szeretet- adományon« kívül elaprózott össze­gekre bontva osztotta szét a kérvé­nyező gyülekezeteknek, (DÓK FOLYAMÁN e? az egyház x szervezetén kívül álló egyesület megszokottá vált, nem tudott na­gyobb lelkesedést kiváltani a hívek szívében. Elmeszesedett, mint az öreg test érhálózata. Mint egyesületi forma a magyar lélektől idegen is volt. Mi családban gondolltodunk, nem egyesületben. Nem az ügy vált megszokottá, hiszen a testvéri segí­tés előtt evangélikus népünk mindig megnyitotta a szívét. # A forma vált gépiessé, az ügy lebonyolítása. Az egyház azonban sohasem válhatik gépiessé, megszokottá s a család min­dig élő valóság marad. Ez fejeződött ki abban is, hogy egy időben nagyobb gyülekezeteink testvérgyülekezeteket fogadtak magúiknak a kisebbek és szegényebbek közül. Mind az elme- szesedés, mind a testvéri segítő sze­retet más úton látható feltörése más okokkal együtt oda vezettek, hogy a közegyház megújuló életének sok egyéb jelével párhuzamosan felmérte ezt a kérdést is. A testvéri segítést közvetlen, belső egyházi munkánaik látta s hasonlóan a didkóniához, be­építette szorosan az egyház szerve­zetébe. A külső ügyet a család ügyé­vé tette. Zsinatunk megalkotta a »szeretetszolgálat gyülekezetek felé«- törvénycikkei. Ennek nyomán az Egyházegyetem Tanácsapiegszervezte a Gyülekezeti Segélyt, amely gyüle­kezetektől az egyházegyetemig min­den fokon szerves része lett az egy­ház életének. A GYÜLEKEZETI SEGÉLY 1954. évi munkáját a rákospalotai templomban istentisztelet keretében március 14-én indította el D. Dé­zsán/ László püspök. Onnan kelt szárnyra a célkitűzés: minden évben befejezéshez juttatni két templomot. Ne aprózod jók el a begyült összeg s ne oldódjék fel alig látható ered­ményekben, hanem, tervszerűen és jelentősen meg kell segíteni egy-egy gyülekezetei, hogy épülő templomát valóban befejezhesse. Felső egyházi szerveink felmérték az országos hely­zetet s úgy találták, hogy kb. egy tucatnyi olyan épülő templomunk van, amelyek országos segítség nél­kül belátható időn belül aligha fe­jeződhetnének be. Ez esztendőnként két templomot számítva, öt-hat évi programmot jelent. A »KÉT TEMPLOMÉRT 1954« akcióban egyházi szerveink úgy döntöttek, hogy pesthidegkúti s zug­lói épülő templomainkat juttatják befejezéshez. Ez évben tehát, minden összevonható összeget erre a két templomra fordítunk. Nem véletlen, hogy éppen ez a két templom áll előttünk. Kétségtelen, hogy ez a két templom áll legrégibb idő óta befeje­zetlenül. Mindkét gyülekezetben több mint tíz esztendeje állanak a falak. Nyersen, ablaktalanul, fájó sebek­ként. A józan mérlegelés nem dönt­hetett másként. Kétségtelen, hogy ezeket kell elsősorban megsegíteni. A GYÜLEKEZETI SEGÉLY 1ki- tűzte a célt: meg kell három­szorozni a tavaly begyűlt összeget. Nem kért lehetetlent, hiszen tavaly minden különösebb biztatás nélkül gyűlt be a gyámintézeti összeg. Ha az ország evangélikussága csak fél füllel hallja is meg a két gyüleke­zet többször elhangzott kiáltását s minden gyülekezetben elérnék a lé- lekszám szerinti egy forintos átlagot, nem felhúzott falakat fejeznénk be, de az első kapavágástól az oltári gyertya meggyújtásáig fel tudnánk építeni évente két templomot. (ELHANGZOTT több felől a két- kedés: a »két templomért« ak­ció nem lesz-e kárára a segélyre szo­ruló szórványgyülekezeteiknek, ame­lyek évi fenntartásához szükséges a segítség? Hiszen a Gyülekezeti Se­gélynek nemcsak a templomépítés a feladata, hanem a szórvány gyüleke­zetek megsegítése is. A legtöbb gyü­lekezetben hamarosan belátták, hogy ez az aggály cstík jól felhasználható ürügy azolknak a szemében, akik óvatosan önzők a testvéri szeretet­tel szemben. Hiszen nyilvánvaló volt kezdettől fogva, hogy nem minden összeg a két templomé. Csupán az egyházegyetem s a két kerület dön­tött úgy, hogy a rendelkezésre álló összeget teljes egészében a két temp­lomra fordítja. Azok az összegek te­hát, amelyek egyházmegyei fokon állanalk rendelkezésre, szétoszthatók — s a legtöbb helyen már szét is osztották — a rászoruló gyülekezetek között. A begyűjtő gyülekezetekben is lenn maradhat a törvényes há­nyad, amit erre a célra fordíthatnak. Mivel pedig a begyűlt összegből az egyházmegye is százalékosan része­sedik, világossá vált a jól felfogott érdek: minél több gyűlik össze a »Két templomért« elkelő keretében, annál több jut e«- házmegyei szét­osztásra. AZ ADAKOZÁS LEHETŐSÉGE egyházi szerveink döntése sze­rint október 31~ig tart. Akkor zárja számadásait a Gyülekezeti Segély. Noha sok gyülekezetben a régi gyám­intézeti szokás nehézkedési törvénye szerint tavasszal folyt le az adako­zás s a meghirdetett offertórium, mégis mindenütt nyitva van a lehe­tőség a további adakozásra. Minden templomban ott áll a Gyülékezeti Se­gély perselye is, hiszen erre hivata­los rendelkezés kötelezi az egyház- községeket. Sok helyen egyre széle­sebben értik meg a hívek a testvéri segítés szükségét s nyitják meg szí­vüket és pénztárcájukat. Már hírt adtunk arról, hogy egyes gyüleke­zetekben nemcsak megháromszoroz­ták, de megsokszorozták a tavalyi összeget s nemcsak a forintos átla­got, de a 3—4 forintos átlagot is el­érték. Ezt a lelkesítő kimutatást folytathatnánk is, hiszen legutóbb csak a töredékesen befutott jelenté­sek alapján írtunk s azóta is érkez­nek a jelentések. A testvéri szeretet melege lüktet azokban a versengé­sekben, ahogyan egyes gyülekezetek­ben leleményesen emelni igyekez­nek a begyűlt összeget. TAPUNK OLVASÓTÁBORA is bizonyára ki akarja venni részét a testvéri segítés áldozatában. Ezért ezzel a számmal szerető kéréssel fordulunk minden olvasónkhoz: ado­mányával segítse meg a két épülő templomot. Az elmúlt számokban igyekeztürik némi helyzetképet adni mindkét templomról. Bizonyára nem maradt megértés nélkül olvasóink szívében az a hősies küzdelem, aho­gyan a zuglói hívek dolgoznak temp­lomuk befejezésén s az az aggódó szeretet és tervezgetés, ahogyan az egészen kicsiny pesthidegkúti filia körülveszi a vakolatlanul és ablak­talanul még komor templomfalakat. 1F ÉG NEM FORDULT ELŐ, hogy vezércikkben kértünk volna. De ez az ügy annyira az ország evangé- likusságának szívére szoruló kérdés, hogy most ezt tesszük. Ha minden olvasóriSk szíve szerint megnyitja a pénztárcáját, lapunk olvasótábora lesz az a gyülekezet, amelyik a leg­többet adott. Koren Emil Az Evangélikus Élet e heti számá­hoz egy-egy «Két templomért 1954« jelzésű csekket csatoltunk. Szeretet­tel kérjük olvasóinkat, hogy e csekk­lap felhasználásával küldjék be ado­mányaikat a zuglói és pesthidegkúti templomok építésének befejezésére. Az Evangélikus Élet kiadóhivatala az ilymódon beérkezett adományokat továbbítani fogja a Gyülekezeti Se­gélyhez. Isten áldása legyen minden jószíwel adott adományon és min­den jókedvű adakozón! Uram, Izráel Istene, nincs hozzád hasonló Isten sem fenn az égben, sem lenn a földön: aki megtartod szövetségedet és kegyelmedet szolgáid iránt, akik teljes szívvel teelőtted járnak; ki megtartottad, mit igeként hirdettél szolgádnak, Dávid atyámnak. Szájaddal szólottái, s beteljesítetted hatalmaddal, mint e mai napon is. Most azért Uram, Izráel Istene, őrködjél afölött, mit Dávid atyámnak, szolgádnak mondottál: Nem szakad vége utódaidnak, lesz, aki előttem ül Izrael trónján — csakhogy vigyázzanak fiaid útjukra: amint te jártál, úgy járjanak előttem! S most hadd bizonyuljon szilárdnak az a «zó, Izráel Istene, mit Dávid atyámnak, szolgádnak igeként hirdettél. Isten talán tényleg a földön lakoznék? Hiszen az egek és az egek egei be nem fogadhatnak — mennyivel kevésbé ez a ház, melyet én építettem! Mégis, tékints szolgád imádságára s esedezésére, mi Urunk Istenünk: halld meg kiáltását és fohászkodásét, mellyel színed előtt könyörög ma szolgád; nyitott szemed éjjel-nappal e házon nyugodjék, e helyen, amelyről ekképpen szólottái: Ott lesz az én nevem; hallgasd meg az imát, amellyel e helyen esedezik szolgád. Hallgasd meg szolgád és néped: Izráel imádságát, mellyel könyörög e helyen! Hallgasd meg nyugalmad helyéről, a mennyből, hallgasd meg és légy kegyelmes! (Részlet. I. Kir. 8, 23—30.) Fordította: Bodrog Miklós Nekünk drága az egész egyház és az egész emberiség A budavári gyülekezet jubileumi istentisztelete »Hálával áldozzál az Istennek« — az ötvenedik zsoltárnak ezzel a ver­sével kezdődött a budavári egyház­község meghívója s aztán így foly­tatta: »A budai evangélikus egyház­község 1844. szeptember 7-én alakult és 1844. szeptember 12-én választotta első lelkészét, Bau- hofer Györgyöt.-« Ezért emlékezett a gyülekezet a szeptember 19—26-ig tartó »Hála­adás hetén« azokra, akik előttünk jártak. Esténként dr. Fabiny Tibor lelkész tartott történeti előadásokat, hozzájuk csatlakozóan pedig Várady Lajos esperes, Danhauser László és Sztehló Gábor lelkészek hirdették az igét. Szeptember 26-én, vasárnap dél­előtt 11 órakor ünnepi isntetiszte- letre gyülekeztek össze a budavári evangélikusok, zsúfolásig megtöltve a templomot. Ez a templom egyma­gában is súlyos mondanivalót hor­doz. Hegyen épített város, messze- látszó tornyával hívogat Krisztushoz, az Isten szeretetéhez. Kívül még lát­szanak a háborús pusztítás szomorú nyomai, a szinte teljesen tönkrement belső teret teljesen újjáépítette né­hány évvel ezelőtt a magyar nép ál­lamának áldozatkészsége. Ebben a templomban kezdődött meg az Erős várunik eléneklésével a budavári gyülekezet kettős ünnepi istentisztelete: hálaadás a 110 esz­tendős múltért és az új tisztviselők beiktatása. Várady Lajos esperes lé­pett az oltárhoz. Ünnepi igehirdeté­sének alapigéje Mt 5, 14b. volt. Be­szédében felidézte a Mária Dorottya nádorné és Székács József Deák téri lelkész közötti 110 esztendős vitát. A nádorné a Krisztinaváros­ban akarta felépíttetni a templo­mot, míg Székács püspök meg nem győzte: a keresztyénség legdöntőbb helye a Golgota hegye. Krisztus mondotta: a gyülekezet legyen he­gyen épített város. így került a bu­dai templom a Bécsikapu térre. Az esperes prédikációja ezután arról szólt, hogy Isten akarata állítja a gyülekezetei a hegyre. Azért teszi ezt, hogy lásson bennünket, meg­ítéljen bennünket és szeressen ben­nünket. Az özönvíz, a pokol mély­sége helyett a hegyre állít Isten, az irgalom és a kegyelem , helyére, a Krisztus keresztjéhez. A gyülekezet azért is hegyen épí­tett város, hogy lásson bennünket e világ —• mondotta a továbbiakban az esperes. Az egyházat és a keresztyén em­bert Isten a világba küldi, még­pedig nem mint körülrajongott menyasszonyt, hanem szolgálat­ra. Krisztus Urunk egy hason­lata szerint az egyház olyan, mint egy özvegyasszony, akinek az egy drachma, az egy lélek is drága. Akinek pedig az egy is drága, hogyne lenne annak drága az egész, az egész egyház min­den gyülekezetével és az egész emberiség az öt világrészben minden bajával, küzdelmével és ellentétével. Isten azonban éppen azért állít a hegyre, hogy mi is lássunk és győzzünk a mélység felett. Lássunk felfelé, Istenre, lássuk a láthatatlant, vagyis legyen erős hitünk. És lás­suk meg az embereket, a felebará­tot és a testvért, e szeretetre és bé­kességre vágyó emberiséget, hogy a hit ereje által szolgáljunk ezeknek. Várady Lajos esperes prédikációja után esküt tett az újonnan megvá­lasztott egyházközségi felügyelő: dr. Szelényi Gusztáv és a másodfel­ügyelő: Zimmermann Aladár. Sorra járult az oltár elé az új tisztikar többi tagja, Rohringer Géza gond­nok, dr. Ondvári Pál és Dóka Zoltán jegyzők, majd a tizenkét új pres­biter: Berényi Béla, Hangyási Ká­roly, Kazár István, dr. Liszka Tibor, dr. Madocsai Ferenc, Pcihő István, Prém Lóránd, Rákos Pál, Svigruha Károly, Szabó Géza, Udvarhelyi Pál, Várkonyi Endre és Záhony János. Az újonnan beiktatott tisztviselőkkel együtt úrvacsorát vettek a többi presbiterek és igen sokan a gyüle­kezetből. Legutóbbi számunkban beszá­moltunk Weltler Rezső esperes beiktatásálról és jeleztük, hogy Fülöp Dezső beiktatásáról e szá­munkban adunk hírt. Szeptember 15-ón koradélelőtt ér­kezett D. Dr. Vető Lajos püspök Szombathelyre. A templom kertjé­ben Lehel Ferenc lelkész üdvözölte a püspököt. Pontosan 9 órakor har­minc lutherkabátos lelkész élén ve­zette be Fülöp Dezső megválasztott esperest és dr. Mihály Sándor meg­választott egyházmegyei felügyelőt a püspök Nyirő József espereshe­lyettes kíséretében a templomba, ahol az egyházmegye gyülekezetei­nek küldöttségei a szombathelyi evangélikusokkal együtt várták az ünnepélyes esperes-iktatás kezde­tét. A közgyűlést úrvacsoraosztás előzte meg, melyben a beiktatandó­kon kívül részt vett az egyházmegye lelkészi kara és maga a püspök is. Az ünnepi közgyűlést Nyirő József espereshelyettes nyitotta meg, is­mertetve az új egyházmegyei elnök­ségre való szavazás eredményét. Az új elnökség hivatali esküjének el­hangzása után Fülöp Dezső esperes mondott beköszöntő beszédet. Me­leg szavakkal mondott köszönetét elődjének, Molitorisz János esperes­nek hosszú éveken keresztül végzett hűséges munkájáért. Beszéde to­vábbi részében az egyház szolgála­táról szólt. »Isten azt akarja, hogy az egy­ház megújuló egyház legyen. Ö maga az, aki a megújulást mun­kálja. A mi feliadatunk, hogy a felkínált megújulást örömmel elfogadjuk. Ez a megújulás hi­Az istentisztelethez díszközgyűlés csatlakozott, amelyen dr. Szelényi Gusztáv felügyelő mondott bekö­szöntő beszédet. »Az igazi keresz­tyénség dinamikus aktivitás, a világ tetteket vár tőlünk, azaz, hogy éljük Krisztus evangéliumát« — mondotta többek között az új felügyelő. Az üd­vözlések során elsőnek a külföldön tartózkodó D. dr. Vető Lajos püspök nevében Tcssényi Kornél püspöki titkár köszöntötte a gyülekezetei és az új tisztikart. Muncz Frigyes es­peres-helyettes a budai egyházmegye nevében, Komjáthy Lajos óbudai lelkész a régi budai egyházközségből azóta anyaegyházközséggé erősödött hat gyülekezet nevében, dr. Marton György a budavári gyülekezet nevé­ben. Haypái Béla református lelkész pedig a testvér református gyüleke­zetek nevében üdvözölte a jubiláló gyülekezetét és vezetőit. A Hálaadás hete vasárnap este 7 órakor egyházzenei áhítattal feje­ződött be, amelyen a Deák-téri gyü­lekezet Lutheránia-énekkara szere­pelt. Zay László tünkben és cselekedeteinkben mutatkozik meg. Minél hitele­sebb a mi Krisztus-megérté­sünk, annál inkább éljük egyhá­zunk mai állásfoglalását.« Beszéde befejező részében a Szent­lélekért való állhatatos könyörgésre szólított fel, hogy minden mun­kánkon megláttassék a Szentlélek ereje. Ezután dr. Mihály Sándor egyház- megyei felügyelő mondott bekö­szöntő szavakat. »A felügyelő nem­csak világi vezető, hanem lelki em­ber is. Felügyelői tisztem egyik fel­adata egyházmegyénk gyülekeze­teinek az önfenntartás terén jó meg­oldáshoz segítése, de ezt a feladatot is csak úgy lehet megoldanunk, ha hivő és öntudatos munkásai leszünk egyházunknak.« Az új elnökséget D. Dr. Vető Lajos püspök köszöntötte elsőként, Isten gazdag áldását kérve szolgála­tunkra. Nyirő József espereshelyet­tes az egyházmegye lelkészei és gyülekezetei nevében, Döbrössy La­jos ref. lelkész a református egy­házmegye nevében mondott köszön­tést a számos üdvözlő között. A közgyűlés betöltötte az ürese­désben levő tisztségeket. Az egyház­megye tanácsának tagjává válasz­tották Nagy Miklós és Sokoray Miklós lelkészeket, póttagjává pe­dig Fliegenschnee Frigyest és Ko­vács Viktort. Az egyházmegyei le­vél- és könyvtáros Lehel Ferenc szombathelyi lelkész lett. Este a szombathelyi gyülekezet­ben szeretetvendégség volt, amelyen D. Dr. Vető Lajos püspök szolgált. „Isten azt akarja, hogy az egyház megújuló egyház legyen66 Esperes-iktatás Szombathelyen „Ä Te házadhoz való féltő szeretet emészt engem" (zsou 69, íoj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents