Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-09-26 / 39. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET JEGYZETEK Készülj az ige hallgatására MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁS van most Magyarország fővárosában s a szeptemberi napsugár készsége­sen süt hozzá, visszavarázsolva a nyárnak, a magyar évszaknak min­den melegét, ötvenhárom holdnyi területen ott látható, amit ez a föld, a mi szülőföldünk érlel. Földművelő ország vagyunk, a föld terméséiből élünk és gyarapodunk ezer éve, illik hát, átballagni a főváros Urbánus tájairól a városvégre, ahol minden a falut idézi, a szántókat, erdőket, ré­teket és legelőket s a kerteket. Mit nézzünk meg hirtelen? Az új búzát s a béke erejét jelképező rozsot? Az aranyló borokat-é, vagy a pirosló al­mákat? A harminckilenc liter tejet adó Terka tehenet talán? Vagy Dur- cást, a díjnyertes bikát? Tekintsük meg talán a rizsföldeket, vagy me>- rengjünk el az aranyfácán kényes léptein? Látogassuk meg a szegedi papucskészítőt, vagy nézzük meg a mosógép működését? Emitt csikósok ügetnek, amott római versenyfogatot néz ezer meg ezer látogató. Nyulak és kutyák, len és kender, gyapot és bőr, a mű-csárda kéményén kelepelő gólya — minden itt van, amit az Alföld és a Tiszahát, a Dunántúl és a hegyvi­dék jelent nekünk. Ismét együtt va­gyunk itt a földdel, nemcsak a ren- dületlenség érzésével, hanem azzal a nagyon egyszerű és mindnyájunk­ban azonosan jelentkező gondolattal, hogy ez a föld és művelése a mi első és legnagyobb feladatunk. Vé­gigsétáltunk a kiállításon, sodródva száz és ezer magyarral jobbról és balról, láttuk ezt meg amazt s meg­álltunk ott, ahol meleg színekben elénk tárult a magyar föld kibom­lott bőség-szarujából minden gyü­mölcs, mindenfajta gabona, minden bor, hús, zöldség, kenyér, szem-száj­nak ingere, az ország táplálkozásá­nak ragyogó skálája s kivitelünk, ke­reskedelmi cseréink és valuta-szer­zésünk alapja. E mindent összefog­laló termés-tárlat láttán éreztük, mekkora erő ez az ország. S hogy ezzel az erővel milyen okosain kell bármi, mert ez az alap és ez a leg­nagyobb valóság. A zsivajban, a vá­sár ezernyi portékája közt, a mező- gazdasági gépek zajéban eszünkbe jutott Arany Jánosnak, e földművelő nemzet legnagyobb költőjének igaz- m&nüó verse, a Kies ősz, s abból is ez a három sor: És ha jő sugár, mely csábít S el-elrúgja csalvir-ágit: Termő-elve ép marad. A termő-elvet a költő aláhúzta s azóta dőlt betűvel hangsúlyozza min­den magyarnak. Mi sem tudunk job­bat summázni az egész kiállításból, mint ezt a földművelő termő-elvet. Magyarország legreálisabb elvét. ÉLETJEL a címe annak az új magyar filmnek, amely az idei Karlovy-Vary-i film- fesztiválon nemzetközi kitüntetésben részesült, elnyerte az egyik nagydí­jat. Most itt pereg előttünk a film, mert szeptember eleje óta hazai mo­zivásznakon látható. Megnéztük a filmet, azzal az érdeklődéssel, amely minden valamirevaló magyar alko­tásnak természetes módon kijár. Megmondhatjuk, láttunk az Életjel­nél szebb és érdekfeszítőbb filmet is, de megkapóbbat és tanulságosabbat egyet sem. A film valóságos törté­netet perget előtted a művészi alko­tás teljes ízeivel. 191:2 decemberében történt a szuhakéllói bányaszeren­csétlenség, ahol egy robbantás után egy régi tárnában felgyülemlett víz elöntötte a szénibánya fejtő-tárnáját s hat és fél napra a föld alá szorí­tott tizenhét bányászt. Akkor, em­lékszünk rá, óriási erőfeszítéssel va­lamennyit megmentették. Megmen­tették? Nem, megmentettük. Mert ebben a munkában mmd részt vet­tünk, az egész ország. Tardos Tibor és Fábri Zoltán filmje ezt az ese­ményt ügy viszi most filmre, hogy mindenki teljességében láthatja a nemzeti és emberi együttérzés cse­lekvő megnyilvánulását. Jó a film, mert jól mondja el a tanulságos igazságot. Minden úgy történik, mint egy példabeszédben. A szerencsétlen­ség jeiilem-leletplező és jellem-képző forma. Akik ott a föld mélyén együvé kerültek: a Bizalom és Hit megpró- báltatottjai. A tizennégy- ember, ti­zenhárom férfi és egy bányászleóny, ott vizsgázik most szemünk láttára. Mondják, ilyen volt minden a való­ságban is. Volt, aki elveszítette hi­tét, volt, akiből kitört az önző állat s elitta a maradék vizet, ami ki volt mérve mindnyájuk számára. S volt, aki éhségtől és szomjúságtól szédül­ve, az idegőrlő tétlenségben, a bőrre rakódó koszban, a süket és fullasztó csöndben, negyven méternyi' kőréteg alatt, minden segítségnek és men­tésnek ismerete-híre nélkül, az élet­jel híján is bízott és remélt. Ugyan­akkor azt néztük, mit képes termi az emberi szolidaritás fenn, a föl­dön. Szívünk ott rezgeti a távbeszé­lőknél segítséget kérők komoly aj­kán, ott a tovasiető munkások lá­bain, a felemelkedő kezek erein, a számlálgató mérnök homlokainak ráncain s a gázálarcos mentőket in­dító súlyos vezényszavakban lengett tovább. Nem lehet boldog elérzéke- nyülés nélkül végignézni ezt a fil­met, ezt az együttérzést nevelő-csi- holó, igaz jellemeket ábrázoló em­bereket, magyar embereket mutató filmet. Az élet a legnagyobb érték, az élő magyar élet, melynek való­ban törvénye, legfőbb törvénye: az összetartás és egység! BARTÓK BÉLA műveivel nyitották meg pár napja, szeptember 11-én, a XVII. zenei ün­nepi hetet Velencében. Most készítik Budapesten sajtó alá Bartók Béla le­velezésének újabb kötetét (kettő már megjelent). Az 1955. év Bartók-év- forduló, mert tíz éve lesz, hogy Bar­tók Béla meghalt. A magyar zenei és zenetudományi világ együttesen készül Bartók ünneplésére Liszt Fe­renc megemlékezésével. Liázt Fe­renc halálának hetvenedik évfordu­lója ugyan csak 1956-ban lesz, de a magyar szellemi 'élet már néhány hónap múlva együtt ünnepli a ket­tős évfordulót s tervet készít hóna­pokra, ahogyan zenei géniuszok ju­bileumakor szokásban van. Liszt het­venedik és Bartók tizedik halál-év­fordulójára tanulmánykötet jelenik meg a két magyar zeneköltőről. A kötetben Bartók Béla két híres Liszt- tanulmánya kap helyet s Kodály Zoltánnak méltatása Bartók muzsiká­járól. Az emlék-kötettel indul meg az 1955. Liszt—Bartók-év. Mindez nemcsak a zene értőit és rajongóit érdeklő hír-sorozat. Liszt Ferenc a múlt század olyan nagy magyar szel­lemi alkotója volt, mint e századnak a korán eltávozott Bartók Béla. Mindkettő úgy alkotott magyar ze­nét, hogy annak ma általános érvé­nyessége van a világon, mint a leg­szebbnek s legeredetibbnek, ami a Dunatájon fakadt. Bartók volt az, aki Liszt zeneköltészetének magyar gyö­kereire kristálytiszta elemzéssel mu­tatott rá, amiként a Liszt-zenék meg­szólaltatásával közvetítette az igazi Liszt-élményt. Aki hallotta a Lisztet zongorázó Bartókot, nem feledheti el s nem cserélheti össze ezt a sajá­tosan tiszta, eredeti, teljes és elkülö­nülő interpretációt másféle Liszt­előadással. A zene egységes folya­mat. mint egy roppant vérkeringés. A magyar zenei kultúra alapvető ele­meit elsőnek Liszt örökítette meg, de Bartók Béla szikrázó felismeréssel, mélységes és konok hittel, megté- veszthetetlen igazmondással kitárta teljesen a világ elé, ahogyan csepp­kőbarlangot szokás. Bartók találta meg s választotta el a magyar nép zenei kultúráját a szomszéd népeké­től, amelyet ugyancsak ő gyűjtött össze, mint a régi Magyarország egy­mástól elütő, de egymásba fonódó szimfóniáját. Nekünk nemcsak há­lánkat kell leróni Bartók Bála ha­lotti maszkja előtt, hanem véglege­sen, százezrekre kiható érvénnyel tu­domásul kell venni azt, ami megtes­tesítő és képviselő magyar kultúra van Bartók Béla zenéjében. Szalatnai Rezső ERDŐBEN Árnyas erdő sűrűjében fekszem zsenge pázsiton. Fölöttem egy madár dalol. Elbűvölve hallgatom. Körülöttem vén öreg fák, mind megannyi óriás. Égre nyúló sűrű lombjuk napsugártól glóriás. A lombok közt madárfészek. Benne madár csicsereg: Dicsérjétek a jó Istent! Szontágh István munkatárs mámora — Mt. 20, 1-16. — A <'-rrg emberek, bölcsek és tudósok, ^ ’ költők és művészek közelében mindig találunk olyan embereket, akik a rajongás és a hódolat, a hű­ség és a szeretet, a segítség és az eszköz kicsi, de drága szolgálataival körülveszik őket. Akik minden nap megtalálhatók a műhely . munkájá­ban, vagy az ihletés remegő, szent lázában. Ott vannak a tervek és a vágyak vajúdásában és amikor a mű megszületik, ők az első vissz­hang, az első dicsőítő ének. Az alko­tás aranypora az ő arcukat is be­ragyogja és őket is megszépíti. Név­telen emberek arcán ezt a megszé­pült pillanatot úgy hívjuk, hogy a munkatárs mámora. Ilyen kipirult arccal írta le egyszer valaki Goethe gondolatait, Beethoven dalait. így tartotta valaki a kezében Semmel­weis orvosi műszereit és Munkácsy gyönyörű színeit. Százak és ezrek állanak egy mű mögött, aminek az egészséget, a haladást, a szépséget köszönheti a világ. Isten is, amikor a világ legna­gyobb művét, az életet építi, min­dig munkatársakat keres. Embere­ket, akiknek kezébe miniatűr mun­káikat ad, kicsi részleteket, egy gondolatot, vagy egy mozdulatot, egy mondatot a tervből, egy porsze­met a katedrálisból, hogy evvel ők dolgozzanak. Szőlőskertjében egy szőlőtőkét, talán egy kicsi gyerme­ket, talán egy emberi szívet, a vég­telen kőerdőben égy hajlékot, a csa­ládi életnek a fáját, vagy egy temp­lomot: hideg kövek között egy forró imádság meleg hajlékát. Amilcor most Jézusnak a szőlő­munkásokról szóló példázatát újra elolvastam, boldogan borzongott meg tőle a szivem. Egyszerre megérez­tem: micsoda megbecsülése, értéke­lése az embernek ez a gyönyörű gon­dolat, hogy Isten munkatársainak méltat minket. Hogy magához hívo­gat oda, ahol ö évekre és örökké­valóságra építi a világot. Jó lenne, ha most e sorok között te is újra elolvasnád Jézus gyönyörű példáza­tát, hogy te is átéld ezt a boldog izgalmat: Isten rám is bízott vala­mit. Én valahol az Ö munkatársa vagyok. Ha egyszer ezt a szívemre tett írást elolvasom és végrehajtom, akkor nem éltem hiába és egy gyö­nyörű megvalósulás szent hajnalán pirosló arccal, boldogan állhatok majd meg az én Uram és Istenem előtt. Az életünknek ez a nagy és szép értelme: milyen fontos, vagy, milyen értékes van — Isten munka­társa vagy! Isten az Ö szőlőjébe hív minket munkatársainak — ez Jézus másik nagy mondanivalója az emberhez. — Sok keserű könnycseppet sírtak el már az emberek azért, mert rosz- szul fogalmazták meg életük cél­jait és értelmét. Mintha úgy állana a dolog, hogy az ember lenne az élet központja. Mintha az egész világ és Isten is csak az emberért lenne. Egész magatartásunk és viselkedé­sünk, imáink és vágyaink mind úgy indulnak eV tőlünk és mind azt vár­ják, hogy Isten és a világ minket szolgáljon. Hogy földön csúszó-mászó gondolatainkat lesse és azonnal tel­jesítse az Isten, szeszélyeink előtt pedig alázattal hódoljon meg a vi­lág. Hány ember lelke olyan zsar­nok gyermek, hogy amit eltalál, vagy megkíván, az azonnal ott teremjen, különben toporzékolva sírva fakad. Elcsöndesedésünk komoly idején be kell vallanunk, hányszor lázadtunk fel a világ ellen és hányszor topor- zékoltunk így Isten előtt meg nem kapott kárhozatos kívánságaink tehe­tetlen dühében. Mert mi nem Isten munkatársai akartunk lenni, hanem önző zsarnokok. Ezért kell nekünk ma Jézustól újra nagyon figyelmesen meghall­gatni a szőlőmunlcások példázatát, hogy megtanuljuk, hogy mi vagyunk Isten boldog napszámosai, megbe­csült és szereteti munkatársai. Ezért keressük Öt, az áldott Gazdát min­dennap a templomban, a Bibliában, az igehirdetésben, hogy minden nap megkérdezzük Tőle: — Mit tegyek, Uram? Mi az én munkám? Hol az a darab föld, hol az a hely, ahol ál­dott eszközökkel, amiket nékem ad­tál, az erőmmel, a pénzemmel, az időmmel, az életemmel valamit el­végezhetek, amit reám bíztál. Mu­tasd meg nékem az én helyemet és mutasd meg az én munkámat, hogy vidáman és boldogan megtegyem. Mert nem azért születtem, hogy bol­dog legyek — ez csak Isten gazdag ráadása az életemnek. Nem azért születtem, hogy üdvözüljek — ez Is­ten szeretetének kegyelmes aján­déka. Az üdvösségünk Istenhez való megérkezésünk hazaváró meglepe­tése, és áldása. Mi azért születtünk, hogy az életünkön át Isten meglát- szódjék valahol. Még csak annyit, hogy Isten nem fizet a munkatársainak, hanem aján­dékot ád. Nem idegennek szolgá­lunk, hanem annak, Aki szeret, Aki Atyánk nekünk. A gyermek nem kap fizetést, vagy bért. Nem is kell neki. Csak csók kell, csak szív kell, csak szeretet kell. Csak otthon kell. Mi- j nek is kellene neki más, — amikor minden az övé. Friedrich Lajos J I. Tim. I A HIT ÉS AZ ANYAGIAK nagy kérdése szólal meg ebben a textus­ban. Az anyagiasság hitetlenség. Az anyagiak meg nem becsülése té­kozlás, az anyagiakkal való szolgá­lat sáfárság. Keresztyén hitünk szerint Isten te­remtett minket és ő visel gondot életünkről; az élet szükségleteinek •a megszerzésére pedig a munkát rendelte. Az anyagiasság, vagy az anyagiak hiánya miatti félelem mindig akkor jelentkezik, ha valaki elszakad Istentől. Az ilyen nem tud többé hinni Isten gondviselésében és ezért más módon kívánja biztosítani a maga életét. Pénzt, vagyont, gaz­dagságot helyez Isten gondviselő sze­retet« helyébe. Ezért gyűjtötte sok ember a pénzt, a földet, házakat és minden más tulajdont, hogy ezek a holt elemek, tárgyak, földi anyag gondoskodjon az ő életéről. Az Isten gondviselő szeretete helyébe állított földi anyagot s az ezekbe vetett hi­tet ítélte meg Isten e világban és e világ által. De az anyagiak hiánya miatti kétségbeesés is a hitetlenség jele, »mert az ilyen ember meg nem tud abban hinni, hogy Istennek van hatalma arra, hogy gondot viseljen az ő életére is. A vágyon megszerzése, a pénz sze­relme meg rendszerint bűnös. »Min­den rossznak gyökere a pénz sze­relme« olvassuk szent igénkben. Bű­nös a megszerzése és bűnös a meg­tartása. S aki ebben látja élete bi­zodalmát és nyugalmát, nem is tud ettől a bálványtól szabadulni, nem tud megtérni, mert jobban szereti Istennél a vagyont és jobban bízik a vagyonban, mint Istenben. Ha meg Isten megítélte és elveszített min­dent, nincs már miben bíznia, ak­kor meg a hit helyett reménykedik l, 6—11. abban, hogy még egyszer víssza- szerzi dédelgetett bálványát és egy­szerűen nem tud hinni. S hány env bernefc lenne szüksége arra, hogy a pénz szerelmétől megtérjen Istenhez. MINDEZ AZONBAN NEM JE­LENTI azt, hogy a keresztyén ember nem rendelkezhet anyagiakkal; sőt az anyagiak meg nem becsülése té­kozlás. Hálás szívvel fogadjuk el Is­ten kezéből mindazt, amivel mun­kánk és felebarátaink szeretete nyo­mán megajándékoz minket —• és vi­szont — gyermeki szívvel kérjük tőle azt, amire életünkben szüksé­günk van, tudva azt, hogy »valóban nagy nyereség az Istenfélelem, meg­elégedéssel«. Ebben a megelégedett istenfélelemben, megelégedéses ke­gyes életben nem lesz az ember az anyagiak rabjává. Megelégszik az­zal, amit Isten néki ád és tud abban is hinni, hogy Isten valóban meg is adja néki azt, amire életében szük­sége van. Ez a hit is hozzátarto­zik élete nyugalmához és békessé­géhez. Az anyagiakkal való szolgálat vi­szont sáfárkodás. Isten azért adta, hogy gondoskodjunk mieinkről, szol­gáljuk vele az ő ügyét, és felebará­tunkról se feledkezzünk meg. Ha ja­vainkat Istentől kapott adománynak tekintjük, és így kívánunk velük szolgálni, akkor helyesen használjuk fel azokat. Az Isten adományaival való helyes gazdálkodás, azok hű­séges kezelése a sáfárság. SÁFÁRKODJ azért helyesen anya­gi javaiddal, de sáfárkodj lelki ja­vaiddal is és mindezek felett »köves­sed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget«. Gyöngyösi Vilmos SAFARSAG A pénz szerelmese mindent oda­ad, hogy hódoljon bálványának. Em­berség, igazság, becsület, erkölcsi tisztaság, barátság, otthon, család, haza lassanként mind dobra kerül­nek, ha úgy kívánja a pénz sátáni hatalma. S miközben a megátkozott szenvedély rabja aranyhegyen ülve az élet győztesének képzeli magát, bukásén kezét dörzsölve kacag a Sátán. Átkozott szenvedély a pénz sze­relme! Ebből a megkötözöttségből csak úgy szabadulhatunk meg, ha meg­halljuk Isten szabadító szavát, amint az Jézus Krisztuson keresztül ér oda hozzánk. Senki sem vádolhatja Jézust az­zal, hogy nincs érzéke a földi dol­gok iránt! — Jézus nagyon jól tudja, hogy azoknak, akik övéi, éppúgy szükségük van földi javakra, pénz­re, élelemre, ruházatra, mint a föld minden emberének. De Jézus azt is tudja, hogy mindenünk, amink van, mind az Űré — akár lelki, akár anyagi érték legyen az. Mi, embe­rek, sáfárok vagyunk, akiknek egy­szer számot kell adnunk sófársá- gunkról. Gyökerestül megváltozik a pénz­hez, vagyonhoz való viszonya annak, aki magát sáfárnak tekinti. A sáfár tudja, hogy anyagi javaival nem ren­delkezik szabadon. Urának felelős lelkiismerettel méri fel saját szük­ségleteit és épp, mert mindent ke­gyelmi ajándékként vesz Isten ke­zéből — adósnak tudja magát Vele szemben. Az egész élete hálás adós­ságtörlesztés. Tudja, hogy ha min­denét szétosztogatja is — adós ma­rad, A végső elszámoláskor sem mondhat mást ítélő Urának, mint a példázatbeli adós szolga: »Uram, légy türelemmel irántam!« A sáfár nem jár vakon a világ kitett »perselyei« között. Nem dús- lakodik bolond gazdagként. Javaival együtt a megajándé- kozottság örömével szívét is oda­adja a rászorulóknak, mert az érte szegénnyé lett Jézus Krisz­tust látja bennük, akit szeretni, szolgálni, élettel megdicsőíteni az O »kicsinyeiben« lehet. Az emberi életet a maga összefüg­gésében látja s ezért örömmel vál­lal részt minden emberi feladatból, közös teherhordozásból Jézus szavá­ra emlékezve: »Amit nem cseleked­tetek eggyel a legkisebbek közül, azt velem nem cseleked tétek.« Anyagi javaikkal Isten dicsőségé­re és emberek javára élni csak Isten szeretete által meghódított és a fel­kínált kegyelmet elfogadó emberek tudnak! — Ezek nem kérdezgetik, kell-e jót tenniük, kell-e könnyeket törölniök, kell-e egész szívükkel oda- állniok a másik ember mellé’ Kérdezgetés nélkül teljes min­denükkel boldogan szolgálnak. Nem alamizsnát adnak — filléreket, vagy akár aranyakat —, hanem mindent! A pénzükkel együtt a szí­vüket, egész életüket adják hódoló lélekáldozatként az érettük szegény- nyé lett s őket mérhetetlenül meg­gazdagító Jézus nevében. És közben ujjong a szívük, mert a pénz-bálvány ezerszer megátkozott rabságából szabadultán az Élet út­ján menetelnek! Blanitczky Jenő lst@üÜszt@Seti rend szeptember 26-án, vasárnap, Budapesten A PESTI OLDALON Deák-tér délelőtt 9 Gémes István, délelőtt 11 Hafenscher Károly, délután 7 Hafenscher Ká­roly. — Fasor délelőtt fél 10 Sülé Károly, délelőtt 11 Juhász Géza, délután 6 Juhász Géza. — Dózsa Gy.-út 7. délelőtt fél 10 Gyöngyösi Vilmos. — Üilői-út 24. délelőtt fél 10, délelőtt 11. — Rákóczi-út 57/b. dél­előtt 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., délelőtt háromnegyed 12. — Karácsony S.-u. 31. dél­előtt 10. — Thaly K.-u. 28. délelőtt 11 Bonnyai Sándor, délután 6 Bonnyai Sándor. — Kő­bánya délelőtt 10 Sárkány Tibor. — Vajda P.-u. 33. délelőtt fél 12 Korén Emil. — Utász-u. 7. délelőtt 9 Koren Emil. — Zugló délelőtt 11 Scholz László, délután 6 Scholz László. — Gyarmat-u. 14. délelőtt fél 10 Scholz László. — Rákosfalva délelőtt fél 12 Muntág Andor. — Fóti-út 22. délelőtt 11 Gá­dor András, délután 7 Rimár Jenő. — Váci- út 129. — délelőtt 8 Gádor András. — Újpest délelőtt 10 Matuz László, délután 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi délelőtt 9 Blázy Lajos. — Vas-u 2/c. délelőtt 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Uj­telep délelőtt fél 9. — Rákospalota, MAV­telep délelőtt fél 9. — Rp. Nagytemplom dél­előtt 10. — Rp. Kistemplom délután 3. — Pestújhely délelőtt 10. — Rákoskeresztúr dél­előtt fél 11. — Rákoshegy délelőtt 9. — Rákosliget délelőtt 10. — Rákoscsaba dél­előtt 9, délután fél 7. — Cinkota délelőtt 9 (gyerm.), délelőtt 10, délután fél 3. — Mátyásföld délelőtt fél 12. — Kerepes-Kis- tarcsa délelőtt negyed 10. — Pestlőrinc dél­előtt 11, délután 5. — Pestimre délután 5. — Kispest délelőtt 9, délelőtt 10, délután 6. Wekerle-telep délelőtt 8. -- Rákosszentmihály délelőtt fél 11« délután 5. A BUDAI OLDALON Bécsikapu-tér délelőtt 9 Pethő István, dél­előtt 11 Várady * Lajos, délután 7 Egyház­zenei áhitat. — Torockó-tér délelőtt 8 Várady Lajos. — Óbuda délelőtt 9 Mezősi György, délelőtt 10 Mezősi György, délután 5 Mezősi György. — XII., Tarcsay V.-u. 11. délelőtt 9 Danhauser László, délelőtt 11 Danhauser László, délután 7 Ruttkay Elemér. — Hűvös­völgy, Lelkésznevelő Intézet délelőtt 10 Friedrich Lajos. — Szabadsághegy, Diana- út 17. délelőtt fél 9. Ruttkay EÍemér. — Kelenföld délelőtt 8 Muncz Frigyes, délelőtt 11 Muncz Frigyes, délután 5 Rezessy Zoltán dr. — Németvölgyi-út 138. délelőtt 9 Rezessy Zoltán dr. — XI., Bartók B.-út 158. déli 12 Rezessy Zoltán dr. — Csepel délelőtt H Galáth Gyula, délután 7 Csonka Albert. — Budafok délelőtt 10. — Nagytétény délelőtt 8. — Albertfalva délelőtt fél 11. — Kelenvölgy délelőtt 9. — Csillaghegy délelőtt fél 10, dél­után 7. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII.. Pusl<in-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest. III.. Dévai Biró Mátyás-tér I. Előfizetési árak: Egy hófa 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott 2-544080. Athenaeum (F. v. Soproni Béla)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents